Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

HÖGRÍD 1966. február 6., vasárnap Buttyán Sándor igazgató: „Nagyon sok feladat vár ránk minden téren. Mindenekelőtt el kell érnünk, hogy tanuló­ink a közösségi élet legele­mibb szabályait betartsák. Hi­szen nagy részük olyan kör­nyezetből jön az iskolába, ahol a trágár, durva beszéd, a féktelen dühkitörés napi­renden van. Küzdenünk kell tehát a durvaság, a vereke­dés, az árulkod ás ellen. Ne­hezíti ezt még az a tény, hogy jóformán minden osz­tályban vannak két-három, sőt több évvel túlkoros diá­kok, akik a kisebbeket rette­gésben tartják, elveszik uzson­nájukat, meglesik őket, ami­kor mennek haza. Volt olyan eset, hogy késsel követelték a pénzt az egyik kislánytól.” Én: „Megvan az a kés?” Buttyán Sándor: „Igen.” (Előszedi az íróasztalfiók­ból. Hidegen villan a penge az osztályozó naplók, meg a pedagógiai kiadványok kö­zött. Különös látvány egy kés egy általános iskola igazgató­jának asztalán, pláne, ha me- mentóként, és nem borítékot felbontani van ott.) Buttyán Sándor: „Félreértés ne essék, ez a kés csak egy kirívó esetre figyelmeztet, amely nem tipikus. Ma nem ez a gondunk. Persze, a dol­gok valahol mindig összefüg­genek.” (Amikor ennek az iskolai riportnak ügyében beszélget­tem Csík Pállal, a salgótarjáni városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével, azt mondta: „Az Iskola úti álta­lános iskolában folyó erőfe­szítések feltétlenül figyelemre méltóak”) (Ez járt az eszemben, ami­kor elindultam az iskolába. Meg még az a mondat, hogy ebben a salgótarjáni oktatási intézményben szinte afrikai állapotok uralkodnak, már ami a körülményeket illeti. Miféléket? Az alapvető gond a zsúfoltság. Tanulók száma 550 — a szám egyre szaporo­dik, épülnek körben a ma­gas, gyönyörű házak, beköltöz­nek a lakók, akiknek gyerekei szintén ebbe az iskolába irat­koznak, az 1965/66-os tanév félévekor ez 14 új diákot je­lentett —, nevelők száma 23 a napközisekkel együtt. Majd­nem fél tucat Iskolai tanuló- csoport létszáma negyvenen felüli. Rendelkezésre áll mind­össze 10 tanterem, ráadásul három nem normál méretű. Ezért állandó a délutáni ta­nítás. Ezenkívül négy napközis csoport van, az ebédlő nap­közis célt is szolgál. Az ud­var kicsi, a tantermek közvet­lenül az udvarra nyílnak, ez nem higiénikus és nem eszté­tikus.) (Elmúlt reggel nyolc óra, már jócskán fennjárt a na­rancssárga nap, amikor az iskolához értem. Hevenyészett drótsövény keríti körbe a ma- kulányi udvart. Füstölögtek a kémények. A szomszédos nagy házakba távfűtés viszi a me­leget Az ideiglenesség érzé­Buttyán Sándor: „Két szám­adatot mondok: az iskola ta­nulmányi átlaga 3 — a város általános iskoláié 3,4. — Bu­kott tanulók száma 90. Ilyen magas bukási szám mellett ez azt jelenti, hogy sok ta­nuló ér el a közepesnél jóval magasabb átlagot. Ez két vég­let Egyik oka, hogy sok a ci­gánytanuló, az alsó tagozat nevelje diákjait. Nálunk ez fokozottan fontos. Gyakran használja a tankönyvet az anyag megértetésével és a szemléltetéssel kapcsolatban, s lehetőséget ad arra is, hogy az alkalmas anyagrészeket a tanulók az órán tankönyvből tanulják meg. Mindent elkö­vetünk, hogy a rossz társa­ságba keveredett fiatalokat onnan kiragadjuk. Nem pa­rancsszóval. Eredményre csak a gyerekkel való egyéni fog­lalkozás, az úttörő szervezet segítsége, egyáltalán, a terv­szerű nevelőmunka vezet” (Ez nem egyszerű. Nemrég egy nevelő „fegyelmezni” pró­bált egy kisfiút. Azt mondta neki: „Kisfiam, ha nem visel­kedsz rendesen, itt kell ma­radnod az osztályban tanítás után.” A kisfiú csak zavarta az órát Erre, hogy „megijesz- sze” a tovább rendetlenkedőt rászólt: „Egész éjjel itt kell maradnod, ha nem ülsz szé­pen. Kíváncsi vagyok, mit szólna ehhez Apukád és Anyukád.” „Észre se veszik, ha éjjel nem vagyok otthon”, — válaszolta a gyerek.) Buttyán Sándor: „Pedig igyekszünk megértetni minden szülővel, hogy gyermekük el­lenőrzése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a gyerek Tartama? Tartalma? Bottyán Sándor Igazgató: „Miért nem épült meg a 16 tan­termes új általános iskola? Nem tudom. Hallottam, hogy december 31-re tervezik az átadását. Az biztos, hogy vár­juk, bár az alapokat még csak most ássák. A társadalom segítségéhez ax is hozzátartozik, hogy ne mindig az okta­tási intézmények átadásának határidejét tologassák. Ezzel a gyakorlattal nem érthetünk egyet. sét nemcsak a kémények kel­tik, hanem az egész intéz­mény és környéke. Valóban, ez a mostoha állapot átmeneti. Épül pár száz méterre az új iskola. Tágas, világos intéz­mény lesz. Csak az a kérdés, mikor? Az alapoknál egy-két ember csákányozza a fagyos földet A gondok az iskolában addig is a megoldást sürgetik.) Az udvaron a szünetekben egyszerre 300—400 gyerek to­long. Vannak, akik játszanak, de akadnak veszekedők is. Az udvar áttekinthetetlen, a felügyelet nehéz. N'éhányan átmásznak a kerítésen, csatangolnak a városban. Estén­ként nem jönnek vissza az órára se. Ez egyre ritkább. A kicsik igen szeretik a körbe-karikába játékot első és második osztályában a tanulók 30—40 százaléka, ahogy haladunk „felfelé”, az arány csökken. A cigánytanu­lók zöme olyan körülmények közül jár nap, mint nap isko­lába, ahol nincs lehetőség számukra, hogy felkészülje­nek az órára, s nincs biztosít­va az otthoni ellenőrzésnek a minimuma sem. Különösen súlyosan érezteti ez hatását az alsó tagozat osztályaiban. Rengeteg problémát okoz az itt tanító nevelőknek az a tény, hogy a gyerekek köny­veiket, füzeteiket elhagyják, többen közülük táska és fel­szerelés nélkül járnak isko­lába. A felső tagozatban pe­dig általános észrevétel, hogy a tanulók bukásának, vagy képességeinél gyengébb ered­ményeinek oka az iskolán kí­vüli rossz baráti kör.” (Közel a Pécskő-hegy, ide látszanak a behavazott viskók. Vonzzanak! Mivel? Mi az, ami az értelmes beszédnél, az okos érvnél erősebb? Van-e ilyen? Talán a „kötetlen” élet?) Buttyán Sándor: „A másik gondunk a sok mulasztás és a késés. A mulasztások szá­ma ijesztően nagy az I. B., az I. C, az V. A., az V. B. osztályokban. Ezer órán felül van. Vannak csavargó gyere­kek, akikről még a szülők sem tudnak, sőt nem is bír­nak velük. A büntetés az ilyen esetben általában hatástalan.” (Van tehát mire gondot for­dítani. Hogyan?) Buttyán Sándor: „Általános elvünk és követett gyakorla­tunk, hogy a gyerekek az anyag lényeges, és a tovább­haladás szempontjából jelen­tős részeit az iskolában, a tanítási órán tanulják meg. Ezért óráinkat ennek megfe­lelően tervezzük. A felső ta­gozatban minden szaktanár lehetőséget keres arra, hogy a tankönyv helyes használatára Antal Sanyi viszont azon a véleményen van, hogyha nem Is folyik a víz, legalább na­gyobb hely lenne az udvaron a focizáshoz. „Kis emberek” nagy igazsága ez. Tornaterme sincs az Iskolának, a gyere­kek ezt is az újtól várják. a tanulást kötelességének, ko­moly munkának érezze. Mi a magunk részéről lankadatla­nul végezzük mindennapi te­vékenységünkön kívül a kor­repetálásokat mindazon tanu­lóknál, akiknek a helyzete, Csomagok továbbításával foglalkozó postások mon­dották el, hogy egyesek a feladott küldemények cím­zésénél a tartalom vagy tartalma szó helyett a tartama szót tüntetik fel. Például így: Tartama: könyv. A feladóvevényen csak a „Tartalom” található. He­lyes-e tehát a „Tartalma:” és „Tartama:” használata? Vegyük csak sorra! Tarta­lom: alma — Tartalma: al­ma. Hogy a két forma egy­aránt helyes, azt a kérdezők is azonnal felismerték. A ..tartalom’’ főnévhez az „-a” birtokos személyragot fűz­tük. E toldalék nem változ­tatta meg a „tartalom” szó jelentését, csupán világosab­ban megjelölte, hogy az ő tartalmáról, azaz a csomag tartalmáról van szó. A tartama szó azonban már okoz egy kis fejtörést- (Elmondták azt is, hogy nem az egyszerű, nehezen író em­bereknél találkoznak vele, inkább írással rendszeresen foglalkozó személyeknél, leg­többször gépelt szövegű, ra­gasztott címzésekben.) A tartama szó szintén tol­dalékolt alak. Ha a szó vég­ződés nélküli alakját vizsgál­juk, a „tartam" főnévvel ta­lálkozunk. (Az ,,-a” toldalék ezúttal is birtokos személy­rag.) A „tartalma” szó töve a tartalom, a „tartama” -.zóé pedig a tartam. E két szót kell tehát vallatóra fog­nunk. A „tartalom” és „tar­tam” szavak alakjukban (hangsorukban) meglehetősen nagy eltérést mutatnak. De lássuk a két fónév je- 'entését! A tartalom szó fogalma az alábbi több vari­ánsokban ismeretes: I. Anyagi dolgok, tárgyak összessége, ami valamiben benne van, amit valami ma- ódban foglal, pl.: A csomag tartalma gyümölcs. 2- Vala­mely szellemi alkotásban ki­fejtettek összessége, pl.: Pe­tőfi János vitézének tartal­ma: Kukorica Jancsi földi és mesebeli kalandjainak, meg­próbáltatásainak története. 3. Valaminek a lényege, veleje, jelentése, pl.: Fejtse ki, hogy mi a békeharc tartalma nap­jainkban! 4. A tartalom szót a könyvek utolsó oldalain ta­lálható tartalomjegyzékek je­lölésére is használjuk. 5. A filozófia nyelvezetében ugyancsak sajátos fogalom je­lölésére használjuk a tarta­lom főnevet, pl.: Minden tárgynak, minden természeti és társadalmi jelenségnek megvan a maga tartalma és a maga formája. A forma és tartalom egységében a tar­talom a meghatározó elem­A tartam szó is gon­dolati név, azaz elvont fő­név. Rendszer'nt egyes szám­ban használatos. (Pl.: tarta­ma, tartamot, tartamú stb.). De mi a tartam szó jelenté­se? Tartam — az időfo- lyamat egy szakasza, az az idő, amíg valami tart, illeive eltart. Például: Űjabb hét­eves időtartamra választották meg Franciaország régi elnö­két. — Ez a gyorsan össze­csapott kerítés sem lesz hosz- szú élettartamú. — A jótál­lás időtartama: 6 hónap; azaz hat hónapig tart az az idő­szakasz, ameddig a háztar­tási kisgépeket díjtala íul megjavítják. Lássunk Jókai Mórtól egy irodalmi példát is: „öt pere tartamára nem volt Tuhutum vármegyében népszerűbb egyéniség Jancsi­nál” A tartam főnevet minden fenti mondatban időszakasz megjelölésére használtuk. Más elterjedt jelentésárnyalata nincs is. Érthető tehát, hogy használata sokkal ritkább, mint a tartalom szó külön­böző változatainak. (Hogy a „tartama” szó mennyire nem közismert, azt érdekesen bi­zonyította az a tény is, hogy 10—12 éves diákjaim jó ré­sze képtelen volt a „tartama” szó kimondására is.) A tartalom és a tartam (tar­talma — tartama) főnevek tehát teljesen mást jelentő fogalmak. Egymással nem cse­rélhetők fel. A csomagban foglaltak jelölésére csakis a „Tartama:” (tartalom) szó al­kalmas. Befejezésül a — farsangra való tekintettel — vizsgáljuk meg a két tárgyalt fogalmat Csokonai Vitéz Mihály Do­rottya című komikus eposzá­val kapcsolatban! A Dorottya tartalma: A kaposvári farsangi bálon Karnevál ki­hirdeti, kik fognak ez évben férjhezmenni. Ezért az ezút­tal is hoppowmaradt 65 éves Dorottya a vénkisasszonyok élén hadbaszáll a férfiak el­len, egy „harcosai” által ma­gasba emelt díványon trónol. De Opor cselt eszel ki, mert az őt először megcsókolónak házasságot ígér. Erre a dívány lezuhan, Dorottyának keze- lába törik. Még szerencse, hogy Vénusz isten megfiata­lítja, s így valóban Opor neje lesz­A Dorottyában megírt ese­mények (idő) tartama: pár óra, az az időszakasz, amíg a bál tart Tóth Imre „A nevem Simon Mária, harmadikos vagyok, az osztály­ban az első padban ülök. Az igazgató bácsit nem irigyel­jük meg a tanítóinkat sem. Sok bajuk van velünk és más­sal is. En látom az arcukról, mert én ülök elől. Ügy tanu­lok, hogy örömet okozzak nekik, meg a szüleimnek is. Min­denki várja az osztályban, hogy új iskolánk legyen. Itt még víz se folyik a csapból.” körülményei ezt megkíván­ják. A tanulmányi színvonal emelésére, főleg a bukások számának csökkentésére igyekszünk egyre hatásosab­ban működtetni a tanulószo­bát. Tajti Franciska kartárs­nőnk, a tanulószoba vezetője ezt egyedül nem végezheti. Nehézsége abból adódik, hogy eppen azok, akiknek legna­gyobb szüksége volna rá nem, vagy csak vonakodva veszik igénybe a tanulószobát.” (A kést az asztalról újra a fiókba zárja az igazgató. Nin­csen helye az asztalon. A fiókból még nem dobja ki, őrzi egy darabig. Hogy néha előszedhesse, s azt mondhas­sa az érdeklődőnek, innen indultunk, ilyen gondjaink is voltak. A gondok ma másfé­lék. Inkább „iskolaiak”, mint „rendőrségiek”. Az Iskola úti :skolában megfeszített munka folyik az emberért. Azt is mondhatnám, hősi küzdelem, s egyre több eredménnyel jár. Még akkor is, ha vannak ré­gebben kavart örvények, ••melyeknek esetenként érez­hetőek a hullámverései. Ezek csillapuló hullámok, amelyek nem zavarják — nem is sza­bad, hogy zavarják — a mun­ka nyugodt légkörét. Akik a hullámokon úrrá lesznek, ha nem is legendát, de minden tiszteletet megérdemelnek.) T. ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom