Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-21 / 145. szám
I TV. MAC RAD %^foi*ina áldozatYállaláisal Szakszervezeti munka « Nógrádi Szénbányászati Trösztnél ■K Brigádvizsgálat alapján* a szakszervezeti munkát és a szakszervezetben dolgozó kommunisták tevékenységét tűzte napirendre legutóbb a Nógrádi Szénbányászati Tröszt párt-végrehajtó bizottsága. Megállapították, hogy a trösztbizottság a bányák össsr szevoíiásaltor helyesen szervezte át a szakszervezeti szerveket. A legutóbbi választáskor a nógráidi bányáknál 1956 dolgozót választottak szakszervezeti tisztségre, és ennek csaknem fei$ párttag. Az aktivisták nagy erót képviselnek. Az utóbbi időben egyre szorosabb a pártós szakszervezeti szervek kapcsolata, és egyesült erővel fáradoznak a feladatok megvalósításán. A szakszervezetnek igen fontos szerepe van a szocialista tudatformálásban. Mint érdekvédelmi szerv, akkor képviseli valóban a dolgozók érdekeit, ha mozgósít a gazdasági feladatok végrehajtására. örvendetes, hogy a nógrádi bányákban a szocialista brigádmozgalomban ma már kétszázharmincnyolc brigád vesz részt 3166 taggal. A szakszervezet azonban a többi brigádokkal való foglalkozást sem hanyagolta el. Az idén például több mint hatezer bányász tett felajánlást a kongresszus tiszteletére, elsősorban a minőség és a gazdaságosság javítására. riai népet, és legutóbb csaknem fél millió forintot ajánlottak fel a vietnami nép megsegítésére. Jól mozgósítottak a szakszervezeti aktívák az árvízkárok helyre- állítására is. Tavaly több mint egymillió forintot gyűjtöttek össze erre a célra a szénmedencében. A nyári mezőgazdasági munkák idején különösen sokat segítettek a környék termelőszövetkezeteinek, és csak az el- Lmerés hangján lehet szólni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az ország szénellátásáért tettek. Amikor szükség van erre, a vasárnapi termelést is egységesen vállalták a nógrádi bányákban. Sokrétű munka hárul a szakszervezeti aktivistákra, különösen az utóbbi időben, mióta egy sor korábban állami feladatot is meg kell oldaniuk. Nemcsak őrei, hanem fejlesztői is az üzemi demokráciának. A termelési tanácskozások mind jobban betöltik feladatukat. A dolgozók 75—80 százaléka vesz részt a tanácskozásokon és egy-egy időszakban 600—700 dolgozó mond véleményt, bírál vagy javasol. Ma már általában mindenütt visszatérnek ezekre a bírálatokra, javaslatokra. Hiba azonban, Fölkészültek az aratásra Lehet találni ilyet... Mérhető az a fejlődés is, amit a dolgozók szálúnál, politikai és általános műveltségének gyarapításában elértek. A szakszervezetek sajátos feladata volt például a pártoktatásból kimaradt dolgozók politikai oktatásának megszervezése. Az elmúlt oktatás; évben megkétszereződött a szakszervezeti politikai iskolákon a dolgozók részvétele. A bányász szakszervezeti szervek egyre inkább mélyítik a baráti kapcsolatokat a szomszédos csehszlovák, illetve a lengyel bányászszakszervezetekkel, dolgozókkal. Ez kifejeződik a gyakori műszaki tapasztalatcserékben, sőt újabban a lengyel és magyar bányászok, illetve bányászgyerekek kölcsönös üdültetésében. Ugyanakkor, röpgyűléseken, táviratokban tiltakoztak az amerikai agresszió ellen, de nem sajnálták a nógrádi bányászok az anyagi segítséget sem. Segítették forintjaikkal az algéA korábbi évektől eltérően az idén sokkal kiegyensúlyozottabb a munka a pi- iinyi termelőszövetkezetben. A közös gazdaság tagjai tanultak a régebbi tapasztalatokból, s következetesen érvényesítik a régi igazságot: „Amit ma megtehetsz, ne halászd holnapra.” Bórák János, a fiatal elnök örömmel újságolta legutóbb, minden rendben megy.. Nem kell a tagokat csalogatni a munkába. Megy mindenki magától. A családi művelésre kiadott kapások a jól premizált takarmánybetakarítás, egyetlen nap sem „szűkölködnek” dolgos emberekben. A burgonyát, cukorrépát már „elfelejtették”, a kukorica munkáit is igyekeznek minél gyorsabban elvégezni. Azt akarják a pil'i- nyiek, hogy mire a kalászosok betakarítására kerül a hogy egy-két kivételtől eltekintve a nyolcnapos törvényes határidőn belül nem kapják meg a választ a dolgozók. A szakszervezetnek érvényt kell szerezni ennek a törvénynek is. Egy másik hiba, hogy sokan a függetlenített apparátusban, csak a titkár, vagy az elnök személyében látják a szakszervezetet, holott az az egész tagság, és mint a nógrádi bányák példája igazolja — az általuk megválasztott közel kétezer aktíva kollektív szervezete. A függetlenített vezetőség nem is tudna a társadalmi aktívák széles hálózatának segítsége nélkül jó munkát végezni. A végrehajtó bizottság a szakszervezeti munka elismerése mellett éppen e néhány hiányosságra hívta fel a figyelmet. Jogos az igény a pártszervezetek fokozott segítségére, de arra is, hogy a szakszervezeti aktivisták állandóan növeljék szakmai, politikai tudásukat. A szak- szervezetre háruló feladatok egyre növekszenek, megvalósításuk elképzelhetetlen valamennyi választott tisztség- viselő egyforma áldozatvállalása nélkül. B. J. sor, egyetlen kapavágásnyi munka se legyen. De ugyanilyen szorgalommal folyik a takarmányok betakarítása is. A nyolcvan hold lucernás termése már kazalban illatozik, s néhány nap múlva erre a sorsra jut a vöröshere is. A réteken is szaporodnak a boglyák. A kaszálást géppel végzik, a gyűjtést és a hordást a tagok vállalták. Ezért minden tizedik boglya széna a tagoké. Felkészültek már az aratásra, cséplésre is a közös gazdaságban. A négyszáz holdnyi kalászos nagyobb részét géppel aratják. Csupán a hetven holdnyi rozsból aratnak negyven holdat kézzel, mivel zsupszalmát akarnak hagyni. Két cséplőcsapatot is megszerveztek már. Ezek közül az egyik a helybeliekből, a másik a szövetkezetei patronáló üzemből kerül ki. Belülről senki sem felel a kopogásra. A b ám ész gyerekhad is valószínűtlen némasággal feszeng, és lesi, mit keresnek a portán az idegenek. Ványadt kölyökkutya búvik ki féltesttel az ólból, de mintha csak soványságával koldusul kérkedni jött volna elő: vakkantás nélkül megfordul és visszamászik. A zörgető türelemmel vár, s lassú pillantással jártatja szemét az udvaron. Itt repedt nyelű fejsze, amott sáros seprű, távolabb rozoga zománctűzhely. A látogató is, kísérői is érzik hátukon a kerítés fölött benézegetők kíváncsi tekintetét. Oly sok az ember és oly valószínűtlenül nagy a csend. A férfi végül benyit. Lába mellett keshedt jérce szalad ki a félhomályból a fénybe. Szétpattan a csend: odabenn gyerek sír fel, ijedten tétováz; nem tudja: hívó kart nyújtson-e a jövevény felé, vagy rejteket keressen a szennyes ágynemű között? Az ember az ágy elé guggol, nyugtatgatja a kicsit. — Édesanyád hol? — kérdi úgy, hogy a gyerek hangot halljon, mosolyt lásson, de a kérdésre a két bemerészkedett nagyobbacska gyermek feleljen. Vállvonás, lábujjak zavart játéka a válasz. Kívülről beszól egy érdesebb hang: — Látom! Már közelít. — Az istenbe, hogy sosincs békesség, mindig jön valaki, de bánom is én, csináljanak már, amit akarnak, tik meg takarodjatok innen a... — Csöndesebben, Bitka — keményedik meg az iménti hang. A rendőrségi körzeti megbízotté. — Semmi oka a nagyralátásra. Minden ugyanúgy, mint másfél hete. Amikor fogadkozott égre-földre. Az asszony cigányul mond valamit Mocskolódást az életről, meg hogy jobb lenne, ha a hívatlan vendégek szépen („sukar”) odébbállnának. — Megértjük, ha magyarul szól is — inti a fiatalabb. — Sajnos, van miről beszélgetnünk. Nézzen csak körül a szobában. Voltaképp az a szó. hogy szoba, itt nem egészen helyénvaló, hiszen a szoba léte a köztudatban a konyha. Itt kamra létét is feltételezi. Itt, Litkén, Baranyi György portáján a tizenöt négyzetmétert sem elérő egyetlen helyiség a szoba-konyha-kamra; s ebben az egyetlen helyiségben él a két szülő tíz gyermekkel. Itt, a cigánysor e putrinál nem sokkal különb vályogházában jegyzetelni kell; kell, mert máskülönben a külső világ napfénye álomképpé ha- zudja a nyitott szemmel látottakat. Itt, 1966 nyarán és Közép-Európában rozsdás vaskályha tetején bádoglavórban apróra vágott gomba; itt merőkanál és mosatlan edény a földön; Itt, a földön halgerinc és konyhakés; itt, a földön csirkeszemét és kenyérmaradék. A kenyérkéért gyerek hajol le. Majszol. Az anyja nézi; szótlanul nézi, amint a megúnt kenyérdarab maradékát visszaejti a földre; szótlanul nézi, amint a tizek közül egy másik veszi fel, s ha- rapdálja tovább. Az anya nézi, szótlanul a két év körüli harmadikat, aki játékszer-híján a másfélarasznyi kést tartja hegyével föl, úgy botorkál kifelé, s tottyan a negyedikkel szembe a fal mellé. Itt, Közép-Európában és 1966 nyarán szenny van, és a máról- holnapra kitakarítható, kimosható szennynél is rosszabb: mélységes elmaradottság és közöny. Etka dühös a szemrehányásért, amit a nagyobbak miatt kap, akik kötélen leereszkedtek a feltört dögkút- ba. Bosszús, hogy mentegetőznie illő: „A naposcsirke lopás nem is az idén volt, hanem tavaly!” Etka mérges, mert az egyik látogató három pár cipőt számolt össze az udvaron, de megszámoltatja a gyerekcipőket is. Tíz gyereknek összesen öt pár a cipője. ESéggé új, nyárias. Valami vallási ünnepre kapták. Etkát idegesíti a faggatózás az ezerkétszáz forintos családi pótlék beosztásáról, de nem látszik bánatosnak, amiért hat iskolásgyereke közül hat áll bukásra. Etka a girhes kölyökkutyát szidja, s fenyegeti agyoncsapással, mivel szóbakerül, hogy minapá- ban egy tálból ebédelt három gyerekkel. Az élet megcsúfolja, aki típus-sikerek és típus-tragédiák szűk és megúnt dobozaiba próbálja skatulyázni. Az élet megcsúfolta kényelmeskedő gyanújáért e sorok íróját, aki megkérdezte az asszonyt: — Gyakran iszik a férje? — Az én uram?! — villantak sértődve a kék szemek. — Egy cseppet sem. Soha. Baranyi György nem volt mindig italtól tartózkodó; hej, de mennyire nem...! Családja a helyi káembés (értsd: rendőrségi körzeti megbízott) esztendőkig tartó nevelgetése, bátorítása eredményeként hagyott fel az italozással. Jó ilyenről hallani. — Lám — kapcsolódik a kimondatlan gondolathoz a fiatalember, aki elsőnek lépett be a helyiségbe, s aki nem más, mint a megyei rendőr- főkapitányság ifjúságvédelmi előadója, — lám, lehet nevelni, előbbre, — feljebb vinni az embereket. Mindig emberi akarat s olykor társadalmi segítség kell ehhez. Most is. A különbség csak annyi, hogy most több és gyorsabb, mint általában... Inkább tisztelni, mint első hallásra megérteni lehet az ifjú, de pedagógusi tapasztalatokban gazdag rendőrtiszt optimizmusát Nem kétli, hogy a gyámügyi hatósággal együtt sikerül kiválasztani a tíz közül azokat a gyerekeket, akik számára a legsürgősebb az emberibb környezet megteremtése. Ez a fiatalember a tapasztaltak ellenére is bízik — erősen bízik — abban, hogy a cigánysoron maradó kicsikért az eddiginél többet tesz majd a nőtanács vagy a Vöröskereszt valamelyik segítőkész aktivistája. Esetleg más, akit nem választottak be sehová, aki nem lépett be sehová, aki semmi több, mint névtelen, jószívű ember. Lehet találni Ilyet. Borváró Zoltán Cj fürdők a bányászok számára A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinél az elmúlt években is sokat fordítottak: a dolgozók tisztálkodási lehetőségének biztosítására, de még mindig van pótolni való. Jelenleg két helyen épül a fürdő. Mátranovákon a Gáti aknák dolgozói részére több mint ötmillió forintos költséggel 600 személyes fürdőt építenek. Az építőkön nem múlik az év végi befejezés, azonban a szellőző berendezések késése miatt valószínű csak a jövő év eleijén tudják átadni. Kisteleken, a mintegy 40 milliós beruházás befejezéséhez közeledik. Itt ötszáz személyes fürdő is készül, amit még az idén birtokba vehetnek a bányászok. Nógrád legnagyobb bányászfürdője Szeptember 6. aknán készül, A 900 személyes fürdő terveit a Bányászati Tervező Intézet készítette. A kivitelezéshez még ebben az évben hozzáfognak és 1968 elejére fejezik be. omlás okozta és más vonatkozású balesetveszély. A Nógrádkövesdi Kőbányánál Bogdán József, a kedvezőbb önköltségű higanygőzlámpa alkalmazását szorgalmazta. Az Acélárugyár huzaknűjé- ben a munkások arra kérték a vállalat vezetőit; az Ózdi Kohászati Művekkel beszéljék meg annak lehetőségét — a nehéz fizikai munka és a balesetveszély kiküszöbölése érdekében — hogy a huzalkarikák súlya 70 kilogrammnál nagyobb ne legyen. Ezek, valamint a IX. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások mutatják, hogy dolgozóink érzik felelősségüket az üzem fejlődéséért, jövőjének alakulásáért. Az üzemi munkásak hivatottak arra is, hogy megállapítsák: kik voltak a legjobb dolgozók, kik értek el kimagasló teljesítményt, amelyért kitüntetésre, jutalmazásra érdemesek. Ezek megtárgyalásánál is határozott javulás következett be. A munkások nem fogadnak el minden előterjesztést, ezek közül csak a legindokoltabbakat hagyják jóvá. Ez is jó alkalom az erkölcsi felelősség erősítésére. Ugyanis az elhangzott bírálat, a fegyelmezetlenek és hanyagok felelősségre vonása intő példa és tanulság mindenki számára. Ezzel a lehetőséggel a jövőben az eddigieknél sokkal jobban kell élni az üzemek vezetőinek és szakszervezeti bizottságainak. A termelési tanácskozások végeztével nem fejeződik be a munka, hanem csak új szakaszába, a megvalósítás szakaszába lép. Ezen a területen várnak a dolgozók több támogatást a szakszervezeti vezetőktől. Szükség van erre. mert van olyan hely, ahol rosszul fogadják a javaslatok megvalósításának szorgalmazását. A szakszervezeti bizottságokra vár az a feladat, hogy biztassák a gazdasági vezetőket: egyetlen értékes elgondolást se hagyjanak veszendőbe menni. A szakszervezetek sajátos módszereket alkalmaznak nevelő munkájukban. Fő törekvésük: megtanítani az embereket a munkáshatalom törvényeinek tiszteletére, a szocialista erkölcs szabályainak betartására. Ebben jelentős szerepet tölt be a társadalmi bíróság. Fontos nevelési eszköz, jól szolgálja az üzemi demokrácia kiszélesítését, mivel a dolgozók bizalmából e testületekben jelentős számú aktíva munkálkodik. Tapasztalataink azt mutatják: a munkások egyetértésével találkozik az a helyes intézkedés, hogy a közösség elé állítják a hibát elkövető műszaki és adminisztratív dolgozókat. A legeredményesebben működő bíróságoknál gondot fordítanak arra is. hogy a közösség széles rétegét érintő ügyet tárgyaljanak. Ma már a társadalmi bíróságoknak egyre nagyobb a tekintélyük. Ezt azzal szerezték meg, hogy részrehajlás nélkül, a közösség véleményének figyelembe vételével, a törvények alapján hozzák meg döntéseiket. Az üzemi demokrácia érvényesülésének harmadik fontos területe a munkaügyi döntőbizottság. E testület társadalmi úton dönt az igazgató és a dolgozó között felmerült vitás ügyben. Az intézmény több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. Az itt dolgozó tisztségviselők többsége ismerője a törvényeknek, azok alkalmazásának. Munkájuk sokszor nehéz, mert a gazdaságosság érdekében végrehajtott létszámcsökkentések, elbocsátások ügyében gyakran nemet kell mondani a panaszosnak. A viták számát azonban jelentősen csökkenteni lehetne, ha helyinként — 2-es számú AKÖV, Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat — megalapozottabban, tényekkel alátámasztva hoznák meg döntéseiket a gazdasági vezetők. Mivel ez sokszor hiányzik, a munkaügyi döntőbizottságok kénytelenek többször megváltoztatni a vállalatvezetők határozatát Az előbb említett legfontosabb fórumokon zajló élet igazolja: jelentősen léptünk előre az üzemi demokrácia fejlesztésében és érvényesítésében. A jogokkal való élésre továbbra is igényt tartanak a dolgozók. Biztosítósuk a szak- szervezet feladata. A fejlődés azonban nem mindenütt kielégítő. Egyes üzemi vezetők egyoldalúan csak a gazdasági tevékenységet nézik, munkájukban nem kap megfelelő súlyt az emberekkel való törődés. Nem egyszer hiányzik az alkotó ember megbecsülése, fukarkodnak a jól elvégzett munka elismerésével. Szinte érthetetlen, hogy néhány helyen a vezetők miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy a dolgozók 3-10 százalékát kitüntethetik. Előfordul, hogy a munkásokkal csupán csak a feladatokat. az intézkedéseket közlik, de kevés figyelmet fordítanak a tennivalók kijelölése előtti véleménycserére, a dolgozók javaslatainak kikérésére, felhasználására. Bár a dolgozók és a vezetők közötti kapcsolat javult, még- mindig sok a megoldásra váró feladat. A műszaki vezetők közül többen — aknáknál, műhelyeknél stb — a népszerűtlen kérdésekben nem foglalnak állást, — például bérezés — küldözgetik a munkásokat a különböző szervekhez, holott a problémák zömét helyben kellene elintézni. Az ilyen vezetők tekinté- lye nemcsak csökken, de felelőtlenségük esetenként jelentős termelési kiesést is okozhat. Mindenki előtt ismert, hogy a dolgozók javaslata, tanácsa^ bírálata meggyorsítja a fejlődést, segít a gondok megoldásában. Ennek ellenére még mindig előfordul, hogy a vezetők nem reagálnak megnyugtatóan ezekre, és ezzel kórt okoznak az üzemnek, megbántják a dolgozót. Nem jó dolog az sem, hogy a vállalati szintű gazdasági és műszaki vezetők csak elvétve vesznek részt az üzemrészekben tartott tanácskozásokon, s így legtöbbször a jegyzőkönyvekből ismerik meg a problémákat. Részvételük azért is kívánatos, mert a felmerült hiányosságok egy részét a helyszínen lehetne rendezni. De nem használjuk ki a társadalmi bíráskodásban rejlő emberformáló erőt sem, holott az üzemek fegyelmi helyzete a közösség tulajdonának védelme, a munkavédelmi szabályok megértése, a táppénzes helyzeten való javítás parancso- lóan követeli, hogy az alkalmas, úgynevezett tipikus ügyeket a munkáskollektíva elé vigyék. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy néhány gazdasági vezető, lefedező okmánynak használja a döntőbizottsági határozatokat. A z üzemi demokrácia fejlődésében nagy szerepe van a pártnak, a szakszervezetnek- és a KISZ- szervezeteknek. Szorgalmazták a határozatok, rendelkezések betartását, végrehajtását. Az új gazdaságirányítási mechanizmus elvei paran- csolóan követelik,. hogy továbbra is együttes erővel szorgalmazzuk saját rendele- teink betartását. Mindez a munkások és vezetők közös érdeke, mert végsősoron valamennyiünk boldogulását szolgálja.
