Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
4 NOG R Ä D 1966. február 22. kedd. A fiatal főkertész Ha eljön az ősz, dús fürtöket érlelnek a szőlőtőkék s sziráki határban. Maholnap már 10C hold szőlőt mondhat magáénak az állami gazdaság. Üjonnan telepítették majd mind. A régi, csaknem évszázados tőkéket kivágják. Nem érdemes már azokkal vesződni. Kevés a termés, a pénz is belőle. Még Zelnik Pál, az állami gazdaság régebbi főkertészének „ideje alatt” rakták te le a hegyoldalakat a kincse két érő gyümölccsel. Mosi hogy az idős szakember megérdemelt pihenőjét tölti, nyugdíjba vonult, leánya irányítja a munkát a szőlőben a komlóban is. Zelnik Kai' mindössze 23 éves. Tanulnia nyai elvégzése után együti dolgozott édesapjával, tehát Szirákon töltötte gyakorló évét. Nagyon igyekezett. Cs. Nagy László, az állami gazdaság igazgatója ezért ajánlotta fel neki a főkertész megüresedett helyét. Most ja nuár 1-ével kötötték meg s szerződést és Zelnik Kati egyszerre tekintélyes ember főkertész lett a Sziráki Álla mi Gazdaságban. Édesapja, aki Hatvanba költözött a családhoz, meg-meglátogatja őt. Hetente egyszer áll meg a Moszkvics a gazdaság központjában. Az idős, tapasztalt szakember, az édesapa sok hasznos tanácsot ad az induló fiatalnak. Miután gratuláltunk, arról faggattuk Katit, hogy érzi magát új helyén. Hiszen az országban kevés olyan fiatal főkertész van, mint Szirákon! M:l- liós értékeket bíztak gondjaira. Kati érzi is a nagy felelősség súlyát. De gyanút fogott: — Csak nem riport készül? — kérdezte hirtelen. Ne írjanak rólam ... Nem tudok én semmit sem mondani. Legfeljebb csak azt, hogy sokkal nehezebb ez a munka, mint ahogy eddig, úgy „kívülről” képzeltem ... — A munka az más. Arról szívesen beszélek — szólalt meg némi szünet után. — Nyolcvan holdnyi szőlő, 64 hold komló és nyolc hold szamóca... Ez az én területem. Na és az emberek. Szezon idején 200—250 munkás is dolgozik a szőlőkertekben és a komlóban. Tavaly országosan is jó volt a sziráki komló minősége. Én adtam át, s mind dicsérték. A termés azonban kevés volt. A tervet sem teljesítettük ... A szőlő sem sikerült úgy, ahogy terveztük. Az idén? Szeretnék, sok és jó minőségű komlót, szőlőt elszállítani a gazdaságból... Komolyan, megfontoltan beszél. Pontosan úgy, mint a munkáját szerető, jó szakemberek. Ez persze nem zárja ki azt, hogy Kati igazi, mai fiatal lány legyen. Mert valójában az. Haját rövidre nyíratta. Kezéből elmaradhatatlan a táskarádió. Esténként tanul. Ősz óta egyetemi hallgató. S ha még ezenkívül akad egy kis szabad ideje, akkor olvas. Verset, regényt, folyóiratot, újságot, érdeklődését vonzza az új ... Ha eljön a tavasz, újra emberekkel népesül be a sziráki hegyoldal. Zelnik Kati, a főkertész azt tervezi, az idén már öntözik a kom'ót. És a szőlőt is. A vén szőlőhegyek új termelési eljárások egész sorának tanúi. Az idén szeretné a gyakorlatban is megvalósítani a ve- nyigetakarásos „művelést”. Ezt a módszert még édesapjával kísérletezték ki annakidején. A lényege az, hogy szőlővenyigékkel takarják a talajt és így nincs szüksége a szőlőnek semmiféle művelésre. A talaj nem mozog, nem viszi el a víz. Különösen a hegyvidéki, szőlőtermelő gazdaságoknál van ennek jelentősége. Aztán új szőlőket is telepítenek az idén. De úgy, hogy a tőkék között gépek járnak majd, azok végzik el a munkát. Az új módszert még németországi tanulmányújáról „hozta magával” a fiatal főkertész. Vincze Istvánná Diákok a polgári védelemről Az MSZMP Politikai Bizottságának 1964. április 28-i határozata szellemében a Nógrád megyei KISZ Bizottság a megyei polgári védelem parancsnoksága és a megyei tanács művelődésügyi osztálya a honvédelmi nevelés jegyében polgári-védelmi egészségügyi Ki mit tud7 vetélkedőt rendez a középiskolák (harmadik-negyedik osztályos) tanulói és a tanintézetek fiataljai számára. A vetélkedőn részben a „Középiskolák és tanintézetek polgári-védelmi egészségügyi oktatásához” című előadásvázlat I., II., II. évfolyama anyagának alapján készülhetnek a versenyzők, másrészt a hazafias nevelés és az internacionalizmus kérdéseit tanulmányozhatják az irodalomtörténetből és a történelem tankönyvekből. A szaktanárok és a versenyben résztvevők segédletet kapnak a „Honvédelemről általánosságban” című témakörből is. A jelzett anyagokból a szaktanárok elegendő számú kérdést készítenek az iskolai vetélkedőre. A vetélkedők iskolai fordulóit 1966. március 15-ig kell lebonyolítani, a művelődés- ügyi osztálynak március 20-ig kell jelenteni az első és második helyezett nevét. Az iskolai fordulóból az első és a második helyezett jut a megyei elődöntőbe. Az itt résztvevők 100 kérdésből öt-öt kihúzott kérdésre felelnek. Ennek időpontja: 1966. április 7—8. Helye: A Nógrád megyei Pártbizottság kistanácsterme. Az elődöntő első tíz helyezettje jut a megyei döntőbe. A 14—32. helyezettek ajándékot kapnak. A döntőben 50-ből öt kérdést húznak a versenyzők. A döntőt a Nógrádi Ifjúsági Napok programjaként 1966. május 22-én a salgóbányai KlSZ-iskolábam rendezik meg. Az első három helyezett díjazásban részesül: 1. helyezett: 5 napos ingyenes utazás a Szovjetunióban, 2. helyezett: tranzisztoros táskarádió, 3. helyezett: fényképezőgép, 4—10. helyezett: tárgyjutalomban részesül. Gerhát Pálnak sok szabad ideje van a nógrádgárdonyi tüdőszanatóriumban, ahol gyógyulását várja. Nemrég verseket írt, amelyeket elküldött a Nógrád szerkesztősége címére. Egyik verse szandabányai munkahelyéről szól, amelyre itt emlékezik a világos szanatóriumi szobában. Gerhát Pált felkerestem a szanatóriumban, valamiféle kőlegendát sejtettem, az ötven éves villanyszerelő azelőtt kőbányában dolgozott, s gyógyulása után is oda tér vissza. Kőbánya — kőlegenda. Lehet-e szeretni egy ilyen kemény munkahelyet? Le- het-e szeretni a követ? Mindent lehet szeretni? — Mindent nem lehet szeretni, de a követ lehet — válaszol Gerhát Pál. — Miféle szeretet az? — Ott van leírva a versemben. Ott van: A nap így kezdődik számára a bányában: „Először a trafó házat nézem meg belül. Hogy nincs semmi baj, lelkem, hogy örül, És a feszültség megvan, a kívánt. Mehet az üzem .. Aztán: „Jelentkezik a bányames- terem., És: „Mielőtt így ütamra indulok, a pálya alatt a dolgozókhoz fordulok. kérdem, nincs-e baj emberben, gépben, mehet az üzem teljes erőben, majd a bunkeres poriepetten int, bogy jó a szalag és mehet megint.’» Később szól a „bageros", akinek a biztosítékot csapta ki, panaszkodik a vibrátoros, hogy neki jutott a legnehezebb dolog, baj van a vizes évszakkal, tele ragad mindjárt a vibrátor sárral. Ahogy tovább megy a bányában, kiér a rácsra, ahol a robbantó brigádba' ütközik, amelynek tagjai télen tüzet raknak. A műhelyben szót ''ált a lakatosokkal. Végül: „Majd a kőfejtőket nézegetem sorban, ezek mindegyike elkészült a torra. Most, hogy benépesítve latom a hegyet, én gondolatba Gárdonyba visszamegyek, és gondolatba ott jár az eszem . .. — Ez a vers egészen jó — mondom Gerhát Pálnak. — Nem hiszem, hogy jó lenne — mondja. — Hát... nem közlésre .. amúgy... — mondom. — Amúgy igen — válaszolja. — Magamnak írtam, az újságnak csak azért küldtem el. hogy ilyen egy kőbánya. — Szóval nem is a vers az érdekes. — Nem hát. — Hanem a legenda? — Miféle legenda? — A kőlegenda... — magyarázom. — Ez nem kőlegenda, hanem kőbánya. Ilyen egy kőbánya, öt évet húztam le ebben a bányában. Villany- szerelőként. Minden nap ez volt a munkám. De most QRA-QRA-4 Ecsegi rádiósok között A Népfront kulturális terveiből A Hazafias Népfront Nógrád megyei Titkársága a mozgalmi feladatok megoldása mellett fontosnak tartja a művelődéspolitikai tennivalók falvainkban történő megvalósítását. Mit terveznek ez évben a népművelés hatékonyságának, a mezőgazdasági szakmunkásképzés népszerűsítésének fokozására? Segítik a felnőttoktatás ki- terjeszrbését. az analfabétizmus felszámolását. A Népfront aktívák 60 fő vizsgára való felkészítését vállalták. A Népfront bizottsági tagok közül 300 beiratkozott, vagy ősszel beiratkozik a dolgozók esti iskolájába. A mezőgazdasági szakmunkások számának gyarapítása fontos feladat. Az idén 180—200 új tanuló jelentkezését várják. A mezőgazdasági szakmák népszerűsítésébe, a pályaválasztási tanácsadásba a Népfront 1962-től minden évben bekapcsolódik. Pénteken Balassagyarmaton és Szécsényben — a mezőgazda- sági osztállyal együttesen — összehívják a mezőgazdaság iránt érdeklődő nyolcadik osztályos tanulókat és tájékoztatják őket a lehetőségekről, beszélgetnek terveikről. A honismereti mozgalom támogatásából, a helytörténeti gyűjtések szorgalmazásából szintén kiveszi részét a Népfront. A községekben kiosztott kérdőívek alapján márciusban három faluban körzeti tanácskozásokat szerveznek honismereti szakkörvezetők, községi Népfront titkárok és eredményesen tevékenykedő falukrónikások részvételével. A klubmozgalom szélesítését és önálló járási Népfrontklubok létrehozását is tervezik. Negyedévenként továbbra is értelmiségi fórumokon beszélik meg az időszerű politikai, gazdasági, kulturális kérdéseket. A rétegtalálkozókat idén is megrendezik, szám szerint 20-at. Ezeket az Országos Bóketanács politikai jellegű megmozdulásaival kapcsolják egybe. Etel, Ferenc. Ottó, Béla, Lenke, Károly, Hilda! — Helyes. Nos, Veres elvtárs? — Etel, Ferenc, Ottó Béla, Lenke, Károly, Hilda! Villámgyors névsorolvasásnak hallatszanak a válaszok, holott a katalógus már a foglalkozás kezdetén megvolt. Hiányzó nincs. Annak ellenére nincs, hogy a hallgatók közül hárman kétkilométeres távolságról, a Keresztvölgyből járnak be vasárnaponként Ecsegre. Némelyikük az éjszakai műszak után. A Mor- se-abc, a korszerű híradás- technika varázsa vonzza őket. A betűk zenéje, a jelek muzsikája, — amint oly szép-találóan mondja Csonka Ferenc, az MHS távírász- oktatója. (A fiatalember neve nem először kerül újságba. Olvasható volt már három éve, amikor a szocialista országok rádiótávírászainak versenyén az igen jó harmadik helyezést érte el. Pongrácz György, az MHS-alapszerve- zet elnöke suttog erről a foglalkozás köziben nem is titkolt büszkeséggel). Az MHS-siker nem szokatlan Ecsegen. Az alapszervezet három éve egyfolytában teljesíti azokat a nem csekély követelményeket, amelyeket az országos elnökség a szocialista tanulmányi versenyen támaszt. Fiatal, de erős tradíciója van itt az MHS-munkának, a távírász- kodásnak. Ne is feledjük: a foglalkozás, amelyen vendégeskedünk, az októberben tanulni kezdett távírászok foglalkozása. A „névsor pedig visszaolvasása a gyakorló Morse-géppel vett jeleknek. Fekete Ferenc, Kurcsik György, Szilinyi Ferenc, Tóth Mihály — társaival együtt — már a kódokba is belekóstolgat. A kód: egyezményes jel. A QRA — például — azt a kérdést jelenti, milyen a vétel. Válasz az QRA—4; s ez azt jelenti, hogy ennél jobb már csak egy fokkal lehetne. Ezek a derék sorköteles fiatalok kifogástalanul sorolják már a távírászatban leghasználatosabb négyféle antenna részeit, sőt az antennák használatának módját is. Foglalkozásaikon megvitatják a bélés külpolitikai eseményeket is, — hiszen nálunk már huszonegy éve hitelét vesztette az az „igazság”, mely szerint minél tudatlanabb valaki, annál jobb katona. — Kőműves, bányász, vaskereskedő, segédmunkás, műanyagburkoló, s hirtelen nem is tudom, mi még a hallgatok polgári foglalkozása — említi Szederjesi Barna, az MHS megyei elnökének helyettese. Ha élethivatásuk különböző is, a honvédelem, a távírá- szat szeretetében egyek. Bizonyos, hogy akár a tüzérséghez, akár a lövészekhez, akár a repülőkhöz, akár a páncélosokhoz kerülnek, megörül újoncainak a parancsnokuk. A modem hadsereg éppúgy nem lehet meg korszerű híradástechnika, jólképzetí, fegyelmezett híradós katona nélkül, mint az emberi szervezet életműködéséhez sem nélkülözhető az idegrendszer. Ám míg az ideg csak közvetíti a külvilág ingereit, addig a mi távírászaink azt is tudják, hogy jó cél: a honvédelem érdekében veszik s továbbítják a Morse-jeleket. — b. z. — A bányászok tanácstagja Már biztos, hogy az idén megkezdik a baglyasi út építését. Ondrék László megyei tanácstag mondta. A patakot körülbelül nyolcszáz méteren lefedik. Azon túl betonteknőben vezetik. Annyi gondot mint ez a csermely még semmi nem okozott a baglyasal- jaiaknak. Bemosta a partot, leszakadt a járda, megtöredevan egy kis beszűrődés a tüdőmön, meg kell várnom, amíg elmúlik. Utána megint csak visszamegyek a bányába. Addig csak emlékezem rá, megkérdezem az asszonyt, az elvtársakat, akik néha meglátogatnak, mi van. megy-e a munka? Húsz éve párttag vagyok. Én meg kicsit tanácstalan, amikor búcsúzom Gerhát Páltól kemény kézfogással. Levele a zsebemben van a versekkel együtt. A szerkesztőségben majd ráírom kívülről a borítékra ezt a csúnya szót: „Elintézve.” És tudom, hogy ez végeredményben nem igaz. Nem azért, mert nincsen kőlegenda, amelyre számítottam. Különben is: lehet, hogy az újfajta legendák így vesznek körül bennünket, mint Gerhát villanyszerelőt az emlékei, s mint az embereket, a kőbányó- szokat. villanyszerelőket, lakatosokat a kőbánya. Lehet. De nagyon sokat beszélgethettünk volna még a kőről, a kövek, az emberek szerete- téről. az egészségről, az életről. Ezt az „aktát’ tehát nem intéztem el. Valami azért történt. Meglátogattam Gerhát Pált a nógrádgárdonyi szanatóriumban. Nem bántam meg. Tóth Elemér zett a beton. Egy időben az utat is lezárták, mert a törések miatt a közlekedés élet- veszélyessé vált. Megépítik az utat, helyrehozzák a járdát is. — A szükség megtanítja az embert diplomáciára. Arra gondol, hogy egyetlen vezető szerv sem zárkózott el az építkezés elől, csak a pénz késett. Meghívták a tervhivatal egyik vezetőjét előadásra. Később a megyei tanács elnökét, az útfenntartó vállalat igazgatóját. De a művelődési házig több mint kétszáz méteren gyalog kellett az utat megtenni, mert a kocsi fennakadt a hepehupákon. Ez igazi „diplomácia” volt. Nem kellett indokolni miért szükséges az útjavítás. A közelmúltban tanácstagi beszámoló volt Baglyasalján. Ondrék László akkor jelentette be az útépítést. — Jó érzés elégedett embereket látni. Mert a hír hallatán azok voltak — emlékezik. Ha mindig csak a sikerek bejelentése várna Ondrék Lászlóra nagyon egyszerű volna tanácstagnak lenni. A múltkor annyira megkeserítették életét, hogy fogytán volt a türelme. Egy többlakásos udvarba dúlt a veszekedés napokon keresztül. Az alsó lakó gátat emelt a lefolyó víz elé, hogy szárazon maradjon a házelő. De a másiké annál nedvesebb lett. Ezen összetűztek. Ahogy keresték az igazságot úgy nőtt a civakodók tábora. Egyiknek is másiknak is akadtak pártfogói. Mikor elmérgesedett a helyzet szaladtak a tanácstaehoz- tegyen isrnzsá got — Nehéz ott rendet teremteni, ahol mostoha a békesség. Hosszú ideig magyarázott Ondrék László, de a vesze- kedők csak fújták a magukét. Miután látta, hogy így semmire sem jut, tanulmányozni kezdte a törvénykönyvet. A birtokháborításnál talált példát az esetre. Ott az udvaron olvasta fel a vesze- kedők hallatára, aztán elcsendesedtek. Ondrék László képviseli a Salgótarján környéki bányász- településeket. Jönnek hozzá a salgóiak, a forgácsiak, a Somlyótok; legyen szószólójuk az áteresztők kijavításáért, a szennyvízlevezető lefedéséért. Kérik az ivóvizet, a világítást. Pintér-pusztára mindig szívesen várják, pedig csak a villanyvilágítást intézte el az ottaniaknak. Letört az oszlopról a tartó és az égőtest is. Az áramszolgáltatók azt mondták, nincs tervező, nem tudják megcsinálni. A tanácstag járt közbe a világítás megjavítása érdekében. Azóta szinte hálásak neki. — Pedig az igazi érdem az igazgatóé, akivel megegyeztünk az égő felszereléséről — hárítja el magáról a dicséretet Szerény, halkszavú ember Ondrék László. Most beszámolóra készül. Jegyzetfüzetében sokasodnak a feljegyző" sek: Forgácson út, Somlyón járda készül, Baglyosra hordják az építőanyagot. Salgó felé utat építenek, sűrítették a helyijáratot. És alul egy megjegyzés: egymást megbecsülve éljünk, dolgozzunk .., B. Gy.
