Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
M^r;n un * Cél: a szocialista törvényesség biztosítása A fogyasztók érdekében Lehetne esonmgfolva? Bűncselekmények és jogvédelem — Ügyészi nyomozás — Széles intézkedési skála A törvényességről, a törvények megtartásáról, az ügyészi munkáról beszélgettünk dr, Tóth Istvánnal, a salgótarjáni városi és járási ügyészség vezetőjével. — Mit értünk törvényesség alatt? — A törvények és a jogszabályok a dolgozó nép akaratát fejezik, ki, hiszpn azokat a dolgozók által választott legfőbb államhatalmi szervek — a Parlament, az Elnöki Tanács — hozzák. Az Alkotmány szerint .,a törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik”. Természetesen a Legfőbb Ügyész ezt a feladatát részben közvetlenül, másrészt pedig az alárendelt ügyészei útján teljesíti. A megyei, járási és városi ügyészek az ő képviseletében járnak el. Régen is volt ügyészség, de ez 1953-ig az Igazságügyi Minisztériumon belül csak mint vádhatóság működött. Ma a szocialista törvényesség megtartása felett az ügyészség mint önálló szerv őrködik, es csak az Országgyűlésnek van alárendelve. — Hogyan valósul meg a törvényesség biztosítása az ügyészi munkában? A törvényesség biztosítása érdekében az ügyész őrködik a hatóságok, intézmények, gazdasági szervek, az államhatalom és az államigazgatási helyi szervei, a vállalatok, a szövetkezetek és társadalmi szervezetek által kiadott határozatok és egyéb intézkedések törvényessége felett, továbbá afelett, hogy a hivatalos személyek és az állampolgárok a törvény rendelkezéseit ne sértsék meg. Ezt nevezzük „általános törvényességi felügyeletnek”. Ezen túlmenően az ügyészek biztosítják a bűn- cselekmények gyors feltárását és kinyomozását, felügyeletet gyakorolnak a nyomozó szervek tevékenysége felett. — Váltsuk aprópénzre a fentebb elmondottakat, az ügyész részvételét a nyomozásban. — Az ügyész mér a nyomozás elrendelésekor megismerkedik az induló bűnügygyei, és innen kezdve az ítélet jogerőre emelkedéséig figyelemmel kíséri. A súlyosabb társadalmi veszélyességű, vagy bonyolult bűnügyek nyomozásában gyakran személyesen is résztvesz. Irányítja a nyomozás menetét, egyben biztosítja a nyomozati eljárás törvényszerű lefolytatását is. A Magyar Népköztársaságban például az ügyész jóváhagyása nélkül senkit nem lehet előzetes letartóztatásba helyezni, az ilyep határozat jóváhagyásához pedig az ügyésznek a legalaposfebban ismernie kell a kérdéses ügyet. Személyesen rész tvettem a legutóbb a városban oly nagy port felkavart öngyilkosság vizsgálatában is. Kétségtelen, hogy egy olyan ügyről van szó, amelyben nagyon sok az úgynevezett krimi-történetekre emlékeztető körülmény. Az ügyben nyomozást rendeltettem el. Elsősorban azért intézkedtem így, hogy ezt a szomorú esetet a jelen és a jövő számára minden homály eltüntetésével, ós minden kétség kizárásával írásba öntött vizsgálati anyag alapján zárjuk le. A bizonyítékok alapján az a véleményem: a leány öngyilkos lett, és bűncselekmény neon történt Hozzáteszem, hogy a fantáziát nem nélkülöző kósza-hírekkel szemben nem szerepelnek az ügyben vezető beosztású emberek, ami egyébként sem az ügyészt, sem a rendőrhatóságot nem befolyásolná. — Milyen törvénysértésekkel találkozik az ügyész munkája során városunkban? — Államigazgatási szerveink, vállalataink, a hatóságok, de a lakosság többsége is tiszteletben tartják a törvényeket, a törvénysértések inkább eseti jellegűek. Azért mondanék néhány speciálisan helyi jellegű törvénysértést. Igen gyakran találkozunk éppen az utóbbi években az uzsorával. Egyesek jó anyagi körülmények között nem tudnak mit kezdeni pénzükkel és száz-kétszáz százalékos kamat mellett kölcsön adják. Ezekben az esetekben nem marad el a büntető eljárás. Másik ügy: jó néhány házmesterünk beköltözik a házmesterlakásba és vice-házmestert alkalmaz. Kevesebb bérért végezteti el a számára meghatározott munkát, 6 pedig másutt dolgozik, . nagyobb fizetésért. Ezekben az ügyekben a közeljövőben hatékony intézkedéseket teszünk. A turistaforgalom növekedésével elburjánzott a csehszlovák árukkal való üzérkedés. A legszigorúbban járunk el az üzérkedőkkel szemben és a szabadság- vesztés büntetés mellett nem marad el a több ezer fprintos, elkobzást pótló egyenérték megfizetése sem. — Mit tesz az ügyész, ha a munkája közben törvénysértéssel találkozik? — Széles az intézkedési skála. Egy beszélgetés keretében valamennyit félsorolni nem lehet. Azért néhányat megemlítek: ha bűncselekmény nem történt, (ha történt, büntető eljárást Indítunk) akkor az ügyész a törvénysértő határozat ellen óvást emel. amit az érdekelt szerv köteles nyolc napon belül megvizsgálni. Kisebb jelentőségű törvénysértések megszüntetése érdekében felszólalást nyújtunk be, vagy jelzéssel élünk a felettes hatósághoz. Indokolt esetben az ügyész fegyelmi és kártérítési eljárást is kezdeményez. Legutóbb például egy tsz-elnök ellen kezdeményeztünk fegyelmi eljárást, mert megsértette a tsz-demokráciát. Egy tsz-tag közgyűlési hatáskörbe tartozó kérelmét — annak többszöri sürgetése ellenére — sem volt hajlandó közgyűlés elé terjeszteni. Intézkedésünk eredménnyel járt. Ezzel a beszélgetéssel működési területünknek csak kis részét érintettük, de éppen a legfontosabbat, a törvényesség megtartását. A Magyar Nép- köztársaságban minden állampolgár meggyőződhet arról, hogy az ügyész mindenütt ott van, ahol a törvények védelméről és megtartásáról van szó. Munkánk célja — személyektől és szervektől függetlenül — a szocialista törvényesség maradéktalan biztosítása. A korszerű életforma, a kultúra terjedése, az igények differenciált emelkedése az élet minden pórusában, a hétköznapok minden, még oly apró jelenségében is tükröződik. Itt van például ez az igazán köznapi és prózai bosszúság: vásárolunk valamit az üzletben, és elég gyakran külön vitázni kell érte, hogy elfogadhatóan becsomagolják. A kenyérhez olyan papírdarabot „mellékelnek”, hogy ez a fogalom rugalmas értelmezésével sem nevezhető csomagolásnak. A tejet nehezen elhelyezhető és súlyos üvegekben árusítják, nemkülönben a különböző háztartási vegyszerek, például mosószerek egész sorát, köztük olyanokat is, amelyeknél ezt a kémiai követelmények aligha indokolnának. A témát bárki kívánság szerint kiegészítheti a személyesen tapasztalt példák sokaságával. De éppen az, hogy ilyen valóban jelentéktelennek tűnő ügy, mint a termékek kereskedelmi csomagolása, „tálalásai ennyire széles körű érdeklődési rangra emelkedett — jelzi, hogy az igények régen túlnőttek már a „kapni-e” kérdésen, s eljutottak addig: milyen az áru, hogyan csomagolják, „kiszól gálják-e” ilyen értelemben is a boltba lépő vevőt? Talán nem kell hozzátenni hogy ez természetes igény, s az áruellátással szemben támasztott mind magasabb lakossági követelmények érthető kifejezője. Népgazdasági horizontban, a csomagolás még forintban kifejezve sem jelentéktelen probléma. Múlt évi adatok szerint, hozzávetőleg három- milliárd forintra tehető az országban csomagolásra fordított Összeg. Természetesen ilyen átfogó mutatószám önmagában még aligha adhat választ a lényegre: a csomagolás korszerűségére, más szóval: a felhasznált hárommilli- árd alkalmazási hatékonyságára. Ha viszont ezt nézzük, kitűnik, hogy árucikkeinknél még túlnyomórészt a drága (és ráadásul: kevésbé korszerű) csomagolóanyagok dominálnak. Nemzetközi egybevetés szerint ugyanis, a hazai teljes csomagolóanyag-felhasználásból magas arány jut például a fára és üvegre (14,4— 23,2 százalék); alacsony, alig több mint 4 százalék, viszont a műanyag, és nemzetközi mértékben szintén mérsékelt (29,5 százalék) a papír alkalmazására. Iparilag fejlettebb országokban az arányok erőteljesen eltolódtak a műanyag, illetve a papír irányában, s alacsony például a más célra értékesebben hasznosítható fa csomagolási felhasználása. Mindebből végeredményben kitűnik, hogy az országosan magasnak látszó költség, a 3 milliárd, bizonyos mértékig a drágább, de nem ä legkorszerűbb anyagok túlzott alkalmazásából is adódik. A teljesebb kép kedvéért természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy a két fő, korszerű csomagolóanyag-fajta — a műanyag és a papír — egyelőre korlátozottan áll rendelkezésünkre; mindkét iparágban napjainkban bontakozik ki szélesebb körben a fejlesztés, a kapacitások bővítése, de ezekhez sok pénz, jelentős beruházási ösz- szeg szükséges. Az igények teljesebb kielégítése tehát nem várható máról holnapra. Nem árt kiegészítenünk az elmondottakat azzal is, hogy — magasszintű döntés alapján —, 1970-ig mégis hozzávetőleg kétszeresére növekszik a 3 milliárdos csomagolási költség. Ezen belül csaknem 40 százalékkal emelkedik a papír, és mintegy 12 százalékkal a korszerű műanyagok alkalmazása. (Meg kell jegyeznünk közbevetőleg, hogy ez — a vásárlók, a felhasználók jogos igényeinek jobb kielégítése mellett — elsőrendű népgazdasági érdek Is, hiszen a múlt évben például mintegy 300 ezer köbméter, jobbára külföldről beszerzett fát használtunk fel csomagolásra, továbbá csaknem 130 ezer tonna üveget.) A népgazdasági méretű gondok csak hátteret rajzolnak, ám a boltba lépő vásárló, a csomagolási hiányokat kifogásoló vita nézőpontjából még nem tekinthető teljes feleletnek. Valójában ugyanis a jelenlegi körülmények, a korlátozott termelőkapsctiások közepet' e is sokat lehetne, és kellene tenni a jogos fogyasztói igények — ha nem Is teljes — kielégítéséért, a panaszok csökkentéséért. Ha most már mindezt a kereskedelem oldaláról vizsgáljuk, kitűnik, hogy — egy adatfelmérés tényei szerint — évente hozzávetőleg 35—37 ezer tonna alapvető élelmiszert, lisztet, cukrot, zsírt stb. (az összes ilyen jellegű élelmiszerek többségét) a kereskedelemben csomagolják, méghozzá megfelelő feltételek híján, nem mindig a legkorszerűbben. Ez a megoldás a vásárlóknak is hátrányos, de a szétaprózott, sok munkaerőt lekötő módszerrel végezve, a költségeket is emeli. Ezért célszerű — a korszerű anyagok alkalmazásának szélesítése mellett — a csomagolás technikai színvonalát, szervezettségét is iavítani. A korszerű kereskedelemnek az elsőrendű feltétele — nem is csak abból a kézenfekvő szempontból, hogy magasabb színvonalon kell az igényeket kielégíteni —. hanem mert az árusítás modern formája, az önkiszolgálás teljeséggel elképzelhetetlen az előrecsoma- golás fejlesztése, korszerűsítése nélkül. Mivel pedig mindez a kereskedelem mai színvonalának nélkülözhetetlen eleme, a kereskedelem korszerű gazdálkodásának feltétele, a fogyasztói és a népgazdasági igények ezen a ponton — a csomagolás korszerűsítésében — pontosan egybeesnek. Hadd zárjuk mindezt azzal, hogy a fejlesztés ma már valóban hozzáértő, a témát tudományosan és a gyakorlatban a legjobabn irányító centrumhoz került: az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézethez. A népgazdasági lehetőségeket, és az igényeket folyamatosan elemezve, tervezik, irányítják Itt a csomagolás korszerűsítését. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — az intézet feladatait meghatározva —, egyebek között felhívta a figyelmet arra is. hogy vizsgálni kell a csomagolóanyagok és eszközök felhasználást, alkalmazását a termékek műszaki kultúrájával, az új kereskedelmi értékesítési formákkal, és a fogyaszók érdekeivel összefüggésben. Mindehhez járul, hogy a vállalatok, szövetkezetek külön, előnyös feltételekkel megállapított, hitelt is igénybevehetnek a csomagalás fejlesztéséhez. Végeredményben nem alaptalan tehát az a feltevés, hogy a jövőben mind ritkábban kell majd külön kérni a boltban: „lehetne csomagolva?” Tábori András A lombokon és a bükkfák sima falú törzsén túl dühöng a kánikula. A lombok sátora alatt azonban az ösvény még az eső nyomát őrzi, s a magányos sűrűben alig győzöm kerülgetni a sarat. Üde gombák kandikálnak ki az avar alól. Megállók az ösvényt keresztező dagonynál, és beavatott módjára fürkészem a sárban meghempergett vaddisznópár friss nyomait. Errefele kevés a vad, különösen a disznó, s ez elgondolkoztat. Talán ennek köszönhetem, hogy vakon és süketen nem vettem észre eddig az embert, aki a bükk- óriások között a süppedékeny avarban lépeget tétován. Száraz gally reccsen. Tekintetünk találkozik, és egyszerre köszönünk. Nem az ismerősök köszönése ez, hanem a magányosoké. Zömök, idős férfi. Markáns arcát mély barázdák futják keresztül-kasul. Tekintete szúrós és bizalmatlan. Tiszta és f rissen vasalt, olcsó szürke öltönyt visel. Bakancsa uszályként merül a levelek bomló tengerébe. Vállán átvetve kötéllel átkötött, kis zsák, amelynek szája mellmagasságban nyitott. Minden jel arról árulkodik, hogy gombát szed. Mozdulatlanul áll, és figyel. Én sem tudom levenni róla tekintetem. S valahonnan a tízéves emlékek mélységéből mogorva, dörmögő hanghordozással felsejlik a tiltakozás: — Szénégető mindig lesz. Olyan faszenet nem ad a gyár, mint a mi boksánk. Igen. De akkor rongyokba foszlott róla a gallytépte munkaruha, s egy nála is komorabb társa erdei szánkón vonszolta kupacba az égetésre szánt faanyagot. Jól emlékszem, tréfátlanul évódtem vele: — A retortákban megmentik az elillanó kátrányt, és a többi értékes vegyi anyagot. Az üzemeké a jövő. öt év múlva kihal a szakma. S ő felhörgött, mint a nyárvégi felhős ég: — Márpedig maradunk. Szénégető mindig kell.. í ö még mindig nem tudja, kivel hozta össze a sors, az erdő elhagyatott sűrűjében. — A Mátrában — mondom. — Emlékszik? Az Agasvár alatt... Arcáról eltűnnek a gonosz és szigorú vonások, — Nagy Gábor, az a félkarú volt a segítségem. Maga meg az erdészekkel jött... Egy asztalnyi folton áttört a lombsátoron a nap fénye, s a ritka fűről már felszárította a harmatot. Egymás mellé telepszünk. Cigarettára gyújtok. Elutasítja a kínálást, fűszálat tép, azt rágcsálja. — Gombázik? — kérdezem. A SZÉNÉGETŐ — Egyúttal azt is szedek. — Egyúttal? — Járom az erdőt. Mindennap végigjárom. Hiányzik. Egy évből kilenc hónapot kunyhóban éltem, az erdő mélyén ... — És most? — Anyóka elment. Amikor eltemettük, a vejemékhez költöztem. A ház árán autót vettek. Trabantot. Ismeri... — S hol dolgozik? Fanyarul felnevet. ) — Húzom a nyugdijat az államtól. A napfoltra fürge gyíkok merészkednek elő. Egy ideig azt nézzük, hogyan emelik a fényre kis krokodilfejüket. — Emlékszik? — töröm meg a csendet. — Azt mondta: szénégető mindig kell. Megrezzen, homlokán zord felhők úsznak át. — Nincs is olyan faszén, amilyet mi égettünk. Fénylett mint a selyem, s a parazsa olyan volt, mint az arany. — Kinek kell az már... Galacsinná gyűri, eldobja a fűszálat. — A mi falunkban is villannyal vasal mindenki. S az üzemeknek is jó a gyári szén ... — Égetnek-e még boksában is szenet? — kérdeztem, s boksa alatt azt a kemenca alakú kupacba rakott, s letapasztott facsomót értem, amely a kézi szénégetés lényege. — Az ismerősök már mind átmentek fát termelni. Egyik motorfűrészes lett, másik rakodó, sarangoló. — Elmúlt — jegyzem meg, és arra gondolok, hogy mi mindente elvitt már a régi dolgokból a technika, és az új társadalmi berendezkedés. A sajátos szakmák sora foszlott el. A mészégetők és szénégetők füstje sem hívogat már er- deink rengetegében. — Én egyszer megpróbáltam — mereng el, és lemondás árad szavaiból. — Titokban égettem egy boksa szenet. Feketén. Hulladékfából, amiből legfeljebb trágya lett volna. De mégis fekete üzlet volt az, mert az erdőgazdaság nem tudott róla. Meg aztán a hasznot is magam akartam zsebre vágni... — És? — Sikerült úgy kiégetnem, hogy az'erdész sem vette észre. Kiszámoltam, hogy ha áron alul adam, akkor is szép hasznot vágok zsebre. A pénzt meg átszámoltam magamban borra, pálinkára. Egy félévre futotta volna belőle törkölyre, v meg rizlingre ... — S hol adta el? — A kutyának se kellett. Kínáltam házaknál, később a földművesszövetkezetnek is. Pedig ez már nagy merészség volt. Ingyen se kellett senkinek. Talán ha meszel égettem volna. Mert a mész még jobban kell. A házakat is klme- szelik minden nagy ünnep előtt, A háztáji szőlőt is megpermetezik, s a gálicot mésszel oldják. A gyümölcsfát is jól bemeszelik a károsítók ellen. Meszet kellett volna égetni... — Megpróbálja? — Én már mégegyszer nem félösködöm. Míg a szenet égettem feketén, minden zörgéstől megriadtam. S a végén a szén java kint maradt az erdőben. A múltkor jártam arra, még mindig megvan. Az ugyan nem kell senkinek. Kiskocsit kértem kölcsön, azon vittem le belőle néhány zsákkal Egy liter pálinkát adtam a kiskocsiért, még a használati díj ára sem jött be. ’— Jó, hogy az erdész nem vette észre. Furcsán felnevet. — Tudta az. Az első perctől tudta. — Tudta? — A múltkor az italboltban odahív, mármint az erdész, és fizet nekem egy felet. S azt mondja egyszercsak: „Látom, a szíve visszahúzza. Nem bír megélni égetés nélkül. Menjen el az Erdőkémiához. Segítünk, hogy felvegyék...” Az Erdőkémia — magyarázna — olyan gyár, ahol hasábfából égetik a szenet. — S kivonják a kátrányt, és a különböző savakat — folytatom. — öreg vagyok én már ahhoz. Fel se vennének. — Ha az erdész mondta. — Csak azért mondta az is, mert tudta, hogy úgysem megyek. Felkászálódtunk. A gyíkok riadtan cikáztak az árnyékos sűrűbe. N — Viszontagságos élet volt az — mondom. — Se meleg étel, se jó viz, se ágy, se igazi fedél. Nomád, idejétmúlt életforma. — Én szerettem — mondja, és benyúl a zsákba. Nagy tenyerén tetszetős gombák halmát ringatja. — Tegyen el belőle. Olyan paprikás lesz ebből, hogy jobb mint a borjúpaprikás ... Lakos György
