Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-17 / 115. szám
1956. május 15. vasárnap RÖGR A D 7 Az ifjúsági szervezet szerepe az iskolareform tükrében fl7 UCT&ip VIII. kongreszHL IT!0túli szusának határozatai, az oktatási reform feladatai gyorsabb és magasabb színvonalú munkát követelnek tőlünk minden területen. Az úttörőmozgalom is a társadalom szolgálatában áll azzal, hogy jövő nemzedék nevelésén munkálkodik a ma. ga sajátos eszközeivel. A ma ifjú úttörői a holnap KISZ- tagjai, ezt követően a szocializmus és kommunizmus építői lesznek. A párt ifjúságpolitikájának. a közoktatási reform céljainak, a közösségi nevelésnek megvalósítása egyaránt kötelez bennünket arra, hogy az úttörőmozgalom hatását valamennyi gyermekre kiterjesszük. Az elmúlt évek úttörőmum- kájának egyértelmű fejlődése — a mozgalom számszerű növekedése —, a tartalmi mun. ka megerősödése a nevelők és a társadalmi aktivisták jó munkájának köszönhető. Fontos feladata a mozgalomnak a tanulási munka segítése — a veszélyeztetett környezetben élő tanulók felkarolása, támogatása — a tanulópár mozgalom kiszélesítése —, hogy minél több tanuló végezze el eredményesen az általános iskola nyolc osztályát. Az úttörőszervezet! a világnézeti nevelés érdekében is sokszínű munkát végzett. Az utóbbi években lebonyolított akciók, mint a „Forradalmi nyomolvasó mozgalom”, az „Úttörő expedíció a jövőbe” vagy a jelen tanévben folyó „Úttörők a hazáért” mozgalom elősegítették nevelési céljaink megvalósítását, tanulóink marxista szellemű nevelését. Az akciókban az úttörők nagy tömegei vettek részt, a harcos, dicső múlt és a boldog jövő megismerését szolgálták. Elmondhat j uk: úttörőink nyitott szemmel járnak, érdekes beszélgetéseket folytatnak őrsi-, rajfoglalkozásokon a világ keletkezéséről, az élet céljáról és a jövőről. A gyermekek őszintén örülnek a szovjet űrhajósok sikereinek, több őrs. raj büszkén viseli a Gagarin, Tyitov, Tyeres- kova nevet. Iskolánk Tyereskova őrse az elmúlt évben országos mozgalom keretében több mint száz gyermekmunkát küldött a szovjet űrhajósmőmek. ezzel is kifejezve szeretetüket. ragaszkodásukat. Féltő aggódással kísérik vietnami gyermektestvéreik szenvedéseit, szolidaritásuk kifejezéseképpen sok gyógyszert, írószert küld. tek nekik. A mozgalom "mantikus jellegének megtartása és továbbfejlesztése mindig fontos feladatunk marad. A nevelők, az ifivezetők a játékosságot ne szűkítsék le az esetenkénti túrára, kirándulásra, számháborúra, klubdélutánra, hanem ezek és a hasonló formák a foglalkozások középpontjába kerüljenek. Ha ezt nem tesszük, akkor a gyermekek az összejöveteleken unatkoznak majd, így elszürkül az úttörőélet. A közeli és távoli program ösz- szeállításában bátrabban támaszkodjunk az Úttörőtanács, ra, az osztályokban működő felelősök elgondolásaira. A mozgalom feladata, hogy a gyermekek életkori sajátosságaiból fakadó igényeket felismerje, kielégítse. így az úttörőélet nem válik iskolajel- legűvé, az iskola fiókszervezetévé. A Pajtás újság által indított romantikus formák, mint a veszély térkép-készítés, az Elődök nyomán akció, a Sa- sok-farkasok akció, az úttörőparkok létesítésére mozgósítás, jól szolgálták ifjúsági Az idén ünnepeljük az Úttörő-mozgalom fennállásának 20. évfordulóját. Amikor az elért sikerekre emlékezünk, ugyanakkor a jövőbe is tekintünk, hiszen ,.az emberi élet igazi hajtóereje — Maka. renkó szerint — a holnap öröme”. Szükséges a mozgalom elmélet-pedagógiai elveinek további csiszolása, a gyakorlati munka javítása, módszereink, akcióink, mozgalmaink tökéletesítése. Ezért érjük él, hogy az úttörőmunka minden formáján keresztül erősítsük a gyermekek eszmei, világnézeti, erkölcsi nevelését! Növeljük tovább a munka becsületét, készítsük fel gyermekeinket a dolgos, munkás életre! Az úttörőszervezet szervez, ze meg a tanulók öntevékeny közösségi életét, fejlessze önkormányzó képességüket, készítse fel őket a társadalmi aktivitásra, a közéleti, politikai tevékenységre. Szervezetünk elégítse ki a gyermekek sokirányú igényeit, biztosítsa szabad idejük hasznos, kellemes eltöltését. Neveljen szervezetünk a gyermeki kötelességek teljesítésére, a 12 pont szellemében való élésre, a tanulmányi munka fokozására. Az elmúlt két évtized alatt a szocialista haza, a társadalomi sokat tett a legifjabb nemzedékért. Úttörőink hálásak is ezért a gondoskodásért. Szervezetünk születése évfordulóját köszöntjük az „Úttörők a hazáért” mozgalom sok apró, nemes tettével, az úttörő munka fellendítésével. Ehhez a nemes munkához kérjük úttörövezetőink, nevelőink és az egész társadalom hathatósabb segítségét. Krajnák Tibor iskolaigazgató A fesztivál elsfi sikere Bemutatkoztak a kiiliöldi zenekarok A péntek esti hangversennyel megkezdődött az amatőr jazz- és tánczenekarok második országos fesztiváljának öt koncertből álló sorozata. A József Attila Művelődési Ház zsúfolt színháztermében három külföldi és egy hazai zenekar lépett fel. Szovjet, jugoszláv és csehszlovák zenekarok adtak ízelítőt hazájuk amatőr művészetéből, mely a hivatásosok legjobb produkcióival vetekedett. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezek az együttesek várakozáson felül szerepeltek, s itthoni zenekaraink még jobban megismerkedhettek baráti népeink jazz- és tánczenei kultúrájával. Az utóbbi két-három évben felfigyelhettünk a szovjet jazz-művészet ugrásszerű fejlődésére Külön örömet jelentettek a Moszkvából érkezett jazz-kvartett számai, a fiatal muzsikusok az együtt játszás magasiskoláját mutatták be. Játékukban a jazz és a klasszikus zene elemeit ötvözték egybe. Arányos, nagyon jó elképzeléseket hallottunk. Hangszerismeretük elsőrangú, egyik hangszer sem tolakodik a másik elé. Összeállításuk: fuvola, zongora, bőgő, dob. Fuvolistájuk pazar hangszínkezelése, bőgősük nagy biztonsága feltűnő volt. Egy éve játszanak együtt, s máris magas színvonalon! Számaik közül — ha lehet egyáltalán rangsorolásra gondolni — a zongorista s egyben az együttes vezetője: Viktor Nyikolajevics Miszai- lov: Ritual és Kompozíció című műve, valamint Novikov: Orosz balladája tetszett legjobban. Kívánjuk, hogy első külföldi szereplésüket még több ilyen nagyszerű bemutatkozás kövesse. A Belgrádból érkezett jazz-trió (zongora, bőgő, dob) nagy népszerűségnek örvend egész Jugoszláviában. 1965-ben Zágrábban első díjat nyert az egyetemisták nemzetközi fesztiválján. Sőt, a jugoszláv kritikusok értékelése a legjobb kisegyüttesnek minősítette. Vezetője Prodanovics Milen- ko, aki a zongora mellől irányítja a trió játékát. Bátor magabiztosság, gazdag improvizáció jellemezte első három számukat. Műsoruk második felében népdalfeldolgozásokat hallottunk, melyek közül a Rugovó, a macedón dallamokra épülő szám tetszett a legjobban. Asszimetrikus ritmusok, vérbő játék, virtuóz technika — s azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az együttes világszínvonalon mozgott. A szovjet és a jugoszláv együttes számainál megfigyelhettük, hogy a jazz ma már bátran támaszkodik a folklórra. Kíváncsiak vagyunk, hogy ez milyen hatással lesz a fesztiválon résztvevő zenekarokra. A csehszlovák zenekar — a B sextett — bemutatta, hogyan lehet ízlésesen és kulturáltan tánczenét produkálni. Tagjai főleg munkások. Hagyományos összeállításban léptek színpadra — piston, pózán, szaxofon, zongora, dob, melyhez egy gitár is csatlakozott. Tökéletesen megértik egymást, és ehhez jó előadókészség is párosul. Nagy közönségsikert arattak, s ebben nagy része volt két remek énekesüknek : Zuzana Brezi- novanak és Vlado Malinov- skynak is. Kiemelkedő volt a Zuzana által előadott Fekete Jessy című dal és Vlado: Egyest kaptam című száma. A magyar együttesek közül a Salgótarjáni Öblös- üveggyár zenekara lépett fel, méltóan képviselve a hazai hagyományokat, akárcsak a nagyon kellemes hangú énekes: Halmosi Ferenc. Moldoványi Ákos ötletesen és nagyvonalúan vezette az estét. Szólnunk kell a remek rendezésről is. Már a péntek délutáni zsűrizésnél, de főképpen a hangversenyen, kiderült, hogy a lebonyolítást végző megyei KISZ-bizottság, és a művelődési ház — országos fesztiválhoz méltóan rendezte meg az estét. Ügy érezzük, hogy más ilyen jellegű rendezvényt is le tud bonyolítani a város, s véglegesíthetnék, hogy a jövőben is Salgótarjánban tartsák az amatőr jazz- és tánczenekarok fesztiválját. A péntek esti hangverseny nyitányát jelentette egy olyan eseménynek, melynek az a célja, hogy magasabb szintre emelje a fiatalság szórakozását. Hogyan lehet ízlésesen és kulturáltan szórakozni művészi módon — erre volt példa a külföldi zenekarok bemutatója. Várjuk a hazai folytatást. Molnár Zsolt daklődnek a társadalom problémái, a világ eseményei iránt. Igyekeznek az úttörőélet 12 pontja szellemében élni. Erszervezetünk játékos, romantikus vonásainak elmélyítését, úttörőink szocialista hazaszeretet Ének formálását. Larissa Reissner Holdfényes Afganisztán A gazdag tehetségű Daris za Reissner bizonyára a szovjet szépirodalom első vonalába emelkedik, ha mindazt megírhatja, amire oly nagy gonddal készült. A halál azonban közbenyúlt és Reissner alig harmincegy éves korában elment, maga mögött hagyva egy, az uráli munkások sorsát megörökítő nagy regénytrilógia töredékeit. A négyszázegynéhány oldalas válogatás nem bőséges, de gazdag anyagából elsősorban a kötet címadó írása magasodik ki, ez a lírai úti- és kornapló. Szokatlan szépségű mű, amely — különösen az első felében — bámulatos érzékletességével már a prózaversek erejével hat ránk. Reissner aprólékos megfigyeléseiből óriási látomásokat épít, és ezek festőivé varázsolják előttünk a sziklás, kopár Afganisztánt. Az írónő epikája egyszerre bájos és erőteljes, a mesehangulatok nem nyomják el a kölcsönt-kínálgató tőkések karakterisztikus leírását, azokét, akik az évezredes vakságból és süketségből gyógyuló — a mű 1923-ban íródott — független kis hegyiállamra, Afganisztánra rátennék „boldogító” kezüket. Két németországi írása, az 1923-as „Hamburg a barikádokon” és az 1924-es „Hindenburg országában” két szűkszavú, felvillanásos irodalmi riport. A stílromantikát messze kerüli már a hamburgi munkasfelkelés leírásának gyorsan- pergő soraiban és a német militarizmus tápászkodásait is filmszerűen örökíti meg. Hazatérve — riportok írása mellett — a dekabristák portréit rajzolja — ezeket olvasva az acélmetszetek finom árnyaltsága jut eszünkbe — ám élete már a felkészülés az első igazán nagy mű, a trilógia megírására, amely aztán nem készülhetett el. Mint az alapos utószó megírja: Reissner nemcsak művében él ma is, de ott él Visnyevszkij nagyszerű „Optimista tragédiá”-ja felvonásaiban. A komisszárnő alakját Visnyevszkij Larisza Reissnerről mintázta, aki nemcsak írónőnek volt kiváló, de forradalmárnak ugyanígy. Reissner kitűnő írónak indult, és ezt a megfontolt válogatás hűen érzékelteti. Az alig százharminchárom oldalas, de pompás „Holdfényes Afganisztán” egy külön megjelentetést is megérdemelne könyvkiadásunktól. (Európa Könyvkiadó, 1966.) Darázs Endre De hajók Tannak! — Miért szomorú? — Nem vagyok szomorú. — Mi van ma? — Az utolsó tanítási nap. — Ezért szomorú? — Ezért. Mire e sorok megjelennek, Márton Zsuzsa (Salgótarján, Stromfeld Aurél Gépipari Technikum, IV. A.) túl lesz a szomorúságon. — Mi az, amin nem lesz túl? — Sok minden. — Mégis? — A nyár. — örül neki? — Örülök, — Miért? — Miért örülnek az emberek a nyárnak? Tényleg, miért is örülnének? Süt a nap. Barnára lehet sülni a vizek partján (tónál, fo„Nem vagyok szomorú” lyónál, strandon stb.), lehet pihenni a jól végzett munka jutalmaként (vagy: mert az embernek van szabadsága;, fiatalokról lévén szó, lehet táborba menni, lehet utazni stb. — Ezért örül? — Ezért örülök. Zsuzsa a Szovjetunióba utazik. Jutalomból. — Először? — Igen. — De nem utoljára? — Nem. ősszel újra megyek, Leningrádba. Ott fogok tanulni az egyetemen, hajóvillamosítási szakon. — Utána mit csinál? — Hazajövök, természetesen. — Nálunk nincs tenger. — De hajók vannak! — Ez igaz. — Tengeri gyakorlaton is résztveszünk majd. Kikötünk olyan országokban, ahol még nem jártam. — Romantikus lesz? — Dehogy, hasznos. Nyelveket tanulhatok. — Most nem tanulhat? — Tanulhatok. De a gyakorlat nélkülözhetetlen. — Ezt gyakorlatból tudja? — Igen. Oroszul és németül tanulok. — Hány szót tud? — Oroszul három-, németül ötezret. — Ez elég a társalgáshoz. — Elég. — Társalog is? — Ha van kivel? — Akad? — Néha. Egy időben minden héten kétszer egy orosz származású vegyészmémöknővel beszélgettem oroszul. Ez sokat jelentett. — Tudna mondani titkot, vagy receptet a nyelvtanulás„De hajók vannak!” (Koppány György felvételei) sál kapcsolatban? — Titkot nem, receptet igen. A recept: rendszeresség és folyamatosság a tanulásban. — Ez nem könnyű. — Nem. Ez nehéz. — Mi segíthet? — Az akarat. Anélkül nem megy. Ezt még vegyük a recepthez. — Kérem. Ezen kívül van még valami kérése? — Igen. Szeretném elmondani, hogy — bár hajóvillamossági mérnök leszek —, kedvet érzek a műszaki fordításhoz és a műszaki tolmács szakmához is. — Vagy inkább hivatáshoz? — Ügy is mondhatjuk. (Márton Zsuzsa az idei országos tanulmányi versenyen orosz nyelvből második helyezést ért el.) Tóth Elemér MOZAIK Az általános erkölcs színe alatt, minden osztálynak, minden mesterségnek megvan a maga külön erkölcse. Az embereket alighanem ezeknek a sajátos és úgyszólván szakmai erkölcsöknek az alapján kell megítélnünk, nem i edig az egyetemes elvek és a kötelesség korlátlan törvényei szerint. Több az egyenlőség a társadalomban, mint a természetiben. Nem elég erényesnek lenni. Vigasztalódni is kell tudnunk azon, hogy erényesek vagyunk. Az emberek mindig nagyobbaknak látszanak olyankor, amikor a körülmények emelik fel őket, mint amikor mindent a maguk tehetségének köszönhetnek. Minden ember önmaga foglya. A szellem számára nincs félszabadság. Vagy rabszolgának, vagy királynak kell lennie. A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a m,aga időpontját.
