Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
19««. február 22. kedd. N O G R A D 3 4% új tavasx elé Még tartanak az elmúlt év gazdálkodását értékelő zárszámadó közgyűlések. A termelőszövetkezeti vezetők, a tagok figyelme is érthetően erre összpontosul. A meleg februári napok azonban arra intenek, közeleg a tavasz, gondosan fel kell készülni a szántásra, vetésre, az ez évi tervek megvalósítására. Meg kelt gyorsítani a gépjavítást Az idei esztendő nehéznek ígérkezik. Jelentős feladatokat kell megoldani minden mezőgazdasági üzemben a tavaszi hónapokban. A tava’yi rendkívül kedvezőtlen időjárás, néhány gazdaságban pedig a szervezetlenseg akadályozta, hogy minden munkát elvégezzenek a termelőszövetkezetek. Több ezer holdon maradt kint a kukoricaszár. Mintegy 30 ezer holdon nem sikerült elvégezni a mélyszántást. A talaj nedvessége is a belvíz-veszély nagyobb, mint az utóbbi években bármikor volt. Ez eredményes, gyors munka gondos felkészülést, jobb szervezést igényel a termelőszövetkezeti vezetőktől, tagoktól egyaránt. A szántásra váró terület nagysága az esetleges kipusztulások, trágyázás. vagy belvizek miatt még nőhet. Pedig a 30 ezer hold felszántáshoz is mintegy 300 traktor egyhónapi, jól szervezett munkája szükséges. A szakemberek feladata tehát számba venni, van-e elegendő erőgép, traktoros. Esetleg nem szükséges-e az adott táblába tervezett kultúrát mással felcserélni, hogy a korai növények a legkedvezőbb időben kerüljenek a földbe. Esetenként azt is figyelembe kell venni — mint az a múlt évbon is történt — hogy egy-egy tábla felszántása csali több szakaszban lehetséges. A szántásra váró terület nagysága, a gépek száma Üzemenként változó. Néhány termelőszövetkezetben azzal is számolni kell, hogy saját erőből nem bírnak időben megbirkózni a talajmunkákkal. A gépállomások elsősorban az ilyen termelőszövetkezetekbe Irányítsák a traktorosokat! Szükség lesz arra is, hogy a termelőszövetkezetek segítsek egymást. Félő, hogy az erő- és munkagépek kijavítása késik. Pevényvédelmi tennivalóra, mert az állomás kapacitása még nincs lekötve. Foszfor- és káli műtrágyából szinte korlátlan mennyiség áll a termelőszövetkezetek rendelkezésére. A fejtrá- gyózáshoz szükséges nitrogénműtrágya nagy része mór a termelőszövetkezetekben van. Minden évben, de az idén különösen gondosan, takarékosan kell gazdálkodni a műtrágyával. Nem lehet üzemre, talajtípusra, vagy növényféleségre receptet adni. Ezt kidolgozni az üzemben dolgozó szakemberek feladata. Nagy általánosságban azonban — figyelembevéve a népgazdaság és a termelőszövetkezetek érdekeit —, helyes olyan javaslatot tenni, ami többé-kevésbé minden termelőszövetkezetre érvényes. Minden körülmények között biztosítani kell a tavasszal az olyan területek műtrágyázását, amelyeken a kukoricaszárat leszántják. A várható kóros hatás műtrágyával ellensúlyozható. Másik részét a kenyérgabona, ezen belül is az intenzív fajták fejtrágyázására ajánlatos felhasználni A takarmánytermő terület a legkedvezőbben hasznosítja a műtrágyát. A megyében 05 ezer hold a rét- és lega- lőterület. amely eddig szinte semminemű tápanyag visz- szapótlásban nem részesült'. A tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy még a gyengébb minőségű legelőkön is egy mázsa műtrágya két-há- rom mázsa fűtermós növekedést eredményez és a fűállomány minősége is javul. Természetesen a műtrágya hatása csak a megfelelően gondozott legelőkön, réteken érvényesül teljességgel. Sajnos jól ápolt legelőkkel csak szórványosan lehet találkozni, bár az állami dotáción kívül a javításban a KISZ- és az úttörő szervezet is segít az üzemeknek. Az évelő pillangós takarmányok kétszer fizetnek a gondozásért: egyszer a megnövekedett szénaterméssel, másodszor a talajt gazdagító gyökér maradványokkal, amelyek szervesanyaggal, nitrogénnel dúsítják a talajt. Mindezen túl a termelőszövetkezetek vezetőinek, szakembereinek gondolni kell a mintegy 55 ezer hold őszi kalászos ápolására, a belvíz elvezetésére, henge- rezésre és gyomirtásra is. Új gazdasági év A tavaszi munkákkal együtt készülnek a szövetkezetekben az új gazdasági évre. Most folyik a tervkészítés. A termelőszövetkezetek formába ön- tik elképzeléseiket. Az eddigi évektől eltérően szinte teljes önállóságot kaptak az üzemek a termelési szerkezet kialakításához. A szakigazgatási és felügyeleti szervek a kenyérgabona vetésterület kivételével, egyetlen kötelező mutatót sem adtak. A népgazdaság áruigényét nem az államigazgatási szervek, hanem a gazdaságokkal szerződést kötő, az árut megvásárló vállalatok útján juttatja el a közös gazdaságokba. Utasítás helyett a gazdasági kapcsolat lett a döntő. Az új helyzet kedvezően érintette a termelőszövetkezeteket. Többsége él is a lehetőségekkel. Az eddigi tapasztalatok szerint az új termelőszövetkezeti tervezés jól vizsgázott. A termelőszövetkezetek növekvő önállóságával párhuzamosan a vállalatok is az új helyzetnek megfelelő, a felek egyenjogúságát elismerő kereskedelmi kapcsolatok által igyekeznek feladataikat megoldani. A tapasztalatok kedvezőek, mégis arra kell inteni a termelőszövetkezeteket, hogy az eddigieknél megalapozottabban tervezzenek, vegyék figyelembe a lehetőségeket. A tervkészítésnél azt is látni kell, hogy az utóbbi egy-két évben alkalmazott munkabér formák fellazították a munka- szervezeteket. A gépek nagy része a szövetkezetek tulajdonába került. Azonban az új üzemágak kifejlődését nem minden tsz-ben kísérte a munkaszervezeti formák alakulása. Mindezek figyelembevétele elengedhetetlen ahhoz, hogy a terv megvalósuljon. A terv és az önállóság Az önállóság természetesen felelősséget is jelent, sikertelenség esetén nem lehet aat senkire sem hárítani. A termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának már most arra is kell gondolnia, mit és mennyit termel. A terv- készítéssel egyidőben éppen ezért sok szó esik az ösztönző munkadíjazásról és jövedelemelosztási formák kialakításáról, a termelőszövetkezeti tagság anyagi érdekeltségéről. A múlt tapasztalatain okulva minden termelési ágban olyan munkadíjazási formát kell meghonosítani, amely biztosítja a betervezett feladatok végrehajtását. Természetesen erre sem lehet általános receptet adni. Az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága bizonyos módszereket ajánlott, amelyeket az adottságoknak megfelelően érvényesíthetnek a termelőszövetkezetek. Az egyik ilyen módszer az, hogy a tervek legyenek reálisak, amely a tsz-tagság egészét anyagilag ösztönzi a több termelésre, azáltal, hogy végrehajtása több jövedelmet biztosít a közösségnek és a tagoknak is. Másrészt a termelés minden területén olyan jövedelemelosztási és munkadíjazási formát vezessenek be, amely közvetlen anyagi ösztönzést jelent és legalkalmasabb arra, hogy az adott üzemágban a termelés fokozását elősegítse. A tervkészítés évről-évre visszatérő feladat valamennyi mezőgazdasági üzemben. Most azonban újszerűén, az új helyzetnek megfelelően készülnek a gazdasági év tervei. A termelőszövetkezetek vezetői és tagsága érettebbé vált. Több éves gyakorlatra tettek szert. Többé-kevésbé kialakultak a nagyüzemi keretek és szervezetek, ami lehetővé tette azt, hogy a párt és a kormány nagyobb önállóságot biztosítson a termelőszövetkezeteknek. Megmutatkozik ez a már említett új tervezési módszerben, a termelőszövetkezetek és a felvásárló, termeltető vállalatok újszerű kapcsolatában, az amortizációs alap létesítésében stb. Ezzel azonban együtt jár a termelőszövetkezeti vezetők és szakemberek megnövekedett felelőssége. A tavaszi készülődést s a tervezést gondosan és jól kell végezni, minden eddiginél nagyobb önállósággal és felelősséggel. Tóta Ferenc a Megyei Tanács-vb elnök- helyettese Mai jegyzetünk Kereseti forrás vagy küldetés? Nemrégiben ugyanebben a rovatban körzeti orvosok áldó- zatkész, fáradhatatlan és önzetlen munkáját dicsértem, s azóta mind többen állítanak meg a témába vágó kérdéssel és kéréssel. A baglyasaljai óvónő a tarjáni vásártéren lakó körzeti orvost ajánlotta figyelmembe, minthogy egy régebbi alkalommal őt hívta ki hozzátartozójához, „maszek-alapon”. A kihívott orvos azonban nem fogadott el honoráriumot, még a taxiköltséget sem engedte kifizetni: „Hagyja asszonyom! Mindketten fizetésből élünk és én csak a körzeti, illetve az ügyeletes orvost helyettesítem!” Pedagógus ismerősöm a salgótarjáni bányakórház belgyógyászatának orvosait, egyik kollégám a túlterhelt és szívós urológus-főorvost tartja érdemesnek a figyelemre és dicséretre. Alig egy hete pedig a rétsági járási tanács egyik munkatársa, valamint a tolmácsi Erdőkémia Vállalat egyik dolgozója kért meg: írjak dicsérő cikket a balassagyarmati kórház belgyógyász orvosairól és az ott dolgozó ápolónőkről. Mások a gyarmati ideggyógyászok fáradozását tartják rendkívülinek. S legutóbb egy falusi orvost emlegettek ismerőseim, mint megírandó riportalanyt: „Valamennyi fekvőbetegét naponta végiglátogatja. Sokszor még este tízkor is a beteg ágyánál ül. És nem fogad el egy fillér honoráriumot sem.'’ Jóleső és kétszeresen elgondolkoztató megjegyzések, jelzések ezek. Azonkívül, hogy néhány esetben az egyszerű kötelességteljesítést is meglepetéssel fogadják, olyan szép és megnyerő vonásokra utalnak, amelyek élénken cáfolják orvosaink túlzott, elítélendő anyagiasságát. Volt időszak, erre bizonyára valamennyien emlékszünk, amikor az orvosi hivatás említésére meghökkentő történetek hangzottak el borítékban átnyújtott százasokról, a borravalót mellőző betegek elhanyagolásáról és doktoraink dáriusi gazdagságáról. Kétségtelen, hogy az elmarasztaló ítéletek csak az orvosi lcar egy csekély hányadára vonatkoztak, viszont a dicsérő és pozitív észrevételek azt mutatják, hogy a szocialista erkölcs mind szélesebb tért hódít és likvidálja a konjuktúra-lovago- kát, a nyerészkedőket. S ez a természetes. Az igazi orvos, bármilyen tudományos szinten álljon is, Hippokrátész óta küldetést tölt be és áldozatot vállal az emberiségért. Regényes életű elődeik még tilalmakkal és üldöztetésekkel dacolva küzdöttek a tudományos igazságokért, mai orvosaink pedig a tudomány vívmányait teszik közkinccsé, hogy testben és lélekben erősödjünk. Az elődök sorában találjuk a belga Vesaliust, aki megdöntötte Gclanus félrevezető tanitásait, amelyeket majmokon és sertéseken végzett boncolásai nyomán emberekre általánosított. S vállalta az üldöztetést a tudományért, az igazságért. A spanyol Serve- tus, a kis vérkör felfedezője, 1553-ban eretnekség miatt máglyán fejezte be életét. De a hősi életű, nagy elődök sorában' olyan ismert nevek is szerepelnek, mint Semmelweis Virchow, Pasteur, Lister, Curie, Röntgen, hogy csak néhányat említsek. S amikor az igaz életű orvosainkat köszöntjük a páciensek nevében, akkor minduntalan a nagynevű tudós elődök élete lebeg előttünk. Űk hagyták meg minden idők orvosainak, hogy az orvosi pálya küldetés és nem kereseti forrás. S ennek jegyében tolmácsolom most a rétságiak üdvözletét és köszönetét a balassagyarmati belgyógyászat ápolóinak, orvosainak és mindazoknak, akiket illet. Akik névtelenül, de a társadalom megelégedésére teljesitik fárasztó, szép küldetésüket. Lakos György Város a* Ipoly partián (6.) Egymás ellen vagy egymásért? dig a földeken minden traktorra szükség lesz. Meg kell gyorsítani tehát javítását a gépjavító állomásokon, termelőszövetkezetekben egyaránt. Már most gondosan számba kell venni a talajelőkészítéshez szükséges munkagépeket, s ahol hiányzik valamilyen munkagép, haladéktalanul meg kell vásárolni, hogy adott időben rendelkezésre álljon. Arra is számíthatnak, hogy szükség lesz a kettős- és nyújtott műszakok megszervezésére. Takarékos műtrágyázás A megyei, a járási tanácsok a rendelkezésre álló vetőmag és műtrágya-kereteket lebontották, a szállítmányok nagy része megérkezett már a termelőszövetkezetekbe. Ezekben a napokban hozzá kell fogni a vetőmag előkészítéséhez. A csíraképesség megállapítása az idén különösen fontos. Mint ismeretes, a tavalyi rendkívüli időjárás a magvak csírázóképesséaei kedvezőtlenül befolyásolta A Növényvédő Állomás a lapokban megkezdi a csávázási. A tapasztalat szerint nem minden termelőszövetkezet gondolt erre a fontos nöBalassagyarmat és Salgótarján erőviszonyának 1950. évi fordulásával huzamos ideig íarkasszemet nézett a két város. Az új megyeszékhely, Tarján még távolról sem bírta a megnőtt feladatok betöltésének tárgyi feltételeit, s ezt sokan kárörömmel figyelték Gyarmaton. A nagy mozgalmi múltú ipari erősség. Salgótarján s a polgári életformát tovább ápoló, szellemi-kulturális hagyatékára gőgös Balassagyarmat rossz szomszédsága sok kezdeményezésnek vált kerékkötőjévé Balassagyarmaton csaknem teljesen megbénult a fejlődés minden további lehetősége, Salgótarján viszont különösebben jelentős hagyományok és tapasztalatok híján egyelőre csak politikai, gazdasági irányító tiszt betöltésére vállalkozhatott. A szellemi-kulturális centrum továbbra is Balassagyarmat maradt. S tegyük hozzá: számos kezdeményezésben ma is példának vehetjük az Ipoly parti várost. Az ellentétek merevgörcse nagyrészt a múlté már, az egykori és az i*i megyesz k- hely a megbékélés, az egymást segítés útjára lépett. Nem akarjuk hánytorgatni a történteket, a mindenféle vélt és valóságos sérelmet, mégis úgy lehet, elégtételt nyújthatunk sok mindenért és jószolgálatot teszünk Balassagyarmatnak, segédkezhetünk magára találásában továbbfejlődésében, ha meghallgatjuk tegnapi és mai gondjait-bajait, holnapi és holnaputáni terveit. A tanár, akit erről kérdezek, egyik értékes ügyvivője a város kulturális és művészeti életének. — Minden sanda gondolat nélkül — kezdi fejtegetését — talán azt kellene először megnézni: mi volt Balassagyarmat a múltban és mi most? Ha az országot járjuk, látjuk, mindenütt hatalmas a fejlődés, az építés irama. Balassagyarmat a kisváros maradt, ami volt. Akik évek után hazávetődnek, szinte kisebbnek éézik, mint azelőtt. És mi is, ha jövünk Pestről. Vácott, vagy Aszódon be- szállva a vicinálisba úgy mondjuk: megérkeztünk. Itt a világ vége. — És igaz? — Nincsenek nagyüzemeink, melyek révén új kulturális kívánalmakban ott tarthatnánk, ahol tartanunk kellene. Ma már néhány község kulturális tárgyi feltételekben előbbre van, mint mi. A zeneiskola és a művelődési munka például szinte egymást szorítják ki az egy tevékenységnek is szűk épületből. — A korábbi eredményeik mégis érdemlegesek — próbálkozom ellenvetéssel. — Ez igaz — hagyja helyben —, csakhogy a fejlődési lehetőségek csúcsára jutottunk. Legfeljebb azokat tarthatjuk még ideig-óráig de nem hiszem, hogy a mai kívánalmakat kielégítenék. A népművelés ugyanis az utóbbi öt-hat évben sokrétűbbé, összetettebbé vált, mint amire jelenleg képesek vagyunk Gyarmaton. Üj kulturális létesítményekre lenne szükség, hogy a megyének ezen a részén tudatformáló feladatot tölthessünk be. A város tanácsi és pártvezetősége mindent megmozgat ennek érdekében s most már a megye és a minisztérium segítő szándékát is érezzük, de, hogy igényeink, szükségleteink teljesedhessenek, ahhoz legalább tíz-tizenöt év kell. Persze, addig sem maradhatunk tétlenek, passzívak. Az ötvenes években annyi különféle vád, gyanúsítás érte Gyarmatot: — soviniszta, kispolgári, klerikális —, hogy nekünk fokozottan bizonyítanunk kell a bekövetkezett változásokat. Kétségtelen, hogy a két város a felszabadulás után nem azonos szemléleti alapról indult el, de az is bizonyos: hibás lenne korábbi mércét használni a mai Balassagyarmat megítélésére. Szerencsére, ezt ma már a legritkábban érezzük. S ki tudja, hol tarthatnánk már, ha nincs a korábbi viszály, az indulatoskodás és féltékenység? Nemrég Veszprémben jártam. Veszprém a fel- szabadulás előtt Balassagyarmattal lélekszámban körülbelül azonos méretű város volt. Ma háromszorosa a mienknek. Tőlünk rengetegen elmentek a korábbi lehetőségek korlátossága miatt, pedig a gyarmati emberben erős a lokálpatriotizmus. Azt hiszem ez nem egészségtelen, hiszen a tarjáni ember bizonyára szintén az. Mindenki örül, büszke, ha környezete fejlődik, aki nem bolyongó típus. — Látnak-e most bontako- zási lehetőséget? — Amit az utóbbi években tapasztalunk, feltétlenül biztató. A város fejlesztése kétségkívül elkezdődött s reméljük, csak méginkább fokozódik. További ipartelepítéssel az új kulturális kibontakozás feltételei erősödnének. A város szellemi, művészeti érdeklődése élénk s ezt nagyon szeretnénk nemcsak éb- rentartani, de az új feltételek megteremtéséig is növelni. Rendszeres dolog, hogy különjáratokkal megyünk egy- egy budapesti színház előadására, de nemzetközi hírű együttesek is szívesen látogatnak hozzánk. Nemrég itt járt például a Tátrai vonósnégyes. Azt mondta a zenekar vezetője: nagyon régről ismeri Gyarmatot. A törzs- közönség húsz év alatt kicserélődött, de a mai talán még igényesebb az előzőnél. S így fejezte ki elismerését Ungár Imre zongoraművész is — akiről most tudtuk meg, hogy városunk szülötte. Balassagyarmat múltja nagyszerű hagyományokkal gazdag s a város jelenéből sem hiányzik a kezdeményező kedv. a növekedés igénye. Olyan versenytársává lenni Salgótarjánnak, hogy a nemes vetélkedéssel gazdasági és kulturális eredményeink gazdagodjanak. Salgótarján gazdasági szerepe mellett most nő szellemi centrumává a megyének. Ez távolról sem jelenti Balassagyarmat kulturális rendeltetésének elsorvadását, sőt inkább azt, hogy tapasztalataival ott álljon a megyeszékhely oldalén. Gyarmattól sok mindent tanulhatunk, és a tapasztaltabbtól tanulni nem szégyen. (Folytatjuk) Barna Tibor
