Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-15 / 38. szám
4 N c r, P A D Í966. február IS. kedd. Népművelő — az út mentén A művelődési hajlék ott magaslik az országút mentén. Kicsit íélrehúzódva az öreg falutól, az újtelep mindegyre növekvő világába ágyazódva. Már ezzel is szimbólumot képez tartalmi szolgálatát illetően. A karancssági művelődési otthon mindig világos ablakokkal köszön az úton baktató szekereknek, elsuhanó autóknak, mintha itt soha nem húnyna ki a fény. De most koradélután van, hogy betérülünk. Bentről, az ablakokból jól látni az útat, az érkező vendégeket és Dénes Sándor, az igazgató már siet a látogatók elé. Úgy gondolná az ember: ezek az órák „üres járatai” a művelődési otthonnak. Falun, hétközi délutánon nincs sok számonkémi való a népművelőktől. A klubteremből azonban torapa duruzsolás szűrődik ki s belépve az ajtón fél- száznyi gyerek köszöntője hangzik. A helyiség kellemesen fűtött s a látogatónak kijáró „megcsodálás” után megint a tár-sas foglalkozás köti le az általános figyelmet. Sakkoznak, dominóznak, malmoznak, fociznak az asztali csapattal, egyik szögletben hárman bújnak valami érdekes mesekönyv félé. — Ma éppen gyermekfoglalkozást tartunk — magyarázza az igazgató. — Nagyon szeretik, még a szalmatercsi- ek is átjárnak, s mondhatom: most is többen vannak, mint a mieink. A gyermekekhez fordulva mindjárt bizonyítja is: — Tartsák csak fel kezüket a szalmatercsiek... Vagy harminc kar lendül magasba igazolásul. Az otthon általános életére terelődik a szó: — Az ismeretterjesztés a legerősebb oldalunk — mondja. — A szakmai ismeretek bővítésére január elején kilenc előadásból álló mezőgazdasági sorozatot indítottunk, mélyben a korszerű művelődési eljárások mellett foglalkoztunk a világ mező- gazdaságának jelenlegi helyzetével, eredményeivel, beszélgettünk jogi kérdésekről, új ár- és bérpolitikánk kedvező mezőgazdasági kihatásairól. A sorozat megrendezéséhez segítséget nyújt a termelőszövetkezet elnöke és fő- agronómusa is. — Még az ősszel indítottuk a nevelési kérdések iránt érdeklődő szülők előadás-sorozatát. Ebben alaposan meg- hánytuk-vetettük a pályaválasztás, pályaalkalmasság időszerű problémáit is. A sorozat utolsó estjét most a korszerű nevelési eljárásokról és a modern gyermekkorról tartjuk. Működik az otthonban egy kézimunka szakkör, amelyet harminc asszony látogat s nemcsak a kézimunkázás- ban szerez jártasságot, de közben általános ismereteit is bővíti, főképp egészségügyi kérdésekben. — Milyen körzeti feladatok jutnak a karancssági művelődési otthonnak. — Tekintve, hogy öntevékeny együtteseink nincsenek, feladataink főképp mintafoglalkozásokra, módszertani tapasztalat-átadásokra szorítkoznak. Most alakítottuk meg a középiskolások irodalmi körét — egyelőre önképző jelleggel, — ezt a továbbiakban nyilvános szereplésre méltó irodalmi együttessé szeretnénk fejleszteni. Ezzel körzeti tevékenységünket tovább bő- víthetnénk. A lehetőségek terebélyesíté- sét az anyagi gondok erősen gátolják Karancsságon. A tizenkétezer forintos évi támogatás, amit az otthon kap, meglehetősen szűkös keret, a kiszabott 45 ezer forintos bevételi terv teljesítése viszont szinte elérhetetlennek tűnik öntevékeny együttesek híján. Igaz, a községi tanács a maga erejéhez mérten jó szívvel segít, nemrég 1500 forint értékű társasjátékot vásárolt, s most már a termelőszövetkezet áldozatkészségére sincs panasza az igazgatónak, mert a tsz juttatásának eredménye, hogy melegek a helyiségek. De így sem telik mindenre. Hogy mennyire nem, az Dénes Sándor egyik mellékesnek szánt megjegyzéséből is kitűnik: — Én már a tiszteletdíja- mat a múlt év utolsó hónapjaiban nem vehettem ki, mert bevételi kiesésünk volt, s másra kellett a meglévő pénz. Ha kiveszem az illetményt, akár ki is akaszthatom a kultúrotthon kulcsát, hogy aki be akar jönni, vegye le. Hát ki tenné meg ezt?! Eltűnődöm a szavakon, melyek akaratlanul, kimondatlanul is hivatástudatáról vallanak. Nem állhatom meg, hogy ne kérdezzem: — Tulajdonképpen mennyi időt tölt naponta a művelődési otthonban? Halk mosoly előzi meg a feleletet: — Ma egy óráig tanítottam. Ebédeltem, borotválkoztam és jöttem. Általában hat órát, vagy többet ha kell; este tíz, tizenegy-feléig. Azt hiszem Dénes Sándor portréjához szükségtelen több vonást húzni. A jellemzők így Ritka műélvezetben volt része a zeneszerető közönségnek a napokban a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Házban. Az Országos Filharmónia és a helyi Állami Zeneiskola rendezésében hangversenyt adott az országos hírű budapesti Bartók Béla Kamarazenekar karnagyukkal, Kemény Endrével, valamint neves szólistákkal: Molnár Ágnes hegedű- és Ungár Imre zongoraművészekkel. Első számként Johann Sebastian Bach „Hl. Brandenburgi koncert” hangversenv- művét játszotta a zenekar. A barokkzene ellenállhatatlan, monumentálisán áradó muzsikáját híven tolmácsolta a kiváló együttes. A hangverseny második száma Mozart D-dur hegedűversenye volt Molnár Ágnes szólójátékával. A kéttételes zenemű a Bach-muzsika ellentéteként hatott derűs, világos, tételenként vissza-visszatérő dallamaival, könnyed stílusával. Molnár Ágnes hegedűNumizmatikai csoport alakul Lapunk korábbi számában már hírül adtuk, hogy Salgótarjánban a múzeum baráti körén belül régész csoport alakult, amely a városban és környékén végzett bontásoknál és földmunkáknál rendszeres figyelő szolgálatot lát el. Most ugyancsak a baráti kör tagjaiból egy régi pénzek gyűjtésével foglalkozó éremfcani, más szóval numizmatikai csoport szervezése folyik. Az alakuló csoport kapcsolatot teremtett a Nemzeti Múzeum éremtani osztályával, amelynek Salgótarjánból elszármazott munkatársa, Bíró Tiborné muzeológus vállalta a csoport szakmai irányítását. A salgótarjáni amatőr numdzmatikusok tervei között szerepel, hogy ez év októberében az Országos Múzeumi Hónap folyamán a helyi gyűjtők anyagából amatőr numizmatikai kiállítást rendeznek. művésznő átélt játéka különös ízt adott a tolmácsolásnak. A műsor második részében a fiatal magyar zeneszerző generáció egyik legtehetségesebb képviselője Pa- tachich Iván komponista „Se- renata per archi” című vonószenekari szerenádját hallottuk. A három tételes kompozíció magán hordja és egyesíti a népdalok elemeit, valamint a modern zene sajátosságait. Utolsó számként ismét Mozart muzsikája csendült fel, a mester érett alkotószaka- szábam komponált: c-moll zongoraverseny. A Kamara- zenekar Ungár Imre zongora- művész szólójátékával mutatta be, a vak zongoraművész finom előadásmódja, érzéssel telített játéka csodálatra birta hallgatóságát. A zenekar és a szólisták produkciója maradandó élményt nyújtott, méltán aratott sikert Balassagyarmaton is. Guttmann Katalin is együtt állnak. (barna.) Hangverseny Balassagyarmaton A jelszó egyik része megvalósult 3egyzetek a járási KISZ titkárok értekezletéről A KISZ KB 1966-ra szóló programjában kimondja: „Ebben az évben egyik fő célkitűzésünk, hogy a KISZ VI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában eddig elért eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük, még erőteljesebben segítsük a népgazdasági tervek megvalósítását. E célunkat fejezi ki a KISZ KB jelszava: „Tervezzünk és cselekedjünk együtt”. Mit jelent ez megyei szinten? A járási titkárok azzal a céllal gyűltek össze a napokban, hogy számot adjanak arról, milyen mértékben sikerült előkészíteni és megkezdeni az egész évre tervezett munkát. A beszámolókból kialakult kép néhány negatív vonást is tartalmaz — most inkább ezekkel foglalkozunk — ennek ellenére biztatóbb a tavalyi esztendő kezdeti eredményeinél. A rajtnak meghatározó szerepe van. De a jó indítást még korántsem lehet biztos sikernek tekinteni. A pásztói, szécsényi és gyarmati járásban szerzett tapasztalatok például arra engednek következtetni, hogy a fiatalok nem mindig tudják, pontosan mit jelent a „Tervezzünk és cselekedjünk együtt!” jelszó Sommázni így lehetne: Tevékenyen részt vállalni az 1966 évi népgazdasági terv teljesítésében, a párt KB december 8-i határozatának végrehajtásában. Az ifjúsági szervezet egyik fő célja továbbra is az, hogy a fiatalok — elsősorban saját munkaterületükön — elősegítsék a termelékenység növekedését, a gazdaságosság javítását. Jelenti azt is, hogy ők döntsék el mit akarnak tenni a tervek teljesítéséért. A pásztói járás fiataljainak munkaprogramjában gyakoriak a nem egészen konkrét feladatokhoz kapcsolódó vállalások. Volt olyan hely is, ahol erre a hibára az idősebb gazdasági vezetők figyelmeztették a KISZ-eseket. Pedig a kezdeményezés elsősorban az alapszervezetek tagságának a feladata. örvendetes viszont, hogy a szécsényi járás két községében — Nógrádsipeken és Varsányban — a korábban meglehetősen gyenge alapszervezetek a vártnál sokkal jobb akcióprogramét dolgoztak ki. Nem mondható el ugyanez a szécsényiekről. Ott elsősorban nem a saját munkahelyükön kerestek tennivalót, bár az is igaz, hogy hasznos feladatokat vállaltak a mezőgazdasági munkák segítésében és a községfejlesztésben. Az említett helyeken a gazdasági vezetők nem vettek részt a tervezett akció- programok vitáján. A fiatalok „kitekintése” ezzel van összefüggésben. Néhány kirívó esettől eltekintve a programok többnyire jól illeszkednek az üzemi, termelőszövetkezeti termeléshez. Érdekes és feltétlenül támogatást érdemlő elgondolkodás született éppen a szécsényi járásban. Miután az évi munkatervekben helyet kapott az Ipoly-menti regionális vízmű építése — a fiatalok kérték a járási szervezettől egy nyári ifjúsági tábor felállítását. A rokonszenves terv azonban csak akkor valósulhat meg, ha jelentős társadalmi segítséget kapnak, de szükség lesz a Csatorna Építő Vállalat közreműködésére is. A gyarmati üzemekben a napi termelést, gazdaságosságot és az anyagtakarékosságot segítő feladatok kerültek be az akcióprogramokba. Formális, úgynevezett „húsz órás” munkavállalások elsősorban a hivatalok, a kereskedelem, és a közlekedés munkaterületein dolgozóknál tapasztalhatók. Ott is azért, mert a gazdasági vezetők nem terveztek együtt saját fiataljaikkal. A formális vállalásoknak tehát oka van. A ..Tervezzünk és cselekedjünk együtt!” jelszó éppen annak az erőfeszítésnek jegyében született, hogy ezeket az okokat közös akarattal megszüntessük. Szólni kell arról is, hogy a salgótarjáni alapszervezetek többségében az akcióprogramok összeállításánál nem fordítottak elég gondot a kulturális és sport feladatokból meríthető vállalásokra A tanintézeti KISZ alapszervezeteknél például szinte kézenfekvő lett volna, hogy az oktatási reformtörvény végrehajtása, a továbbtanulási gondok enyhítése is bekerüljön a munkatervekbe. Hiányoznak az analfabétizmus elleni küzdelem jelei, még olyan alapszervezetnél is, mint amilyen az öblösüveggyári, ahol köztudomásúlag számos ír- ni-olvasni nem tudó dolgozik. Az év elején vagyunk. Az akcióprogramokat nem mindenhol készítették el, sok helyen a közeli napok feladata az éves munkaterv összeállítása, elfogadása. Talán elsősorban ezért is szóltunk most a negatívumokról. Tanulni, okulni sohasem késő, de így az év kezdetén meg kiváltképpen nem. A megyei alapszervezetek többségében jó, hasznos-cselekvő módon vállaltak részt a népgazdasági tervfeladatokból a nógrádi fiatalok. Ahol a tervezéshez segítséget is kaptak, ott lényegében megvalósult az ösz- szetett feladatokat kifejező jelszó egyik — tegyük hozzá — első része. Ahol pedig ezután készítik el az akcióprogramokat fontos szempont: a pártszervezetek és a gazdasági vezetők elsősorban abban nyújtsanak segítséget az ifjúsági vezetőknek, hogy helyesen válasszák ki a mindenkori legfontosabb feladatokat. Mert az is igaz. hogy nem elég úton-útfélen szá- monkérni a fiataloktól az öntudatos gondolkodást, a társadalmi és politikai érzékenységet Felelősségérzetük csak akkor erősödhet kellően, ha nap mint nap azt tapasztalják: számítanak rájuk! Harminchat ország az 1966. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron A múlt év novemberében lezárult a jelentkezés az 1966. évi Budapesti Nemzetközi Vásárra. A vásár sikerét tükrözi, hogy 36 ország képviseli magát, s küldi el legszebb és legjobb termékeit Budapestre. Nyugat és Kelet nagy ipari seregszemléjén ott találjuk — Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Románia, Kuba, Jugoszlávia, Anglia, Ausztrália, Belgium, EAK, Hollandia, India, Indonézia, Izrael, Marokkó, NSZK, Olaszország, Spanyolország, Svédország, USA, Tunézia, Szíria, Finnország, Kína, Kanada, Dánia. Franciaország, Görögország, Japán, Lichtenstein, Monakó, Norvégia, Portugália és Svájc képviselőit. Az érdeklődők megismerkedhetnek a korszerű technika legújabb termékeivel. Űj színfolt lesz a főtéren felállított 40 méter magas alumínium torony. Ennek tetejére szerelik az Egyesült Izzó több' ezer wattos xenonizzóját, amely este nappali fényárba borítja majd a szökőkút környékét. A szép autók kedvelői a Berliot, a Mercedes Ronault, az angol és a német Ford, a Simca, az NSU, a Steyr-Daimler-Puch. a különböző szovjet, lengyel, NDK, csehszlovák, jugoszláv és japán gyárak legújabb típusaival ismerkedhetnek meg. A vásár technikai előkészületei már megkezdődtek. Több pavilont bővítenék és korszerűsítenek, szilárd burkolattal látják el a gyalog- utakat. Tökéletesítik a vásár világítását. A világ majd valamennyi országába összesen 100 ezer plakát hívja fel a figyelmet a budapesti vásár megtekintésére. Nihány héten belül a hazai plakátok is az utcákra kerülnek. T. Gy. — 100 ezer plakát — négy nyelven IRÁNY: SAN-REMO A legnagyobb hibám, hogy sohasem voltam egzisztencialista. Erre már rég rájöttem, de a napokban újólag rá kellett ébrednem. És őszintén megmondom, nagy volt bennem a döbbenet. Ugyanis hallgattam a rádióban a San- Remo-i dalfesztivál győzteseinek hangversenyét, amely, ha nem is nyűgözött le, de megerősítette véleményemet, hogy tényleg nem vagyok egzisztencialista. Hogy miért? Nagyon egyszerű! Amíg hallgattam a műsort, szüntelen azon töprengtem: én miért nem mentem San-Remo- ba. Minden adottságom meglett volna ahhoz, hogy az elsők között végezzek. Mert azt tudom mondani, hogy je-je-je és azt is, hogy i-i-i. Sőt, ha tükör előtt gyakoroltam volna a felkiáltásokat, e tekintetben is képes lettem volna a követelményeknek eleget tenni. San- Remo-ban az arénában, ahol ez a fesztivál lezajlott, biztosan fel tudtam volna hergelni magam egy táncdal erejéig. De hiába, nem mentem San- Remo-ba. Megint kihagytam az igazi érvényesülésnek ezt a nagy lehetőségét. Pedig el tudom képzelni a sikert, például, ha előadtam volna egy magam komponálta számot, mondjuk „Nincs tovább!” — címmel. Ugyanis a bemutatott számok mind hasonló címmel „szaladtak”, San-Re- mo-ban. Most magamba szállók és nem hagyom ki legközelebb San- Remo-t. Nevezzenek egzisztencialistának, vagy bárminek, de én megmutatom, hogy sikert hozok a magyar színeknek. A tréninget már megkezdtem: rendszeresen iszom a hideg vizet, hogy kellően rekedt legyek (mint rájöttem ez egy fontos követelmény!) A jelek szerint sikerrel jár. Kiabálni is elég jól tudok, csak mindig be akarnak vinni a rendőrök és ilyenkor hiába mondom, hogy „kérem, én San-Remo-ba készülök ...” Mindegy. Tervem tűzön-vízen át valóra váltom. San-Remo, vagy semmi! I-i-i, je- je-je! Vincze György
