Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

4 NÖGRÄD március 18. tűntek. Szűkebb pátriánk, Nógrádi számára külö- lösen figyelmet keltő eseményre vállalkozott március elején a Veszprémi Petőfi Színház. A feledettség homályából felszínre hozta drámairodalmunk egyik, szinte a megalkotás pillanatától méltatlanul félretolt, jelentős művét; Madách Imrének Az ember tragédiá­ja mellett legszámottevőbb írását, a Mózest. A drámai költemény annakidején Kolozs­várott, majd a budapesti Nemzeti Színházban alig néhány előadást ért meg, s mérsékelt fo­gadtatásra talált a közönség körében. Nagy­ban hozzájárult ehhez a mű erőszakoltan ak­tualizált értelmezése, mely a dráma fő alak­jaiban a magyar történelem, közelebbről a szabadságharc vezéralakjait akarta megjele­níteni. Ennek a szándéknak sem a kiegyezés utáni légkör, sem a Madách által megírt drá­mai anyag nem kedvezett. Mózes alakját minden jószándékú kísérlet ellenére sem si­került Kossuth egyéniségéhez hajlítani, s a próbálkozás ellentmondásos hatásokban csa­pódott le. A közönség zavartan és értetlenül fogadta a bemutatót, s ezt a dráma nehéz­kes nyelvezete is magyarázta. Hogy a Mózes mégis gondolati drámáink egyik legjelentősebb darabja, mely méltó a megőrzésre, a színpadra, a késői kor figyel­mére, — a veszprémi színház dicséretes, bá­tor vállalkozásából tűnt ki. A drámát most bemutatott alakjában Keresztury Dezső az eredeti alkotó iránti teljes tisztelettel alkal­mazta élő színpadra, úgy, hogy mindvégig tapintatosan háttérben maradt. Nem tolako­dott Madách szerzőtársává, úgy frissített a mű nyelvezetén, hogy megőrizte minden archaikus szépségét. A Mózes veszprémi sikere kései elégtétel Madách Imre költői életművének egy méltat­lanul mellőzött hagyatéka előtt (b. t.) Az ifjú Mózest bizalmasává és legfőbb tanácsadójává fo­gadja a Phárao. Mózes: Bics- key Károly, Phárao: Czeglé- dy Sándor. (Baloldali kép.) Mózes és húga, az őrültségbe űzött Mária. Bieskey Károly és Majczen Mária drámai ket­tőse. (Jobbra fent.) Mózes tettre határozza magát: kivezeti népét Egyiptomból, szövetségre lép népe legjobb­jaival. (Jobbra lent.) OROSZ VIIIIÍYY: A PLATERÓ MŰVELET (25.) A laboratóriumban négy-öt szakértő dugta össze a fejét. Előttük az üveglapon huszon­négy darab cigaretta sorako­zott, felirattal felfelé. A vé­konyka cigarettapapírokon szürke, feltehetően ecsettel rajzolt, időközben előhívott, furcsa, titkos számcsoportok váltak olvashatóvá. A számok ilyen sorrendben sorakoztak: — ... 31 1 12 volt az első­re festve, a másodikon 66^ 8 11 és sorban a következők­re: 83 4 6, 117 1 4, 143 2 1, és így tovább. — Világos! — jegyezte meg az egyik desiffrirozó — ecset­tel dolgoztak, hogy ne sért­sék meg a papírt. — Na, Elek elvtárs — for­dult Pikó az egyik főhad­nagyhoz — most mutassa meg, mit tud! Elek főhadnagy azonban nem tudott semmit megmu­tatni. Órákig törte a fejét, de semmi épkézláb gondolat nem jutott az eszébe. Késő éjszaka volt már, amikor pi­henni tért. Sokáig feküdt ha­nyatt az ágyon, nem tudott el­aludni. Egyszer csak — fe­lesége óriási ijedelmére — ru­góként pattant fel fekhelyé­ről. A telefonhoz rohant. Hív­ta az ügyeletet. — Mi az öreg lakásának te­lefonszáma? — kérdezte. Lázas sietséggel tárcsázott. Sűrű bocsánatkérések köze­pette ’mondta, hogy eszébe jutotl valami. Az alezredes nem győzte megnyugtatni, hogy sorolja csak nyugodtan, hiszen még ő sem aludt. — Alezredes elvtárs — ha­darta Elek — arra gondol­tam, hogy ha két fél, egy­mástól távol titkos közle­ményt akar váltani, erre ki­tűnő módszer, ha megállapod­nak egy könyv címében. Mondjuk Kipling: A dzsungel könyve. És szépen írják a levelet’ 25 3 12. Ez azt je­lenti, hogy a huszonötödik ol­dal, harmadik sor, tizenket­tedik betű... — és így to­vább. Mit szól hozzá, alezre­des elvtárs? És a könyv cí­mét csak ők tudják ... — Hm. Igen. Feküdjön csak le. Jó éjszakát. — dör- mögött az alezredes, majd hoz­zátette: — Aztán két óra múlva ... várjon csak . .. nem kettő, másfél óra múlva je­lentkezzen nálam, odabent. Akkorra legyenek kéznél az összes, rendszeresen vett, ed­dig meg nem» fejtett rádió­közlemények. Na, jó éjszakát. • A községi kultúrház öltö­zőjében nagy zsongással, vi­dám sietséggel készültek a fiatalok a fellépésre. A kamarakórus nagy igye­kezettel, de visszatartott, hangerővel próbált az egyik sarokban. Leginkább a vers­mondók idegeskedtek, mint rendesen, most sem tudták jól a szöveget. Nagy Andris fűtött volna, mint egy pedel­lus, de a kavargás annyira lakötötte a figyelmét, hogy inkább csak fojtó füst lepte el a szobát, ami miatt szinte állandóan szellőztetni kellett. A lányok fáztak és a kályha közelébe húzódtak, de a kor­mostenyerű Andris kartávol­ságán kívül. Az egyik lány likőrt kínált körbe a szei-eplőknek, ami még inkább fokozta jó han­gulatukat. A nézőtéren párszáz érdek­lődő foglalt helyet, többé-ke- vésbé betöltve a széksorokat. A község lakói már megszok­ták és szerették a bőhumorú katonaműsorokat. Sárkány hadnagy konferál­ta be a műsort, néhány szel­lemes katonaviccet lopva a bevezetőbe. Ákos az ajtó kö­zelében ült, Andris az öltöző­ben fűtött és magáramarad- va suttyomban a lányok in- timebb ruhaneműit simogatta. Meg volt győződve, hogy e perctől ő is a kultúrcsoport- ba tartozik. Joós a háttérfüggöny mö­gött sétálva verset magolt. Annyit bíbelődött a szöveg­gel, hogy jószerint át sem tudta élni a vers hangulatát. Pedig éppen a versek követ­keztek. Ákos kiszaladt a nézőtérről, néhány perc múlva visszatért és leült a legszélső székre. Szemei furcsán csillogtak. Sárkány hadnagy bejelen­tette a csasztuska-brigádot. A nagyon népszerű és közismert Magyar Twiszt dallamára énekeltek apró epizódokat a katonaéletből. Ilyeneket: „— Hajnal előtt félórával — Twiszt. Megyünk reggeli tornára — Twiszt, Szaladgál a kiskatona, Jancsi, meg a Miska koma, Somogyi József alkotását állítják lel Salgótarján ban S nyakukon az ügyeletes tiszt... Twiszt! Nyakukon az ügyeletes tiszt... Twiszt! Általában az egész műsort a katonák írták, még a tánc­játékokat is. Igazán minden elismerést megérdemeltek. Ákos többször kirohant a teremből, de néhány perc után mindig visszatért. Az utolsó jeleneteken már ő is mosolygott. A tánc alatt az égők több­sége „elromlott”, és a félho­mályban parázslón a szere­lem ... Az alakulat könyvtárosa igencsak elcsodálkozott, ami­kor az ügyeletes tiszt éjfél körül felkeltette.. — Gyerünk, gyerünk, öl­tözködni! — hallotta félálom­ban az utasítást. — Valami polgári alkalmazott könyvtá­ros van itt a HM-ből. Azon­nal rovancsot kell tartani! Holnap jön egy bizottság, és szigorúan becsukják azt a könyvtárost, akinél valami nincs rendben! Miután úgy-ahogy felöltöz­ködött és macska módjára megmosdott, az „ellenőr” már a könyvtárban várta. A kar­totékokat kérte. Néhány per­cig nézelődött, rámutatott egy-két hibára, majd eltávo­zott. — Folytassa csak az elv­társ! — szólt vissza az aj­tóból. — Holnap alighanem jön a bizottság és tudja mi­lyen szigorúak, ha valahol nem stimmelnek a dolgok. A könyvtáros magában ká­romkodott. Semmit nem ér­tett az egészből. Elkészültek a Salgótarján új főterét díszítendő emlék­műtervek. Mint ismeretes, a meghívásos pályázatra három neves szobrászművészünk. Kalló Viktor, ifjú Szabó Ist­ván és Somogyi József készí­tett tervezetet, amelyeket a lektorátus március 9-én zsű­rizett Budapesten. A három pályamű közül a zsűri egy­hangúlag Somogyi József két figurás kompozícióját fogad­A Nógrád megyei Nőtanács pedagógiai bizottságának kez­deményezésére a Móra Fe renc Könyvkiadó tervbe vet­te 1967-re egy színes Nógrád megyei olvasókönyv megje­lentetését. A tervek szerint a gazdagon illusztrált kiadvány a megye történelmi múltját, néprajzát, irodalmi életét, műtörténetét, gazdasági és po­litikai tevékenységét ismerte­ti majd a gyermekek életkori Festők, mázolok és az Or­szágos Szakipari Vállalat mű- anyagburkolói szállták meg az új salgótarjáni bölcsőde épületét. Az egymillió nyolc- százezer forintos költséggel a Lovász József utcában léte­sített intézmény átadási ha­tárideje március 31-e, s az építők tartják is magukat e dátumhoz. A belső, befejező ta el. A 2,6 méteres figurák sárkányon állanak, egyik fi­gura kezéből galambok száll­nak fel, amelyek a felszaba­dulás önfeledt örömét szim­bolizálják. Az emlékművet a tervek szerint még ebben az évben felavatják a Karancs Szálló, a Főtér 13-as jelű épület, s az épülő üzletház által ha­tárolt térség középpontjában. Nógrád megyei olvasókönyv készül Átadás előtt sajátosságainak megfelelően. A gyermekantológia, amelyet a kiadó egy sorozat első da­rabjának szán, elsősorban a 10—14 éves korú fiatalokban akarja az ország egyes táj­egységeinek szeretetét el­mélyíteni. Az antológia szerkesztési munkáit megkezdték. A kö­tet elkészítésében a Nógrád megyében élő írók, illetve képzőművészek vesznek részt. jellegű munkák mellett, kí­vül megkezdődött a terepren­dezés, kerítésépítés is. A két foglalkoztatóval, két fektetővel, két fürdetővei, hi­vatali helyiségekkel, szolgá­lati lakással ellátott negyven személyes bölcsődét előrelát­hatólag április közepén már birtokba is vehetik az illeté­kesek: a gyerekek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom