Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

4 NOG R A D 1966 június 8. szerda BÜKKSZÉKI KÉPESLAP Annak ellenére, hogy Salgótarjánban is megnyílt a strand­fürdő, sok, elsősorban gyógyulást kereső nógrádi ember ke­resi fel a szomszédos megyében levő bükkszéki gyógyfürdőt. Az elmúlt évben korszerűsítették az öltözőt és a medencét is A Nógrádi Szénbányászati Tröszt évről évre fejleszti a bükk­széki hegyoldalban épített üdülőtelepet. 1962-ben, a megnyi­tás után még csak hétvégi pihenőként használták a kétsze­mélyes víkendházakat. Az idén már csaknem ezer nógrádi bányász gyógyulását biztosítják Bükkszéken Épül az új százszemélyes üdülő is, melynek építésére több mint tízmillió forintot biztosítottak. Az új üdülőt a Szénbá­nyászati Tröszt a tervek szerint jövőre adja át rendeltetésének (Koppány felvételei) Megjutalmaztak a legjobb munkavédelmi őröket Á hosszú szabadság előtt „Világjárók“ biztos kudarca — Mi csorbuljon inkább? Prédikálni felesleges Hány esztendővel ezelőtt volt utoljára a nyári hóna­pok idején szabadságon a me­gyei rendőrfőkapitányság if­júságvédelmi előadója — er­re nem emlékszik. Mióta eb­ben a beosztásban dolgozik: sosem. — A nyári nagyszünet, a hosszú szabadság fontos a fiatalság számára; fontos, de Veszélyes is — így mondja a rendőrtiszt. — Fontos, hogy kipihenje a tízhónapos ta­nulás fáradalmait, s hogy testben-szellemben felkészül­jön a következő tíz hónapra. A veszély abban a kötetlen­ségben rejlik, amely a bizo­nyítványosztás napjának dél­utánján kezdődik, s tart az évnyitó reggeléig. Az emlí­tett délutánon a fiatalság na­gyobb hányada két kellemes hónap elé tekint, kicsinyke ré­sze azonban — sajnos — a határ felé.., _ ?? — Gyakran előfordult, hogy pótvizsgára vagy éppen osz­tály ismétlésre utasított diá­kok a szégyen miatt, az ott­honi büntetéstől félve neki­vágtak a nagyvilágnak, meg­kísérelték, hogy illegálisan hagyják el az országot. Túl azon, hogy ez hazafiatlanság, hogy bűncselekmény, teljesen kilátástalan próbálkozás. A határőrök talán nem tudják, hogy itt az iskolaév vége!? ... Hozzáfűzhetem még, hogy az efféle serdületlen világjáró­kat a föld minden állama nagyon gyorsan hazaszállítja oda, ahonnan megszöktek. — Ügy véljük, az iskola- igazgatók, osztályfőnökök so­kat tehetnének a disszidálást kísérletek megelőzéséért. — így igaz. Persze, nem a kegyelem-kettesek megadá­sára gondolok, hanem arra, hogy értsenek szót a bukás­ra álló gyermekek szüleivel. Győzzék meg őket arról, hogy adott esetben szükséges szi­gorúan szólni a gyerekhez, de az is fontos, hogy érez­tessék a rosszul szerepelt di­ákkal: szülei a rossz tanul­mányi eredmény ellenére sem fordulnak el tőle, ha­nem segítenek a mulasztot­tak pótlásában. — Salgótarjánban tavaly sikerrel működött az úttörő- ház kertjében szervezett, élel­mezést is biztosító napközi. Mint ifjúságvédelmi előadó­nak mi erről az intézmény­ről a véleménye? — Mint intézményről: na­gyon jó. Népszerűsítésének si­keréről már nem mondhatom ugyanezt. Sajnos, főként ép­pen azok a gyermekek hiá­nyoztak ebből a napköziből, akiknek a legnagyobb szük­ségük lett volna rá, azok, akikkel vajmi keveset tö­rődnek a szüleik. A pedagó­gus karon kívül elsősorban a nőtanácsi és ifjúságvédel­mi aktivisták szép feladata ezeket a szülőket rábírni ar­ra, hogy gyermekeiket Íras­sák be a nyári napközibe. — Személyi és gazdasági okok miatt fálvaink még nemigen szervezhetnek a tar­jámhoz hasonló napközit. Mi­lyen intézkedés volna kívá­natos a községekben? — Ismét a társadalom se­gítőkész tagjainak áldozat- vállalására hivatkozom. A szülői munkaközösség, a KISZ, a nőtanács — szerin­tem — bárhol erős már any- nyira, hogy délutánonként négy-öt órára a felügyeletet ellátó felnőttről gondoskodni tudjon. Az iskolák igazgatói­tól azt kérem: tegyék lehető­vé, hogy a gyermekek a sporteszközöket nyáron is használhassák. A társadalmi tulajdon védelmének fontos­ságát magam sem becsülöm le; mégis furcsállom, hogy sok helyen arra való hivat­kozással őrzik hét lakat alatt a labdát, a röplabdahálót, ping-pong felszerelést. Inkább az asztalitenisz-ütő csorbul­jon ki, mint az unatkozó gye­rekek becsületén essék csor­ba!!... A fiatalok nyári fog­lalkoztatásáról beszélve ter­mészetesen nemcsak a játék­ra gondolok, hanem ... — ... a közös munkára? — Pontosan. Rossz gyerek nincs; csak saját szerencsét­lenségére rosszul, vagy se­hogy sem nevelt gyermek van. Meggyőződésem, hogy minden fiatalt meg lehet nyerni egy kis munkára a közösség ér­dekében. Számos olyan köz­ségfejlesztési feladat adódik, mint például a parkosítás, amelyben a fiatalok öröm­mel vesznek részt. Régi ta­pasztalat, hogy aminek létre­hozásán fáradoztak, azt meg­őrzik, védik, mert sajátjuk­ként szeretik. — Mit adjanak a szülök nyári útravalóként gyermeke­iknek? — Ugyanennyi szeretetet, gondoskodást, mint az év töb­bi szakában, azzal a különb­séggel, hogy a nevelés ebben az idényben inkább a helyes magatartásra, mint a tanulás­ra irányuljon. Nyáridőben növekszik a közlekedési gyer­mekbalesetek száma; nyaran­ta több kárt okoznak a gyu­fával játszadozó gyerekek, mint a többi három évszak­ban összesen. Tudom jól, hogy a „prédikációt” szülő és gyermek egyaránt únja, de hisz nincs is arra szükség. Naponta néhány jó szó, ta­pintatosan gyakorolt felügye­let és szabad idő felhasz­nálásáról ügyes beszámolta­tás, szervezett szórakozás biz­tosítása: ennyi elég ahhoz, hogy nyugodtan, boldogan tel­jék el a nyári hosszú sza­badság. — fejezte be tájé­koztatóját a megyei rendőr­főkapitányság ifjúságvédelmi előadója. A nagy vadászat Hogyan fogták el Eichmannt ? Ebben a körzetben kevés a gyalogos, járda pedig egyálta­lán nincs. Ezért az autó az út­test szélén állt meg. Néhány nappal ezelőtt a városi elöl­járóság az út jobb és bal fe­lén munkálatokat indított, így a gépkocsi és a megálló között egy húszméteres árok húzódott Nem volt túl mély, egyik oldalán kisebb ka­vicshalom hevert. Az autó eleje az árok széléig ért. 18 óra 20 perckor G ki­lépett a kocsiból és felemel­te a motorház fedelét. Ügy tett, mintha a motorral bab­rálna, azt a látszatott kelt­ve, hogy komoly hibát kell kijavítania. Ez így nagyon valószerűen hatott, ugyanis az országúinak ezen a részén a város pereme és a távo­labb fekvő falvak között rendszerint egy óra alatt több száz autó haladt át nagy sebességgel, és csak akkor fékezett le egyik-má­sik, ha defektje volt. Egy minden ok nélkül ácsorgó kocsi gyanút kelthet; a mo­tor „bedöglése” viszont iga­zolja a kényszerű megállást. J és a vezető az autóban maradt. D-nek egy olyan ember szerepét kellett ját­szania, aki az út szélén sé­tálva élvezi a friss levegőt, miközben a motor megjaví­tására vár. Aztán, mikor KI ement a közelébe ér, majd, egy banális kérdéssel fordul hozzá, hogy megál­lásra késztesse. Ügy döntöt­tek, hogy ezt mondja; „Egy pillanatra!” Klement meg­áll, ekkor G leengedi a mo­torház fedelét, J kilép a ko­csiból, mindketten megra­gadják Klementet és elveze­tik. A pillanatok lassan tel­tek. Kezdett fokozatosan es­teledni. Már 20 perce, hogy lement a nap, szürkült az ég sötétedett. 18 óra 29 perckor az őrkö­dök észrevették a közeledő autóbuszt. Elment mellettük, lelassított és lefékezett a megállóhelyet jelző kis táb­la előtt. Egyetlen utas szállt ki belőle: Klement. Megvár­ta, míg a busz továbbmegy, majd elindult a lakása felé. Óvatosan lépkedve a homály­ban az árok mentén, az út szélén álló autó közelébe jutott. Odapillantott, de mi­vel látta, hogy a motorház fedele alatt javítás folyik, nem törődött vele különö­sebben és folytatta megszo­kott útját. D mozdulatlanná dermedt, minden pillanatban készen arra, hogy megszólítsa Kle­mentet? G háttal fordulva a közeledő felé és behajolva a motor fölé, továbbra is nagy igyekezettel tett-vett. J, aki bent ült az autóban, le nem vette szemét Kle­men tről. Jól megkülönböz­tette a körvonalait, de a sűrűsödő alkonyaiban nem láthatta arcvonásait. J egyszer csak összerez­zent: Klement a zsebébe dugta a kezét. „Revolver!” — gondolta J. — „Észrevett minket!” Késedelem nélkül figyelmeztetni kellett D-t, méghozzá anélkül, hogy fel­keltenék Klement gyanúját, aki továbbra is nyugodt lép­tekkel közeledett. J gyorsan, de látható sietség nélkül kiszállt az autóból és G mel­lé lépett. Három méterrel előtte állott D, Klement már csak öt méternyire volt tő­le. Behajolva a motor fölé és tettetve, hogy G-nek se­gít rendbe hozni a hibát, J odasúgta: „Revolver! A jobb keze! A zsebében!” D, akinek a gondolatait teljesen a feléje haladó Kle­ment foglalta le, meglepő­dött, amikor meglátta J-t, aki a megbeszélt idő előtt lépett ki a kocsiból. Most pedig hirtelen még valami szavakat is hallott a motor­ház fedele alól, de nem ér­tette tisztán azokat. Ebben a pillanatban Klement már mellette is volt. D feléje fordult, hogy megszólítsa, de ugyanabban a pillanat­ban tudatáig jutottak a sza­vak: „A jobb zsebe.” Ami ezután következett, az mindössze 27 másodpercet vett igénybe. D megragadta Klement jobb könyökét, még jobban benyomva kezét a zsebébe, másik öklével pe­dig hirtelen állón ütötte. Klement kapálózni kezdett. Még mielőtt G és J odaért volna, ledöntötte D-t a lá­báról, és összeakaszkodva mindketten begurultak az árokba. D tovább szorította Klement karját, de az egy pillanatra lélegzethez jutott és kiabálni kezdett. Mint később D elmesélte, úgy tűnt neki, hogy Klement vagy öt percen át kiáltozott. Valójában csak négy má­sodperc telt el. Habár több járókelő is elment az autó mellett, senki sem figyelt fel rájuk, mivel az árokban voltak, a kavicsrakás mö­gött, és senki sem hallott semmit. J és G beugrott az árokba és megragadta Kle­ment lábát. Néhány másod - nercnyi harc után. mialatt Klementet a lábánál fogva húzták és D szorította a torkát, minden véget ért. A gépkocsivezető kiszállt, le­engedte a motorház fedelét, kinyitotta a hátsó ajtót és begyújtotta a motort. Kle­mentet be tuszkolták és ha­nyatt fektették. D tartotta a fejét, G a kezét, J pedig sa­ját lába közé szorította a lábát. Az autót már előző­A Salgótarjáni Acéláru­gyárban munkavédelmi an­két keretében elemezték az elmúlt évek ilyen irányú te­vékenységét. Megállapították, hogy 1963-ban 1000 főre eső baleset 3,7, 1964-ben 4,33, 1965-ben 4,29 és 1966 első négy hónapjában 4,55 baleset jut. A számokból látható, hogy az Acélárugyárnál nö­vekedett az ezer főre eső balesetek száma. Ebből adó­dóan a vállalat főmérnöke több olyan területet határozott meg —, így főleg az öntödei gyárrészlegnél — ahol az el­múlt hónapokban az előző időkhöz viszonyítva többszö­rösére emelkedett a balesetek száma, javítani kell az arányt. Szó esett a munkavédelmi ankéten a munkavédelmi őrök tevékenységének fokozá­sáról, akiknek nagy szerep üli van a balesetveszélyes helyek felkutatásában, azok felszá­molásában. így az elmúlt idő­szakban a termelő gyáregysé­geknél elhelyezett munkavé­delmi füzetekbe számos olyan baleseti forrást jegyeztek be, melyek kiküszöbölésével meg­óvták a dolgozókat a balese­tektől. A munkavédelmi ankét ke­retében megjutalmazták a legjobb munkavédelmi őröket. Huszonkettőn kaptak pénz­jutalmat, tizen pedig tizen- négynapos ingyenes berekfür­dői beutalót. Az ankét után a szakszer­vezet úgy döntött, hogy a harmadik negyedévet munka­védelmi negyedévnek minősí­ti. leg lefüggönyözték. A mo­tor felbúgott és a gépkocsi elindult. Ekkor J ki akarta húzni Klement zsebéből a revol­vert, de helyette egy zseb­lámpát talált. Csak most döbbentek rá mindnyájan, hogy miről is van szó: az egyik legutóbbi jelentés hírül adta, hogy néhány napja Klement az autóbuszból ki­lépve zseblámpát kezdett használni, hogy a mellette el­suhanó járművek észreve­gyék a sötétben. J felneve­tett, de rögtön észbe kapott. Előzetesen megállapodtak, hogy megőrzik a teljes csen­det; jobb, ha a fogoly nem jön rá, kik fogták el. Egész úton csak ez a mondat hangzott el: „Egyetlen moz­dulat — és ön halott!” Csak mérsékelt sebesség­gel haladtak, nehogy a köz­lekedési rendőr megállítsa őket gyorshajtásért egy ilyen alkalmatlan percben. Mint­egy három kilométer után a gépkocsivezető a tükörben meglátta D és társa autóját. Ez azt jelentette, hogy kle­ment elfogását senki sem vette észre. Nagyobb sebes­ségre kapcsoltak és a két kocsi egymástól harminc méterre haladt tovább. Üt­jük során még két sorompó várt rájuk, ahol kényszerű megállásra kerülhetett sor. A kockázatot az jelentette, hegy míg a kocsi áll, más autók utólérik őket, mellé­jük kerülnek, és vezetőjük észrevehet valamit. Annak lehetősége sem volt kizárva, hogy Klementnek eszébe jut kiabálni. Az első átjárón szerencsé­sen keresztüljutottak, de a másodiknál meg kellett áll­niuk. J 30 méterrel előbb észrevette a piros jelzést a sorompón, elővette a ké­szenlétben tartott ragtapasz csíkot és leragasztotta Kle­ment száját. A várakozás ideje alatt mind izgatottak voltak, de egy autó sem állt h.eg a közelükben. Két perc múlva a vonat áthaladt, a sorompót felemelték és ők tovább indulhattak. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom