Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

4 WrtfSRÄD M66. február 12. szombat. IDEGEN VOLT A DUNA HAN6JA Nógrád megye észak-nyugati csücskében, Váchoz és Bu­dapesthez közel találjuk Hon- tot. Termelőszövetkezetének 160 tagja van és miután jöl beleilleszkedik a balassa­gyarmati járás bogyós-gyü­mölcs termesztő körzetébe, évről évre magasabb munka­egységet fizet tagjainak. A szövetkezet jelentős évi nye­reségre tesz szert a mintegy kétezres tojóállományából is. Az idén a tervezett negyven­két forintnál is többet fizet­nek egy munkaegységre a Győzelem Termelőszövetke­zetben. A 160 tsz-tag közül mind­össze 34 a harminc éven aluli azokkal együtt, akik Budapestet, vagy a környező vidéket megjárva a nyár óta egyenként, vagy kettesével visszatértek. A sort Végh Ká­roly nyitotta. Ö még csak a Tolmács! Gépállomásról tele­pült vissza, de a többiek, mint például Imre Tibor tsz-tág és Bállá Antal, a szövetkezet­hez szerződött kovács — Bu­dapest csábításának fordítot­tak hátat. Egy ugrásnyira vau Budapest — Könnyebb volt elmenni, mint visszatérni — vallják a bonti „tékozló fiúk”. Kaland­vággyal, a gúnyolódó pesti munkatársakkal, rosszul ér­telmezett önérzettel, kiábrán­dultsággal és az otthoniak, el­sősorban a szülők gáncsosko- dásával kellett megküzdeniük. Csak aki maga is próbálta az tudja: mit jelent fiatal fejjel belátni, hogy a meggondolat­lanul választott út járhatat­lan. Aki becsülettel dolgozik otthon is megtalálja a szá­mítását. Ezt a közhelynek tű­nő „direkt” tételt bizonyítja Imre Tibor és Bállá Antal esete. Egymás mellett ülnek a tsz Irodán. Gyerekkori jópajtá­sok. Bállá az idősebb, erő­sebb. Magas, keménykötésű, parázs melegétől fényesedé bőrű fiatalember. Huszonhá­rom éves. Fekete sapkáját mélyen a homlokába húzva viseli, és ettől valahogy egy­szerűnek, szinte naivnak tű­nik. De csak az első pillanat­ban. Mert nem az. Akaratos tűzi ember Bállá Antal. Csak itt az irodán nem tud mit kezdeni a pattogó szikrákhoz, izzó vasakhoz szokott kezé­vel. Beszéde is akadozó, sú­lyos, megfontolt, mint a pö­rölycsapás: — Budapest nyolcvanegy kilométerre van Honthoz. Egy kettőre ott lehet az ember. Hát letelepedtem... és vagy egy esztendőt le is húztam ott... Egy építőipari vállalat­nál voltam lakatos, beirat­koztam a felsőfokú gépipari­ba is, de azután... Félév se telt el abbahagytam. Sokan meg­kérdezték már tőlem ott is idehaza is — miért mentem Pestre? Most is csak azt mondhatom, szerettem volna magamba szívni azt a légkört, ami ott van. Kis község a mienk. Sokszor nehéz itt a csend. Az alacsonytermetű Imre Tibor szinte percenként fel­ugrik, bocsánatot kér és elsi­et az iroda ajtaján kopogtató tagokkal. A raktárba mennek. Napközben, munka után egy­formán elfoglalt ember. Tsz- raktáros és KISZ titkár. A járási KISZ bizottságon örömmel újságolták, hogy no­vember óta, — akkor válasz­totta meg a negyven tagot számláló alapszervezet — so­kat és ami lényeges: előnyére változott a honti fiatalok éle­te. Munkásszállás, mozi, Paál és Pál — Imre Tibi meg én, na­ponta láttuk egymást. Bará­tok voltunk mi ott is — mondja Bállá. — Ö egy ktsz- nél dolgozott. Esténként a Nyugati pályaudvar előtt ta­lálkoztunk. A munkahelyen befogadtak bennünket. Meg­élhetést, kenyeret adtak. És szállást is. Amíg dolgoztunk jól éreztük magunkat, de azután... A műszak végét jelző csengetés belénkhasított, akár a kés. Többnyire célta­lanul csatangoltunk az utcán. Csak a hajnal vetett haza nyugtalanul forgolódó, horkoló társaink közé. — Feküdtem az ágyon. Ügy éreztem napról-napra, minden egyes kószálásunk után kese­rűbb lesz a szám íze. Mit te­hettünk volna? Ha jól álltunk pénzzel beültünk valami jobb helyre. Néztük az embereket. Csupa idegen. Máskor meg moziba mentünk vagy a Ha­lászbástyára. Eleinte érdekes volt, de később ezt is úntuk már. Sok helyen megfordul­tunk Tiborral. Valahogy azért mindig sikerült elcsapni az időt. Bent voltunk a KISZ- ben is, de csak annyiból állt, hogy befizettük a hat forintot — Vegyes társaság él a mun­kásszállásokon. .. — mondja Bállá Antal szerződött ko­vács bélyegre. Vegyes társaság él a munkásszállásokon. Tizenhat éves gyermekembertől a 65 évesig. Verték a kártyát egész este. Egy könyvet sem lehetett letenni, olyan zsíros volt az asztal... Ifj. Szendrei Lőrinc még az általános iskola padjában ül, de már jelentkezett szak­munkástanulónak a Győzelem Tsz-be. Jól tanul az iskolá­ban, Állattenyésztőnek sem lesz utolsó Imre Tibor és Bállá Antal hazataláltak. Egy évig éltek Budapesten. A honti tsz elnö­két Pál Lászlónak hívják, ne­ve csak egyetlen betűvel tér el az egyik leghíresebb ma­gyar festő, Paál László nevé­től. Paál László világhírű tájképeit mindenki megcso­dálhatja, aki Budapesten jár. A Nemzeti Galéria állandó ki­állításán láthatók. A két fiú csak az elnök Pál László ne­vét ismeri. Milyen hangja van a Dunának? — Amikor ritkán hazaláto­gattunk, megkerestük az el­nököt. Bátorított, biztatott bennünket — jöjjünk haza. Munkát ad a szövetkezet, szükség van a mi kezünkre is. Pesten azután két álló hét­ig azt méricskéltük hogyan lehetne mielőbb visszaszár­mazni az Ipoly mellé? Mert senki se gondolja, egyszerű­nek. Ha nem lett volna erős akaratunk, talán még mindig ott hánykolódnánk. Igazság az, hogy idehaza is nagyobb becsülete van annak a fia­talnak, aki Pesten dolgozik valahol... Akármit. Büszkén mondják a szülei... De mi egyre kevesebbet törődtünk ezzel a „becsülettel”. Akkoriban sokat mászkál­tunk, vitatkoztunk, alaposan meghánytuk-vetettük a dol­got. Barátkoztunk a hazatérés gondolatával. Egyik este el­vetődtünk a Dunához. A Mar- git-hídról hallgattuk a víz sustorgását, ahogy a kőlábak­nál megpördült. Nagyon ide­gen volt az a hang. Éjfélig beszélgettünk. Elhatároztuk, hogy hazatérünk. Most dolgo­zunk és jól érezzük magun­kat. Tiborral azt tervezzük, hogy a visszatért fiatalokból, meg az itteniekből három mezőgazdasági brigádot szer­vezünk. Gond is öröm is egyformán a miénk itt. Dol­gozni is közösen kellene... Egy mondat, meg egy mozdulat Tárgyilagosan: „A történelmi parasztság megszűnőben van, a ma felnövekvő fiatalság az ipar, a technika, a város világá­ból veszi eszményeit, s a me­zőgazdasági munka és a fa­lusi élet csak annyiban vonz­za, amennyiben ugyanazon értékrend szerint versenyké­pes az iparral és a várossal.” (Erdei Ferenc) Szubjektiven: A honti termelőszövetkezet elnökhelyettese azt mondja: — Ősz óta megszűntek munkaerőgondjaink. A fiata­lok közül rövid idő alatt nyolcán jöttek vissza a város­ból. Most már a fegyelemmel is többet törődhetünk majd. Gépünk van elég néhányat korszerűbbre cserélünk ki és azután már... Kitárt tenye­rét meglendíti a levegőben. Mint aki sokáig béna, száll­ni tanuló madarat enged út­jára. Pataki László AZ OLVASOK! SZÓDAVÍZ, SZÓDAVÍZ! Salgótarján Külső pályaud­var és Baglyasalja első ré­szének lakói nem nagy, de jogos észrevételét szeretném tolmácsolni. E körzetben ugyanis nincs lehetőség arra, hogy szódavízhez jussunk. A restiben nem kapható, mert csak ötvenliteres palackkal tárolnak. A vasutas kultúr­otthon italboltjában pedig he­tek óta nincs, a rossz útvi­szonyok miatt. De nincs a 176-os népboltban sem. Így pillanatnyilag kényszerülünk lemondani e szerény igé­nyünkről, vagy kilométereket kell megtennünk a város központjáig. Tudjuk mi jól. hogy a boltosok nem nagyon rajonganak érte, mert túl sok vele a baj, de azért úgy gon­doljuk, hogy a lakosságnak ehhez is joga van, és köny­nyebbséget jelentene, ha ott. ahol egyéb élelmiszert is vá­sárolunk a szódavizet is meg­kaphatnánk. F. I-né Maradjunk egy kicsit a szó­davíznél. Jánosaknai olva­sóink így írnak: „Miután eszpresszóval is büszkélkedhet e kis telepü­lés, két-három hetet is keil várnunk, míg szódavízhez juthatunk. Ügy véljük, ha palackozott italt, hordós bort ki lehet az italboltba szállíta­ni, akkor a szódavíz szállítá­sa sem igényel többet, mint körültekintőbb áruellátást Nemde?” T. T. Jánosakna Csak később A gyorsabb postai kézbe­sítés céljából levélszekré­nyeket szerelnek fel a sal­gótarjáni bérházakban. Ez­zel lényegesen meggyorsul a kézbesítés. Korábban a vá­sártéri bérházakban már helyeztek el postai levél- szekrényeket, ezek azonban kicsiny méretüknél fogva nem alkalmasak erre a célra, nem lehet benne hír­lapokat kör-'-'edén elhe­lyezni. A későbbiekben ezeket az alkalmatlan levél- szekrényeket is kicseréljük, s valamennyi bérházban egységes méretűt szerelünk fel. Megyei Postahivatal Starján Házastársi pótlék férj után H. Györgyné pásztói olva­sónk azt kérdi, ha nyugdíjba megy, az általa eltartott és teljesen munkaképtelen férje után kaphat-e házastársi pót­lékot. A nyugdíjas nő részére fér­je után akkor lehet házastár­si pótlékot megállapítani, ha teljesen munkaképtelen fér­jét saját háztartásában, túl­nyomóan saját keresetéből legalább egy év óta tartja el, s havi nyugdíja az 1000 forin­tot nem éri el. További felté­tel, hogy a férjnek havi 360 forintot meghaladó keresete, (jövedelme, nyugdija) nincsen, a nyugdíjassal együtt él, és annak halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult. Egy kicsivel jobban... Február negyedikén a MÁVAUT Salgótarjáni állo­másáról 17 óra 45 perc he­lyett húsz perces késéssel in­dult ki a busz Egyházasgergé- re. Hogy miért következett be a késés, annak okát a követ­kezőben látom. Indulás előtt öt perccel be­állt a busz az indulási hely­re. Ekkor megkezdődött a 90 főnyi utas versengése, hogy felférjen a 80 személyes Ko­csira. Mivel a vezető egy­ben jegykezelő is, a felszál­lás igen vontatottan haladt. Ez természetes, hiszen egy­szerre csak egy ember léphet a kocsiba. A felszállásra vá­rók pedig taposnak a boká­ig érő sárban, meg egymás lá­bán. Ez is érthető; a 90 jegy kiadására kevés az öt perc. Így esett meg ezen a napon, hogy késve indultunk. Fel­vetődik a kérdés: hogyan le­hetne ezen javítani? Az utazó közönség és az en véleményem is az: be kellene vezetni az elővételi jegypénz­tárt, mint a MÁV-nál, és a gépkocsi vezetője már csak a megváltott jegyeket kezelné le. Vagy a forgalmista úgy intézkedne, hogy álljon be előbb a busz az indulási hely­re, ha látja, hogy sok utas várakozik. De nem a mi fel­adatunk tippeket adni, re­méljük, a vállalat vezetősé­ge ezeknél az ajánlatoknál még jobb megoldást talál. Gyorsabb és kényelmesebb utazást biztosít a közönség­nek. Szikszai Alfréd Karancsalja Eltartott társadalombiztosítása K. Andrásné salgótarjáni olva­sónk azt kérdi, az eltartottnak jár-e ingyenes társadalombiztosí­tási szolgáltatás az eltartó jogán, ha lakásért tartja el. * Az eltartó jogán az eltartottnak csak akkor jár ingyenes társa­dalombiztosítási szolgáltatás. ha az eltartás nem ellenszolgáltatás­ért történik. Ha az eltartó a va­gyonáért, ingatlanáért, lakásáért tartja el az eltartottat, az eltartás ellenszolgáltatásért történik, és így nem jár az ingyenes társada­lombiztosítási szolgáltatás. Szerkesztői üzenetek Id. Cs. L. (Hcrencsény): Kérdésére közöljük, ha a munkaviszonyai között öt évi megszakítások nincsenek, élet­korára és a ledolgozott évekre tekintettel nyugdíjra már jo­gosult. Ezzel kapcsolatos ké­relmét a birtokában lévő munkakönywel, igazolásokkal együtt az SZTK Alközpont Balassagyarmati Kirendeltsé­génél kell előterjesztenie. Szakaszgyűiés Rimócon A rimóci tanácsházán Ri- móc és Varsány község mun­kásőrei adtak találkozót, sza­kaszgyűlésre jöttek össze. A tanácsteremben ünnepélyes volt a hangulat. Itt búcsúztat­ták tartalékállományba vo­nuló társukat Virág Vince elvtársat. Virág Vince mun­kásőr már a megalakulás óta tagja a szakasznak. A sza­kasz, a gyűlés keretében ver­senyre hívta ki a század töb­„Egy hűséges olvasó” jel­igére: (Salgótarján): Kérel­bi szakaszát, valamint a me- métől eltérően most nem a gyében lévő munkásőr szá- télikert gondnokságával, ha­zad 2. szakaszait az alábbi nem a didergő gólyákkal ké­Ami a tájékoztatóból kimaradt Mint már korábban hírül adtuk, megjelent a Nógrád megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó 1966. évi tájékoztató­ja, amellyel kapcsolatban nem árt felhívni az érdeklő­dők figyelmét az alábbi hiá­nyosságokra. A Nógrád megyei gimnázi­umok címjegyzékéből kima­radt a kisterenyei gimnázium, a romhányi II. Rákóczi Fe­renc Általános iskola és Gim­názium, valamint a karancs- lapujtői általános iskola és gimnázium. Ezek az iskolák a beiskolázási körzethatárok alapján fogadják el a jelent­kezéseket. A kisterenyei gim­náziumba jelentkezhetnek a mátraszelei tanulók is. A szakközépiskolákkal kap­csolatban is történt néhány változás. Nem indul az 1966/67. tanévben a jelzett szakközépiskolai osztály: Sal­gótarjánban a Sztahanov úti szakmunkástanuló intézetben az autószerelő, vagy hőener­getikus, illetve a Madách Gimnáziumban a villanysze­relő, vagy épületgépész. Viszont nem szerepel a tá­jékoztatóban a kisterenyei gimnáziumban induló erdé­szeti szakközépiskola, amely megyei beiskolázású és korlá­tozott számban elfogadja kol­légiumi elhelyezést igénylő fiú tanulók jelentkezését is. Az erdészeti szakközépiskola képzési célja: olyan széleskö­rű általános műveltséggel és szakmai ismeretekkel rendel­kező szakmunkások képzése, akik bármilyen erdőgazdasá­gi munkafolyamatot kezdő szakmunkás szinten önállóan is el tudnak végezni, továbbá képesek tanulmányaikat bár­mely egyetemen, főiskolán, felsőfokú technikumban to­vább folytatni (erdőmérnöki, agráregyetem, stb.) Salgótarjánban a Madách Gimnáziumban induló egész­ségügyi szakközépiskolában csecsemő és kisgyermekgon­dozónő szak indul egy osz­tállyal. Ide az egész megyéből jelentkezhetnek fiatalok. A szakközépiskolában érettségi­zett tanulók a gimnáziumi közismereti tárgyakon kívül latint, éneket, zenét (négy éven keresztül), egészségügyi alapismereteket, anatómiát, gondozás- és ápolástant, élel- mezéatant, lélektant tanul­nak. versenyfeltételek alapján: — a termelőmunkában va­ló példamutatás — élenjárás a társadalmi munkában — százszázalékos részvétel a kiképzéseken. A szakasz egyhangúlag úgy döntött, hogy a jövőben a ver­senyfelhívásban foglaltakat szem előtt tartják, s minden tagja e szerint dolgozik. A foglalkozás második tárgykö­rében a közlekedési szaoá- lyokból kaptak ízelítőt a munkásőrök. Krafft János Szécsényi, Mőr. pság. szítettünk interjút. Kérdé­sünkre ezt a határozott vá­laszt kaptuk: „Menjenek me­legebb vidékre gondozóink, nekünk már úgyis mindegy.” B. I. (Balassagyarmat): Egyetértünk háborgó sorai­val, de sajnos ennek ellené­re kérelmét, — miszerint kö­zöljük a lapban — nem tud­juk elfogadni. A változás ér­dekében annyit tettünk, hogy megküldtük levelének máso­latát az érintett felettes szerv­hez. Köszönjük fáradozását, és várjuk további anyagait. Köszönöm, hogy meggyógyítottak... Tíz napot töltöttem a me­gyei kórház sebészeti osztá­a legnagyobb elismeréssel adózom a belgyógyászati osz­lyán. Műtétem, — mint mon- tály vezető főorvosának, dr. dották később — igen komp- Mezei Sándornak és dr. Fan- likált volt. Sikerült, meggyó- esik János adjunktusnak, akik gyultam. S, hogy most újra tudásuk legjavát adják a doi- az egészséges emberek közé gozók egészségéért. Nem sza­sorolhatom magam, köszöneté, met szeretném tolmácsolni dr. Lükő Géza sebész főorvos úr­nak és orvos társainak. Benttartózkodásom alatt úgy kezeltek minden beteget, oly messzemenő figyelemmel, lel- egészséget, kiismerettel, mint amilyenre hivatásuk kötelez. Ugyancsak bad megfeledkezni az ápoló nővérkékről sem, akik éjjel­nappal őrködnek a betegek gondolatai felett. Kívánok kedves mindnyájuknak ió Ludányi József Salgótarján

Next

/
Oldalképek
Tartalom