Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
N ö G P A D 1966. május 8. vasárnap cAkit a Legszebb szá illet ■m\nnepeirik között talán a legkedvesebb, a legmeghatóbb. U Szimbólumnak is nagyon szép, hogy éppen ezen a májusi vasárnapon ünnepeljük, mikor a természet már a nap melegével, a virágok meleg színével ad méltó keretet érzéseinknek. Az anyák napja a melegség ünnepe, a tisztelet és a hála szép kifejezése azok iránt, akik az életet adják. Az anyákat, az élet adóit köszöntjük ezen a napon. Azt a drága embert, aki a világra hozott, akitől szép szavainkat tanultuk, aki mellett érzéseink bontakozni kezdtek, s aki játék közben először szoktatott hasznos munkára, hogy ezáltal emberré legyünk. Változik a világ, változik az ünnepek tartalma is. S bár erről az ünnepről ma sem lehet forró érzések nélkül beszélni, mégsem merülhetünk el valamiféle könnyes meghatódottság- ban. A mi társadalmunk asszonyainak, a mai anyáknak több jár, mint az évenként egyszeri virágcsokor, s az azt kísérő meghatott szavak. A mai anyák helyzete már nem az, ami a régebbi idők asszonyaié volt, akik mit tehettek volna mást, mint férjhez mentek, gyerekeket szültek, tűrték az élet minden nyűgét, cipelték övéik gondjait. A mai anyák többsége már nemcsak a család gondjainak élén jeleskedik, hanem az építő munkában, a társadalmi feladatok megoldásában is. Gyárban vagy hivatalban dolgozik, kisebb-nagyobb termelő közösséget vezet, és ebben a minőségben is áldozatos és példamutató. Mindamellett övéinek is anyja. Rendszerint hajnalban kel, rendet teremt, reggelit készít. Siet a munkahelyére, este pedig haza, hogy vacsora legyen, hogy megteremtse az otthon légkörét. A mai anyákat már nem fenyegeti az a veszély, hogy áldozataivá válnak a kis közösségnek, amelyért testük-lelkük erejét latba vetik. De ma is az anya áldoz a legtöbbet a családért. Ha nem is kell mindenről lemondania, hogy övéinek több jusson, mégis ő mond le a legtöbbről, a szabadidőről, a szórakozásról, sok apró örömről szerettei miatt. A régi szóhasználat szerint a múlt, a jelen és a jövendő az apák vallóin nyugszik. A múlt az apák öröksége, a leien és a jövendő pedig az a juss, melyet az apák a fiaikra hagynak. Ma ennek a jussnak a megteremtésében az anyák az apákkal egyenlő jogon és mértékben vesznek részt. Sok olyan derék anyát ismerünk, aki a férfiaknál erősebben hordozza szivében a jelen szépségeit, s a jobb jövő reményét. Az anya — aki kenyeret szel, főz és beoszt — érzi legjobban, hogy mit adott a családnak a mai világ. Hogy a gondok, bajok mellett is asztalra kerül a mindennapi. Sok elégedetlen, a jelennel perlekedő fiút■ az anyja inti türelemre. Az anya, aki tudja, mit jelentett a múltban élni, családot táplálni, ruházni, ügyeskedni, hogy a jóformán semmiből valami azért mindenkinek jusson. Gond ugyan ma is akad, az élet ma sem fenékig tejfel, de éhesen azért senki sem kel t<* a családi asztaltól, és a ruhátlanság ismeretlen fogalom. Mindenre az anya reagál a legérzékenyebben, mint ahogy az is az ő fájdalma, ha övéi szükséget látnak. S éppen ezért az anya ma már nem csupán a szeretet forrása, hanem a hité és a meggyőződésé is. Sok gyerek merit hitet tévedései idején anyja lelki erejéből. S bár azt mondjuk, hogy a mai modern fiatalság érzéseiben és felfogásában is a mához tapad, a mai anyák érzései, meglátásai mégis sokszor jóval korszerűbbek, mint a gyerekeiké. A mai világban talán a modernség, a felszabadultság, a kényelmesség ürügyén sok családbői hiányzik a gyerek. Jó- néhany nő sem vállalja szívesen az anyaságot. Olyanok sem, akiknek helyzete lehetővé tenné, hogy szép családot neveljenek. Pedig életet adni, anyának lenni a legszebb hivatás, a legteljesebb emberi érzés. Legalább olyan hatalmas érzés, mint tudni azt, hogy van valaki, aki minden gondolatával a miénk, aki örömben, bánatban hozzánk tartozik, s akit a legszebb szóval szólíthat az ember: anyám. Kékesen Gyula Megemlékezések anyák napján Ma a Nőtanács és az úttörő szervezetek rendezésében megyénkben mindenütt megemlékeznek az anyák napjáról. A 13 salgótarjáni úttörő csapat 50 idős, egyedülálló asszonyt patronál, segítenek nekik a háztartásban. Az őrsök meglátogatják őket és saját készítésű ajándékokkal kedveskednek nekik. Megyénk 26 ezer úttörője és kisdobosa virággal, emléklapokkal, ajándékokkal kedveskedik az édesanyáknak. A vietnami anyákat több ezer, békét szimbolizáló képeslapon köszöntik. A nőszervezet képviselőinek javaslatára a sokgyermekes édesanyák kitüntetésben részesülnek. A központi ünnepséget ma délelőtt a salgótarjáni Pécskő úti klubban bonyolítják le gazdag kulturális programmal. Ok nem fognak bánkódni Sokszor elmegyek a nagy bérház előtt a salgótarjáni főtéren, estefelé már száll a foci, ugró iskolában versenyeznek a nagyobbak, a csöppek meg a visszamaradt homokból formálnak patakot, „kalácsot”. Eleven kis hangyaboly. S akik már kiöregedtek a játékból, azok fenn állnak a teraszon. Most délelőtt van, csendes a lépcsőház. Az „oviban” az „isiben” vannak a kis emberkék. Balogh Istvánnét, a IV- es lépcsőház házfelügyelőjét a második emeleten találom. A délelőtti órákban sok a munka. Harminckét család után kell takarítani a lépcsőházat, aztán jön a postás, a díjbeszedő, és a lakóknak is van ezernyi kérésük, amit persze természetesnek tart. Még fia. tál, mindössze 26 éves. Három gyermek anyja. Katika nyolc, Pistike öt, Lacika pedig négy éves. Mindezt már a szépen berendezett lakásban tudom meg tőle. Férje villanyszerelő a Vasötvözet- gyárban, a modern, henger KOSZTOLÄNYI DEZSŐ Fényes koszorú Megsértették az én édesanyámat, azt mondták róla, hogy már öregasszony, ráncos a homloka, napja múlóban, s ily korba bizony látása homályos. Ö, jaj, de megértik a bölcsek a végzet otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok. De én, a tudatlan nem érthetem ezt meg. Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel izgága szátok a hű szerétéiről? Láttátok-e arcát és kék szeme tündér- fényét a sötétben, ha rémeket űzve hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén, s ágyamra hajolva körülötte csönd lett, fény lett körülötte? Láttátok-e aztán, hogy tűnt tova lassan, visszatekintve, az éjt aranyozva, rám hagyva a békét? Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen, és nem fiatal nekem ő, nem is az agg ő, — esak édesanyám, akit angyali szó hív Szépen-csevegűnek, Euláliának. Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott s mint egykor a gyermek, kis lovagod már öklét mutogatta, ha bántani mertek, úgy zördülök én most a vadkani-aljas életre, mi megtép disznó-agyarával a porba alázva téged, te magasztos. Nem hagylak el sohasem te legelső asszony a földön, a gyermeked itt van, hogy védjen örökre és az időn túl fölrakja fejedre fényes koszorúdat. alakú állólámpák, amelyeket ő készített munka után, az otthon szeretetéről tanúskodnak. S hogy ez így van, azt Baloghné is megerősíti. — Ha hazajön segít mindenféle munkában. S ahol három gyermek van, ott nem igen vonulhat félre a férj, hogy hobbyjá- nak hódoljon. Négy óra után megtörik a csend, hazajön a kis Pisti és Laci. Mindig hoznak magukkal valami újat, érdekeset, egy verset, vagy éneket, amit délelőtt tanultak. Lacika szavalja az anyák napi köszöntőt. Persze a gyermeknevelés nem mindig mulatság. Jön egy betegség, szaladni kell az orvoshoz. Egyszer Pistinek eltört a lába, rádőlt a mosógép. Volt aggódás, de aztán minden rendbejött. A sok apró öröm, a vidámság mindenért kárpótolja Baloghékat. Ök megfordították a csalá. di berendezkedés sorrendjét. Sokan előbb a kényelmet teremtik meg, talán az autót is megveszik, s közben elrepülnek az évek, s amikor már gyermekre gondolnának, már késő. Amikor összeházasodtak, a szülőknél laktak, majd kaptak egy szoba-konyhás lakást és az új bérházi összkomfortos valósággal főnyeremény számukra. Nehezen kezdték a családi életet. Részletre vásárolták a bútort, de a rádió fölött ott van már a televízió is. Mindazt megtalálni, ami egy modem, kényelmes otthonhoz tartozik. Mondom a fiatalasszonynak, hogy három gyerek nem minden családban van, különösen, ha az asszony 26, a férj 28 éves. — Mi örülünk, hogy így történt. Akik másként gondolkoznak, azok később megbánják. Józanság, megfontoltság kell a családneveiv-shez és sok áldozat. Katika most jár első osztályba, ő délben jön haza egy kis játék, aztán anyukával együtt olvassák a leckét, írják a házi feladatot. Ha majd a fiúk is iskolába járnak, akkor a férjnek is segíteni kell a tanulásban. A fiatalasszony kitekint a széles, nagy ablakon. Előttük az üzletház alaojait betonozzák a kőművesek. — Jó volna egy játszótér — mondja Baloghné. — Mert félünk az autóktól. De hiába, az építkezés miatt még nem lehet. De tudom, előbb-utóbb az is lesz. — öt évig vártak az első lakásra, s akkor már megvolt mind a három gyerek. A játszótérre és sok minden másra már kevesebbet kell várni. A türelem is nagyobb, hiszen a szép lakás, a családi harmónia sok min« denen átsegít. Nem tartóztatom tovább a fiatalasszonyt, mert még vissza kell mennie a másik emeletre, ahol abbahagyta a takarítást. Semmi különös nincs abban, amit Baloghék- nál láttam, amit a fiatal- asszonytól megtudtam. Valami mégis nagyon megnyugtató: van három gyermekük, egészséges, ők már nem fognak bánkódni. 8. e. £ r LL/fVfc Majd, ha felnőnek a gyerekek... Egy asszony dolgozik a gépnél. A motor türelmesen zümmög, de amikor vas kerül a olló közé, felnyög. Az öt acél- szálat egyszerre harapja el. Az asszony erős kezével felmarkol egy újabb vasköteget, az ollóba illeszti, a gép csattan. Aztán megint és megint: zömmögés, csattanás, zümmögés, csattanás, az asszony lehajol, teste nekifeszül. Napjában százszor, kétszázszor, ezerszer. És közben dúdol valami buta kis slágert. — Az a szerencsém, hogy nem rovom fel. Így kellett történnie. Ez volt a sorsom. Ha felrovom, talán nehezebb lett volna ... — Arra nem gondolt, hogy másodszor is férjhez mehet? Hiszen még most is fiatal. Megrázza a fejét. Férjhez menni...? — Másfél éves volt a kisfiam. S a lányom másfél hónapja a szívem alatt. Eltemette emberét. Zagyi Lajos kőművest. Két rövidke esztendőt töltöttek együtt. S a temetés után szinte másnap ment dolgozni. — Hogy ne szoruljak senki segítségére. — Később sem jutott eszébe a saját élete? Bizonyára akadtak volna kérői. — Az én életem — a gyerekek élete. Kérők? Nem lehetett. A gyerekek miatt. Arra én nagyon kényes vagyok. — És közben teltek az évek. Tizennégy esztendő. —■ Hát, igen! — sóhajt. Néha nagyon összejöttek a dolgok, Elfáradva hazamentem. Otthon senki sem várt. Mert hiszen a gyerekek, az mégis más ... Olyankor elpöttyen az ember lánya __ F ején megigazítja a kendőt. — Csakhogy erre sem nagyon jutott idő — emeli fel ismét a tekintetét. — Itt, a munkában, hogy az ember megkeresse a pénzét, helyt kell állni. A becsület is ezt parancsolja. Aztán, otthon is van mit végezni. Mosás, takarítás, ellátni a csirkét, kacsát, malacot... A házat is alakítottuk, bővítettük. A testvéreim, hogy támasz nélkül maradtam, lemondtak az örökrészükről. De azon kívül egy fillér kölcsön nélkül harminc- ötezret költöttem rá. — Szórakozás? — Arra aztán igazán nem futja az időből. Sajnos. Mondják is a falubeliek: Hol vagy te? Nem látni téged. Ha nem vagyok fáradt, olvasok. Pártmunka is akad mindig. — Még arra is jut az erejéből? Picit megvonja a vállát. — Már hiányozna is, ha valamiből kihagynának. Itt a vállalatnál nőbizottsági elnök vagyok, pártbizalmi, szakszervezeti bizalmi. — Nem csoda, ha néha elfárad. Mindezt segítség nélkül ... — Nem egészen. Az édesanyám nélkül nem tudom mi lett volna. Igaz, már hetvenöt éves. Tesz, vesz még, tudja, hogy van az. De korábban ... Végig velem volt. Eleget gürcölt, szegénykém. Vigyázott a gyerekekre... Ha ő nem lett volna, ki tudja ... — Talán a környéken kellett volna munkát vállalnia, kevesebb keresetért? — Inkább az, hogy kénytelen lettem volna újra férjhez menni. Az pedig, nem biztos, hogy jót hoz. Így meg, ha a fiam befejezi az iskolát, megy dolgozni. Lehet, hogy a bányához. Jól futballozik, szeretnék, ha a stécéhez kerülne. Viheti valamire. A kislányom is tizenhárom éves. S ha már dolgozni fognak a gyerekek, nekem kevés kell, talán jut valami könnyebb munka a vállalatnál. Tetszik tudni, nem azért, hiszen én kértem, hogy olyan munkát adjanak, amivel keresni lehet, és itt a gyereksegéllyel megvan a két- ezer-kettőezerszáz. Hanem a derekam, meg a lábam egyre gyakrabban rendetlenkedik ... — Izületi gyulladás? — Igen. Van, amikor úgy fáj, haza megyek, lefekszem, s befordulok a fal felé. Olyankor a fiam suttogásra parancsolja a húgát: Pszt! — mondja, anyu biztosan beteg. Aztán fölém hajol, vizsgálgatja az arcom. Én meg nem akarom, hogy bánkódjon, nem vagyok beteg, szólok, csak fáradt. Azt ő adja tovább: anyu nem beteg, hanem fáradt. És kiküld mindenkit a szobából. — Jó gyerek. — Igen. Benne is, húgában is nagy az anyjuk iránti tisztelet. A fiam mondogatja is, most tizenöt éves, édesanyám, ha én megnősülök, az én feleségem ne merjen rossz szemmel nézni anyámra, mert akkor én őtet zavarom el a háztól, nem édesanyámat! Az asszony szeme most könnybelábad. — Akkor én nevetek. Ugyan fiam, felelem neki, mit tudod te azt meg. Nem én leszek akkor mar az első. Nem, nem! — fogadkozik. Én meg nem vitatkozom vele, hiszen gyerek még. De azért annak örülök, hogy jó gyerekek lettek. Nem volt hiába ... Lehajol, fölmarkol öt hosz- szú acélszálat, a gép felnyög ... napjában százszor, kétszázszor, ezerszer. S közben valami buta kis slágert dudol. Csizmadia Gcza Milyen szófaj az uccse? Isten-szent uccse! Nagyon okos kérdés. Nem tudom, fiú vagy lány volt-e a tanárához forduló kérdező, de a szótanban mindenképpen járatos lehet. A kérdés ugyanis azt mutatja, hogy a kérdező otthonosan mozog a magyar szókincs végtelen gazdagságában, és a közismert szavakat ügyesen helyére rakja, ha szótani elemzésről van szó. De hát az uccse eléggé közismert. A még beszélni is alig tudó ci- gánypurdé már így esküdözik: „Bácsi! Isten-Krisztus u c scse, nem veszek rajta cigarettát!” A diák ilyen választ kapott: „Ügy gondolom, indulatszó, de nem vagyok benne biztos. Majd utánajárok.” Valóban az „uccse” megjelenését az esetek többségében erősebb, emelkedettebb érzelem, indulat kíséri, az u c s- c s e szó mégsem indulatszó. Milyen szófaj tehát az ucs- cse? Az uccse szó szófaji- lag vagy ige vagy főnév vagy mondatszó. Ez ugyan nem „egyértelmű”, nem is könnyen érthető, pedig igaz és nyelvileg is helyes válasz. Elsősorban tehát ige, de az igei jelentéstartalom teljesen háttérbe szorult. Ragozha- tatlan, formális ige. Főleg néhány formálissá vált állandó szókapcsolatban találjuk az alanyhoz vagy tárgyhoz kapcsolódva. Az állítás nyomósí- tására használják íróink az alábbi idézetekben: „S hogy tettél szert vezeték lovadra? Engem uccse’, gyönyörű egy állat...’’ (Arany János) — „Nem igaz a’ te!... — De Isten szent uccse, igaz...” (Gárdonyi Géza). De ígéret, fogadkozás nyo- mósítására is előfordul úgy. ahogy a kis, forintot kunyeráló gyerek használta. Vagy pedig így: Isten-Szentháromság u c s- c s e több eprünk lesz ebben az évben, mint a hontiaknak. A fenyegetés fokozására felhasználja a nép. Például: „Ha még egyszer ideszemtelenkedsz a bandáddal vendégségkor Devla uccse! — szétverem a fejeden a brácsát!’’ Az uccse szó mint főnév az uccse szóval való fogadkozás, bizonygatás neve (jele). De megnevezheti az uccse szót tartalmazó állandósult szókapcsolattal kifejezett fogadkozást is. Például: — Nem ijeszt meg a te u cc s é d! — Hallottuk a vécéi u c c s é t. Az. uccse mondatszóként is előfordul a népnyelvben, mint ahogy előfordul az irodalmi nyelvben is. Az uccse mondatszó állítást, illetve tagadást nyomósít, vagy azt sugalmazza, hogy a beszélő igazat mond'; helyesen beszél; „Nem ette tán meg? __U c sc se g’ elkapd.” (Arany János) — „Nem, értem mind, de úgyse! jól beszél”. (Vörösmarty Mihály). A fenti Arany és Vörösmarty idézet „uccseg — úgyse” szava egyaránt mondalszó azzal a jelentéssel, hogy szavamra mondom, istenemre mondom. Az istenuccse, teremtuccsc összetett szavak szófajilag szintén főnevek, de adott beszédhelyzetben mondatszóként is elképzelhetők. A nyelvtudomány helyesen azt vallja, hogy az uccse szó szófajilag leginkább ige. De (bár nemigen tartják számon) megfigyelésem szerint előfordul néha a népnyelvben a ragozott uccse ige is. Mégpedig úgy, hogy a főnévi értelmű uccse szót. úgy ragozzák, mint főnévből képzett igét. Például: — (Isten — istenei) uccse — uccsézik, u c c sé z e 1, uccséznek, uccséz- nem stb. Azt mondta, Istók uccse megpofoz, de ő nem olyan ember, akárhogy u esésé z i k. Az uccse szó szófajilag tehát ige, de lehet főnév, és mondatszó is. Tóth lenre
