Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

1 fi<?6. június ö vasárnap nograd A pártélet néhány kérdése Salgótarjánban Üzletember módjára A napokban ülést tartott a salgótarjáni városi pártbizott­ság. Napirendjén a pártélet belső helyzetének néhány kér­dése szerepelt. Erről a végre­hajtó bizottság jelentést ké­szített, és mielőtt sor került megvitatására Szalai Gáspár elvtárs. a végrehajtó bizottság első titkára rövid bevezetőt mondott. A jelentés és á vita minden részletét nem tudja ez a cikk visszaadni, csupán nehány legfontosabb megálla­pítást, megjegyzést. Érvényedül a párt vezető szerepe A városi pártszervezetek a legutóbbi pártértekezlet óta eredményesen mozgósították a dolgozókat a VIII. kcngresz- szus határozatainak végrehaj­tására. A második ötéves terv­ben elért politikai, gazdasági és kulturális előrehaladás si­kerét elsősorban a párt veze­tő szerepének érvényesülése példázza. A párt politikai irányvonalát, a párttagság he­lyesnek, az élet által igazolt­nak tartja. Pártszervezeteink tevékenyek a szocialista épí­tésben, munkastílusukat a hozzáértés, a konkrétság jel­lemzi. Különösen a nagyüze­mekben érzékelhető, hogy a kommunisták a tömegek élé­re tudnak állni, vonzó, szer­vező és felvilágosító erőt kép­viselnek. A munkások túlnyo­mó többsége lelkiismeretesen dolgozik. A városi értelmiség nagyobb része, látva a párt- és gazdasági vezetés munkájá­nak kézzelfogható eredmé­nyeit, — amely a megyeszék­hely átépítésében, az üzemek fejlesztésében, szociális, kultu­rális intézmények létrehozásá­ban mutatkozik meg — ered­ményesen dolgozik a párt po­litikájának megvalósításán. A vezető szerep különösen elő­nyösen érvényesül a KISZ- alapszervezetekben. de vala­mennyi társadalmi és tömeg- szervezetben Is. Fellelhető azonban néhány fogyatékosság és torzulás, amelyek leküzdésében határo­zottabban, tudatosabban kell cselekedni. Több olyan mun­káspárttag és volt pártfunkdo- nárius, akik 1945-ben léptek a párt soraiba, azt vallja, hogy a pártszervezeteknek kell dön­teni minden kérdésben, rész­feladatban, a többi szerv dol­ga a végrehajtás. Ez főleg ki­sebb alapszervezeteknél jelent­kezik. Az ilyen felfogás emlé­keztet azokra az időkre, ami­kor nem mindig érvényesültek a pártban a lenini normák. Az említette az adminisztratív esz­közöket, a „keményebb kéz” politikáját sürgetik. Az ilyen gyakorlatot nyilvánvalóan csak helyteleníteni lehet, és semmiképpen sincs létalapja. Ezek az elvtársak félreértik a párt vezető szerepének fogal­mát. Minden kérdésben a párt felsőbb szerveinek döntéseit várják. Ezzel ellentétes az a felfogás, amely lebecsüli a pártvezetés szerepét. Pontosabban szólva ez a Jobboldalról jövő felfo­gás abszolutizálja a szakem­berek jelentőségét. Árnyala­taiban jelentkezik ez a kultu­rális életben és egyes műsza­kiaknál. Ok azt várnák, hogy a párt ne avatkozzon bele az élet dolgaiba, a feladatok vég­rehajtásába. A pártbizottsági ülés foglal­kozott azzal, hogy egyes gaz­dasági és állami vezetők nem támaszkodnak kellőképpen a kollektíva véleményére, meg­kerülik a párt választott tes­tületéit, a taggyűlést. A gaz­dasági vezetőktől azt várjuk, hogy a párttaggyűléseken fejtsék ki a véleményüket Nem lehet háttérbe szorítani olyan elvtársakat, akik sokat vállalnak és jelentős párt- megbizatásokat teljesítenek. A párt vezető szerepe akkor érvényesül, ha a tömegek ré­széről minden esetben elisme­rést nyer, ha híven képviseli « munkásosztály és a dolgo­zók népi érdekeit, távlati cél­kitűzéseit. A pártmunkában az elvi irányitó tevékenységet kell elsősorban erősíteni. Na­gyobb szerep vár a munka módszerén belül a koordiná­lásra. Egyöntetűvé kell tenni a párt, állami, a gazdasági és a tömegszervezeti vezetés te­vékenységét. A vezető szerep erősítésé­nek kulcskérdése a párttagság fokozottabb erkölcsi és poli­tikai megbecsülése. A város több mint 5200 párttagjának a véleménye, politikai magatar­tása, gondolkodásmódja nem lehet közömbös semmilyen ál­lásfoglalással kapcsolatban. A pártbizottsági ülés fontos feladatnak jelölte meg, hogy a vezetők az élet minden terü­letén jobban hasznosítsák a kommunisták véleményét és számoljanak be rendszeresen a párttagságnak. A lenini elvek érvényesítése és fejlesztése A pártélet lenini elvei meg­határozzák a párt belső életé­nek szabályait és a munka módszereit. A pártdemokrácia fontos szerepet tölt be és haté­konyan érvényesül. Ez is jel­zi a salgótarjáni pártalapszer- vezetek életének egészséges fejlődését. Minden párttagnak részt kell vállalnia a párt po­litikájának kialakításából. Kedvezően alakul a kommu­nisták részvétele a politikai életben, a közügyek megoldá­sában. Több helyen jogosan követelik a határozottabb ve­zetést, a termelési feltételek jobb biztosítását, az apróbb ügyekben tapasztalható huza­vona megszüntetését, az em­berekkel való fokozottabb’ tö­rődést. Eredménynek kell elköny­velni azt, hogy az alapszerve­zetekben nagyobb gondot for­dítottak a legutóbbi vezetőség­választó taggyűléseken elhang­zott javaslatok, bírálatok elin­tézésére. További tennivalója a salgótarjáni alapszervezetek­ben dolgozó kommunistáknak ■ a centralizmus, a pártfegye­lem helyes értelmezésének megvalósítása. Az elvi kérdé­sekben, azok értelmezésében, egyes helyeken ellentmondás, bátortalanság tapasztalható. Az elméletileg elmaradott és sér­tődött párttagok mellett sza­porodott azoknak a száma, akik a párt szövetségi politi­káját liberalizmusnak fogják fel a népi, nemzeti egység megteremtését pedig úgy te­kintik, mintha lemondtunk volna az osztályharcról. Nem engedhető meg, hogy egyes párttagoknál különválnak a szavak és a tettek, a párt vá­lasztott testületének ülésein elvileg egyetértenek az el­hangzottakkal, formálisan tu­domásul veszik a döntést. a bírálatot, az életben azonban vitatják jogosságát. Az ilyen vezetőle túlságosan bíznak ön­magukban, nem figyelnek fel a javaslatokra bírálatokra, és ezért néhány helyen gyenge a vezetők és a munkások kap­csolata. Ahol így van, megfi­gyelhető az is, hogy a gazda­sági vezetők a határozott egy­személyi vezetést felcserélik a durvasággal, türelmetlenség­gel, előtérbe helyezik az ad­minisztratív intézkedéseket. Az ilyen jelentések csak passzivi­tást szülnek. Az okok több­nyire arra vezethetők vissza, hogy nem mindenütt megfele­lő a pártmunkában az Ideoló­giai tevékenység. Az ideoló­giai képzés mellett eredmé­nyesebbé kell tenni az Acél­árugyár, az öblösüveggyár és a ZIM pártszervezeteinek tapasztalatai alapján a párt­csoportok tevékenységét. Mun­kájuk nem lehet formális és rendszertelen. A jelentés és a vitában résztvevők egyértelműen alá­húzták, hogy érvényt kell sze­rezni a Politikai Bizottság ál­lásfoglalásának. E szerint minden kommunista vezető aki az állami, gazdasági vagy társadalmi élet bármely terü­letén dolgozik, köteles kézzel fogható, konkrét munkát vál­lalni a politikai felvilágosí­tásban. A taggyűléseken és a pártcsoport-értekezleteken ad­janak számot a vezetők: ho­gyan teljesítik a párttagság­gal járó kötelezettségeket, a párthatározatokból rájuk há­ruló feladatokat. A szervezeti élet fejlődése A kommunisták egységét erősíti, hogy a pártalapszerve- zetek összetétele és számsze­rű fejlődése általában megfe­lel a VIII. kongresszus által meghatározott politikai köve­telményeknek. A legutóbbi pártértekezlet óta 188 fővel emelkedett a párttagság szá­ma. Növekedett a párttagok körében a szakmunkások, a fiatal korosztály aránya, ja­vult az iskolázottság. Néhány problémára azon­ban felhívta a pártbizottság a figyelmet. Az Acélárugyárban, a ZIM-ben, a Bányagépgyár­ban és a Síküveggyárban az elmúlt két év alatt a fizikai munkások köréből egyetlen tagjelöltfelvétel sem volt. Az alapszervezetek vezetőinek ar­ra kell jobban ügyelniök, hogy ez a helyzet megszűnjön, a felvételnél kerüljenek előtér­be a szakmunkások, a dolgo­zó nők, a szocialista brigád­tagok. Példamutató munkások és értelmiségiek kerüljenek a pártba, olyanok, akik erköl­csileg szilárdak, köztisztelet­ben állnak, készek harcolni a párt politikájáért. Nagy sze­rep hárul az ajánlókra. Nem­csak a tagjelöltség idején, ha­nem később is felelősséggel tartoznak az általuk javasolt párttag fejlődéséért. Gulyás Ernő A műszakiaktól ma már azt Is elvárják, hogy egy-egy ke­lendő cikk, termék, gyártmánv folyamatos termelésének kia­lakításakor az üzletember szemével lássanak, eszével gondolkodjanak. Mert nem mindegy, hogy az előállított áruk milyen mennyiségben, milyen áron kerülnek a világ­piacra. Hogy üzletember módjára tudják ezt megítélni, annak előfeltételei vannak. Helyes ismerni a bel- és külföldi igé­nyeket, tudni kell mennyire telítődnek a piacok a gyár ter­mékeiből, érzékenyen szüksé­ges reagálni a megrendelők kívánságára, egy-egy téma kapcsán pedig tartalékban sok és sokféle ajánlatot, megoldást célszerű tartani. De szükséges ismerni a kooperációs lehető­ségeket, mind belföldön, mind külföldön. Ha ezekből egy is hiányzik, már nem elég ver­senyképes az illető gyár. Jugoszláviában nem ritka más országokban feladott hir­detések útján üzletet kötni, Nekünk ez furcsának, szokat­lannak tűnik. Pedig nincs eb­ben semmi kivetnivaló. Mert a versenyben nemcsak az győz, aki mindig újat, korsze­rűt ad, gazdaságosan termel, hanem aki ügyesen is keres­kedik. Az új gazdaságirányí­tási mechanizmusban, ha nem is az előbb említett formában, de mód lesz hasonló üzletköté­sekre. Mert a megtermelt áru elhelyezésére a piacot, a kül­kereskedelmi szakemberekkel együtt a termelőknek kell majd megszerezni. És aki ügyesebb, leleményesebb, élet­revalóbb, az majd gyorsabban talál magának új, tartós, jól fizető piacot, vásárlókat. Ez azt jelenti, hogy a mű­szakiak most már csak keres­kednek? Erről szó sincs! Csu­pán arról, hogy teljesül egy korábbi jogos vágyuk: nem­csak a közvetítőkön keresztül ismerik meg a piacot, hanem saját maguk győződnek meg arról, milyen gondot jelent korszerűtlen árut eladni, miért könnyű a korszerű, modem cikkekre vevőt találni, és hogy a piacon jelentkező verseny­társak között vannak olyanok, akik ha nem vigyázunk, job­bat adnak a ml termékeink­nél. A gyakorlat bizonyította, hogy csak az ilyen személyes tapasztalatik hatnak a mű­szakiakra. erősítik meg ben­nük azt a helyes felismerést: már ma sem elég csak mű­szakilag ismerni a terméket, érteni kell az eladáshoz, az üzletkötéshez is. Ismert dolog, de nem árt hangsúlyozni: a piacot meg­tartani mindig csak új és új termékekkel lehet. Akár an­nak hasznosságát, akár kivite­lét. akár minőségét nézzük. Erről győződtek meg az öb­lösüveggyár! air is. Ezért ők sem késlekednek. Az évente ismétlődő árubemutatón. a Budapesti Nemzetközi Ipari Vásáron kiállított termékeik mindig az új, a fejlődő Igé­nyeket tükrözik. Hasonló tö­rekvések taDasztalhatók a Sík­üveggyárban, a Salgótarjáni Bányagépgyárban, és még né­hány üzemünkben. De ebbe az irányba ösztön­zi gyáraink vezetőit a gond­jaikra bizott gazdasági egység fejlődéséért érzett felelősség, a fer.tről és lentről támasztott követelmények. Érzik, tudják, hogy a nagyobb önállóság, na­gyobb lehetőséget is jelent. Kiaknázásához már most cél­szerű megtenni az első lépé­seket, bár még a lehetőségek korlátozottak. Az új gazdaság­irányítási módszer előnyeit valójában csak 1968-ban tud­juk igazán felmérni. Addig azonban nem árt olyan megol­dásokat előkészíteni, amelyek­nek haszna rövid időn belül jelentkezik. Továbbra is, később pedig még erőteljesebben jelentkezik majd az az igény, hogy gyá­raink, üzemeink vezetői gyor­san, korszerűbb és minőségileg kifogástalan terméket adjanak. Ezt pedig csak egy hosszútávú műszaki fejlesztéssel tudják megalapozni. Ennek során je­lentősen megnő a fejlesztési munkával foglalkozó kutatók szerepe. De az eddiginél jó­val nagyobb feladat hárul a gyártás- és gyártmányfejlesz­tőkre is. Ök az első vonalban küzdenek, ezért a leggyorsab­ban tudnak reagálni a piacok igényeire. De nekik kell irá­nyítani, felkelteni az érdeklő­dést a vállalat új gyártmányai iránt, s az új, meg új termé­kek sokaságával serkenteni, buzdítani a jobb kereskedelmi tevékenységre. Igaza van an­nak a külkereskedőnek, aki ma még azzal érvel: hiába akarok én jól kereskedni, ha a felkínált áru elavult, minő­ségileg kifogásolható, kivitel­ben ósdi, csomagolása pe­dig igénytelen. És itt újra visszakanyarod­hatunk az alapvető gondolat­hoz. Műszaki vezetőink akkor gondolkodnak az üzletember eszével, ha termelésben kellő alapokat teremtenek az újabb üzletkötésekhez. Vagyis kelen­dő cikket, keresett árut és jól fizető gyártmányt adnak. Fő gondjuk persze tovább­ra is a termelés ésszerű meg­szervezése, annak kulturált irányítása, a gazdaságosságra való törekvés. Erre vállalkoz­tak, ehhez szereztek magas­fokú szakmai és politikai ké­pesítést. Változás azonban lesz. Ezután azzal is számolniuk kell: elfogadja-e a piac a terméküket, vagy sem, milyen idő alatt telítődik. Egyszóval azt adják-e. amit a vevő kér. De megszűnik az a kiváltsá­gos helyzet is, ami a korábbi időkben volt. Ha a gyár tel­jesítette a tervben előírtakat, függetlenül attól, hogy szük­ség volt-e az általa gyártott termékekre, vagy sem, nem érte szó a ház elejét. Az új gazdaságirányítási mechaniz­musban ez ez állapot meg­szűnik. A termékek értékesíté­sének gondía a gyárak veze­tőinek vállára nehezedik. Ez­zel egy újabb történelmi kor­szak kezdődik megyénk üze­meinek életében Is. A vezetők és a dolgozók hozzászoknak ahhoz, hogy minden esetben az üzletember eszével gondol­kodjanak, szemével lássanak, üzletember módjára termelje­nek. Venesz Károly Érik a gyümölcs Honion Ha a tavasz nem fukarko­dik a verőfényes, meleg napok­kal, akkor mér május derekán érni kezd a szamóca a h ön­ti határban. Először fehér színt vált, majd egyre piro­sodik, érik a gyümölcs. Ilyen­kor kezdődik a szüret. A sza­móca szedése korántsem egy­szerű munka. Ilyenkor már a kertekben hajlong, serénykedik a falu apraja-nagyja. A gyerek, ha mást nem. hordja a megtelt rekeszeket, a föld végében összeütött kunyhókba. A szüretelőknék minden óra drága. A 2,5—3 centiméter, vagy annál nagyobb átmérő­jű szemek kilójáért 18—20—22 forintot is fizet a MÉK. Ha azonban késnek a szedéssel, a szamóca elérik, pénzt is ke­vesebbet ígérnek érte. így aztán két hétig, amíg a szamócaszüret tart, meg­bolygatott méhkashoz hason­lít a falu. Az utcán teherko­csik futnak, ládákkal, reke­szekkel megrakott talicskák nyekeregnek. Viszik a Bör­zsöny lankáinak ízletes gyü­mölcsét. Kincset érő földek A honti Győzelem Termelő­szövetkezetben 50 hold sza­móca hozott termést az idén. Két hold kivételével, a ha­gyományos fajtát, az óriás gyümölcsű, szapora Madame Moutot nevelik. Hogy milyen eredménnyel? Azt mondja Pál László a termelőszövetkezet elnöke: — A szövetkezetei a szamóca rántotta ki a gyenge termelő­szövetkezetek közül... — Számol. — Másfélmilliót vá­runk az idén belőle. Holdan­ként harmincezer forintot... Ez azonban csak a terv. Et­től több is lehet, mint ta­valy Is. Egy hold 50 ezer fo­rintot ért... Na már most, hol fizet annyit más növény? Cukorrépából, ha teszem azt kétszáz mázsát takarítunk be egy holdról, akkor sem hozott a föld többet kilencezer fo­rintnál ... Azt azért még hozzáteszi: a gyümölcs, a szamóca, málna, fekete ribizli mellett egyéb növényeket is termelnek. Ter­mészetesen amennyire a nem egészen hétszáz hold szá7itó- föld, erre lehetőséget ad. Honton már akkor is volt szamóca, amikor a szövetke­zeti gazdák egyénileg dolgoz­tak. Jól pénzeltek belőle. A szövetkezet ugyanazokkal az adottságokkal, ugyanazokkal az emberekkel, mégis hosszú ideig csak nehezen boldogult. — Az akkori vezetők rossz ügy szószólóivá szegődtek — magyarázza Pál László. — Azt hitték a szamóca okozza a bajt. Miatta nem dolgoznak a tagok. Az egyik nap trakto­rok mentek a szamóca föl­deknek. Forgatták ki a kin­cset érő töveket. Mi meg min­den évben telepítünk ... Mi­kor mennyire futja az erőnk­ből. Nekünk lett igazunk... Ahogy nőtt a gyümölcstermő terület a szövetkezetben, úgy emelkedett a munkaegység értéke... Négy éve csak 17 forint volt, most ötven. Elő­legbe is többet kapnak a ta­gok 17 forintnál... A munkaegység, meg a sza­móca meghozta a tagok ked­vét. — De beszéljen csak a ta­gokkal — tanácsolja az el­nök. Pál néni szamócája A falu szélén szüretelnek Pál Mihályék. A deres hajú, szikár Pál Mihály, feleségé­vel és asszony lányával, Bi- bok Jánosáéval szedi az érett, szép gyümölcsöt. A velük va­ló beszélgetés nem haszon­talan. — Érdemes dolgozni vele? — Azt még ilyenkor nem tudni — emelkedik fel a sza­mócatövektől az apró öreg­asszony. Hatvan esztendős, de tavaly még kapált a közösben. — Meleg kellene. Most van először,' hogy reggeltől estig dolgozhatunk... Ha annyi lesz mint tavaly, nem panaszko­dunk ... — Mit kaptak tavaly? — Tízezer forint volt az, ugye? — fordul a lánya fe­lé. — De pontosan annyi ment a szövetkezetnek is ... A szövetkezet vezetői úgy állapodtak meg a tagokkal: a gyümölcs értékén fele-fele arányban osztozik a tag és a közösség. — Ezért megéri bajlódni a szamócával — kapcsolódik a beszélgetésbe Pálék asszony­lánya. — Most több van, mint tavaly... Mi dolgozzuk édes­anyámmal. Az emberek csak ritkán, vasárnap, ünnepnap jönnek segíteni... Bibokné férje ipari munkás. Pál Mihály a termelőszövet­kezetben dolgozik, ötven bor­jút gondoz. S ha nem jön közbe semmi, háromezer fo­rintot is megkeres egy hó­napban. Most hatvannégy esz­tendős. — Az egységnek nálunk ér­téke vari! A dolgos ember szépen kereshet. így aztán Pál néni az idén már nem kapál. Pál bácsi borjúi és a néni szamócája sok pénzt hoz a házhoz. Melyik a legjobb? — Hát ez gondot jelent.. A tagok megkapják az ezre­seket a szamócáért. Van az­tán, aki nem vesz részt egyéb munkában. Nincs ráutalva. Galabár Emil, a termelő­szövetkezet főagronómusa be­szél. — Az ellenszerét még nem sikerült megtalálnunk. Való­színű a jövedelemelosztás tökéletesítése lesz ... Addig is, míg megoldjuk, az asszonyok, a szocialista brigád sietett se­gítségünkre. Igyekezetük' ra­gadós ... Időben végeztünk minden munkával... A szövetkezetben nemcsak a jövedelemelosztással kísérle­teznek. — Két holdon összehasonlí­tási kísérleteket végzünk a szamócával. Keressük a leg­jobb fajtát... — magyarázza a főagronómus. Hogy miért van erre szük­ség? A termelőszövetkezetből szamócával megrakott vago­nok hosszú sora Indul évről évre külföldre. Nyugati or­szágokba is exportálnak gyü­mölcsöt A vevők igényesek. Olyan fajtákat akarnak te­hát Honton termeszteni, ame­lyek jól bírják az „utazást”, ízük, zamatok is kielégíti a vásárlók igényeit. — Sikerül megtalálni? Galabár Emil hevesen bó­lint. — Minden bizonnyal! Két külföldi fajtával „dolgozunk” most... A munka gyümölcse már érik Hanton. Vinczc Istvánná i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom