Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

1 1 RRfi május 13 nén^tc n 1 n r ¥ers£íifl,2ií s üfsrsabSi győz A* éKiaem cím odaítélésé­nek elvei az idén is ugyan­azok voltak, mint 1963-ban, amikor a Salgótárjárfí Acéi- árugyád az ötéves tervben másodszor nyerte el az él­üzem címet, és került fel a gyár főépületének homlokza­tára. a jó munkát elismerő ötágú csillag. Történt-e alapvető változás s két élüzem cím elnyeré­se között eltelt két esztendő­ben? Olyan, amit a statiszti­ka csak sejtet, de nem mu­tat meg igazán. Olyan, amely plőre mutat, s jól példázza: hozzáértők szabják meg az irányt, ,'relölik ki a munka tempóját _. A gyerekekre is gondolni kell.. Kovács László, a kovácso­ló gyárrészleg műszaki osz­tály vezetője azzal kezdi: — Gyártmányaink zömét 50 év­vel ezelőtt is előállítottuk. Csakhogy másképpen. más módszerekkel, más igények­nek megfelelően és kisebb mennyiségben, mint most. Je- lelegi életünk azonban gyor­sabb tempót diktál. Ezenkí­vül az előbb említett termé­kek egy része már elavu't, újakat kell helyettük adni, egy részüket pedig moderni­zálni. Vagyis azt termeljük, amit a piac szívesen és jó pénzért vásárol. Ha nem ezt tesszük, akkor a fejlődése megreked. Ez arra ösztökél, bennünket, hogy tudomásul vegyük: a fejlődésben nincs megállás, aztán meg gyer­mekeinkre is gondolni kell, azok jövőjét nekünk kell meg­alapozni. — így cselekszenek a mű­szaki osztályon? — Igen — mondja, miköz­ben íróasztalának fiókjából elővesz egy dossziét, amelyen ez áll: műszaki fejlesztési terv. Felcsapja, majd fenn­hangon beleolvas: az első ne­gyedévben a szeráruknál tíz új gyártmány prototípusa ké­szült el. — A második ne­nológiai utasításig mindent a műszaki osztály végez? — Előbb azonban megkér­dezzük az üzemrész vezetőit, hogy a kívánságnak megfele­lően elvállalják-e a megren­delt munkát. — És a válasz? — Legtöbbször: igen. Még akkor is, ha különleges kí­vánságok teljesítéséről van szó. Ilyen termékünk a töb­bi között a görgöagy. Mi kí­sérleteztük ki, s ma már sorozatban gyártjuk. A null­szériát a műszaki osztály el­lenőrzi, a sorozatgyártásnál már csak futóellenőrzést vég­zünk. Egyébként most folyik a csákánysajtolás új módsze­rének kidolgozása. A műve­leteket összevonjuk, ezáltal jobb minőséget kapunk. — Mindenkinek szívügye az utak, módszerek keresése, a gyártásban és a gyártmány- fejlesztésben ? — Ügy érzem, igen. Majd hozzáfűzi: — a villaág ná­lunk alkalmazott gépi .szél­nyitása iránt külföldön is érdeklődnek. A csőperem- gyártás technológiáját pedig a diósgyőri és a dunaújvá­rosi kohászok kérték. S ami bennünket mindig az új meg­oldásokra ösztönöz, ez a kül­földi piac egyre növekvő igé­nye, a régi vevők megtartá­sa, újak megszerzése. Ne­künk lépést kell tartani, ha élni, dolgozni akarunk. Ürmössy László ezt mond­ta: — a kovácsoló gyárrész­leg és a hideghengermű az, ahol legjobban érezhető a fejlődés, ahol megértették a kor, az idők szavát: új ter­méket, jót és gyorsan a vi­lágpiacra. — De nagy szerepük volt és van ebben az exportáló külkereskedelmi vállalatok­nak is — egészíti ki az előb­bit Antal Gyula, a gyár igaz­gatója. Ez azonban nem ki­sebbíti a gyárrészleg műszaki és fizikai dolgozóinak eddigi érdemeit. Sőt, ők voltak azok, akik bebizonyították, hogv korszerűtlen gépparkkal, el­avult berendezéseken is lehet világpiacon eladható termé­berendezések. Erről beszél­getve jegyezte meg Ürmössy László főmérnök: — A kor­szerű berendezés még nem jelent korszerű terméket. — Miért mondta? Mert. volt idő, amikor cipőpasztás do­boz anyagát gyártottak a drá­ga importberendezéseken. Pedig ez a gyárrészleg öt­vözött edzetlen és ötvözött edzett szalagacél termelésére, tehát minőségi áruk gyártá­sára létesült. — Szükségből végeztünk mást, amíg meg nem ismer­gazdasági életünkben igen fontos az export, ezért nem mindegy, hogy mennyit, mennyiért és milyen külső megjelenésben exportálunk. Legyenek i is karmesterek A kutatási osztály nélkül nem boldogulnának az üze­mekben. Tudja ezt a gyár vezetősége. Ezért nem szűk­markú, ha róluk van szó. In­Tóth Sándor, a fémbevonó üzemvezetője ellenőrzi a készáruk minőségét vezetője, a pártalapszervezet szervező titkára. Szerelmese a munkájának, magas fokon lobog benne a hivatástudat. Különböző anyagokat mu­tál. — Ez nyugatnémet, ez svájci, ez osztvák. Mindnek ismerem a tulajdonságát, sza­kítószilárdságát és azt, amit csinálnak belőle. Nekünk na­gyon fontos, hogy ezekből minél kevesebbet hozzunk be külföldről. — Sikerült valami ered­ményt elérni? — Igen. Hoppka László mérnökkel kísérleteztük ki azt a mérőszalagot, amelyről igen kedvezően nyilatkoztak a szakemberek. Tonnája ezer dollár. Évi szükséglete a Du­nai Gombgyárnak — a fel­használónak — 10—15 ton­na. Ezt most mi gyártjuk, nem kell külföldről behozni. Korábban a Seeger gyűrű anyagát is importáltuk. Ton­nájáért 50 ezer forintot íi- zettünk. Húsz tonna volt a feldolgozó vállalat évi igé­nye. Ennek gyártását is ki­kísérleteztük, és ma már mi állítjuk elő. — Tudja mi a baj ná­lunk? Egyesek azt hiszik, csak az a jó, ami nyugatról jön. A nyugatnémetek ta­valy nem adták egy autóvil­lamossági alkatrészt. Meghal­lottam és azt mondtam: ad­jatok egy mintát, ennek alap­ján mi majd megcsináljuk A megrendelő cég képviselő­je, akin segíteni akartunk kételkedett, tudásunkra becs­mérlő megjegyzéseket tett. Csúnyán összevesztünk. Mondtam neki; ne becsüljön le minket, és ne essen hasra nyugat előtt. Tudunk mi is olyat csinálni, ha akarunk .. Így is lett. Azóta sem lát­tam. Nem mer hozzám jön­ni. Másokon keresztül tol­mácsolja az elismerést, a kö­szönetét, és úton-útfélen hangoztatja: jól bevált a mi gyártmányunk ... Hegyes Ferenc nevéhez fű­ződik még a vekkeróra-rugó hazai gyártásának megterem­tése. Azóta nincs szükség Nem minden kommunista cselekedetében nyil\ ánu! meg ennyire az új szellem tár- hódítása. De azt is meg kell mondani: Hegyes Ferencnek könnyebb a dolga mint más gyáregységekben dolgoz.) kommunista vezetőknek. Mn- vezetŐiársai és a vele együtt dolgozó szocialista brigád is szenvedélyes kutatója az ú.i- nak, a fejlődést gyorsító el­járásoknak. Ez is közreját­szott abban, hogy a kollek­tíva immár másodszor tün­tette ki őket a szociaü-tá üzem címmel, az SZMT el­nöksége pedig a bronz foko­zatta!. Eovrs mkáhb követelmény Ruttkai Istvánnak, a pa- tentírozó csoport vezetőjének a szakszervezet munkavédoi- mi felelősének az az érdeme, hogy jól segédkezett az egyik új gyártmány, az ónozott Hu­zal kikísérletezésénél és az üzemszerű termelés beindítá­sánál. Ugyanakkor éberen vi­gyáz arra, minél kevesebb le­gyen a baleset, minél több munkatársa értse meg: ha fe­lületes, ha hanyag, ha gon­datlan az ember, akkor saját testi épségét, egészségét ve­szélyezteti. családjának, tesi- vérének okoz bánatot, szo­morúságot. De felmérhetettán az a segítség is, amit az ex- portbrigádokba tömörült KISZ fiatalok adnak a t'ei- lődés meggyorsításához, az új irápti fftg^onyabb gondolko­dás térhódításához. Azt azonban még sem le­het mondani, hogy mindenki megértette a fejlődés új Kö­vetelményeit, s a fogyasztók kívánsága az egyedüli mér­ce a munka megítélésében. Sokan kételkednek: még: szükség van-e arra a gyárt­mányra, vagy termékre, amit előállítanak, vagy sem? Ezt pedig egyre jobban nem a gyárban döntik el, hanem a bel- és külföldi piacokon. A pártbizottság, az alapszerve­Daruval rakják a beérkezett megmunkálásra váró alap­anyagot dévre nyolcat terveztünk. rom már elkészült, kettő zamatban van, de a többi meglesz. Tizennyolc új tí- sorozatgyártását pedig a sodik negyedévben kezd- . Kénytelenek voltunk az n több új gyártmányt be- tani. mert a régi mező- dasági alkatrészekből csok­it a kereslet. A gyár ve- ősége viszont nem akar- szélnek ereszteni a man­ókat, gondolva arra: jö- ■e is szükség lesz hozzá- ő, dolgos munkáskezekre.- A kísérletezéstől a tech­keket gyártani. Méghozzá olyanokat, amelyekről azelőtt álmodni sem mertek: például a süllyesztékes gyártmányo­kat, amelyek egyúttal a to­vábbi fejlődés jelentős mér­földkövei is. Nagyon fontos a kiiifiilfli piac... És most látogassunk el a legjelentősebb exportáló gyár- részlegbe, a hideghengermű­be. Modem, korszerű gépek, tűk a körülményeket. Meg­vallom őszintén: egy kicsit féltünk is a nagyobb erőfe­szítéstől. De most már van gyakorlatunk. Ma már azt mondjuk: a külföldi rende­lők kívánságát teljesíteni kell. Nekünk nagyon fontos, lét­kérdés a piac. Nyugaton egy­re több nagy teljesítményű hi­deghengermű épül, amelyek csak 60 százalékban vannak leterhelve. így hát nagy a konkurrencia. A versenyben az győz, aki első hallásra le­hetetlennek tűnő kívánságo­kat is rugalmasan teljesít. És mi ezt egy pillanatra sem feledjük. Ez határozza meg munkánk irányát, módszerét, felfogásunkat — mondja ha­tározottan Budai László, a hideghen-ermű műszaki osz­tályvezetője. Igazát több tény bizonyít­ja. 1965-ig csak edzetlen sza­lagacélt szállítottak külföld­re. Az idén először elindult az első ötvözetlen edzett sza­lagacél szállítmány Indiába. Ez nyitányát jelenti egy újabb fejlődésnek. Rövidesen sorra kerül az edzett ötvö­zött szalagacél exportálása is. A listába kívánkozik még a zsiletpenge, a kerékpárab­roncs és a sárhányó, a ké- kített szalagacél, a dinamó­szalag előállítása, amellyel íelentős importot takarítunk meg. Folyamatban van a szélgömbölyített acélszalag termelés. Szélesítik a ská­lát a méreteknél és a minő­ségi követelményeknél is. — Erre kényszerít bennün­ket a régi piacok megtartása, és az újak megszerzése is. No meg arra, hogy többet tö­rődjünk a csomagolás-techni­ka színvonalának emelésével. E tekintetben is van mivel dicsekedni. Ma már géppel csomagolunk. Szebbek áru­ink, ugyanakkor nem törnek össze a hosszú úton. Bevezet­tük az élvédős és fakeretes csomagolási módszert. Azóta reklamáció nem érkezett. Elégedettek vagyunk-e az elért eredményekkel? Ismétli a közbevetett kérdést. — Nem, Kis ország vagyunk, tézkedésük nyomán új helyi­ségbe költöztek a kutatók, ahol jobbak a munkakörül­mények. Kapták egy külön helyiséget, ahol nyugodtan kísérletezhetnek. A kovácso­lógyári rekonstrukció tech­nológiájának kidolgozására egy újabb szakembert állított be a gyár vezetősége. A ku­tatók sem panaszkodnak: van téma bőven. Mindegyikük egyszerre három, négy meg­oldásán fáradozik. Pap Ká­roly gépészmérnök elmondja, hogy a kísérleteknél az egész műszakot az üzemben töltik, míg más esetekben napon­ként egy-két órát tartózkod­nak a gyáregységekben. A gyár vezetői, amikor elisme­rik a kutatók fáradozását, hozzáfűzik1: még nem kar­mesterek. Főleg a napi, gya­korlati problémák megoldásá­val foglalkoznak. A távlatok, a holnapután tennivalóinak megoldása pedig nem is a ma, hanem már á tegnap fel­adata volt. A kutatók mondják is: az igazgatónak, a főmér­nöknek szava járása: — ha már holnap készen lennétek, akkor is késő lenne. Az egészséges türelmetlen­ség jogos. Abból fakad, hogy a gyár vezetői már látják mit követel tőlük a jövő. És szeretnék, ha a kutatók is ennek megfelelően alakíta­nák ki munkamódszereiket. Másképpen szólva: a maguk posztján legyenek ők is kar­mesterek. Hassel sajtóból négy van az üzemben. Az ötödiket export- fejlesztési alapból vásárolják. Beszerzésére két és félmillió forintot kaptak a külkereskedelmi vállalattól. Az új gép beállításával újabb ezer tonna exportra alkalmas szer­áru előállítása válik lehetővé Az előbb említett régi kö­vetelményt állította reflektor- fénybe a Központi Bizottság 1964. évi decemberi határo­zata, majd ezt követően a gazdaságirányítási mechaniz­musról folytatott vita istápo­lója, szószólója, serkentője az üzemi pártbizottság és az alapszervezetben dolgozó kommunisták nagy többsége. Közülük is kiemelkedik Hegyes Ferenc, a szalagedző svájci importra. Amiről mos­tanában sokat beszélnek a gyárban, az a szálgömbölyító gép. Megalkotója ugyancsak ő és Hoppka László mérnök. Az új gép három sebességű, a korábbi 12 műveletet egy­szerre végzi, teljesítménye 144 méter percenként, a ve­le előállított termék minősé­ge jóval jobb mint a régi. zetek, a tömegszervezetek aktivistái azonban terjesztik, magyarázzák az új helyzet adta követelményeket. Hang­súlyozzák: az a gyár jár tói, amelyik nem idegenkedik az újtól, bátran és sokat kezde­ményez, teljesiti a fogyasz­tók igényeit. Ez egyre in­kább természetes követel­mény lesz. Irta: Venesz Károly Fényképezte: Koppány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom