Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

1956. május 15. vasárnap RÖGR A D 7 Az ifjúsági szervezet szerepe az iskolareform tükrében fl7 UCT&ip VIII. kongresz­HL IT!0túli szusának hatá­rozatai, az oktatási reform feladatai gyorsabb és maga­sabb színvonalú munkát kö­vetelnek tőlünk minden te­rületen. Az úttörőmozgalom is a társadalom szolgálatában áll azzal, hogy jövő nemzedék nevelésén munkálkodik a ma. ga sajátos eszközeivel. A ma ifjú úttörői a holnap KISZ- tagjai, ezt követően a szocia­lizmus és kommunizmus épí­tői lesznek. A párt ifjúságpo­litikájának. a közoktatási re­form céljainak, a közösségi nevelésnek megvalósítása egy­aránt kötelez bennünket arra, hogy az úttörőmozgalom hatá­sát valamennyi gyermekre ki­terjesszük. Az elmúlt évek úttörőmum- kájának egyértelmű fejlődése — a mozgalom számszerű nö­vekedése —, a tartalmi mun. ka megerősödése a nevelők és a társadalmi aktivisták jó munkájának köszönhető. Fon­tos feladata a mozgalomnak a tanulási munka segítése — a veszélyeztetett környezetben élő tanulók felkarolása, tá­mogatása — a tanulópár moz­galom kiszélesítése —, hogy minél több tanuló végezze el eredményesen az általános is­kola nyolc osztályát. Az úttörőszervezet! a vi­lágnézeti nevelés érdekében is sokszínű munkát végzett. Az utóbbi években lebonyolí­tott akciók, mint a „Forra­dalmi nyomolvasó mozgalom”, az „Úttörő expedíció a jövő­be” vagy a jelen tanévben fo­lyó „Úttörők a hazáért” moz­galom elősegítették nevelési céljaink megvalósítását, ta­nulóink marxista szellemű nevelését. Az akciókban az úttörők nagy tömegei vettek részt, a harcos, dicső múlt és a boldog jövő megismerését szolgálták. Elmondhat j uk: úttörőink nyitott szemmel járnak, ér­dekes beszélgetéseket folytat­nak őrsi-, rajfoglalkozásokon a világ keletkezéséről, az élet céljáról és a jövőről. A gyer­mekek őszintén örülnek a szovjet űrhajósok sikereinek, több őrs. raj büszkén viseli a Gagarin, Tyitov, Tyeres- kova nevet. Iskolánk Tyereskova őrse az elmúlt évben országos moz­galom keretében több mint száz gyermekmunkát küldött a szovjet űrhajósmőmek. ezzel is kifejezve szeretetüket. ra­gaszkodásukat. Féltő aggódás­sal kísérik vietnami gyermek­testvéreik szenvedéseit, szo­lidaritásuk kifejezéseképpen sok gyógyszert, írószert küld. tek nekik. A mozgalom "mantikus jellegének megtartása és to­vábbfejlesztése mindig fon­tos feladatunk marad. A ne­velők, az ifivezetők a játé­kosságot ne szűkítsék le az esetenkénti túrára, kirándu­lásra, számháborúra, klub­délutánra, hanem ezek és a hasonló formák a foglalkozá­sok középpontjába kerülje­nek. Ha ezt nem tesszük, akkor a gyermekek az összejövete­leken unatkoznak majd, így elszürkül az úttörőélet. A közeli és távoli program ösz- szeállításában bátrabban tá­maszkodjunk az Úttörőtanács, ra, az osztályokban működő felelősök elgondolásaira. A mozgalom feladata, hogy a gyermekek életkori sajátossá­gaiból fakadó igényeket fel­ismerje, kielégítse. így az út­törőélet nem válik iskolajel- legűvé, az iskola fiókszerveze­tévé. A Pajtás újság által indí­tott romantikus formák, mint a veszély térkép-készítés, az Elődök nyomán akció, a Sa- sok-farkasok akció, az úttö­rőparkok létesítésére mozgó­sítás, jól szolgálták ifjúsági Az idén ünnepeljük az Út­törő-mozgalom fennállásának 20. évfordulóját. Amikor az elért sikerekre emlékezünk, ugyanakkor a jövőbe is te­kintünk, hiszen ,.az emberi élet igazi hajtóereje — Maka. renkó szerint — a holnap öröme”. Szükséges a mozga­lom elmélet-pedagógiai elvei­nek további csiszolása, a gya­korlati munka javítása, mód­szereink, akcióink, mozgal­maink tökéletesítése. Ezért érjük él, hogy az úttörőmun­ka minden formáján keresz­tül erősítsük a gyermekek esz­mei, világnézeti, erkölcsi ne­velését! Növeljük tovább a munka becsületét, készítsük fel gyermekeinket a dolgos, munkás életre! Az úttörőszervezet szervez, ze meg a tanulók öntevékeny közösségi életét, fejlessze ön­kormányzó képességüket, ké­szítse fel őket a társadalmi aktivitásra, a közéleti, poli­tikai tevékenységre. Szerveze­tünk elégítse ki a gyermekek sokirányú igényeit, biztosítsa szabad idejük hasznos, kelle­mes eltöltését. Neveljen szer­vezetünk a gyermeki köteles­ségek teljesítésére, a 12 pont szellemében való élésre, a ta­nulmányi munka fokozására. Az elmúlt két évtized alatt a szo­cialista haza, a társadalomi so­kat tett a legifjabb nemzedé­kért. Úttörőink hálásak is ezért a gondoskodásért. Szer­vezetünk születése évforduló­ját köszöntjük az „Úttörők a hazáért” mozgalom sok apró, nemes tettével, az úttörő mun­ka fellendítésével. Ehhez a nemes munkához kérjük úttörövezetőink, neve­lőink és az egész társadalom hathatósabb segítségét. Krajnák Tibor iskolaigazgató A fesztivál elsfi sikere Bemutatkoztak a kiiliöldi zenekarok A péntek esti hangver­sennyel megkezdődött az amatőr jazz- és tánczeneka­rok második országos feszti­váljának öt koncertből ál­ló sorozata. A József Attila Művelődési Ház zsúfolt színháztermében három kül­földi és egy hazai zenekar lépett fel. Szovjet, jugoszláv és csehszlovák zenekarok adtak ízelítőt hazájuk ama­tőr művészetéből, mely a hi­vatásosok legjobb produk­cióival vetekedett. Nyugod­tan elmondhatjuk, hogy ezek az együttesek várako­záson felül szerepeltek, s itt­honi zenekaraink még job­ban megismerkedhettek ba­ráti népeink jazz- és tánc­zenei kultúrájával. Az utóbbi két-három év­ben felfigyelhettünk a szov­jet jazz-művészet ugrássze­rű fejlődésére Külön örö­met jelentettek a Moszkvá­ból érkezett jazz-kvartett számai, a fiatal muzsikusok az együtt játszás magasisko­láját mutatták be. Játékuk­ban a jazz és a klasszikus zene elemeit ötvözték egybe. Arányos, nagyon jó elkép­zeléseket hallottunk. Hang­szerismeretük elsőrangú, egyik hangszer sem tolako­dik a másik elé. Összeál­lításuk: fuvola, zongora, bőgő, dob. Fuvolistájuk pazar hangszínkezelése, bő­gősük nagy biztonsága feltűnő volt. Egy éve játszanak együtt, s már­is magas színvonalon! Számaik közül — ha lehet egyáltalán rangsorolásra gondolni — a zongorista s egyben az együttes vezetője: Viktor Nyikolajevics Miszai- lov: Ritual és Kompozíció című műve, valamint Novi­kov: Orosz balladája tetszett legjobban. Kívánjuk, hogy első külföldi szereplésüket még több ilyen nagyszerű bemutatkozás kövesse. A Belgrádból érkezett jazz-trió (zongora, bőgő, dob) nagy népszerűségnek örvend egész Jugoszláviá­ban. 1965-ben Zágrábban első díjat nyert az egyete­misták nemzetközi feszti­válján. Sőt, a jugoszláv kri­tikusok értékelése a legjobb kisegyüttesnek minősítette. Vezetője Prodanovics Milen- ko, aki a zongora mellől irányítja a trió játékát. Bá­tor magabiztosság, gazdag improvizáció jellemezte első három számukat. Műsoruk második felében népdalfel­dolgozásokat hallottunk, melyek közül a Rugovó, a macedón dallamokra épülő szám tetszett a legjobban. Asszimetrikus ritmusok, vérbő játék, virtuóz techni­ka — s azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az együt­tes világszínvonalon mozgott. A szovjet és a jugoszláv együttes számainál megfi­gyelhettük, hogy a jazz ma már bátran támaszkodik a folklórra. Kíváncsiak va­gyunk, hogy ez milyen ha­tással lesz a fesztiválon résztvevő zenekarokra. A csehszlovák zenekar — a B sextett — bemutatta, hogyan lehet ízlésesen és kulturáltan tánczenét pro­dukálni. Tagjai főleg mun­kások. Hagyományos össze­állításban léptek színpadra — piston, pózán, szaxofon, zongora, dob, melyhez egy gitár is csatlakozott. Tökéle­tesen megértik egymást, és ehhez jó előadókészség is párosul. Nagy közönségsi­kert arattak, s ebben nagy része volt két remek éne­kesüknek : Zuzana Brezi- novanak és Vlado Malinov- skynak is. Kiemelkedő volt a Zuzana által előadott Fekete Jessy című dal és Vlado: Egyest kaptam című száma. A magyar együttesek kö­zül a Salgótarjáni Öblös- üveggyár zenekara lépett fel, méltóan képviselve a hazai hagyományokat, akár­csak a nagyon kellemes hangú énekes: Halmosi Fe­renc. Moldoványi Ákos ötlete­sen és nagyvonalúan vezette az estét. Szólnunk kell a remek rendezésről is. Már a péntek délutáni zsűrizésnél, de főképpen a hangverse­nyen, kiderült, hogy a lebo­nyolítást végző megyei KISZ-bizottság, és a műve­lődési ház — országos fesz­tiválhoz méltóan rendezte meg az estét. Ügy érezzük, hogy más ilyen jellegű ren­dezvényt is le tud bonyolí­tani a város, s véglegesít­hetnék, hogy a jövőben is Salgótarjánban tartsák az amatőr jazz- és tánczene­karok fesztiválját. A péntek esti hangver­seny nyitányát jelentette egy olyan eseménynek, melynek az a célja, hogy magasabb szintre emelje a fiatalság szórakozását. Ho­gyan lehet ízlésesen és kul­turáltan szórakozni művészi módon — erre volt példa a külföldi zenekarok bemu­tatója. Várjuk a hazai folyta­tást. Molnár Zsolt daklődnek a társadalom prob­lémái, a világ eseményei iránt. Igyekeznek az úttörőélet 12 pontja szellemében élni. Er­szervezetünk játékos, roman­tikus vonásainak elmélyítését, úttörőink szocialista hazasze­retet Ének formálását. Larissa Reissner Holdfényes Afganisztán A gazdag tehetségű Daris za Reissner bizonyára a szovjet szépirodalom első vonalába emelkedik, ha mindazt megír­hatja, amire oly nagy gonddal készült. A halál azonban közbenyúlt és Reissner alig harmincegy éves korában el­ment, maga mögött hagyva egy, az uráli munkások sorsát megörökítő nagy regénytrilógia töredékeit. A négyszázegynéhány oldalas válogatás nem bőséges, de gazdag anyagából elsősorban a kötet címadó írása magasodik ki, ez a lírai úti- és kornapló. Szokatlan szépségű mű, amely — különösen az első felében — bámulatos érzékletességével már a prózaversek erejével hat ránk. Reissner aprólékos megfigyeléseiből óriási látomásokat épít, és ezek festőivé varázsolják előttünk a sziklás, kopár Afganisztánt. Az írónő epikája egyszerre bájos és erőteljes, a mesehangulatok nem nyomják el a kölcsönt-kínálgató tőkések karakterisztikus le­írását, azokét, akik az évezredes vakságból és süketségből gyógyuló — a mű 1923-ban íródott — független kis hegyi­államra, Afganisztánra rátennék „boldogító” kezüket. Két németországi írása, az 1923-as „Hamburg a bariká­dokon” és az 1924-es „Hindenburg országában” két szűk­szavú, felvillanásos irodalmi riport. A stílromantikát messze kerüli már a hamburgi munkasfelkelés leírásának gyorsan- pergő soraiban és a német militarizmus tápászkodásait is filmszerűen örökíti meg. Hazatérve — riportok írása mellett — a dekabristák portréit rajzolja — ezeket olvasva az acélmetszetek finom árnyaltsága jut eszünkbe — ám élete már a felkészülés az első igazán nagy mű, a trilógia megírására, amely aztán nem készülhetett el. Mint az alapos utószó megírja: Reissner nemcsak mű­vében él ma is, de ott él Visnyevszkij nagyszerű „Optimista tragédiá”-ja felvonásaiban. A komisszárnő alakját Visnyev­szkij Larisza Reissnerről mintázta, aki nemcsak írónőnek volt kiváló, de forradalmárnak ugyanígy. Reissner kitűnő írónak indult, és ezt a megfontolt válo­gatás hűen érzékelteti. Az alig százharminchárom oldalas, de pompás „Holdfényes Afganisztán” egy külön megjelentetést is megérdemelne könyvkiadásunktól. (Európa Könyvkiadó, 1966.) Darázs Endre De hajók Tannak! — Miért szomorú? — Nem vagyok szomorú. — Mi van ma? — Az utolsó tanítási nap. — Ezért szomorú? — Ezért. Mire e sorok megjelennek, Márton Zsuzsa (Salgótarján, Stromfeld Aurél Gépipari Technikum, IV. A.) túl lesz a szomorúságon. — Mi az, amin nem lesz túl? — Sok minden. — Mégis? — A nyár. — örül neki? — Örülök, — Miért? — Miért örülnek az embe­rek a nyárnak? Tényleg, miért is örülnének? Süt a nap. Barnára lehet sül­ni a vizek partján (tónál, fo­„Nem vagyok szomorú” lyónál, strandon stb.), lehet pihenni a jól végzett munka jutalmaként (vagy: mert az embernek van szabadsága;, fiatalokról lévén szó, lehet tá­borba menni, lehet utazni stb. — Ezért örül? — Ezért örülök. Zsuzsa a Szovjetunióba uta­zik. Jutalomból. — Először? — Igen. — De nem utoljára? — Nem. ősszel újra megyek, Leningrádba. Ott fogok tanul­ni az egyetemen, hajóvillamo­sítási szakon. — Utána mit csinál? — Hazajövök, természetesen. — Nálunk nincs tenger. — De hajók vannak! — Ez igaz. — Tengeri gyakorlaton is résztveszünk majd. Kikötünk olyan országokban, ahol még nem jártam. — Romantikus lesz? — Dehogy, hasznos. Nyelve­ket tanulhatok. — Most nem tanulhat? — Tanulhatok. De a gya­korlat nélkülözhetetlen. — Ezt gyakorlatból tudja? — Igen. Oroszul és németül tanulok. — Hány szót tud? — Oroszul három-, németül ötezret. — Ez elég a társalgáshoz. — Elég. — Társalog is? — Ha van kivel? — Akad? — Néha. Egy időben minden héten kétszer egy orosz szár­mazású vegyészmémöknővel beszélgettem oroszul. Ez sokat jelentett. — Tudna mondani titkot, vagy receptet a nyelvtanulás­„De hajók vannak!” (Koppány György felvételei) sál kapcsolatban? — Titkot nem, receptet igen. A recept: rendszeresség és folyamatosság a tanulásban. — Ez nem könnyű. — Nem. Ez nehéz. — Mi segíthet? — Az akarat. Anélkül nem megy. Ezt még vegyük a re­cepthez. — Kérem. Ezen kívül van még valami kérése? — Igen. Szeretném elmon­dani, hogy — bár hajóvilla­mossági mérnök leszek —, kedvet érzek a műszaki fordí­táshoz és a műszaki tolmács szakmához is. — Vagy inkább hivatáshoz? — Ügy is mondhatjuk. (Márton Zsuzsa az idei or­szágos tanulmányi versenyen orosz nyelvből második helye­zést ért el.) Tóth Elemér MOZAIK Az általános erkölcs színe alatt, minden osztálynak, min­den mesterségnek megvan a maga külön erkölcse. Az em­bereket alighanem ezeknek a sajátos és úgyszólván szakmai erkölcsöknek az alapján kell megítélnünk, nem i edig az egyetemes elvek és a köte­lesség korlátlan törvényei sze­rint. Több az egyenlőség a társa­dalomban, mint a természet­iben. Nem elég erényesnek lenni. Vigasztalódni is kell tudnunk azon, hogy erényesek vagyunk. Az emberek mindig nagyob­baknak látszanak olyankor, amikor a körülmények emelik fel őket, mint amikor min­dent a maguk tehetségének köszönhetnek. Minden ember önmaga fog­lya. A szellem számára nincs félszabadság. Vagy rabszolgá­nak, vagy királynak kell len­nie. A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a m,aga időpontját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom