Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
4 N 0 O R A n 1966. áprffte w. vasárnap Tál as ötvenediken 1 J'f «St« Nem sok sorakozik közülük a könyvesboltok polcain: kelendő portéka, elkapkodják a vevők. Szerényebben kezdte, kiállításában, példányszámában is, most — túl a félszázadikon — a kötetek ízlésesek, példányszámuk pedig azt tükrözi: a közönség megkedvelte a sorozatot. A Táncsics Könyvkiadó gondozásában megjelenő Űtika- 1 a n d o k sorozat címet viselő kötetekre gondolunk. A közelmúltban jelent meg a sorozat 54. könyve, Kuno S. Steuben: Tutajjal a fáraók aranybányáihoz című munkája. Tízezren felül Egy könyvsorozat „történelmében” túljutni a félszázadik köteten, nem kis dolog. Főként úgy, hogy a példányszám 10—20 ezer között változik (a fentebb említett, 54. kötet például több, mint 22 ezer példányban jelent meg, tehát nemcsak vevőt, hanem — sok vevőt kell találni. Az Ütikalandok sikerrel teljesítette vállalt feladatát sőt — érzésünk szerint — az indulásnál célul tűzötteknél jóval tovább is jutott. A tarkaszínű, keményborítójú könyvek formájukban is praktikusak : könnyen elférnek a zsebben, táskában, utazás közben, rövid pihenők alatt is olvashatók. Ez a közönség- siker egyik titka. A másik — s ez a lényegesebb — az, hogy érdekes, változatos, a világ minden tájára elvezető könyvecskék ezek, nem mélyre ásók, de nem is felületesek, kalandokat ígérnek, de ezek a kalandok a „jobbik” fajtából, azaz az értékesebbek közül valók. (A több, mint félszáz kötet közül mindössze három olyan van, amelyre egyértelműen azt mondhatjuk, hogy szerzője mindenáron kalandokat hajszolt, s ha nem talált, hát — csinált) Több olyan kötetet említhetünk — így például Ungvári Tamás: Szigetország utasa (38), Máté György: Fények a dzsungelben (42) — melyek jóval túlmennek az utikalandokon, s szórakoztató, de színvonalas formában, átfogó képet adnak egy- egy országról, népéről. Nem véletlenül említettük e két nevet: a sorozatban — s ezt örömmel kell nyugtáznunk — igen szép számmal szerepelnek műveikkel magyar szerzők, tükrözve azt a kiadói gyakorlatot, hogy világjáró honfitársaink adják közre tapasztalataikat, hiszen több szem többet lát. Hawaiitól az Antarktiszi^ A szerzők névsoránál még tarkább — változatosabb a tájak listája, melyeket megismerhetünk. Találomra említett példák csak: Hawaii, a hatodik világrész, azaz Antarktisz, Afrika sok országa, Dél-Amerika, Japán, Vietnam, Anglia, Polinézia, Ausztrália, az Egyesült Államok s hány olyan, valóban ismeretlen „táj” mint a tenger mélye, az óceánon töltött hetek, hegycsúcsok meghódítása. Következetesen betartott elvként értékelhetjük — a tapasztalatok alapján — azt a kiadói törekvést, hogy bátran kiadnak ugyanarról az országról, földrészről még egy könyvet, ha az — újat, többet mond az előzőnél. (így például Brazíliáról több kötet szól, de egyik sem fedi- ismételi a másik mondaniva- nivalóját.) Ugyancsak helyes törekvés, hogy a könyvek csak a legszükségesebb lexikális adatokat tartalmazzák — hiszen azokat más könyvekben, lexikonokban találhatja meg az érdeklődő, még pedig bővebben — s a hangsúly a személyes benyomások, élmények, tapasztalatok másutt meg nem található vonzerején legyen. Ez utóbbira jó példaként említhetjük Pintér István könyvét; Indul az SK 955-ös járat (52), Fehér Klára—Nemes László munkáját: Gésák, pagodák, titkok (50), E. e. Hiscock: Kettesben az óceánokon (16) című kötetét. Itt valóban az élmény, a szemtanú tapasztalata dominál, s ha ez az írástudó élvezetes stílusával ötvöződik, valóban izgalmas, értékes olvasmányban van részünk. Es itt ■— az izgalmas, értékes olvasmány kapcsán — utalnunk kell külön egy könyvre, Juhan Smuul: Déli jégmezőkön (28) című munkájára. A Lenin-díjjal kitüntetett kötet annak kiváló példája, hogyan kell — lehet — értelmezni az útleírás — írást, hogyan emelkedhet az a szorosan vett irodalom rangjára! Smuul könyve az első, de nem az egyetlen a sorozatban, mely a kiadói igényesség ékes szószólója, s jó bizonyítéka annak, hogy e mostohán kezelt műfajra is oda kell figyelni, különösen ha ilyen rangos alkotásokkal büszkélkedhet. A bővítés lehetőségei A sorozat köteteinek egy része — s nem kis hányada — céltudatosan vállalja a tudományos ismeretterjesztést is, a szórakozás, útleírás mellett. A Centkiewicz házaspár könyve — A hatodik világrész titkai (39) — például az Antarktisz állatvilágával ismertet meg igen alapos módon, de mégsem száraz tudományossággal. Arkady Fiedler munkája — Az őrjöngő Ucayali (48) — az Amazonas vidékének buja állat- és növényvilágával ismerteti meg az olvasót — a szerző természettudós! — s ugyancsak jól szolgálja a tudományos ismeretterjesztést Hóna István kötete — Ember a csúcson (53) — s még több más munka. A további bővítésre — fejlődésre úgy hisszük, e területen kínálkozik a legtöbb lehetőség. Az érdekes, olvasmányos feldolgozáshoz továbbra is ragas2:kodva, keresni-kuta- m kell a világ bőséges könyvterméséből azokat a munkákat, amelyek a választott témakörön belül pluszként megalapozott természettudományi, földrajzi, sőt, gazdaságtörténeti ismereteket is adnak — nem lenne érdektelen például a nagy aranylázak történetét feldolgozni, vagy akár az uránérc utáni hajszát — mert ezek útikalandok, de ugyanakkor a világ megismertetésének jó eszközei is. Bővíteni lehetne a sorozat tematikáját azzal, ha — bár tudjuk, ez nyomdai s egyéb szempontokból nem könnyű — világjáró riporterek munkáit is közbeiktatnánk. A sajtó mind érzékenyebb műszere, krónikája a változó világnak, s nemcsak a kapitalista országnak, hanem a baráti nemzeteknek is — hogy csak a Szovjetuniót és Lengyelországot említsük — megvannak a maguk nagynevű „száguldó riporterei”, akik hazájukban kiadott könyveit szívesen látnánk magyar nyelven ist Mészáros Ottó A gyümölcslé jelenlegi formáiban nálunk még viszonylag új, alig néhány éve ismert élelmiszer. Pedig valójában történelmi múltja van: korabeli dokumentumok szerint gyógyító hatását már az ókorban ismerték, s lázas megbetegedéseket szőlőlé-kúrával, makacs köhögést a fekete ribiszke levővel orvosoltak. Hogy milyen eredménnyel, arról már nem szól a krónika. Különösen azóta van ez így amióta ismeretes. hogy vitamingazdagságukéval csaknem azonos értéket képviselnek a folyékony gyümölcsök egyéb alkotórészei is. Ezek közül főleg az ásványi anyagok és a közvetlenül megemészthető gyümölcscukrok jelentősek. Az közismert, hogy a legtöbb cukor, azaz szénhidrát — deciliterenként 18 gramm — a szőlőlében van, de azt már kevesebben tudják, hogy a birs, a cseresznye, sőt még az alma és a körte levében is több a cukor, mint az édesebb ízű szilváéban. A folyékony gyümölcsök kellemes ízét. üdítő hatását okozó különféle szerves savakat a citrom tartalmazza a legnagyobb meny- nyiségben, a hazai gyümölcsök közül pedig a ribiszke. A körte leve nyilván azért nem kedvelt italunk, mert ennek a savtartalma a legkisebb. A feketeribiszke nemcsak a citroménál háromnégy szer nagyobb C-vitamin tartalma miatt az egyik legegészségesebb gyümölcsünk, hanem azért is, mert ebben van a legtöbb vas — literenként 4,5 milligramm, ami 4,5- szerese a citrom és tizenötszöröse az alma vagy a cseresznye vastartalmának. Akinek A-vitaminra van szüksége, az kajszibarack-levet igyék, literjében 20 milligramm A-provitamin van, míg a többi gyümölcsök többségében ez egyáltalán nem, vagy csak nyomokban található. Érdemes még tudni a gyü- mölcslevekről, hogy tápértékük nagy cukortartalom mellett eléri a teljes tejét, közepes cukortartalommal pedig annak kétharmadát. De diétások, betegek számára előnye a tejjel szemben, hogy teljesen zsírmentes és fehérjében is szegény. És még egy értékes tulajdonságuk, főként hölgyek figyelmébe: a gyümölcslé mint szépítőszer is hatásos ital. A bőr pattanásait, káros elváltozásait ugyanis legtöbbször az alap- anyagcsere zavarai okozzák, erre pedig összetételénél foglya általában kedvezően hat a folyékony gyümölcs. A nógrádmegyerf általános iskola III. osztályában egy cigányfiú leütötte tanítónőjét. A fiú rnátr tizenhat éves, többször ismételte az osztályokat, a harmadikat is. A gyerek végül intézetbe került, Egerbe. Természetes ez a következmény, a községben mégis kétségbevonják jogosságát. Van, aki így nyilatkozik: — az intézkedés faji előítéletre mutat. A megjegyzés nagyon súlyos. Nem számol azzal, hogy hasonló cselekedetért bármelyik gyerek intézetbe kerül, kivéve, ha az orvos csökkent szellemi képességet állapít meg. A történtek felett napirendre lehetne térni, noha a cselekmény szélsőséges s megbotránkoztató. Nógrádme- gyerben azonban több jel mutat, arra, hogy az ilyen eset nem elszigetelt, megismétlődhet, talán ezért is a szigorú — de mégis igazságos — eljárás. A községben jól működő szegkovács ktsz van. A dolgozók nagyobb része cigány. Jövedelmük átlagosan 1300—1000 forint Ilyen fizetés több tagú családnak Is nvugodt megélhetést biztosít. A pénzzel azonban takarékosan kell bánni. akár- mennvi is van belőle. Mintegy 5 600 cigány él a faluban Többüknek szén háza. berendezett lakása van. De akad még tökeit kalyiba, ösz- szeütött vityilló és némelyikben nyolcán, tizen élnek. Sok a gyerek. Egy-egy családban hat-nyolc. Ennyi nevelése bizony sokszor meghaladja a szülőír erejét • Hetven óvodáskorú gyermek él a községben. Jelenleg közülük csak huszonhatan járnak óvodába. Ahogy másutt, itt is, háromezer forintos jövedelem alatt 4 forintért napi háromszori étkezést biztosítanak: tízórait. ebédet, uzsonnát. Foglalkoznak a gyerekekkel," tanítják őket alapismeretekre: rajzra, énekre, különféle játékokra, s mindarra, amit erőfeszítés nélkül megtanulhatnak. Aki innen iskolába került, nem ismételt osztályt. Keresem a gyerekek között a sötétfürtű apróságokat Nincs egy sem. Végh Gizella, fiatal óvónő tanácstalanul tárja szét a kezét. s csak ennyit tud mondani: — Előítélet van, ezért nem hozzák a gyerekeket Pedig a község vezetői a járás támogatásával már hidat akartak építeni az otthon és az iskola között. Cigány óvoda létesítését tervezték. Ekkor hangssott el újból a látszólag megtévesztő kijelentés: — Faji előítélet miatt akarnak cigány óvodát. — Nóg- rádszaikáiban sikerült lebontani az előítélet falait. Ott létrehoztak egy ilyen óvodát. Amikor megnyílott, szinte mindent elölről kellett kezdeni. Ma viszont már otthonosan használják a gyerekek a villát, kanalat, fogkefét. Illedelmesek, maguktól mosnak kezet étkezés előtt. Nem emlegetett senki faji előítéletet Nógrádmegyerben ugyanezt meg lehetne tenni. Sajnos azonban most még a régi óvodában sem látni cigány gyereket Beszélgetek Mucs József vb-elnökkel s a helyi általános iskola igazgatójának helyettesével, Ifi Istvánnal. Az iskoláról beszélnek. Nem a visszatetsző esetről, amiatt ők is szomorúak. Sok az iskoláskorú. A cigánygyerekek többnyire úgy kerülnek az általánosba, hogy törik a magyar beszédet. Egyik gyermek fordítja a másik szavát, illetve akarva-akaratlanul is a pedagógusnak meg kell tanulnia a nyelvet. Ebből sokféle bonyodalom származik. Eltérő a gyerekek szellemi készsége. Bonyolult fogalmakat nem is tudnak magyarul kifejezni. Nehéz itt a tanítónak. S természetes, hogy ki- nek-kinek különböző az előmenetele. Sokan ismételik az osztályt, nemcsak az elsőben, hanem az alsó tagozat többi osztályában is. A cigányoknak csak húsz százaléka jut el a nyolcadikig. A gyerekek leginkább az utcán töltik szabad idejüket. Játszanak, hancúroznak, gyakran figyelmeztetni kell a szülőket a csínyek miatt. Ha az óvoda megnyílna, más lenne a helyzet. Volna rá elég pénz, helyiség és szakavatott pedagógus. A kezdeményezést a járás is támogatná. A cigány szülőik azonban ellenállnak. Nagyon mélyen gyökeredzik az előítélet. De mondjuk ki: több ez, mint előítélet. Az óvodába induló gyermeket meg kell mosdatni, rendbehozni a ruháját. Ennyi áldozatot hozni0 Ez is megbúvik a faji különbségtevés meghökkentő emlegetése mögött. Szó sincs faji előítéletekről. Nagy lehetőséget engednek ki a szülők a kezükből. Mert kellene az óvoda, hogy a gyerekek fejlődése meggyorsuljon. S azért is, hogy ne ismétlődhessen meg többször az intézetbe került gyerek esete .. Gulyás Ernő Vulgarizáljuk a vulgáris szót elvurgalizálás nélkül! Bizony ez az érthetetlennek látszó cím elriaszt- De arra jó; hogy azonnal megsejtesse; miért idegenkednek sokan a vulgáris, vulgarizál, vulgarizáló, vulgarizálós. vul- garizmus-ícbe szavak „túlten. gésétől”. Egyes előadók (több más idegen szóval együtt) valóban aránytalanul (és indokolatlanul!) gyakran használják a vulgarizál szócsalád különböaő tagjait (alakjait, szavait). A szótól idegenkedőknek különböző csoportjai vannak: 1. A tiltakozók közül legtöbb egyszerűen nem érti például az ilyen kifejezéseket: vulgáris filozófia. Ezek érdekében bizony feltétlenül helyesebb így fogalmazni: tudománytalan világnézet — a természetről, a társadalomról és az emberi gondolkodásról alkotott nézetek helytelen leegyszerűsítése, esetleg meghamisítása. — Fogalomismc- ret nélküli tartalmatlan szavak megtanítása a szó jelentésének megértése nélkül csak ártalmas lehet. 2, A második csoport art veti az e szóval mértéktelenül élő előadó szemére, hogy az idegen szót fölöslegesen, nagyképűségből használja, azért, hogy tudálékossága tudásnak, vagy tényleges tudása a valóságosnál „magasabbnak” lássék. Valóban szükségtelen a felszólalót így figyelmeztetni: „Ne vulgarizálja úgy el a téziseket!" Emberségesebb és nyelvileg is helyesebb, ha így szól: — Nem, szabad ennyire leegyszerűsíteni a tételeket3. Az észrevételezők harmadik csoportja pedig egyenesen a vulgáris szó helytelen használatát kifogásolja. Ijesztő példát Is jegyzett fél egyikük: „Vulaárisabban kell fcTlépnir — Ez bizony semmiesetre sem art jelenti, amit a „szónok” mondani akart. — Határozottabban kell fellépni. Szerencsére a harmadik példához hasonló esetek ritkák, de az első kettő is figyelmeztet: 1. Értessük meg az előadásunkban használt idegen szopok pontos jelentését! 2. Ne használjunk feleslegesen idegen szavakat! Hol és hoffvan használjuk tehát á „vulgáris” és a „vulgarizál” szót? A vulgáris szó melléknév. A választékos nvelvhasz- nálatban az alábbi jelentés- ámvalatokban fordul elő: a) Általánosan ismert, hétköznapi. közönséges. Például: Vulgáris nyelv a magyar addig, amfg csak a pórnép. pa- ’■esztság beszéli, amíg a latint tarifák a műveltek nyel- véeek. M Vulgáris az a magyarázat. nmehi az em>- reerv. kevésbé művelt emberekhez aikelmzrkodrk. e) Rosszalló értelemben vulgáris a közönséges durva beszéd, illetve viselkedés ,s, például: „Lihegések nesze hallatszott át, a vulgáris szerelem ütemes zenéje-” Babits Mihály) Beszédünk azonban attól még választékos lehet, hogy a vulgáris szó három fenti jelentésámyalatát kiküszöböljük, s helyette az alábbi erőteljes jó magyar kifejezéseket használjuk: a) közismert nyelv — b) egyszerű magyarázat — c) közönséges viselkedés. Ezt már csak azért is javaslom, mert a vulgáris szót a tudományos nyelv lágyon is „lefoglalta” sőt, (mint az e kifejezéstől idegenkedők csoportjai jelzik), már agyon is használják. A tudományos nyelvhasználatból egyébként nem lehet (és nem is volna helyes) kiszorítani. Ott azonban az alábbi értelemben kell használnunk: Vulgáris: a valóság tényétnek, jelenségeinek, összefüggéseinek helytelen, mesterséges leegyszerűsítése, mert alacsony színvonalú, gépies egyszerűsítésével meghamisít, tehát tudománytalan, (azaz: vulgáris). Nyelvi szempontból nem helyteleníthető tehát a vulgáris szó mint. melléknév az alábbi jelzős szerkezetekben: vulgáris materializmus (Filozófiai irányzat, mely a társadalom jelenségeit a dia- lektilnis materializmussal szemben fiziológiai folyamatokkal magyarázza. — Vulgáris marxizmus: Á valóságot leegyszerűsítő meghamisított marxizmus. A vulgarizál szó pedig tárgyas ige. Rosszalló értelemben használják. Például: A vulgáris marxizmus vulgarizálja a marxizmust, azaz elferdíti, tudománytalanul leegyszerűsíti, ezzel meghamisítja (vulgárissá teszi). — Ezt a rosszalló értelmű használatot jól mutatja két következő igekötős igénk: Elvulgarizál, agyonvulgarizál. A vulgarizál igének van azonban még egy ritkán használatos másik jelentése is* Ezen jelentés szerint a vulgarizáló, aki vulgarizál, az az emberek széles körében népszerűsít valamit, általánosan ismertté, közismertté tesz. így használtam és is e cikk címében: „Vulgarizáljuk a vulgáris szót elvűigarizálás nélkülF (Ismertessük a vulgáris szót meghamisító leegyszerűsítés nélkül!) Az „elvul- garizálás” szóban azonban már rosszalló értelemben szerepel. A vulgáris és vulgarizál szót hagyjuk meg a tudományos nyelvhasználatnak! Ott is csak akikor használjuk, ha feltétlenül szükséges! De akkor is győződjünk meg arról, hogv a hallgatóság helyesen értelmezi-e azokat’ Tóth Imre Csontváz-export Nem vélheti senki kísérteteknek azokat a csontvázakat, amelyek az egyik budapesti export-raktárból mesz- szi földre indulnak. Valamennyit műanyagból formázták, és gondosan csomagolva szállítják, nehogy a vékony oldalbordák összetörjenek. Ugyanonnan engedik világgá a madarakat s a többi állatot, mindazt a száz télét, amely felkerült az exportlistára. A bagoly azonban már nem huhog, a ragadozók is ártalmatlanok, csak külsejüket, ékes tollazatukat őrizték meg. Mindezek azt szolgálják, hogy a diákok számára szemléletesebbé tegyék az ember- test felépítésének és az állatvilágnak a megismerését, de a szemléltető eszközök sora ennél jóval gazdagabb, számuk 700—£00-ra tehető. A kivitel éppen 10 évvel ezelőtt kezdődött, egy-egy szállítmányban valóban akadnak csodálni valók — bár főként a kisdiákok számára. A fél méteresnél alig hosszabb üvegdobozok például nagyüzemi technológiát rejtenek. Segítenek megoldani .’ok „rejtélyt”, például azt, hogyan történik a vasgyártás, milyen a Martin-kemence, hogyan dolgozzák fel a gyapotot, a cukorrépát, mi módon állítják elő a napraforgó-olajat Harmincnyolc ország iskolái vásárolják a magyar gyártmányú szemléltető eszközöket. A svédek például többek között rovartani és gabonagyűjteményeket, az osztrákok virágmodelleket, a franciák a kis üvegdobozokban található nagyüzemi technológiákat a nyugatnémetek Ausztrália, a közel-keleti országok iskolái emberi és állati csontvázakat szereznek be. Az egyik szállítmány a közelmú'tban ötszáz eredeti macskakoponyát tartalmazott a nebulók okulására, ugyanis ez is szerepel a Kultúra Vállalat exportcikkei között
