Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-08 / 32. szám
4 NÖGR ÍD 1966. február 8. kedd.-Jsmcri-e nteqtjétiket? A Nógrád és a Hazafias Népfront rejtvénypályázata Amint azt február 6-i számunkban hírül adtuk, lapunk módot kíván nyújtani olvasóinak, hogy minél nagyobb számban résztvehessenek az országos idegenforgalmi vetélkedő Nógrád megyei döntőjén, amelyet február 26-án rendeznek Salgótarjánban, a megyei tanács helyiségében. Ezért a Nógrád és a Hazafias Népfront közös rejtvénypályázatot hirdet. A megfejtők között értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki, illetve ugyancsak sorsolás útján a megfejtők közül 30-an részt vehetnek a megyei döntőn. Kérdéseink mindegyikére három választ adunk. Tessék kiválasztani, hogy a három közül melyik helyes. A válaszok mellett egy-egy betű áll, melyet a kérdések sorrendjében összeolvasva egy megyénkkel kapcsolatos verssort kapunk. Megfejtésként ezt a verssort kell a Nógrád Szerkesztősége címére február 19-ig beküldeni. 9. Hol született Veres Pálné? H. Lázi puszta? O. Csécse? P Szirák? 10. Hol kötött Mikszáth házasságot? R- Balassagyarmat? A. Mohora? T. Szügy? 11. Hol élte Madách házasságának éveit? É. Sztregova? Ö Balassagyarmat? N. Csesztvén? 12. Melyik híres festőművész sírboltja van megyénkben? H. Glatz Oszkár? Y. Benczúr? Ü. Munkácsy? 13. Hol van Rákóczi törökmogyoró cmlékfája? A. Romhány? Z. Mátra- szőllős? U. Szécsény? 14. Mi volt a címe a felszabadulás után megjelent első megyei demokratikus újságnak? P. Szabad Nógrád? T- Munkás? L. Vándortűz? 15. Mikor fedezték fel a szenet a tarjáni medencében? 23. Mióta működik a megyében Idegenforgalmi Hivatal? G. 1962? É. 1959? U. 19S3? 24. Mennyi Salótarján lakosainak száma? O. 25 000? L. 42 000? E- 34 000? 25. Hol van hazánk első népi építészeti rezervátuma? L. Hollókőn? Z. Vizsláson? ö Bujákon? 26. Hol nyílt meg megyénkben a legújabb turistaszálló? O. Eresztvényben? I. Nagymezőpusztán? Y. Saigon? 27. Mikor utazott át Petőfi Saigon? R. 1845? Z 1842? V. 1846? 28. Mikor volt a szatmári békeszerződés? K. 1686? O. 1711? S. 1715? 29. Hány község van megyénkben? M. 136? O. 127? E. 169? Zuff kalmárok Immár homály borul annak a néhai kis zugkocsmának az emlékére, amelynek redőnyét a Salgótarjánhoz tartozó Károlyaknán hosszas tanakodás után néhány éve végérvényesen lehúzták. Az exitalmérés udvara kihalt. A fantázia azonban nem ismer határokat. Néhány kalmárszellemmel megáldott honpolgár öntevékeny akciót kezdeményezett. Vándor italméríseket nyitottak a most már polgáriasított munkásjáratokon. Házi kotyvalékot árusítanak kövér üvegekből, egy féldecit 6 forintért. Jól keresnek, mert helybe viszik az .,árut” és az antialkoholisták kórusának hangjától sem kell befogni a fülüket. Idővel aztán felharsan a nótaszó is, majd jönnek a szokásos meg nem értésen alapuló „filmjelenetek”. Sűrűn koc- cintgatnak az utasok a „mozgóbüfés” pedig elégedett. Inni nem bűn, de legkevésbé dicsőség dolga. Itatni lelkiismeretlenül, pénzhajhászó módon, törvényellenesen azonban már több mint felháborító. (rozgonyi) A „jogosult" keserve ••• Jókora aktacsomag halmozódott fel Kaszás János ügyéből. Negyedik éve foglalkoztatja Budapesten a VII. kerületi tanácsot, Salgótarjánban pedig a városi tanács pénzügyi osztályát. Eredmény nélkül dúl a papírháború. Az ügyet nem zárják le és a panaszos sem kap megnyugtató választ. Kapott viszont legutóbb egy felszólítást, a következő megjegyzéssel: „...a fennálló 250 forint illeték tartozását rendezze, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk a fenti összeget illetményéből letiltani...” Miért szólították fel Kaszás Jánost? A történet ötvenhatban kezdődött. Budapesten élő bátyja disszidált, s apróbb ingóságait itthagyta. Kaszás Jánost biztatták a rokonok, hogy éljen a törvényes lehetőséggel és mint legközelebbi hozzátartozó vegye át az ingóságok felét, mert a másik fele — a jogellenes távozás miatt — az államot illeti. Kiderült azonban, hogy az országot elhagyó Kaszás testvérbátyja alapos munkát végzett. Távozás előtt eladta mindenét. A VII. kerületi tanács igazgatási osztálya azonban ezt a tényt egyszerűen nem vette tudomásul csak a rendeletet, amelyik így szól: „A tulajdonjog megszerzésére az 1957:32 tvr. 2, és 3 paragrafus, valamint az 1/1957. (VI. 2.) P.M-i M. sz. rend. 2 paragrafus (2) bekezdésének f. pontja értelmében mint sorrendben legelőbb álló személy igénylő jogosult.” Jogosult, de mire? Kaszás János egy rossz „samedlit” nem talált! A hivatalt ez nem érdekelte. Ha egyszer Kaszás jogosult, akkor jogosult, mégpedig az 1957: stb. stb. rendelkezés értelmében. Ha Kaszás eddig azon fáradozott, hogy megszerezze bátyja ingóságainak felét, most azért kilincselhetett, hogy egy rozsdás szögre sincs szüksége, semmit nem vett át és nem is akar átvenni, csak hagyják békében. Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen ő a „jogosult”. Tehát nincs más, fizessen. Meg is kapta a felszólítást a 250 forint illeték befizetésére. Ha nem fizet levonják a keresetéből, mert ugye a hivatalban „rendnek” kell lenni. — B — 1. Mikor volt a romliányi Á. 1780? L. 1766? B. 1845? A munka gyógyít csata? A. 1739 m? C. 1817 m? F. 1710? 2. Mikor volt a szécsényi országgyűlés? O. 1703? E- 1705? D. 1708? 3. Milyen magas a Ka- rancs? B. 817 m? L. 729 m? V. 739 m? 4. Hány turistaszálló van a megyében? O. 3? H. 6? F. T! 5. Hány millió évkörüliek az ipolytarnóci őskövületek? ö. 30 millió? K. 10 millió? U. 60 millió? i m 6. Milyen építészeti stílusban épült a szécsényi Rákóczi szoba? Ö. Román? T- Reneszánsz? K. Gótikus? 7. Melyik községben van azonos népviselet? B. Kazár—Vizslás? É. Buják—Hollókő? K. Rimóc— Dejtár? 8. Hol van a Gyopár forrás? E. Narancsban? G. Cserhátban? J. Mátrában? 16. Milyen kőzetből áll a Medves fennsík? S. Gránit? O. Bazalt? J. Andezit? 17. Hol van megyénkben jódos gyógyvíz? D. Taron? N. Kishartyán- ban? T- Sóshartyánban? 18. Mikor volt az az országos bányász-sztrájk, mely megyénkből indult ki? T. 1929? G. 1927? V. 1931? 19. Hol alakult meg megyénkben először a Kommunisták Magyarországi Pártja? H. Zagyvapálfalván? É. Salgótarjánban? A. Bag- lyasalján? 20. Hol van természetvédelmi terület a salgótarjáni járásban? R. Narancson? D. Salgón? Z. Bárnán? 21. Milyen színű turista útjelzés vezet Salgótarjánból Ozdra? K. Sárga? R- Kék? V. Piros? 22. Hol emeltek természetjáróink emlékművet a Tanácsköztársaság harcosainak emlékére? É. Salgón? D. Narancson? L. Salgótarjánban? Az idegosztályok kezeltjeit, amint Benedek István, az Aranyketrec írója mondja, „.. .valami mágikus titokzatosság veszi körül”. Az előítéletek sűrű ködét nehéz áttörni. Az ideggyógyásznak erre kell vállalkoznia még akkor is, ha kevesebb a siker. Az ideg- és elmeápolt a legmélyebb foglalkozást, törődést igényli. Könnyíteni a bajbajutottak terhén, eloszlatni az előítéleteket — bonyolult feladat. Sokat gondolkoznak ezen a balassagyarmati kórház férfi és női idegosztályán is. Az intézmény már több mint félévszázados. Fejlődött a felszerelése, a gyógyító technikája, alkalmazzák a legújabb eszközöket. A régi, elavult épületek azonban önkéntelenül is komor benyomást keltenek, s ennek feloldására nem képes az ápolók lelkiismeretes gondoskodása, az orvos odaadása. Régen melengetett terv Balassagyarmaton a munka- terápiás foglalkoztatás. Nem képes ez sem csodákra, de tekintélyes orvosok állítják gyógyító hatását szinte az egész világon. Ennek jegyében íródott az Aranyketrec is. Balassagyarmaton van bizonyos foglalkoztatás: néhány beteg javítóműhelyekben segít. Tavasszal a kertet ápolják néhányan, de ez csak időszakonként jelent változást az életükben. — Szét kell húzni a falakat — tanácsolták már többen évekkel ezelőtt. S ezt nem képletesen értik. A jelenlegi zárt rendszerben sok az egyhangúság: fehér köpenyek, kórházi ágy, orvosságszag, néhány négyzetméter. Mindez monoton. Így az egészséges érzetek és képzetek leszűkülnek, megcsontosodnak a betegben, de talán a gyógyítóban is. Munka, elfoglaltság, társas kapcsolat, közös öröm kellene. S ezt a társadalomtól kell kölcsönözni. A terv elkészült. Ismeri az Egészségügyi Minisztérium, a megyei tanács, s találkozik az egyetértéssel. Megvalósítása során lebontanák az osztályokhoz tartozó apró udvarokat körülvevő kőfalakat, kis műhelyek épülnének, öt- ven-hatvan beteg vehetné kezébe a varrótűt, a kalapácsot, a festőszerszámot, vagy a kosárfonáshoz szükséges vesszőt. Övék lehetne a nagy park, amire most csak az ablakokból nyílik kilátás. A megrekedt életvilág kitárulna, új érzelmekkel fogalmakkal gazdagodna, a fásult arcokra mosoly költözne. Pénz kell hozzá. Nem nagy összegről van szó, négy- százezer forintról. A tanács biztosítja majd. A tempót kellene gyorsítani! A kórház nagy kertjében gyakran sétálnak betegek, az osztály kezeltjei. Sokan gyanakodva tekintenek rájuk, talán félnek is tőlük. Pedig nagyon csendesek. Az előítéletből származik a félelem. Tényleges alapja nincsen. Ha elkészül a munkaterápia, akkor sokan találnak ott elfoglaltságot A munka anyagi haszna kevés, a hatás viszont annál több. Szép terv, sokan várják a megvalósulását. G. E. Még két lépés — Fordítsa ki minden zsebét! — mondta a börtönőr, majd egy pokrócra állították, leszedték a civilholmiját ss csíkosba öltözött. A rabnadrágon nem volt zseb. Azt hitte, csak idegességében nem találja, és hosszasan keresgélte. A börtönőr elúnta: — Mit vakargatja annyit a sódarát? — Nincs zseb — mondta ő. — Egy sincs. — A börtön nem sétatér — mondta az őrmester —, hanem az a hely, ahol van idő elgondolkodni, hogy miért került ide. — Nem durván mondta. Inkább komoly jóindulattal. — Leggyakrabban ez jut eszembe — mondja zömök, kissé hajlotthátú beszélgető partnerem és apró, érteden mosoly villan át az arcán. Pedig utána milyen végtelenül hosszú volt az a nyolc hónap! Bőven elfelejthettem volna. De nem ment ki az eszemből, mert eleinte mindig mérges voltam, ha rágondoltam, aztán pedig — úgy a negyedik, ötödik hónap után — arra jutottam, hogy igaza van: Ott aztán bőven volt időm gondolkodni azon, hogy mit tettem: Részeg volt, és hatósági közeg elleni erőszakot követett el. Munkatársai, felesége egyöntetűen mondják, hogy szabadulása óta nem iszik, sőt nem is dohányzik. Ktsz-ben dolgozik, szakember. Két és félezer alá nemigen esik a keresete. És ez kettőn múlik: jó órabért kap, de ő maga is igyekszik. Főnöke elégedett vele, csupán egy dolgot említ, nem aktív tagja a kollektívának, nem vesz részt közös megmozdulásokban, sőt beszélgetésekben sem nagyon. Elvégzi a munkáját, és siet haza, a családjához. — Elsősorban ők szenvedték meg a bűnömet — mondja térde között összekulcsolt kézzel. — Nekem ott mindenem megvolt. A szakmámban dolgoztam, nem fáztam, nem éheztem... de ők itthon! Az asszony elment maltert hordani, pedig hát nem neki való már az. — Mikor táncolt utoljára? — kérdem. — Tánc? — néz rám csodálkozva. — Ugyan! Lassan negyven éves leszek. — Azelőtt szeretett táncolni — mondom. — Szerettem. Akkor is táncmulatság volt.. — És azóta miért nem táncol? Legalább egyszer! Hogy az íze visszajöjjön. — Á! Tánc, ivás, haverok. — Kényszeredetten nevet. — Én már kijártam az iskolát... Hallgatok, de érzi, hogy nem értek vele egyet. Folytatja. Meg akar győzni: — Az élet nem játszótér, az ember nem kanárimadár. Dolgozni kell, gyerekeket nevelni, helytállni. Tűnődve szemlélgetem a cipőfűzőmet: amit mond, az helyes; de csak ezt csinálni: aszkétizmus. Engem akar meggyőzni, vagy önmagát? Hosszú, kacskaringós beszéd után kiderül, hogy mikor a börtönkapun kilépett, érezte az elkövetett bűncselekmény erkölcsi súlyát, ugyanakkor egy kicsit kétségbe is volt esve: „Mi lesz most?” Eredeti munkahelyére nem vették vissza, de az a Ktsz időközben át is alakult, meg rendelést se nagyon kaptak akkoriban. Aztán jelentkezett egy gyárba, ott sem volt felvétel: „Megértem én. kérem. Ha én lennék annak az íróasztalnak a másik oldalán, és jönne oda valaki, hogy ő garázdaságért ült, de szeretne hozzám jönni dolgozni, bizony, kétszer is meggondolnám!. .. Értem én ezt, kérem.” A helyzet még sem volt olyan reménytelen, mint ő gondolta: itt elfogadták a munkakönyvét. Az elnök azt mondta, őt csak az érdekli, hogyan fog dolgozni, viselkedni. „Hát igyekszem, ké- remszépen. Éppen itt lennék hálátlan, ahol ilyen jóindulattal vannak hozzám?!” • — A múlt héten termelési értekezlet volt — mondom. — Utána a kollégái átmentek egy pohár sörre a vendéglőbe. .. — Én nem iszom, kérem — vágja rá gyorsan, kicsit elkeseredetten, mintha nem hinném a szavait. — Adnak ott bambit is. —... nem iszom... — Bambit sem iszik? —... semmit... Világos, hogy önmagát győzködi. Szinte nem is nekem felelget, hanem saját gondolatainak. És ez a megfontolandó: mert van belső igénye szórakozásra, társas életre csak lebeszéli magát. * Mikor búcsúzom föláll, két karját mereven az oldalához szorítja. Nem látom, de az az érzésem, hogy a sarkát is összetette. — Azóta — mondom, és intek a kezemmel messzire, minél messzebbet jelezve — .. .azóta mondta magának valaki, hogy... említették a börtönt? — Senki, kérem. Egy szóval sem! — És jöttek magához, hogy van-e valami problémája? — Senki, kérem. De nincs is problémám. — A múlt héten magát nem hívták a vendéglőbe? — De igen — válaszolja kis gondolkodás után. — Az elnök kartárs mondta, hogy menjen át, akinek kedve van. Ha kedvem lett volna, én is mehettem volna. * Családja, faluja, egyszóval: a társadalom még nem felejtette el egészen, hogy ő vétett ellene. Ez természetes. De munkát, lehetőséget kapott. Jól él vele. Módjában van teljesen elfelejtetni a botlását. De hogy ez teljes legyen, ahhoz még két lépésre van szükség; egyet neki kell megtennie, egyet pedig a társadalomnak: ismét emberi, munkatársi, baráti közelségbe kell érkeznünk vele. Így válik igazán és teljesen szabaddá, vidámmá, tartalmassá az élete. A nagybárkányi „parlament“ Nagy az érdeklődés az országgyűlési képviselők beszámolói iránt. A minap Czottner Sándor Nagybár- kányban találkozott választóival. Az országgyűlés háromnapos munkájáról adott számot. Nem bárkányi beszámoló volt, annál több. Gál László a lucfalvai tsz elnöke lovaskocsikkal hozta a falubelieket, Márkházáról Jusz- titurisz László vezető-tanító úgyszintén. Érkeztek Kisbár- kányból, de még a távoli Be- de-pusztáról is egy külön vontatóval. Ott voltak a nagykeresztúriak is. A művelődési ház terme szűknek bizonyult. Nagy figyelemmel hallgatták a képviselőt, s szorgalmasan jegyezték az országgyűlésen jóváhagyott költségvetés adatait. A beszámoló végén senki sem indult haza, hanem Czottner Sándort maguk közé ültették, s rengeteg kérdést tettek fel. Hogyan használjuk fel a megyének juttatott milliókat? Bírjuk-e munkaerővel a feladatok megvalósítását? Világpiacon keresett cikkeket gyártanak-e üzemeink? Magasabb szintre tudjuk-e emelni az emberek gondolkodását, életét. Amikor a képviselő válaszai nyomán megvilágosodtak az országos kérdések, megindult a közvetlen környezet tervezgetése. Gál László kezdte. Arról beszélt, hogy a nagybárkányi völgy dolgozóinak mivel kell hozzájárulniok a tervek megvalósításához. Nem kendőzték a gondokat sem. Számokkal bizonyították: menynyivel drágábban termelnek, mert nincs útjuk. A vasútvonalat nagy kerülővel érik el. Bede-pusztát ősztől tavaszig egyszerűen nem lehet megközelíteni, csak a legnagyobb teljesítményű lánctalpassal. Ezer forintot ajánlott fel minden család az útépítéshez. Ezután a javaslatok uralkodtak a frissen alakított „parlamentben”. Azt latolgatták a jelenlévők: mi szükséges a célkitűzések megvalósulásához. Mit kell tenniük, hogy a föld a maximumot teremje; hogy az emberek jókedvvel dolgozzanak; hogy igaz baráti légkör uralkodjon a völgyben. Késő este ért véget a tanácskozás, amely méltó folytatása volt a legutóbbi or- szágmmlési vitának... Kunszabó Ferenc
