Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-18 / 41. szám
1966. február 18. péntek. NOGRAD 3 A verehélyitehenész A szövetkezet havonta tíz forint, előleget fizet munkaegységenként. Kmács Sándor tehenész tavaly az első negyedév utón bejelentette a vezetőségnek, hogy nem tart igényt az előlegre, jövedelmét év végén, egy összegben óhajtja felvenni. A mát- raverebélyi Március 15. Tsz nemrégiben megtartott zárszámadó közgyűlésén Krtiács- nak tizenhétezer forintot nyújtottak át borítékban. m Délelőtt tíz óra. Járom a majort, a tisztán tartott istállókban rendben pihennek a növendékek, tehenek. Az istállók végén frissen gőzölög a kihordott alom. A bejáratokat éber kutyák őrzik. Embert seholsem látni. Végre a harmadik épületben találok egy gondozót, aki eligazít: — Krnács Sándor bácsit az első épületben találja. Ott van neki állandó szállása. Mizserfai ember és a tsz gondoskodott, hogy legyen szállása. Szívós, vékonydongájú, izmos, erős férfi. Tartása és mozgása fiatalos, nehéz elhinni róla, hogy már hatvan kilenc éves. — A bányától mentem nyugdíjba — mondja és helyet csinál a kis szobában, amelyben vaságy, kis asztal, szék és pad minden bútordarab. — De nem bírtam otthon a tétlenséget. Elmentem és jelentkeztem Nagy Gyulánál, a tsz-elnöknél. Azt mondta, hogy a verebélyi tsz-ben minden férfinak akad munka, aki dolgozni szeret. Jöhet bárki, csak szorgalmas legyen. A pokróccal letakart ágy sarkán jóerőben levő asz- szony ül, a tehenész felesége. — Az én uram nagyon szereti az állatokat — veszi át a szót. — A bányánál is kocsis volt egy ideig. Bányász korában is elvállalta a körorvos tehenének a fejését. Nagyon kedveli a jószágot. Azután jól jön a kiegészítés a nyugdíjhoz... — Most mi a beosztása? — Fejős — mondja még mindig az asszony. — Fiatal korában Kisterenyén, a Solymosi uradalomban is tehenet fejt. Van hozzá kedve, érzéke. 2 A tehenész ül a széken és elgondolkodva néz maga elé. — Ebben a tsz-ben fiatalok is vannak, mert jó tsz — mondja —, de fejős nem igen akar egyik sem lenni. Állandó a munka. Se ünnep, se szabadság. — Mióla tsz-tag? — Harmadik éve dolgozom a tsz-ben, de csak mint kisegítő alkalmazott. Munkaegységre dolgozom, mini a rendes tagok. A jövedelmünket is egyformán számolják el. Ismét a feleség veszi át a szót. — Itt él az uram állandóan. Hetenként kétszer eljövök és megfőzök neki. Szerdán főzök, kitart szombatig. Szombaton újra jövök és elkészítem a főttet két-há- rom napra. Csak mindig félek, hogy megfúrják? — Ugyan! Ki tenné ezt? — Nem is hiszi, hogy próbálkoztak már. Valaki feljelentette: minek annak nyugdíj, aki ilyen jól keres a tsz- ben. Szerencsére az elnök megnyugtatott, hogy a tsz- ben és az építőiparban nyugodtan dolgozhat a nyugdíjas. A feljelentőnek pedig megüzente: eljöhet a verebélyi tsz-be, találnak neki is munkát. Csakhogy az olyan ember, hogy nem ragaszkodik a sok dologhoz. Elmenne a munka temetésére. A tehenészt kérdezem. — Hogyan lehetséges, hogy nem kért előleget. — Kijövünk szűkösen a nyugdíjból. Így azután egyszerre jutunk nagyobb ösz- szeghez. — S nem tartott attól, hogy odavész a pénze? — Ma már biztonságos a tsz-ekben a gazdálkodás. Még a gyengébbekben is. Ez a verebélyi pedig mindig a jók közt volt. Utánanéztem jól, mielőtt ideszegődtem. Itt az ötven forint igencsak megvolt minden évben, munkaegységenként. 3 A beszédes asszony ismét arról mesél, milyen szenvedélye az ő szorgalmas urának az állatgondozás, különösen a fejes. A bányában utóbb már csak sírt. — Azzal jött haza mindig: „Több könnyet ejtek, mint szenet fejtek.” — mondja Krnacsné. — Iiu- szonütéves volt a fiúnk, amikor elvágta a vonat Mizstír- fán. Igaz, egy l’iú életben maradt, az lakatos a mizser- íai banyánál. Már annak is két gyereke van. De a fájdalom csak tájdalom. Az új munkakör a fájdalmat is könnyebben feledtette. — Hány tehenet fej? — Itt a tsz-ben tizenöt tehenem van? — mondja Krnács. — És otthon? — Csak baromfit tartunk. Meg egy malackát. A brigádvezető és a tehenészek egyike ugyancsak a szobába kerül. A jövedelemre terelődik a szó. — Van-e prémium? — kérdezem. — Csak munkaegységre dolgozunk — mondják. — Tej után, borjúszaporulat után se jár semmi? Idős Krnács feláll, nyújtózik. — Már sokat beszéltünk róla —, mondja, hogy nem ártana a premizálás nálunk sem. Más tsz-ben bevált. Nálunk is nőne tőle a tejhozam. De hogy újítanak-e a jövedelem-elosztás eddigi módszerén, vagy maradnak a régi rendnél, azt nem döntheti el egy bedolgozó kültag. Majd megvitatják a tervtárgyaló közgyűlésen a tsz- tagok. — Én ugyan így is mindent elkövetek, hogy minél több tejet fejjek ki — mondja a szikár tehenész és már indul is, hogy szemmel tartsa a kezére bízott jószágokat. Mert ha csak alkalmazott is, ő már gazdának érzi magát itt a tsz-ben. Lakos György Város a% Ipoly part ján (3.) Háború, forradalom,—darutoilas jövő Kétszáz esztendő nem nagy idő egy város életében. De, ha társadalmi rendek hatalom- váltásának korszaka, az idő és a változások aránya eltolódik. A fiatal kapitalizmus szabadversenyében a nehézkes feudalizmus elveszti korábbi esélyeit és egyedi hatalmát. A vállalkozószellem az előzőnél gyorsabb szerzési lehetőségeket kínál, az iparosodó város új munkaalkalmat. Balassagyarmat lélekszánia nem is egészen kétszáz év szakaszában — 1910-ig — így nő az előzőnek éppen huszonötszörösére. 1713-ban néhányszáz a város számlálható lakossága, századunk első évtizedében meghaladja a tízezret. A falu egyre szaporodó nincstelenjei a város felé fordulnak reménységükkel, s úgy tűnik ekkor, valóban ez a gondjaik kiútja. Az iparfejlődés, az építkezések munkalehetősége csábítóbb a réginél, a zsellér, a cselédsorsnál Még nem látni a holnapi válságok árnyát. A kirobbanó háború hosszadalmas évei azonban ezt is csakhamar megmutatják. De sejtetik mind tisztábban a szociális bajok egyetlen orvoslásának módját is. A háború már korántsem az a „honért vállalt” hősi buzgalom, aminek első napokban hitetni sikerült. Dénes Géza 12-es honvéd hadnagy így panaszolja a Nógrádi Hírlap 1919. november 3-i számában, hogy milyen: Galícia földjén járnak a honvédek. Elhagyott út mentén pihennek szegények. Kint kell nekik hálni esőben és sárban, Elhagyott vidéken, hideg szélzúgásban. Puskával kezében hontalanul járva; Gondoltok-e néha a szegény bakára? A magyar bakára?! Mind, ti itthon levők, honfi tartozástok Földi élet kevés, hogy azt lerójátok. Míg itthon mulattok... hány megy el örökre? Honvéd vértől piros hazánk minden rög je. Jeges szélzúgásban, havas éjszakában; Gondoljatok néha a szegény bakára! A magyar bakára. A Károlyi Mihállyal megalakuló Magyar Nemzeti Tanácsot siet bizalmáról biztosítani a megyeszékhely: „Rajtunk nem fog múlni, hogy közre ne működjünk és együtt ne munkálkodjunk a kormány által kinevezett új főispánokkal, akik a vármegyék működésének irányítását kezükbe fogják venni, s a néplélekkel egyértelműleg fognak eljárni a közügyek intézésében. Csak őrizzük meg nyugalmunkat, hidegvérünket minden újítás látására és be- togadására.” 1919 tavasza már a proletárforradalom szeleit hozza Balassagyarmatra is. A város munkástanácsa március elején személyi és tárgyi követeléseket jelent be a közigazgatás demokratizálására s foglalkozik azzal a klerikális agitáció- val „melyet egyes úrinők indítottak”. Örömmé! állapítja meg, hogy az agitáció különösen a vasutas feleségek részéről megfelelő visszautasításban részesült. Március 23-án a szelek a forradalom viharává egyesülnek. Létrejönnek Balassagyarmaton is a proletárdiktatúra hivatalos fórumai; megalakul a Magyarországi Szocialista Párt heljd szervezete és a direktórium. Sajtója, a Nógrádi Népszava május 18-án a földműves szegények szövetségét keresi; A bürokrácia ellen. a törvényességért Országos vizsgálatba kapcsolódott a megyei NEB A népi ellenőrök számítanak a lakosság segítségére Gyakran hallani olyan véleményt, hogy a bürokrácia sárkányának sok fejéből lenyestünk néhányat, de máris növekvőben az újabb fejek. Hellyel-közzel a szocialista törvényesség megsértése is szóba kerül. Arra vonatkozóan, hogy mennyire megalapozottak az ilyen vélemények, főként pedig, hogy mit lehetne tenni a hibák leküzdésére, országos vizsgálatot indított a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálatba a Nógrád me* gyei Népi Ellenőrzési Bizottság is bekapcsolódott. — ötven népi ellenőr kezdte meg a munkát — mondotta munkatársunk kérdésére dr. Gombos Pál, a vizsgálat vezetője. — A megyei NEB együttműködik a szécsényi és pásztói járási a balassagyarmati városi NEB- bel. Elsődleges célunk feltárni hogyan érvényesülnek az állampolgárok jogai az államigazgatási ügyintézés során. Felkutatjuk a bürokratikus kinövéseket, és javaslatot teszünk megszüntetésükre. Ily módon szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a formális, megalapozatlan döntés és az ezeket szükségszerűen követő fellebbezés, panasz. — Hová látogatnak el a népi ellenőrök? — Járásonként több községet keresünk fel. Vizsgálatot végzünk a szécsényi. pásztói és salgótarjáni járási, a salgótarjáni és balassagyarmati városi, a megyei tanács-vb több szakigazgatási osztályán. Érdeklődésünk főként a mezőgazdasági, az egészségügyi, az építés és az igazgatási osztályok tevékenységére irányul. Megvizsgáljuk az építési, a lakhatási, a bontási ügyekben hozott határozatokat: a termelőszövetkezeti vezetéssel kapcsolatos beadványokat. Foglalkozunk továbbá földvédelmi, földbirtokpolitikai, ingatlanforgalmi problémákkal. Megvizsgáljuk, miként történik a beutalás a szociális otthonokba, milyen az alkoholkezeléssel járó ügyintézés. Betekintünk a tartási, életjáradéki, gyám- és bir- tokháborítási ügyekbe, Különös figyelmet szentelünk annak, hogy az eljáró hatóságok meghallgatják-e azokat a tanúkat, akiket az ügyfél kér; vagy ha nem, megindo* kolják-e alaposan, miért tartják mellózhetőnek a ta-> núkihallgatást, s hogy meggyőző és érthető-e a határozatok indokolása. Nagy munka vár ránk, de tervünk szerint március 15-ig mégis el akarjuk végezni. — A lakosság a vizsgálat idején segítheti-e valami módon a népi ellenőröket? — A lakosság érdekében végzendő munkánkban nagyon számítunk az állampolgárok együttműködésére. A vizsgáló csoportok, a helyszínen minden jóakaratú embernek készséggel állnak rendelkezésére. Ahol a vizsgálat idején nem jár népi ellenőri csoport, ott a helyi népi ellenőrzési csoporthoz, vagy a járási NEB-hez fordulhatnak. Ha a népi ellenőrzés úgy látja, hogy valakivel szemben törvénvsértés történt, erről szignalizáció formájában értesíti az ügyészséget: az ügyészség pedig megteszi a megfelelő intézkedéseket a törvénysértés következményeinek megszüntetésére — fejezte be tájékoztatóját dr. Gombos Pál vizsgálatvezető. Leszerelőle között Mennek haza A laktanya udvarán utoljára sorakoznak. Most már civil ruhában várják az utolsó vezényszót. De most is fegyelmezetten, amint azt huszonhét hónapon keresztül megszokták. Határőrök. Balázs Sándor tiszt még egyszer vezényel. — Ezredes elvtárs jelentem, a leszerelő határőrök parancsára felsorakoztak... — A mi feladatunk az volt, hogy megtanítsuk az elvtársakat a Magyar Nép- köztársaság államhatárának védelmére, őrizetére. Huszonhét hónap elteltével elmondhatjuk, becsülettel eleget tettek hazafias kötelességüknek, védték, őrizték államhatárunkat ... Most leszerelnek. Visz- szatérnek a polgári életbe, a munkapadhoz, az íróasztalhoz. Az a kérésünk, kapcsolódjanak be a termelőmunkába, végezzék olyan becsülettel, lelkesedéssel, amint itt a szolgálatot ellátták... A mi kapcsolatunk nem szakad meg. Forduljanak mindig minden esetben bizalommal egykori parancsnokaikhoz... — szólt az ezredes a leszerelő határőrökhöz. — Ezredes elvtárs! Becsülettel teljesítettük azt, amit az alkotmány kötelességként előír: őriztük az államhatárt. Sokat tanultunk, de szórakoztunk, sportoltunk is. Megtanultuk, mit jelent a kollektív élet... Ti pedig újoncok, ne feledjetek bennünket. Mi esküben fogadtuk- hogy őrizzük a határt. Most átadjuk a f egyert... — mondotta Mous János egykori határőr. — Átvesszük a fegyvert — hangzott Poór Péter újonc határozott hangja. Még egy vezényszó. Szétoszlik az egység. Barátok ölelgetik egymást. Tarka képet mutat a laktanya udvara. Tisztek szorítanak kezet a leszerelőkkel. Mindenki mond valamit. Baráti és intő szó keveredik egymással. Kis csoportokba verődnek a fiúk. A civil ruhát igazítják egymáson. Még néhány perc, s elválnak útjaik. Somoskői István tizedes Somoskőre utazik. Hogy hol lesz helye még nem tudja. — Parancsnokaim segítettek. Bevonulás előtt ugyanis még nem volt munkahelyem. Geológus vagyok. Szeretnék a Mélyfúrási Üzemhez elhelyezkedni. Remélem sikerül... Kanyó Pál hasznos! fiatalember szakaszvezelő volt. Tisztes iskolát végzett. Volt KISZ-titkár, rajparancsnok. Segítette az újoncokat a kiképzésben. Tagjelölt lett a határőrségnél. Útja most Esztergomba visz, odamegy dolgozni. Leszerelt katonák. Élményekkel, nagyobb tudással térnek haza szeretteik, munkatársaik közé. Megtanulták az államhatár őrizetét, a gépkocsivezetést, rádiózást, meg ki tudná felsorolni, hogy még mit. Kollektív emberek, felnőttek lettek. A civil életbe huszonhárom tagjelölt és három párttag tér vissza a határőrségtől. Megerősödtek. Fizikailag csakúgy, mint szellemileg, politikai állásfoglalásukban. Elhangzik az utolsó vezényszó is. Még egyszer alakzatba vonulnak végig a város utcáin, ahová annyi emlék fűzi a határőröket. Felhangzik a nóta is ... mennek haza végleges szabadságra...- Somogyvári —* „Az itt-ott lappangó bizalmatlanság — írja — amelyet egyes rétegek a proletárdiktatúrával szemben tájékozatlanságból, vagy tudatlanságból még táplálnak, jórészt abból a begyökeresedett, érthető bizalmatlanságból maradt fenn, amellyel minden elnyomott réteg, tehát minden munkás és minden földműves szegény a régi állammal, a régi rendszer uraival szemben teljes joggal viseltetett.” „Egyik legnagyobb feladata lesz ezért a proletárdiktatúrának az, hogy a termés betakarítását és szétosztását akként bonyolítsa le, hogy a földműves szegények minden jogos érdekét megvédje, verejtékes munkájukat megjutalmazza s egyben az egész proletárság ellátását lehetővé tegye.” Ugyanitt kishírben olvashatjuk: „Adakozás. Agitációs költségekre hozzájárultak Kohn Ede 100 kor., Kohn Izidor 100 kor. Ezúton mond köszönetét a helybeli szocialista párt titkársága.” Júliusban már az oktatási reform kérdései foglalkoztatják a várost. Dr. Mikó Pál gimnáziumi nevelő pártnapon beszél a jövő iskolájáról. — Az iskola kérdése — mondja — az ember tökéletessé tevése, az ember emberré emelése függ az iskola reformjának kérdésétől. A Nógrádi Népszava hírt ad a balassagyarmati közművelődési tanács megalakításé-, ról. Az újonnan megválasztott propaganda szerv rögtön megkezdi működését és behatóan foglalkozik nagy feladataival. Elhatározza, hogy egyelőre a munkásság felvilágosítására vasárnap délutánonként előadásokat rendez. A balassagyarmati közművelődési tanács politikai, társadalmi, közegészségügyi, közgazdasági, szépművészeti felvilágosításra vállalkozik. Hogy közoktatási reformproblémáink nem újkeletűek, de már a Tanácsköztársaság tanügyi embereit is élénken foglalkoztatták, bizonyság e néhány soros tájékoztatás 1919-ből: „Ezentúl érettségi vizsgálat megtartása helyett a tanév befejezésekor külön értekezlet tartandó, melyen megállapítják minden 8. osztályos tanulóról, hogy középiskolai tanulmányait befejezte s megfelelt, vagy meg nem felelt. Ezen a megbíráló értekezleten a 8. osztályos tanulók közül kiküldendő három megbízott is jelen van” A Nógrádi Hírlap — amely szerkesztőivel egy időre a szociáldemokrata pártszervezetek szócsöve lesz a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra néhány hónapja után régi hangját hallatja. A lap példányaiban rendszeresek a kommunista perek tudósításai, úrrá '.esz a bosszú, a leplezetlen faji gyűlölet, a soviniszta Uszítás. A város „megnyugszik”, Balassagyarmat visszatér régi életéhez. A terror biztonságot és nyugalmat szavatol, a „fel- törgatókra” nehéz vasat rak a gyarmati börtön kerek épülete. Születik a darutollas és kakastollas „magyar jövő”. (Folytatjuk) Barna Tibor
