Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

4 N r> g r *. n 1566. február 15. szombat. Utazás a zene birodalmában V. 4 RENESZÁNSZ A Nyár-kánon, amely 1250 táján csendült fel Angliában, új formát ad a zeneművészet kezébe. Európa kábultan áll a szigetország csodája előtt. Meg­döbbenti, bár nem fogadja el. Nem tudja felfedezni, vagy elfogadni a hirtelen feltárult lehetőségeket? Az eddigi or­gánum vagy conductus (két szólam mereven, egyező irány­ban énekel egy ritmikus lejté­sű verset) a formaépítés kez­deti nehézségein nem lép túl. Az új lehetőséget a Nyár-ká­non rejti magában. A szóla­mok a szigorú utánzás rendjé­ben mint visszhang szólalnak meg, ugyanaz a dallam ker­geti saját magát az új szabá­lyok szerint. A dallam szétfe­szíti magát, meghasad az idő­ben és önmagával alkot har- móniailag egy zenei egységet. Ez már tudós zene. Európa csak akkor értheti meg az új formák világát, ha sikerül egyeztetnie dél és észak vitá­ját. A két tájegység zenei gon­dolkodásmódja gyökereiben különbözik egymástól. Dél melódiavilága továbbra is vi­rágzik, és ezt veszi át észak. A probléma abban rejlik, hogy ezt a dallamot akarták bele­kényszeríteni a többszólamú- ságba. Így ellentétes erők üt­köztek össze, belső válságot idéztek elő, s ezért állnak szemben egy pillanatra az an­gol „csodával” — a Nyár-ká­nonnal A zenei gótika első nagy mesterei próbálják feloldani ezt a feszültséget. S ez a fran­ciáknak sikerül először. A párizsi Notre Dame két karnagya Leoninus és Peroti- nus magister egyezteti a két égtáj zenéjét, melyhez — mint már az előbbiekben említet­tük — a keleti mise is társul. Hallatlan nyugalommal és erő­szakossággal teszik meg ezt a határozott lépést, a zene cso­dálatosan tündököl, már há­rom szólamban beszélnek! A zenének súlya van, sok irányú, és- az emlékezet sem tudja megtartani, írni kell. A szóla­mok egyazon időben szólalnak meg, de másképpen lüktetnek, sodródnak. A fődallamhoz már kell egy ellen- és körül­író, és egy csapongva ékeske­dő is. És ebben a csodálatos pillanatban kapja meg igazi értékét az írás: új nyelven, új formában, új tartalommal szó­lal meg az ember, új szerkeze­teket talál, s rögzíti is. 1200 körül Párizsban, a Notre Dame orgonáján. Menzurális, mértékes zene — így hívják az új zenét, mely már maga tudja mérni dalla­mai hosszúságát, értékét, idő­tartamot ad a hangoknak. Az írás továbbfejlesztése 1210 kö­rül jelentkezik, mint igény, egy Discantus positio vulgaris című ismeretlen személytől származó elméleti műben. És a zene nem áll meg. Leo­ninus és Perotinus munkáiból már nemcsak új formák ala­kulnak, hanem új szerkezetek is. Leoninus nagy műve, a Magnus liber Organi-ból év­századokig merít az európai zene. A későbbi korok majd ezt a művészetet fogják Ars Antiqua-nak nevezni. Peroti­nus variálgat, a variáció az ő keze alatt valóságos alapelvvé válik. A következő nemzedék fel­borítja a két nagy előd szilárd gótikus oszloprendjét, nyugta­lanná válik a motetta zenéje. A zene befelé fordul, eltűnik a felszínről. Létrejön az Ars Nova. A változások — átfogóbb és kibontakoztatóbb jelleggel az egyházi zenében zajlanak. A világi zenében is módosulnak a szabályok. A szabadabb lo­vagi élet átadta magát a pol­gárságnak. Az egyszólamú ze­ne helyet cserél a társas zené­vel. Az együttes muzsikálás, a kamarazene tárt karokkal fo­gadja a chanson-t, a virelai-t, a rondeau-t. Három nemzet alkot, — há­rom táj életformája építi a reneszánsz zenei katedrálisát: az angol, a francia és az olasz. A központ Párizs, kerületi pontjai London, Róma, Firen­ze. A hármas találkozás kisu­gárzásában jelennek meg a horizonton az első, immár eu_ rópai módon nagy zeneköltő egyéniségek: Machaut, Landi- no, később Josquin és Palest­rina. 1374 fontos dátum a zene- történetben. Ekkor keletkezett Machaut híres Reimsi Koroná­zási Miséje, mely a muzsika első négyszólamú miséje. Archaikus ez a zene, de már négyszólamú. Nem ez döbben­tette meg kortársait, hanem balladái, rondói, melyek olyan kifinomultak és beszédesek, hogy a leghaladóbbakat is megdöbbentették. A romantika előfutárát láthatjuk benne, aki leírta a szót, hogy sentement. „Nem tudok, s nem is akarok másnak az érzelmeiből meríte­ni, mint a magaméból és a teidből” — írja egy levelében. És ez a hang folytatódik to­vább négy és hatszáz évvel később Couperinnel és De- bussyvel. A zene ismét új színpadot választ, otthagyja Párizst az íróknak és festőknek. Mele­gebb tájra költözik, Firenzébe. A latin gondolat forrósága, fel­szítja a zene irodalmi igényét. És ez hozzájárul a dallamosság eszményéhez. Bár kiderül, hogy a zenének alapjában más törvényei vannak, mint a vers­nek, de találkozhat a szó és a sorok törvényeivel, ha híven kelti életre a szöveg tartalmát. A szó és dallam, mint két el­tévedt bárány, egyéniségük teljes birtokában találkoztak újra, hogy egymás eshetőségeit mérlegeljék. A madrigálok természetről, szerelemről énekelnek, úgy örülnek az aprólékosan ábrá­zolt világnak, mint az első re­neszánsz festők. Közben újabb költők hallat­nak magukról, hat nemzedék kiáltja ki jelenlétét 1400 és 1570 között Németalföldön. A hat nemzedék közül egyik sem marad bezárkózva, szétnéznek Európaszerte, hogy az új zené­re tanítsanak. John Dunstable, Guillaune Dufay nevei fémjel­zik a kezdetet. Dufay szaka­datlanul változtatja a zene szövetet, kibont és újra sző. A második nemzedék nagy alakjai Jean de Okeghem és Jacob Obrecht. Okeghem a gótika utolsó megszállottja, az örök lebegés, a zenei dómok, az égbenyúló szövevények mű­vésze. Tiltakozás a reneszánsz kivilágosodás ellen, Bach elő­készítője és szellemi őse latin környezetben. Obrecht — Rot­terdami Erasmus tanítója — műveiben fellelhető az északi technika mellett a déli szim­metriaérzék, a népi lüktetés. És időközben megérkezik a flamand iskola legnagyobb alakja Josquin de Prés. Ifjúko­rában még hangszeres fantá­ziákat ír, később ő az, aki megteszi az első nagy lépést, a kíséret nélküli, az a-capella kórus-ideál felé. Most jön az a kor, mely ki­bontja és betetőzi a humaniz­mus álmát az a-capella gon­dolatot. Klasszikus összefogla­lója Palestrina. Tőle várják a már haldokló gregorián zsoltár megmentését. Palestrina nem teljesíti a megbízatást. A Mar­cellus pápának ajánlott leghí­resebb miséjében (1563) úgy találja, hogy a művészi kórus­zene mégis lehetséges a temp­lomban, anélkül, hogy a litur­gikus igényeket csorbítaná. A korái iránti egyszólamú Ígér’ megfogyatkozott, izzó tömegek­re, sokszólamúságra, kiterje­désre törekszik. Minden ének­kari zene időtlen mintaadója, az idő és a tér egyensúlyának kritikus tetőfokán áll. A zene immár kibékít, és összefoglal, mindent átkarol és megment. Aki így összefoglal, aki így zár le és fejez be, az a kortársak szemében inkább a múltba néz, mint a jövendő­be. Egyeseknek az összegzés adatik, másoknak az indítás. Utánuk nincs tovább, ami volt véget ért, az életet élői­ről kell kezdeni. Molnár Zsolt Pártnapok a mesében Megyénk üzemeiben, közsé­geiben, intézményekben és hi­vatalokban 1966. február 19- től az alábbi helyeken tarta­nak pártnapokat: Központi előadók: 19-én: Balassa gyarmat Fémipari Vál­lalat, Rácz Sándor KB osz­tályvezetője, 22-ón: Szénbá­nyászati Trösztigazgatóság, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, 23-án: Erőmű-Vas- ötvözetgyár. Dr. Horgos Gyu­la kohó- és gépipari minisz­ter., 25-én: Mátranovák köz­ség. Dr. Markója Imre igaz- ságügyminiszter-helyettes, 25- én: Kisterenye bányaüzem, Zádor Tibor a külügyminisz­térium osztályvezetője, 25-én: Homokterenye, Komidesz Mihály a KB munkatársa. Megyei és járási előadók: 19-én: Luciáivá: dr. Bartha Róbert, Cserhátsurány: Mát­rai István, Szanda: Kovács György, Terény: Hajczinger György, Herencsény: Cser Gyula, Cserháthaláp: Andó Gyula, Örhalom: Lovászi Gyu­la, Patvarc: Gáspár Imre. Február 21-én: megyei ta­nács összevont. Jedlicska Gyula Szilaspogony, Kiss Árpád, Cered, Balogh Gyula, — Balassagyarmati Húsipari Vállalat, Juhász Béla, — Balassagyarmat Nyomdaip. Váll., Vadkerty Lóránd — Kisterenye község, Marczinek István, — Kistere­nye Téglagyár, Toronyi Lász­ló, — Salgótarján MÁV forgalom, Molnár István, — Salgó terület, Szalai Gáspár. Február 22-én: Palotás- Sza­bó István, — Nagybátony köz­ség, Dr. Lakatos József — Etes, Lipták József, — For­gács bánya üzem, Gombár János, — Kazár, Ozsvárt Lő­rinc, — Egyházasdengeleg, László István, — Szarvasge- de, Széles Ferenc, — Pásztó Járási Tanács, Fekete István. — Szépvölgy üzem, Csincsik István, — Róna üzem, Ko­vács Miklós, — Bányarendé­szet, Zséfár Ferenc — Vizslás, Farkas Ferenc, — Salgótar­ján MTS Vonsik László. — Salgótarján II. körzet, Szi­lágyi Dezső. Február 23-án: Pásztó, Jed- licska Gyula. — Salgótarján Közgazdasági Technikum Sándor Elemér, — Balassa­gyarmat Nehézkonfekció, Csa bai József. — Balassagyarmat Gyógyszertár Vállalat. Gor- !os János, — Mátraverebély Farkas Ferenc. — Sámsonhá- za, Balázs István, — Nádúj­falu, Kiss József, — Mihály­gerge, Skoda Ferenc, — Egy- házasgerge, Miklós Ignác. Február 24-én: Szirák, Ma- túz József, — Balassagyarmat. Finomkötöttárugyár, Godó Györgyné, — Balassagyarmat. Palócföld Tsz, Novak József- né. — Salgótarján, Ügyészség, Vonsik László, — Salgótarján Vendéglátóipar, Holczer Ká- rolyné Balassagyarmati Sza­bó- és Vegyes Ktsz, Gyürky Zoltán, — Katalin Bánya­üzem, Szoó Béla, — Szorospa­tak bányaüzem. Godó György, — Nagybátony bányaigazga­tóság, Toronyi László. — Ménkes bányaüzem, Toldi Ferenc, — Tiribes bányaüzem, Barabás Gyula, — Nógrádkö- vesdi bánya, Andó Gyula, — Felsőtold, Szabó Tibor, — Tar, Robotka János, — Ku­tasó, Tóth István, Február 25-én: Mátranovák. Csurgó, Trizna János. — Va- nyarc, Boros Sándor, — Zagyvapálfalva bányatelep, Bíró János. — Salgótarjáni Nyomda. Tóth Károly. — Nagybátony MÁV, Balázs István, — Nagybátony bánya­város, Godó György, — Zagyvaróna, Varga József. — Balassagyarmat városi kór ház, Géczi Imre, — Balassa­gyarmat, Városi Tanács, Guth AZ OLVASÓK Sötét az Latyak és víz mindenütt. A merészebbek egyensúlyozó mutatványt végeznek a kor­hadó villanyoszlopokon, hogy elkerüljék a teljes alámerü­lést, majd kecses bakugrá­sokkal próbálják a veszélyt elkerülni — mindhiába. A turisztikát gyakorolják a Pécskő úti lakók a Rokkant telepiekkel vállvetve. Kisebb- nagyobb dombok, a régmúlt salakkupac maradványai, me­lyeket valószínű azért szór­tak le a kocsiról annak ide­jén, hogy szétterítve járóös­vényül szolgáljanak a „kita­gadottaknak”. Pedig mennyi fohász száll a fel- és lemenő ágakhaz. Mindhiába. Volna egy lehetőség. Hatal­mas zúzalékhegy emelkedik ki a sár és dombok birodal­mából. Nem lehetne-e ebből egy kis utat építeni? Csak egy ici-pici utacskát adjatok szegény halandóknak! A pa­nasz nem teljes ezzel a pár sorral. Mi világosságot aka­runk, nemcsak a fejekben, utca, sáros a hanem az utcánkban is. Min­dig a fény felé törekszünk és mégis sötétség van — az ut­cában. Szegény, munkába si­ető emberek! Ha csak egy gyenge kis fény világítana a házak között, legalább mérle­gelni lehetne, hol van a ki­sebb, vagy a nagyobb sár. így mindegy. Akár behunyt szemmel is lehetne járni. Nem ez az első panasz, nem ez az első levél. Nem meg­hallgatást kérünk csupán, hanem cselekvést! Intézke­dést. utat kérnek a Pécskő úti lakók. Szabó A-né Pécskő úti lakó. Semmivel sem jobb a hely­zet a Bajcsy-Zsilinszky utcá’ ban. Az előbbi témához kap­csolódik Tóth Gyula levele is. A Bajcsy-Zs. utca járóke­lőinek és gépjárművezetői­nek nap-nap után nagyobb gondot okoz a közlekedés. Az város... utca fedett csatornázását az elmúlt év elején kezdték meg, de még mindig kezdeti stádiumban vannak. Több helyen vágták át az úttestet és a járdát, felszedték a koc­kaköveket, és úgy is maradt. A felszedett kövezet, a mun­kához hordott homok valósá­gos barikádot képez a köz­lekedésnél. Az iszap és sár­tenger helyenként eléri a járdát, a gyalogosok és gép- járművezetők közlekedése egyre veszélyesebbé válik. A kétirányú forgalom pedig egyenesen nem ajánlatos. Emberéletben ugyan meg nem esett kár. de kisebb sé­rülések már eddig is történ­tek. A gépjárműveknél elő­forduló anyagi károk ennél már komolyabbak. A leszű­kült utca kényszeríti ra a gépjárművezetőt, hogy he­lyenként a járdán halad­jon. A balesetek megelőzése érdekében kérjük, cselekvés­sel válaszoljanak az illetéke­sek! Válaszol az illetékes A távbeszélő szolgálat zavartalan biztosítása Szerkesztői üzenetek A. M.-né (Nagybátony): A Munka Törvénykönyve 94. paragrafusa szerint dolgozó nőt nem szabad olyan mun­kára alkalmazni, amely tes­ti alkatára tekintettel reá nézve hátrányos következ­ményekkel járhat. Javasoljuk, hogy panaszával forduljon a vállalati munkaügyi döntő- bizottsághoz. Az ügy lefolyá­sáról kérjük, küldjön értesí­tést. • S. Mihály (Jobbágyi:) Se­gélyt, vagy előleget csak in­dokolt esetben lehet adni (például: házasságkötés, gyer­mekszületés, betegség, baleset, haláleset, tanulmányok foly­tatása, költözködés stb. ese­tében.). Az engedélyezés előtt a vállalat igazgatója köteles meghallgatni a szakszervezeti bizottságot. A Nógrád 1966. január 12 -i számában megjelent Kóbor­áram c. cikkben foglaltakkal kapcsolatban az alábbi vá­laszt adom: A 15-47-es távbeszélő állo­más a Salgó utca — Házi Ferenc utca irányában haladó kábelben él. Az agresszív ta­lajviszonyok, valamint a kö­zeli bánya-kisvasút kóborára­ma következtében többször hibásodott meg olyan mér­tékben, hogy azt csak teljes kábelcserével lehetett elhárí­tani. Erre legutóbb 1963-ban került sor. A Posta Kísérleti Intézet a további kábelhibák elkerülése érdekében mű­anyag köpenyű kábel lefekteté­sét javasolta. Ugyanis a ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy ezen a szakaszon a rendelke­zésre álló általánosan hasz­nált ólomburkolatú kábel nem megfelelő. A Postavezérigaz­gatóság a szükséges NDK gyártmányú kábelt az I. ne­gyedévre biztosította, rendel­kezésre bocsátás után a ká­bel kicserélése iránt azonnal intézkedem. Ezzel a cserével a távbeszélő szolgálat zavar­talan ellátását véglegesen kí­vánjuk megoldani. A kábel­csere megtörténtéig utasítot­tam a salgótarjáni műszaki fenntartási üzemet, hogy az érintett állomások működését a lehetőségekhez képest ide­iglenes kábel behúzásával biztosítsa. Dr. Jáder Béla Bp. Vidéki Postaigazgatóság Sz. Gy. (Salgótarján): Ha a dolgozó valamilyen oknál fogva a jogosan járó szabad­ságánál többet vett ki az egyik évben, a jogtalanul igénybe vett többletszabad­ságot a következő évi sza­badságból le kell vonni. Te­hát, ha tavaly több szabad­ságot kapott, mint amennyi­re jogosult volt, azt az idei szabadságából vonják le. József, — Balassagyarmat pe dagógusok, Kmetyi Kálmán. Balassagyarmat MÁV forga­lom, Fűtőház: Gyenes Lajos. Újlaki üzem: Moravszki And­rás, Szurdok György-akna: Kaposvári Ferenc, Gáti II-IV. akna: Balázs István, Csipkés­üzem: Balázs István, Nagy­bátony anyagraktár: Telek János, Bércéi: Pelle János, Galgaguta: Gáspár Imre, Ecseg: Molnár Sándor, Hé­halom: Szalai Antal. Február 26-án: Salgótarján, Gépipari Technikum: Szőcs Gyula, Piliny: Jamrik György, Ipolyszög: Veszelka István, Kisbágyon: Cs. Nagy László, Bér: Opolcsik Imre. Február 27-én: Sóshartyán, Rozgonyi Sándor, Maconka: Bartha Béláné, Karancskeszi, Nagy Béla, Dorogháza: Né­meth László, Nógrádszakál: Gólyán Balázs, Mátrakeresz- tes: Holecz Béla. Február 28-án: Balassagyar­mat Iparcikk Kisker V.: Go­dó László. Salgótarján, író­szer KTSZ: Szalai Gáspár. Salgótarján, MHS: Ujlaky Ist­ván, Salgótarján VI. körzet: Holczer Károlyné, Salgótarjá­ni járási rendőrkapitányság: Szoó Béla, Karancsság: Dr. Zsigmond Nándor, Magyar- géc: Báli András, Nógrád- megyer: Bodnár József. Ság- újfalu: Hrúz Sándor, Szal­ma teres: Horváth Albert, Csécse: Zeke Sándor. Levél Nógrádgárdonyból A Nógrádgárdonyi TBC In- szönhetjük, akik a kivi- tézet vezetői és beutalt lakói telezésnek is aktív részesei nevében nem mindennapi voltak. Nem lenne teljes e eseményről szeretnék számot a beszámoló, ha nem tennék adni. Az intézet udvarán említést a Megyei Tanács melegházat építettünk. Szépen Pénzügyi Osztályáról, amely fejlődnek már koratavaszi az anyagiakat biztosította az növényeink. Így, egy hét múl- építkezéshez. Továbbá ugyan- va finom retek kerül az asz- csak dicséret illeti intéze- talra, majd utána hamarosan tünk gyógyuló betegeit, a saláta és a kedvelt zöld- akiknek szintén nagy részük hagyma. A melegház építésé- van abban, hogy ezekkel a nek kezdeményezését Dr. koratavaszi csemegékkel ha- Bogdándi Emil igazgató főor- marosan kedvezhetünk bete- vosnak, Chikány Mihály fő- geinknek. könyvelőnek és Méhes And- Király József rás gazdasági vezetőnek kö- Nógrádgárdony Megérdemelt ajándékműsor A Balassagyarmati Nőta­nács közelmúltban megtartott ülése eltért a megszokott for­máktól. Az elmúlt év ered­ményeinek ismeretében töb­bek között megállapították, hogy a balassagyarmati asszo­nyok, leányok szorgalmasan tevékenykedtek a termelőszö­vetkezetben, s emellett aktív társadalmi munkájuk elisme­réseként méltán érdemelnek dicséretet. Ezért a városi nő­tanács ülésére meghívta a Salgótarjáni Bányász Dalkört, akik ajándékműsorral köszön­tötték az ülés résztvevőit. A Dalkör vendégszerepléséért a megyei, valamint a városi nőtanács ezúton mond kö­szönetét. Takács Lajosné Szüntessék meg a kivételezést K. J.-né balassagyarmati olvasónk azt panaszolta, hogy a balassagyarmati 139. sz. húsboltban január 28-án ser­téshúst szeretett volna vásá­rolni. de nem kapott. Véle­ménye, sőt meggyőződése sze­rint volt sertéshús a hűtő- szekrényben, s az előtte ér­kezők még kaptak. • A panaszt megküldtük a F ógrád megyei Élelmiszei K iskereskedelmi Vállalatnak, 'ahonnan az alábbi választ kaptuk: „A panasz utólagos kivizsgálása során tényeket már nem lehetett megálla­pítani. A bolt felé azonban intézkedtünk, hogy az eset­leges fennálló kivételezéseket azonnal szüntessék meg. A továbbiakban ellenőrzési cso­portunk figyelmét felhívtuk, hogy a boltnál rendszeresebb ellenőrzést végezzenek, amely egyben a vásárlók megelé­gedését is szolgálja. Remél­jük, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő annál is inkább, mivel február else­jétől a húsellátás teljesen zavartalan.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom