Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A KISZ védnöksége alatt épül AZ MSZMP NÓGRÁD, MEGYEI BIZOTTSÁGA Éj A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 27. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. FEBRUAR 2. SZERDA az „új gáztüzhelygyár" *• Ülést tartott a megyei párt-vb Az országgyűlési képviselők nógrádi csoportja januári ülésén foglalkozott a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregységének fejlesztésével. A képviselők azóta a külön­böző minisztériumokban sürgették az „új gáztűzhelygyár” beruházási munkáinak koordinálását, s a beruházásban ér­dekelt tárcák mindegyikénél sikeres munkát végeztek. Az eddig végzett munka eredményeire támaszkodva a Nógrád megyei Pártbizottság kedden tartott vb-ülésén vitatták meg a 210 milliós költséggel induló gyárfejlesztés legsür­gősebb tennivalóit. Az ülésen, — amelyen részt vett Kiss fiz Országos Hrhivatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbe lépett árváltozásokkal kapcsolatban válaszolt a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság mun­katársainak kérdéseire. — Miért váltak szükséges­sé az árváltozások? Milyen célokat szolgálnak? Milyen szempontok vezették az ille­tékes szerveket, amikor ép­pen a szóbanforgó termékek­nél és szolgáltatásoknál ren­delték el az árak felemelé­sét, illetve leszállítását? — Nem mondok vele újat, hogy árrendszerünk sok vo­natkozásban nem megfelelő. Bár 1957 óta néhány intézke­déssel javítani igyekeztünk, árrendszerünk még mostani formájában sem felel meg an­nak a követelménynek, hogy a termékek árai, a szolgálta­tások díjai híven tükrözzék, mennyibe kerül előállításuk a társadalomnak­Ez a helyzet különböző mó­dokon — persze — éreztette is hatását. Ami erősen drága volt, azt kevesebben vették és takarékoskodtak vele, de ami olcsó volt, afelé megnyílt és rohamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor jelentkezik, ami­kor az ilyen termékeknél nagyösszegű beruházásokkal jelentősen bővítettük a terme­lést, de az olcsó ár miatt még így sem lehetett az egy­re növekvő igényeket ki­elégíteni. Nem is kell közgaz­dásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, milyen következ­ményekkel jár a társadalmi munkaráfordítást figyelembe nem vevő ármegállapítás. Kü­lön hangsúlyoznom kell a kö­vetkezmények közül azt, hogy a helytelen árrendszer féke­zi a népgazdaság arányos fej­lesztését, a gazdaságnövekedés ütemét. Hadd mondjak példát. A húsfogyasztás 1957 óta 30 szá­zalékkal nőtt. Ez a növeke­dés alacsony húsár mellett kö­vetkezett be. A hús fogyasz­tói ára és ezzel összefüggés­ben a felvásárlási ára is ala­csonyabb volt annál, mint amennyibe a megtermelése került. Az alacsony felvásár­lási ár nem ösztönzött a me­zőgazdaságban nagyobb, több termelésre, az egyre növek­vő igények arányában az ál­lattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem fejeződik be a gon­dolatsor: ha alacsony is volt az állatok felvásárlási ára, az allam még mindig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladásánál bevételezett, s a különbözetet egyéb állami bevételekből fedezte, közis­mert szóval: dotálta. Például minden kiló marhahúsnál 6 forint volt a ráfizetés­Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az in­tézkedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mind­inkább és mind pontosabban tükrözzék előállítási költségei­ket, közelítsük egymáshoz a termelői és fogyasztói árakat, s ezzel jobban ösztönözzük a termelés fejlesztését. Nem he­lyes, ha a burkolt — és a lakosság által nem is ismert, tehát nem is becsült — sok­százmilliós, sőt milliárdos ál­lami támogatások rendszerét alkalmazzuk, hanem azt kell elérnünk, hogy mindenki ma­ga fizesse meg rendes árán azt az árucikket, amelyet megvá­sárol, elfogyaszt, azt a szol­gáltatást (például közlekedést, központi fűtést stb.), amelyet igénybe vesz. E cél felé je­í°ntenek lépéseket a mostani intézkedések. — Köszönjük, de amit hallottunk, újabb kérdésre késztet. Eszerint a hús- és a húskészítmények áremelésé­nek egyik célja a fogyasz­tás csökkentése? — Nem cél a húsfogyasztás visszaszorítása, lecsökkentése, legfeljebb az, hogy ne az ed­digi — már említett — nagy ütemben növekedjék tovább Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dol­goztak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élfijt mennyivel többet fognak az áremelés után húsra költeni, változatlan fogyasztási szint alapján számolták ki ezt az összeget, s került ez — a családok nagy részénél el­lentételezésre béremelési, csa­ládi pótlék- és nyugdíjeme­lési, illetve árleszállítási in­tézkedésekben. Az állam egyetlen fillért sem keres a húsáruk és a tejtermékek fo­gyasztói árának emelésén, sőt még valamivel többet is for­dít a felvásárlási árak eme­lésére, hogy ezzel fokozza a termelési kedvet, a mezőgaz­dasági üzemek igyekezzenek csökkenteni az önköltséget, neveljenek több állatot, job­ban tudjuk kielégíteni a la­kosság igényeit húsban és ál­lati termékekben, és emel­lett tudjunk többet exportál­ni Is. Csupán megemlítem: ez az intézkedés lehetővé tette egyben a termelőszövetkeze­teknél az amortizációs alap létrehozását, ami szintén ked­vezően hat a termelés továb­bi fejlesztésére. — Engedjen meg egy gya­korlati kérdést: a felvásárlá­si ár élősúlyban, kilogram­monként a sertésnél 1 forint­tal, a szarvasmarhánál 3 fo­rinttal lett magasabb: hogyan következik ebből a sertés­húsnál átlagosan 30. a mar­hahúsnál átlagosan csaknem 50 százalékos áremelés? — Azzal szeretném kezde­ni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításával a tő­kehús fogyasztói átlagára az eredetileg előirányzottnál va­lamivel kisebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlagára 30 százalék helyett 28,2 szá­zalékkal nő. A marha tőke­húsnál pedig — annak kö­vetkeztében, hogy az import fagyasztott hús a belföldi húsnál kilogrammonként 2—4 forinttal (mintegy 10 száza­lékkal) alacsonyabb áron ke­rül forgalomba — a különb­ség még nagyobb; az át­lagos áremelés 46,5 százalé­kot tesz ki. Az árváltozások eredetileg számításba vett ki­hatását befolyásolja az is, hogy az étkezési szalonnafé­lék fogyasztói ára az elő­irányzott 11 százalék helyett 16,4 százalékkal csökken. A kérdés lényegére térve: először is más az élősúly, és más a vágott súly. A vágó­marhánál az élősúlynak csak mintegy 50—55 százaléka hasznosítható; ez az arány a sertésnél kedvezőbb ugyan — mintegy 80—85 százalék —. ennél viszont azt kell figye­lembe venni, hogy a vágott sertés súlyának valamivel több mint 40 százaléka a sza­lonna és a zsír, márpedig ezeket az eddiginél olcsóbban adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 forint lett, a sza­lonnaféléké — mint az előbb említettem is — több mint 16 százalékkal, a tepertőé pedig kereken 14 százalékkal csökkent. — Ml az oka annak, hogy az egyes húsfélék ára nem egyforma százalékkal nőtt? Mire alapozódik a differen­ciálás? — Mindenki tudja, hogy ke­vesebb karaj van egy sertés­ben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a különb­ség a kétféle hús ára között, a kereslet oly nagy mérték­ben irányult a karaj felé, hogy nem is lehetett teljesen kielégíteni. A közgazdász nyel­vén, de remélem, széles kö­rök számára is érthetően, így j tudom ezt megfogalmazni: a differenciálással azt akarjuk elérni, hogy a termék fogyasz­tói árszínvonala ne csak a termelési költségekhez, hanem a kereslet és kínálat irányítá­sának követelményeihez is jobban Igazodjék és helyeseb- ■ ben fejezze ki a használati ér­tékarányokat is, magyarán: a minőségi húsok árát emeltük nagyobb arányban. A minisztertanácstól kapott megbízás alapján arra külön gonddal ügyeltünk, hogy a lakosság által legnagyobb mennyiségben fogyasztott hús­félék — például a sertéscomb vagy lapocka — ára ne az át­lagosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csupán, ügyiinak­kor egyes kevésbé értékes hús­részek ára az átlagosnál ki­sebb mértékben emelkedik, így például a dagadó ára ki­logrammonként 30 forintról csak 34-re, sőt egyes kocso­nyahúsok — közöttük a ser­tésfej — ára csökken. A szak­mai szempontok, a kereslet és kínálat egyensúlyának elő­mozdítása a marhahúsnál még fokozottabban tette szükséges­sé az árak széthúzódását. A marhahús-fogyasztás zö­me a csontnélküli színhúsból, a hátszínből és rostélyosból (amely kisebb mértékben cson­tos hús), valamint az egyéb leveshúsokból (ahol a csont részaránya magas) tevődik ösz- sze. Ezek áremelkedése együt­tesen 50 százalék alatt marad. Ez azonban úgy valósul meg, hogy például a comb és a la­pocka ára mintegy 65 száza­lékkal. viszont a leveshúsok ára csak mintegy 20 százalék­kal emelkedik. Az átlagosnál nagyobb mértékben kellett emelni a borjúhús, a vesepe­csenye és a máj árát. — Hogyan alakulnak ax árak az üzemélelmezésben és a vendéglátóiparban? — Az üzemélelmezésben csak az ételek elkészítéséhez felhasznált élelmiszerek árvál­tozásának egyenlegét, az­az az árkülönbözetet hárítjuk át a dolgozókra: kiszámolják, mennyivel kerül többe a hús vagy a húskészítmény, illet­ve a felhasznált tejtermék, s ebből levonják, hogy mennyi­vel lett olcsóbb a zsír és a szalonnaféle. Egyéb költségek is emelkednek itt, de ezeket a vállalati költségvetési hozzá­járulás emelésével fedezik. Az új árakkal összhangban emelkednek az üdülési díjak, de — ahogyan a lapok már hírt adtak erről, a SZOT el­nöksége úgy határozott, hogy a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdülésnél ennek beveze­tésére csak július elsejével kerül sor. A kereskedelmi vendéglátó- iparban a haszonkulcs „rá- rakodás” miatt nagyobb mér­(Folytatás a 3. oldalon) Kállai Gyula elutazott afrikai és ázsiai látogatására Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke, aki kormánymeg­hívásoknak eleget téve, ma­gyar kormányküldöttség élén hivatalos baráti látogatást tesz az Egyesült Arab Köztársa­ságban, az Etióp Császárság­ban, Tanzánia Egyesült Köz­társaságban, Kuwait államban és az Indiai Köztársaságban, kedden Budapestről Kairóba utazott. János, a kohó- és gépipari miniszter helyettese és ott vol­tak a gyárépítésben érdekelt vállalatok vezetői is, — hatá­rozatot fogadtak el, hogy április 1-vel meg kell kezdődnie az építőipari munkának. Az ülésen bejelentették, hogy az „új gáztűzhelygyár” építése felett védnökséget vállalnak a Nógrád megyei KISZ-szervezetek. A gáztűzhelygyári beruházás eredménye­ként már ez évben 20 ezerrel több tűzhely készül, mint a múlt esztendőben, és három éven belül 200 ezer fölé nő az évente gyártásra kerülő és a világpiaci követelményeknek Is megfelelő korszerű gáztűzhelyek száma Salgótarjánban. Az ország „gázprogramjának” jelentős részét alkotó salgó­tarjáni beruházást a megyei pártbizottság részéről kiemelt munkaterületként kezelik, külön operatív bizottság alakul a munkálatok koordinálására, irányítására és ellenőrzésére. A szocialista versenymozgalom kérdéseiről A kormány elnökét afrikai és ázsiai útjára kísérő kor­mányküldöttség tagjai: Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Kiss Árpád az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Ró­nai Rudolf közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, dr. Sághy Vilmos, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese és dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének ügyvezető elnöke- Kállai Gyulát útjára elkíséri felesége is. A kormányküldöttség bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, az El­nöki Tanács tagja, Fehér La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnökei Péter János külügyminiszter, vala­mint a kormány több tagja. A Finn KP kongresszusa HELSINKI (TASZSZ) A Finn Kommunista Párt XIV. kongresszusának hétfői ülésén folytatódott a vita a Központi Bizottság beszámoló­ja, valamint a párt gazdasági és szociális reformprogramja felett. A küldöttek felszólalásaik­ban elemezték a tömegek kö­zött végzett ideológiai és ne­velő munkát. Herta Kuusi- nen, a párt Politikai Bizott­ságának tagja, felszólalását külpolitikai kérdéseknek szen­telte. Megállapította, hogy a finn kommunisták nagy ér­demeket szereztek Finnország és a Szovjetunió gazdaság) kapcsolatainak fejlesztésében. A munkaverseny mozgalom tizenötéves múltra tekint vissza a megye termelőszö­vetkezeteiben. Ennek egy magasabb formája, a szocia­lista brigádok mozgalma azonban csak 1960-ban ala­kult ki a mezőgazdaságban is. Eddigi tapasztalatairól, ered­ményeiről és a további fel­adatokról tanácskoztak teg­nap délelőtt Salgótarjánban, a megyei tanácson a Hazafi­as Népfront és a Nőtanács megyei, járási vezetői, aktí­vái. Jónás Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkárságá­nak munkatársa beszámolójá­ban hangsúlyozta: évek óta keressük azt a munkaver- seny-formát, amely a leghaté­konyabban segíti elő a me­zőgazdasági termelés növelé­sét, a termelési költségek csökkentését, a korszerűbb technológia alkalmazását. A versenyszervezés korábbi eredménytelenségei össze­függnek azzal, hogy nem te­remtették meg a szervezés minden gazdasági és politikai feltételét. A leghatékonyabbnak bizo­nyuló versenyforma, a szocia­lista brigád-mozgalom 1961- ben alakult ki megyénkben, amikor hatvan szövetkezeti lány és asszony három bri­gádban célul tűzte ki a szo­cialista cím elnyerését. Az úttörőket újabbak követték, s tavaly már 125 brigádban 1700 szövetkezeti tag, dolgo­zott, tanult. A számszerű fej­lődéssel együtt járt a válla­lások minőségi megváltozása, is. A termelési vállalások szervesen kapcsolódnak a gazdaság termelési tervéhez, s a brigádok már az átlagter­mések, hozamok növelését tűzték ki célként. Fontos szerepet kapott a vállalások­ban a minőségi munka. A politikai, szakmai és kul­turális vállalások még nem érik el a termelési vállalások színvonalát, azonban már itt is találni sok konkrét célki­tűzést. Sokan vállalták, hogy befejezik általános isko­lai tanulmányaikat, szakmun­kás bizonyítványt szereznek, vagy elvégzik a mezőgazdasá­gi technikumot. Eddig, csak­nem ötvenen vizsgáztak a he­tedik, nyolcadik osztály anya" gából, s 451-en tettek szak- mukásvizsgát. A versenymozgalommal kapcsolatban a legnagyobb gond a verseny értékelése. Sem a megyei versenybizott­ság, de egy-két kivétellel a járási versenybizottságok sem működnek kielégítően. Pedig jelenleg az egyik legfonto­sabb feladat a tavalyi válla­lások értékelése, a címek és jutalmak odaítélése lenne. Ezen túlmenően pedig szük­séges a szocialista brigád­mozgalom további szélesítése, s a mozgalomban rejlő lehe­tőségek minél nagyobb ki­használása. Ebben a fontos tevékenységben eddig is oda- adóan közreműködött a Ha­zafias Népfront és a Nőta­nács, s a jövőben még haté­konyabban kívánnak segíteni. Az eredményekhez azonban elengedhetetlen a tanácsok és a termelőszövetkezeti ve­zetők támogatása is. Új feladatok előtt as Áramszolgáltató Vállalat Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Sal­gótarjáni Üzletigazgatóságá­hoz tartozó üzemek vezetői, szocialista brigádvezetői ta­nácskoztak hétfőn Salgótar­jánban, az Öblösüveggyár Művelődési Otthonában. Számot adtak az 1965-ös év munkájáról, s meghatározták az idei feladatokat. A szá­mok, amelyeket Scholz Lajos, az üzletigazgatóság főmérnö­ke ismertetett arról tanús­kodtak, hogy régi hírnevük­höz méltóan, eredményesen dolgoztak az elmúlt évben is. Az Áramszolgáltató Válla­lat ma már több mint 130 ezer fogyasztó részére bizto­sítja a villamo^nergiát. Eh­hez szükséges volt a villa­moshálózat korszerűsítése. Az ÉMÁSZ 1 700 kilométer nagy- feszültségű és 1 900 kilométer kisfeszültségű szabadveze­tékkel rendelkezik. A lefek­tetett kábelek hossza megha­ladja az 50 kilométert. A fe­szültség biztosítását 1 100 transzformátor látja el. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a hálózatveszteséget a meg­engedett 4,58 százalékról 3.8 százalékra, a költségszíntet az engedélyezett 97,3 százalékról 94,87 százalékra csökkentették, akkor érthető, hogy a teljes termelési értéket mintegy 10 millió forinttal teljesítették túl 1965-ben. Balassagyarmaton az ország egyik legkorszerűbb transz­formátor-állomását építették fel. Salgótarjánban új ve­zénylő központot létesítettek. Számos intézkedés biztosítot­ta az üzemzavar csökkentését, illetve gyors elhárítását. A jobb kiszolgálás érdekében 42.8 millió forint értékben végeztek hálózatszerelést, 2.2 millió forinttal többet, mint azt tervezték. Az idei feladatok nagyob­bak. Amellett, hogy az általá­nos költségeket 5 millió fo­rinttal kell csökkenteni 1966- ban, 30 millió forinttal nőtt a villamosenergia-értékesíté- si terv. A tervek szerint 3.4 százalékra csökkentik a háló­zatveszteséget, míg a beruhá­zásoknál mintegy 600 ezer fo­rint megtakarítás az elő­irányzat. Tovább korszerűsí­tik a villamosvezetéket. Eb­ben az évben 30 kilométer hosszúságban épitenek új ge­rincvezetéket, s 50-60 transz­formátor körzetében végez­nek javításokat. Ez mintegy 20-25 község energiaellátását javítja majd. Mindezeken túl az idén újabb 10 ezer előfize­tőt kapcsolnak b=a a fogyasz­tásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom