Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
N onR Á o 10(56. június 19. vasárnap 8 Bodó Béla: Levélírás fontos ügyben ÖT LEVELET írt Mariana Alcoforado, öt szerelmes levelet egy francia tiszthez a XVII. században, és bekerült az irodalomtörténetbe: a leveleket azóta is remekműnek tartják. A többi közt de Sévigné leveleiről is tud az irodalom, — én pedig hetek óta adósa vagyok a lelkiismeretemnek, mert nem {rom meg Budára ezt a néhány sort: „Tisztelt mester, a kony- hakredenc lába eltört, legyen szives kijönni.. Lustaság? Nem először történik meg velem, hogy a hasonló apró ügyeimet halaszt- gatom egyik napról a másikra — talán nem is vagyok egyedül ilyen. Goncsarov felejthetetlen Oblomovja nem ment át a Néva egyik partjáról a másikra, s élete, szerelme dőlt el ezen. Bizonyára vannak még hozzá hasonló jellemek —, de levelet írni nagyon sokan nem szeretnek. Majd holnap — mondogatjuk —, s az is ellibben, a levél vár a megírásra, a boríték már-már összegyűrődik a mellőzésben. A dolognak — mint mindennek — előzménye van. Elhatározás kérdése, hogy az ember bemenjen a trafikba: levélpapírost kérek, borítékkal, bélyeggel. Tehát holnap, ha nem felejtem el, megveszem a levélpapírt, a trafikos belecsúsztatja a bélyeget a borítékba, hogy el ne veszítsem. Csak az első lépés nehéz. Ma is ott voltam ugyan napi cigaretta-adagomért, gyufáért. zsílettpengét Is vásároltam — o levélpapír, sajnos, kiment a fejemből. Majd holnap ... A boríték, benne a papír, a bélyeg — aztán valamelyik napon, persze, mégis megvettem — hever valahol, vagy betettem egy fiókba. Mindegy. Valahol meglesz, ma úgysem írom meg a levelet, ma moziba megyünk. Nagyon dicsérik a filmet. Csütörtök, péntek, szombat. Most nem bajlódom a levélírással, a szombat délután a legédesebb vasárnap; — egész héten annyi dolgom volt, a szombat délután legyen egészen az enyém. Este pedig vendégek jönnek, vagy mi megyünk el, ilyenkor nem ír az ember levelet. Hová dugtam ezt az átok borítékot —, vasárnap délelőtt keressem? Ráér majd délután is, a mester hétfőn, vagy kedden megkapja a levelünket, nagyon jó a magyar posta. Es akkor szerdán, vagy valamikor eljön, szerszámos ládájával és... Tulajdonképpen nem olyan végzetes az a törés. A kredenc most egy kicsit a falhoz dől, de az ajtaját így is ki lehet nyitni, a tányérok nem esnek le, a világ kerekei tovább forognak, nem kell mindenből olyan nagy ügyet csinálni. Egy kredencláb! Ezért rontsam el a vasárnap estémet, amikor holnap úgy és hétfő? Különben is: vasárnap nem szedik ki a levelesládából a küldeményeket, nagyon helyes: a postásokra szintén ráfér a vasárnapi pihenő. Vagyis majd hétfőn, egy perc alatt tisztelt mester, a kredencláb eltörött... semmi az egész, — címzéssel együtt nem tart hoszabb ideig, mint egy bő ásítás, de ma már álmos vagyok. Meggyőződésem, hétfőn is lehet levelet írni, csak le kell ülni, golyóstoll a kézbe, nagyon szeretem ezt az opálszinü toliamat, ajándékba kaptam. Most ahhoz van kedvem, hogy kihegyezzem a ceruzáimat, annyi van a háznál, és egyiknek sincs hegye. Vagy ha akarod, menjünk el sétálni, olyan szép a vasárnapi este, olyan, mint egy költemény. Az embernek egész héten csak egy vasárnap estéje van — ki kell használni, olyan hamar megöregszünk. Vagy menjünk el vacsorázni, nem kell mindig otthon ülnünk, nem vagyunk mi remeték. Ránk unnak a bútorok, ha mindig otthon vagyunk. Hívjuk fel X-et, jöjjenek fel egy órára, nagyon jól elbeszélgetünk, kapnak egy csésze kávét. AZ ASZTALOSNAK — ettől igazán nem kell félni —, lesz még enyve jövő héten is, szögei és fűrésze, kalapácsa, a mesterek nem dobálják el szerszámaikat. Kár erről any- nyit beszélni, csak eltöltjük a drága vasárnapi estét az ilyen hiábavalósággal, ahelyett, hogy például olvasnék. A kitűnő novellista már egy hete elküldte új kötetét, még nem fejeztem be. A kredenc nem sir, nem fáj neki a törött lába, eláll szépen a fal mellett, kicsit nekidől. istenem. Kibírja, ha eddig kibírta, én pedig hétfőn... Meddig tart egy ilyen levélírás, semmiség. Tisztelt mester, fáradjon ki hozzánk, konyhakredenc. De csúnya szó: kredenc. Azt fogom írni: a konyhaszekrény lába, sajnos, eltörött. Miért sajnos? Eltörött és kész. Különben sem kell az ilyen levelet, előre, fejben megfogalmazni, egyszerűen megírom, mi történt, és megkérem, amilyen gyorsan csak tud, jöjjön ki, mert félő: feldűl a kredenc, illetve a konyhaszekrény, kiesnek a tányérok, eltörnek. Ezt pedig a mester nem akarhatja, nyilván nem szeretné, ha emiatt károm lenne. Mennyibe kerülhet egy tányér? Es hány tányérunk van? Elég sokba kerülne, ha mind összetörik. Tehát a kedves mester tegye félre más, halasztható munkáját és mielőbb fáradjon ki hozzánk. Az éjszaka nagyon rosszul aludtam. Egy skót várban jártam, figyelmeztettek: kísértetek laknak a szobákban. Könnyelműen nevettem a figyelmeztetésen, természettudoBényei József Béke, nyár Ahogy felnézek, este van, fekete és meleg sötétség. Hallom a hulló csillagok ijedelmes kis csöngetését. Nyugalom, nyár és mintha csak minden fa mellém kuporodna, hűvös, szép szelek hajlanak lázakban fáradt homlokomra. Aztán egy rádió rikolt s összetörik a földi béke. Jegyzékváltás. Két tenyerem kiterjesztem a szél elébe. mányos világnézetem alapján. Aztán tovább álmodtam, hajnalig üldözött szobáról szobára egy fehér kisértetlepedő- be burkolt boríték, s ijesztett. Golyóstollat igyekeztem védekezni ellene, keservesen, hiába. A hangja félelmetes volt, még reggel is emlékeztem rá: „Írj meg, írj meg...’ De borzasztó! PÉNTEK. Ismét szombat. Ma este végre nekiduráltam magamat. Na. Kedves mester, a konyhakredenc lába ... fene egye meg, most már nem húzom ki, legyen kredenc, olyan mindegy. ... Utóvégre ez a levél nem irodalmi mű. Leraaasztom a borítékot. Cím. Feladó. A bélyeg a helyén. Holnap feladom. Csak ?l ne felejtsem. Bár annyi dolgom van... A héten egészen bizonyosan elküldöm. K imerült volt nagyon és alig tudta nyitvatartam a szemét. Néha megdörgölte a hüvelyk ujjúval és vörös koszorú övezte nyomában nagy, barna szemét. Kazbeket szívott, most bontotta fel a harmadik csomagot, de nem ízlett a cigaretta. Azt mondta a segédtisztjének, hogy ne zavarják, hacsak valami rendkívüli nem történik, ötpercenként nézte az óráját Hajnali két óra volt már. Odahaza várta a felesége. Szibériai húsostésztát főzött, amit nagyon szeret. A kifőtt tésztát leönti tejföllel, és harminc darabot Is megeszik egy vacsorára. Most nem éhes. Andrusa is telefonált, hogy... ,.papa mikor jössz már haza”, de letette a kagylót. Nincs most türelme vitatkozni egy tizenkét éves gyerekkel. Úgysem értené meg a magyarázkodását. Az este beszélt Moszkvával és a főparancsnokság utasította, hogy várja meg a lengyel határ közelében elfogott német hírszerzőt. Hallgassa ki. és azonnal küldjön futárt a fővárosba a részletes jelentéssel. A főparancsnokság ügyeletes tábornoka hangjából nyugtalanság érződött. Most vette észre, hogy az asztali naptár még a tegnapot mutatja. Hajtott egyet rajta: 1941. június 22. — és úgy érezte, hogy már ma is csinált valamit. Elütött néhány másodpercet, és ilyen fáradt állapotban már az is valami. A határőrség jelentette, hogy útnak indultak a német hírszerzővel. Innen a határ harminc kilométer. Igaz, rossz az út, sok a kátyú, hegyi terepen jönnek, és ráadásul éjszaka van. Azért háromnegyed óra alatt ideérhetnek. A jelentést tíz perce kapta. Várhat még Telefon. — Dobrpljubov ezredes! — Jelentem, egy gyanús egyént fogtunk el a határ közelében. Gestapó iratokat is találtunk nála, a ruhájában bevarrva. Várom ezredes elvtárs utasítását. — Behozni. Azonnal hozzák be. majd itt kihallgatjuk. Végei Még egy gyanús személy, a fene enné meg őket, milyen nagy a mozgás. Máskor hónapok telnek el, hogy valami érdemleges ügye akadna a határ mentén. Most pedig egy éjszaka kettő is. És eszébe jutott a főparancsnokság, és az ügyeletes tábornok. Talán csak a nagy fáradtsága miatt van az egész kellemetlen érzése. / Jelenteni akarta Moszkvának az újabb elfogást, amikor kopogtattak: — Ezredes elvtárs, jelentem, megérkeztünk a német hírszerzővel. — Hozzák bel Magas, vékony arcélű ember lépett a szobába. Magabiztosan jött, semmi félelem, semmi megalázkodás. Civilben volt, de a testtartásából azonJánossy Ferenc: Itáliai csap szék nal leolvasta, hogy tiszt, legfeljebb őrnagy lehet. A németek fiatal tiszteket dobnak át a határon. Ebben nagy praxisa van már. Ügy ismerik fent a törzsnél, mint a német hírszerzés szakértője. Most azonban maga sem érti ezt a sürgős, gyakori átdobásokat. — A zsebeit és a ruháját átkutatták? — Az előírás szerint, ezredes elvtársi Gáldonyi Béla: — Mi a neve? — fordult a némethez Dobroljubov. A német hallgat. A kísérő őrmester válaszol helyette: — Nem mond ez semmit. Egyszer akart megszólalni, akkorié csak azt mondta, hogy Fritz, semmi többet. És elmondta még a bőbeszédű őrmester, hogy a német — amikor elfogták — egyre csak a kabátja hajtókája felé kapkodott a szájával. Később innen vették M a méregampullákat, amiket nem sikerült elharapnia. Aztán a Fritz név sem biztos, mert olyan arti- kulátlan hangon mondta, olyan bátortalanul, hogy nem hisz neki az ember. Az ezredes a német mellé lépett Hirtelen mozdulattal felnyitotta a száját. A látványtól visszahőkölt. A hírszerző szójában nem volt nyelv. Ha akarna sem tudna beszélni. — Ez aztán hírszerző — csettintett a nyelvével az ezredes és folytatta, hangosan. Inkább csak magának. — Füle van, szeme van, keze is van. hogy leírja a jelentéseit, de a nyelve hiányzik. Nem tudja elárulni, hogy kik küldték át és milyen céllal. A németnél nem találtak semmi különösebbet. Semmi olyan eszközt, amivel szabotázs cselekményre lehetne következtetni. Térkép, fegyver ugyancsak hiányzik nála. Szervező munkára pedig teljesen alkalmatlan, hiszen nem tud beszélni. Az ezredesnek váratlan ötlete támadt. Talán jó támpont lenne, ha orvos is látná a hírszerzőt. Sorvadás? Esetleg gyermekkori betegség? Vagy... igen az is lehetséges, hogy átdobás előtti műtét okozza a némaságát. Mindenesetre az orvos véleménye kedvező nyom lehet a további vizsgálatokhoz. Hívta a helyőrség orvosát. Az orvos-őrnagy azonnal megvizsgálta a németet, és intett Dobroljubovnak. Félrevonultak az ablakhoz. — Perceken belül megtudunk mindent. Injekciós tűt vett elő. Ampullából valamit felszívott a fecskendőbe és felgyűrte a kabátot, az inget a német karján. A szer percek alatt hatott. A hírszerző összeesett. Kábultan fektették az ezredes íróasztalára, és az orvos felnyitotta a száját. — Nézze csak? Igen ügyes plasztika. A nyelvét az ínyéhez rögzítették. Csak műtéttel lehet eltávolítani, feloldani ismét Szikét kérek — szólt váratlanul a felcserhez. A műtét percekig tartott csupán, és a német szájában újra élt a nyelve. — Ezredes, Idenézzen — és a hírszerző nyelve alól vízhatlan csomagolásban parányi, de jól megrajzolt térképet vettek elő. Megkezdődött a tanácskozás. Következtetések és érFRITZ vek. Mivel a nyelvet csak műtéttel lehet felszabadítani a németnek orvoshoz kellett volna eljutnia. Mégpedig nem is akármilyen orvoshoz, hanem sebészhez. A városkában kilenc orvos praktizált, akik közül az egyik bizonyára várja a németet. Gyors intézkedés, és a kilenc orvos lakását figyelni kezdték. Hol vannak ébren hajnali fél négykor és miért? A rendőrségi nyilvántartó pedig azonnal adja meg róla a részletes adatokat. Alig félóra múltán az ügyeletes tiszt jelentette: Behozták dr. Abram Vasziljevics Kondrasevet, a visszavonultan élő sebészfőorvost. Közben a német Is megához tért. Igen elcsodálkozott, hogy ismét mozog a nyelve, de megpróbálta megőrizni nyugalmát. Csak a szemén látszott ijedt zavartság, mint a gyereken, akit rajtakaptak a csínytevésen. — A neve? -- szólt hozzá az ezredes ismét A hírszerző hallgatott — Rendben van, akkor hozzák be a doktort. Amikor a sebészfőorvos az őrmester kíséretében belépett a szobába és rámeredt a németre, mind a ketten elsápadtak. Felismerték egymást •— gondolta az ezredes, jó jel, mindenesetre. Az orvosról adatokat kapott a rendőrségi nyilvántartóból. Kiderült róla, hogy két évvel ezelőtt tanulmányúton járt Németországban, és azóta Is levelezett egy bizonyos dr. Fritz Herbert-tel. — Tehát? Nem akar válaszolni a kérdésemre? Rendben van. akkor megmondom én a nevét — szólt az ezredes. — ön dr Fritz Herbert, és a hírszerző fedőneve . — Szultán — válaszolt akaratlanul helyette a német, és a cipője orrát nézegette korántsem olyan magabiztossággal, mint amikor a határról behozták. Meghozták a másik gyanús egyént is a határról. Az orvos már nem kérdezett, csak operált. A német nyelve alól itt is térkép került elő. Határmenti területet ábrázolt és a városkát, ahol át kellett volna adniok a „küldeményt”. Kettős biztosítás volt ez. Ha egyik nem ér a célba, a másik biztosan teljesíti a feladatot. — Mi volt a feladat? — kérdezte az ezredes, és a sebészfőorvos felelt. — Eljuttatni Moszkvába a „csomagot”, és magasrangú tiszteket kompromittálni vele a főparancsnokságon. Moszkva jelentkezett a telefonom, Dobroljubov hívta, hogy Jelentsen. Az ügyeletes tábornok ordított a vonal túlsó végén. ..Nem érdekelnek a maga hírszerzői most. Inkább a határral törődjön, és ha valamit megtud, észlel, azonnal Jelentse.” Dobroljubov értelmetlenül tette helyére a kagylót. Nem volt Ideje megemészteni az ügyeletes tábornok gorombaságát, csengett a határőrség vonala. Izgatott hang jelentett: Megtámadták a határon elhelyezett egységeket, és a németek már mélyen bent járnak az ország területén. Gyors ütemben bontakoznak ki a városka Irányában. Ha nem kapnak azonnali segítséget, nem tudják tartani az Őrs épületeit. Az ezredes az órájára nézett Hajnal! négy óra múlott. A Fritz mosolygott előtte. Szultáni mosolya volt és apró fehér fogai. Mit csináljon most vele? Most, amikor megtámadták a szovjet határt a németek? A telefon után nyúlt, a családját, akarta felhívni — de meggondolta. Ebben a pillanatban lövedék csapódott az épületbe és robajjal, füsttel, porral telt meg az iroda. Mire elült a füst, egymaga volt a szobában és egy halott feküdt a padlón: az orvos-őrnagy... ... Később még találkozott a Fritz-el. alias Szultánnal. Mégpedig Sztálingrádnál. A foglyokat szemlélte, lélektani megfigyeléseket végzett, amikor megakadt a tekintete egv magas, szikár, vékony arcélű német ezredesen. Magához intette. — ön, ugye dr. Fritz Herbert, ha nem tévedek? A német, összerezzent. Felismerte Dobroljubov tábornokot. —• Igen, uram. Dr. Fritz Herbert a nevem, és teljes kiszolgáltatottja vagyok önnek. — Ha bosszúra gondol most, akkor nagyon téved. A bosz- szúnkat önök saját cselekedeteikben hordozták. A hátunkba döfött, tőr magukat sebezte meg végül is. Most pedig elmehet! S okáig nézett az imbo- lyogva távozó német után, és görcsösen mar- kolászta zsebében a kulcs-cső» móját...
