Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
lüfiß. február 13., vasárnap NÖGRÄD II & A lakberendezés és a művészet i\apróbb igényességet, több támogatást — Néhány tanulság — Kiállításon vagy üzletekben? A lakberendezésben is mind inkább tért hódit a művészi igényesség. Az Iparművészeti Főiskolán több szakon is tanulnak azok a szakemberek, akik tanulmányaik végeztével otthonaink berendezési tárgyainak tér. ezöí, megalkotói lesznek. A terveik nyomán készített bútorok, szőnyegek, textíliák kerülnek majd a lakásokba, s éppen ezért igen érdekes és tanulságos volt mindaz, amit etekintetben az V. Országos Iparművészeti Kiállításon láthattunk. A sok-sok mutatós egyedi darab mellett két termet teljes egészében a szakemberek tervei alapján rendeztek be, mondhatni, a jövő lakásaként. összhangot teremtettek a bútor és a szőnyeg, a függöny között, nemcsak kellő fényt adtak, hanem bútorként is jól illeszkedtek az együttesbe a lámpatestek, sa többi, kiegészítő, díszítő tárgyak. A két terem berendezéséhez a lakberendezők mindent megkaphattak: tervezőművészeik egyedi darabjait csakúgy, mint a gyárakból exportra kerülő bútorokat, s azokat is, melyek belföldön már kereskedelmi forgalomban vannak. A két terem igen mutatós, s joggal ösztönzi a nagyközönséget a nagyobb igényességre, ám ennek másik oldala: a nagyobb támogatás. A kiállításon ugyanis sok egyedi, drága darabot láttunk, de arról mit sem hallhattunk, hogy melyek kerülnek sorozatgyártásra, s miikor? Holott úgy véljük, elsősorban csak az lehet lakberendezőkés tervezők célja, hogy művészi megoldású, de a nagyközönség széles rétiegei számára is elérhető — mennyiségben és árban egyaránt — berendezési tárgyak készüljenek. (Az a tény, hogy az egyedi darabként alkotott bútor, s más lakberendezési tárgy sorozatban gyártva lényegesen olcsóbban állítható elő és árusítható, az legalább olyan fontos eél lehet, mint a vásárlók esztétikai ízlésének fejlesztése, igényeik szüntelen növelése.) Ezért lett volna jó, ha a kiállítás rendezői arról is tájékoztatják a látogatót: mit és mikor láthat viszont az üdétekben a kiállításon szerepló, valóban színvonalas bú- torcát, szőnyegek, sokféle lakberendezési tárgy közül. Mert az ugyebár nem kétséges, hogy a jól szervezett és hozzáértéssel létrehozott kiállítás nem puszta látványosság céljából került a nagyközönség szeme elé. P. M. VID^M Történetek 0 Egyszer egy botanikus kert dolgozói tiszteletük jeléiül két ritka nagyságú banánt küldtek városuk híres tudósának. A banánt a kertész kisfiával küldték el. A kisfiú útközben azon töprengett, vajon a tudománynak szüksége van-e ilyen gyönyörű banánokra? Ügy gondolta, hogy nincs. Ezért megette az egyik gyümölcsöt. Amikor megérkezett a tudóshoz, az a kísérő levelet elolvasva azt kérdezte: — Hol a másik banán? — Megettem — felelte a kisfiú. — Hogyan, megetted? — kiáltott fel a tudós —, hogyan etted meg? — Így — mondta a kisfiú és bizonyításképpen gyors harapásokkal elfogyasztotta a másik gyümölcsöt is. Egy kisfiúnak volt egy papagálya. Sokáig tanította beszélgetni, de a papagály ezen az egy szón kívül: természetesen, nem tanult meg többet Végül a kisfiú elhatározta, hogy a madarat eladja a piacon. Ki is ment a piacra, hamarosan akadt egy vevő. — Mennyibe kerül a pap agály? — 100 forint. — Mért ilyen drága? — Mert az én pa pagályom igen okos állat. Kérdezze csak meg tőle. — Te, papagály, te tényleg olyan okos vagy — fordult a vevő a madárhoz. — Természetesen — vágta rá az. Megtörtént az alku. Az gazda boldogan vitte haza a pa- pagályt. Otthon aztán különböző kérdéseket tett fel neki, de a válasz csak ez volt mindig, mindegyikre: természetesen. Végül a gazda kétségbeesetten felkiáltott-, — Száz forintot adtam értedI Hát nem vagyok én egy ostoba ember? —> Természetesen — hagyta rá a papagály. A kádli p (Arab Történt egyszer, hogy egy arab gazda, Murza elment a vásárra és ott vett magának egy tevét. Szép állat volt, jó erősnek látszott, gondolta Murza, hogy sok terhet elbír. A gazda így hát elégedett volt a vásárral és jókedvűen kocogott hazafelé. A vásrra sokan mentek a környékről. A szembejövök mind köszöntötték Murzát. Egyik meg is kérdezte: — Mennyiért vetted a tevét Murza? — 300 rúpiáért. Ugye jól vettem? — Szép állat, jó vásárt csináltál vele — mondta az ismerős, azzal elköszöntek es mentek tovább. Mikor megint vásárosok jöttek szembe, azok is megkérdezték: — Szép tevét vettél Murza, ugyan mennyibe került? — 300 rúpia. Es nincs semmi hiba az állatban. — Nem drága, igazán nem drága, jó vásár volt — mondták a vásárosok, s kicsit még irigykedtek is. Nemsokára új ismerősökkel találkozott Murza. Azok sem állták meg szó nélkül. — Szép tevéd van Murza. Most vetted a vásárban? Ugyan mibe került? — 300 rúpia, mondta most már kurtán Murza, mert megunta a sok kérdezőskö- dést. Amint ment tovább hazafelé, még legalább huszonöt szembejövő kérdezte meg a teve árát, Murza csak felégetett nékik egy darabig, végre azután megsokallta a dolgot. A legközelebbi kérdezőt pedig úgy megverte a botjával, hogy ez nem volt sem eleven, sem holt. Ahmed, a kárvallott nem hagyta annyiban a dolgot. Éktelenül dühös volt. miért Murza minden ok nélkül úgy helybenhagyta. Elment hát a bíróhoz, a bölcs kádihoz, és bepanaszolta Murzát. Murza meg is jelent illedelmesen a káéinál, mikor az magához hívatta, s nagy hallgatóság előtt elkezdte vallatni: mese) — Mondd csak Murza, miért verted meg Ahmedet a múltkor? Murza felelet helyett felállt és mellén keresztbeteve karjait, a mohamedánok szent mondását idézte: — Allah nagy, és Mohamed az ő prófétája. A kádi és a hallgatóság felállt, ünnepélyesen meghajoltak kelet felé ősi mohamedán szokás szerint, azután leültek és akkor a kádi újra Murzához fordult: — A kérdésemet hallottad ugye? Tehát miért verekedtél? Murza azonban újra csak meghajolt kelet felé és újra így felelt: — Allah nagy, és Mohamed az ő prófétája. A kádi és a tömeg újra felállt, újra meghajoltak, majd mégegyszer megkérdezte a kádi ugyanazt Murzá- tól: — Felelj hát, mtért verted meg Ahmedet ? — Allah nagy és Mohamed az 6 prófétája — hangzott a felelet. A kádi erre nagyon megharagudott, lekapta a papucsát a lábáról és nagy dühösen hozzávágta Murzához. Murza szelíden lehajolt, felemelte a bölcs bíró papucsát és szó nélkül visszahúzta azt a kádi lábára. Azután fel- emelkedett és a kádihoz fordult: — Látod kádi, te bölcs, tudós ember vagy, s bíráskodásaid során sok ostoba és felesleges fecsegést hallottál már az emberektől. En csak háromszor ismételtem előtted ugyanazt, mégis kihozott a sodrodból. Hogyne lettem volna én dühös, mikor egymásután százszor intézték hozzám ugyanazt a kérdést: mennyiért vettem a tevémet? A kádi valóban bölcs és megértő volt. Belátta Murza igazát és nem büntette meg, döntése az volt, kérjen bocsánatot Ahmedtől mert az szegény ember nem tehet róla, előtte már annyi volt a kérdezősködő, hogy Murza betelt a válaszolgatással. Pályaválasztási gondok A fiú az idén érettségizik, gimnáziumban. Azon az osztályfőnöki órán, ahol a pályaválasztásról beszélgettek, csak a vállát vono- gatta: — Nem tudom még, nincs elképzelésem... Otthon a szülei faggatták: — Agrármérnök ... bökte ki találomra. — Még mit nem! -— replikázott az apja. — Kereskedő... — Elég anyád felelőssége a boltban. Elszámolod magad, aztán fizethetsz, amíg élsz... — így a mama. Győzködték, hogy tanuljon, szerezze meg a diplomát... mindegy, hogy milyet, csak diploma legyen! Az osztályfőnök: — Nem tudom, hogyan javasoljam, hiszen elégséges rendű... Az eset — sajnos — tipikus. A gyerek találomra jelöl meg valamilyen pályát. Nem ismeri a lehetőségeket, s nem tudja, amit választ, lényegében mit is jelent, milyen követelményeket támaszt. Ugyanekkor eléggé tipikus a szülői magatartás is, legtöbbjük nem akarja, hogy gyermeke ugyanazt a munkát végezze, amit 6. Legyen több. mint én. Tanuljon, szerezzen diplomát, minden anyagi nehézséget, áldozatot vállalok ezért! — mondják. Tipikus még az is, s ez már nem a fenti esetből levont következtetés, hanem általános érvényű, hogy a pályaválasztás előtt álló gyermekek — legyenek azok csak általánost végzők, vagy középiskolában, érettségi előtt állók, — a lehetőségek egytizedét sem ismerik. Egyik általános iskola VIII. osztályának harminc tanulója összesen tíz szakmát sorolt fel. Ismereteik mindössze ennyire terjedtek. Az állami és társadalmi szervezetek már felismerték e helyzet fonákságát. Segítséget adnak a pályaválasztásban az osztályfőnökök, akik ismerik nemcsak a helyi, de az országos lehetőségeket I«. Elősegítik a jobb tájékozódást a szülői munkaközösségek, amikor a pedagógusokkal közösen meghívnak olyan szülőket, akik népgazdaságig fontos. — például bányász, esztergályos, mezőgazdasági gépész, vegyész, stb. — munkakörben dolgoznak, s munkájukról elbeszélgetnek az osztályokban. Emellett a helyi tanácsok ipari előadói, de a tömegszer- 1 vezetek, — például a Hazafias Népfront, az Országos Nőtanács — is segítenek tanácsadói minőségben a pályaválasztás előtt állóknak. Mindez azonban nem zárja ki a szülők felelősségét. Elsősorban a szülő ismeri gyermekét, annak tehetségét és képességeit. Elsődleges feladat, hogy a szülő reálisan értékelje ezt, ne akarja zenei pályára irányítani botfülű gyermekét és ne kényszerítse továbbtanulásra közepesrendű csemetéiét, akinek kézügyesséae vísi-ort kitűnő műszerészt, vagv bőrdíszművest jelenthet a társadalomnak. A szülő, aki azt szeretné, hogy gyermeke a társadalom elégedett, s megbecsült tagja legyen, a pályaválasztás meghatározásában, — ugyamigv, mint a gyermek jellemének kialakításában, — korán kezdje az ismeretek gyűjtését. Megfelelő tájékoztató könyvek, az üzemlátogatásokról folytatott beszélgetések, a szülők foglalkozásénak értékéről alkotott nézet, mind olyan mozzanat, amely a jövendő foglalkozás, hivatás kialakításában szerepet játszik. Tiltani a gyereket, leszólni egyes foglalkozásokat, letorkolni az elképzelést, — helytelen. Ennek következménye az, hogy a gyermek elképzelései nem bontakozhatnak ki, s nincs alapvető ismerete sem egy-egy képzeletét megragadó foglalkozásról, munkáról. Az ilyen magatartás következménye a cikk elején említett epizód Is. Ezekben a napokban, amikor a pályaválasztás kérdése sokezer gyermeknél dönt a jövendőről, a szülők felelősségérzete, nagyfokú körültekintése elengedhetetlen. Kovács Margit GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: X. Nagy tudományos esemény. (Folytatása a vizsz. 20, 40.) 10. Uánoigál. 11. Énekei. 12. K, O. 14. Táncol, 18. H. N. lí. Amerikai költő. ló. Felderítő. 19. T. V. K. 20. A vizsz. I folytatása. 22. Az Öt-tó egyike. 23. Zenei hang. 24. Könyv angolul. 25. Irodai kapocs. 28. Ébredj. 28. Pest megyéi község 20. Ellenértéké. 30. Szoknya. 32. Vissza! helyhatározó rag. 33. A, A. E. 35. Róka magánhangzói. 36. Magyar történelmi alak, 4«. A vizsz. 20, folytatása. FÜGGŐLEGES: I. Olasz város. 2. Parancsoló. 3. Vízinövény. 4. Névelő, 5. Alak. 6. Kártya. V. Tova. 8. Norvég város. 9. Madár. 13. Azonos magánhangzók. 14. Hasadék. 1T. Hagy. 18, Juh. 19. Ókori város. 21. Alumíniumgyártásban szereplő föld, 22. Szél-zengette bárfa. 24. Női név. 28. Nem egyenes. 26. Moszkvai látványosság. 27. Arc része. 28. Ifjúsági Író (Mózes). 29. Azonos magánhangzók. 31. Állat. 33. Kártyalap. 34. Fölé. 37. A. S. 38. U. L. 39. Éles mássalhangzói. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1, 38, függőleges 26. A február 6-1 gyermekrejtvény helye« megfejtése: Lev Tolsztoj! János Vitéz, Dutov. Könyvjutalmat nyertek: Kukely Misiké Sátnsonháza, Kovács János Bgyarmat, és Gazsi Ferenc S tarján. A könyveket postán Küldjük eL
