Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

Tbfífí február 19 szambát. NÖGRÄD 3 Fordult a koeka iVósritd^iípoii Visszajönnek a fiatalok is A nógrádsápiak már hetek­kel a zárszámadó közgyűlés előtt kíváncsian várták a híre­ket a szövetkezeti irodából. Amint az már ilyenkor szokás, találgatták, mennyi lesz a jö­vedelem, mennyit oszlanak még ki egy munkaegységre. A vállalkozóinak számolgattak is. A legjobban mégis azt vár­ták, hogyan értékeli az elnök a munkát, azt az igyekezetei, ami a legjobban jellemzi Nóg- rádsápon a múlt évet. Más tagság — új hang A sápiak nagy részét ez fog­lalkoztatta a legjobban. Köny- nyű kitalálni miért. Minden ember hiú a munkájára, miért ne lennének éppen a sápiak ilyenek. Ráadásul a hiúságra alapot is szereztek tavaly. A nagy többség egész évben pél­damutatóan dolgozott, önma­gában már ez nagyon jelentős változás a községben. Koráb­ban viszály, villongás merítet­te ki az emberek erejét — a munkára kevesebb idő jutott. Bevett szokás lett ebben az el­dugott rétsági járási község­ben. a termelőszövetkezeti ve­zetők hibáztatása. Ha rossz volt az év, kevés volt a jöve­delem, követelték a vezetők leváltását. A tagság következ­tetése mindig ez volt: rosszak a vezetők. Erre a zárszámadó közgyű­lésre senki sem ment ilyen szándékkal! A nógrádsápi em­berek egy évvel ezelőtt szavaz­lak bizalmat a jelenlegi veze­tőknek és Fábián Albert el­nöknek. Ez az ember nem sápi, de í^ig-vérig ugyanaz a fajta — parasztember. Lelkiismere­tes, szereti élethivatását. Ezt látták meg benne a sápiak, ezért választották elnöküknek. Most örömmel nyugtázzák: nem szavaztak rosszul annál a választásnál. Fordult a kocka Nógrádsápon. A vezetők nyu­godt lelkiismerettel álltak az emberek elé. A tagok többsé­ge is így ment el a művelődési otthonba. Más volt ez a zárszámadó közgyűlés, mint az előbbiek. Lehet-e rosszhangulatú a számvetés, ha ott arról szá­molnak be, milyen jó ered­ménnyel munkálkodtak ta­valy? A tagok örömmel hall­gatták, hogy a termelőszövet­kezet kikerült a gyengék sorá­ból. Megteremtették az alap­jait az erősebb gazdaságnak, a jövedelmezőbb gazdálkodás­nak. KfilctíőnÖH erőfeszítés Az eredmények kölcsönös erőfeszítésekből születtek. A vezetőség érdeme, hogy helye­sen, okosan irányította a mun­kákat, a tagoké pedig a szor­galom, amellyel végrehajtották a feladatokat. Ennek az össze­fogásnak az eredménye, hogy sikerűit leküzdeni az időjárás szeszélyeit és úgy a növényter­mesztésben, mint az állatte­nyésztésben túlteljesíteni a terveket. — Sok fantáziát látok ebben a termelőszövetkezetben — mondja Fábián Albert elnök. — Azok az eredmények, ami­ket tavaly elértünk, nem jelen­tik a csúcspontot. Többet ki le­het hozni még ilyen lehetősé­gek és adottságok mellett is, amilyenekkel mi rendelkezünk. Pedig Nógrádsáp sem az utolsó helyen áll a rétsági já­rásra jellemző talajpusztulás­ban. A rosszabb természeti adottságokat azonban pótolta a tagok jó munkája. így tudtak a szövetkezetben a burgonya kivételével minden terményből nagyobb átlagtermést elérni, mint amilyet terveztek. Ennek a következménye, hogy a nö­vénytermesztésből negyedmil­lió forintnál magasabb a több­letjövedelem. Eleven verseny Az állattenyésztés többletbe­vétele megközelíti a nyolcszáz­ezer forintot. Különösen ki­emelkedik a baromfihizlalás eredményessége. Majdnem há­romszázezer forinttal teljesí­tették túl a tervüket az itt dolgozók. A hagyományos növények mellett nagy hasznot hoztak a szövetkezetnek a kertészeti no vények, s nemsokára megdup­lázzák ezt a gyümölccsel, a szamócával. Nagy szerep jutott tavaly a nógrádsápi termelőszövetkezet­ben a munkaversenynek. A ve­zetőség nagyon okosan épített az emberekben élő vetélkedés: hajlamokra. Megszervezték a brigádok, illetve a munkacsa­patok közötti versenyt. Behá-„ nyi Mária baromfihizlaló, munkacsapata nyerte el. Sze­rettek volna versenyezni egy másik termelőszövetkezettel is, azonban a diósjenőiek nem fogadták el a kihívást. hétszeres jövedelem Nem véletlen, hogy a nóg­rádsápiak a megye termelőszö­vetkezetei között az ötödik helyre kerültek a tavalyi fej­lődést tekintve. Rászolgáltak, Jól mutatja ezt az egy tagra jutó jövedelem alakulása is. Egy évvel ezelőtt alig 5600 fo­rint jutott egy tagra, most azonban egy dolgozó tag jö­vedelme meghaladja a 12 000 forintot. Ez az oka annak is, hogy mind több fiatal tér visz- sza távoli munkahelyekről a faluba. Megtalálják már itt­hon a számításukat. Rövidesen külön ifjúsági brigádot alakí­tanak, s tervükben szerepel a szocialista cím elnyerése is. Nyugodtak a kedélyek, jó­zanok a vélemények Nógrád­sápon. Elégedett a tagság, a vezetőség az eddigi eredmé­nyekkel. Azt mondják az em­berek: „No lám, ezt is el tud­tuk érni!” A vezetők azonban úgy vélekednek, hogy ettől sokkal többre is képesek. Rö­videsen sor kerül a tervtárgya­ló közgyűlésre, ahol megbeszé­lik az idei terveket. A tervek jók, s ha a tavalyihoz hasonló szorgalommal, nagy akarással, s becsvággyal dolgoznak a sá­pi gazdák, nem lesz baj az eredményekkel sem. Pádár András Város az Ipoly part ján (4.) A csodaszarvas jegyében „Kiérénk az öreg dombok közül s elterüle előttünk az Ipoly szép síkja. Balassagyar­maton látni vágyánk a megye országszerte tisztelt alispánját. A vice-ispán úr láttatá velünk, amivel Nógrád méltán kevély- kedik, azt az épületet, ahol negyven rab gyapjat ecsetel és ion és azt pakróccá szövi. Nem úi megjegyzés, hogy a tömlö- cök a gonoszságok iskolái: on­nan a rabok nem megjavulva, hanem teljesen megromolva jőnek ki; és ez nem is lehet másképpen: a durva bánás el­mérgesíti a lelkeket és együvé zárva, a gonoszok azokat is megrontják, akik oda csak botlás miatt jutottak. A nógrá­di rab nappal szem alatt s a jobbak társaságában lévén, fel­eszmél, jobbá lenni megszokik s nem megalacsonyító mun­kára fordíttatván, mint ahol vele utcákat sepretnek s így keblében a becsület érzéseit elfojtják, végre kedvet kap a munkás életre, holott gonosszá azáltal leve, hogy kerülte azt. Már vannak szép jelei az in­tézet helyességének: egy rab kitöltvén a reá ítélt időt s a szövés mesterségébe beleta­nulván, veszteg marada s most itt szabadon keresi élel­mét és tanítgatja az újabb rabokat. A rosszak, kiszaba­dulván innen, fenyegetőzve mennek el, hogy őket a nóg­rádi tömlöc többet ugyan nem látja s más vármegyékbe mennek által, mert ott, ha rajtavesznek Is, csak megve­rik, de nem dolgoztatják. Szelíd bánás mindig javít, durva bánás mindig ront: s mi szükség ott a keménység­re, hol célhoz vezet a szelíd­ség.” Kazinczy Ferenc, erre jár­ván, még ilyen idillikusnak látja a balassagyarmati bör­tönállapotokat. Egy századdal utóbb, a fiatal Magyar Ta­nácsköztársaság bukása után aligha írhatná ezeket. A gyar­mati börtöri megtelik a fehér terror áldozataival. S nem­csak kommunistákkal; befog­ják mindazokat, akikre ár­nyéka vetődik, hogy rokon- szenwel fogadták a munkás­hatalmat. A Nógrád Hírlap kommunista perekről ad jelen­tést nap-nap után, a beszá­molók azonban erősen sántí­tanak. A letartóztatottakat közönséges bűncselekmények­kel vádolják, igy próbálják a köztudatban szennyezni mind­azt a nagyszerű változást, amit a proletárdiktatúra meg­teremthetett. A valóság té­nyeit nem tanácsos visszaem- legétni; a szellemidézés ve­szedelmesnek látszik, így vál­nak a perek nyilvánossága előtt közönséges bűnözőkké azok, akikre a bosszú ráte­szi kezét. Üj eszmeáramlat, az irre­denta uszítás köztudatba do­básával igyekszik a ha­talmát visszaszerző rend a kiújult szociális, társa­dalmi, gazdasági bajo­kat leplezni. A dzsentri, pol­gári szellemű Balassagyarmat fekvését tekintve kínálkozó és valóban jó talaja ennek a magnak. A korabeli sajtó ha­sábjain állandósul a mottó: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy iste­ni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásá­ban!” A megyeszékhely vezetői már 1921. január elsején si­etnek elkötelezni magukat a „Legfelső Hadúr” mellett. Dr. Huszár Aladár akkori főispán 500 koronát jegyez Horthy Miklósné „Öfőméltósága” „nyomorenyhítő akciójára, a katonák karácsonyára. A fő­ispánná „Öméltósága” ameri­kai szeretetadomány ügyében szaladgál. S közben a megyegyűlése­ken, a gombamód szaporodó egyesületekben puffognak a frázisok. Ennek visszhangja a balassagyarmati sajtó is: „A magyar irredenta.” „Él ma­gyar, áll Buda még”. Az eszmény, az ideál, Horthy mellett, egy másik hétpróbás pribék: páter Zad- ravecz. Jöttét várja Balassagyar­mat, — ilyen köszöntővel: ... „A MOVE (Magyar Or­szágos Véderő Egyesület) be­csülettel fogott hozzá, hogy helyreálljon a rend és a fe­gyelem. A hadsereg talpraál- lítása, a hadsereg toborzása azonban oroszlánrészben Horthy Miklós akkori ellen­tengernagyé és Pater Zadra- vecz akkori ferencrendi tábori lelkészé, akik mint egykor Hunyadi és Capistran a po­gány török ellen a kereszte­seket, úgy szedték össze egyenkint a nemzeti hadsereg ’Vita a gazdaságirányítási mechanizmusról Tudományosabb igényű vezetést Mi lesz belőlük? Áll a mulatság a nagybá- tonyi Búzavirág Tsz-ben. A pattogó zenére inkább csak lányok táncolnak. Kevés a fiú, őket is lányok helyette­sítik. Egy párban lejti a tán­cot Pádár Erzsébet, a párt­titkár lánya és Nagy Anna, a komoly tartású szőke lány. Kevés a fiatal a tsz-ben. Amint a zene elcsitul, er­ről beszélgetünk a fehér asz­talnál ülő két tizennyolc éves lánnyal. — Öten vagyunk mindössze a tsz-ben — mondja Pádár Erzsébet. — Ott dolgozunk a kertészetben. Nagy Anna toldja meg a felvilágosítást. — Elvégeztük a szakmun- •kásképző tanfolyamot. Szak­képzett kertészek vagyunk. — Milyen volt az osztály­zatuk? — A jobbak között voltunk. Be is iratkoztunk mindketten a technikumba. Van elfoglalt­ságunk elég. Munka és ta­nulás. — Kisterenyére járunk ta­nulni — mondja Pádár Er­zsébet. — Csak tanulnak és dolgoz­nak? — Láthatja, hogy most sem azt csináljuk. — Én a KISZ-ben is rend­szeresen tevékenykedem — mondja Nagy Anna. — Szer­dánként eljárok a Fórum pressszóba is. Táncolunk, iro­dalomról beszélgetünk. Jó do­log a Fórum presszó. — Mik lesznek, ha elvége­zik az iskolát? — Föagronómus — mondja tréfásan Pádár Erzsébet. — Tsz-elnök — viszi tovább a tréfát Nagy Anna. De nyomban komolyra fog­ják a szót. Pádár Erzsébet magyarázza: — Ha jó lesz a bizonyít­ványunk, akár tovább is ta­nulhatunk az agráregyetemen. De így is technikusi képesí­tésünk lesz. Ezzel pedig ag- ronómusok is lehetünk. — Szeretjük a szövetkezetei — teszi hozzá Nagy Anna. — Mi ott találjuk meg a jövőn­ket. Ott is keressük. — Tehát akár tsz-elnökök is lehetnek? — Miért ne! Előttünk az út. Aztán ki lát előre a jö­vőbe? A revíziós eszme szellemi apjának névnapját így ünnep­li a hivatalos város: „Nagybányai Vitéz Horthy Miklós Magyarország Főmél­tóságú Kormányzójának név­napján f. hó 6-án az összes templomokban hálaadó isten­tiszteletek voltak, melyeken Pályl Pál vármegyénk főis­pánjának vezetésével részt vettek az összes hatóságok, Január 8-án a Nógrádban Illés Miklós vitaindító cikke'1 írt a gazdaságirányítási mechanizmusról. A közölt cikk felkeltette az operatív munkát végző szakemberek érdeklődését. Az abban szereplő gondo­latok senki számára sem ma­radhatnak érdektelenek, hi­szen nem mindegy, hogy a dolgozók és a népgazdaság helyzete a jövőben miként alakul. A huszadik század emberének nyugalom és jólét kell. Begyógyultak a második világháború okozta sebek és az élet minden területén fej­lődés következett be. A to­vábbi előrehaladás lehetősé­gét taglalja Illés Miklós fent említett cikkében. A második világháború kö­vetkeztében a termelőerők nagyfokú pusztulása állott elő. A kezdeti, adott lehetőségek mellett az extenzív fejlesz­tési mód megfelelő volt a gazdálkodásban. A fejlődést akkor az ipar és az építő­ipar területén elsősorban a létszám növekedésével terem­tette meg a népgazdaság. A fejlődés e szakaszában nem volt még alapvető követel­mény a fejlett technikai szín­vonal. Az új gazdasági mechaniz­mus célul tűzi az intenzív fejlődés megteremtését, vagyis azt, hogy a több, olcsóbb és jobb termelést a technikai színvonal állandó emelésével, megfelelő szervezéssel bizto­sítsuk. Köztudomású, hogy a létszám növelése egyszer meg­akad és ezután a termelés fejlesztésének új, intenzív módszereit kell keresni és megtalálni. Azt hiszem, helyes az a szemlélet is, amely kimond­ja: ne legyen mindig erő­sebb pozícióban az eladó, mint a vevő, mert ez az adottság kedvezőtlenül hat a gazdasági élet alakulására. katonai és világi küldöttsé­gek, az iskolás gyermekek tes­tületileg, továbbá az egész társadalom osztálykülönbség nélkül”. A gazdasági válság már Ba­lassagyarmaton Is tetőződik, de a város, a megye urai csak érdemgyűjtéssel, revansxsta uszítással törődnek. (Folytatjuk) Barna Tibor Rossz minőségű, feleslegesen gyártott termék senki szá­mára sem lehet kívánatos. A jelenlegi gazdasági me­chanizmus kezdetben biztosít­ja a munkaerővel, forgó- és állóeszközökkel, kapacitással való takarékosságot, később azonban bekövetkezik az em­lítettekkel való pazarlás. Meg­romlik a munkafegyelem, a munkaidő kihasználás, az anyagtakarékosság, a minőség és megnövekedik az eszkö­zök igénye. A szocialista gaz­daság tervgazdaság, amely­ben a központi irányítás mel­lőzhetetlen. A túlzott köz- pontosítás az új gazdasági mechanizmus révén azonban megváltozik. A vállalatok ön­állóbbak lesznek, több joguk lesz önálló intézkedésre. Ter­mészetesen a jogok növeke­désével együtt jár a köteles­ség növekedése is. Szükséges a tervszerű irányítás újabb rendszerének és a vállalati önállóság fokozásának lehető­ségét megteremteni. Gondos­kodni kell azonban arról is, hogy a közszellem megvál­tozzék és a vállalati vezetők éljenek a számukra biztosí­tott jogokkal, hatáskörrel és lehetőségekkel. A vállalati önállóság foko­zása azért szükséges, hogy a vezetés színvonala emelked­jék, javuljon a termelés gaz­daságossága, rugalmasabb, alkalmazkodóbb legyen a vál­tozó körülményekhez a vál­lalati élet. Az Intenzív gazdasági fej­lődés követelményeket tá­maszt a vállalati vezetési jog kiterjesztésével kapcsolatban. Az önállóság növelését kizáró­lag csak a döntési jog át­ruházásában látni — hely­telen. Ez csak egyik szük­séges, de nem elégséges fel­tétele növelésének. Népgazda­sági érdekeket nem szolgál az, ha csak döntési jogot kap a vállalat, felelősség nélkül. A felelősségnek erkölcsinek és anyaginak kell lennie. Az új gazdasági mechaniz­mus kifejezésre juttatja, hogy a termelés eszköz és nem cél, mint volt az extenzív fejlő­dés szakaszában. Ezért a ve­zetés ösztönösségét fel kell váltani a tudományos jelleg­nek. Ehhez természetes bizo­nyos adottság kell, de ön­magában még nem elég, a vezetés tudományát is el kell sajátítani. Az intenzív fejlődés körül­ményei között a vállalatok és a népgazdaság tevékeny­ségének elbírálásánál csak ob­jektív és nem szubjektív meg­ítélés érvényesülhet. A nye­reség az a mérce, amely az elbírálásnál számításba jöhet. A gazdasági mechanizmus új módszereinek kutatása ket­tős irányú feladatot jelent. Egyrészt keresni az új mód­szereket, másrészt a meglevő adottságokat jobban, tökéle­tesebben kihasználni. így pél­dául a műszaki fejlesztést, eszközlekötési járulék beve­zetését, az új prémium ren­deletet, a felújítások meg­szüntetésével járó előnyöket, az új utókalkulációs rendele­tet —, hogy csak néhányat említsünk. Az új gazdasági irányítási mechanizmus bevezetése nem­csak a közgazdászokat állítja új feladatok elé, hanem a mérnököket, kutatókat és munkásokat is. A feladatok helyes végrehajtása mind­annyiunk fontos kötelessége ez biztosítja népgazdaságunk további gyors fejlődését. Dr. Baán János Nógrádi Szénbányászati-Tröszt főkönyvelője L. Gy. ról legendák jártak közszá­jon. Ügy városunk, mint vi­déke a legnagyobb szeretettel várja hazánk nagy fiát, hogy szavaiból tanuljon okulást, hazaszeretetet, vagy a haza­szeretetben megerősödést. Is­ten hozza közibénk”. S a Nógrádi Hírlapban egy új mottó: „Nem hiszek a rablás jogosságában, Nem hiszek az antant igazságában, Nem hiszek a béke békességében, — De hiszek a magunk erejében. Ámen.” A legfelső kegyekért való lő háború legnagyobb ellensé- törleszkedés csakhamar jutái- ge, de valójában csakis a re- mat nyer: az 1886-tól nagy- vans lehetősége fűti. A liga község 1923-ban megint ren- Gyarmaton november 18-án dezett tanácsú város lesz. Ban- bont zászlót s talán nem vé- kettezik, „tisztújít” és a cső- letlen, hogy az alakuló egy- daszarvas gondolat jegyében a beesik az országot világhébo- „Vitézi Szék Turáni Regős rúba vivő Tisza Istvánra való csoportját fogadja a város, emlékezéssel, hogy ízelítőt kapjon az „ízig- Hogy mire szervez a Reví- vérig magyar temperámén- ziós Liga, mint „a készülő há- tum”-ból. ború legnagyobb ellensége”, 1928. közepén Balassagyar- arról nem hagy kétséget egy, maton is új jelszó hatol a a nagygyűlésen elhangzó vers köztudatba, hirdetője a Ma- sem. Világos és egyértelmű gyár Revíziós Liga. A szerve- programot ad Szentpétery zét azt állítja, hogy a készü- Béla postatiszt poémája: „Ébred az Igazság!.. Kél a nap felettünk... Ébred az Igazság!.. Üt a végső óra! Ébred az Igazság!.. Talpon áll a nemzet!.. Testvérek! . . Magyarok! .. Higyjetek s várjatok A nagy riadóra, Magyar virradóra.” tagjait Szegeden és Dunántúl, hogy velük leverjék a vallás- és hazaellenes vörös forradal­márok zabolátlan hordáit, a nemzet sírját ásó bérenceit.” Zadravecz páter véres „ér­demeiért” megkapja a díját, már tábori püspök, midőn 1921. február elején Balassa­gyarmatra indul. „A püspök szónoki hatásá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom