Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-28 / 99. szám

2 NOGRAD TSRS, április 28. csütörtök Újítbh partizánakciók Vietnami helyzetjelentés fl jenki-fnrkósbot ellen Ausztria és a Közös Piac BÉCS (MTI) Az osztrák kormány felha­talmazta Bock alkancellár, ke­reskedelmi minisztert, kérje jegyzékben a Közös Piac és Ausztria közötti tárgyalások mielőbbi folytatását. A hét elején Brüsszelben szakértői szinten ismét foly­tak megbeszélések az osztrák társulásról, a néppárti bécsi kormány által most különö­sen szorgalmazott haladásnak azonban formai akadályai vannak. Szükség van rá, hogy kibővítsék az EGK-bizottság tárgyalási mandátumát. Oszt­rák lapjelentés szerint erre június végén vagy július ele­jén nyílik lehetőség. Éppen ezért az osztrák közöspiaci vi­szony szempontjából figyelem­reméltó Toncic új osztrák kül­ügyminiszternek a szerdai Volksblattban megjelent nyi­latkozata. Ausztria üdvözöl minden, a kelet-európai álla­mokkal kötött szerződést, amely elősegíti az emberi kap­csolatokat — hangoztatja „a gazdasági kapcsolatok erősíté­sére csak azért nincs mód — mondta szó szerint a külügy­miniszter — mert a KGST-or- szágok gazdasági rendszere megakadályozza a nyugati or­szágokkal folytatott kereskede­lem igazi kibővítését”. SAIGON (MTI) A dél-vietnami partizán- erők újból nagyarányú tevé­kenységet fejtenek ki, főleg Saigonban és környékén. A hírügynökségek bő beszámoló­kat közölnek a merész táma­dásról, amelyet szerda reggel intéztek Saigon egyik külvá­rosában. Akna — egyes je­lentések szerint repeszbomba, vagy plasztikbomba robbant egy autóbuszmegállónál, ahon­nan a Tan Son Nhut-i repülő­téri építkezésben érdekelt amerikai vállalat dél-vietnami és külföldi, főleg dél-koreai és fülöp-szigeti munkásai és alkalmazottai indulnak mun­kahelyükre. A robbanás kö­vetkeztében 13 személy, 11 dél-koreai és két dél-vietna­mi meghalt. A sebesültek szá­ma 25—30. A szabadságharcosok az éj­Kedden a jelenlegi ghanai rendszer ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében tiltakozott az ellen a támogatás ellen, amelyben Sekou Touré guineai elnök szaka folyamán rálőttek egy rendőrgépkocsira, a kocsit ve­zető rendőr meghalt. A sza­badságharcosok kézigránátot dobtak a Dél-Viet nemban le­vő dél-koreai fegyveres erők parancsnokának lakására. A parancsnok nem tartózkodott otthon. Az őrség egy tagja megsebesült és egy jármű megrongálódott. Százfőnyi partizán támadást intézett a Saigontól mintegy 11 kilométerre levő őrállás el­len, négy rendőrt megöltek. A dél-vietnami szabadság- harcosok kisebb zavaró akció­kat és támadásokat hajtottak végre az ország más területén is. Támadást intéztek a többi között Saigontól 530 kilomé­terrel északkeletre Guang Ngai tartományban egy kato­nai tábor ellen. Tu Nghia kö­zelében rajtaütöttek egy másik táboron is. részesíti Kwame Nkrumah volt ghanai elnököt. A levél tiltakozik amiatt, hogy Nkru­mah a guineai rádióban a gha­nai népet ellenállásra buzdító beszédeket mondhat. BUKAREST (MTI) Szerdán reggel újabb esz­mecseréle került sor a har­madik napja Bukarestben tartózkodó Couve de Murvil- le francia, valamint Cornelia Manescu román külügyminisz­ter között. Kedden este Alexandru Birladeanu, a román minisz­tertanács első elnökhelyette­se vacsorát adott a francia külügyminiszter tiszteletére, s azon igen jelentős pohárkö- í'zöntők hangzottak el. Birladeanu pohárköszöntő­jében hangsúlyozta, hogy a két ország fejlődése, vala­mint kölcsönös érdekeik — mondotta ezután Birladeanu — nemcsak hogy lehetségessé, hanem egyenesen szükségessé teszik a román—francia kap­csolatok további gazdagítását és elmélyítését. Válaszában Couve de Mur­Tczshent a földrengés utón TASKENT (TASZSZ) „Az embernek az volt az érzése, hogy minden kimozdult a helyéből” — így jellemezték a szemtanúk első benyomásai­kat a taskenti földrengésről. A 7,5 erősségű földlökések hétfőről keddre virradó éj­szaka következtek be. Sok ház összedőlt, megrongálódott, fő­képpen régi épületek. Most a milliós város élete visszatér normális medrébe. Nincs fennakadás a közleke­désben, a repülőtér fogadja és indítja a repülőgépeket, mű­ködik a telefon, kifogástalan a vízellátás és az egyéb köz­szolgáltatás. Javítják a meg­rongálódott épületeket. A haj­léktalanok közül sokan már lakást kaptak. A földrengés idején Tas- kentban tartózkodott a Fran­cia Általános Munkásszövetség (CGT) küldöttsége. A vendé­gek nagy elismeréssel nyilat­koztak arról a határozottság­ról, amelyet a helyi hatóságok tanúsítottak, hogy biztosítsák a város normális életét, „önök egy olyan országban élnek, ahol senki sem marad magára a nehéz órákban”, — mondot­ta Benoit Frachon, a küldött­ség vezetője Jadgar Naszrid- dinovának, Üzbegisztán elnö­kének. vilié rámutatott: politikai szemszögből nézve megálla­pítható, hogy Franciaország és Románia közötti tartós barátság alapjai ma szilárdan megvannak, és hogy a két ország jól megérti egymást. Ezzel kapcsolatban szólt ar­ról, hogy a De Gaulle elnök által életrehívott francia po­litika első számú célja fej­leszteni a békés kapcsolato­kat minden országgal. Ám ezt a célt nem lehet elérni, ha nem fogadják el és nem al­kalmazzák a minden nemzet függetlensége és a belügyeik- be való be nem avatkozás döntően fontos elveit. Ezt az üzenetet intézi Franciaország a világhoz és úgy hiszi, hogy ezen az alapon lehet eljutni az igazi és gyümölcsöző eny­hüléshez. Európa így járulhat hozzá lényegesen a világ bé­kéjéhez — mondotta a többi között Couve de Murville. 4 havannai tri- kontinentális érte­kezlet felhívására április 24. és 30. kö­rött tartják világ­szerte a szabadságá­ért küzdő dominikai nép iránti szolida­ritás hetét. A „Jótevőt” — így nevez­ték a dominikai népet har­mincegy esztendeig terrorral elnyomó diktátort, Trujillól — öt évvel ezelőtt ölték meg. A zsarnokot, — aki okiratha­misítással kezdte pályafutá­sát, 1850 életnagyságú és annál nagyobb szobrot állít­tatott magának, uralma alatt minden dominikai autón a „Trujillo-korszak” felirat dí­szelgett, akinek magánvagyo- nát halála előtt 600—800 mil­lió dollárra becsülték — há­rom évtizeden át támogatta az Egyesült Államok kormá­nya. A latin-amerikai tör­ténelem legvéresebb kezű gyilkosa húszezer ellenfelét gyilkoltatta meg, s amikor a szomszédos Haitiből érke­zett tízezer néger cukornád- vágó idénymunkás Domini­kában akart letelepedni — Trujillo valamennyiket le- mészároltatta, hogy „a domi­nikai faj tisztán maradjon” A „Jótevő” halálát meg­váltásként fogadta a négy­millió dominikai, azonban a trujilloisták visszatérési kí­sérletei után csak az 1962. decemberében megrendezett választások győzteseként Ke­rült az ország élére Juan Bosch. Földreformot, a dik­tatúra idején összeharácsolt nagyvagyonok elkobzását ígérte, de programjából ke­veset tudott megvalósítani. A reakciós tisztek és a gazda­gok szemében azonban még így is túlságosan radikális­nak tűnt. Különösen azért támadták öt, mert visszauta­sította a reakció követelését, hogy börtönözze be a kom­munistákat. 1963. szeptembe­rében azután egy reakciós katonai puccs vetett véget kormányzásának. Boscht „kommunistabarát­sággal” vádolták, felfüggesz­tették az alkotmányt, be­tiltották a demokratikus pártokat, ót magát pedig száműzték, Wessin tábor­nok, majd Reid Gabral dik­tatúrája ellen egy eszten­dővel ezelőtt, 1965. áp­rilis 24-én felkelt a nép. Bosch hazatérését követelték Puerto Ricó-i száműzetésé­ből. Wessin erre felvonultat­ta a hadsereg reakciós tisz­tek vezette alakulatait, az al­kotmányosság visszaállítását követelő erők viszont Caa- mano ezredes mögött sora­koztak fel — Wessinnei szemben. Amikor Caamano felkelőt mar-már kivívták a győzel­met, Johnson elrendelte az amerikai tengerészgyalogság partraszállását. Mint már annyiszor Latin-Amerikában. az Egyesült Államok ezúttal sem habozott furkósbotjával megvédeni monopóliumai­nak vadászterületét. Húszezer amerikai tengerészgyalogost vetett be az USA a Domini­kában levő dollármilliárdok védelmére. Bár alkotmányo­san Caamanót választották elnökké, az amerikaiak — az Amerikai Államok Szerveze­tét felhasználva — visszaszo­rították a haladó erőket. Az ideiglenes elnökké választott Garda Godoy a jobboldali puccskísérletek és Incidenseit közepette külföldre helyez­te az összecsapásokban részt- vett katonai vezetőket e* megkezdte a június elsejére hirdetett általános választá­sok előkészítését. Ha sor kerül rá. a domi­nikai választások elsőszámú győztese Juan Bosch lesz. Az egy esztendővel ezelőtti fel­kelést „tipikusan népi és de­mokratikus” megmozdulás­nak tartotta, „amelyet gaz­dasági és politikai okok in­dokoltak ... A forradalom megtanulta gyűlölni az Egye­sült Államokat, és sok idő­be kerül, amíg ez a gyű­lölet eltűnhet”. Bosch Domi­nikai Forradalmi Pártja már­is élvezi a kommunisták és más haladó szervezetek tá­mogatását. A dominikai nép az ame­rikai megszállók távozását, a száműzetésre ítélt reakciós katonatisztek külföldre eb- rudalását követeli. A polgár- háborút követő megszállási időszakban, a jobboldal nyo­mása alatt és az amerikai fegyverek árnyékában Godoy elsősorban az alkotmányos erők vezetőit távolította el. A dominikai tömegek azon­ban nem hajlandók tűrni az idegen megszállást és ezt né­pes tüntetéseken fejezik ki. Nem akarják, hogy a jenki furkósbot segítségével egy újabb „Jótevő” üljön a nya­kukra. Ha Johnson azért küld­te a dominikaiakat elnyomó tengerészgyalogosait a sziget­re, hogy megakadályozza a kubai példa hatását más la­tin-amerikai országokra, ak­kor a latin-amerikaiak és a világ haladó közvéleménye most hatalmas seregként áll Dominika népe mögött. Az elsőszámú követelés: távoz­zanak az amerikai megszál­lók Dominikából! S. T. A Spanyol Kommunista Pár! felhívása Couve de Murville bukaresti tárgyalásai A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága felhívással fordult a spanyol néphez a közelgő május 1. alkalmából. — Hazánk dolgozói, férfiak és nők, meggyőződésre és felekezeti hovatartozásra va­ló tekintet nélkül elítélik a Vietnam elleni barbár ameri­kai agressziót és más népek­kel együtt követelik, hogy tá­vozzanak az amerikaiak Vi­Falánk cápák Immár harmadik napja tart több newyorki hírlap dolgo­zóinak sztrájkja. Ok: a ha­talmas sajtótrösztök vezérei fölöslegesnek tartják, hogy csak némileg is független napi­lapok létezzenek. Ezek, bár példányszámukat tekintve igazi nagy konkurrenciát nem etnamból, — hangzik a fel­hívás. — A palomaresi katasztró­fa — ahol lezuhant egy ame­rikai atombombákat hordozó repülőgép — szemléltetően megmutatta, hogy milyen ve­szélyt jelent Spanyolország biztonságára és létére, ha az amerikai agresszoroknak tá­maszpontokat adnak. „Ki a külföldi katonai támaszpon­tokkal Spanyolországból!” — követeli a kommunista párt. re címmel. Ámde az új lap több mint kétezer „megbíz­hatatlan” dolgozót nem vesz ót. Amint képünk dokumen­tálja (Rádiotelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat), a fel­számolt három lap valameny- nyi dolgozója — újságírók, nyomdászok, lapterjesztők — Glaanai tiltakozás jelentettek nekik — helyen­kénti „önállóságukkal” za­varták köreiket. Falánk cá­pák módjára — a kíméletlen konkurrencia-harc eszközeivel — kierőszakolták a World Telegram, a Journal Ameri­can és a Herald Tribune „fú­zióját”. Űj lap indul e három fcfijyett World Journal Trifeu­egyelőre négynapos sztrájk termájában tiltakoznak a „fúzió” következményei ellen. Tiltakozó tábláikkal járnak körbe-körbe. Hősies küzdel­müket világszerte együttér­zéssel fogadták nemcsak a sajtó munkásai, hanem az ol­vasók milliói is. Wilson tanácsadója titkos látogatást tett Rhodesiában Brit kormányforrások szer­dán közölték, hogy Wilson miniszterelnök egyik fő kül­ügyi tanácsadója titkos láto­gatást tett Rhodesiában, hogy ott tárgyalásokat folytasson Gibbs kormányzóval. Oliver Wright Salisburyben tanácsko­zott az ottani brit misszió ve­zetőjével, John Hemmings-szel is, akinek, mint ismeretes, a rhodesiai hatóságok megpa­rancsolták, hogy május köze­péig hagyja el Rhodesiát. Wright, aki a múlt hét keddjén Londonból először Pretoriába repült, ahol meg­beszéléseket folytatott Ste- phensonna!, Nagy-Britannia dél-afrikai nagykövetével, va­lószínűleg szerdán tér vissza az angol fővárosba. 0 luxemburgi harci szellem Amióta De Gaulle felmon­dott a NATO-nak, csaknem valamennyi NATO-ország fő­városa számításba került már a katonai paktum új székhe­lyeként. Egyebek közt Luxem­burg is. Az operettország ugyanis, s ezt szinte csak a NATO-válság kapcsán vette tudomásul a világ, mint a NATO egyenrangú tagállama már nem csupán operetthadse­reggel rendelkezik. Mint pél­dául Monaco vagy San Mari­no, ahol a derék hadastyánok összes tevékenysége a vendég­ségbe érkező államférfiak fo­gadása. Luxemburg megértve az idők szavát s hallgatván a nagy tengerentúli barát taná­csaira — bár a NATO leg­kisebb, de az ország 330 ezer főnyi lakosságához viszonyítva „hatalmas” hadsereget állított fel: több mint félezer luxem­burgi polgár várta fegyverben a „keleti veszedelmet”. Csakhogy előbb-utóbb nyil­vánvalóvá vált minden luxem­burgi polgár előtt, hogy a ka­tonai szolgálat anyagilag ke­véssé kifizetődő. Nem csoda, élni kell! S bár a múlt télen hat hónapra kurtították a tényleges szolgálati időt, s olyan reformokat léptettek életbe, melyek nyomán a csa­ládjog tanulmányozására, szá­molási tudományuk gyarapí­tására, sőt, az írógép haszná­latának elsajátítására is alkal­muk nyílik a luxemburgi mun­dért felölteni vágyó ifjaknak, egyre kevesebben maradnak mégis a hadseregnél a kötele­ző szolgálat befejeztével. Any- nyira kevesen, hogy már a N ATO-kontingens biztosítása is veszélyeztetettnek látszik. Az ország ambiciózus had­ügyminisztere — különösen, amióta Luxemburg neve Is felröppent a NATO új szék­helyeként — óriási erőfeszíté­seket tesz annak érdekében. hogy növelje a nagyherceg­ség lakóinak szemében a had­sereg ázsióját. A fiatalokat az­zal próbálja megnyerni, hogy a hadseregben kapott kikép­zés a legjobb iskola a nyug­díjas rendőrségi állások elnye­réséhez. Az operettország idő­sebb polgárai előtt pedig még fontosabb tényekre apellál: arra hívja fel a figyelmüket, hogy a katonazenekarok mű­sorait mindenki egyformán élvezheti. Fischbach úr erőfeszítései­nek meg is lett az eredménye: a főleg önkéntesekből állő 5600 fős hadsereg 2000 katoná­ra olvadt. Az effajta harci szel­lem miatt Luxemburg nem is kaphatja meg a NATO-arany- almáját, s így a versengők száma eggyel csökkent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom