Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-15 / 38. szám

1966. február 15. kedd. NöGBín 3 Önállóság — de felelősség is • • • Felületes vadászstatisztika Gyengétől a közepesig Jó évet zártak Nemeit«k u Síküveggyárban fordult elő. A közelmúltban lezajlott bérrendezés során az egyes üzemrészek megkapták a „keretet” a béremeléshez. A személy szerinti elosztást — a végzett munka minőse­ge, a szakértelem, a műve­let nehézségének, egészségre való ártalmasságának ember­ről emberre történt elbírálása alapján — a művezetők, az üzem párt- és szakszervezeti titkárainak közreműködésével végezték el. önállóan. Ebbe nem szólt bele a gyár ve­zetősége — legfeljebb, ha az emelés mértéke nem érte el a megszabott alsó határt. Az igazgató fogadónapján mégis több munkás kezdte így reklamációját: „A műve­zető azt mondta, próbáljam meg, forduljak az Igazgató elvtárshoz...” A jelenség nem mai ke­letű. S nem csupán bérprob- 1 éniák kapcsán ismerjük. A 2. számú AKÖV igazgatója nemrég mondta el egy ér­tekezleten, hogy az egyik ki- rendeltségen arról panaszkod­tak, nincs alkoholszondájuk. Ezidőtájt történt Is egy ka­rambol, amely nem követke­zett volna be. ha Indulás előtt ..szondáznak”. A kocsi össze­tört, javítása súlyos ezrekbe került. Mert nem volt kéznél a néhány forintos szonda. Pedig a vállalat raktárában ezerszám található. Csak a helyi vezetőnek kérnie, ren­delnie kellett volna belőle A munkásjáratok polgárosítása előtt úgyszólván egy nappal kitűnt, hogy az új közleke­dési rendszerhez hiányzik né­hány okvetlenül szükséges kellék. Az illetékes részleg vezetői nem tudtak időben beszerezni. Amikor ez az igaz­gató, tudomására Jutott, 'n- tézkedett, s félóra alatt meg­oldódott a probléma ... Az Igazgató nem azon mér­gelődött, mert későn szóltak neki, hanem azon, hogy Ilyes­mivel is Igazgatói intézkedés­re várnak. Hirtelenében két vetületét jelölhetjük meg ennek a mű­vezetői magatartásnak. Hosszú éveken keresztül — bár el­lenkezőjét hangoztattuk — de tulajdonképpen nem követel­tünk túlságosán nagy önálló­ságot a művezetőktől. Álta­lánosan elterjedt rendszer sze­rint a művezető megkapta részlegének feladatait, s azt is, hogy a rendelkezésre ál­ló személyi és tárgyi ténye­zők felhasználásával miként hajtsa végre. Ezért most né­hol csodálkoznak, ha a mű­vezető nem tud mit kezdeni az új gazdaságirányítási mód­szerek hozta nagyobb önálló­sággal. Van persze egy másfajta művezetői magatartás. S mos­tanában ez is mind gyakrab­ban szóba kerül a gyárakban. Nem ritka az a művezető, aki a feladatot ilyen szavak kíséretében Ismerteti munká­saival: „Elvtársak, nem tehe­tek róla, ez a főnökség uta­sítása”. S mert imigyen a munkások tudomására hozta, hogy egy-egy kellemetlen, esetleg nehezebb feladat vég­rehajtásáért a gyár vezetősé­gével nem vállal azonosságot, a munkások legfeljebb az igazgatót szidják, ő pedig „jó fiú” maradhat a szemükben. Csakhogy önnek u szemlé­letnek nem sok keresni va­lója van nálunk. Mint aho­gyan egyre kevésbé látjuk karakánnak azt a művezetőt, aki Jóformán meg sem is­merte részlegének tennivalóit, máris sorolja a különböző ob­jektív nehézségeket. Amelye­ket — úgymond — a gyár vezetőinek kéne megoldani . . . Ezek a „labdázó” művezetők, szintén nem vállalnak azo­nosságot a gyár feladatai­val, a gyár vezetőivel, hanem visszadobják a labdát: „Ha ti kértek, én is tudok kérni”. Erre mondta a Síküveggyár igazgatója: „Ha mi ís így lab­dáznánk az országos vállalat­tal, akár át is alakulhatnánk sportegyesületté, mert üveg­termelésre nem maradna időnk.” Nem szóltunk most a mű­vezetőknek arról a tekinté­lyes táboráról, amely él-hal a gyárért, nem sajnál sem időt, sem fáradságot mun­kától, szervezéstől, az em­berekkel való foglalkozástól, önmaga szakmai képzésétől. Gyáruk, munkahelyük tá maszai ők, valóban kulcsem­berek. És nyilván őket is bántja, ha művezető társaik közt olyanok akadnak, akik az intézkedés nagyobb ön­állóságától idegenkednek, mert nem tudnak mihez kez­deni vele. De nyilván sérti őket, ha egy művezető sza vakban esetleg elismeri a na­gyobb önállóság helyességét, de a vele járó felelősséget másokra hárítja. Cs. G. Példamutató szocialista brigádok A nagybátonyi erdészetben több szocialista és szocialista címért küzdő brigád műkö­dik a rakodók, vagyis az úgy­nevezett felterhelők, valamint a motorfűrész kezelők között is. A szocialista- és a küzdő brigádok tagjai példát mu­tatnak szorgalomból a többi erdei munkásoknak. Nagy Lajos felterhelő érte el 180 százalékos teljesít­ménnyel. Jövedelme meg­haladta a 2600 forintot, a má­sodik helyen Forgó József áll 134 százalékkal. A motor­fűrész-kezelők élén Gembicz- ki Adorján jár. s őt követik sorrendben Smiró János, Gubola István, Draveczki Ágoston. Hatezer mázsa jég a vermekben A vendéglátóipari vállala­tok — állami és szövetkeze­tiek egyaránt — a nyárra gondoltak, amikor idejében gondoskodtak a jég elverme- léséről. Az enyhe időjárás veszé­lyeztette a jégtermelést. Egy ötletes újítással azonban Deák József, a 2-es számú Autóközlekedési Vállalat több­szörös újítója sietett a válla­latok segítségére. Hat nap alatt 25 ezer ember csaknem hatezer mázsa jeget termelt a salgótarjáni tóstrandról, ame­lyet a Nógrád megye: Ven­déglátóipari Vállalatnak és a földművesszövetkezeteknek szállítottak. Az erdészet kéthavi átlagot véve alapul közbenső értéke­lést végzett a szocialista bri­gádtagok teljesítményéről és a teljesítménnyel egyidejűleg emelkedő átlagkeresetről Eszerint a legjobb eredményt Az élenjáró felterhelők és motorfűrész-kezelők jó mun­kája kihat azokra a munka- csoportokra is, amelyekben dolgoznak és hozzájárul a tel­jesítmények átlagos emelke­déséhez. Február elsejétől vad­számlálás folyik a megye vadásztársaságának terüle­tén. Ez a fontos felmérés kiterjed általában a nagy­vadakra, valamint nyúlra, fácánra, fogolyra és a csá­szármadárra. Igen fontos, hogy minden vadásztársa­ság a lehető legpontosab­ban számlálja meg a vad­állományt, mert csak a megbízható adatok birtoká­ban lehet tervszerű vadgaz­dálkodást folytatni. De lehet-e tervszerűség­ről beszélni akkor, ha a vadásztársaságok nagyobb része például még február tízre sem küldte el a me­gyei tanács vadászati fel­ügyelőjének. az 1965'66-os vadászati év első félévé­nek összesítő lőjegyzékét? A határidő pedig január 31. volt. Az apróvadas tár­saságok közül — a nagyva­dasok a Cserháti Erdőgaz­dasághoz tartoznak — csu­pán az egyházasgergei ter­melőszövetkezet, az őr- lialmt FMSZ, az lpolyvecei tanács, a kishartyáni ter­melőszövetkezet és a Cserháti Erdőgazdaság apróvadas társasága jeleskedett a sta­tisztika beküldésében. A többi 17 társaság azonban mintha még téli álmában szenderegne. Feltételezhető, hogy a va­dászok nem vezették ponto­san a lőjegyzéküket, s most gondot okoz az összesítés! Milyen lesz akkor a vad­számlálás, ha a lelőtt vad számbavételével sem tö­rődnek eléggé? Pedig a két statisztika összefügg. Ezek nélkül nem lehet kideríte­ni a valőságos helyzetet, ami igen fontos lenne egy olyan vadpusztító időszak után, amilyen 1965. volt. Nem lenne elfecsérelt idő, ha a Megyei Vadász Vá­lasztmány Fegyelmi Bizott­sága utána nézne, miért fordulhatnak elő ilyen apró hanyagságok. Nem lesz ezekből később nagy? — P— I Vitás fijltások Egy jogszabály margójára Aligha létezik az országban olyan valamire való üzem, amelyben jónéhány újítás ne tenné könnyebbé, gazdaságo­sabbá a termelést. S bár akad újító, akinek nehéz harcokat kell megvívnia az el­ismerésért — vagy éppen pe­reskednie a méltó újítási dí­jért — az újító mozgalom él, a mozgalom hasznos, a moz­galmat érdemes és szükséges tovább fejleszteni. Természe­tesen azoknak a vadhajtások­nak, lenyesegetésével. ame­lyekről alább lesz szó. Elöljáróban ennyit: azt, hogy valamely újítás újítás-e egyáltalán, a vállalat vezető­je dönti el. Tévedhet? Téved­het. Ha kiderül, hogy az újí­tás mitsem érő, abbahagyják alkalmazását. Az újító díj azonban — csekélyke kivétel­től eltekintve — érdemtelenül megmarad az újítónál. Ha az újítási díj kifizetésétől számí­tott hat hónap eltelik, a díj csak akkor követelhető visz- sza, ha megállapítják az újí­tó rosszhiszeműségét. Ez nagy ritkaság. Klórmész? — Szent fit víz? Megyei egészségügyi intéz­ményeink egyikénél a sertés­telep vezetője újításként klórmeszet adagolt az álla­tok eledelébe, hogy egyfajta betegség kitörését megakadá­lyozza. Az újító 2,200 forint díjat kapott. Az. hogy az ..újítás” semmire sem jó. csak akkor derült k;. amikor a telep egyik dolgozója köve­telte a közreműködői díjat. Az eljárás során az Állator­vostudományi Egyetem Fe­lülvéleményező Bizottsága szakvéleményében közölte hogy a megelőzni kívánt be­tegség ellen a klórmész sem­mit sem ér; s hogy az egész „újítás” zavaros, kikalkulál- hatatlan. A klórmész tehát ebben az esetben a szentelt­vízzé! egyenértékűnek bizo­nyult. .. Tévedés történt; a határidő elmúlt; az újítási díj visszafizettetésére nincs törvényes lehetőség. Nagyban más, mint kicsiben Barkácsoló ember termé­szetesnek tartja, hogy a tű­zifaként kapott fából kiválo­gatja azokat a darabokat, amelyeket házi ügyeskedés­hez felhasználhat. Az ÉR­DÉRT Vállalat három újítója úgy vélte, kifizetődő lenne ez a válogatás nagyban is. Ja­vasolták tehát, hogy az im­port tűzifából válogassák ki az ipari célra megfelelőt. így is lett. Az újítók több mint tizenkétezer, a közreműködők több mint két és félezer fo­rintot kaptak. (Megjegyzen­dő. hogy korábban volt már érvényben olyan utasítás, amely szerint válogatni kell a fát. Ez az utasítás azonban csak megszabott memnyiség erejéig volt végrehajtható.) Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság később rámuta­tott az újítás káros voltára. A válogatás következménye­ként hazai kitermelésű, ipari célra alkalmas fa pótolta — kényszerűségből — az im­portból kiválogatott mennyi­séget. Ráadásul: a hazai fá­ból magasabb értékűt is le­hetett volna kitermelni, mint amennyit az importból kivá­logatott mennyiség képviselt. Az is kitűnt, hogy a váloga­tás feleslegesen, elfekvő kész­letre történt — százhetven­nyolc köbméternyi mennyi­ségben. A népgazdaság káro­sodása bekövetkezett, ám az újítási és a közreműködői díj visszatéríttetésére ebben az esetben sem volt lehetőség. Jó, hogy egy lakással több... Soklakásos házat építettek egyik városunkban. Az újító javaslatára — az eredeti ter­vektől eltérően — mellőzték a szemétgyűjtő helyiség és a gyermekkocsi raktár elkészí­tését. ílymódon sikerült a tervezettnél eggyel több la­kást építeni. Az újító majd­nem három és félezer forin­tot kapott megvalósított ötle­téért. Túlzottnak érezzük ezt az összeget, még akkor is, ha történetesen számítgatott, rajzolt is érte. Könnyű elkép­zelni, hogy a többi lakás egyenkénti területének csök­kentésével — például fürdő­szobák, éléskamrák elhagyá­sával — még több, de terüle­tileg is, értékben is kisebb lakást lehetett volna épiteni. Még érthetőbben: tízmillió téglából tetszés szerint emel­hetünk egyetlen hatalmas pa­lotát vagy sok-sok kicsiny kunyhót. Sajnos, mégsincs jogunk kimondani, hogy ez az eljárás nem újítás. — hi­szen erről dönteni az érde­kelt vállalat vezetője a jogo­sult. . . Háromszáz éves forduló Ebben az évben háromszáz esztendeje, hogy a nagy fran­cia építész: Francois Man­a herenesényiek Benkó László mezőgazdász: A tagokkal közözén beszéltük meg, milyen jövedelemelosz­tást alkalmazzunk... Mi utána már csak arra töreked­tünk, ne térjünk cl ettől az év folyamán ... Velkovics Mihály főköny­velő: A munkaegység előleg megtette a hatását. Tavaly már rendszeresen, minden hó­napban 10 forintot fizettünk előlegként a tagoknak ... Kovács István elnök: A fe­gyelmi bizottság is dolgo­zott ... Felelősségre vontak azokat az embereket, akik hanyagságukkal kárt okoztuk a közösségnek ... IMebéz körülmények között Herencsényben a szövetke­zeti Irodán beszélgetünk és az első számú vezetők így summázzák véleményüket az élmúlt évről. Mert a terme­lőszövetkezetben egy év lefor­gása alatt a tervszerűen szer­vezett munka, az ösztönző jö­vedelemelosztási módszerek, na és a mulasztók követke­zetes szigorú felelősségre vo­nása meghozta a régen várt eredményt. A szövetkezet va­gyona meghaladja a 10 mil­lió forintot. A tiszta vagyon csaknem egymillió 200 ezer forinttal nőtt egy év alatt. Az évek óta gyenge terme­lőszövetkezet, most utólérte a közepes gazdaságokat. Akik csak ismerik a Cser­hát lábánál elterülő közsé­gét tudják, nem könnyű Itt a gazdálkodás. Benkó László, a termelőszövetkezet agronó- musa a megmondhatója, mennyi gondot okoz a gépek­nek és az embereknek a me­redek domboldalakra futó erodált, sovány szántóföldek művelése. A terület egyne­gyede mezőgazdasági műve­lésre alkalmatlan. Ennek ká­ros hatását minden évben ér- z!k. Tavaly egymillió forint állami támogatással kezdték a gazdálkodást. Sikeres esztendő A múlt év azonban jól sikerült. A mezőgazdász so­rolja az eredményeket je­lentő számokat is: — Több mint kétmillió fo­rint értékű árul adtunk a népgazdaságnak. Többet, mint sart elhúnyt. Nevét a róla el­nevezett kettős-tető, a man- zard-tető örökíti meg. Ez a tető a padlásteret oldalról és felülről határolja; a manzard- szobácskák igen régóta isme­retesek. Kétségtelenül Jót akart az az újító, aki egy ter­vet akként módosított, hogy a padlástér is beépíthetővé vált. A javaslatért, a módosí­tásért mégis túlságos gaval­lériának érezzük a majdnem tizenháromezerötszáz forintos újítói díjat. Az elmondottak alapján el­gondolkodtató. hogy helyes lenne módosítani az újítások­ról szóló jogszabályt. A 29/1959. Korm. számú rende­letből hiányoljuk, hogy nem jelöl meg egy, a vállalatve­zetőnél felsőbb fórumot, amely vitás esetekben eldönt­heti: újítás-e egyáltalán az újítás. A jogszabály mai formájában vajmi kevés le­hetőséget ad a tévedések ki­javítására. Sőt — nem az em­lített esetekre utalunk! — nem zárja el elég határozot­tan a jogosulatlan anyagi haszonszerzés útját azok elől. akik különféle ügyeskedéssel, ál-újításokkal tízezreket emelnek ki a közösség zsebé­ből. A jogszabály módosítását kívánatosnak, szükségesnek tartjuk. Ám amíg erre sor kerül, a vállalatvezetőknek addig is lehet mit tenniük- nagyobb körültekintést, fele­lősségérzést, takarékosságot tanúsítani az újítási javasla­tok elfogadásánál, díjazásá­nál. — b. z. — terveztük... A gabona is „si­került". Tizennégy vagonnal értékesítettünk. Korábban azonban óvatosak voltunk, Csak 13 vagon gabonára kö­töttünk értékesítési szerződést, A cukorrépa sem csapott be bennünket... Nyolcvannégy vagon termést vártunk. Ami­kor azonban végeztünk a ré­pa hordásával, szállításával, kiderült, hogy a termés meg­haladja a 80 vagont Is... Velkovics Mihály, a főköny­velő az állattenyésztést di­cséri. — Mintegy 250 ezer fo­rinttal volt magasabb a be­vétel, mint ahogy terveztük... A többletet az állathizlalás hozta... A hízott marhákat, a sertéseket magasabb súly­ban értékesítettük, mint. a ko­rábbi években. A korábbi 430 —450 kilós állatok helyett most 500 kilósakat adtunk át az Állatforgalml Vállalatnak. Hizottsertésből 250-et értéke­sítettünk. Ebből van a bevé­telünk. Ösztönző jövedelem Kovács István, az elnök mindössze egy éve áll a szö­vetkezet élén, de azt mond­ja: — Azt már most is látom, csak tagokkal együtt lehet igazán eredményes a közös gazdálkodás ... Nem titkolja, az anyagi érdekeltség jótékony hatásai, amelyet a tagokkal közösen alakítottak ki, amely alkal­mazása azután alapvetően megváltoztatta a tagok viszo­nyát a munkához, a közös tulajdonhoz. — Tudja miről volt hí­res még néhány éve a he- rencsényi termelőszövetkezet? — teszi fel a kérdést Ko­vács István, amelyre azon­nal válaszol is. — Hát ar­ról, hogy ami keveset ter­meltek, azt szinte észrevét­lenül haza is hordták a ta­gok. Most a fegyelmi bizottság erősen a „sarkára” állt. Fe­lelősségre vonta, büntette azokat akik a közös tulaj­donhoz nyúltak. Az alap­vető változást azonban mégis az hozta a szövetkezetben, hogy sikerült kialakítani a tagoknak tetsző, biztos jöve­delemelosztási formákat. A nádudvari módszert, meg a részes művelést váltogatták, s azt mondják a tagok, szíve­sen dolgoznak így a későb­biek során is. A pillangós ta­karmányokat például részi­ben takarították be a tagok. Ez kettős haszonnal is járt. Sikerült ellátni az aránylag nagyszámú háztáji állományt és a közös gazdaságban is annyi takarmány „maradt”, hogy most a dejtári termelő­szövetkezetet is kisegíthetik három vagon szénával. Jöhet a következő Természetbeni részesedés sok volt a szövetkezetben. Azt mondják a gazdaság ve­zetői, ez a szépséghibája a munkaegységre jutó részese­désnek is. A tervezett érték megvan, sőt több is annál. Hiszen a 32.39 forint helyett 35.75 forintot kaptak munka­egységenként. A „baj” azon­ban ott van, hogy nem a készpénz, hanem a természet­beni részesedés növekedett az összegen belül, összességében persze nem csalódtak a ta­gok. Több mint kétmillió fo­rintot vittek haza a terve­zett 1 millió 900 ezer forint helyett. S ez a biztosíték ar­ra, hogy az idei évben szor­galmasabbak lesznek azok is, akik tavaly esetleg nem igye­keztek túlságosan a közös munkában. Mert azért ilye­nek is voltak. Velkovics Mi­hály a főkönyvelő mondja, hogy több mint 100 termelő­szövetkezeti tag munkaegysé­geinek száma nem érte el a százat sem. Ha ezt aztán az idén sikerül „megváltoztatni”, ha valamennyi tag lelkiisme­retesen dolgozik, jöhet a kö­vetkező a még jobb zárszám­adás. Nincze Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom