Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

1966. június 19. vasárnap nígrad 3 Ha rövid a kardod... cAitatájiwi készülnek Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Ha rövid a daru gémje, toldd meg egy gumikerekű targoncával! Mi tagadás, a régi mondás átköltése, csöppet sem irodal­mi értékű, de mit tegyen az ember, ha a hangzatos nevű Toldi daru épp. hogy felemel­né a malomkövet, melyet Má­tyás vitéze elhajított, de any- nvi betont már nem tud föl- í ölemelni, amennyit Kodák Jenő és az ő hat társa elégnek találna. Ráadásul a daru „kardja” meglehetősen kurta, kodák brigádja ezért újított ezzel a targoncával: mert a daru gémje nem éri el a ..tett- helyet”, hát az alkalmatos­sággal elébe mennek ... — Persze, ha nem kéne há­rom emberünknek előre-hátra huzigálni ezt a taligát, hanem ők is a beton teregetésével, tömörítésével, simításával tö­rődhetnének állandóan, még gyorsabban menne a munka — jegyzi meg a brigádveze­tő. De mint később kiderült, még sem ez a legnagyobb gondja. m Ott, ahol Kodák Jenővel állunk, esztendőre áruház lesz, kissé odább meg a presszó terasza, meg a presz- szó maga. Ahová egyszer­egyszer tán a bujáki Kodák Jenő is ellátogat. Igaz, hogy ez még messze van. Egyelőre a lábunk alatt a födém pu­cér vasalása ringatózik. A bu­jáki kubikosokra — mert Ko- dákkal együtt mind az — a mostani betonon kívül még legalább háromezer köbmé­ter beton beépítése vár. Mi­közben az ácsok elhasznál­nak egy kisebbfajta erdőnek megfelelő mennyiségű zsalu­zó anyagot, s a vasszerelők ezerkétszáz mázsa beton­acélt ... S akkor még min­dig csak az épület váza kész. Bár tagadhatatlan, hogy ennek a váznak nagyon erős­nek, teherbírónak kell len­nie. Hamarosan viszik Pestre a próbakockákat. Ezeket a hússzor-hússzor-húsz centi- méteres betonkubusokat a szerkezetépítéssel egy időben kell megcsinálni. Az ÉTI Thököly úti minőségvizsgáló intézetében hidraulikus prés alá teszik, s nyolcvan ton­na terhelésig „nyikkanniuk” sem szabad. A födémbeton­nak négyzetméterenként egy tonna terhelést könnyedén el kell viselnie (lakásokban négyzetméterenként kétszáz kilogramm az előírás.) OB Hogyan tud ennek a kö­vetelménynek megfelelni Ko­dák Jenő brigádja? Nos, ezt tán kérdezni sem kéne. Hiszen, aki Kodák Je- nöék szakértelmére kíván-: esi, nézze meg az acéláru­gyár! készáruraktár héjszer­kezetét: legszebb beton mun­ka, amit Salgótarjánban va­laha is csináltak. Szakérte­lem tehát van. Azonkívül ml kell még? Erre a brigád egy másik tagja felel: — A lelkiismeret — mond­ja. Az a legfontosabb: a hozzáértésen kívül. Csak kép­zelje el, elsietjük a dolgot, s bennehagyunk a betonban egy fadarabot, piszkot, sár­rögöt — oda az egész. A beton már nem úgy köt, ahogyan kéne. Aztán: úgy kell tömöríteni a keveréket, hogy az utolsó légbuborék is kiszoruljon belőle, egyenle­tesen teríteni, simítani, hogy a cas sehol elő ne kandikál­jon, s ha megköt, sima le­Nemrég szóvátettük, hogy évek óta várják Kabalin-ak- nán, az aknatorony tetejére szükséges kötélkorongokat. A terv szerint az izotóp vizs­gálat alá vett öntvénykoron­gok nem bizonyultak jónak. Hosszas huzavona után, az Országos Bányagépgyártó Vállalat bejelentette: nem gyen. mint a tükör. Ehhez mindhez lelkiismeret is kell. Nemcsak szaktudás ... 3 Rekkenő a hőség. Vízzel locsolgatják még a beton alá kerülő zsaluzódeszkát is, hogv az élet ki ne szárad­jon belőle. A hozzánk lépő helyettes építésvezetőnek a brigádvezető azt magyaráz­za, mi a brigád mai prog­ramja, s mivel szeretnének végezni holnap. A magyará­zatból aztán kitűnik, mi fáj leginkább Kodák Jenőnek: ha a vasszerelők másnao sem mozdulnak előre (ami­ként aznap sem csináltak semmit), megáll a betonozok tudománya. — Látja — fordul felém Schall Róbert. — Ez az, amit még az irodában mondtam magának. Hiába szeretnénk nagyobb kubikos létszámot, két műszakot, az anyaghi­ány miatt akkor sem halad­nánk gyorsabban, mint most. Ismeri a háromhónapos anyagrendelési szerződésein­ket. A szállító vállalatnak joga van a határidő utolsó napján szállítani az egész megrendelt mennyiséget. Á megrendelő pedig rághatja a körmét. Egyébként, mire itt a június vége, meggyőződé­sem, vas is lesz. Hallatlan mennyiségű vasunk... De addig ez megy... Hol neki­indulunk, hol megállunk. Vigasztaló, hogy ősztől már más szelek fújnak, új szál­lítási rend lép életbe. De addig hátra van két-három hónap, s itt, az üzletház épí­tésén nem bánnák, ha az őszi új szelek fuvallatát már nyá­ron is érezhetnék... várnak tovább a Gábor Áron Vasöntödére, hanem július elejére elkészítik és leszállítják hegesztett kivi­telben a szükséges aknako­rongokat. így lehetővé vá­lik október elejére a 63 mil­lió forintos Katalin-aknai be­ruházás befejezése. A tőagronómus Nem messzire a Börzsöny lábától, a komor hegyek ár­nyékában, a nagyoroszi Úttö­rő Tsz-ben már szőkülnek, világosodnak az árpakalászok. Ügy mondják a tsz-tagok, hogy már egy héttel Péter- Pál előtt feltétlenül meg kell kezdeni az aratást. Ez azt je­lenti, hogy legfeljebb egy hét áll még rendelkezésre a felké­szülés esetleges hiányosságai­nak pótlására. Az idő ugyan­úgy sürget a nagyoroszi tsz- ben, mint a megye vala­mennyi társas gazdaságban. S minthogy a nagyoroszi Úttö­rő Tsz-röl a hír szerint a fej­lődő gazdaságok sorába tarto­zik, mindenki úgy véli, hogy az a betakarítás az idén is zökkenőmentesen, zavartalanul fejeződik be. Űj szakvezető A gazdaság vezetői valóban ugyanolyan gonddal, előrelá­tással készülnek a kenyér- és takarmánygabona veszteség- mentes betakarítására, mint más években. Néhány nappal ezelőtt kibővített vezetőségi ülésen tárgyalták meg a beta­karítás esedékes feladatait. Részt vett ezen, az elnökön és főkönyvelőn kívül minden bri­gádvezető, üzemegységvezető, azonkívül a raktárosok és magtárosok is. És természete­sen ott vojt a főagronómus is, aki május elsején a Szdráki Állami Gazdaságból került a szövetkezetbe, s aki jóformán csak most Ismerkedik a nagy­oroszi viszonyokkal. Nagy Sándor, mert így hív­ják, előnyét és hátrányát is látja annak, hogy ilyen közeli időpontban vette át a nyug­díjba vonult fő agronómus he­lyét Hátrányos, hogy kevés­bé ismeri még úgy területét, viszont előnyös abból a szem­pontból, hogy magával hozta a pásztói járásból azt a komp­lex, gépesített betakarítási módszert, amelyet tavaly a járás csaknem valamennyi szövetkezete és állami gazda­sága eredményesen alkalma­zott. Ennek a módszernek az a lényege, hogy idejében fel­mérik az emberi és gépi tar­talékokat, s úgy szervezik meg a munkákat, hogy a gaz­daság minden tennivalóját egyformán figyelembe veszik, s úgy igyekeznek, hogy a be­takarítással, jobban mondva a szalma! ehúzással egyidejűleg Csizmadia Géza Lesz korong Katalin-aknán kolonizált dolgozók (s ez a bányászok 85 százaléka) azon­ban számítva az esetleges re­torzióra a költözködés, ill. a máshol való elhelyezkedés tor­túrájára, inkább hallgattak. Molnár Gyula igazgató szin­tén az erő, a pozíció helyze­téből beszélt. Könnyen fel­csattant, szavait nem válogat­ta meg, nem volt tekintettel mások érzékenységére, ezért távolra került egykori munka­társaitól. Baráti társalkodó köre leszűkült, pedig voltak, akik figyelmeztették az ebből származó kárra. — Gyula — mondták neki a fizikai dolgozók —, ha kö­zénk jössz, mi segítünk neked, együtt könnyebben boldogu­lunk. Mert tudták azt is, hogy gondok vannak az üzemben, és néha ok is az idegeskedés­re. Nem hallgatta meg a taná­csot, pedig ha felfigyel észre­veszi benne a feléje nyújtott kezet, a termelés iránit érzett felelősséget, s talán régen túl ••annak azon a gondon, amely- 'vel most is küzdenek Nová- knn. elsősorban a helyi veze­ss hibájából adódóan. Ami­kor nem volt meg ez a távol­ság, akkor gyorsabban gyü­mölcsöztek a közös erőfeszíté­sek. Most új technológiát alkal­maznak a nováki üzemekben; frontfejtést, gépeket .hidrauli- kus-támot. Az új még nem egészen járódott be. Tagadha­tatlanul ez is sok bonyodalmat jelent a vezetőknek. A jelen­legi munka nagyobb szakér­telmet, jobb szervezőkészséget kíván, rutint, gyakorlottságot kell szerezni. Amikor elkezd­ték az újat, a vezetők azzal egyetértettek. Kár, hogy a cél­jaikat nem beszélték meg részleteiben a dolgozóikkal. A főmérnök most ezt mind fe­lülről, tehát a tröszt által erő­szakaltnak tartja. Az igazgató pedig szkeptikusan ezt mond­ja: — úgyis a gazdaságosság dönt el mindent. — Ez igaz, de vajon az új technológiát sikerült-e minden tekintetben jól alkalmazni? Még nem. így tehát az út­törőre nem lehet követ do­bálni. Az ilyen nyilatkozatok bizony nem jó hatással van­nak a munkaszellémre. A ve­zetőktől a szakmai hozzáérté­sen túl mást is várnak az üzemben. Biztatást, felvilágo­sítást. A helyi vezetők több­ször nyilatkoztak (a lapunk­nak is) előnyösen. Ezért fur­csa, hogy a sikertelenség elő­idézőjét csak a tröszti veze­tésben látták. Bár igaz, hogy a trösztnek is többet kell se­gítenie. Ezt el is ismerik. De amikor a főmérnök minden okot áthárít, akkor tulajdon­képpen a saját felelősségét akarja kicsinyíteni. S ha ma azt kell megállapítani, hogy a nováki vezetők kissé eltávo­lodtak a dolgozóktól, akado­zik a termelés, a bajoknak más összetevője is van. A helyi pártbizottság, a pártszervezetek nem tudtak kellőképpen ösztönözni a fel­adatok végrehajtására. Nem tudták megfelelően nyesegetni a hibákat. Sok esetben látták ezeket. De nem merték plé- numon megmondani. A párt­bizottságának 1956 óta most van az ötödik titkára. Voltak üzemek, ahol elmarad­tak a taggyűlések, a pártcso­portok tevékenysége néhány kivételtől eltekintve formális. A hozott párthatározatok sok­szor papíron maradtak, nem voltak személyreszóló párt- megbizatások. Mindez csak bonyolította a nováki ügyet és részben okozója is volt an­nak. Az új pártbizottsági titkár megválasztása, a pártbizottság felfrissítése óta javult a párt- munka. A PB látja az üzem előtt álló legfontosabb gazda­sági és politikai teendőket. Jobbak az alapszervezetek rendezvényei is. A két vezető önkritikát gyakorolt. Felismer­ték rossz munkamódszereiket. S ha valóban felismerték hi­báikat, akkor bízni lehet ab­ban, hogy azokat ki is javít­ják. Az önkritika azonban ön­magában még kevés, nem üd­vözít senkit, ha azt nem kö­vetik tettek. Ezt látnia kell az igazgatónak, a főmérnöknek. A rossz példának is akadnak követői. Akadtak is. Volt, aki átvette a parancsoló hangot, a sértő ironikus élcelődést. A novákiak, s főleg a kommunis­ták joggal várják a változá­sokat, azt hogy az ő szavuk­nak is legyen foganatja; le­gyen az káderkiválasztás, bí­rálat, észrevétel, de bármi más. Molnár elvtársat, mint kommunistát magatartásának hibája miatt figyelmeztette a megyei párt-végrehajtp bizott­ság. Révfalvi elvtársat vissza­hívják a járási pártbizottság­ból. Ez figyelmeztetés. De fi­gyelmeztetés méginkább az. amit a felszólalók mondtak, felelősségteljes hangon, a leg­utóbbi pártbizottság! ülésen, és az is, ami korábban a kom­munisták részéről elhangzott az üzemeikben. összejövetele­ken. Molnár és Révfalvi elvtár­sak vezetése idején a második ötéves terv során kétszer volt élüzem Mátranovák. Elsők vol­tak a kongresszusi verseny­ben. Ez azt tanúsítja; tudnak helyesen is vezetni. Ezért van bizalom a további munkájuk­hoz, de most már azt is tud­ják, hogy erre nap mint nap rá kell szolgálniuk. Az egykori érdemek nem jelenthetnek örökös glóriát. A bizalom úgy lesz teljes, ha szakítani tudnak minden hibájukkal, kommu­nista műszakiakhoz méltóan állnak helyt, ha igénylik és komolyan veszik a dolgozók tá­mogatását, véleményét, akik nélkül a mégoly szép műszaki elképzelések is csak elképzelé­sek maradnak. A tröszt és a salgótarjáni járási pártbizottság is levonhatja azt a követ­keztetést: ha a Mátra - novákon kialakult helyzettel időben és kellő komolysággal szembenéznek, a két vezető­nek most nem kell pótvizs- gáznia. Határozottabban kellett volna fellépni a visszásságok ellen. Ha így tesznek nem tá­mad az emberekben olyan bi­zonytalanság, ami az utóbbi időben már fékezte a munkát, és megbontotta az egységes cselekvést. Gulyás Ernái magával hozta a komplex módszert lényegében az őszi vetés elő­készítésével, a talajmunkákkal és nyári szántással is végez­zenek. A megbeszélés már abban a szellemben folyt, hogy ezek­nek a korszerű követelmé­nyeknek mindenképpen ele­get tudjanak tenni. Mindenekelőtt a feladatok nagyságából és a rendelkezés­re álló munkaerő számából in­dultak ki. A feladatok egyáltalán nem kicsik: 1245 holdnyi területről kell a kalászosok termését be­takarítani és ebből 795 holdon vár aratásra a búza és négy­száz holdon, fele-fele arány­ban a kétféle, az őszi és a ta­vaszi árpa. Mindent géppel A kalászosokból hatszáz hold aratását és cséplését a Tolmács! Gépállomás kombáj- nosai vállalták magukra. A közös gazdaság idejében le­szerződött erre a terület- nagyságra. A fennmaradó több mint hatszáz holdat vi­szont a szövetkezet három aratógépe vágja le és kötözi kévébe, s a gazdaság három cséplőgépe tisztítja ki a ma­gokat. Kézi aratókra előrelát­hatólag nem lesz szükség, mert egyelőre dőlt gabona nincs, s az a néhány kaszás mindig kikerül, aki sarokvágónak kell. A szövetkezet szakvezetőt egyébként tavaszi árpából gyengébb, búzából viszont terven felüli, jó termést vár­nak. Érdekes, hogy kizárólag a megyénkben jól bevált, ha­zai nagyhozamú búzát vetet­ték az idén: a Fertődi 293-ast. A Fertődi nemesítésű búza jól bírja a talajt és az éghajlatot, a szemnek is tetsző a sok telt kalász. Az üzemtervekben 9.5 mázsás holdanként! átlagter­méssel számoltak, de az az ál­talános vélemény, hogy Nagy­orosziban az idén II mázsa fölött lesz az átlag, ök tehát elérték és tartják az 1962-es pártértekezlet határozatában megszabott átlagot, amely a második ötéves terv végére ugyancsak a tizenegymázsás termést tűzte ki célul. Mindenesetre a szövetkezet vezetői jól tudják, hogy min­den eshetőségre számítani kell, és legalább egy kézika­szás munkacsapatot kellene tartalékolniuk. De amíg a há­rom cséplőgéphez sikerült helyből megszervezni a brigá­dokat, addig már aratókat csak idegenből tudnának sze­rezni. Csakhogy hiába jártak Patakon, Dejtáron és a többi környező községben, mert ott az embereket teljesen lekötik a bogyós gyümölcsök: az eper, a feketerlbizli, a málna. Sze­dés ideje van és a bogyósok mindenkinek munkát adnak. Talán az üzemekkel kellene próbálkozniuk, hiszen az ipar az idén is felajánlotta segítsé­gét a mezőgazdaságnak!.. Egyébként nemcsak az ara­tást és cséplést, hanem min­den munkamenetet géppel vé­geznek. Az idén már kevesebb lesz a raktározási gond is, hiszen felépült az új, harminckétva- gonos magtár. Azonkívül elő­nyös megállapodást kötöttek a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalattal Is, mely sze­rint huszonhét vagon meny- nyiségben a kombájntól egye­nesen a vállalat magtáraiba szállítják a gabonát. A natúr- gabona szállítása pedig nem­csak tárolóhelyet kímél, ha­nem könnyíti és egyszerűsíti a szövetkezet feladatait is. Nem lesz szünet Az aratást előreláthatólag a jövő hét közepén Nagyoroszi­ban is megkezdik. Felkészül­tek arra is, hogy a tárolótér megtakarítása érdekében a tsz-tagoknak nyomban a kom­bájnaratás befejezése után megkezdik a munkaegységre előirányzott kenyér- és takar­mánygabona kiosztását is. Elő­reláthatólag tizenöt vagon bú­za és hat vagon árpa kerül a háztáji magtárakba, kamrák­ba, padlásokra. A komplex módszerhez az IS hozzátartozik, hogy az aratás és az őszi talajelökészltési munkák között nem tartanak szünetet. Az aratási munkák­kal egyidejűleg felkészülnek a tarlóforgatásra, a nyári szán­tásra is. A nagyoroszi Üttörd Tsz-ben két lánctalapas trak­tort már Is a szántási, diszk- tillerezési munkákra tartalé­kolnak. Az a céljuk, hogy mi­re a kombájnszalma (előrelát­hatólag külső segítséggel!) kaz­lakba kerül, addigra eltűnje­nek a tarlók is. Az őszi vetés­re ugyanis véleményük szerint már májusban meg kell tenni az előkészületet, akárcsak az aratásra. Szőkülnek a gabonák a nagyoroszi határban s ha ara­tásra érnek a kalászok, a nyá­ri munkák dandárja nem ta­lálja a tsz-tagokat felkészü­letlenül. Lakos György Amíg a gondolatból valóság lett A Salgótarjáni Acélárugyár egyik fontos új gyártmányáról a hidegen hengerelt dinamó- szalag-acélról sok szó esik mostanában. Előállításával olyan új exportálási lehetősé­get teremtettek, amely a gyár jövője szempontjából igen biztató. De amíg a gondolat­ból valóság lett, addig igen hosszú idő telt el, sok ember együttműködése és fáradsága ötvöződött egybe. Ez derül ki abból a pályá­zatból is, amelyet a gyár abból készített, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron elnyerje Budapest Főváros nagydíját. A nagydíj ugyan máshoz került, de nem árt bepillanta­ni a pályázatba és megtudni, milyen értékű munka testesül meg az új gyártmányban, mennyi idő telt el, mennyi fá­radtságba került amíg a gon­dolat megvalósult. A három évig tartó próbál­kozások során nyolcezer kuta­tói, és 15 ezer tudományos se­géderői munkaórát fordítot­tak az új termék kísérletezé­sére, amíg sikerült olyan tech­nológiát összeállítani, amely elép a világszínvonalat, sőt bizonyos tekintetben túl is szárnyalja azt. Az előbb emlí­tett munkákra a műszaki fej­lesztési alapból kétmillió fo­rintot használtak fel. Amíg máshol meleghenger­léssel állítják elő az előbb említett gyártmányt, addig ná­lunk hideghengerléssel oldják meg ezt a feladatot. Ennek előnye jelentkezik a jobb mi­nőségben. ugyanakkor a ter­melési költség is 10 százalék­kal kevesebb, mint a régi módszerrel. A gyárnak ezt a termékét ma már a kis- és közepes nagyságú motorok gyártásához használja fel a híradástechni­kai ipar, köztük az Ipari Mű­szergyár és a Dinamo Villa- mosforgógépgyár. Ez évtől kezdve pedig a mágneskapcso- lók gyártásához a Ganz Kap­csolók és Készülékek Gyára is innen vásárolja a dinamósza- lag-acélt. Az új termékekkel tudták csak megoldani a zártrend­szerű hűtőgép-kompresszor motorok gyártását is. A Lehel 120-as típusú hűtőgép motor­iának méretét és fogyasztását lelentősen csökkentették. Ez­zel egyidőben a mosógép. a centrifuga és egyéb háztartási gépekhez szükséges kismoto­rok gyártásához a gyár bizto­sítja a megfelelő minőségű és mennviséeű dinamolemezt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom