Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-18 / 41. szám
4 NOOR »r> 1966. február 18. pétitek. Gondolatok a fizetési jegyzék mellé Amikor elhatároztam, hogy a pedagógusok fizetésemelésével kapcsolatban leírom néhány gondolatomat, Hugo Victor a nagy francia író egy mondását jegyeztem le először a papírra: „Az állam két első hivatalnoka a bába és az iskolamester”. S ha az azóta eltelt időben a két fogalom az egészségügyi intézményekben és nevelőintézetekben munkálkodó sok ezer „hivatalnokot” takarja is, maga a megállapítás igaz. Mert az első a jövő nemzedékét segíti világra, a másik pedig azon munkálkodik, hogy ez a világra segített nemzedék emberileg tudjon élni a világon. S mintha a jótékony „múzsa” sugallni akarná a további gondolatokat, kezembe került Gárdonyi Géza „Tükörképeim” című, 1965-ben kiadott munkája, amely az író eddig többnyire kiadatlan karcolatait, esszéit tartalmazza. Ebben a kötetben szerepelnek a „Tanítók miatyánk- ja” cím alatt azok az igen éles szatírával megírt cikkek, amelyeket Gárdonyi a Tanítóbarát című, általa szerkesztett pedagógiai lapban 1886—1889-ig megjelentetett, s amelyekben a fiatal radikális újságíró a korabeli közoktatás ügyének siralmas állapotát és a pedagógusok áldatlan helyzetét ismerteti. A cikkek megjelenésük idejében hatékony fegyverek voltak, a mai olvasó számára pedig a kor sok tanulságot tartalmazó dokumentumai. A címadó „miatyánk” sok olyan fogalmat tartalmaz, amely a fiatalabb pedagógus nemzedék előtt már teljesen ismeretlen, de az idősebbek még jól emlékeznek rájuk: „Miatyánk, kinek néptanító volt a fiad, szenteltessék meg a neved sz. fiad hivatalával együtt. Jöjjön el az az idő, hogy Trefortot áldhassuk és egyszer a mi akaratunk is teljesedjék, miképpen magunk között, úgy a nemzet előtt is. Mi kenyerünket add meg nekünk párbér nélkül, és bocsásd meg a népnek ellenünk elkövetett bűneit, miképpen mi is megbocsátunk, hogy ne böstörködjenek ellenünk. És ne vigy minket hátrafelé, mint a jeles kormány, de szabadíts meg a tekintetes iskolaszéktől, mert ezeké nem a tanügy, hanem a kaptafa és az ekeszarva. Ámen.” A „nemzet napszámosai” egykori miatyánkjában Trefort miniszter és a jeles kormány tagjai az ügyek hátramozdí- tójaként szerepelnek és Gárdonyi egy másik cikkében kénytelen megállapítani, a „magyar geográfusok aligha tudják, hogy hazánkban a legnagyobb távolság a néptanítók és a közoktatási minisztérium között van”. Jól eső érzés ugyanakkor visszaemlékezni az országgyűlés múlt évi ülésszakára, amelyen a művelődési miniszter számot adott művelődési politikánk eredményeiről, s arra a mély felelősségérzettől áthatott vitára, amelynek során a nép képviselői tolmácsolták a dolgozók elismerését a pedagógusok felé és gondos megfontoltsággal körvonalazták a jövő útjait. Ma már nincs elválasztó távolság, eltűntek a pedagógia irányítói közül az egyházi hatalmasságok és az iskolaszékek mindenható urai és a legfelsőbb fórumoktól a legalsó katedráig mindenütt egy akarat munkálkodik: népünk műveltségi színvonalát minél A salgótarjáni orvosi rendelőintézet zsúfoltságának csökkentése érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozata szerint új rendelőintézetet létesítenek Nagybátonyban. A járási jelleggel működő intézet tervezését a megyei Tervező Iroda munkatársai már megkezdték. s azt előreláthatólag márciusban elkészítik. Az egykori munkásszálló átalakításával korszerű rendelőintézethez jut a bányász település. A központi fűtéssel korszerűbbé tenni, minél magasabbra emelni. Sok szó esett az utóbbi években a pedagógusok bérezéséről is. Hadd álljon itt ismét Gárdonyi néhány sora: „Midőn a képzőintézetnek hátat fordítunk, keblünk ezer reménnyel van tele. Hiszen előttünk az élet, előttünk a munkatér, hol vár ránk a sok babér. Az ám! — eleinte az egészet várjuk, utóbb az első három betűjét is megköszönjük nagyalázatosan.” A pedagógus fizetésemelés régi sérelmes helyzetet orvosol népgazdaságunk jelenlegi helyzetének lehetőségei között örvendetes, hogy különös gondot fordítottak a Kezdő pedagógusok fizetésének emelkedésére és arra, hogy a felső korhatár elérése után a kiemelkedő jó munka mél- tányolására komoly lehetőségek nyílnak. Amikor ma országszerte a fizetési jegyzékeken már a felemelt fizetés mellé írjuk a nevünket, gondoljunk arra, hogy nekünk nem állásunk, hanem hivatásunk van. S Gárdonyi szavai szerint a pedagógus olyan lámpás, amely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát. Lámpásunk olaját ma a korai elfogyás ellen népünk erkölcsi elismerése és az egyre méltányo- sabb anyagi juttatások biztosítják. Köszönet értük. ellátott épület földszintjén röntgent helyeznek el. Itt kap helyet a gyermek és csecsemő rendelő — külön lesz a fertőző beteg gyermekek gyógykezelése. Az emeleten több szakrendelést bonyolítanak majd le, mint például a sebészet, fogászat, nőgyógyászat, stb. Az átalakításra több mint egymillió forintot biztosítottak, s úgy tervezik, hogy az új rendelő még ebben az esztendőben megkezdi működését. Csukly László Orvosi rendelőiniézelet létesítenek Nagifbátonifban OROSZ HHIÁL1: A PLATERÓ MŰVELET (2.) — Minek?! — kérdezte rémülten a levélíró. — Hát a masinának. így, ahogy mondom. Figyeld: kettős zázharminchét háromszáz ötszázhetvenkettő hatvankilenc — négytizen- kilenc kilencszázötvennégy — és mi hiányzik? Na? — a száz- kilencvenkettő! Amaz megbabonázva bámult Faragóra, majd a levélre Félhangosan, a fogai között szűrődtek ki a szófoszlányok: ... hatvankilenc ... négyti- zenkilenc ... kilencötven- négy! — Az anyja istenit! — kiáltott fel, majd ferdén fölfelé nézve Faragóra pillantott. — Hát pipáltál már ilyet? Mintha tényleg... tényleg a műszer adatai lennének ...! Faragó felröhögött, —- Látod, hogy milyen ziccerek vannak! Ha valamelyik főnök ezt meglátja, az isten se mosná le rólad, hogy azokat írtad. A levélíró katona hülede- zett. — Hagyd a fenébe, hülyeség az egész! — igyekezett megnyugtatni Faragó. — Gyere a laborba... Ja persze, még befejezed a levelet. Na, — ásított hosszan — én minden esetre megyek. De siess, nehogy megint felgyújtsad a villanyt, ha már elkezdtük az előhívást. A másik letette a tollat. — Folytassa a nyavalya, így is eléggé elvetted tőle a kedvemet — mondta, odébb rúgta a hokedlit, és Faragó után indult. Az ajtónál utolérte, megfogta a karját. — Várj, ezt elégetjük... a fene se tudhatja. Kinyitotta a kályha fedelét — még parázslóit benne a hamu — és bedobta az ösz- szegyűrt levélpapírt. Türelmetlenül várt, amíg lángra lobbant. Egymást tessékelve léptek ki a folyosóra és a KISZ klub felé indultak. Aki ide belépett, azt pillanatok alatt befonta a klub atmoszférája. Sajátos hangulat volt ez, férfiasain durva és gyerekesen bolondos. Ilyen csak a katonai laktanyákban létezik. Szüntelen zsongás töltötte be a termet, itt is. ott is nevetés harsant, és ez mosolyra késztette azokat is, akiknek a füléig el sem jutott a tréfa. Néhány katona rexezett. A dákókat a mennyezeten kré- tázták, megannyi kis pontot hagyva a fehér meszelésen. Valaki lankadatlan szorgalommal ragasztgatta a füstszűrös cigarettavégeket a mennyezetre, amíg a klubügyeletes ki nem zavarta a teremből. Egy nagyobb csoport az örökké nevető, gyerekképű Sárkány István hadnagyot vette körül. Mint annyiszor, most is Nagy Andris volt a téma. — Milyen ember a Garai tizedes elvtárs? — tette fel a kérdést tanárosan a hadnagy. — Garai tizedes nagy ember — jelentette komolyan Andris, és elégedett mosoly- lyal hordozta körül tekintetét a kuncogó társaságon. — Mit mondott Vásárhelyi elvtárs?! — folytatta tovább Sárkány a vizsgáztatást. — Vásárhelyi elvtárs azt mondta, hogy... azt mondta... — Na, na!! — biztatták türelmetlenül. Egyesek súgtak. — ... hogy a katonai szolgálat nehéz szolgálat! — vágta ki boldogan Andris. A hangulat egyre emelkedett. — Miben rejlik Janicsek elvtárs halhatatlansága? — csapott le újra a hadnagy kérdése. Valid szűkölt a visszafolytott nevetéstől. — Janicsek elvtárs halhatatlansága abban rejlik, hogy már a bevonulás napján QLél)adő fukhoz méltón A tizenkét tagú kollektívából, délelőtt csak öten dolgoznak: négy lány és egy asszony. Mindannyian a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepének sajtoló üzemében találhatók. Amikor Lengyel Józseffel, a csoport vezetőjével együtt megbeszélték: beneveznek a szocialista címért folyó versenybe, egyúttal azt is eldöntötték, hogy példaképet a megyéből választanak maguknak. Így esett választásuk történelmünk egyik kimagasló egyéniségére, Szondy Györgyre, Drégelyvár hős védőjére. Ez az egészséges lokálpatriotizmus hatja át a kollektívát, a munkában is. Vigyáznak, hogy szó ne érje a ház elejét, illetve a brigádot. Természetesnek tűnik az igényesség, ha figyelembe vesszük, hogy a kislányok mindannyian tagjai a KISZ-nek. De beszéljenek ők maguk. — Mit mondjak, hogy kezdjem? Talán az lesz a legjobb — kezdi Csömör Rózsi a be szélgetést... 1963-ban a kon denzátor üzemben ismerked tem meg az üzemi élettel. Onnan kerültem jelenlegi munkahelyemre. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Anyagilag is megtaláltam szá mításomat Havi keresetem 1300 forint. Hogy mire költőm? Menyasszony vagyok. Azt hiszem, ez mindent megmond — nyomja meg a szót jelentőségteljesen ... Cser- háthalápról járok be. — Kifogástalanul dolgozik ezt már a csoportvezető mondja. • — Az általános iskola elvégzése után, csak hat órásnak vettek fel az üzembe. Régen volt, még 1962-ben Azt is szokták mondani: az alapító tagok közé tartozom Hamar megszoktam, megszerettem a munkát, a kollegákat és szívesen dolgozom i tt megmondta: ,üstén szakramentuma, meg minden” — nyögte ki Andris nehezen, és nagyon komolyan. — Megyek, vár a kisara- nyos — ugrott fel egyszer csak Sárkány. Mindenki tudta, hogy a menyasszonyáról van szó. — Nem árt hozzászoktatni, — jegyezte meg valaki. — Most valami zűr van — komolyodott el a hadnagy. — Ma délben nem állt velem szóba. Csak végigmért és ott hagyott. Nna, viszlát! Reggel gázálarcban! — kiáltott vissza az ajtóból. A keresetre sem panaszkod- 'intőm. Nekem is van vőlegényem. Tagjai vagyunk a KISZ lakóházépítő társulás rak. Már annyira haladtunk hogy tavaszra beköltözhetünk mint házastársak. Addig azonban még sok rádió és tele vízió alkatrészt kell kivennem a sajtológépből. Bocsánat majd elfelejtettem bemutat Vozni: Barna Jolán a neverr — Az üzem megindulásakor már itt voltam — mondja a bemutatkozás után Szabó Katalin — miközben félszemével gépét figyeli. Kisvártatva így folytatja: három műszakban dolgozunk. Ebből az automatából percenként 15 darab állítószeg, illetve csavar kerül ki. A gépkezelésen kívül értek még a különböző szerszámok; mikrométer, toló-mérce, stb kezeléséhez is. Ezenkívül mint KISZ vezetőségi tag tevékenykedem az ifjúsági szervezetben, hogy élénkebb, sokirányúbb legyen az életünk. * — Nem sorolhatom magam az alapító tagok közé, de nem is vagyok új tag a kollektívában. Három évvel ezelőtt léptem át először a gyár küszöbét. Én is, akárcsak Ró.si a kondenzátor előállítással ismerkedtem meg először. Két évig voltam ott. Jelenlegi munkahelyemen egy éve vagyok. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Szentem ezt a munkát, jól érem magam a brigádban, megértjük egymást. Nevem: 3acsa Éva. • Es mi a véleménye Berki Lajosnénak, aki alig félév« került a kollektívába? — Jól érzem magam. Tetszik az új munkám, kedvesek a kislányok is. Ezelőtt a tanácsnál dolgoztam, mint takarítónő. Hogy miért jöttem ide? Hat családról kell gondoskodnom. Azt hiszem ezzel mindent megmondtam. És még csak annyit: a gyár vezetősége ismerve helyzetemet, úgy döntött, hogy állandóan délelőtt dolgosom. Hogy haragszanak-e ezért a kislányok? Ilyet még nem tapasztaltam. Ezt mondja a csoportvezető is. Egyébként mindannyian nagyon drukkolnak. Érthető. Most folyik a szocialista címért küzdő brigádok elmúlt évi munkájának értékelése. És amint hallik, ők is esélyesek a címre. Mert a jó munka mellett olyan tényekkel büszkélkedhetnek, mint az, hogy megtanulták a rajzolvasást, bevezették az önmeózást, értői a különböző szerszámok használatának stb. De ne vágjunk elébe az eseményeknek. Talán még annyit: méltóak névadój ükhöz. Venesz Károly A 172 525 K 95 számú csekkszámlára Garai tizedes a halálraré- mültet játszotta. — Srácok, ha ezt a hadnagy megtudja ...! Képzeljétek — mesélte lefojtott hangon — ma délelőtt telefonál a kapuhoz egy nő. Sárkány hadnagyot kérem! — próbálta utánozni a vékonyka hangot. — Mondom neki, hogy most nem lehet. Miért? Mert meszel. Hol meszel? Hát a folyosót meszeli. Csak hüle- dezett. Nosza, várja délben a kapuban. Tudjátok, hogy minden délben elturbékolnak egy félórát. Egyszer csak tényleg jön a Sárkány, és lám, valahol rácsöppent a csizmájára néhány csepp mész. A kislány csak ránézett, és otthagyta. Elhitte, hogy a folyosót meszelte. — Hülye vicceid vannak, — jegyezte meg valaki. (Folytatjuk) Megyeszerte egyre több KISZ alapszervezet vesz részt — „vietnami vasárnapok” szervezésével a szolidaritási mozgalomban. Gyula rakodó bányász fiataljai közül legutóbb kilencvenen vállalták, hogy egy műszakot dolgoznak és munkabérüket befizetik a KISZ KB 172. 525 K 95 számú szolidaritási csekkszámlájára. A Gyula rakodói szénosztályozón és a vontatós brigádokban dolgozó fiatalok vietnami műszakuk alatt vagonba raktak és elszállítottak 728 tonna szenet, ezenkívül öt nagyméretű szénszállító kocsi — úgynevezett tal- bó — javítását is elvégezték.
