Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
1966. február 6., vasárnap NOG R At 5 nIMCS TITOK... Három főnöksége van a 2. számú AKÖV-nek: a salgótarjáni, a balassagyarmati és a nagybátonyi. Hármuk közül — holott a nehezebb helyzetben a nagybátonyi főnökség van — ez utóbbi érte el a legalacsonyabb javítószázalékot TEFU részlegében. Először is, mi az a javítószázalék? A járművekre gépnapot szabnak. Ez a tehergépkocsik esetében tizenegy és fél,. tizenkét óra üzemidő. Terv szerint ennek az üzemidőnek átlagosan tizenhategész hat-tized százalékát tölthették tavaly javításban a teherautók. Átlagosan, mert az egyiken több javítanivaló akad, a másikon kevesebb. Így, kerekedik ki a javító- százalék. No, ezt lépte túl a tarjám főnökség majdnem öt, a gyarmati pedig körülbelül négy százalékkal. Ami a gyakorlatban persze sokezer le nem futott kilométert, vagyis sokezer tonna el nem szállított árut jelent. A nagybátonyi főnökségen ezzel szemben a javító százalék a tervezettnél is alacsonyabb: 15,7 százalék, a MÁVATJT kocsiknál pedig éppenséggel 8,3- Mi ennek a titka? A nagybátonyi főnökség tavaly január elején új telepre költözött a régi sárfészekből. Ez lenne? Azt mondják: nem. Hiszen a pásztói kirendeltségen, ahol a főnökség teherautó-állományának zöme van, most is elég nehéz körülmények közt dolgoznak. Hajzser József, a főnökség vezetője megkísérli összefoglalni: Az éves tervet negyedéves bontásban kaptuk, azt hónapokra elosztva alaposan megbeszéltük egymás közt, mintényezők, amelyekből ha egy is hiányzik, megbomlik az óhajtott egyensúly, romlanak a teljesítmények.. • De mi van a szavak mögött? Mit rejt magában a kifejezés, eevüttműködés ? Hajzser József folytatja: —Elég jó a gépkocsivezető kollektíva is. Különösen a MÄVAUT részlegben. Többségük évek óta itt dolgozik. Szóval törzsgárda. Karbantartják a kocsijaikat. Ha a műhelyben kell javítani, abban is részt vesznek. Nem mondom. a TEFU sofőrök közül még nem mindegyik ilyen. De igyekszünk nevelni őket. Kit így. kit úgy. •. különbözőek az emberek ... A szerelő csoportnál pedig célfeladatot tűztünk ki az embereknek. Például Pásztón nyolc kocsi lehet egyszerre, egy időben javításon. Ha ezt betartották. prémiumot is kaptak. Korábban, még hatvanöt eleién ugyan volt olvan szemlélet. hogy „csak a MÄVAUT menien, a többi majd megy valahogy”. Ennek az lett az eredménye, hogy itt nálunk négy-öt, Pásztón húsz-huszonöt teherkocsi is állt. javításra várva. Mert „a MÄVAUT a fő”. — Szóval nem volt mindig ilyen egyetértés, mint amilyen most? A főnök elneveti magát: — Egyetértés akkor is volt. Abban voltak vitáink, hogy ezt úgy is meg lehet csinálni, hogy a teherfuvarozás sem szenvedjen tőle. Szerencsére erről sikerült meggyőzni mindenkit den hónapban értékeltük az eredményeket a megtett fuvarkilométer és a karbantartásra, javításra felhasznált anyagok tükrében is. Nagyon jó az együttműködés' a;..főnökség vezetője és beosztottjai között, támaszkodunk a pártszervezetre és szakszerKözben bejön az irodába Parádi Lajos TEFU—MAVAUT vezénylő, kicsit később Karsai Ferenc műszaki vezető. Bekapcsolódnak a beszélgetésbe.. Karsai szemmel láthatólag büszke a vállalati elsőségre: vezetre... — Minden kocsi menjen! A szavak kissé szárazon kopognak. Ez lenne az eredmény titka? Bizonyára ez is. Az előbb elmondottak olyan Ez a dolog lényege. Erre kell törekedni. Akár MÄVAUT akár TEFU. — És tavaly ilyenkor? összenevetnek a főnökség vezetőjével, amiből kitűnik, tavaly ilyenkor még ők ketten is vitáztak erről olykor. — Nincs különbség. És a munkát is úgy szerveztük, hogy ne is lehessen. Külön javító csoport gondozza az autóbuszokat, külön a teherkocsikat. Azt kell szem előtt tartani, hogy minden gépkocsinak naponta ezer-ezernégy- száz forint bevételt kell hoznia . •. És hogy a főalkatrészekre nagyon kell vigyázni! Hogy lefussák a normatívában előírt időt. Inkább kijavítjuk, ha kisebb hibáia van, mert ez csak a napi költségeinket növeli. Most néztem például egy sebességváltót. Egy csavar meglazult, lóg az előtét tengely. Ha futni hagyjuk, egy hétig még elment volna a kocsi, de aztán tönkre megy négy fogaskerék. Figyeltük, észrevettük a hibát, meghúztuk a csavart ... ennyi az egész. No, igen, ennyi az egész. Nincs titok- A pásztói kirendeltség szerelői — hallom — néha maguk is kimentek a kocsin, megfigyelni, milyen az út, melyek a leggyakrabban előforduló hibák, hogy bánik a „pilóta” a géppel. Itt Bátonyban sem restek, rádolgozni inkább két órát, nehogy aztán napokra kiessen jármű a termelésből. A legfontosabb az idén, mondja a főnök a tehergépkocsik vezetőinél fokozni a nevelőmunkát. — A másik az esztétika — teszi hozzá Karsai Ferenc. — A kocsijaink most bizony néha valóban nem festenek valami szépen. S itt a festést szó szerint is lehet értelmezni, mert a javítás utáni újrafestést bizony elhanyagolták tavaly. — A javítószázalékot pedig tovább csökkentjük — (észre sem vettem már a jövőről beszélnek ezek az emberek) — jósolni nem szándékunk, de szeretnénk megközelíteni a MÄVAUT javításokra fordított teljesítményt. A nagybátonyi AKÖV főnökségnek tavaly egymillió háromszázezer forint megtakarítást köszönhetett a vállalat. Költségszintje két százalékkal alacsonyabb a tervnél Az irodában élénk társalgás folyik arról, miként lehetne az élelmes gépkocsivezetők s Imát gyarapítani, akik felszólítást nem várva szerzik a visszfuvart. Milyen segítsége', tanácsot adni az erdő- gazdaságnak, hogy a gazdaságtalan fuvarozásból itt is mindkét fél számára jövedelmező kapcsolat .alakuljon Nincs, itt valóban nincs titok •.. Cs. G. Varga János lakatos az Ikarusz <>í)2-es ajtózárját javítja. A szorgalom ünnepe Csendes a község. Ünnepelnek az emberek. Zajtalanul, nyugodt méltósággal, ahogyan megszokták. Zárszámadó közgyűlést tartanak az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben. Az ötödiket, amióta először tették ki a megye legnagyobb községének nevét jelző tábla mellé: „Termelőszövet- vezetl község”. Nem volt könnyű öt év. S talán mind közül a tavalyi volt a legnehezebb. — A múlt év minden erőnket, tudásunkat próbára tette. Vizsgán estünk keresztül, s mondhatnám néha erőfeletti, kegyetlen volt ez a vizsga — emlékezik Tóth István, a termelőszövetkezet elnöke. — Az időjárás? ... — Nemcsak az, de nagyrészt az — mondja az elnök. — Kétszer annyi eső esett, mint máskor. A sár összetörte a gépeinket. A víz elnusz- 'ítóttá a termés egy részét. Mostohán bánt velünk is a természet. Egy kis paraszt- gazdaságot ennyi csapás megtört volna __ K özépkorú férfi sürgeti el mellőlem az elnököt, mert közben újabb vendégek érkeztek a zárszámadó közgyűlésre. Bőgi jóbarát. Frantisek Pisek '»Ivf D CV.r>V}_ Szlovákia budapesti nagykövete. Ilyenkor a nagy forgatagban már nagyon nehéz a nyugodt, beszélgetés. A megkezdett mondatot azért befejezzük Sólyom Ferenccel, a tsz főkönyvelőjével. — Ezt a közös gazdaságot szilárdan megalapoztuk ahhoz, hogv ne ingassák meg az elemi csapások — mondja minden kérkedés nélkül. Szavai nemcsak a számszerű eredményekre vonatkoznak, hanem azokra az emberekre elsősorban, akik hősies munkával érték el az eredőién veket. A termelőszövetkezet minden sikere, mögött az egyszerű, sokat próbált-érsekvadkertiek állnak. Nem véletlen, hogy az itt termelt dohány már két alkalommal is aranvérmet nyert az orszászarvasmarhát külországokban is ismerik. Az emberi áHn-mt- készséget, szorgalmat dicséri az. hogy a tavalyi mostoha időjárás közepette is rekord- termést értek el gabonából. A holdanként tervezett élet a valóságban majdnem tíz mázsával lett több. — Nagy öröm a jó termés, de sok gondot is okoz — jegyzi meg a főkönyvelő. — Az igaz, hogy sokat segített a jövedelem alakulásában, hiszen elpusztult az aprómag, rosszul termett a burgonya és a dohány. Ezeket a kieséseket pótolni kellett valamiből. Érsekvadkerten a bőséges gabonatermés betakarítása okozta a nagy gondot. A szeszélyes időjárás igencsak megtáncoltatta a kenyérért harcoló parasztembereket. A lágy talajon megfeneklettek az aratógépek, a kombájnok, szakadt, pusztult minden. De az álmosszemű, fáradt traktoristák, szerelők nem hátráltak meg. Levették a régi kaszákat is a szögről, mert féltették a kenyeret. — Nem volt könnyű az irányítás, a munkaszervezés sem tavaly. Veszekedtünk is sokat a vezetőségben. Mindezt azért, mert éreztük a nagy felelősség súlyát. S inkább év közben veszekedjünk, mint Ilyenkor, a zárszámadás idején — mondja kis mosollyal Sólyom Ferenc. Ezen a számadáson nem is lehet senkinek kifogása. Mindenki számot vethet sajátma- fával és az egész gazdasággal. A leghelyesebb eredményre akkor jut, ha megméri, menynyivel j árúit a közös dolgaihoz, meri csak ennek arányában jogosult gazdatársai megbecsülésére, s az anyagi elismerésre. — Sok még itt azért a tennivaló — magyarázza a fő- ' Könyvelő. — Az idei feladatok nagyobbak. bonyolultabbak. Alaposabb felkészülést igényelnek. Céljainkat, terveinket több évre előre meghatároztuk. A megye legnagyobb termelőszövetkezetében jól zár- ■tők-'«"tavalyi küzdelmes évet. Tisztelet és becsület ezért az érsekvadkertieknek. Az eredménynek azonban nem ez a szebbik része, hanem az, hogy az egykori, egymástól elzárt parasztgazdaságok tulajdonosai erős közösséggé kovácsolod tak. Pádár András MÉSZÁROS OTTÖ (19.) A Kugel — Erlass A német hadvezetés nemcsak a Komissar—Befehllel tette semmivé a hadviselés alapvető nemzetközi szabályait. Rá is tetézett erre. Kiadták a Kugel—Erlasst, azaz a Golyó Rendelstet. ,Minden szökésben elfogott hadifogoly tisztet vagy altisztet — függetlenül attól, hogy szállítás közbeni szökésről, egyéni vagy tömeges szökésről van-e szó — hármas fokozatjelzéssel (a „kivégzendő” jelzése — a szerk.) kell átadni az SD-nek. A szökésben elfogottakat megszökött és eltűntként kell a hadsereg hadifogoly nyilvántartó szerveinél jelenteni. Postájukat is ekként kell kezelni, s a Nemzetközi Vöröskereszt érdeklődésére is ugyanezt a választ kell adni. Az SD az elfogottakat a mauthauseni koncentrációs tábornak adja át...” Rossz memória... A joggal hírhedtté lett parancs szemérmetlenül kimondja: hazudni kell. Megszokottként jelenteni azt. akit elfogtak, s kivégeztek. A nyilvánvaló aljasságot még a hóhérok egyik legelvetemültebbje, a forradásos arcú Kaltenbrunner sem akarta vállalni. Igaz, valamikor ügyvéd volt, maradt talán némi emléke arról, hogy létezik nemzetközi jog. Kaltenbrunner, aki Heydrich meggyilkolása után az RSHA teljhatalmú főnöke lett, nem akart semmire emlékezni. A tárgyalás gyorsírásos jegyzőkönyvéből idézzük: »Ügyész: A mauthauseni koncentrációs táborral kapcsolatban itt fekszik egy okmány a bíróság előtt, amelyről szeretnénk az ön nézeteit is megtudni. A Kugel—Er- lassról van szó. Mikor szerzett ön erről tudomást? Kaltenbrunner: Én magam nem ismertem ezt a parancsot. Először 1944 végén, vagy 1945 eleién hallottam róla (!) Vögeleintői. aki Himmler összekötőtisztje volt Hitlernél. Ügyész: Kérem. feleljen egyértelműen: ismeri az úgynevezett Kugel—Erlass parancsot, vagy nem? Kaltenbrunner: Már elmondottam, hogy ezt a parancsot nem ismertem. Ügyész: Adott ön ki olyan utasítást, amely ezt a parancsot kiegészíti? Kaltenbrunner: Nem adtam ki. Ügyész: No, akkor én felfrissítem az emlékezetét. Josef Niedermayer tanú eskü alatt ezt vallotta: „1942 őszétől 1945 májusáig az én felügyeletem alá tartozott a mauthauseni koncentrációs tábor valamennyi építkezése, (ti. a tanú nem fogoly volt! — a szerk.) 1942 decemberében a tábor politikai osztályán, a Gestapónál megmutatták nekem az úgynevezett Kugel—Erlass szövegét. A rendelkező rész két szakaszból állt. Mindkettőn Kaltenbrunner aláírása volt olvasható.” Nos,, mit szól ehhez?” Kaltenbrunner a vállát vo- nogatta. Egy szava sem volt. Vádlottársai kárörömmel figyelték: tüntetőén elhúzódtak tőle a tárgyalás egész ideje alatt, mintegy azt fitogtatva, semmi közük az „ilyen Gestapo-emberekhez”. Akinek kézfogásáért egy esztendeje még egymást tiporva tülekedtek ... ...és belső „meggyőződés” A Kugel—Erlass, a nemzetközi jog nem is titkolt sárbatiprása a nácizmus visszataszító cselekedeteinek sorában is annyira kirívó volt, hogy a tisztikar bizonyos köreiben joggal ellenérzéseket. — vagy talán gondolatokat, ezért egyszer felelni is kell? — keltett. Hitler 1942. október 18-án kézjegyével ellátott — Keitel által aláírt — utasítást adott ki: „A Kugel—Erlass végre nem hajtása miatt haditörvényszék elé fogom állítani mindazokat a parancsnokokat és tiszteket, akik elmulasztották ezt a parancsot végrehajtani, vagy nem közölték azt csapategységükkel.” Keitel — Kaltenbrunnerral ellentétben — meg sem próbálta tagadni, hogy „köze” volt a parancshoz. Aláírása mindenütt ott szerepelt; a Kugel-Erlasson is, Hitler fentebb idézett utasításán is. A német tábornoki kar e tipikus képviselője a magamentegetés más útját választotta: „Ügyész: Vajon ön is jóváhagyta és helyesnek találta az agyonlövetési parancsot? Kcitel: Nem szólaltam fel ellene, egyrészt a fenyegető büntetéstől tartva, másrészt mert am úgy sem változtathattam volna rajta Hitler személyes utasítása nélkül. Ügyész: De helyesnek tartotta ön ezt a parancsot? Keltei: Belső meggyőződésem szerint (sic!) nem tartottam helyesnek. Dehát miután adva volt, nem foglaltam állást ellene.” No lám: „adva volt” a parancs, az, melyet maga Wilhelm Keitel dolgozott ki! Belső meggyőződésről fecseg az ősz hajú, „igazi porosz úr” megjelenésű tábornok, de az ügyész pillanatok alatt sarokba szorítja! Az asztalról felemel egy okmányt, s Keitel már az első szavak után szá- jaszélébe harap. Ebből hogyan mossa ki magát? Pokolba a precíz irattárosokkal, akik ilyen gondosan megőriztek minden „papírocskát” .,. A vádlottak tapsolnak Villanásnyi epizód volt a tárgyaláson, de — félelmetesen jellemző. Egy pillanatra elfelejtették a vádlottak, hol is vannak, kitört belőlük a fasiszta, az emberfaló fenevad. Az ügyész, miután felemelte a papírt, azt mondta: „Hadd térjünk át akkor egy másik kérdésre. Emlékszik-e arra, hogy ón a keleti fronton elfogatott olyan francia katonákat is, akik az oroszok oldalán harcoltak? Ezzel kapcsolatban ön a következő rendelkezést bocsátotta ki. (Felolvassa Keitel parancsát, amelyben elrendeli az elfogott katonák szüleinek felelősségre vonását.) El tud ön képzelni valami szörnyűségesebbet annál, mint egy anya ellen katonai erőszakkal fellépni csak azért, mert segített a fiának, hogy az hazája szövetségeseinek oldalán harcolhasson? Hát elképzelhető ennél förtelmesebb ocsmányság? Keitel: Én sok mindent el tudok képzelni, tekintettel arra, hogy magam is két fiút vesztettem el ebben a háborúban. Ügyész: Vádlott! Értse meg végre a különbséget az ön es az én felfogásom között. Gyermekeket elveszíteni a háborúban — ez borzasztó tragédia. De katonai erőszakkal fellépni egy anya ellen, akinek a fia hazája szövetségeseinek oldalán kíván harcolni — ez förtelmes ocsmányság. Ez nagy különbség! Kcitcl: Sajnálom, hogy egyes hozzátartozókat felelőssé tettek fiaik gaztetteiért! Keitel e szavainál kezdtek tüntetőén tapsolni a vádlott mivoltukról elfeledkfjsett náci hóhérok. Az ügyész harsogó szava azonban elnyomta tenyereik zaját: „Nem kívánok itt időt vesztegetni arra, hogy mélyebben elemezzem az ön gaztett kifejezésének lényegét. De a kifejezés használata ellen tiltakozom és visszautasítom 1” Az ügyész szavai nyomán tapsvihar robbant ki a teremben. A vádlottak ekkor döbbentek rá, hogy nem a nürnbergi pártnapok egyikén vannak, hanem b í r á i k előtt. Keitel, mint megvert kutya, nesztelen mozdulatokkal, észrevétlenül ült a helyére. (Következik: Filmező hóhérok)
