Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

1 H ^ '■j R 4 D m6. június 1. Úttörők a pódiumon Jubileumi Kulturális Géppel, újítással, új módszerrel... Seregszemle 1966 Az 1965/66-os tanév oktató- nevelő munkájának különös jelentőséget kölcsönzött, hogy az idén ünnepeljük az úttörő- .sze evezet születésének 20. év­fordulóját. A tanév kulturális programja, — és ezen belül a szénáié — azt a óéit tűzte ki, hogy a művészet sajátos esz­közeivel járuljon hozzá az „Úttörők a hazáért” mozgalom jelszavainak teljesítéséhez, a gyermekek még nagyobb töme­geinek a kulturális tevékeny­ségbe való bevonásához, a mozgalom jubileumának méltó megünnepléséhez, a mad való­ságot ábrázoló, a gyermekek életkorának megfelelő művek népszerűsítéséhez, a szocialis­ta társadalom építését szolgá­ló és tükröző művészet ered­ményeinek ismertetéséhez. Hét ágazatban, nyolc iskola mintegy ötszáz tanulója vett részt a nemes versengésben. A városi bemutatók sorát márci­us elején a versimondók nyi­tották meg. A huszonkét résztvevő felkészültsége azt bi­zonyította, hogy a nevelők nagy többsége a tananyagon kívüli versekkel is megismer­teti a líra iránt érdeklődő gyéretekét. A kezdeti érdek­lődés később szenvedéllyé, szakmai segítséggel kulturált, bensőséges versmondássá vál­hat, és — amint a bemutató igazolta — válik már tizenegy- néhányéves korban. A leg­többen már nem szavaltak, hanem verset mondtak. Egyesek, — a legjobbak — már önálló ízlést, költőkhöz kapcsolódó érzelmi rokonsá­got mutattak. Repertoárjukban Arany és Petőfi mellett Garai Gábor, Ladányi Mihály, Si­mon István, Váci Mihály ver­sei is helyet kaptak. Sőt, a győztes Csaba Judit a Csiz­madia úti iskola tanulója — Aragon és József Attila ver­seket tolmácsolt életkorát meghazudtoló átéléssel. A IX. és in. helyre Dudás Gizella, illetve Németh Éva — mind­ketten a Sztahanov úti isko­lából — terült. Az ő előadás­módjukban már alig volt ta­pasztalható a kezdők gyako­ri hibája a patétikus hangvé­tel, a teátrális póz. De a töb­biek is dicséretet érdemelnek. A Költészet Napjának eszmé­jéhez méltó, ünnepi alkalom volt a legfiatalabb versmon­dók bemutatója. Az igényes, szép prózamon­dás közismerten nehéz feladat elé állítja még a pódiumhoz szokott, tapasztalt előadómű­vészeket is. Nem is lehet te­hát csodálkozni, ha úttörőkor­ban lévők esetében nem be­szélhetünk kiemelkedő színvo­nalról. Talán egyedül az aranyérmes Kibédy Tibor ki­vétel ez alól. Móricz Fillentő- jét kedvesen, igazan tudta elő­adni. Az ének-, zenei versenyre a Május L úti zenei tagozatú is­kola fölénye volt a jellemző. Természetes ez, és bizonyítja, a speciális tagozat létrehozá­sának jogosságát. Kutely Júlia énekhangja, Sándor László he­gedűtechnikája külön figyel­met érdemel. Aranyérmet szer­zett még a Rákóczi-úti iskola ének tercettje — Bodor An­na, Cservárj Márta, Sarkadi Edit — és Füzes Péter a Sztahanov úti iskola tanulója is. Füzes ezúttal kürtön ját­szott Több hangszeren képes jó eredményt elérni, de talán már eljött az ideje, hogy egy hangszerre specializálja ma­gát. Szép, reprezentatív ren­dezvény volt az Ifjúsági Da­losnap a József Attila Műve­lődési Házban, ahol az iskolai énekkarok és kamarakórusok vetélkedtek. Kellemes megle­petés volt a Rákóczi úti isko­la énekkarának és kamarakó­rusának kiemelkedő szereplé­se. Az utóbbi kórus a debreceni országos fesztiválon elért ezüstoklevél után „itthon” is bizonyított. A legnehezebb dolga a zsű­rinek a tánccsoportok és a színjátszók vetélkedőjén volt. Szinte valamennyi csoport alapos felkészülésről tett ta­núságot. A Május I. úti isko­la tánccsoportja csak mini­mális különbséggel került az első helyre. A színjátszóknál pedig mind a Bartók Béla úti, mind pedig a zagyvapálfalvi iskola csoportját aranyérem­mel jutalmazták. Életkornak megfelelő, politikailag aktuá­lis jelenetet választott mind­két csoport Igényes színpad- technika, hangulatteremtő előadásmód, gondos rendezői munka volt a legfőbb jellem­zőjük. Csak bronz fokozatú minősítést kapott, de újszerű­ségével kitűnt a Csizmadia úti iskola Napsugár bábegyüt­tese, amely a televízióból is­mert pécsi Bóbita Együttes nyomdokain indult el. A kulturális szemle hivata­los része, a tulajdonképpeni verseny befejeződött Bebizo­nyította, hogy a művészeti ne­velés általában szervesen kap­csolódik a közvetlen iskolai munkához. A sikeres sorozatból egy terven kívüli rendezvény még hátra van: ajándék az arany­érmesek számára. Gálaest ke­retében a József Attila Mű­velődési Ház színpadán mutat­hatják be tudásukat a város nagyközönsége számára. Biz­tos, hogy nem fognak csaló­dást okozni. Csongrády Béla Megyeszerte nagy lendület­tel folyik a pillangósok beta­karítása. A három községre — Homokterenyére, Nádújfalura és Mátranovákra — terjedő Zagyvavölgye Tsz-ben is ka­szálják, hordják, kazlazzák a tápdús lucerna- és hereszé­nát. Különösen nagy gondot okoz minden évben a széna gyors és szakszerű betakarítá­sa a mátramováki üzemegy­ségben, ahol tevés a munkás a tsz-ben, mert a férfiak többsége a környező bányák­ban és a közeli üzemekben, gyárakban dolgozik. A szövet­kezet vezetői ezért is szor­galmazták az üzemegység fo­kozott gépesítését. Az idén a mátranováki üzemegységben már kaszáló­gép vágta a lucerna sűrű rendjét, gép végzi a rakodást és a fonnyadt szénát traktor­von tatású pótkocsik hordják a hideglevegős szénaszárítóra. A lucerna első kaszálása gazdag termést hozott, holdanként 16—18 mázsa szénát takaríta­nak be, a here már gyengébb: tizennégy mázsát adott hol­danként. Csak a hideglevegős szénaszárítóra mintegy kétezer mázsa jó minőségű szénát kí­vánnak ráhordani. A tsz-tagok különösen jó és okos gépnek tartják azt a ma­gyar gyártmányú rendfelsze­dő és rakodó gépet, amelyet a Törökszentmiklósi Mezőgazda­sági Gépgyár gyártott, és mint mondják csak azt sajnálják, hogy nincs több belőle a tsz- ben. A rendfelszedő jóformán percek alatt megrak egy pót­kocsit, s óvja, nem töri a szé­nát. Kun Ferenc, a mátrano­váki üzemegység vezetője sze­rint, az ő területükön is több ilyen gépet tudnának alkal­mazni a jelenlegi idényben. Medve Pál főagronómus pe­dig némi büszkeséggel mutat­ja, milyen ötletes és célszerű módon oldották meg saját újí­tásukkal és házilag a széna­szárítóra rakott kazal védel­mét. A kevésbé célszerű pony­vák helyett favázas tetőt emeltek, hogy óvják az érté­kes szálastakarmányt az eső­től, az időjárás viszontagságai­tól. Amíg két hatszor-nyolc méteres ponyva egyenként 6800 forintba terül, ők saját faanyagukból és hullámpala felhasználásával mintegy tíz­ezer forintos költséggel meg­oldották a széna fedését, s ez az új „fedél” tartósabb is a ponyvánál. A hossza húsz mé­ter, tehát a tetőzet a lehető legnagyobb védelmet nyújtja. A közeljövőben a nádújfa- lui üzemegységben is építenek ventillátoros rendszerű, gépi szénaszárítót, s a vezetőség már előre elhatározta, hogy ott is alkalmazni fogják ezt a jól bevált újítást, amely a ta­valyi nagyon csapadékos őszön Is megóvta az értékes takar­mányt L. Gy. A fedett szénaszárítóban serényen folyik a kazlazás, a kazlazásban résztvevő tsz-tagok nagy szakértelemmel, egy­forma rétegekben terítik szét a jó minőségű lucerna-szénát. (Koppány György felvétele) Gyermekgyógyászo k tanácskozása Salgótarjánban Fiatalok a fiatalokról Helytálltak az ősagárdi tűzoltók Megyei parancsnoki vizsgálat egy újságcikk nyomán Lapunk ez évi május 7-i számában egyik olvasónk le­vele jelent meg. E szerint az Ösagárdon április 29-én tá­madt tűz lokalizálása nem si­került mivel a helybeli ön­kéntes tűzoltók nem érkeztek meg idejében a helyszínre. Ez­zel kapcsolatban vetődött fel a gondolat hogy az önkéntes tűzoltó testületet nem eljáró dolgozókból volna kívánatos újjászervezni. A kis írás megjelenése után a BM Nógrád megyei Tűzren­dészeid Parancsnokság vezető­je személyesen tartott vizsgá­latot Ösagárdon. A vizsgálat tanulságaként megállapította, hogy a levélíró állásfoglalása téves. A községben a harang félreverése nem azt jelentette, hogy nincsenek otthon a tűz­oltók, hanem arra hívott, hogy rajtuk kívül a falu többi la­kosa is segítsen az oltásban. (Ez a gyakorlat egyébként or­szágszerte rég bevált hagyo­mány.) A tűz oltásában a he­lyi testület tagjai közül nyol­cán vettek részt. Természete­sen nem vesztegették az időt azzal, hogy a tűzoltás előtt egyenruhába öltözzenek. A pa­rancsnoki vizsgálat megállapí­totta továbbá, hogy a szénaka­zal nem égett le teljesen; an­nak körülbelül húsz százalé­kát sikerült megmenteni, — bár igaz, hogy az szervestrá­gyázásra alkalmas csak, nem takarmányozásra. A megyei parancsnok megállapította, hogy az ősagárdi önkéntes tűz­oltók helytálltak, s hogy — különös tekintettel a tsz ál­landóan tettrekész tűzoltó ra­jára — átszervezésre nincs szükség. A köznevelés rendszerének fejlődése a Szegedi Nyári Egyetem programjában Mint már hírül adtuk. Sze­geden a Szabadtéri Játékok idején, július 17-től 30-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az idén ismét meg­rendezi a Szegedi Nyári Egye­temet. A nyári egyetem tema­tikája a köznevelés rendszeré­nek fejlődése a társadalmi és a tudományos-technikai forra­dalom korszakában. A résztvevők előadásokat hallhatnak majd a szocialista köznevelési politika alapelvei­től. a szocialista országok köz­nevelési rendszereinek jellem­ző vonásairól, Magyarország köznevelési rendszerének fej­lődéséről, és jelenlegi hely­zetéről. Szó lesz az elméleti foglalkozásokon a fejlett tőkés országok köznevelési rendsze­rének jellemző vonásairól, to­vábbá a modern középiskolá­val szemben támasztott társa­dalmi és pszichológiai igé­nyekről, a köznevelés egysé­ges rendszerében a differen­ciálódás szükségességéről és lehetőségeiről, az egység és a differenciáltság elvéről s még számos más kérdésről. Harcsa—vadkacsa szárnyon . A Bánki tónál működő II. (Rákóczi Ferenc Horgász (Egyesület egyik leglelkesebb tagja Trenyik András, a strand kabinosa. A horgász a napokban harcsát fogott a tóban. Arra, hogy ebben a vízben valaha is akadt volna harcsa a horogra, a legöre­gebb horgászok sem emlékez­nek. Hiánya miatt nem is nagyon bánkódnak Bánkon, mivel a harcsa ellensége a halivadéknak. Trenyik András a rémült harcsát mégis visszadobta a vízbe, hadd úszkáljon ez az egyetlen példány — helyi ku­riózumként. Tapasztalt horgá­szok úgy vélik, hogy a kö­rülbelül harminc centiméte­res harcsa még pete korában valamely vízimadár, feltehe­tően vadkacsa tollára tapad­va érkezett a Bánki tóba. A Gyermekgyógyászati Szakcsoport Északkelet-Ma­gyarországi csoportja június 2-án, 3-án és 4-én Salgótar­jánban, az SZMT székházá­nak nagytermében tartja ez évi tudományos gyűlését. A tanácskozáson bevezető beszé­det Jedlicska Gyula, az MSZMP Megyei Bizottságá­nak első titkára mond. A tudományos gyűlésnek előreláthatólag mintegy két­százötven résztvevője lesz. Bejelentette részvételét több neves dunántúli és budapesti gyermekgyógyász professzor is. Az előadások programjá­ban számos tudományos prob­léma, valamint a csecsemő­védelem, csecsemőhalálozás kérdései szerepelnek. Történelem Salgótarján, Bartók Béla úti általános iskola, napközi otthon. Az utolsó hétfő eb­ben a tanévben, amikor még kötelező volt itt a tanulás. Volt — elmúlt. A jövő hét­fő már... Ha jaj! A legjobbak a hetedikesek és a hatodikos lányok vol­tak: Margit, Edit és Pici. Pici már „nagy" lány, leg­alábbis, ami színészideálját il­leti. — Az ki? — Bodrogi Gyula. — ? — Mert olyan jó modora van. Hosszú Kéz nyúlik a ma­gasba (nem neves színészünk jómodora), hanem a Pici há­ta mögött. Aztán felbukkan Fekete Fürt. —■ Üjságíró bácsi, még en­gem — je, je.,. _ ? — Írjon fel. — Miért? — Én vagyok Kurucz Já­nos. — Mit tudsz a kurucokról, ha már Kurucz vagy? — A kurucok a Habsbur­gok ellen harcoltak 1703-tól 1711-ig, Rákóczi vezette őket. — Ismersz-e más kuruco- kat Rákóczin és magadon kí­vül? — Hogyne, Vak Bottyán, Esze Tamás ... — És kuruc dalt? — Azt is tudok. „És akkor jött a Tenkes kapitánya...” Nevet a padsor: — Je, je... — Mit je, je... Ök nem kurucok. Az biztos. Kiosztották a jutalmakat A KISZ nagy jelentőséget tulajdonít a fiatalok öntevé­kenységének, ezért évről évre szélesebb körben keresi a lehetőséget az ifjúság önálló­ságának támogatására. Az utóbbi években e törekvés eredményeként a hagyomá­nyos felületek — színjátszás, népi tánc — mellett teret, le­hetőséget kaptak a fiatalok a tánczene, a társastánc és a képzőművészet művelésére is, hogy csak néhányat említsünk az „újdonságok” közül. A KISZ Nógrád megyei bi­zottsága nemrégiben — május 11-én — Fiatalok a fiatalok­ról címmel képzőművészeti kiállítást rendezett Salgótar­jánban, a József Attila Műve­lődési Házban. Az országo­san meghirdetett tárlatra — amelynek anyagát a mai ma­gyar ifjúság életére jellemző művekből válogatták ki — összesen kétszázötven képet küldtek be az ország öt me­gyéjéből. A zsűri 41 művet fogadott el a beküldött pá­lyamunkák közül. A fiatal művészek kiállítá­sát egy hét alatt háromezren tekintették meg. A nagy szá­mú közönség annak is köszön­hető, hogy a kiállítás nyitva­tartásának ideje alatt több, érdeklődésre számottartó elő­adás is megrendezésre terült a művelődési házban. Tegnap délelőtt a KISZ Nógrád megyei bizottságának nevében Kálovits Géza, az if­júsági szervezet megyei bi­zottságának titkára adta át a kiállításon legjobban szereplő művészeknek járó jutalmakat. Az első három helyet az egri főiskolások szerezték meg. A szak zsűri Katona Katalinnak ítélte oda az első díjat és az ezzel járó ezer forint jutal­mat. Szilágyi Imre hétszáz. Juhász Judit pedig ötszáz fo­rint jutalmat kapott a máso­dik, illetve harmadik helyért. A salgótarjániak közül Gyüre Nándor (Öblösüveggyár) és Gregor József (Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat) szere­pelt a legjobban. Mindketten négyszáz forint jutalomban ré­szesültek. A kiállítás érdekes­sége, hogy a középiskolások részére kiírt különjutalmat — ötszáz forintot — kiemelke­dően jó munkájáért Lipták György, a karancslapujtői ál­talános iskola nyolcadikos ta­nulója nyerte el. A tervek szerint a kiállítást jövőre is megrendezik. Könyvtárosok ankét ja a megyeszekhelyen A könyvtárak módszertani munkájával kapcsolatban va­lamennyi megyei könyvtár módszertani csoportvezető­jének részvételével országos konferencia kezdődött tegnap délelőtt kilenc órakor Salgó­tarjánban, a Balassi Bálint megyei könyvtárban. A kon­ferencia, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár Könyv­tártudományi és Módszertani Központja rendez, ma délben fejezi be munkáját. A résztvevők tegnap az ál­lomány gyarapításáról, a há­lózati irányításról, a mező­gazdasági szakkönyvellátás kérdéseiről, a feldolgozó műn­ké. gondozásáról a megyei há­lózatban hallgattak előadáso­kat. Ma délig az olvasással kapcsolatos helyzetelemzés és hatáskutatások szerepéről a módszertani munkában, illet­ve Statisztikai munka a könyvtárhálózatban című elő­adásokat hallgatják és vitat­ják meg. A konferencia részt­vevői megismerkednek Sal­gótarjánnal s a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Házat és az új könyvtárat is meg­tekintik. Tóth Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom