Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

inof>. március 24. csütörtök NÖCFtÁn 3 Termelési értlek 1« közlekedés biztonsága 'Jobb önkéntes rendőr kell falura Választmányi ülésre készülnek a vadászok Fontos eseményre készül­nek megyénk vadászai. Va­Nemrég közöltük a megyei rendőrfőkapitány nyilatkoza­tát a közúti közlekedés hely­zetéről, problémáiról. A hoz­zászólásra jelentkezők közül legutóbb Hajczlnger Györgyöt, a megyei tanács-vb mezőgaz­dasági osztálya vezetőjét ke­restük fel. — A közlekedési fegyelem megszilárdítása erkölcsi és anyagi kérdés — mondotta. — A járművek biztonságos köz­lekedéséhez szükséges alkat­részek, például színes izzók, irányjelzők üvegei gyakran eltűnnek a boltokból. E hiá­nyokon némi leleménnyel, nem nehéz segíteni. Ha nincs színes üveg vagy izzó, átme­netileg megteszi a színes ce­lofán is. Azt persze meg kell tanulni, hogy a KRESZ hová, milyen színű jelzés használa­tát írja elő. — Ezzel elérkeztünk az ok­tatás kérdéséhez. Mit tett, mit tehet ennek érdekében a me­gyei tanács-vb mezőgazdasá­gi osztálya? — Az utóbbi három-négy esztendőben a osztály ezer- kétszáz traktoros kiképzésé* tette lehetővé. Sajnos, nem maradtak meg valamennyien mezőgazdaságban; az egész évi folyamatos foglalkoztatás más munkaterületre vonzotta őket. A KRESZ-ismeretek is­métlését, felújítását, a közle­kedési kérdések tanulságos megvitatását fontosnak tart­juk. Ezekért azonban annál többet, mint hogy a gazdasá­gi vezetők figyelmét erre fel­hívjuk, nemigen tehetünk. A KRESZ-oktatás a BM és a KPM hatáskörébe tartozik. Állami gazdaságok, gép- es gépjavító állomások már el­érték, hogy dolgozóik figye­lemmel hallgatják a KRESZ- előadásokat. A tsz-ek meg nem mindenütt jutottak el idáig, örhalom, Pásztó, Szur­dokpüspöki, Ipolyvece pél­dázza, hogy a tsz-vezetoseg erélye megszilárdíthatja a közlekedési fegyelmet. — Az ősz folyamán a me­gyei NEB felderítette, hogy a rétsági járásban a termelő- szövetkezetek sok tízezer fo­rintra rúgó bírságot fizettek a szabálytalanul közlekedő gépkocsivezetők, traktorosok helyett. Szerintünk ez tör­vénysértő és a közlekedési fe­gyelem további lazulásához is vezethet. — Ebben egyetértünk. De. A bírságot majdnem min­den esetben olyankor rótták a gépjárművezetőkre, amikor utasítást hajtott végre. Olyat, amely mögött termelési ér­dek állt: például a vasútállo­másra érkezett áru gyors el­szállítása. Ilyenkor — so­kak szerint — nem szá­mít, ha nem fog jól a fék, ha rossz a világítás. Vagy észreveszi a rendőr, vagy nem... A bírságokra kisebb-nagyobb összeget hall­gatólagosan betervezni igen helytelen, veszélyes. Olcsóbb megfizetni a MÁV-nak a ko­csiálláspénzt, mint viselni egy nagy kárral járó, esetleg em­beréletet követelő közlekedési baleset következményeit. — Ahol nemcsak fizetik, de meg is hallgatják a gépjár­műelőadót, ott nem fenyeget ilyen kockázat! örhalom, Ér- sekvadkert... — Szövetkezeteinkben több­nyire a gépcsoportvezető a gépjárműelőadó is. A mező­gazdaság állami szektorában ezt a tisztet csak az tölt­heti be, aki az előírásos vizs­gán helytállt. Lassanként a tsz-ek is eljutnak eddig. — S addig? — Megyeszerte megérde­melten nagy az önkéntes rend­őri testület becsülete. Szíve­sen olvastam arról, hogy a megyei rendőrfőkapitánysag növelni óhajtja e testület lét­számát; s meggyőződésem, hogy az új önkéntes rend­őrök jelentékeny hányada a közlekedéshez értő lesz. Most, a Nógrád útján, jóelőre sze­retném megkérni őket: ellen­őrzéseik során ne fukarkod­janak műszaki tanácsokkal sem. — Igen... A szövetkezeti kollektíva gyakran tájékozat­lan a közös gazdaság közle­kedési problémáiról. Még nemigen jártunk tsz-ben, ahol a tagság által állandóan fi­gyelemmel kísért híradón, rendszeresen megjelentek vol­na közlekedési tárgyú írások. — Az ilyenek, mind a di­csérők, mind a bírálók segít­hetnék a közlekedési fegye­lem megszilárdulását, ezzel pedig a termelés biztonságát. — búcsúzott beszélgetésünk végén Hajczinger György, a megyei tanács-vb mezőgazda- sági osztályának vezetője. sárnap délelőtt 10 órakor ül össze Salgótarjánban a Me­gyei Tanácson a vadásztár­saságok küldöttközgyűlése, hogy megvitassa a társaságok tavalyi tevékenységét és meg­válassza a megyei vadász vá­lasztmányt. A vadgazdálkodás és a társulati munka tavalyi eredményeiről dr. Bognár Gé­za választmányi titkár szá­mol be a küldötteknek. A fű magtér mesztésről A gyepgazdálkodás fejlesz­tésére biztosított állami támo­gatás Nógrád megyében az 1965-ös évben 4730 holdat, az összes megyei tanácsi rét- és legelőterület 8.4 százalékát érintette. 1966-ban a 3004-es kormány- rendelet alapján 25 tsz-ben 3200 hold legelőterületet tér veznek bevonni az állami tá­mogatásba. Az a hatalmas ta­karmányfehérje erőtartalék, amely a rétek és legelőkben rejlik és a korszerű ápolás és hasznosítás következtében fel- tóródik, az 1965-ben a dotá­cióba vont területeken me­gyei felmérés szerint, megyei átlagban 84.3 százalék zöld­hozam emelkedést eredménye­zett. A rét- és legelőterületek szakszerű gondozásba vonása több termelőszövetkezetnél a terület újratelepítését és felül- vetését követeli meg. Országos felmérések alapján az újratelepítések az összes legelőterületek öt százalékán váltak szükségessé. Nógrád megyében. 56 ezer hold rét- és legelőterülette! számolva ez mintegy 2800 hold újravetést jelentene. Átlagosan 30 kilogramm fűvetőtnaggal számolva: 840 mázsa lenne a vetőmag igény. A fűmag-termesztéssel szemben a termelőszövetkeze­tek érdektelenséget mutat­nak, s ezzel gátolják a rétek és legelők feljavítására in­dult országos kezdeményezés ki bontakozását. Az ország fűvetőmag szük­ségletének ellátása, belföldi vetőmag hiányában deviza készletünk rovására menne. Szükséges tehát, hogy tsz- eink elsősorban azok, melyek jelentős összegű álla­mi támogatást kapnak rétjeik és legelőik javításához, ma­guk termesszék meg azt a ve­tőmagot. amely a megyében szükséges. A fűmag termesztésének eredményessége a jó vetőágy előkészítésétől, a helyes vetés- mélységtől, nem utolsó sor­ban a kellő időben történő be­takarítástól függ. Amikor az állam 100 milli­ókkal támogatja a legelőgaz­dálkodás előrehaladását, hogy ilyen módon is segítse az ál­lattenyésztés takarmányozási gondjainak leküzdését, jogo­san elvárja a termelőszövet­kezetektől, högy a saját lege­lőik felülvetéséhez szüksé­ges vetőmagot megtermesz- szék. A jelenlegi fűmag árak elég nagyok ahhoz, hogy a várható termésátlagok mellett a ter­mesztők megtalálják számítá­saikat. Nem indokolt tehát a termelőszövetkezeteknél ész­lelhető húzódozás. Ha ki akar­ják használni a rétek és le­gelőkben rejlő takarmánytar­talékot. elő kell segíteni a le­gelők felújításához szükséges fű vetőmag termesztését is. Dr. Danisska József, a központi rét- és legelő­gazdálkodási szaktanácsadás vezetője Ami biztonságot ad AZ ALAPSZERVEZET „te­rülete" Salgótarján, északtól délig, úgyszólván minden va­lósi munkahely. Magába fog­lalja az egyes és a hetes szá­mú főépítésvezetőség, a szál­lítás és a központi raktár nyolcvanöt kommunistáját. A segéd- és szakipar kivételével van köztük szinte minden építőipari szakma képviselője. Építészmérnöktől, kőművestől segédmunkásig. A Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat I. szá­mú alapszervezetének Kerekes Elemér a titkára . — Aki mindig telepített ipari üzemben dolgozott, alig­ha sejti, mit jelent nálunk szervezeti életet élni. Vegyük először a tagság összetételét. Nem, nem szakmák, beosztás szerint, hanem munkahely, és főleg a lakóhely szerint. A párttagság zöme Salgótarján különböző építkezésein dolgo­zik. Sokan vidéken, vagy olyan beosztásban, hogy gyak­ran kell járniuk a vidéket. Lakóhely szerint van, aki he­lyi lakos, mások hétközben a szállón élnek, többen naponta utazgatnak munkába. Egyez­tetni az időpontokat, mikor tartsunk pártcsoport értekez­leteket, vagy taggyűlést, felér egy nehéz matematikai felad­vány megoldásával. Változik a taggyűlés színhelye is. Egy idő óta a Pécskő utcai ebédlőben van „asztalhelyünk’’. Ha azt az épületet lebontják, vándorlunk. A vezetőségi ülé­seket a főépítés vezetőség volt irodájában tartottuk a Rákóczi úton. Most beköltözött oda egy építésvezetőségünk, de ha­marosan ezt az épületet is lebontják. Az ilyen körülmé­nyek mind, mind a szervezeti élet kialakítását nehezítik. ENNEK ELLENÉRE a hét­tagú vezetőség rendszeresen megtartja tanácskozásait (ha másutt nincs hely, legfeljebb az osztályvezetői irodában), s mivel minden munkahelyre jut egy-két kommunista. a mozgósítással nincs baj. Akár taggyűlésről, akár valamilyen termelési, vagy politikai fel­adatról van szó. Mint legutóbb például a vietnami műszak, amelyben szinte a teljes vál­lalati létszám részt vett. — Az a szerencsém — mondja —, hogy beosztásom­nál fogva szabad mozgásom van, sőt kötelességem is he­tenként bejárni az építkezése­ket. Ezeket az alkalmakat aztán felhasználom arra is, hogy találkozzam az alapszer­vezet tagjaival. Máskülönben csak a taggyűléseken látnánk egymást. Ez pedig édeskevés ahhoz, hogy a párttitkár jól láthassa el a feladatát. Csak néha érzem magamat kissé kényelmetlenül: ha olyan kér­désben kell döntenem, amely­ben nemcsak mint párttitkár, de mint munkaügyi osztályve- illetékes vagyok. • • • — Hogy-hogy? — Mert ilyenkor az az érzé­sem, mintha a két funkció szembefordulna egymással. Mint párttitkár — látva a pa­nasztevő jóhiszeműségét — szeretnék ránézve kedvező döntést. Mint munkaügyi osz­tályvezető pedig tudom, hogy a panasz nem jogosult. Meg kell hát mondanom az illető­nek, nincs igaza. Mennyivel jobb azoknak a titkároknak, akik azt mondhatják: „Majd kivizsgálom...”, s a választ is ezzel kezdheti. „Ilyen és ilyen osztályvezető véleménye sze­rint. .satöbbi, satöbbi. Hát nem kényelmesebb... ? És nevet. Nevet annál is inkább, mert Kerekes Elemér sosem kereste a „kényelmes” megoldásokat. Pedig előfordult már, hogy az igazság nemcsak az érintettnek, de a titkárnak is kellemetlen volt. Az egyik szállítási vezetővel járt így. — Sokáig beteg voltam, s amikor ismét beálltam a csa­tasorba, a taggyűlésen új ar­cot látok. Fel is szólalt. Ér­telmesen, kerek mondatokban beszélt. Megkérdezem: ki ez? Mondják. Megörültem, hogy egy értékes taggal gyarapo­dott az alapszervezet. Igazán nem vagyunk bőviben a gya­korlott pártmunkásoknak. Az­tán egy revízió szabálytalan­ságokat tárt fel a szállítás bizonylati rendjében. Mind­két szállítási vezetőt, az én emberemet is felelőssé tették érte. Mivel mindketten part­tagok, kivizsgálta ügyüket az alapszervezeti vezetőség is. Ügy láttuk, hogy a hibákban nemcsak ők, sőt elsősorban nem ők, hanem a feletteseik a vétkesek. Kértem a fegyelmi büntetés enyhítését. Mondták ugyan nekem, hogy érdemte­lent védek, de én addig nem változtathatok a véleménye­men, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződtem, nem igaz? Szóval, kiálltam mellet­te. Aztán hírül vettem, hogy újabb szabálytalanságokat kö­vetett el. Kérdőre vontam, le­tagadott mindent. De most már bizonyítékok voltak elle­ne. A szemébe mondtam. Azt is, hogy szégyellje magát, ke­ressen magának másik álíást... AZ ALAPSZERVEZET egyéb gondjai kerülnek szóba. — A legtöbb problémát az oktatás okozza. Illetve inkább az, hogy az alapszervezet tag­ságának a zöme alacsony isko­lai végzettségű emberekből áll. Az idősebbektől — van­nak vagy nyolcán —, már nem is kívánhatjuk, hogy iskolába iratkozzanak. De sajnos a többiek is meglehetősen pasz- szívak a tanulásban. Akik te­hetnék. Koruknál és elfoglalt­ságuknál fogva. De sajnos, még a pártoktatásra sem je­lentkezett az alapszervezet minden tagja. Ebben feltétlen változást szeretnénk elérni a következő oktatási évben... Annál is inkább, mert megfi­gyeltem: azok a kommunisták, akik elméletileg felkészültek, aktívabbak a szervezeti élet­ben, de a munkahelyükön is több hasznukat vesszük. Aztán elég nehéz szemmel követni tovább zető is Sikeres ötéves tervet zártak megyénk kisipari szövetkezetei „A tanácsi és szövetkezeti ipar kiemelt feladata a la­kosság szolgáltatási igényei­nek kulturált kielégítése." (A Magyar Szocialista Mun­káspárt Nógrád megyei pártértekezletének határoza­tából .) Gazdag öt évet hagytak ma­guk mögött megyénk kisipari szövetkezetei. Annak ellené­re, hogy beruházásokra csak alig több mint 7,6 millió fo­rint jutott, a termelési érték tavaly mégis 44 százalékkal 38,6 millió forinttal volt na­gyobb, mint az ötéves terv kezdetén. Ez a fejlődés tíz százalékkal haladta meg az előirányzatot. Kedvezően alakult a terme­lékenység. Tavaly az egy fő­re eső termelési érték 22,7 százalékkal volt magasabb, mint öt évvel ezelőtt. A kisipari szövetkezetek fő feladata a lakosság szolgál­tatási igényeinek kielégítése. A tervidőszak alatt 69 új részle­get hoztak létre, és ma már 183 egység dolgozik a megyében. Megvalósították a hozom-vi- szem szolgálatot. Ma már 72 felvevő helyet üzemeltetnek. A lakossági javító munkák­nál kevesebb lehetőség van a termelékenység növelésére. Ha viszont azt vesszük ala­pul, hogy a lakossági mun­kák részaránya tizenegy és fél százalékkal növekedett és azt, hogy az újonnan létre­hozott részlegek kapacitását nem minden esetben tudták lekötni, kihasználni — még értékesebb az eredmény. A szolgáltató iparban a la­kosság igényeinek megfelelő­en 84 százalékos volt a fej­lődés, de a létszámot is két­szeresére növelték. Ez a fej­lesztés a korábban ellátatlan területeken történt. A későb­bi fejlesztésnél is feltétlen fi­gyelembe kell venni, hogy a kisebb egységek kapacitását: nehéz kihasználni, aligha le­szoknak a párttagoknak a fej­lődését, magatartását, akik tá­vol élnek Salgótarjántól. Sokat segít, hogy felvettük a kap­csolatot a helyi pártszerveze­tekkel. Időnként érdeklődünk náluk az embereinkről. Ami egyébként a pártszervezetek­kel kialakított kapcsolatokat illeti, ennek más tekintetben is í'ájöttünk az „ízére". A mi vállalatunk munkája olyan természetű, hogy eltép- hetetlenül kötődik más válla­latok életéhez, tevékenységé­hez. Hiszen építünk, nekik építünk. Ha nekünk gondja­ink vannak, az nekik is gond. Már eddig is sokat használt az ügynek a különböző válla­latok kommunistáinak együtt­működése. Ezt az együttmű­ködést jelenleg a Tűzhelygyár pártszervezetével még tovább fejlesztjük. Az idén kezdődő rekonstrukciót határidőre akarjuk befejezni. Jó látni, tapasztalni, hogy ezért a fele­lősséget nemcsak mi érezzük, de a tűzhelygyári kommunis­ták is. Biztonságot ad ez a tudat... AZ OSZTÁLYVEZETÖ- PÁRTTITKÁR ajtaja sűrűn nyílik, csukódik. Hol munka­ügyben, hol pártügyben ko­pogtatnak. És gyakran lehe­tetlen kettéválasztani: a fel­adat egyszerre szólítja a hi­vatali és a pártvezetőt. De tíz éve pártmunkás, négy éve titkár Kerekes Elemér. S ha né­ha vitázik is benne a hivatali vezető a pártfunkcionáriussal, biztos, hogy felülkerekedik az igazság — a kommunista igaz­sága. Cs. G. hét olyan eredményeket eh érni azoknál, mint a köz­ponti helyeken. A tárgyalt Időszakban több átszervezés is történt. Egye­sült a Sóshartyáni Szegkovács KTSZ és a Nógrádmegyeri Vastömegcikk KTSZ. Meg­szűnt a Balassagyarmati Mű­anyagkészítő KTSZ. A zagy- vapálfalvai szövetkezet má­sikba olvadt be. Több he­lyen profiltisztítást hajtottak végre. Ezek a szervezeti in­tézkedések is hasznosnak bi­zonyultak, hozzájárultak az eredményekhez. A helyi iparpolitikai tevé­kenység összességében sokat fejlődött. Értékben 96,4 szá­zalékkal növekedett öt év alatt. Részleteiben, azonban már egész más képet mutat. A méretes ruházat és a mértékutáni cipökészitésben nem tudták elérni a terve­zett fejlődést. Ennek részben megvan a magyarázata is. Az ipar egyre jobb konfekciós termékkel látja el az üzlete­ket. Olcsó és jó cipőket szál­lít a bőripar. A többszöri árleszállítások, kiárusítások hatása is lényeges. Ezért a kisipari tevékenység egyre in­kább a rendkívüli méretű ru­hák, lábbelik készítésére kor­látozódik. Az igazsághoz tar­tozik az is, hogy nem min­den esetben biztosítottak meg­felelő minőségű anyagot a megrendelőknek. A cipőjavításoknál a ter­vezett növekedést nem érték el. sőt tavaly már keveseb­bet javítottak, mint öt év­vel ezelőtt. A helyi iparpolitikai ter­ven belül a legnagyobb fej­lődés a lakossági építkezé­sekben volt. Az előírt 147,2 százalékos növekedéssel szem­ben 222,6 százalékos ered­ményt értek el. Az 1960. évi alig több mint 9 millióval szemben tavaly több mint 30 milliót tett ki a lakosság részére végzett építőipari munka. Az igények örvende­tesen megnövekedtek, és en­nek megfelelően fejlesztették ezt az iparágat. A közületek igényeit is figyelembe vették és a salgótarjáni lakáskar­bantartót, célberuházásokkal többszintes társasházak épí­tésére is alkalmassá tették. Más a helyzet a személyi szolgáltatásoknál. Nem ér­ték el a tervezett 74,7 szá­zalékos növekedést, attól hat és fél százalékkal elmaradtak, öt év alatt a megye külön­böző helységeiben 35 fodrász és kozmetikai részleget léte­sítettek, de ezek egy részé­ben kicsi a forgalom. A me­gyeszékhelyen a városrende­zés miatt több részleget üt kellett költöztetni, s az új helyeken nem egyszer hiá­nyoztak a szükséges munka- feltételek. A tárgyi feltételek mellett olyan okok Is közrejátszot­tak, mint például a kiszol­gálás kulturáltságának a hiá­nya. Az új ötéves tervben ezen a téren kell gyökeres változást elérni, csakúgy mint a személyi szolgáltatás le­hetőségeinek bővítésében. Kisipari szövetkezeteink eredményekben gazdag ötévet hagytak maguk mögött. A harmadik ötéves terv tenni­valói azonban még „gazda­gabbak”. A helyi iparpoliti­kai tevékenységnek 32,1 szá­zalékkal mintegy 16 és fél­millióval kell növekedni. A legnagyobb, mintegy 45 szá­zalékos fejlődést a lakossági építkezésekben kell elérniük. A személyi szolgáltatásban 15 százalékos fejlődést ír elő a terv. Olyan feladatok ezek, amelyeket csak még jobb munkával lehet teljesíteni. B. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom