Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

10 NOG R A D !966. május T 5. '-ai^-rna­A vendég a pincérhez: Kérem, az a gomba, ami: nekem tegnapelőtt este fel­szolgált, mérges gomba volt Csak a gyors gyomormosás segített rajtam. — Igazán?! — mondja lát­hatóan örvendezve a pincér. — Akkor megnyertem a fo­gadást, amelyet a főnököm­mel kötöttem. Apa a lányához: — Lányom, tegnap X. úr megkérte a kezedet. De vár­nod kel! addig, amíg a nővé­red férjhez megy. A lány: — De hát papa! Nekem, mint fiatalabbnak, kellett mindig elsőnek az ágyba mennem. Az igazgató belép a hiva­talba és látja, amint az egyik tisztviselő a titkárnővel csó- kolódzik. — Ezért fizetjük önt! — mondja felháborodva a fő­nök. — Szó sincs róla, én ezt díjtalanul csinálom — hang­zott a válasz. — Főúr! Ez a hús iszonyú­an forró. — Tessék talán megfújni... — Nem merem, félek, hogy elröpül. — Éva, hallottam, hogy férjül vetted Tamást? — Igen. — Látod, én azt gondol­tam, hogy csupán flört az egész. — Tamás is azt hitte. • Az osztályvezető tetten éri beosztottját. Az éppen nagy­ban horkol az íróasztalon. — Hogy képeli ezt. Mun­kaidőben aludni?! Elsejével el van bocsátva...! — ördög vigye, akkor miért ébreszt fel már most?! A férj a feleséghez: — Mondd, ki marad ma a gyerekekkel otthon? A te anyád, vagy az én anyám? Az étkezőkocstban: — Fő­úr! Már fél órája ülök itt, s még mindig nem szolgál­tak ki. — Ne idegeskedjék kérem, úgyis késünk egy órát. morzsák Pincér: — Miért sír uram? Vendég: Muszáj sírnom, ha arra gondolok, hogy ezért a kis darab húsért megöltek egy marhát.. Jóska az Örajavító Szövet­kezetből hazahozta az órát. Amikor hazaért, látja, hogy az óra áll. Dühösen vissza­ment a szövetkezetbe. — Elrontották az órámat. Rosszabb állapotban van, mint javítás előtt. Mit csi­náltak vele? — Semmit sem — vála­szolta az órás —, hozzá sem nyúltunk! — Főúr! Ez a hús bü­dös ... !! — Egy pillanat kérem, már­is kinyitjuk az ablakot. — Szörnyű nőszemély, már nem bírom ki vele tovább! — Válj el tőle... — De. hiszen nem a fele­ségem! — Hogy a fenébe lehetsé­ges az, hogy ilyen ügyes em­ber, mint te, a katonaságnál nem lépett elő? — Amikor én katona vol­tam, főleg a legénységre volt szükség... • Anya: — Hajnalban kell hazajönni? Hol voltál egész éjszaka?... A lány: — De, anyuka, képzeld el, a fiúk valahová eldugták a ruhámat, mezte­lenül mégsem jöhettem ha­za... • — Ördög tudja, mi az oka, pedig minden évben gyógy­üdülőben töltjük szabadsá­gunkat a feleségemmel, mág- sincs gyerekünk. — Próbáld1 meg egyszer egyedül elküldeni őt. • A kártyás haldoklik: — Látod, látod... Mennvi felesleges időt elveszítettél az életedből kártyázással...! — mondja neki szemrehányóan a felesége. — Igen. Keverés közben . . — Verácskám, utólag be kell neked valamit vallanom. Nős vagyok. — Te kis buta. Egészen megrémítettél! Azt hittem, hogy az autó nem a tiéd. • A munkaközvetítőben egy ember jelentkezik munkára. A tisztviselő megkérdezi: — Foglalkozása? — Bálnavadász vagyok. — Ne mondja! S hol vadá­szik rájuk? — Tavakban és víztárolók­ban. — Miféle vicc ez? A tavak­ban s a víztárolókban nin­csenek bálnák. — Hát kérem, éppen ezért vagyok munkanélküli — Legyen az enyém! — Rendben, de előzőleg be­szélje meg a férjemmel a dolgot! — Miért vagy olyan dühös? — Ne is kérdezd. Sárgára festettük a lakást, s most képtelen vagyok megtalálni kanári madaramat. Mi a különbség az amatőr és a profi között? A profi fizetést, az ama­tőr pénzt kap. Herrera, az Internacionale trénere ajánlatot kapott: az egyik filmben legyen Sophia Loren partnere. Az ajánlatot a következő szavakkal utasí­totta el. — Különös pár lennénk — Sophia vágyakat kelt, én pe­dig a reám bízottakból igyek­szem ezeket kiűzni. • — Hány éves vagy? — Nyolc. — Én is annyi lennék, csak egy évig beteg voltam. — Ebben a szállodában állítólag minden idegen nyel­ven beszélnek. — Valóban. A vendég. A bíróságon: — Ügy követte el a be­törést, hogy azt az imént le­írtam? — Nem, de a bíró úr mód­szerét megjegyzem magam­nak. I 90 évvel ezelőtt, 1876-ban adták át a forgalomnak az első Margit-hidat. Az évfor­duló alkalmából rejtvényünk­ben fővárosunk hídjairól szó­lunk. VÍZSZINTES: 1. Vers címe. A függőleges 8-ban szereplő költő írta a Margit-híd új­jáépítése alkalmából. 11. Sze­mélyes névmás. 12. Állatkert — idegen nyelven. 13. Kive­szőben levő állat. 14. Gép­kocsi márka (betűi keverve). 16. Gyümölcs. 18. Helytelenül rövidített például. 20. Hónap­határozott névelő. 62. Névelő­vel — a beszéd része. 63. Fohász. 66. A kövér kisgye­rekre mondják. 68. Tömeg- pusztító fegyver. 70. L.B. 72. Szelídítetten. 74. Apró szem­cséjű anyagot. 76. Kilétét fe­dő öltözék. 78. Névelő. 79. Szeszesital. 80. Anyakoca. 82. Vízi állat. 83. A főváros ká­belhídja. 84. Az ablakos kel­léke. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Fővárosi hidak rövidítés. 22. Határozó rag. 23. pa. 41. Romániai nagyváros. Becézett női név. 25. Ked- 43. Tüze. 44. Lendületvesztés veskedve — Ádám. 27. A következtében is lehet. 46. képet fogja körül. 29. C.L. A főváros leghosszabb hídja. 31. Angol gyarmat. 33. Ki- 48. Kedvelt ital. 50. Sóhaj­mondott mássalhangzó. 35. tást kifejező szó. 51. R.G. 52. Benne járunk. 36. Kevert Segítője, lelki... 54. Cipelni, űrmérték. 38. Z.C.K. 40. Pom- ^kifejletlen vízi állat FÜGGŐLEGES: 1. Betűhi­bával — folyó neve. 2. Ez a híd rongálódott meg leg­kevésbé a II. világháború alatt. 3. Német így, úgy ki­ejtve. 4. Jogtalanul eltulajdo­nít 5. A hét egyik napja. 6. Nál, nél — németül. 7. Ré­gi néptörzs. 8. A költő ve­zetékneve. aki verset írt a Margit-híd helyreállításáról. 9. Állati lakhely (—’). 10. Vissza — vonatfülke előhelyi- sége. 11. A lerombolt Margit- híd mellett kisegítő szerepe volt ennek az ideiglenes híd­nak. 15. A lágymányosi lakó­telepet köti össze ez a híd Miért volt kötés a lábán. ■■rail egy vicc. „Elmegy W egy beteg az orvoshoz. A lába be van kötöz­ve. — Mije fáj? — kérdezi az orvos. — A fejem — feleli a. be­teg. — S miért van a kötés a lábán? — Lecsúszott.. Ezt a viccet egyszer elme­séltem társaságban. Mindenki nevetett, csak a velem szem­ben ülő idősebb férfi nézeti rám furcsán. Elgondolkodott, majd megkérdezte: — Bocsásson meg, azt hi­szem valamit nem értek. Mi­je fájt a betegnek? — A feje. — S miért volt a kötés a lábán? — Lecsúszott. — Igen — mondta szomorú­an a férfi, és nem tudni miért, felsóhajtott, majd is­mét gondolataiba merült. — Nem értem! — mondta néhány perc múlva. — Nem tudom, hol itt a humor. Vizs­gáljuk meg logikusan. Ha va­lakinek a feje fáj, akkor mi az ördögnek kell bekötöznie a lábát? — Nem is kötözte be a lá­bát — válaszoltam. — A fe­jét kötözte be. — S hogy került a kötés a lábára? — Lecsúszott. — Menjünk ki innen — mondta határozottan. — Meg kell ezt beszélnünk. Kimentünk az előszobába. — Hallgasson ide —mond­ta, és kezét a vállamra tette. — Ebben valóban van humor, vagy ön csak viccel? — Szerintem van — vála­szoltam. — S mi benne a humor? — Nem tudom. Humoros, és kész. — Lehet, hogy kihagyott valamilyen részletet? — Miféle részletet? — Mondjuk, hogy a beteg féllábú volt. Ha lehetségesnek tartjuk, hogy a kötés valóban lecsúszott, akkor az egész testén csúszott le, és mindkét lábát át kellett fognia. Vagy pedig a beteg féllábú rok­kant volt. — Nem. A beteg nem volt rokkant — utasítottam visz- sza határozottan ezt a fel­tevést. — Akkor hogyan került a lábára a kötés? — Lecsúszott! — suttogtam. Megtörölte verítékező hom­lokát. — Lehet, hogy az orvos Kohn volt? Pesttel. 17. Személyes név­más. 19. Ezt a hidat 1945. január 17-ről 18-ra virradó éjjel robbantották fel a visz- szavonuló fasiszták. 21. Az okozatot előzi meg. 24. Rö­vidített — idősebb. 26. Zamat. 28. Kitűnő táplálék. 30. Le­jegyez. 32. Mutató névmás. 34. Kellemes ízű. 37. Kedvelt kül­földi üdülőhely. 39. Szeretet- re méltó. 42. Hiányos idő. 45. Latin tagadás. 46. Régiesen — juttat-e. 47. Hőt veszít. 49. Nem az enyém. 53. Olaszor­szági folyó. 55. Tagadó szó. 57. Mássalhangzó kimondva. 58. Mindenre kiterjedő. 60. Énekes. 62. Légitársaságok megnevezésének kezdöszava. 63. Férfinév (az utolsó betű hiányzik). 64. Lustálkodhat. 65. Gyakori női név. 66. Juttat. 67. Kukoricaszárító (—’). 69 Orosz férfinév. 71. Az egyik végtagja. 73. Mutatva kérdez. 75. Német — tea. 77. Ma­gánhangzó és két mássalhang­zó. 79. B.Z. 81. A Miniszter- tanács rövidítése. Beküldendő a vízszintes 1., 46., 83., függőleges 2.. 15. és 19. számú sorok megfejtése. A május 8-i keresztrejt­vény helyes megfejtése: Ber­lin, Kedd, Prága, Negyven. Wroclaw, Flensburg, Potsdam Krim. Könyvj utalmat nyertek: Gőz Béla Salgótarján, Füzes­én Ottó Starján és Bárdi Miklós határőr Somoskőúj­falu. — Milyen értelemben? — kérdeztem értetlenül. — Nos, milyen értelemben lehet valaki Kohn? Humoros értelemben. — Nem. Ebben az értelem­ben nem volt Kohn. — Akkor hát ki volt? — Nem tudom, lehet hogy angol, vagy kirgiz. — Miérté kirgiz? — Mert a papája is és a mamája is kirgiz volt. — Nos, hát igen. ha a szü­lök kirgizek voltak, akkor természetesen... — Nagyszerű! — mondtam örvendezve. — Végre min­den világos... — Egyáltalán nem világos, hogy mije fájt a betegnek! — Minden jót — mondtam, s felvettem a kabátom és ha­zamentem. Éjjel egykor csengett a te­lefon. — A vicc miatt hívom — ismertem fel a hangját. — Nem tudok elaludni. Ez a láb nem megy ki a fejemből. Va­lóban van ebben humor? — Van! — Hát értem is. nem va­gyok én hülye. Diplomás va­gyok. Elmondtam a viccet a feleségemnek. Nevet. De nem értem, hogy mit nevet. Egy­szerűen nem tudom, hogy mit csináljak. — Aludjék! — mondtam, s letettem a kagylót. Másnap este is felhívott. — Megtanácskoztám a dói got az elvtársakkal, ök szak értők. Mindegyikük azt ni Htja, hogy a kötés néni csii« hatott le. — Az ördög vigye el kötést — ordítottam. — H nem csúszhatott le, hát vér csúszhatott le! Mit akar tő lem? — El akarok igazodni eb ben a kérdésben — mondt szigorúan. — Számomra ez cl vi jelentőségű. Elég felelős po zícióban dolgozom. Éleseimé jűnek kell lennem! Ekkor elhatároztam. hog\ tárcát Írok róla, az olyan em bérről, akinek nincs humor érzéke, s aki szárazon ele mezni akarja a humor rejtő lyes törvényéit. írásomat be vittem az egyik folyóirat hu mór rovatának szerkesztőié, hez. A szerkesztő sokáig ne vetett. — Micsoda fajankó! — mondta. — Hát valóban van nak ilyenek? — Vannak. Magam is is merek egyet. Majd a fülemhez hajolt é: halkan megkérdezte: — Súgja meg nekem, még­is mije fájt a betegnek? — A feje — válaszoltam kényszeredetten. — S miért volt a kötés a lábán? G, Gorin — Nagy a tyúkszeme A könyveket postán küld­jük el! — A kölyök most eijátss za önöknek Strauss nagy- keringőjét. (L. Europe® karikatúrái!

Next

/
Oldalképek
Tartalom