Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
Mv'iipr 12 szori>bí>+. mniHf) Művezetők mondják « béremelésről, a nagyobb önállóságról és felelősségről A szem mindenütt ácsolat- ba, csövekbe, szerkezetekbe ütközik. Balázs István művezető egy-egy gödörnél megállít, s mondja, milyen mélyen kellett leásni. (Ásni? Hiszen ha az ásó fogná a téglát, betont, követ). S mint kell kerülgetni vezetékeket, kábeleket. S vigyázni, hogy bontás, építés közben se gép, se ember meg ne sérüljön. Az öblösüveggyár! üzem, a pa- lackautomatagépek zúgása idehallik, a hűtőszalagnál alaposan felöltözött, kendőbe bugyolált fejű asszonyok ellenőrzik, rakják a palackot. Kint ugyanis nincs hideg, olvad, de itt huzatos lett a munkahely. Az építésvezetőség irodájában viszont kellemes meleg van. Kovács Miklós technikus számításaiba mélyed. Balázs István végzett kissé megkésett reggelijével, pipára gyújt. — Igen, én is kaptam fizetésemelést — mondja hét szippantás között. — Azzal, a munkahelyi pótlékkal, ^ meg az ebédpénzzel olyan háromezeregyszáz forintra felmegy a fizetésem. Kétezerhatszázról. Természetes, hogy az embert kellemesen érinti. Eddig is mindent megtettem a termelés érdekében, ezután mégin- kább. — Valószínű, hogy ezután még több önállóságot és felelősséget várnak a művezetőktől —, jegyzem meg. — Feltétlen. Bár, ami a felelősséget illeti, hiány abban eddig sem volt. — Felelősség volt — szól Kovács Miklós — de jobban diktáltak „felülről”. Az új gazdaságirányítási módszer most abban is megnyilvánul, hogy a művezetőnek több lehetősége van elképzelései megvalósításához. Azelőtt például az operatív tervet és föntről kaptuk. Most mi alakítottuk ki. Balázs István felmordul: — Önállóság? Az akkor lesz igazi, ha az anyag. is, meg a létszám is a kezünkben lesz. Vem úgy mint tavaly, hogy megkaptuk a tervet, s ahhoz a negyven százalékos létszámot. És, ha a megrendelést feladjuk, akkor kapjuk meg az anyagot, amikor szükség van rá. A szakiparról nem is beszélve. Meg a szállítóeszközökről. De reméljük, az Idén másként lesz Az új főépítésvezetőnk munkájából így sejtjük. Amiben megállapodtunk, tartja hozzá magát. S ugyanezt tőlünk is megköveteli, így van jól... Zsélyi Béla az ÉMÁSZ irodaház művezetője. Fizetése kétezerkétszáz forint volt. A fizetésrendezés után kétezer- hatszáz-kétezerhétszáz. — A művezetőnek — mondja —, ha a munkáját tisztességesen el akarja végezni, nincs munkaideje. Néha még éjszakára is jut. És éppen itt van a baj. Illetve, azt akarom mondani, hogy túl sok adminisztrációs munkát kell végeznie a művezetőnek. Nekem például, minden egyében kívül, mert nincs raktárosom, még az anyagátvételt és anyagkiadást is intéznem kell. Megint Balázs Istváné a szó: — A különélési pótlék új rendszere is újabb feladatot jelent. Megtörtént nálunk tavaly, hogy például az egyik munkásunkat rajtacsíptük. Messze lakik, azért helyet Kapott a munkásszálláson. Ugyanakkor bérletet is váltott a munkásjáratra. Itt is fenntartották neki a ie- lyet, meg a buszon is. Amikor kedve tartotta, hazautazott Most, persze, amikor kapja a tizenöt forintos különélési pótlékot, a dolog még „jövedelmezőbb”. Sajnos, a művezető a dolgozó bemondására írja be a különélést, az igazolást a központba kell leadni, s ez visszaélésekre adhat alkalmat. — Nőttek a követelmények a munkafegyelem megtartásában is. Gyakran hallani, némely művezető, ahelyett, hogy munkásait a munkafegyelemre ösztönözné, maga is szívesen elmegy velük egy pohár sörre, féldecire — mondom. — Igaza van — felel Balázs István — mi is tudunk ilyen művezetőkről. A baj akkor kezdődik, ha a művezető nem tudja megállni ivás nélkül. S akkor már a beosztottjaitól sem követelheti meg a fegyelmet. Ennek itt nálunk, ipari építkezésen, ahöl működő gépek, kemencék mellett, néha nagyon nehéz körülmények között kell dolgoznunk. még nagyobb a jelentősége. — Egy féldeci nem a világ — teszi hozzá Kovács Miklós —, de nálunk baleset lehet abból is. Balázs István veszi a kalapját: — Eleget lógtunk az irodában— mosolyog —. Ideje dolgozni egy kicsit... Cs. G. Takarékosság ? All Balassagyarmaton az új központi politechnikai műhely. Építési költsége 392 540 forint volt, a szülők. Illetve a vállalatok 122 540 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá felépítéséhez. Február 2-án megtörtént a műszaki átadás, az épületbe beraktak mintegy 25 ezer forint értékű gépet, a raktárát megtöltik a felhasználandó anyagok. A politechnikai műhely feladata a balassagyarmati járás és Balassagyarmat város általános- és középiskolaiban folyó gyakorlati oktatás segítése, számukra a szükséges anyagok beszerzése és előkészítése lenne, ha... ...lenne létszám! De nincsen Az épület tehát üresen áll, nincs műhely- főnök, anyagbeszerző-könyvelő, illetve szakmunkás, azazhogy keret nincsen. A Művelődésügyi Minisztériumban ugyan „jóindulatúan” foglalkoznak „az üggyel”, de segíteni egyelőre ők sem tudnak. Majd a következő tanévre: „takarékoskodjunk.” Ez rendben Is van. Az azonban már clgondolkozta- több, hogy miféle „takarékosság” az. amlynek a járásban 1200, Balassagyarmaton 1800 diák látja kárát. (te) Építik a salgótarjáni üzletházat A salgótarjáni üzletház többször beharangozott építése most a valóságban is megkezdődött. A két nap óta munkálkodó földgépek a talajszintet egyengetik, a dömperek az eltakarított földet szállítják el. A salgótarjáni üzletházat a LAKOTERV építésze Finta József tervezte. Az építési költségek mintegy tizennégymilliót, a berendezések ára pedig hárommillió kétszázharminckétezer forintot tesznek ki. Az üzletházban kap helyet az IBUSZ, az Ofo- tért, valamint a gyógyszertár, az óra és ékszerbolt, férfi és női fodrászat, dohányüzlet, egy kiskereskedelmi áruház, a Csemege és egy eszpresszó. A régenvárt nagyfontosságú létesítmény kivitelezését jövő év közepére kell befejezni. Cfj^qaimazás A modern technika világát éljük. Munkában a távirányítás, csodálatos dolgokra képes. De még a gyermeknevelésben is. Pali, a kis elemista általiban telefonon kapja meg a napi eligazítást a mamától. Rendszerint úgy történik, hogy a mama munkahelyéről kilenc óra körül ébresztőt tart a kötöknek. Aztán kiadja a tennivalókat: — Regelizz meg, egyik va- jáskiflit se hagyd ott, fogj hozzá a leckéhez és ha majd készen vagy a tanulással, lemehetsz sétálni a parkba. Ám, mindenekelőtt mosakodj meg és a hajadat se hagyd kócosán. Ha visszajöttél azonnal jelentkezz, össze ne sározd magad! No, szia ... puszi! Egyik nap Pali a szokásosnál korábban telefonált a mamának. Kicsit szipogva. —- Kisanya, mondd el, hol lakik a méhcsalád, mert én itt Pesten nrég nem találkoztam vele. — Miért érdekel az most téged, február derekán? — Fogalmazást írunk, s én még nem ismerem őket. — Hát akkor súgom. Jól figyelj! A méhcsalád, a szorgalmas méhecskék a kaptárban laknak, mint nagymamánál Gödöllőn. — Es a nem szorgalmasak? — Azok az erdőben. — Miért? — Mert nekik nem csinálnak házat. Egyébként tréfáltam. A vadméhek laknak az erdőben, az odvas fa odújában. A szelíd méhecskék is, meg a vadak is. sokat dolgoznak. — Mit? — Gyűjtik a mézel. — Milyen edénybe? Nem ragadnak tőle össze? — Viráporban gyűjtik és később feldolgozzák mézzé. — Hány gyerek van a családban? — Van vagy tízezer... — Tízezer? Ne, tréfálj már, édesanya! Annyi gyerek egy családban? Hány éves az anyukájuk? — Az anyukájuk? Látod, fiam, ezt nem tudom. Lehet kettő-hárem esztendős talán. — Ugyan! En komolyból kérdezem. Mit mond a tanítónéni, ha ezt leirom, hiszen tudod, hogy hároméves koromban még a bölcsődébe jártam. — Megdicsér kisfiam. — És mondd, kisanya, ha ennyien vannak, ott ki a család feje? Az apa, vagy az anya? — Egyik sem. Náluk a királynő a család feje. — Igazán! Ezt nem vártam tőled! Te csak tréfálsz, én pedig így nem tudom megírni a fogalmazást — panaszolta a fiú. — Nem tréfálok kisfiam. Ogy tudom, hogy a méhcsaládnak a királynő a feje. — Be akarsz csapni. Azt gondolod, elhiszem? Hogy lehetne ott most királynő? Talán hatvan évvel ezelőtt, akkor még lehetett, de most már nincs. Legalábbis nálunk. Igaz, kisanya? A mama ezt a választ nem várta. A nevetés fojtogatta, de hangosan nem mert kuncogni, attól tartott, ezzel minflaeonkai lakodalom A héten tartották meg a nagybátonyi Búzavirág Tsz- ben is a zárszámadó közgyűlést, a közigazgatásilag is Bátonyhoz tartozó Maconkán, a művelődési otthonban. A <na- conkai és a bátonyi szövetkezet egyesülése óta ez volt az első zárszámadás, de már ez is eredményeivel igazolta az összefogás helyességét. Nagyobb lett a jövedelem a tervezettnél, s ami ugyancsak jelentős dolog: sok komoly szó hangzott ei a hibákról, a hibák felszámolásáról, az eredmények megszilárdításáról. A közgyűlés és főleg az azt követő mulatság, a tsz-la- kodalom azonban nem nélkülözte a derűs perceket sem. Ezekből is bekerült néhány az újságíró jegyzetfüzetébe. A legnagyobb úr A közgyűlési vitában éles hangon vetette fel az egyik fogatos, hogy juhász létére a lovakhoz helyezték át, ahelyett, hogy a munkafeltételeken változtattak volna. S amikor a figyelem már teljesen feléje fordult, egy váratlan fordulattal kijelentette: — Most pedig kimondom kereken, itt mindenki előtt, hogy az egész Búzavirág tsz- ben nincs nálam nagyobb úr. De még Nagybátonyban, meg Maconkán sem. Meghökkent csend fogadta a szavakat. A fogatos pedig hosszasan kivárt és csak azután folytatta: — Mert én nem vizet iszom, mint a többi ember, hanem olajat. Olajat merek a kutamból. Üjabb szónoki szünet. — A kút közelében raktározzák ugyanis a traktorosok az olajat. De olyan prédán bánnak vele, hogy sok elfolyik belőle. Az pedig mind az én kutamba szivárog. Hát ezt az uraságot most szívesen feladnám. A nagy derültséggel fogadott felszólalásra Farkas Ferenc, a járási pártbizottság titkára is hivatkozott. figyelmébe ajánlva vezetőségnek és traktorosoknak a gondosabb ellenőrzést, a nagyobb takarékosságot. Elvégre csakugyan nincs annyi olajunk, hogy a kutakat is feltöltsük belőlük! A nemzedéki kérdés A művelődési otthon nagytermében végigtekintve, senki előtt nem lehetett kétséges, hogy a nagybátonyi Búzavirág Tsz is az elöregedés veszélyével küzd. A kertészet lányain kívül alig lehetett fiatal arcot látni s fia akadt is néhány iskolássorból kiszakadt leány, az feltétlenül az ünnepségen fellépő vendég tánccsoport tagja volt. a fiatal fiúk pedig a talpaláva- lót szolgáltató MTH-zenekar taeiai. Közgyűlés után tánckompozíciókat adtak elő a színpadon az ifjú népitáncosok, az idős tsz-tagok pedig kedvtelve szemlélték a sok szép magyar táncot, a népi szoknyák pörgését. Sokan az ajtóban szorongtak, hogy el ne mulasszanak valamit a hangulatos műsorból. Itt hangzott el egy nyugdíjas, öreg tsz-tag ajkáról a megjegyzés: — Nem lehetne-e szerződést kötni velük, hogy annakidején eljöjjenek répát egyelni? Mert úgy Látom; hogy jobban hajlik még a derekuk, mint a mienk. A prímás tekintélye Üstökben főtt birka- és sertéspaprikás volt az ebéd. A közös ebédnek kettős volt a célja: hozza közelebb egymáshoz a két üzemegység tsz- gazdáit, azonkívül vesse meg az ágyát a tsz saját termésű borának. A jó zsíros paprikásra csúszott az ital, az italtól magasan szárnyalt a jókedv. A nagyteremben az MTH- zenekar parázs számaira táncra perdültek öregek és fiatalok. A nótás kedvű vendégek pedig a színpad mögötti öltözőben koptatták a hangjukat. öreg cigány húzta a prímet és fiatal harmonikás, valamint egy kontrás egészítette ki az alkalmi zenekart. A színpad kulisszái is megremegtek a hangos nótaszótól. A fiatal harmonikás a hangulat hevében az egyik énekszám végén átcsapott a legújabb slágerre. Az öreg cigány igyekezett vonójával kísérni a dallamot, de sehogy- se ment. Komoran feddő tekintetet vetett a karmonikás- ra. — Nem jól van! — mondta s amikor a harmonika elhallgatott, nagyon határozottan hozzátette: — d-moll! Azzal rázendített egy népszerű magyar nótára, amelyet közismerten C-durban komponáltak. De a harmonikással szemben, legalábbis átmenetileg sikerült megőriznie pri- másí tekintélyét. Lakos György ELETE ER TEL ME Egy állatgondozo arcképe Neve: Idős Erki Mihály. Életkora: 64 éves. Foglalkozása: meghatározatlan. Érti a paraszti munka minden csínját-bínját. Valamikor Apponyi György cselédje volt. Mindent csinált, amit az uraság parancsolt. Vérévé vált az engedelmeskedés. Megszokta a korai kelést, s este is csak későn került ágyba. Ettől az életrendtől nem tud eltérni máig sem. Mihály bácsit mindenki ismeri Jobbágyiban. Megszokott alakja, a falunak. Vékony, alacsony ember. Nagyon látni már, hogy a hetedik évtizedet tapossa. De talán nem is annyira az idő viselte meg, mint inkább a megerőltető munka. Szeretik, tisztedent elront ebben a helyzetben. Hirtelen nem tudott okosan sem érvelni ilyen ártatlan naívság ellen. Hogyan kezdje el hát? — Tudod Pali az állatvilágban más a helyzet. A mé- heknél megmarad a királynő és a temérdek alattvaló is. Ott mindenki dolgozik szorgalmasan. — Még egy utolsó kérdés és meg tudom írni a dolgozatot. Mondd, hogy védekeznek, ha bontják őket? — A fullánkjukkal csípnek szegények. — Miért szegények? — Mert ha csípnek el is pusztulnak. — Ugyan már! Egy csípéstől? — Igen. Egy csípéstől. Ha beleszúrja valahová a fullánkját, már nem tudja többé kihúzni, mert a szíve is kiszakad vele. — Nem hiszem, nem hiszem! .., Ha így lenne, akkor bizonyára kioktatnák őket a veszedelemre, nem hagynák, hogy bajba jussanak. De te ezzel nem törődsz és én ma egyest hozok majd haza az ellenőrzőben ... András Ida lik. Erre rászolgált Mihály bácsi az életével, munkájával. Az idős ember egyike volt azoknak, akik elsőként próbálták meg a szövetkezeti gazdálkodást. Becsületére legyen mondva, kitartott a közös mellett. Amikor a termelőszövetkezetet megalakították Jobbágyiban, kevesen voltak a tagok, s egy-egy emberre sok tennivaló jutott. Mihály bácsi is volt kocsis, fejőgulyás, éjjeliőr, s szántott, vagy kapált, ha kellett. Gyakran előfordult, hogy mikor este kifogta a lovakat, az elnök kérésére tíz-tizenöt tehenet még megfejt. Mert nem volt, aki csinálja. Mihály bácsi idős kora ellenére is a közösben dolgozik. Nem leli másutt helyét, csak a szövetkezetben. Az időrágta ember naponta kijballag a majorba, ötvennél több növendékmarhát adott a kezükre a vezetőség. Neki, meg Ozsvárt Pali bácsinak. Erki három évvel idősebb, amolyan korelső. De ebből még sosem származott perpatvar. Mihály bácsi csendes, nyugodt ember. A munkáját rendesen, pontosan elvégzi, akárcsak a társa. Büszkén mutatja az állatokat, hogy mennyit fejlődtek az utóbbi időben. Igaz, takarmány is jobban van most, mint a múlt télen. Persze az sem mindegy, hogyan teszik az állat elé. Mert lehet azt csak úgy odavetni is, hogy a jószág a felét otthagyja, de úgy is, ahogyan ő csinálja. Gondosan előkészítve eteti az álla<4 %‘cxctoscg A függetlenített vezetőkön kívül, a vezetőség valameny- nyl tagját anyagilag is érdekeltté tették a termelési tervek túlteljesítésében a nézSai termelőszövetkezetben. Ugyanis a tervek túlteljesítése esetén a többletbevétel öt százatokat, s a jószág a törődést meghálálja. A kis Szövetkezet már régen nagyra nőtt. Egyesült a szurdokpüspöki közös gazdasággal. Azóta Jobbágyi csak üzemegység. Mihály bácsinak ezzel jobb lett a sora, mert az egyesült szövetkezet nagyobb fejlődésre képes. Az idős állatgondozó dicsekszik is, hogy a tavalyinál most jóval nagyobb lesz a munkaegység értéke. Számolgatja mennyit kap majd a zárszámadás alkalmával. Szép summa, de nagyon megérdemli a szorgalmáért. Mihály bácsi csak akkor veszíti el kimért nyugalmát, amikor a fiatalokról beszélgetünk. Panaszkodik: nincs utánpótlás. A vita szerint jobban kellene gépesíteni az állattenyésztést, s legalább olyan jövedelmet biztosítani, hogy a fiatal szívesen menjen a mezőgazdaságba. Hogy ezt nem könnyű gyorsan megcsinálni, azt nagyon jól tudja. Mihály bácsi rövidesen kimegy a falutól öt-hat kilométerre lévő Lapos-tanyára. Odaviszik a jószágot. Akkor már csak hetente járhat haza. Zokszó nélkül vállalja. Pedig ráférne már a pihenés. Idős, elfáradt. De megszokta, szereti a munkát, s már nem tudja az életet elképzelni föld és állat nélkül. O már csak ilyen. P. A. közös érdeke léka a vezetőket illeti meg. Nézsán a közgyűlés úgy határozott, az összeg három százalékán az elnök, a mezőgazdász, a főkönyvelő és az állattenyésztő, a két százalékon pedig a többi vezetők „ossteae- kodnak”.
