Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

1

N 0 G n A D

1966 június 6.

••"«Aman

Tort^nptek, históriák az gsi Mógrádbél

Pásztó a koraközépkor egyik koltórközpontja

Mondsz, mondasz vagy mondol?

Hozzáértők és tanácskérők egyaránt jelzik, hogy bajok vannak a második személy ragozásával.

Az igék alanyi ragozásánál egyes számban, második személyben ugyanis kétféle személyragot használunk; az ,,-sz”-t és az ,,-r-t. Igen ám. de mikor melyiket? Ezzel kapcsolatos beszélgetésünk során valaki legutóbb ezt mondta: „Akármit is mondol. szerintem sokkal jobban hangzik a mondol, mint a mondsz.”

Bizonyos vonatkozásban igaza lehet. A mondol szó könnyebben kimondható és dallamosabb is, mint a mondsz. Ennek az a magyarázata, hogy a „mondol” hangsorból hiányzik a mondsz kellemetlen mássalhangzó torlódása (ndsz), a közbeiktatott mássalhangzó (o) és a zöngétlen „sz” zöngés „l”-re cserélése valóban kimon (^hatóbbá tette ezt a szót, de a „mondasz” szó ilyen szempontból is tökéletesen megfelel, és az nyelvileg helyes is. (Akármilyen hihetetlen is, a „mondasz” szótól egyesek azért idegenkednek, mert a nép — helyes nyelvérzékkel — ilyen alakban használja ezt az igét; pedig kedves finomkodók, ezúttal is a „parasztosan beszélőnek” van igaza.

A giondasz és a mondsz alak egyaránt helyes, a mondói pedig helytelen. Ugyanúgy, mint az „adói, kapói, vágyói, várói, hívói, vágói. Iától”. Ugyanis ezek a helytelenül (személy) ragozott alakok a legkülönbözőbb foglalkozású (és műveltségű) embereknél elő-előbukkannak.

„Kik ápol, ha rossz leszel, öcsiké!” — fenyegeti kedvesen unokáját a nagymami. A hivatalban modem lányok vitáznak ilyen mondatokkal; „Te még a férfiak

szavára is adói?” — Akár milyen képet is vágói, nincs igazad” — „Engem nem is hívói?” — kérdi a művelt férfiú.

A társadalmi haladás útjáról szerencsétlenül félresodródott néprétegek nyelvében pedig szinte általános az „1” személyrag helytelen túlten- gése az „sz” személyraggal szemben. A még ma is csak nagyon lassan tünedező falu- (és város) széli viskók népénél egészen természetesen hangzik az ilyen fajta beszéd: — De f elv ágol. Nagyon nagyra vágyói avval a növel! Engem ugyan te mással sose1 Iától.

A kiemelt szavak mindegyikében „sz” személyragot kellett volna használni az „1” helyett, így; mondasz, adsz, kapsz, hívsz, vágsz, látsz —, a vagy esetében pedig nem is kell személyrag.

Ezek szerint hol használjuk az „í” személyragot? Természetesen az egyes szám második személyben (kijelentő mód, jelen idő, alanyi ragozás) , de csak akkor, ha az ige s, sz, z vagy dz végű, Pl: ás — ásol, lesz — leszel, néz — nézel, edz — edzel.

Az ikes igék között is van sok ilyen végű ige: esik—esel, úszik — úszol, fázik — fázol, játszik — játszol.

Az senkit se zavarjon, hogy a nem s, sz, z, dz végű igék egy része betűszerinti ejtéssel nem mondható ki. Például az adsz alak helyett „acc”-ot ejtünk, mert a zöngés és zöngétlen mássalhangzó egy harmadikká olvad ösz- sze. Természetesen a mondsz, adsz stb. alak a helyes, és nem a mondol, adói stb.

A szabály könnyen megjegyezhető. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy csak az s, sz, z. végű igék személyragja az „1” (mosol, főzöl, eszel.)

Tóth Imre

A megye tatárjárás előtti történetét a tatárdúlás idején megsemmisült iratanyag hiányában nem ismerjük kellőképpen. Pedig, minden jel arra mutat, hogy már akkor is, a kor viszonyaihoz képest, igen fejlett művelődési állapotok voltak a Zagyva és az Ipoly völgyében. Kevéssé ismert például, hogy Pásztón akkor európai hírű könyvtárral rendelkező görög kolostor volt és hogy később, a görög szerzetesek kihaltával — vagy elköltözésével — az odatelepült ciszterciták onnan kiindulva vezették be megyénkbe

— az országban is az elsők sorában — a háromnyomásos gabonaváltó gazdálkodást.

Kétségtelen, hogy Pásztó már a honfoglaláskor is létező. központi jelentőségű hely volt. — Anonymus, III. Béla király jegyzője, kiváló ismerője volt a Mátra és Cserhát vidéki hagyományoknak. Nógrádi adatainak megbízhatóságát a település történeti kutatások is igazolják, de igazolja a nógrádi és a hevesi okleveles anyag is. — Anonymus Pásztói jelöli meg a Görnör és Nógrád területét meghódító hadjárat kiinduló pontjául. Nógrádot és Gömört önálló, Zalán bolgár hűbéres fejedelem birtokában levő területnek mondja, amelynek lakosai önként hódoltak meg a magyaroknak, sőt a további honfoglaló harcokban, a magyarok oldalán, önként vettek részt,

— Ez fontos tény a pásztói kulturális és gazdasági központ jelentőségével kapcsolatban.

Feltételezhető, hogy Pásztón már a honfoglalás előtt is voltak görög szerzetesek, akik a mai nógrádi és hevesi részek lakosságát térítgették. Ezt nemcsak a bolgárok körében terjedő kereszténység és a magyarországi koraközépkori görög kolostorok nagy száma, hanem a pilinyi honfoglaláskori temető görög szertartású kereszténységre utaló ezüst leletei is alátámasztják. A pilinyi ezüst gombon ugyanis görögül a következő olvasható: „Uram, segítsd meg Jánost! Ámen!” — Nyilván talizmán

4 nagy vadászat

Hogyan fogták el Eich mannt ?

Lassan hát éve, hogy 1960. májusában, Buenos Airesben, az izraeli titkosszolgálat emberei elfogták Adolf Eich- mannt. Ismeretes, hogy a fő háborús bűnösök listáján szereplő Eichmann amerikai hadifogságba került, ott álnéven szerepelt (Adolf Eckmann), inajd 1946-ban megszökött a fogolytáborból, s négy éven át Nyugat-Németországban élt, ahol mint erdőmunkás igyekezett félrehúzódni a nyilvánosság elől. 1950-ben földalatti fasiszta szervezetek segítségével, Svájcon és Olaszországon keresztül, a Nemzetközi Vöröskereszt jóvoltából politikai menekültként, vatikáni útlevéllel* Richard Clemens néven Argentínába utazik. Ott Ricardo Klement számára kiállított személyi igazolvány- nyal felszerelve dolgozik előbb vidéken, majd 1954-től az argentínai Mercedes-Benz Művek Buenos Aires-i vállalatánál. A tömeggyilkos letartóztatása, másfél évig tartó pere, majd kivégzése 1962 elején a világsajtó állandó szenzációja volt. Azóta a napilapok és a rádióállomások keveset foglalkoznak a kérdéssel. De az eltelt idő alatt nagy számú dokumentum, tanulmány, könyv s más írás látott napvilágot, amelyek részletesen — sokszor regé- nyesitett formában — mutatják be a hitleri Harmadik Birodalom Biztonsági. Szolgálata, a IV. B 4. hivatalának hírhedt osztályvezetője életét. Ezek közül egyesek széles körben elterjedtek, ilyenek Quenten Reynold: Adolf Eichmann, a halál minisztere: M. Pearlman Klement est Eichmann (História 1961. No. 176); J. C. Schwartz Die sechste Kolonne oder Der Henker will nicht hängen. Halle (Saale), 1963. Ez utóbbi magyarul is megjelent 1965-ben. A hóhérnak nincs arca (A hatodik hadoszlop) címen.

A Voproszi Isztorii, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történeti Intézetének s a Szovjetunió Felsőoktatási és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának közös tudományos folyóirata 1965. augusztusi száma J. A. Mescserszkaja összeállításában érdekes leírást ad A nagy vadászatról. Innen vettük át a Korunk című, Kolozsvárott szerkesztett, romániai magyar nyelvű társadalomtudományi folyóirat közvetítésével az Eichmann elfogatásáról szóló anyagot, amelynek folytatásaként közöljük dr. Julius Mader dokumentum-jelentését — Tihanyi Vera, a Magyar Távirati Iroda munkatársának fordításában — az Eichmann által rablóit és SS-ekkel raboltatott kincsekről, az emberi történelem legvéresebb kincsének eddigi sorsáról.

E

I960, március 21-én Klement úr. mint rendesen, korán kelt és járkált egy kicsit a házban, ahol feleségével és három fiával lakott. Ez a ház Buenos Aires San Fernando nevű elővárosában feküdt. A ház gazdája gondosan megborotválkozott, megfürdött, felöltözött és asztalhoz ült, hogy elfogyasz- sza könnyű reggelijét; 6 óra 45 perckor már elhagyta lakását, amelynek bejárati ajtaján kis tábla függött, rajta a „Klement” név. Megtette a kétszáz métert a legközelebbi autóbuszmegállóig, beszállt a kocsiba, és elindult munkahelyére, a város másik végén található Mercedes—Benz Müvekbe. Ott az ellenőrző táblára felakasztotta a Ricardo Klement nevet feltüntető lapot, maid munkához látott így kezdődték ennek az embernek a hétköznapjai.

De miközben ő elhagyta a házat, egy fiatalember — G. — erős távcsövön át minden mozdulatát figyelemmel kísérte. Klement lakásától négyszáz méternyire egy ablak mögött ült; a zsalun vágott két kis nyílás, melyet kívülről nem lehetett észrevenni, biztosította számára a kapcsolatot a külvilággal.

G. már hetek óta nyomon követte megfigyelése tárgyát. Sokszor látta Klementet, hogyan lép ki, visszafordul, hogy búcsút mondjon valakinek, majd becsukja az ajtót, és a keskeny ösvényen végigmegy a vaskerítéssel körülvett kis telken. G. tekintetével kísérte. mig be nem szállt az autóbuszba, majd tárcsázott, és csak két szót mondott a telefonba. Először: „J?” (annak

Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak — a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételével — azt ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágiló cikksorozatot.

volt. — Azt, hogy a görög egyháznak a X. század derekán már magyarországi püspöke is volt, krónikás adatok igazolják. I. István és utódai pedig maguk is alapítottak görög nyelvű kolostorokat. — Térjünk azonban vissza Pásztora.

Közismert, hogy III. Béla király 1190 körül Pásztón cisztercita kolostort alapított. — Ezért rendkívül sok fejtörést okozott az az 1138-ból, tehát félszázaddal élőbbről származó adat, amely szerint a dömösi bencés apátságnak a Tisza- menti Abádnál levő halastava közös a pásztói apáttal. — így azután — mivel Pásztón csak 1190 táján lett cisztercita apátság — föltételezték, hogy a cisztercitákat megelőzően, vagy bencés apátság volt Pásztón, vagy hogy ez a Pásztó, a Mezőtúr és Turkeve vidéki Turpásztó, ahol szintén bencés apátság lett volna. — Ez így helyesnek látszó következtetés, csakhogy semmi adatunk sincs se pásztói, se turpásztói bencés apátságról. 1940 körül azonban újabb adatok kerültek elő.

Élt a XII. század első felében Velencében egy Cerba- nus nevű pap, aki az 1120-as években a konstantinápolyi császári udvarban időzött, és a régi görög egyházi kéziratos könyvek felkutatásának és latinra fordításának szentelte életét. Ott hallhatott valamit a magyarországi görög kolostorokról, amelyek sorában nagy hírű vo<lt a bácsi görög kolostor könyvtára. Cerba- mis megjelent Pannonhalmán a bencéseknél is, ahol a XI. században már szintén voltak

görög nyelvű könyvek. Itt hallhatott azután valamit Pásztó görög kolostoráról, ahová el is jött és megtalálta azt. amit Konstantinápolyban hiába keresett: Maximos és Damaskus! János egyházatyák görög nyelvű munkáit. Ezeket itt, a pásztói görög kolostorban 1031 és 1050 között le is fordította latinra. A fordítást Dávidnak, a pannonhalmi bencések apátjának ajánlotta, hálából a Pannonhalmán élvezett vendégszeretetért. Fordítása eljutott az ausztriai és egyéb nyugati kolostorokba és Petrus Lombardus, kiváló párisi tudós is a pásztói kézirat latin fordításából ismerte meg ezt a két görög egyházatyát.

Nyilvánvaló tehát. hogy 1138-ban a pásztói görög szerzeteseknek lehetett Abádon halastavuk:. — Volt persze több birtokuk is szerte az országban, és ezek a görög szerzetesek kihalta, vagy áttelepítése után, az 1190 táján alapított pásztói cisztercita apátság birtokai között kereshetők. Ezek: Arló, Csécse, Halász, Körös, Nagyalattyán, Tar, Tepke, Túr, Turaszerke, Újlak. Vanc és Pásztó fele két malommal. — Azt, hogy az 1138- ban Abádon szereplő halastó görög szerzetesi birtok lehetett valószinűsíti az is, hogy a mai Nagykörűn levő monostor apátját 1219-ben és 1220-ban Baziliusnak hívják, ami tipikusan görög szerzetesi név, tehát a Tisza mentén is volt görög kolostor. — Felvetődhetik az is, hogy nem oda. Körűre költöznek-e 1190 táján a pásztói görög szerzetesek?

Mielőtt a ciszterciták Pász- tóra települtek, pár évvel 1179

neve, akivel beszélt), s amikor megbizonyosodott, hogy a hívott jelentkezett, hozzátette: „Változatlan!” Aztán letette a kagylót. A telefondrót túlsó végién J. miután megkapta G-től az értesítést, felhívott egy bizonyos D-t „Minden rendben van!” — közölte.

D. szobája szomszédos volt a Mercedes-Benz Műveikkel. Itt ez a harmadik személy várt vagy egy félórát, aztán lassan elsétált a legközelebbi autóbuszmegállóig. Pontosan 7 óra 20 perckor odaért, és majdnem abban a pillanatban fed is tűnt a várt autóbusz. Míg az a megállóhoz közeledett, D. úgy tett, mintha a kocsi számát nézné; így arcjátékából a várakozók arra következtethetnek, hogy nem ezt az autóbuszt várta. Oldalt állva, közömbös arccal, kis táskával a kezében nézegette a kiszállókat. De amint Klement a járdára lépett, D. azonnal megnyomta a táska alsó részét, miközben tetejét a várt személy felé fordította. Észrevétlenül követte a mit sem sejtő utast, a táskában elrejtett, nagy teljesitményű lencsével felszerelt készülék birtokosa tovább folytatta „kliense” fényképezését.

Amint Klement alakja eltűnt a gyár kapuja mögött, D. sétálgatott még egy keveset, és megbizonyosodott, hogy senki sem figyelt fel rá, majd hazatért és felhívta J-t: „Minden rendben! ’ ’ Egyes esetekben felült az ellenkező irányba Induló autóbuszra és csak később telefonált.

Mivel foglalkozott tulajdonképpen J., G. és D.T

Izraeli állampolgárok voltak. Azért küldték őket Argentínába, hogy felleljék annak az embernek a nyomát, akinek kezéhez a fasizmus sok

millió áldozatának vére tapad.

Milyen eredményre jutott ez a hármas csoport? Annyit megtudtak, hogy Klement egy asszonnyal él, akiről bebizonyosodott, hogy Eichmann felesége, es akinek mindhárom fia Eichmann fia. De fennállt a bizonytalanság azért, mert bár Eichmann „cselekedetei” közismertek voltak, magánélete homályban maradt. Eichmann még a fasizmus diadalmas előretörésének éveiben is kerülte a lefénv- képeztetést. Pontos a da tan egyedül csak személyi lapjában lehetett megtalálni, amely azelőtt az SS-csapatok főparancsnokságának titkos irattárában rejtőzött. Hosszas utánjárás és sok nehézség leküzdése árán sikerült megszerezni az okmány másolatát; ennek alapján az utána nyomozók ismerték növését, szemének és hajának színét, gallérja és cipője méretét, kitüntetéseinek és esküvőjének dátumát, a saját és fiai születésnapját. Birtokában voltak egy 1930-ból származó fényképnek is. De azóta sok év eltelt. Eichmann megkopaszodott, arcvonásai megváltozhattak, még akkor is. ha nem folyamodott plasztikai műtéthez, ami szintén nem volt kizárt dolog. Mint most sikerült kideríteni. Eichmann-nak és Klementnek egyezett a növésük és szemük szine. Orra és lábfeje hosszát csak elfogása után állapíthatták volna meg. távolról ez lehetetlen volt. Végül pedig sikerült arcát is lefényképezni. ami nagyon hasonlított régebbi képéhez Plasztikai műtétnek nyoma sem látszott rajta. Mindezek ellenire még hiányzott a bizonyság: nem állt elég konkrét adat az őt keresők rendelkezésére.

(Folytatjuk)

előtt, a hihetőleg Kökényes- Radnót nemzetségből származó Mendin fehérvári prépost Franciaországból Garábra premontrei szerzeteseket telepített. Valószínűleg premontreieké volt a nagykökényesi monostor, és az volt a Zagyva melletti jánoshidai is. A premontreieknek ekkor még az erdőirtás, és a mocsaras területek kiszárítása volt az egyik fő feladatuk. — Hasonlóképpen fizikai munkára kötelezett szerzetesek voltak a ciszterciták is. Kolostoraik környékén jó termésű szántóföldek. gazdag gyümölcsösök, szőlők és zöldségeskertek voltak. Kolostoraik egyúttal mezőgazdasági iskolák is. ahol saját jobbágyaikkal megismertették a háromnyomásos — őszi vetés, tavaszi vetés, ugar — gazdálkodást, a gyülmölcs- nemesítést. és a zöldségtermesztést. — Működésük forradalmat jelentett az akkori európai mezőgazdasági termelési módszerekben, és a hazánkba. így a megyénkbe való telepítésük is, elsősorban a többtermelés érdekében történt. — A ciszterciták maguk készítették mindazt, amire szükségük volt. Ács, kovács, takács, tímár, varga, pék és kőműves, a rendtagok sorából került ki. Sőt, még kereskedtek is, mert fölös termékeiket vásárokon adták el. — ök hozták be a román és gótikus építészetet formailag összekötő átmeneti stílust. — Kolostoraikat rendesen erdős, mocsaras vidéken, a folyók bal partján építették el.

A szerzetesek befelé kom- munisztikus, zárt közössége kifelé a feudális elnyomást gyakorolta. Szervezettségüknél fogva a földesúri jogokat fokozottabb mértékben tudták a többtermelés szolgálatába állítani. és nagy kizsákmányolói voltak a jobbágyságnak. Ez volt a helyzet a pásztói cisztercitáknál is, akiknek tatárjárás előtti szerepléséről kevés az adatunk, de ami van, az is jobbágy szerző törekvéseiket bízón jutja.

Pásztó fele az ő birtokukban volt. Lehet, hogy ők azok, akik ide német telepeseket hoztak, akik közül 1222-ben Rudolf

(

poroszló volt. — 1219-ben

Egyed volt a pásztói apát. Ekkor már fejlett gazdálkodást folytattak. Udvarispánjuk — azaz intézőjük — Pásztói Miklós volt. Ebben az évben az apátság két ízben is megkísérelte a birtokain élő szabadok szolgasorba taszítását. Az Alattyánban, Körösön és Újlakon lakó katonáskodó jobbágyaikról azt állították, hogy szolga sorsú, nyerges lovászok. Ezek azonban pörre vitték a dolgot, és ekkor tüzes vas próbára ítélték őket. Megbízottjaik Váradon vitték a vasat, és mivel nem égették meg a kezüket, beigazolták szabadságukat. — Nem volt ilyen szerencséje a Túron lakó Szob- nak, mert ő megégette a kezét, és így szabad katonából az apátság lovas szolgájává lett.

Érdekes, hogy az ország számos cisztercita kolostora közül csak az egresiről és a pásztóiról tudjuk, hogy hiteles helyi működést fejtettek ki. Ulrik pásztói apát réz pecsétnyomó- ja fenn is maradt, és 1855-ben a Jankovich-féle gyűjteményben volt. — Pásztó hiteles helyi működése összefügghetett a pásztói görög monostor irodalmi hagyományaival. Ez a tevékenységük is egyik megnyilvánulása megyénk ezen legrégibb kulturális írásbelisé- gi központjának. — Pásztó fejlődését szinte derékban törte ketté a tatárjárás. De még igy is annyi helyzeti energiával rendelkezett, hogy a középkor folyamán gyors fejlődésnek indult, sőt a XIV. század elején, Zsigmond királytól a budai városi jogokat kapja meg, amiket azonban a mezővárosi jellegét megóvni akaró földesuraik miatt sohasem tudott érvényesíteni. Egy kétségtelen, hogy mint mezőváros 1514-ben nem ok nélkül lett a nógrádi és hevesi parasztfelkelők egyik centrumává.

Dr. Belitzky János