Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-28 / 99. szám

i960, április 28. csütörtök NOG R A D 3 £ffr felmérés tapasztalatai Megyénk ifjúságának erkölcsi, politikai arculata A KISZ Nógrád megyei Bi­zottsága nemrégiben az egész megyére kiterjedő vizsgálatot végzett. A vizsgálatnak — amelyben részt vettek a megyei bizottság tagjai mellett a tár­sadalmi aktívák is — az volt a célja, hogy egy széleskörű felmérés alapján objektív ké­pet kapjunk a nógrádi fiata­lok erkölcsi, politikai szemlé­letéről, arról, hogy a megye ifjúságának tudatát mennyire hatják át a szocialista társa­dalom anyagi és szellemi vív­mányai. Megyénk ifjúságának meg­ítélésénél is érvényes az a szabály, hogy a következteté­seket elsősorban a tömegesen tapasztalható jelenségekből kell levonni. Milyenek ezek a jelenségek? Kézenfekvő és a fiatalok politikai állásfoglalá­sának bizonyítására nagyon is alkalmas példa a „Vádoljuk az imperializmust!” szolidari­tási akció. Nógrádban is régen tapasztalt aktivitásnak vol­tunk és vagyunk nap, mint nap tanúi. KISZ-esek, úttörők — és ezúttal a fiatalokról véve a példát — az idősebb dolgo­zók is bizonyítják: népünktől nem idegen az internaciona­lista szellem. Nógrádban csak a szénbányászati tröszt dol­gozói várhatóan, mintegy 300 000 forintot fizetnek be a szolidaritási alapra. A felmérést végző brigádok a vizsgált KlSZ-alapszerveze- teknél megállapították — és ez a járási, városi bizottságok jelentései alapján általánosít­ható —, hogy a fiatalok több­sége mind az iparban, mind a mezőgazdaságban lelkiismere­tesen dolgozik. Az iparban például az akcióprogramok ta­núsága szerint több mint 2500 fiatal dolgozik ifjúsági bri­gádban. s ebből háromszázan export brigádokban végzik munkájukat. Általános jelen­ség az is, hogy a KISZ terme­lést segítő mozgalmai mind népszerűbbek lesznek az ifjú­ság körében. Évről-évre nő a „Kiváló”, és a „Szakma ifjú mestere” termelési mozgal­makban résztvevők száma. Egy jellemző adat: az előző évi 366-tal szemben az idén 1209 fiatal vesz részt ezek­ben a termelési versenyekben. A közösen végzett munkától nincs távol az a fajta társa­dalmi tevékenység sem, ame­lyik talán a legnagyobb hatás­sal van az ifjúság erkölcsére. Ezt példázza a fiatalok társa­dalmi munkákban vállalt ak­tív, nagyon hasznos szerepe is. A társadalomért érzett fele­lessőget leginkább az önzetlen munka fejezi ki. Ebben az esztendőben a megyei fiatalok 6 592 000 forint értékű megta­karítást vállaltak. Selejtcsök- kentéssel 2 300 000, import­anyag-takarékossággal 1600000, veszteség idő csökkentésével 1 300 000, újítással 800 000, és a különféle társadalmi mun­kával pedig 900 000 forintot akarnak megtakarítani. Fiataljaink többsége az ipar­ban és a mezőgazdaságban is kedvvel versenyez, látja az erőfeszítések jelentőségét. Az elmúlt évben, és a „Vádoljuk az imperializmust!” politikai akció jegyében megyénk ipari üzemeiből számos egyéni kez­deményezés, az egész me­gyére szóló versenyfelhívás született. Említésre méltó a szorospa­taki bányaüzem fiataljainak kezdeményezése, a pásztói if­jú traktorosok felhívása, v§gy a Salgótarjáni Acélárugyár dróthúzó üzemének felaján­lása. A KISZ védnökségválla­lásai ez évben számszerűleg és jelentőségükben is növeked­tek. A salgótarjáni városi bi­zottság például a gáztűzhely gyártásban vállalt védnöksé­get. A küldöttértekezleten a megyei fiatalok a rét- és lege­lő javítás felett vállalt véd­nökségükkel biztosítani akar­ják a megye takarmánybázi­sát. Az alapszervezetek az 1966-ra szóló akcióprogramok alapján 4664 kh rét és legelő javítását végzik el és ez egy­ben azt is jelenti, hogy a me­zőgazdaságban dolgozó fiata­lok mellett e feladat elvégzé­sében az iparban dolgozó, va­lamint a középiskolás fiatalok munkájára is szükség lesz. Az élénk és érzékeny kö­zösségi szemlélet és szocialis­ta erkölcs kialakításában nagy szerepe van a közös társadal­mi tevékenységnek. Középis­koláinkban az ifjúsági mun­kát jól, eredményesen segíti a nyári munkatáborokban való részvétel. Megyénkből évente mind több fiatal jelentkezik ezekbe a táborokba. Előzetes felmérés alapján ebben az esz­tendőben hatszáznál is több leány és fiú vesz részt a nyá­ri időszakban a gyümölcs- és zöldségtermelő állami gazda­ságokban folyó idénymunkák­ban. Középiskolásaink jelentős segítséget adnak a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák­ban, valamint a különböző szállítási feladatokban is. Az idén mintegy 9300 kiszes vál­lalta, hogy 121 000 társadalmi munkaórával segíti a megyei tsz-eket. A kulturális tevékenység, amely ugyancsak fontos szere­pet tölt be a közösségi szellem kialakításában, az utóbbi idő­ben a fiatalok között egyik legnépszerűbb formájában — az újrend szerű ifjúsági klu­bokban folyik. A megyei alap­szervezetek azt tervezik, hogy ebben az évben további 58 ilyen klubbal gyarapítják a már meglévők és sikeresen működők számát. A Ki miben tudós vetélkedőkre 675 fiatal jelentkezését jelezték az alap­szervezetek. A versenyek befe­jeződtek és így utólag megál­lapítható, hogy, sajnos, a je­lentkezőkét csak alig közelítet­te meg a résztvevők száma. A megyében működő alapszerve­zetek 90 új szakkört hoznak létre és mintegy kétezerrel akarják növelni a fiatal könyvtári olvasók számát is. A sport térhódítását példázza az a tény, hogy az alapszerve­zetek 1966-ban 107 kispálya építésében, illetve karbantar­tásában vállaltak munkát. A fiatalok körében végzett felmérés kiterjedt a többi kö­zött az ifjúsági szervezet tag­létszámának alakulására is. Megállapították, hogy a lét­szám az elmúlt években jelen­tősen csökkent. Ennek okait folyamatosan vizsgálják, és bár valamennyit még nem si­került feltárni — elsősorban a szervezeten belülinek ítélik a problémát és a megoldást is ott keresik. összefoglalva: az előző évekhez viszonyítva eredmé­nyesebb sikeresebb évkezdés­ről beszélhetünk. Az egész év­re szóló akcióprogramok, a KISZ KB decemberi jelszavai­nak megvalósítása reálisnak látszik. E rövid három hónap alatt a KISZ-szervezetek mun­kájában jelentős fellendülés, a fiatalok közéleti, politikai ak­tivitásában fokozódó növeke­dést tapasztalunk. A fiataloka munka és a tanulás mellett a vietnami nép iránt érzett és kifejezett szolidaritásukkal a politikai helytállásról is tanú- bizonyságot tettek. Az ifjúság között végzett munka pártunk kongresszusá­nak közeledtével minden bi­zonnyal magasabb szintre emelkedik és a sikeresnek mondható évkezdést a kitűzött feladatok teljesítése követi majd. P. L. Jó, ami látszik..? A minap az építőipar egy országos szervének képviselő­je meglehetősen epés meg­jegyzésekkel illette a rádiót és a televíziót. Szerinte, ha tehet­nék, bevezetnék a tv-ben a hétfői és pénteki adást is, csakhogy az építők munkájá­nak fogyatékosságaival foglal­kozhassanak. Sajnos, mondot­ta. az építőipari technológia milliók szemeláttára bonyoló­dik le, továbbá: „ebben az országban mindenki ért az építőiparhoz.” Ezután egy na­gyon érdekes tanácsot is adott, az építőknek. „Azt csi­náljuk meg nagyon jól, buz­dított, ami látszik”. Mert, ha f.ty ajtón végigfolyik a festék, IT: érdekel, hogy az ajtóba el­sőrangú zárszerkezetet építet­tünk be. Végigfolyt a festék: rossz az ajtó. Ha egy elsőosz- lályú csaptelepet beépítettünk, da a víz csöpög, azt fogják mondani: rossz a csaptelep. A megfogalmazás fonáksá­gát persze megérezhette, mert az észrevételek, kifogások jo­gosságát végül is nem vonta kétségbe, mégsem oszlathatta el bennünk a benyomást: az ?■' építőipar — és kizárólag az építőipar! — mindenkinek ki­szolgáltatott céltáblája. S en­nek ideje végetvetni. S ha most ezekután bárki azt hinné: én akarok vitába szállni ezzel a különös beállí­tással — téved. Nem, ezúttal vi­tatkozzanak az építők. Figyel­jék csak, mit mondott a minő­ségről egy műszaki tanácsko­zás kellős közepén a víz- és fűtésszerelők főnöke, Rusvai János. Ekként ostorozta a magasépítőket: — Sok a panasz a szerelő- ipari munkára, és ezek a hiá­nyosságok valóban fennáll­nak. De meg kell mondani, hogy a jelenlegi körülmények között ezeket a hibákat nem tudjuk elkerülni. Mert nagyon sokszor például az utolsó na­pokban nyílik arra mód, hogy a vizet bekapcsoljuk, a háló­zatot beszabályozzuk. Ez tör­tént a megyei művelődési ház­nál, ez a most átadott, bölcső­dénél. A kevés idő kapkodás­hoz vezet, ez pedig folyásokat, dugulásokat idéz elő. Ilyenkor persze azt mondják: rossz munkát végeztek a szerelők. Az SZMT székháznál nem tudtuk elérni, hogy a radiáto­rok mögött végezzék el a fal­festést. A radiátorokat nem tudtuk időben helyükre rakni. A generál építésvezető fel­adata, hogy energiáról, vízről szennyvízhálózatról gondos­kodjék, de ez sosem történik kellő időben. A Pécskő utcai tizenhatos jelű épületben pél­dául a szennyvízcsatornát szinte az utolsó pillanatban tudtuk bekötni. Ez is dugu­lást, folyást okozott Az építők nem vigyáznak a szerelvé­nyekre. A megyei művelődési házban például a WC kagyló­kat szeméttárolásra használ­ták. Néhány kagylót emiatt szószerint szét kellett verni... Tarján István építésvezető így replikázott: — Közösen kell vállalnunk a felelősséget a munka minő­ségéért — ez a lényeg. Vi­gyázzon a szerelőipar is a más munkájára! A nógrádmegyeri iskolánál szándékosan az ablak­deszkák festését hagytuk utoljára, mert tudjuk, hogy a friss mázolás mi­lyen kényes. De amikor a sze­relők a fűtéspróbát végezték, gátlás nélkül rátenyereltek a frissen mázolt ablakra, min­denütt olajos nyomokat hagy­va. Megfogdosták a lengőaj­tót, összejárták a parkettát. Az összes parkettát újra kel­lett csiszolni, radiátorokat új- raíesteni, satöbbi... Misztrik Imre főépítésvezető azt mondja erre: — Arról kár vitatkozni, ki a felelős az épület minőségéért. Régi törvény, hogy elsősorban a generál építésvezető és mű­vezető a hibás és felelős, ha felborul az eredetileg kimun­„Nem az én érdemem...” Régen történt. Van annak már húsz esztendeje is. Sal­gótarjánban. az üveggyári MNDSZ szervezetnél egy na­gyon fiatal, karcsú, barna asszonyka jelentkezett. — Dolgozni szeretnék — mondta egyszerűen. — Segí­teni az asszonyoknak ... Bartha Béláné, mert ő volt a fiatalasszony, munkájára csakhamar felfigyeltek, Buda­pesten, a központban is. Ha­marosan Szentendrére küld­ték, néhány hetes „iskolára”. Azután a pásztói járásba ke­rül. Szervezi, mozgósítja az asszonyokat., egészen 1950-ig. Abban az évben született a kisfia. Hazajött Salgótarján­ba, hogy többet törődhessen a gyerekkel. Néhány „munkátlan” év következett ezután. A nő­mozgalomtól azért nem sza­kadt el. Még 1950-ben java­solták tagjelöltnek. Egy év­vel később pedig felvették tagnak a pártba. Az ellenforradalom után, 1958-ban lát újra munkához. A vendéglátóipari vállalatnál helyezkedik el, majd kis idő múlva a salgótarjáni járási nőtanács titkára lesz. — Most vált igazán hasz­nomra a korábbi nőmozgal­mi munka — emlékezett visz- sza Bartha Béláné. — Sorra jártuk a községeket, a bá­nyatelepeket, éleszgettük a nőszervezeteket, a nőtanácso­kat ... A ceredtótújfalusi útja bi­zonyára sokáig emlékezetes marad. Akkor még nem volt ilyen kényelmes az út a hegyek közé ékelt Cered- re, kiváltképpen az aprócs­ka településre, Tótújfalura. Bartháné zokszó nélkül ta­posta a sarat a hegyen át. „Kísérője” a ceredi tanács egyik nőalkalmazottja volt, A hegy már barnállott, a té­len leesett havat elolvasztot­ta a nap. A víz mind egy­szerre akart elfutni a he­gyet átszelő, kis patakban. Tanácstalanul álltak egy da­rabig a folyóvá növekedett patakocska előtt. Egyszercsak Annuska, — így hívták a ta­nács alkalmazottját — meg­szólalt : — Kapaszkodjon csak a hátamra... A gumicsizmán nem fog ki a víz... Ma már nincs a járásban olyan település, ahol ne len­ne nőtanács. A nagy erő­próbát, a szövetkezetek meg­szervezését, a községi párt- szervezetekkel. a tanácsokkal a nőszervezetek is állták. — Asszonytalálkozókat szerveztünk, szakköröket,.. Így barátkoztatok a falusi asszonyokat, a szövetkezés gondolatával — magyarázta Bartháné. Még ma is szí­vesen emlékszik arra az idős homokterenyei asszonyra, aki velük együtt járta Szuhán a portákat és biztatta az asz- szonyokat: — Gyertek csak írjátok alá a nyilatkozatot. Sose félje­tek ... Mit gondoltok; ha rossz lenne a szövetkezet, én beléptem volna? Ma is ott dolgozik a ho- mokterenyei határban. A kö­zös földön, szorgalmasan, be­csülettel. A homokterenyei asszonyok nemcsak a termelőszövetke­zeti szervezésben segítettek. Az elsők között alakult meg náluk a szocialista címért küzdő munkacsapat is. Nóg­rád község példáját igaz el­sőként Dorogházán követték az asszonyok. Bartháné Pin­tér Joachimnéval beszélt elő­ször a mozgalomról, a cél­kitűzésekről. Juli néni előbb vonakodott, majd néhány nap „gondolkodási időt” kért. Az­tán a kertészetben dolgozó 18 asszonnyal megalakította a szocialista címért küzdő munkacsapatot, őket követ­ték a homokterenyeiek, a nádújfalusiak. S ma már a járás csaknem valamennyi termelőszövetkezetében van legalább egy ilyen „küzdő’’ munkacsapat. Tavaly 23 kö­zösség tűzte maga elé a hár­mas jelszót: szocialista mó­don élni, dolgozni, tanulni. Az idén pedig újabb munka­csapatok tettek hasonló vál­lalásokat. — Most már lényegesen könnyebb a dolgunk az asz- szonyokkal, mint néhány esz­tendeje — mondta mosolyog­va a nőtitkár. — Az asz- szonyok sokat és jól dolgoz­nak a szövetkezetekben ... A szocialista munkacsapatokra meg különösen áll ez a meg­állapítás ... A nőmozgalmi munka is más... A legfon­tosabb kérdésekben végrehaj­tó bizottságunk dönt... A munka, a felelősség is meg­oszlik... így aztán, amit a javunkra lehet írni. nem az én egyedüli érdemem... Egyszerűen, szerényen be­szélt arról is, hogy a napi munka, a család — fia gim­nazista — gondjai mellett tanul is. Harmadéves hall­gatója a jogi egyetemnek. — A férjem, a fiam so­kat segítenek a házi munká­ban, hogy nekem minél több időm maradjon a tanulásra. Tudom, ha ezt nem csinál­nák, képtelen lennék befe­jezni az egyetemet... — ma­gyarázta. Egyébként önma­gáról szűkszavúan mesélt. S nem felejtette el hozzátenni. — Ez az egyetem sem ön­célú dolog... Az asszonyok­nak szeretnék segíteni, akik sokan és sokszor jönnek hoz­zám bonyolult kérdésekkel.. S ezekre most még nem tu­dok minden esetben meg­nyugtató választ adni... Vincze Istvánne Vadgazdálkodásunk érdekében Az 1965/66-os vadászati idénybon a megye 21 apróva­das vadásztársaságánál lé­nyegesen kevesebb apróvadat lőttek ki az engedélyezett mennyiségnél. Fogoly kilövé­sét pedig már évek óta nem engedélyezhetik, mert erősen veszélyeztetné a törzsállo­mányt. kált építési program — mert az esetek többségében erre vezethető vissza, ha egyik szakma tönkreteszi a másik munkáját. A generál építésvezetőnek és művezetőinek kötelessége el­lenőrimi a szak- és szerelő­ipar munkájának minőségét is, és meggátolni a rongálásokat... A vita persze nem volt vé­gig ilyen következetes. Néme­lyek szemrehányásokkal illet­ték, példának ókáért, a beru­házót, aki „vadászik” a hi­bákra, s ha egy berendezésen apró hiányosságot észlel, el­veti az egész berendezést, csakhogy minél nagyobb köt­bérhez jusson. Ám a főmér­nök méltóképpen zárta le az eszmecserét: — Ha vadászik, ki kell „tolni” a beruházóval. Mégpe­dig azzal, hogy kifogástalan minőségű munkát végzünk. Ügy gondolom, hogy az ilyen­fajta „kitolással” használunk nemcsak a vállalatnak, a be­ruházónak — amely végül is mégsem kötbérhez, hanem ki­fogástalan létesítményhez akar jutni —. használunk a népgaz­daságnak, de elsősorban mind­azoknak, akik a mi általunk emelt épületekben élnek, dol­goznak. .. No, ugye: nincs itt szükség arra, hogy én védjem meg a rádiót és a tévét. Van annyi kurázsi az építőkben, hogy megvédjék ők maguk... még. ha nem is ez volt a szándé­kuk. Cs. G. Ezek figyelmeztető tények. Nem a vadászok célzó tudo­mányával van baj, hanem az egyre kevesebb vad miatt nem tudják teljesíteni évről évre a kilövési terveket. En­nek az az oka, hogy a vadász- társaságokban nem fordítanak kellő gondot a vadvédelemre. Pedig a vadgazdáknak, a va­dászoknak egyik legfontosabb teendője a vad megélhetésé­nek, szaporodásának elősegí­tése. Különösen fontos ez az apróvadas területeken, mi­vel az apróvadakat könnyeb­ben megtizedelik az időjárási viszontagságok és a különféle ragadozók is. Ilyenkor, tavasszal igen sok feladat hárul a vad­gazdákra A hasznos vadállo­mány óvása, védelme, a kö­vetkező vadászati idény elő­készítése. Egyik ilyen fontos tennivaló az állatok nyugal­mának megteremtése. Ahol kedvezőtlenek a természeti adottságok, mesterséges, szél­védett búvóhelyeket kell ké­szíteni. Elmaradhatatlan ten­nivaló a téli takarmányozás­ról való gondoskodás, amit most kell megkezdeni. A vadásztársaságok a részükre biztosított vadföldeken mi­nél több jóminőságű takar­mányt termesszenek. Ahol nincs vadföld, vagy a hely­beli termelőszövetkezet, vagy az erdészet szívesen biztosít­ja ezt a vadászoknak. Rövidesen megkezdődnek a májusi őzbak-selejtezések. Ezi csak akkor lehet jól elvégez­ni, ha tiszták az erdei cser- készutak, könnyen ellenőriz­hető a vadállomány. Ebben az időszakban célszerű kija­vítani a különféle vadgazdál­kodási berendezéseket, pótol­ni a hiányzókat. Nagyon fon­tos, hogy a sózókat rejtett helyekre állítsák, ahol a vad nappal is könnyen megköze­lítheti. A tervszerű vadgazdálko­dás szempontjából elmarad­hatatlan feladat a tavaszi és a nyári ragadozó-irtás. A kü­lönféle ragadozók ilyenkor sokszoros kárt okoznak a hasznos vadállományban, mi­vel a fiatal szaporulatot pusztítják. A szőrmés raga­dozók közül a róka, a szár­nyasok közül pedig az uhu a legveszedelmesebb ellenség. Szervezett irtásukra a legna­gyobb gondot fordítsák a va­dászok! A korábbi szomorú tapasz­talatok arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben nagyobb fi­gyelemmel, körültekintéssel kell végezni a különféle me­zőgazdasági munkákat is. A mezőgazdaságban használatos vegyszerek helytelen vagy hanyag alkalmazása sok ál­lat pusztulását okozta már. Ugyancsak nagy pusztítást okoz a figyelmetlen gépi ka­szálás. vagy más gépi mun­kák. Vadgazdálkodásunk fejlesz­tése céljából sokkal lelkiis­meretesebb vadvédelemre, a vadállományról való fokozot­tabb gondoskodásra van szükség. Az eredménytelen vadászatoknak ezek az okai, ezeket kell megszüntetni, hogy gazdag legyen a vad­állomány a vadásztársaságok területén. Kollár József megyei erdészeti és vadászati előadó I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom