Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
2 NOGRÄO 1966. április 19. kedd Johnson állítása — csalás Amerikai gépek Hanoi külvárosát bombázták HANOI (MTI) A Vietnami Tájékoztató Irak új elnöke hivatalba lépett BAGDAD (MTI) Abdul Rahman Aref vezérőrnagy, a repülőszerencsétlenség következtében elhunyt iraki elnök öccse vasárnap az ország új vezetőjeként hivatalba lépett. A 43 esztendős új államelnök a Szovjetunióban tett látogatásáról tért ha- bátyja halálának hírére. Az UPI amerikai hírügynökség szerint Arefet a kormány és az országos védelmi tanács üléséin egyhangúlag választottáik meg. Megválasztását a hadsereg fellépésének lehet betudni — fűzi hozzá a hírügynökség, — különben valószínűleg Bazzaz miniszterelnök került volna az elnöki posztra. Az UPI az új elnököt „vi- liawnylag gyenge és színtelen személynek” könyveli el, aki feltehetően folytatni fogja bátyjának bel- és külpolitikáját, ezen belül az együttműködést az Egyesült Arab Köztársasággal. Az új elnök beszédet mondott. Kijelentette: országa továbbra is hű marad ahhoz e politikához, amelyet az arab egység jegyében Abdel Szálam Aref megkezdett A bagdadi rádió egyébként közölte, hogy a minisztertanács és az országos hadügyi bizottság szombat esti együttes ülésén Arefet maximálisan rgy évi időtartamra választották meg elnöknek. Iroda jelentése szerint vasárnap amerikai vadászrepülőgépek Hanoi egyik külvárosát bombázták. Ugyanakkor több amerikai gép lakott területeket bombázott és lőtt fedélzeti fegyverekkel Hai Duong tartományban. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának Összekötő Bizottsága a nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézett sürgős tiltakozó üzenetében egyebek között megállapította : az amerikai imperialistáknak a VDK ellen vívott romboló háborújában újabb lépés történt, s ez a világbéke — és igazságszerető közvéleményének arcátlan kihívása. E gátlástalan légitámadások is bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták konokul terjesztik tovább és fokozzák agresszív háborújukat, hogy megpróbálják men- ;eni vietnami helyzetüket. Bizonyítják ezek a cselekmények azt is — hangoztatja az üzenet —, hogy Johnson elnöknek a békére vonatkozó Állítása: csalás. Célja az, hogy leplezze az amerikai kormány vietnami háborújának veszélyes, lépcsőzetes ki- terjesztését WASHINGTON Az Egyesült Államokban ' asárnap tovább folyt az országos vita a vietnami háborúról. Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője egy tele-viziós műsorban azt mondotta. hogy a vietnami háborúban való amerikai részvétel „a jó irányítás valóságos csodája”. Az ENSZ-küldött a továbbiakban kijelentette, hogy kormánya mindaddig támogatni fogja Ky tábornokot, amíg az hatalmon lesz. Kínáról szólva ismét kijelentette, hogy az USA nem akarja „bekeríteni” Kínát, azonban hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „nem hagyja cserben” a csangkajsekista rendszert. Jacob Javits New York-i republikánus szenátor, aki néhány hete járt Dél-Viet- namban, egy másik tv-mű- sorban kijelentette: „olyan helyzet elé nézünk, amelyben esetleg buddhista kormány lesz Dél-Vietnamban, és ez a kormány kijelentheti, hog> nem kívánja jelenlétünket”. Javits hozzáfűzte, ha ez bekövetkezne, akkor ellenezné, hogy amerikai csapatok ma «•adjanak Vietnamban. Ugyanígy nyilatkozott Stennis demokrata szenátor aki egyébként a VDK fokozott bombázásénak híve. Hartke demokrata szenátor egy másik tv-műsorban viszont azt mondotta, hogy ..szégyenletes” lenne, ha az amerikaiak visszavonulnának. A legfigyelemreméltóbb vasárnapi megnyilatkozás Galbraith professzornak, Kennedy elnök volt tanácsadójának, az egyik legismertebb amerikai közgazdásznak felolvasása volt. A Harvard Egyetem professzora Chapel Hlllben tartott előadásán kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „védelmi stratégiát kellene folytatnia Vietnamban és meg kellene szüntetnie a VDK bombázását, meri csalt így lehet tárgyalni”. Galbraith kijelentette, hogy nem emberbaráti okokból javasolja a VDK bombázásának megszüntetését, hanem azért, mert a bombázás a háború kiszélesedésére vezethet. A VDK elleni támadások fokozására irányuló kísértés különösen erős akkor, amikor délen politikailag rosszul mennek a .dolgok — mondotta Galbraith, az amerikai katonai vezetők legutóbbi akcióira célozva. A professzor hangoztatta, hogy tárgyalásokra és megegyezésre van szükség. Hozzáfűzte, hogy ez a megegyezés „aligha lesz ragyogó” az Egyesült Államok szempontjából. „Szembe kell néznünk azzal a valószínűséggel” — mondotta — hogy nem lesz többé olyan kormány Saigonban. amely erőinkkel összefogva fogja folytatni a háborút. Egy olyan kormány, amely szorosan együttműködik velünk és végigharcolja a háborút, nem fog rendelkezni a nép támogatásával. Ez nem defetizmus, hanem egyszerűen a legutóbbi hónapok és évek tanulságának levonása” — jelentette ki Kennedy volt tanácsadója. „Nem szabad emberéleteket feláldozni, más népek fiai életét sem, semmiféle ilyen kétséges vállalkozásban” — állapította meg a professzor. 0 Pravda a kommunista világmozgalom egységéről MOSZKVA (TASZSZ) A hétfői Pravdában Fjodoc Burlackij szemleíró „Győz az egység ügye” című cikkében rámutat, hogy a XXIII. párt- kongresszus legjellemzőbb vonása a kommunisták internacionalista szolidaritásának megnyilvánulása volt. A kongresszus munkájának erre a fontos mozzanatára felfigyelt a szocialista sajtó, a burzsoá lapok és rádiók hír- magyarázói pedig nem titkolták, hogy a 86 kommunistáéi munkáspárt, valamint a nemzeti demokratikus és a baloldali szocialista pártok részvétele a kongresszuson váratlan meglepetés volt számukra. — A burzsoá sajtó — folytatja a cikkíró — most csökkenteni szeretné azt az óriási hatást, amelyet az anti- imperialista erők egységének nyilvánítása gyakorolt a világra. A külföldi propagandisták a legkülönbözőbb módon magyarázzák ezt a tényt. s magyarázataik igen távol állnak az Igazságtól. Burlackij a továbbiakban a Monde-ot és egy ausztráliai lapot idézve, amelyek a kommunista pártok viszonyában felmerült valamiféle új problémákról, az egységes irányvonal kialakításában észlelhető árnyalati eltérésekről firkálnak, így folytatja: a kommunista pártok egyenjogúságának kérdésében a burzsoá sajtó nyitott kapukat dönget. A nyugati sajtóban dobra - vert véleménybeli eltérések „árnyalatait” illetően Burlackij rámutat: az elvi egység szilárdításónak kérdésében, amint erről meggyőződhettünk. nincs és nem volt ellentért a kongresszus munkájában résztvett kommunista pártok álláspontjaiban. Megengedhető. hogy egyes partoknál a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért foly. tartott közös harc alapvető problémái általános internacionalista értékelés mellett árnyalati eltérések, sőt véleménykülönbségek lehetnek egyes konkrét kérdésekben. A XXIII. pártkongresszus hangsúlyozta, hogy a kommunista és munkáspártok különböző feltételek között dolgoznak, s ezért ugyanazokat a feladatokat nem egyformán, hanem a sajátosságuk, az illető ország történelmi és nemzeti hagyományai, az osztályerők vi szonya, konkrét időpont figyelembevételével oldják meg. Az a sokrétű tapasztalat, amely ennek eredményeként felhalmozódik, nem gátolja, hanem ellenkezőleg, előmozdítja az imperialista ellenes harc akcióegységét. Meddő dolog a burzsoá propaganda minden fáradozása: a vélemény kialakításban fellelhető árnyalati eltérések nem fenyegetik a kommunizmust ha egységesen fogják fel az 'n temacionalista feladatokat ás együttesen törekednek a szolidaritásra. Tito elnök Romániába érkezett BELGRAD (MTI) Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök és felesége a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának és a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn reggel külön- repülőgépen elutazott Bukarestbe. A jugoszláv elnök kíséretében van Cvijetin Mijatovics, a JKSZ KB Végrehajtó Bizottságának tagja, Marko Mi- kezics külügyminiszter, Alek- szandar Grlicskov, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Gyurica Jajkics. a JKSZ KB tagja, Bogdan Crnobrnja, a köztársasági elnöki ügyek főtitkára és mások. BUKAREST Joszip Broz Tito és felesége, Jovanka Broz, valamint kísérete hétfőn reggel — magyar idő szerint — 9 órakor re-ülőgépen Bukarestbe érkezett. A „TÁLTOS ÉVE" ÉS A CINKOSSÁG Az ősi japán horoszkópok szerint az idei esztendő a „Táltos éve.” Vajon a távolkeleti szigetország külpolitikájában érvényesül-e pozitív előjelű kiugrás, a gyors kezdeményezés, ami jelképének Japánban a táltost tartják. Japán keze természetesen nem szabad, erősen megsüti az amerikai-japán katohai szerződés, melynek kiegészítő záradéka azt is kimondja, hogy bármilyen távol-keleti ' „veszély” esetén a két ország közösen cselekszik. Másszóval: Japán az amerikaiakkal együtt ugrik a háborús kalandba, mert azt, hogy mi minősül veszélynek, nyilván Washingtonban határozzák meg. A haladó közvélemény I azonban így is joggal sérel- j mezi, hogy a japán kormány még e szűkén megszabott kereteken belül sem teszi meg a lehetőt a nemzetközi kapcsolatok javításáért, illetve nem szorgalmazza kellőképpen az amerikai szorítást. Ugyanakkor Washington is bírálja Tokiót, szeretné az eddiginél még jobban bevonni délkelet-ázsiai politikájába. Ide tartozik, hogy Japán 1970-ben felmondhatja az Egyesült Államokkal kötött katonai paktumot, Washington ezért az elkövetkező hónapokban különös erővel törekszik majd arra, hogy Japán elkötelezettségét minél több szállal erősítse. Az amerikai harapófogó nyomását az elmúlt években gondosan előkészítették. Igaz, hogy a második világháború után az úgynevezett „Távol- keleti Bizottság” ünnepélyesen kinyilatkoztatta: „Az alapvető politikai irányvonal arra hivatott, hogy Japánt demokratikus, békeszerető és független állammá alakítsa”. Ezt azonban a felelős amerikai politikusok éppen annyira nem tartották be. mint Nyugat-Németor- szággal kapcsolatban a potsdami szerződést. 1950. elején már több száz magasrangú japán tisztet hívtak meg az Egyesült Államokba „szakképzettségük fokozása érdekében”. Az elkövetkezendő években villámgyorsan peregtek az események. Az amerikaiak tucatjával juttatták vissza az 1945-ben elvett hadihajókat, repülőgép- és hadianyaggyárakat helyeztek újra üzembe, komoly dollár-segítséggel és ezzel párhuzamosan az ötvenes évek végén már csaknem kétezer fasiszta, militarista szervezet működött Japánban, élén a romantikusan hangzó „Krizantémok Barátainak Társaságával”. Ennek a „krizantémnak” azonban erősen puskapor-szaga vein, mivel tagjai a volt japán hadsereg tábornokai és tisztjei. A következő láncszem: szünet nélkül és egyre fokozódó lendülettel folyt az amerikai légi- és haditengerészeti támaszpontok kiépítése, japán területén. A legnagyobb hadi- kikötőket, Szaszebót, Kuret es Jokuszukát újjáépítették, a légibombázásokba dollár-százmilliókat fektettek be. Okina- va szigetét pedig a Távol-Kelet egyik legfontosabb hadászati bázisává alakították. Japán az amerikai haditámasz- pont-politika legjelentősebb gyújtópontja lett és időközben napvilágot látott a Pentagon stratégiai terve, mely szerint a távol-keleti nagy hadászati félkör bázisai: Korea, Japán és Tajvan. Az amerikai támaszpontok kiépítésével egyidőben Washington a tokiói militaristák számára nyújtott ellenszolgáltatásként minden eszközzel segítik az új japán revansista hadsereg felállítását. Az úgynevezett, „japán védelmi ügynökség” amerikai katonai tanácsadók közreműködésével már elkészítette a „védelem kiépítése” ötéves tervének javaslatát. Ez az 1967-től 1971-ig terjedő időszakra vonatkozik. A tervjavaslat készítői főleg azt javasolják, hogy korszerűsítsék a japán fegyveres erőket és fokozzák a hazai hadianyaggyártást Ezen a téren eddig már teljesítettek egy „ötéves tervet", a másik folyamatban van, a harmadik pedig előkészületben. Japánnak jelenleg már megvan mind a három fegyverneme. Az elkövetkező években azonban már rá akarnak térni a rakétazászlóaljak létesítésére, de ugyanakkor úgy vélik, hogy ebben az ötéves időszakban is a légierő fő támasza a F—104 J típusú amerikai repülőgép marad, azzal, hogy ezeknek a gépeknek a számát növelik. Az Egyesült Államok pedig a napokban felajánlotta megvételre Japánnak a legkorszerűbb amerikai rakétákat. és kifejezte készségét, hogy különféle katonai felszerelést, elsősorban dzsippeket és tehergépkocsikat vásárol. Az amerikai ajánlat rendkívül „előnyös” feltételeket tartalmaz. Mindezek a tények bizonyítják, hogy az Egyesült Államok „szövetségesek kerestetnek” politikájának Japán egyik fontos pillére. Hiszen a partnereket Washington mindenekelőtt katonai síkon, konkréten pedig a vietnami kalózháborúnál akarja felhasználni. Tokió az erre vonatkozó, egyre határozottabb és sűrűn ismétlődő felhívásokra még nem válaszolt konkrét cselekedetekkel. Az viszont bizonyos, ha tovább bővül a japán-amerikai katonai együttműködés, és nincs olyan jel, amely arra mutatna, hogy Tokió ezt szűkíteni óhajtaná, az amerikai követelések nyomása Is súlyosabbá válna. Ez lenne a cinkosság jutalma... Sümegi Endre r a i a v i a $ 3 nap alatt végez el a JXógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat salgótarjáni (Szabadság tél 5.) és a balassagyarmati (Rákóczi u. 84.) telepe
