Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

Í96K. március 18. péntek. NÖGHÁD 1 Takarékosabban .Feszítettek, a tervszámok. Nincs olyan gyár, üzem, vagy bánya, ahol ne ezzel kezd­ték volna a termelési tanácskozást. Ha meny- nyiségben nem is ír elő többet a terv, a lét­számmegtakarítást, az önköltségcsökkenést azonban valamennyi helyen megköveteli. Ahol az 1964 decemberi párthatározat szelle­mében a takarékosságot nem kampányfel­adatnak tekintették, ott az idei tervszámok láttán nem lepődtek meg. Készültek, számí­tottak rá. Előrehaladásunk fontos eszközének tartják ma is a gazdaságosabban, takaréko­sabban szemléletet. Üzemeinkben az elmúlt évben szép ered­mények születtek, azonban őszintén szólva nem tettünk meg mindent... Az éves mérleg- készítésnél derült ki, a kritikusabb vizsgálat során, mivel lehetett volna jobban gazdálkod­ni. hol adtunk nagyobb engedményeket. Bányáinknál általában jobbak az eredmé­nyek, mint korábban voltak, mégis kevesebb lenne az önköltség, ha több fát visszanyer­nek, újra beépítenek, s újat mentenek meg vele. Kisterenyén bebizonyították: mit jelent a régi anyag hasznosítása. Jelentős mérték­ben csökkent az önköltség, és az állami do­táció. Ha egy százalékkal sikerül csökkente­ni tröszti szinten az anyagköltséget, az két­millió forintot, 13-14 családi ház értékét je­lenti. Fillérekből súlyos százezrek, milliók lesz­nek- A bányában hullik a sínszög, nincs olyan nagy becsülete, mert ha kell van, pedig egyetlen darab egy forintba kerül. Ha egy acéltám marad a fejtésben, elvész 1640 fo­rint, annyi, mint egy átlagos munkás egy ha­vi keresete. A 17 forintos bilincs, a 11 forin­tos pipacsavar gyakran fekszik a porban. A takarékosság itt kezdődik és folytatódik ott, ahol rabolt fát építenek vissza biztosításnál. Az ilymódon megtakarított bányafa köbmé­teréért 600 forintot írhatunk az önköltség­csökkentési számlára. De lehetne sorolni az üveggyárak építke­zések, vasas üzemek példáját. Gyakran látni olyan építkezést, ahol a külső szemlélőnek is feltűnik a helytelen anyagtárolás, a veszen­dőbe menő mész, cement, valamint nyílászáró szerkezet, amely a helytelen tárolás miatt el­deformálódik. Hány helyen lehet selejtes termékkel találkozni, olyannal, amelyet gyártás közben rontottak el, vagy jó minő­ségben készítettek el, csak a tárolás volt helytelen. Mindent egybevetve nagyon sok még a le­hetőség a takarékosabb, gazdaságosabb mun­kára. Föntről lehet számokat diktálni, kerete­ket meghatározni, de azok önmagukban fa­batkát sem érnek, ha a munkahelyeken hi­ányzik a takarékossági szemlélet, ha a mun­kás nem érzi sajátjának az anyagot, amivel dolgozik. Az idei tervszámok valóban feszesek, de tegyük hozzá reálisak is, mert feltételezik, hogy a takarékossági szemlélet tért hódít az élet minden területén. Terjesztése feladata minden kommunistának, minden vezetőnek s egyáltalán: mindenkinek. Az idén általában mindenütt takarékossági terveket készítettek a lehetőségek figyelem- bevételével. A versenyfelajánlásokban is egy­re nagyobb szerep jut ennek a feladatnak. Szükséges, hogy érvényt szerezzenek az ab­ban foglaltaknak. Mert arról van szó: ha ta­karékosabban, gazdaságosabban gyorsíthatjuk fejlődésünket. dolgozunk B J. Szocialista módon♦.. Jutalomutazás a legjobbaknak A szocialista munkaverseny, a szocialista brigád-mozgalom eredményesen járult hozzá a jobb termésátlagok, a nagyobb termés eléréséhez az érsek­vadkerti Magyai-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet­ben. Nálunk már 1964-ben csat­lakoztak a munkacsapatok a szocialista cím elnyeréséért indított vetélkedéshez. Az eredmények értékelésekor két csapatnak lehetett megadni a szocialista címet: Sági Já- nosné dohányos munkacsapa­ta és Csabák Ignácné nö­vénytermesztési munkacsa­pata nyerte el kimagasló eredményei alapján. A szocialista munkacsapat­mozgalom tavaly tovább fej­lődött termelőszövetkezetünk­ben. Habár a nehéz eszten­dő, a rossz időjárás sok gon­dot okozott a munkákban, ta­valy a benevezett hat csapat közül három növénytermesz­tő, egy állattenyésztő és egy baromfinevelő munkacsapat érdemelte ki a megtisztelő címet. A növénytermesztés­ben Cseh Lajosné, Záhorszki Jánosné és Kovács Józsefné munkacsapata, a borjúnevelés­ben Csillag Gyula, a baromfi- tenyésztésben pedig Záhor­szki Erzsébet munkacsapata nyerte el a szocialista mun­kacsapat címet. A versenyben résztvevők termelési vállalásait a szö­vetkezeti tervek szabják meg. Sajnos az időjárás nagyon befolyásolja az eredményeket, mert a csapatok hiába vég­zik el szorgalmasan és példa­mutatóan a növényápolást, ha az idő tönkreteszi a mun­kát, s emiatt történik kiesés. Az ilyen körülményeket fi­gyelembe kellene venni, mert elhanyagolásuk károsan be­folyásolja a versenyszellemet. A rossz időjárási tényezők kikapcsolására mi is keressük a lehetőségeket. Egyébként a szocialista mun­kacsapatok közösségi szelle­me nagyon jő. Rendszeresen részt vettek politikai oktatá­son, s mind nagyobb a szak­mai érdeklődés is. Ezt a ter­melőszövetkezet vezetői is elősegítik azzal, hogy tapasz­talatcserékre viszik a munka­csapatokat. Ugyanakkor ezek a tapasztalatcserék jutalom- utazások is. Az idén a tava­lyi győzteseknek lehetőséget teremtünk, hogy a mienk­nél jobb közös gazdaságokat látogassanak meg, megnézzék az ott folyó termelőmunkát, s egyben ismerkedjenek az or­szág más vidékeivel is. Ebben az évben tovább ter­jed a munkacsapatok ver­senymozgalma. Vezetőségünk minden segítséget megad, hogy minél többen vehessenek részt a szocialista címért fo­lyó küzdelemben. A tervtár­gyaló közgyűlés után a mun­kacsapatok is megbeszélik a vállalásokat, s ennek alap­ján dolgoznak. A szövetkezet versenybizottsága rendszere­sen figyelemmel kíséri a csa­patok munkáját, s kampá­nyonként értékeli az eredmé­nyeket. Sólyom Ferenc Nemcsak objektív okok Tavaly 87 ezer forint hi­ánnyal zárták az éves tervet a Nógrádmegyeri Vastömeg­cikk Ktsz-nél. Okaként az anyaghiányt említik. Ha ez nincs, akkor a most kifizetés­re kerülő jutalék összege is nagyobb lenne. Az idei kezdést illetően még elszomorítóbb a helyzet. Van munkaerő, megrendelés, mégis úgy vélekednek a ve­zetők, hogy az első két hó­napban legalább félmillió fo­rint lesz a termeléskiesés. Oka ismét az anyaghiány. Talán nem rendeltek idő­ben? A tájékoztatás szerint a múlt év harmadik negyedé­ben elküldték az anyagmeg­rendeléseket. A FERROGLO BUSZ visszaigazolta erre a negyedévre, de alig küldött valamit. A Salgótarjáni Acél­árugyárban készült' huzal any- nyira hiányzott, hogy több napig álltak a drótfonat-ké­szítő gépek. Némileg enyhítették a hi­ányt — ahogy mondják — kunyerálással. Ez azonban egyáltalán nem megnyugtató. Igaz, mióta sürgették az anyagot a FERROGLOBUSZ- nál és a KOHÉRT-nél, azóta kaptak. Felvetődik a kérdés, vajon előbb nem lehetett vol­na ezt megtenni? Bizonyára igen. Anélkül, hogy a KO­KÉRT és a FERROGI.OBUSZ felelősségét kisebbítenénk, a nógrádmegyeriek sem tet­tek meg időben mindent a műszaki feltételek és az anyag biztosításáért. A szövetkezet idei 21,3 mil­lió forintos terve feszített. Csak jól szervezett, jól elő­készített munkával teljesít­hető. A helyzetet súlyosbít­ja a félmilliós elmaradás, amit pótolniuk kell, ha nem akar- nak év közben kötbért fi­zetni a megrendelőknek. Van egy másik akadály is. A sóshartyáni részleg gépe­sítését még tavaly elhatároz­ták. A gépeket is beszerelték, csak az ÉMÁSZ nem tudja biztosítani számukra a szüksé­ges villamosenergiát, mert ki­csi a transzformátor. Állító­lag megállapodtak abban, hogy nagyobbra kicserélik, de azt az ígéretüket visszavonták. Most arra kényszerülnek, hogy drága pénzen egy kilométer távolságról kiépítsenek egy külön vonalat. Meglesz, de mikor? Addig áll a 100 ezer forint értékű gép, kiesik 180 ezer forint értékű termelés és jelentős összeget kell fizetni a Ktsz-nek eszközlekötési járu­lék címen. Mindezt előrelátás­sal, jobb szervezéssel elkerül­hették volna. cÁ bu f áki haditetfi) Bujákon későbben tavaszo- dik, mint a pásztói járás töb­bi községében. Nem véletlen tehát, hogy a tsz vezetőinek fő a feje a havas hegyormok lát­tán. Mintha nem izgultak vol­na eleget amiatt, hogy nem messzire tőlük, Szirákon, Den- gelegen, Palotáson már vetet­ték a borsót és az árpát, ami­kor náluk még dolgavégezetlen tértek meg a határból a gon­dosan előkészített, jól karban­tartott traktorok. Olykor négy­öt traktor, egész menetoszlop verte a port a bujáki főutcán: hazafele motoroztak a tehe­tetlen traktorosok. S hol Pat­kós Istvánnak, a tsz-elnöknek, hol Kórház Andrásnak, a fő- agronómusnak jelentették: ra­gadós a talaj, mélyre süpped a nehéz gép. S amíg az időjárás nem en­gedi a munkát, minden erőt a készülődésre fordítanak. Pontos haditerv készül ember­nek és gépnek. Mindenkinek megvan a beosztása, vala­mennyien ismerik soronlevő feladatukat, csak a „parancs­ra” várnak. Csakhogy az in­dító szó most elsősorban a napfénytől, a melegtől, tehát a kedvező időjárástól függ. A két úgynevezett elsőszá­mú vezető vállára különösem a szántás súlya nehezedik. Csaknem nyolcszáz hold az a terület, amely még szán­tásra vár. Harminc holdon még lábon áll a kukorica­szár, más helyütt viszont le­vágva, kúpokba rakva vár­ja sorsát. A már levágott szárat, ha a fagyos idő engedi, lehordjáik, hogy szükség ese­tén etetésre, almozásra hasz­nálják fel. A még lábon ál­lónak viszont alighanem az lesz a sorsa, hogy az Or­kánokra, a szártépő gépekre bízzák, hadd szórja szét a szántóföldeken. S nyomban jön a traktor, hogy beszánt­sa. A szántásra a szövetkezet vezetői nagy erőket tartalé­koltak. A tsz két lánctalpasa és egy ÜTOS-traktora, azon­kívül a Pásztói Gépjavító Ál­lomás két DT-je, egy SZ-100- asa és öt UTOS-traktora ké­szenlétben áll, hogy mihelyt az idő engedi, kezdhesse a szántást. A növényvédő állomás a vetőmagvak csávázását már elvégezte, a vetéshez készen­létben áll a négy Szuper— Zetor. A vetögépeket is ide­jében, még a tél folyamán ki­javították, csakhogy a bu­jáki meredek hegyoldalakon gyorsan rongálódik a gép, azután az idő is siettet s ez megint géphibáikat idézhet elő Van tennivaló bőven. A tavasszal 120 zöldiborsó. 200 holdnyi tavaszi árpa és ötven holcknyi vörösheremag vár el­vetésre. Az aprómag és ku­korica hibrid vetőmag kivé­telével minden mag készen­létben van. Hogy a rendelke­zésre álló. előreláthatólag rö­vid idővel versenyt futhas­sanak — felkészültek a gépek csoportos üzemelésére. Ez nem­csak azért hasznos, mert a munkára alkalmas határré­szen egyszerre megindulhat minden traktor, hanem ab­ból a szempontból is, hogy a traktorosok könnyebben ki­segíthetik egymást Azonkí­vül az üzemanyag utánpót­lás, az étkezés is egyszerűb­ben megoldható. De amíg a tavaszi szántás és a koraiak vetése meg nem kezdődik, a rendelkezésre ál­ló szabad időt a szépen át­tétéit őszi vetések gondozásá­ra fordítják. Minthogy gép­pel a mély talajviszonyok miatt megoldhatatlan a fej­trágyázás, kézzel szórják a pétisót a zöldellő búzavetésre. Asszonyok vonulnak a domb­oldalon és szórják az éltető nitrogént. Huszonkét kiló- grammot holdanként. A vegyszeres gyomirtással egyidejűleg pedig hozzálát­nak a karbamidos levél trá­gyázáshoz is: előreláthatólag négyszáz hold vetését ré­szesítik karbamidos kezelés­ben. De ha az időjárás en­gedi. még nagyobb területen alkalmazzák a karbamidos levéltrágyázást, ezt az újon­nan bevezetett és jól bevált eljárást. Nagy a készülődés a ka­pások ápolására is, bár a tsz-tagok jelentős része úgy találja, hogy van idő még megtenni a vállalást a kapás területek művelésére, hiszen még a mag földbe sem ke­rült s ha így folytatja az idő­járás, Bujákon áprilisra ma­rad a tavasz. A szövetkezet vezetői azonban egyáltalán nem ilyen nyugodtak. Jog­gal szeretnék pontosan tudni, melyik család mennyi terüle­tet vállal el gondozásra a kapásokból az Idén. A területvállalásban ver­seng egymással a két nö­! A NEB megvizsgálta Mi a helyset a munkásszállásokon? A megyében háromezer em­ber él munkásszállásokon. Nem közömbös, hogy ennek a jelentős munkástömegnek milyen az élete, kulturális és egyéb igényeinek a kielégí­tése. Pótolni kell részükre mindazt, amit családjuktól tá­vol nélkülöznek. A szálláshe­lyek, az ott élők számára a politikai, az általános művelt­ség megszerzésének iskolái is. A kollektív életre való neve­lés helye, amely annál is in­kább fontos, mert a lakók legtöbbje távoli vidékről ke­rült az üzemekbe. Az elmúlt öt esztendő alatt nagy figyelmet fordítot­tak a munkásszállásokra és költöttek rájuk többmillió fo­rintot. A Megyei Népi Ellen­őrző Bizottság az elmúlt he­tekben megvizsgálta a szállá­sok és az ott élők helyzetét. Jártak az Acélárugyár, az építők, a szénbányák, a köz­lekedési vállalat, a MÁV, az állami- és erdőgazdaságok munkásszállásain. Beszélget­tek a lakókkal. Ennek Bir­tokában alakították ki vé­leményüket: az elmúlt évek­ben elért fejlődés ellenére a szállások nem mindenütt töl­tik be hivatásukat. Rend, fegyelem, tisztaság A Salgótarjáni Acélárugyár és a MÁV munkásszállásai azok, amelyek megközelítik az ideális állapotot. A lakók csak jelentéktelen mértékben változnak, önkormányzatuk van, amely ügyel a rendre, fegyelemre, tisztaságra. Meg­szervezi az esti programokat. A rendet, fegyelmet vissza­tükrözik az otthonok. Az Acélárugyárban négy­ágyas Szobák, modern, ké­nyelmes' " felszerelések. Könyv­tár, klubhelyiség, sportpá­lya. három hideg-meleg vi­zet szolgáltató fürdő. Az üzemi konyha mellett — amely az étkeztetésről gon­doskodik — külön tűzhely áll rendelkezésre, több hűtőszek­rény az élelmiszer — tá­rolásra. A szabadidőben pezsgő élet folyik a szállóban. Szel­lemi vetélkedők, rendszeres politikai és filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadások. Gyakori az író­olvasó találkozó. A sport iránt érdeklődőknek, házi baj­nokságokat rendeznek. Ért­hető, hogy a dolgozók ilyen körülmények mellett szíve­vónytermesztő brigád hat munkacsaptának tagsága. Na­gyon büszkék tavalyi eredmé­nyükre, hiszen mind a hat munkacsapat és mindkét bri­gád elnyerte a szocialista cí­met. Oravecz Vencel és Pász­tor József, a két brigádvezető az idén sem akar elmaradni a tavalyi eredményektől, az idén is számítanak Gulyás Jánosné, Molnár Jánosné, Mikcdina Istvánná, Molnár Mátyásné, Pásztor G. Józsefné és Molnár Istvánná munkacsapatainak tevékeny segítségére. A hat munkacsapat érdekes módon vesz részt a kapások művelésében. A kukorica, cukorrépa, a borsó és az ubor­ka művelése százalékos, ter­mészetbeni elszámolásra tör­ténik, de a munkacsapat tag­jai mégsem családokra bont­va, külön vonulva művelik a kapásterületeket, hanem kö­zösen. társaságban. S a munkacsapatok a munka­csapatokkal versengenek a nagyobb hozamokért. Egyelőre azonban még ar­ra törekednek, hogy minden négyszögöl kapásterületnek legyen gazdája, aki majd munkacsapatával távol tartja a gyomot, a gazt a kultúr­növénytől. Lakos György sen tartózkodnak otthonuk­ban. A MÁV munkásszállása is pótolja a családi otthont. Rend és tisztaság uralkodik benne. Lakói főzhetnek, fü­rödhetnek. Azok is megpihen­hetnek, akik három-négy órát időznek az állomáson. A szakszervezeti bizottság ér­deme, hogy á folyóiratok, ké­peslapok, napilapok legfris­sebb kiadásait sem nélkülö­zik. Nem otthon, csak szállás A munkásszállásokon nem mindenütt ilyen az élet. Az építőknél, ahol legtöbb vi­déki dolgozót foglalkoztatnak 250 ember számára építettek szállót. De ebben 300 is la­kik. A négyágyas szobákban hatan is zsúfolódnak. Ez idegesíti az embereket. A szekrényben nem férnek és emiatt viták kerekednek. A vállalat vezetősége azzal is tetézi a hibát, hogy a pót­ágyasoktól is a 140 forintos térítési díjat vonja. Teljesen érthető, hogy a szálló lakói a munkaidő után nem helyben, hanem másutt keresik a szórakozást, amely sok esetben az italozásban merül ki. Azok igényét sem elégítik ki, akik távol tart­ják magukat a vendéglőktől, presszóktól. Nincs kultur- helyiség, tv az ebédlőben, ahol este kilencig is elnyú­lik az étkezés. Nem is tud­nak szervezett kulturális éle­tet kialakítani. Az előadások­ra neon mennek. Pedig a mű­velődésre igényt tartanak. Bizonyítja ezt a könyvtári könyvek olvasottsága, vagy a nők részére rendezett szak­mai tanfolyam, amelyen a z érdeklődők rendszeresen résztvesznék. A szénbányászoknak Mi-- zserfán, Hányáson és Nagy- bátonyban van jelentősebb szállójuk. Az utóbbi kihaszna- latlan. Az illetékesek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy lakóit a kánvási szállóba helyezik át. Többen idegen­kednek ettől, mert közismert, a kányási szálló ellátása ala­csony színvonalú. A konyha tssztátlan, a klubszobát nem fűtik. A tv gyakran elromlik, a kijavításával pedig kés­nek. A mizserfai szálló modem, néhány éve készült. Száz sze­mélyes. Társalgója, klubszo­bája. fürdője és büféje van. lakói mégsem érzik magu­kénak a munkásszállást. A tisztaságra nem ügyelnek, nincs kulturális igényük, sokan kö­zülük italosak, nem élnek kol­lektív életet. Ennek legfőbb oka, hogy' az önkormányzat nem működik, nincs aki he­lyes irányba terelje az embe­rek gondolkodását. A balesetek forrása Még rosszabb a helyzet a közlekedési dolgozók szállása­in. Az ágyneműk piszkosak, a szobák fűtetlenek még a tisz­tálkodási lehetőség sem bizto­sított. A dolgozók szívesebben alszanak a gépkocsik fülkéjé­ben, mint a szálláshelyen, ahol viszont nem tudják kipihen­ni magukat. Nagyobb gondot kell fordí­tani a mezőgazdasági dolgozók szállására is. A biztosított pénz ellenére nincsenek ivó­poharak, tiszta ágyneműk. A Cserháti Erdőgazdaságban, a Szécsényl Állami Gazdaságban az ilyen irányú mulasztás pót­lása nem tűr halasztást. A népi ellenőrök vizsgálata a valóságos helyzetet tárta fel. Nagy segítség ez a hibák meg­szüntetéséhez Az illetékes szervek vezetői az ismeretek birtokában megváltoztathatják a munkásszállásokon kifogá­solható állapotokat. B. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom