Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
4 t r* to«r február 13.. vasárnap cA Qln (jij kövek -a Ija uö/qij kittéit Dr. Bartkó Lajos kandidátus nyilatkozata Ipolytarnócról „Elkészült az ipolytarnóci leletek megóvását célzó létesítmények tanulmányterve. A tervet a Várostervező Iroda munkatársa, Drago- nits Tamás építészmérnök készítette.” (Újsághír) Az ipolytarnóci kövületlelőhely a Földön egyedülálló és pótolhatatlan természeti (pontosabban ősélettani, vagyis pa- leobiológiai) emlék, amelyről már sok magyar szakember (Kubinyi Ferenc, Szabó József, Staub Móric, Böckh Hugó, Szontagh Tamás, Koch Antal, Tuzson János, Jablonszky Je- -nő, Noszky Jenő stb.) beszámolt a tudományos irodalomban, mégis — a nagyközönségnek még természettudományos képzettségű része is — viszonylag alig ismeri! Pedig érdemes felkeresni és tanulmányozni, hiszen amidőn 1928. október 1-én Budapesten ülésező „Paleontologen-Tag” 14 külföldi szakembere, a magyarok vezetésével meglátogatta ezt a magyar Solenhofent, vagy magyar Eppelsheimet, akkor ők a maga nemében nemcsak Európában, hanem az egész világon egyedülállónak nyilvánították az itt látható ősélet nyomokat. Az Országos Természetvédelmi Tanács 1954-ben a korábbi 10 holdon kívül további 77,5 hold területet nyilvánított védetté, de az állagrontások veszélye mégis fennáll. Az utóbbi években felújult ezen a területen a kutató munka, a tudományos világ figyelme mindinkább Ipolytarnóc felé fordul. Ipolytarnóc tanulmánytervének elkészülése kapcsán a napokban felkerestük a lelőhelynek egyik ugyancsak kitűnő magyar ismerőjét, dr. Bartkó Lajos kandidátust, o Nógrádi Szénbányászati Tröszt főgeológusát, aki az alábbiakban válaszolt kérdéseinkre. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg ön az ipolytarnóci Botosároknak és környékének földtani-őslénytani jelentőségét? VÁLASZ: Mint tudjuk, a nógrádi szénmedence észak- nyugati részén, az Ipolytar- nóctól keletre völgyekkel, vízmosásokkal szabdalt területen, az úgynevezett Botosárok környékén világszerte ismert földtani-őslénytani ritkaságok fordulnak elő. Valóságos természeti múzeum! Jelentősége tudománytörténeti szempontból is kiemelkedő, az itt előforduló leletek ismertetése a magyar földtani vizsgálatok kezdeti időszakára, a XIX. század első és második felére esnek. Az első, a területről szóló jelentés 1854-ből Kubinyi Ferenctől származik, aki a palóc nyelvjárásban használt „gyurtyánkövet”, a kováso- dott, akkor még három darabban levő 41,71 méter hosz- szú fatörzset írta le Petrefac- tum giganteum Humboldtia- num néven. (Az ősfenyőt, amelyen, mint egy hídon, hosszú időkig a Losoncra igyekvő pásztorok jártak, a palócok gyurtyánkő-lócának nevezték.) Korszerűbb vizsgálati módszerek alkalmazásával bebizonyosodott, hogy a földtörténeti újkor miocén korában működött vulkánokból kiszórt törmelékben fekvő fatörzs egy ősi fenyőtörzs töredéke, a fa pusztulását, de a kovásodását és konzerválódását is a vulkáni anyagnak, a riolit-tufának felhalmozódása eredményezte. Az Orvos Természetvizsgálók Egyesülete segítségével 1850-ben a fatörzs megvédésére alagút- szerű, kőből, téglából épült boltozatot emeltek, amelyet a térképeink barlangnak (Bg) jelöltek. Évek folyamán a látogatók úgy megcsonkították a kövesült fatörzset, hogy napjainkban csupán hat méter hosszú és régi kerületének alig fele. Érdekessége a fatörzs környékének, hogy az egykori talajban, a vulkáni törmelék alatt fekvő, s homokkővé alakult rétegben hat-nyolc centiméter hosszú ben megjelent értekezés alapján a szakemberek figyelme újra Ipolytarnóc felé fordult és a világ legismertebb ilyen jellegű lelőhelyeinek sorába került. Böckh Hugó 1900-ban a fenyőtörzs melletti vízmosás összefutásában, ahol természetes feltárással a növénylenyo- matos riolit-tufa alatti homokkő képződmény is napfényre került, ősi ormányosok, gazellák, ragadozók, vízimadarak lábnyomait fedezte fel a homokkő vön Valóságos vándorlás indult meg tudós körökben Ipolytarnóc felé, hiszen a világon egyedülállóak a mintegy 30 millió évvel ezelőtt élt állatok láblenyomatai. A vizenyős homokrétegből fakadt forráshoz jártak inni és hű- sölni a tropikus éghajlat állatai, amelyeknek gyorsan kiszáradó lábnyomait a finom vulkáni törmelék kitöltötte és évmilliókon át megőrizte napjainkig. Az 1928-ban rendezett Masztodon-nyom. (Részlet a lábnyomos homokkőből) fenyőtűk lenyomata ismerhető fel. A közvetlen környéken több kovásodott fa töredékét nyomozta ki az újabb kutatás, tehát a nógrádi szén keletkezését közvetlenül megelőző időben a terület nagy erdőség volt, amely igen változatos, ma már Európában szabadon nem élő növényekből állt A növény-lenyomat lelőhely a nemzetközileg ismert riolit- tufa alsó szintjében található. A Nagykövek-alja völgyben futó vízmosások feltárták ezeket a növénylenyomatos rétegeket, ahol pálma-, kámfor-, ősi dió-, tölgy- és fügefa stb. levéllenyomatokon kívül virág- és termésmaradványok ismerhetők fel. Az egykori aljnövényzet, páfrány és zuzmófélék, lenyomatait is megőrizte a finomszemű vulkáni tufa. Ehhez a vegetációhoz hasonló növényvilág a párás, 19 Celsius fok évi középhőmérsékletű dél-kínai tengerparton és a Mexikói-öböl mocsárvilága környékén tenyészik. Az ipolytarnóci ősi növénymaradványok Magyarország területének a földtani időtávlatban történt klímaváltozások legszebb bizonyítékai. A Journal of Paleontology (London) folyóiratban 1959nemzetközi őslénytani kongresszus résztvevői elragadtatással nyilatkoztak a leletekről. A Magyar Állami Földtani Intézet és a Nemzeti Múzeum őslénytani csoportja a lábnyomos homokkő egy részét lefejtette és újra összeállítva Budapesten kiállította. Újabb feltárások voltak 1962- ben, s ezek a lábnyomos homokkövet újabb területeken kiszabadították a fedőréteg alól. Ezek az új előfordulások a lelőhely legértékesebb részei. A felbecsülhetetlen értékű őslénytani leleteken kívül a földtani felépítés, a különféle tengeri-mocsári és szárazföldi eredésű rétegek tanulmá- nyozhatósága, a földkéregben lejátszódott mozgások, a vetők feltártsága miatt a területet iskolapéldaként emlegetik a földtani könyvek is. KÉRDÉS: Ismeretes, hogy a terület kutatása még koránt sincs lezárva. Melyek a kutatást gátló körülmények? VÁLASZ: A tanulmányozásnak nagy akadálya a megközelítés nehézsége, a rossz bekötőút, a közeli szállás és étkezési lehetőség hiánya, az időjárástól való védelem nélkülözése, a gyűjtött anyag azonnali védelmének kellő tárolásának lehetetlensége, stb. Röviden: a kutató lehetősége nincs korszerűé, biztosítva. A nagy hazai é nemzetközi érdeklődés, amely Ipolytarnóc felé irányul, i mostani körülmények közöt: nem elégíthető ki. Egynapo kirándulások (példáu IBUSZ-rendezvények) alkalmával a kellő műszaki védettség hiánya miatt nem tudjuk bemutatni a terület érdekességeit. A szabadtéri gyűjtemény megvédésére történtek lépések, azonban még nem lehetünk elégedettek. Alapelvként kell követni a további munkánál, hogy nem egy gyűjtőhelyet, például a cápafogas, növénylenyomatos lelőhelyet, vagy a láblenyomatos területet védjük, hanem az egész, földtanilag összefüggő komplexumot átfogóan kell megvédeni, s tanulmányozási, illetve bemutatási lehetőségét biztosítani. | KÉRDÉS: Nyilván ennek szellemében készült el Ipolytarnóc tanulmányterve is. Eszerint mik a védettség jelenlegi és további módjai? VÁLASZ: Az ipolytarnóci terület ismerői előtt nyilvánvaló volt, hogy a kövesült fenyőfa és a többi nevezetesség menthetetlenül elpusztul, ha a hatékony védettségre központilag nem történik gyakorlati intézkedés. Javaslatok alapján az Országos Természetvédelmi Tanács megvizsgálta és az 513/1954 számú határozatával 100 hold területet védetté nyilvánított, s megszervezte a terület rendszeres ellenőrzését. Rendbe hozatta a fenyőfa feletti építményt, s a védett terület határán figyelmeztető táblákat helyezett el, s egy természetvédelmi őrrel ellenőrizteti a határozat betartását. Azonban az elmúlt 10 év igazolta, hogy nemcsak a területet, hanem az egyes előfordulásokat is védeni kell. A megvédendő tárgyakat úgy kell preparálni, hogy azokat a téli évszak kivételével gyorsan megte- kinthetővé lehessen tenni. Elsősorban a kövesü'lt fa és lábnyomok homokkő területét kell természetes múzeummá alakítani. Ezt a munkát alapos tervezéssel (külföldi példák segítségével) kellett elkészíteni. A tanulmánytervek készítésekor Dragonits Tamás tartózkodott a kicsinyes megoldásoktól és ez annál inkább is helyes, mert hiszen nemzetközi kongresz- szusok tanulmányútjait vezetik ide. (1967-ben Prágában Nemzetközi Paleontológiái Kongresszus, 1968—69-ben Budapesten Nemzetközi Földtani Kongresszus lesz, illetve megrendezik az Állami Földtani Intézet oentenárius ünnepségeit, melyek résztvevői ellátogatnak Ipolytamócra). Sorrendben a következőket kell elvégeznünk: utat kell építeni, a területet be kell kapcsolni a villanyhálózatba. A láblenyomatos homokkő föA lábnyomos homokkő fölé építendő védőház makettje. ói! ÜSS \<s í ' UH jsüVílf 1 : fi, f&ífff"Korabeli rajz az ipolytarnóci óriásnagyságú kövesül, iáról. (Magyar és Erdélyország Képekben, Pest, 1854). lé védőépületet kell építeni — korszerű világítással és infravörös fűtéssel —, szükséges továbbá egy alkotóház, illetve egy kis múzeum létesítése is, hogy elhanyagoltságából mielőbb kiemeljük ezt a maga nemében páratlan vidéket. A tervek készen vannak, a költségek körülbelül kilenc millió forintot tesznek ki. Természetesen ezt az összeget egy szerv, illetve megye képtelen biztosítani, Ipolytarnóc viszont nemcsak Nógrád megye, hanem az egész ország ügye. Igazi társadalmi összefogás mentheti meg ezt kultúrkincset Európának és a világnak. Tóth Elemér Az írásművek címeiből Kell-e a jó bornak cégér? Közmondásunk szerint nem, a kereskedelmi szakemberek szerint igen. Esetleg mindkét vélemény igaz lehet — nézőpont dolga —, mindenesetre a jó bornak sem árt a cégér. Az írásműveik „cégérére” ez még fokozottabban áll. Mire való az írásművek címe? Megnevezi (elnevezi) az írásműveket, utal a mű témájára, és érdeklődést is kelt. A jó cím rövid, de sokatmondó. A régiek a címeket nagyon komolyan vették. Ennek bizonyítására idézzünk fel (Keresztúry Dezső: A magyar irodalom képeskönyve című munkája alapján) hárem címet! 1. „Herbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, magyar nyelvre és rendre hozta az Doktorok Könyveiből az Horhi Mélius Péter” (1578). 2. „Szakátsmes térségnek könyvetskéje mellyben kü- lönbkülönbféle válogatott, cifra jó, egészséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sülése és főzése, mintegy éléskamrában, rövidesen leírattatik, és kinek-kinek hasznára leábrázoltatik. Mely most megbővíttetvén. I. Több szükséges és hasznos étkek nemeinek készítésével. II. Liktáriumok s egyéb holmik csinálásáról egy jeles traktával. A gazdasszonyok- nak nagy könnyebbségekre e kis formában kibotsátatta- tott.” (1695. M. Tótfalusi K. Miklós). Igen-igen! Ez még csak a cím. S méghozzá egy csak „kis- formában” megjelent mű címe. Ehhez képest valóságos pihentető az alábbi „rövid” cím: 3. „Téli éjtszakák vagy is a téli est időnek unalmait enyhítő beszédek, Faludi Fe- rentz maradványmunkája.'’ (1787. Révai Miklós). A mai újságolvasó — ugyanis a címek tömegével a lapokban találkozunk —, még az alábbi újságcímet is sokallja: „Levél Varsóból, avagy akik már átlépték a fény küszöbét”. Költői, de régieskedő és bizony homályos, ezért zavaros is. A rendeleteket ismertető cikkek címe pedig sokszor szinte érthetetlen. Pl.: „Másodállás vagy mellékfoglalkozás a nyugdíjnál” „Minőséget a dolgozóknak” — hirdeti (sajnos felkiáltójel nélkül) egy következő kereskedelemről szóló cikk címe. De hát ez már csak nem hosz- szú? Nem, ez valóban nem. Sőt, nagyon is rövid. Minőséget, de milyet? A rossz „minőség” is minőség! Itt bizony ezt kellett volna írni: „Jó minőségű árut a dolgozóknak!” Ám még ez is nagyon frázisízű. — „Számonkérik a gyilkost” — Valahol elvesztették a gyilkost?! Nem, csupán rosszul fogalmaztak. Ezt akarták írni: — „Számonkérik a gyilkosságot”. Nem mondható sikerültnek az ilyen cím sem: „Egy újszerű hangverseny ürügyén.” Az „ürügy” szó kellemetlen képzeteket támaszt. Általában az igazi célok hamis leplezése esetén beszélünk álokról, azaz ürügyről. Helyesebb lett volna így fogalmazni: Egy újszerű hangverseny (vagy — ... hangversenyről; ... hangverseny után;.. hangverseny kapcsán; ...hangverseny tapasztalatai; Gondolatok egy újszerű hangversenyről stb. De lássunk néhány jó címet is, mert szerencsére ezek száma jóval nagyobb: (Zárójelben a címek után a cikk témáját közlöm.) „Virágos Magyarország” (Virágtermelésünk) — „Láthatatlan veszedelmek” (kivilágítás nélkül közlekedő szekerek) — „Testvérek között baráti földön” (szibériai útijegyzetek). A jó cím elsődleges feladata az, hogy tájékoztassa az olvasót az írás tartalmáról, de természetesen helyes, ha érdeklődést is kelt. Tanulságos lesz ilyen szempontból megszemlélni az újságíró Ady Endre néhány cikkének vonzó, érdekes, meglepő címét: „Űri hóhérok”; „Esküvő a halál előtt”; „Aki nem halt meg eléggé.” A következő címek önmagukban nem hökkentenek meg, talán nem is mondanak sokat, mégis tökéletesen megfelelőek, mert a témákat pontosan jelölik és halhatatlan értékű karcolatok, cikkek megnevezői: „A pénzügyminiszter reggelije” (Mikszáth Kálmán) — „A suszter esete” (Ady Endre) — „Űj közönség” (Móricz Zsigmond). Nap mint nap jó címekkel ellátni az újságokban megjelenő összes hírt, cikket, közleményt; ez bizony nem könnyű feladat. Hiszen a témák csak ritkán „költőiek”. De valamiről mindig szólnak. Nos. erről kell tömören, egyszerűen, közérthetően tájékoztatni a címek segítségével az olvasókat. A címekkel nem szabad visszaélni. Soha sem szabad többet ígérnie, mint amit a vele megjelölt írás tartalma ténylegesen nyújt. A többet ígérő cím, (hamis cégér) csak árt az írásműnek és írójának. Tóth Imre