Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
február 13., vacrirntm M O GR A D 3 Bontunk, építünk, s közben termelünk is... Döntsenek és cselekedjenek a nőtincsiek... Máté Endre, az öblösüveggyár műszaki fejlesztési osztályvezetője a páncélszekrényhez lép. s vastag dossziét emel ki belőle. — Mindenekelőtt: a feldolgozó üzem építése és a rekonstrukció — az kettő. Az előbbi külön beruházási keretből „fut”, huszonnyolc millió háromszázezer forint van rá. f’inomcsiszolda, festődé és mérőhenger üzem lesz benne. S persze a szociális létesítmények. Aztán jön a java. A „második” rekonstrukcióra — hiszen évekkel ezelőtt egy már volt az üveggyárban — hatvankét milliót kaptunk. Ennek a végrehajtása során megszűnik az egyes, a kettes, a hármas zöldüveg kádkemence. A helyükbe fehérüveget olvasztó kádkemencék létesülnek. A lebontás sorsára jut a hatos és a hetes kádkemence, ide is fehérüveg kemencéket építünk. A négyes kádke- menee helyére egy harmincöt négyzetméteres fehérüveg kádkemence kerül, mellé pedig két fehérüveg palack automata és egy présgép. — Felsorolni is soká tart... — Hogyne, s még nincs is vége. Hiszen átépül a hatos huta és feldolgozó üzem épülete, p négyes földolgozó üzem. A jelenlegi zöldüveg rakodótér helyén raktár lesz, a faipari raktár ócska sufnijait kidobjuk, s korszerű. rekeszes raktárhelyiségeket emelünk. Az egyes és a hármas fazekas kemencék finom fehérüveg keverőüzemet kapnak, a mechanikai műhely egy emelettel bővül: öltöző, fürdő lesz benne, de létesül egy. mintegy kétszáz emberre méretezett öltöző, fürdő a hatos feldolgozó üzemnél is ... — Mindez mikorra...? — Lépésről lépésre, kilencszázhetvenegy december harmincegyedikéig. És akkorra már nem lesz zöldüveg termelés a gyárban. Csak durva és finom fehérüveg árut termelünk... Közben korszerűsítjük az utakat, a csatornarendszert, a víz- és villamosenergia hálózatot: üzemi berendezések és technológiai folyamatok korszerűsítéséről nem is beszélve. — Meglehetősen nehéz öt-hat esztendő vár akkor a gyár műszaki dolgozóira... — No, igen. Bontunk, építünk, s közben termelnünk is kell. Gyakran a bontás-építés tőszomszédságában. Lesz olyan is, hogy a kellős közepén. — Ebből ad egy kis kóstolót a feldolgozó üzem C épületének kivitelezése. — Persze. Valami ilyesmihez kell hozzászokni. Ami nagyon nehezen megy. Mert néha előkerülnek olyan problémák, amelyeknél először a fejünket vakarjuk: most mit csináljunk ...? A C épület különösen kritikus ügy. Főként a második fele. Itt működik két kemence, meg a hozzátartozó berendezések. A harmadik kemence áll, most építjük át. Amikorra készen lesz. kihűtjük a másik kemencét, átépítjük. Aztán a harmadikat. Megjegyzem, eredetileg úgy volt, hogy ezeket mind leállítjuk, nem lesz zöldüveg termelés. De sajnos, az orosházi palacküzem még nem produkál annyit, amennyi elég lenne az országnak. így hát mi is besegítünk. Közben az építők ássák a pilléralapokat. De ki tudja, mi van a földben. Régen épült ez a gyár, s ragasztgatták egymás után. s mellé az üzemeket. Az építők leérnek egy méterre, jön a víz. Honnan? Csinálják a másik gödröt, szivárog a füstgáz. Gyorsan elfalazni, nehogy leálljon egy kemence. így megy ez.. . Aztán, hogy az építők kezdhessék a szerkezetet, a meglevő csőhálózatot, szerkezeteket át kell helyezni. Ha pedig minden megvan, arra kell ügyelni, olyan ne legyen az üzem légtere, mint a pókháló. Pillérek miatt el kell tolni a szalagot, de aztán vissza is kell helyezni, máskülönben megbomlik a technológiai folyamat egyensúlya. A gépet nehezebb lenne a szalag után forgatni . . . Mindez persze pluszgondokkal, plusz-költségekkel jár. Aminek sem mi. sem mások nem örülnek. — Viták az építőkkel nincsenek? — Néha késhegyre menők! Persze, ezt ne úgy értse, mintha ellentéteink lennének. Nem, együttműködünk. De néha úgy áll a kérdés: ők kérik, sőt követelik, a munkaterületet Végezni akarják a dolgukat. Igazuk van. Nekünk pedig, az építés támogatása mellett még termelnünk is kell. S egy-egy döntés néha igen nehezen születik. Éppen emiatt. — Hogy termelni is kell... — Igen. Aztán, ha elkészül a feldolgozó üzem, felszerelik a technológiai berendezéseket. Nem mindenhol lesz új gép, berendezés. Vinni kell a régit az új üzembe. Például a festődéi beégetőt. De amíg a költözés folyik, nem állhat meg a beégetés — erre is kellett találni megoldást. Az irodába belép Máté Endre egy munkatársa. Az építők ásnak — mondja a helyét, hogy hol —, szólni kéne nekik, mert ott nekünk csővezetékeink lesznek, valószínűleg. Igen, feleli Máté, már jártam ott. Szóltam nekik, ha valami keményet érnek, az nem azt jelenti, hogy jobban bele kell vágni a csákányt Vigyáznak, megígérték. — Amit csinálunk — mondta beszélgetésünk elején Máté Endre, s érti ezen a műszaki fejlesztési osztályt, amely a beruházás lebonyolítását irányítja, ellenőrzi — az szinte mind ellene van a termelésnek. Kissé fanyar önirónia. Később, lám kiderült, hogy mindkettő egyformán kedves: a termelés is, az építés is. S hogy egyik se rövidüljön — az bizony szaporítja az ősz hajszálakat (X G. Batta István, a rétsági járási pártbizottság első titkára Nőtincsre irányított tapasztalatot gyűjteni a pártalapszervezet munkájáról. Tudatosan, hogy felszínre kerüljenek a községet már hosz- szabb idő óta sorvasztó bajok. Külön felhívta figyelműn, két. hogy beszéljünk Varga Mihállyal, a községi párttitkárral, aki sokat tud mondani arról, miért nem boldogulnak a falubeliek. Előzetesen felkerestünk néhány embert. Panaszkodtak, hogy az idén megint gyengén zár a tsz. Tizennégy forintot fizet egy munkaegységre. Bizony ez nem sok. Megmagyarázza, hogy az emberek miért mennek a gazdaságból az üzemekbe dolgozni. Naponta négy busz is viszi őket. Csak az idősebbek maradnak otthon, akik viszont kedve- szegetten tevékenykednek. Ahol csak lehet, Igyekeznek megrövidíteni a közöst. Valamelyik reggel is parázs vita kerekedett: a párttitkár pirongatta őket, hogy a kocsit félig rakják trágyával, közben a 25 mázsás normáért járó 3,5 munkaegységet követelik. A kukorica betakarításakor is megtették, hogy felrúgva a közgyűlésen történt megállapodást, a holdanként letört kukoricából járó 15 mázsa helyett, huszonöt mázsát követeltek. A baltacint meg le sem vágták. Kiballagtak, jól megnézetgették. vállukat rángatva megállapították, hogy dőlt és otthagyták. A jobbérzésű tagokat ez bántja, és elmarasztalják a hanyagokat, de a tsz-vezetést is. mert nem követeli meg a fegyelmet. Azt mondják azért, mert nem alkar népszerűtlenné válni. Pedig a nőtincsiek többsége előtt, éppen az elnézésével lett népszerűtlen. Már csak nevetik a faluban, hogy fahordáskor, amikor a fogatosok a tsz fáját fuvarozták, naponta egyszer Öreg Kovács három háza (Nem tipikus történet) Ú gy mondják, hogy amióta a tsz megalakult, a falu állandó erjedésben van és csak egyetlen állandó, mozdulatlan található e tájon: az ötszáz éves vár Süveg-hegyen. Illetve már nem is vár, csak rom. Néhány, csorbán égnek meredő falrész. öreg Kovács Adorján, a szövetkezet foga- tosa kenetteljes felszólalása idején önmagát szokta a várromokhoz hasonlítani, jellemezvén ezzel roskatag, vén korát, időtálló, szívós természetét. Közgyűlésen, brigádértekezleten elmaradhatalanul elhangzik a hasonlat, miközben öreg Kovács úgy rezegteti fátyolos hangját, mint egy ki- vénhet prédikátor. Öreg Kovács a zárszámadó közgyűlésekre egy külön, saját használatú szólamot is gyártott. Három éve, amikor a tsz tudvalévőén mérleghiánnyal zárt és még állami segítséggel is csak híjával fizette ki a tervezett munkaegység-értéket, szóra emelkedett. — Én csak egyet akarok mondani — kezdte el —, és úgy érzem ezt mindannyiunk nevében mondhatom: ebből a kicsiny jövedelemből nem lehet megélni. Az akkori elnök (mert hát az elnökök úgyszólván évente váltogatják egymást!) rmgy megértéssel hallgatta, jegyez- gette az elhangzó bírálatokat, de öreg Kovács vészjósló hangsúlya kihozta a béketűrésből. Meg se várta a felszólalások végét, soronkívül válaszolt. — Márpedig Kovács bácsit nem értem — mondta emelt hangon. — Az éves jövedelme a közösből is meghaladja a húszezer forintot. Pedig ezt még csak szűkén számítottam, hiszen a termény szabadpiaci ára jóval nagyobb a mi állami elszámolási árainknál. Követ adtunk neki ingyen, ami sehová sincs felszámolva. A háztájiban növendéket hizlalt, tehenet tart és annyi sertést, hogy legalább hatot elad belőle. Kettecskén él a feleségével. Mi panasza lehet akkor? öreg Kovács, noha többen lepisszegték, meg mondogatták, hogy a pap se beszél kétszer, ismét átvette a szót. — Felrójátok, hogy szorgalmasan dolgoztam egész éven át. Bár dolgozott volna mindenki ilyen szaporán! A terményt meg nem számolhatjátok szabadpiaci áron, mert én se viszem a piacra, otthon etetem fel a jószággal. Az elnök fülig vörösödve kiáltotta: — Házat is épített! — Már látom, mi fáj. Házat építettem. És aztán? Mindenkinek joga van hozzá. És én nem is magamnak építettem, hanem a fiamnak. Gyereket vár a menyem. Csak nem maradhatnak abban a régi, nedves, vertfalú lakásban! A követ pedig megköszönöm, csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy tulajdonképpen azt nem is a tsz, hanem a természet adta. S minthogy a vezetőség ez- alkalommal különösen a begyébe került a tagságnak, öreg Kovács felszólalását többen is megtapsolták. Tavaly, a zárszámadó közgyűlésen kísértetiesen megismétlődött az előző eset, csupán a körülmények voltak mások, minthogy a tsz-nek sikerült sokat ledolgoznia az örökölt adósságból. — Én csak egyet tudok mondani — remegtette hangját. — Ebből a kicsiny jövedelemből lehetetlen megélni! Az elnök itt végigvárta, amíg valamennyi jelentkező elmondja észrevételét, javaslatát, s csak azután kerített sort a válaszra. 0 azzal kezdte, amivel a korábbi elnök végezte. — Kovács bácsi, maga házat is épített! Tudom, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy követ adtunk, meg téglát a bontásból, de a nagyobb része a közös jövedelemből készült. Valaki közbedörgött. — Meg a kupeckodásból. — Nem vagyok kupec! — tiltakozott öreg Kovács. — Ezt én ilyen nyíltsággal nem is mondanám — fűzte tovább a szót az elnök —, de annyi bizonyos, hogy az idén a teheneivel sokat üzletelt. öreg Kovács izmos, hosszú nyakán kidagadtak az erek. — Látom én, merről fú a szél. Már megint a házat irígylitek. Azt a házat pedig nem is magamnak, hanem a kisebb fiamnak építettem. Most szerel le a kisebb fiam, s nősül. Csak nem vihetem a mi kis házunkba. Máris olyan az, hogy csak a szentlélek tartja. Becsületes munkából kerestem meg én azt. — De nem Honoluluban, hanem itt a tsz-ben! — vágta rá a vékony Pájerszki, az ellenőrző bizottság elnöke. — S azt is felrójátok, hogy új tehenet vettem, a régin meg túladtam. Ez tudtommal nem kupeckodás. Én csak javítom a tejelő állomány minőségét. Bár a tsz is ezt tenné, akkor nem állnánk itt.., Néhány hete a párttitkár társaságában kerestem fel öreg Kovácsot. A régi portán új ház várt bennünket. Lépcső vitt fel a zárt, üveges verandáig. Az ablakokra csukódó redőnyökön frissen csillogott a zöld olajfesték. A tágas szobában új bútor. A másik szobában a régi bútorok közül feltűnően kiválik a Favorit televízió készülék. Az épületben két konyha és kamra is van, az egyik a szobák mellett, a másik az alagsorban, ahová ugyancsak jutott a mosókonyha mellé egy vendégszoba is. — Olyan ez a lakás, mint egy kis villa! — fakadtam ki önkéntelen. — Mint egy kis panzió! fordultak. Mindenre, hidegre, rossz útra hivatkoztak. De amikor az állami erdőből az egyénieknek hordták a tüzelőt. háromszor is pakoltak, ugyanis minden fuvar után kapták az ötven forint borravalókat. Nincs arra példa, hogy Miskei János, a tsz elnöke, valakit Is megbüntetett volna a szabálytalankodásokért. Nem is teheti, mert szemére vetik, hogy a legnagyobb szabálytalanságot 6 követte el, amikor eladta a közös szénáját és a pénzzel csak később számolt el. Varga Mihály hallgatja, mit mondanak a faluban. Bólogat, hogy mindez igaz. így erősíti meg: „a munkafegyelem, a rend eltávozott Nőtincsről...” Vajon a pártalapszervezet, a tanács, miért nézd el a visszásságokat? A párttitkár szerint Nőtincsen az alapszervezet a bajokkal szemben tehetetlen. Az emberek a sorozatos kudarcok miatt a párttagok szemére vetik, hogy a szervezéskor jobbat ígértek, de az nem valósult meg. Ezzel a tagságot le is szerelik, amely arra nem fordít erőt, hogy megmagyarázza: a hibát ne a nagyüzemi gazdálkodásban keressék, hanem a vezetésben, a fegyelmezetlen munkában. Erről nem beszélnek, mintahogy a taggyűlésen sem szólnak, ahol pedig jelen van a tsz elnöke Is. Azzal mentegetik magukat, hogy nem tagjai a közösnek, többségük a falutól távol dolgozik. Ez a kifogás azonban nem meggyőző, mert arra sincs példa, hogy a párttitkár, aki viszont tagja a tszneK, tájékoztatta volna a párttagokat a termelőszövetkezet gondjairól. Ha ez elmaradt és a tagság — amelynek felelősséget kellene érezni a közösségért — megkövetelhette volna, — Nem tájékoztathatom a tagságot, hiszen a tsz vezetősége engem sem tájékoztat a gazdaság dolgairól. — mondja magyarázatképpen — Kell ez — mondta nagyon komolyan a szikár, kis öreg. — Itt a vár a fejünk fölött. Jár erre az a sok turista és sem a tanács, sem az idegenforgalom nem gondoskodik arról, hogy szállás jusson a vendégnek. Valakinek ezzel is törődnie kell. S mindezt úgy mondja el, hogy egy parányi mosoly sem deríti fel csontos arcát. Mintha csakugyan azért emelt volna ekkora palotát, hogy megmentse a magyar állam tekintélyét, presztízsét. De mintha önmaga sem találta volna elégnek és megfelelőnek a magyarázatot. — Meg aztán az a régi ház már csaknem ránkdőlt — fűzte az előbbihez. — S ha már épít az ember, akkor illendőt épít. Nem igaz? — És mi újság a tsz-ben? — vetem fel váratlanul. Gyér hajszálait rendezgeti a fejebúbján. — Csak nem akar az javulni. Most ugyan új elnök van. Okosabb és ügyesebb is talán, mint az előzőek. De azért... Alig varom, hogy közgyűlésen megmondhassam: ebből a jövedelemből azután csakugyan nem lehet megélni! Azzal invitált kifele benütikét, az üveges verandára, ahol a fikuszok és filodendronok frissítő zöldje mellett már terített asztal vár bennünket. Rajta kolbász, szalonna, tepertő. Az ajtó mellett demízson- ban odakészitve a saját termésű keritésszaggató. — Fogyasszák, kedvesem, jó szívvel: — mondja Kovács- né. — Már meg ne sértsenek a húzódozásukkal! Lakos Györev Varga Mihály. A pártalapszervezet ezzel lezártnak is tekinti az ügyet. Nem csoda, ha ezek után nincsen tekintélye. A spekulánsok pedig bán. tatlanul halásznak a zavarosban. A pártalapszervezet titkárának becsületére szolgál, hogy birkózik a rendért, de magára maradt és így az erőlködése eredménytelen. Miért van ez így Nőtincsen? Dolgos, munkához értő emberek élnek a községben. A föld sem rosszabb a környező falvakénál. A hiba tehát > a vezetésben és a termelőszövetkezet tagjaiban van. A pártszervezetnek volna mit tennie, hogy megváltozzon a helyzet. A tagok száma tizenhét. Ha következetesen szóvá tennék a hibákat, a dolgozókkal szorosabbra fűznék a kapcsolatot, nem szige- telödtek volna el. Mint az a beszélgetés során kiderült, Varga Mihály jól ismeri a problémákat. Három pontban fogalmazta meg a jelenlegi helyzetből kivezető utat: kialakítani a helyes munkamorált; megszilárdítani a munkafegyelmet; jó jövedelmet biztosítani a tagoknak. Hiba azonban, hogy ezek a helyes elgondolások az alapszervezet munkatervében már nem jutnak kifejezésre. Helyette ilyen általános kérdések kaptak helyet: „Biztosítani kell a pártépítést, a tsz demokráciát. Részt kell venni a közgyűléseken”. Sem a munkafegyelemről, sem a vezetés színvonalának emeléséről nincs benne szó. Varga Mihály is feladta régebbi, harcos magatartását. Nem talál más megoldást, mint leköszönni a párttitkári tisztségről. Képzetlensége vezette ehhez az állásponthoz. Nem bír eligazodni a feladatok között. Ez gátolja abban i*, hogy nyíltan bírája a hibákat eltűrő vezetőséget Varga Mihályt szeretik, tisztelik a községben. Számítanak rá, hogy igazságosan a párt- szervezet helyreállított tekintélyével megkeresik a helyes utat Ehhez azonban először az szükséges, hogy elvi alapokon tisztázzák a tsz-veze- tőség magatartását, amely kihasználva a pártalapszervezet gyengeségét, sorozatos meggondolatlaságot követ el. Az elmúlt hetekben is minden előzetes megbeszélés nélkül gépcsoportvezetőt szerződtetett a tsz elnöke. Az egész falu felzúdúlt. mondván, szegények vagyunk és mégis a gépcsoportvezetönek járó évi 24 ezer forinttal megterhelik a tagságot. Jól lehet szükség van a gépcsoportvezetőre. de ilyen körülmények között senki nem állt az elnök mellé, kizárólag a párt- titkár. Sok, ehhez hasonló intézkedéssel nehezíti a nőtinesi- ek életét a tsz elnöke. És természetesnek tartja, hogy a pártalapszervezet őt támogassa. Az elnöki teendőket is velük végezteti el. Mint legutóbb a munkaegység utáni háztáji föld kiosztását, amely némely tagra nagyon kedvezőtlen. lesz. Nem vállalja, hogy ő mondja meg, ki, miért, mennyi földet kap. A faluban mindenki előtt világos: a termelőszövetkezet elnöke nem jól vezeti a gazdaságot. A járási pártbizottság a múlt esztendőben aktíva ülésen már feltárta ezt. Akkor sokan az elnök mellé álltak és türelmi időt adtak neki. Az idő azonban bebizonyította: Miskei János nem tud megbirkózni a feladatokkal. Döntsenek a nőtincsiek mit akarnak: bizonytalanságban élni, torzsalkodni és egyhelyben topogni, vagy felzárkózni a jó tsz-giazdaságok sorába. Bobál Gyula
