Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

1966. máj.& 13. i;éntek NOGRAD Egyetemi felvételi vizsgák: július első felében Ankét a NÓGRÁD szerkesztőségében | ff Tegnap Nógrád megye kö­zépiskoláiban is megkezdődtek az érettségi-, illetve a képesí­tő vizsgák. Ez alkalomból fel­kerestük Anörássy Pétert, a megyei tanács művelődésügyi osztályának középiskolai fel­ügyelőjét, aki az alábbi tájé­koztatást adta. — Az írásbeli viasgák má­jus 12-től május 25-ig zajla­nak a Művelőd «ügyi Mi­nisztérium által kijelölt köz­ponti tételek alapján. Magyar nyelvből tegnap, matematiká­ból ma, orosz nyelvből a ta­gozatos osztályban május lé­én készítik el írásbelijüket a tanulók. Idegein nyelvből il­letve a technikumokban ma­gyarból és matematikából a megyei tanács művelődésügyi osztálya jelölte ki a tételeket. Itt az írásbelik május 16-tól május 25-ig tartanak. — Mikor lesznek a szóbeli érettségi-, illetve képesítő vizsgák? — A szóbeli vizsgák június egy és 25. között zajlanak. Ez évben a vizsgák időpontja nem akadályozza az egyetemi es főiskolai felvételi vizsgákat,-— amelyeket idén július első te­lében bonyolítanak majd le. A szécsényi járásban 3000 cigány él. az összlakosság 10 százaléka. A 11 cigánylakta községben 20 telep található, öt a belterületen, a többi a községek peremén. Az 502 la­kásból ma már 322 kielégítő állapotban van, a többit idő­vel le kell bontani. Az állami kedvezménnyel épülő lakáso­kat már nem az erdő szélére, \ agy a falun kívülre építik, hanem szétszórva a községek belterületén. Példa rá Ka- rancsság és Endrefalva. A ház­építési akció a legnépesebb ci­gánylakta községben, Nógrád- megyeren példamutató módon ment végbe. A Felső-telepen már nem látni összetákolt put­rit, a lakásokban élő, dolgozó emberek mindegyike megfe­lelő családi otthonnal rendel­kezik. Ugyanezt láthatjuk a varsányi-telepen is. A lakbe­rendezés szintén igényes. Bú­torzat. rádió, tévé, mosógép több házban megtalálható. — Lapunk korábbi számá­ban hírül adtuk, hogy az 1965' 66-os tanévben a középisko­lákban 911 diák ballagott. Va­lamennyien érettségiznek is? — Osztályonként általában egy-két tanulót marasztaltak el az azóta lezajlott értékelés során. Ez kis százalékban csök­kentette az érettségizők szá­mát. — Az iskolák, a szakfelügye­lők, a felügyeleti szervek kü­lönböző fórumokon értékelték az 1964/65. évi gimnáziumi és szaklcözépiskolai vizsgákat. Mi­lyen tapasztalatokat vontak te, illetve hogyan használták fel azokat az idei érettségi vizs­gák megszervezésében? — A Művelődésügyi Minisz­térium az elemzések alapján tájékoztatót adott ki, amelyet valamennyi középiskolában tantestületi értekezleteken is­mertettek, beszéltek meg. Az ez évi érettségi vizsgák elő­készítése (lefolytatása), a vizsgaelnökök gondos kiválasz­tása és felkészítése is ezen ér­tékelés figyelembevételével történt, illetve történik. Az értékelésnek talán egyik leg­fontosabb kiemelése: a kö­vetkező: „Az érettségi vizsga minden eredménye és ered­Az egészségügyi feltételek megjavultak, néhány község túlzsúfolt régi telepén azonban még mindig nem kielégítő. így Litkén, Rimócon, Ságújfalun rossz vizet isznak a telepek lakói. A tisztasági mozgalom a ci­gánytelepeken is beindult. Nógrádmegyeren és Varsány- ban több épületen ott látható a „Tiszta udvar, rendes ház" tábla. A kulturális felvilágosító munkába bekapcsolódtak a cigánytelepek is. Nógrádsza- kálban iskolai előkészítő óvo­dát nyitottak, ahol a cigány- gyerekek iskolába lépés előtt megtanulnak jól magyarul be­szélni. Az eredmény megmu­tatkozik. Nem járják 3—i évig az első osztályt. A példa jó, követni kellene. A községek egészségügyi szervei felvilágosító tevékeny­ménytelensége a tanuló és is­kola közös munkájának gyü­mölcse.” Fontos követelmény­ként jelölte meg a felügyelet, hogy az érettségi szabályzatot, az érettségi követel menyre« d - szerét minden tanuló megismerje. A gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzat az előző év gyakorlatához képest alapjaiban nem változott. — Eszerint mi az érettségi-, illetve a képesítő vizsgák alapvető célkitűzése? — Az iskolareform alapvető célkitűzései követendő igény­ként jelentek meg a vizsgákon és a felkészülés szakaszában. Az érettségi vizsga alapvető célkitűzése tehát annak meg­állapítása, hogy a jelöltek szert tettek-e a vizsgatárgyak­ban alapot tárgyi tudásra, gondolkodó képességre, össze tudják-e kapcsolni ismeretei­ket az élettel, az elméletet a gyakorlattal, elsajátították-e a marxizmus-leninizmus közép­iskolai szintű elemeit, kiala- kultak-e bennük a tan terv ben előírt jártasságok és készsé­gek. S mindezek alapján al­kalmasak-e felsőfokú tanulmá­nyokra, illetve középiskolai végzettséget kívánó munkakö. rök betöltésére. T. E. ségük során tavaly tizenkét előadást szerveztek a rossz ivóvíztől eredő fertőző meg­betegedések veszélyeiről. Há­rom telepen italozás elleni an­kétet szerveztek. Kilenc köz­ségben a személyi higiéniai feltételek megteremtésének szükségességéről, ugyanennyi faluban a helyes családterve­zéssel kapcsolatos kérdésekről tájékoztatták a telepek lakóit. Anyák iskoláját szerveztek Rimócon, Varsányban, Nóg­rádmegyeren és még hét köz­ségben. A Nógrádmegyeri Vas­tömegcikk Ktsz-nél száz fős cigány Vöröskereszt alapszer­vezet működik, amely egyedüli a megyében. Az egyre javuló szociális körülmények között élő szé­csényi járásbeli cigány lakos­ság anyagi gyarapodása egész életmódjukra mind kedvezőbb befolyást gyakorol.- R ­A megye néhány nagyüze­mének műszaki fejlesztését irányító szakembere látoga­tott a minap a szerkesztő­ség klubjába. Olyan válla­latok képviseletében, ame­lyek fontos hazai szükségle­teket elégítenek ki, sőt termé­keik eljutnak a világ min­den tájára. A műszaki fej­lesztés — éppen e vállalatok fontos népgazdasági funkció­jából következően — koráb­ban is elevenen ható ténye­ző volt abban a processzus­ban, amelyben a termelési feladatokat megoldják. De a gyártmány- és gyártásfejlesz­tés, a munka- és üzemszer­vezés kérdései napjainkban még inkább előtérbe kerül­tek. A műszaki fejlesztés fel­adatairól, és problémáiról ej­tett őszinte szavak ezúttal abban a várakozásban fogan­tak, amellyel az ipar szak­emberei a bontakozó új gaz­daságirányítási módszerek elé tekintenek. Ez a körülmény még a műszaki fejlesztésben eddig elért, s jónak tartott eredmények felülvizsgálatára is rákényszeríti a szakembe­reket. Az új mechanizmus előre­vetődő „árnyéka” adja a ma­gyarázatát annak is, hogy ezen a beszélgetésen általá­ban kevés szó esett az ered­ményekről, vívmányokról, an­nál több azokról az akadá­lyokról, amelyek fékezik a műszaki fejlesztést, csökken­tik hatékonyságát; a gyor­sabb műszaki haladásnak azokról a feltételeiről, ame­lyeket az új mechanizmus önmagában nem, vagy csak részben teremthet meg, de amelyeknek megteremtése az új gazdaságirányítási módsze­rek hatásfokára szükségsze­rűen visszahat. Az ankéten korszakalkotó felfedezések persze nem tör­téntek, sőt szinte vala­mennyi vitázó hangsúlyozta, hogy az általuk előadott problémák műszaki, gazdasá­gi körökben ismertek. Fel­idézésük lapunk hasábjain mégsem érdektelen: annak felismerése teszi aktuálissá, izgalmassá, hogy az 1968-ban bevezetendő új gazdaságirá­nyítási mechanizmus néhány, már ma megteremthető s nagy horderejű feltételéről, né­hány, már ma elhárítható s kártékony akadályáról beszél­gettek mérnökök és újság­írók. Abban a tudatban, hogv az ankéton elhangzottak: nem hangzottak el hiába. A mennyiség öncélú ural­mának alkonya, a bázis­elmélet trónfosztása — már ma realitás, ha kiteljesedésé­re még csak ezután kerül sor — akkor is. „Ha tavaly ter­meltem ennyit és ennyit, az idén ezt ilyen és ilyen meny- nyiségben túlszárnyalom” — Javuló körülmények között A NÉZŐK . KIZÁRÁSÁVAL „ /Hozt Az asszony csalódottan el­fordul a pénztártól. A férfi morog valamit, azu- t„n sarkon fordul. A diák tanácstalanul tovább ájsorog, mintha arra várna, valami csoda esik. Filmbérlet-sorozaitot hirde­tett a megyei József Attila Művelődési Ház és a Mozi­üzemi Vállalat. A felhíváson csábító címek sorakoznak, olyasmik, melyek méltán be- illenének a televízió „Nagy siker volt” sorozatába. Helyes, jó kezdeményezés ez mindazok számára, akik annak idején, a bemutatók éveiben valami okból elma­radtak a művészi élménytől, s most pótolni szeretnék, a mulasztást, A művelődési ház filmsorozata egyébiránt is vonzó: csupa olyan alkotást válogattak csokorba a szer­vezők, melyek a különleges filmművészeti értéken túl irodalmi becsűek; világhírű regények, elbeszélések válto­zatai, feldolgozásai. Csakhogy a jó kezdeményezésbe egy kis hiba is csúszott. Ezt pe­dig szinte lépten-nyomon szóváteszik, akik az ilyen jellegű kezdeményezésre fi­gyelmesek. A panaszosok: a kárvallottak, akik csalódottan fordítanak hátat a művelődé­si ház jegypénztárának, és esetről esetre jegy nélkül kénytelenek távozni. — Nem kapott jegyet? — szólítom meg a távozó fér­fit. — Nem hát. Inkább üres nézőtérnek vetítenek. Azt mondják: illetékes fórum uta­sítása; csak bérletes közön­ségnek. Hogy a közönség tönkre ne tegye az új otthont De, hiszen a bérlet minden­kié, bárki megvásárolhatja. Ezzel a megszorítással mit tudnak megkímélni a ter­men?!... a „nem kívánatos elemektől?!” S különben is­van ilyen? ... Kérem, ott voltam a Pécsi Baletten. Egy cigány pár ült mellettem Látta volna az arcukat; az áhítatos tiszteletet, ahogy szünetben a nézőteret, a tár­salgót csodálták. Szinte érin­teni alig mertek valamit. Mert gondolom: ezektől fél­tik. A lényeg egyedi elő­adásra nincs jegy. Még csak azt talán; a minap láttam a Fügefalevelet. Remek film. bátor, sok igazságot kimond, bemutat. Ott a fűről, amelyre rálépnek, azt mondja a funk­cionárius: nem az ember van a fűért, hanem a fű az embe­rért. Hát valahogy így van a művelődési ház esetében is. Gondolom. És különben: mit csináljak, ha úgy jön ki a lé­pés, hogy nem oszthatom be a munkáim, az időm bérleti dátumokhoz. Jövök, amikor lehet. Azaz: csak jönnék. — Nem kapott jegyet? Az asszony rám tekint, el­mosolyodik. — Tudna talán? (Biztosan azt véli: jegyüzér vagyok). — Nem, nem tudok. — tlát akkor...? — Csak kérdem. — Sajnos, csak bérlettel lehet. Pedig nagyon szeret­tem volna megnézni ezt a filmet. Sokat hallottam róla. sok szépet. De, ha nem: nem. Persze, azért neun veszek meg egy sorozatot, hogy egy vagy két filmet megnézhessek. A többit már nagyobbára lát­tam, minek nézzem mégegy- szer. De egyre, kettőre eljön­nék. Ezt is lehetővé kellene tenni, mert hallom, bérleti rendszerben üresen kong a terem. Ez jobb? És kifizető? De nem én vagyok az „ipa­ros”, mások biztosan tudják: mért nem? — Nincs jegyed? A fiú — mint a diskurzus­ból kiderül, ipari tanuló — szereti a filmet. Mindent mee- néz, ami útjába akad. Persze, ha ideje, pénze engedi. Mert abból van a legkevesebb. Ez a két ok meghatározó jellegű a lehetőségeiben. — És most? — Na, mondja már. Nem látom, bumm! Nem leszek szegényebb. Azért ránk is gondolhattak volna, akik ki­találták. Tudja, nálunk is van „musz olvasmány”. — Az mi? ma már nem kizárólagos mérce egy vállalat tevékeny­ségének minősítéséhez. Az árunak ki kellett lépnie ,in­kognito jából”, s tucatnyi kér­dést intéznek hozzá. Ilyene­ket: milyen vagy? (minőség, használhatóság, tartósság), mi­be kerülsz? (mennyiért állí­tották elő, és mennyiért ad­ják el a piacon), s egyálta­lán: van-e szükség rád? Ha a kérdésekre adott válasz nem elégíti ki a vásárlót, legyen az gyár, nagykereske­delmi vállaiat, vagy vevő egy állami áruházban, elfor­dul, s keres magának olyan árut, amely jól válaszol a feltett kérdésekre. Vannak nálunk, nem is kevesen, ak'k ezeken a kilátásokon fanya­lognak, s a kapitalizmust em­legetik. Holott az ankét egyik résztvevője, Szepesi Pál, az Országos Bányagépgyártó Vállalat műszaki fejlesztési főmérnöke sem azért emlegette felszólalásában a cseh cipő­gyáros, Bata mondását: „A vásárló a mi urunk” — mint­ha Bata jelszavával együtt a kapitalizmust is visszakí­vánná. Ugyan! Arról van szó csupán, hogy Lassan József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályának vezetője egyebek között a kö­vetkezőket tette szóvá: — Négymillió forintért im­portáltunk egy lengyel gyárt­mányú jövesztő gépet, hogy az egyik mátranováki üze­münkben beépítsük. Az in­tézkedésnek kísérleti célja is volt. Ám az üzemi kísérlet­hez olyan magyar gyártmá­nyú acél süveggerendákat kaptunk, amelyek gyártása még szintén kísérleti stá­diumban volt. De a biz­tosító szerkezet tulajdonságai olyan kedvezőtleneknek bizo­nyultak, hogy a gépi iövesz- tést az import berendezéssel meg sem kezdtük. Kénytele­nek voltunk átadni egy má­sik bányatrösztnek. S ezeket a biztosító szer­kezeteket az Országos Bá­nyagépgyártó Vállalat bocsá­totta ki. Hírnevének — s nemsokára vállalati eredmé­nyességének — sem fog hasz­nálni, ha termékeit használ­hatatlannak minősítik. Mert nem elegendő, ha egy gyárt­mány új — ezzel legfeljebb a formális statisztika nyer. Az árunak — horribile dic’.u! — jónak is kell lennie. Eb­ből a szemszögből feszegette műszaki fejlesztésünk gyor­saságát, hatékonyságát Dobos Sándor, a Zománcipari Mű­vek műszaki fejlesztési főosz­tályának vezetője is. Különö­sen nagy figyelmet szentelt a hazai műszaki információ nagy fogyatékosságainak. — Sem a nagyvállalati köz­pontok, sem a gyáregységek nem rendelkeznek olyan in­formációs bázissal, amelyre hosszabb vagy rövidebb ldő­— Hát olyan kötelező. Gon­doltam filmben mégis kelle­mesebb, könnyebben átrágom magam rajta. De, hogy csak ezért minden öreg filmet megnézzek!? Meg mit tudom én, mikor hol vagyok, a jö­vő héten! Aztán: hol van ne­kem egyszerre teljes bérle­tért, pénzt adni! És ha már csinálták, ránk is gondolhat­tak volna az árakkal; tanu­lókra. — Most hova még}’? Mi lesz az esti program? — A November hétben már láttam. Az üzemi mozikban özönvíz előtti műsor. Iszom egy korsó sört az árából, az­tán tente baba. Előadásnapokon tízesével, húszasával fordulnak vissza csalódottan a megyei Műve­lődési Ház mozipénztárától A kezdeményezés — melyet a filmsorozat tartalmi váloga­tásban jelent, a mostani for­mában nem érheti el a kívánt hatást. A bérletrendszer merev ti­lalmát kellene feloldani eh­hez. Barna Tibor re számítani lehet. A kül­földi gyártmányok műszaki jellemzőit nekünk saját ma­gunknak kell folyóiratokból s egyéb szakirodalomból, „kiás­ni”. És ha a magyar műszaki in­formációra támaszkodunk, ha­mar kiderül, hogy egy-egy új külföldi modell, vagy tech­nológia leírása legalább két- három esztendős, mert «.ív­nyi ideig tart, mire magya­rul megjelenik. így még csak nem is gondolhatunk arra, hogy utolérjük, vagy meg­előzzük külföldi vetélytársa- inkat. Manapság gyakran be­szélünk a világszínvonalról — nos, mi megvásároljuk kül­földi gyártmányok mintada­rabjait. Egy-egy ilyen termék jelenti számunkra a világ­színvonalat. A követendőt, vagy a megelőzendőt. Pe most eltekintve attól, hogy nálunk a mintadarabtól na­gyon hosszú az út, a soro­zatgyártásig (tehát, mire mi kilépünk a termékkel a piac­ra. valószínű, hogy azt már mások túlszárnyalták), az is gátol bennünket a műszaki fejlesztésben, hogy nem, vagy alig ismerjük a piaci igénye­ket. Számunkra a belkeres­kedelem igény-felmérése is nagyon fontos, s még annak információi sem kielégítők. Ami viszont a külkereske­delmi igényeket illeti — azo­kat elváltaién nem ismerjük. A főoszhílvvezető megem­lítette a külföldi Gyárakban, nemzetközi vásárokon tett látogatások során szerzett ta­pasztalatok. látogatások hasz­nát. Amelyek azonban sok­kalta hasznosabbak lehetné­nek Bíró Sándornak, a Sal­gótarjáni Síküveggyár főmér­nökének véleménye szerte*, ha változna az a szemlélet, amellyel egy tanulménvútra küldött szakember feladatait megszabják — Ha tőlünk valaki ki­megy, mondjuk egy csehszlo­vák gyárba, akkor tesz ele­get a feladatnak, ha megvizs­gál legalább hetven kérdést.' Tíz-tizenkét nap alatt! Ami­kor hazajön, az országos vál­lalat nemzetközi kapcsolatok osztályáról telefonon leszól­nak: írjon jelentést. Ép a ki­küldött kénvtelen beszámolót írni „kilószámra.” E helyett a megbízatások számát 'é- nyegesen csökkenteni kellene, és jelentés helyett a kikül­dött rajzoljon le, teszem azt, valamilyen nálunk még -s- meretlen. de nagyon használ­ható gépet. A helyes műszaki fejlesz­tés — hangoztatta az ankét több résztvevője is — egy vállalat gazdaságos tevékeny­ségének fundamentuma. Már­pedig jó, sokhelyütt és ha­szonnal eladható árukat ter­melni csak akkor lehet, ha a gyár szakemberei tájéko­zottak: mire van szükség, mi a kelendő és mi nem. me­lyek a termékektől megköve­telt legújabb tulajdonságok, melyek a termék gazdaságos előállításához legalkalmasabb technológiák, berendezések? Ráadásul a piac igényei — a belföldi is s méginkább a külföldi —, sűrűn változnak. A rakéta sebességével halad a technika fejlődése. Nyo­mon követni ezeket a vál­tozásokat műszaki informá­ciónk jelenlegi lófogatú e- bességével képtelenség. Ez a NÓGRÁD műszaki fejlesztési ankétjának egyik — éppen­séggel nem új —. de egyre sürgetőbb tanulsága. Ami egyébként a tájékoz­tatást illeti, szóba került más­féle megvilágításban is. Mol­nár István, a salgótarjáni pártbizottság osztál y vezető je, felszólalásában a város mará- nak néhány, műszaki fejlesz.- tésben elért eredményét s- mertette. Egyebek között el­mondotta, hogy a város nyoic nagyüzeme, a második ötéves terv időszakában négyszáz új gyártmányt bocsátott szár­nyaira. Ezt az eredményt Szőcs Gyula, az Acélárugyár műszaki fejlesztési főosztá­lyának vezetője nem dicsérte, nem bírálta: ­— Nem tudom — mondta —, hogy ennek örülni kell, vagy sírni felette. (folytatjuk) Csizmadia Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom