Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

1966. február 8. kedd. NóGn * n Labdarúgás Tatáról jelentik: SBTC — Diósgyőri VTK 3:0 (2:0) Enyhe tavaszias időjárás. Javul-pályaviszonyok, ja­vuló áték. Ezek dióhéjban az SBTC második előkészüle­ti mérkőzésének jellemzői. A tavaszias szél megolvasztotta a pályát borító jégpáncélt és az eddigieknél jóval előnyö­sebb körülmények között ke­rülhetett sor a második mér­kőzésre . Az SBTC a következő ösz- szeálUtásban játszott az el­ső félidőben: Virágh — Ha­vasi. Ferencz, Oláh — Szá­lai, Toldi — Kökény, Kocsis, Zöldi. Básti, Jeck. Már az első percekben az SBTC irányította a játékot. Feltűnő volt a lendületes mozgás és az eredményes ossz játékra való törekvés. A 7. percben Kocsis egy csel­sorozattal lerázta védőjét és mesterien irányított beadását Básti a hálóba fejelte. Fö­lényben játszott az SBTC és ez a 23. percben újabb gólt eredményezett. Ezúttal is Kocsisé volt az érdem. Bástit hozta nagyszerű át­adásával jó helyzetbe. Az összekötő a kifutó Hódi mel­lett öt méterről a kapu sar­kába bombázott. A félidő hátralévő részében is inkább a fekete-fehérek voltak kez­deményezőbbek. Állóképes­ségből máris jól vizsgáztak. A játékukban is volt elkép­zelés. Az első 45 perc még sem volt egyoldalú, mert Vi- rághnak és a védelemnek is akadt munkája . A második 45 percre így állt fel az SBTC: Cserháti Vertig, Salgó, Bánkúti — Szojka, Toldi — Kökény, Kocsis, Zöldi, Taliga, Básti. Az enyhülő időjárás miatt egyre mélyebbé vált a já­téktér talaja. Ez nagy fel­adat elé állította mindkét együttes játékosait. Küzdőké­pességben és erőnlétben a második negyvenöt percben sem volt hiány. A DVTK támadósora többször szoron­gatta az SBTC kapuját. Cser­hátinak nem egy alkalommal bravúros védésekkel kellett közbeavatkoznia. A salgótar­jáni ellentámadások továbbra is veszélyesek voltak. A 85. percben Kökény átkígyózott a diósgyőri védőkön. Már az ötösön járt, amikor felvág­ták. A megítélt 11-est Kocsis védhetetlenül lőtte a hálóba. (mátyus) Irány: Wembley A brazilok elhatározták, hogy a rajtuk kívül a lab­darúgó-világbajnokság tizen­hatos döntőjébe került mind a tizenöt ellenfelet megfi­gyelik, „kémeket” küldenek mérkőzéseikre. Az első ins- piciálás: Anglia—NSZK feb­ruár 23-án. Wembleyben. Dimitrij Sosztakovics, a ki­váló szovjet zeneszerző nagy futball-szurkoló és elhatá­rozta, hogy megtekinti a Szovjetunió angliai mérkő­zéseit. Különleges totót engedé­lyezett a brazil konnány a most következő hónapokra. A bevételből kívánják támo­gatni Peléék világbajnoksági előkészületeit. Sheffield, a VB-mérkőzések egyik színhelye, már készül júliusra... A város vezetői elhatározták, hogy ünnepi fénybe borítják Sheffieldet, július elejére hatalmas sza­badtéri éttermet nyitnak, múzeumi kiállítást rendez­nek, s az éjszakai szórako­zóhelyek záróráját meghosz szabbítják hajnali három óráig. Eusebio, aki újabb három évre a Benficához szerző­dött, kijelentette: „A válo­gatottban szerepelni és részt venni a világbajnokságon, többet ér a millióknál.” Teke Ózdi Kohász—SKSE 5:3 A bajnokságra való felké­szülés jegyében vasárnap Sal­gótarjánban találkozott a me­gyei I. osztályban szereplő SKSE az NB I-es Ózdi Kohász tekézőivel. A mérkőzést az SKSE tekepályáján játszották. A vendégek igazolták hírüket. Biztosan győztek. Legjobb dobók: Jakab 407 fa, Musti 399, Varga 391, ill.: Futó 399, Krupa 385, Kovács 369 fa. Asztalitenisz Ózdi Kohász — SKSE 12:8 Az NB II-es asztalitenisz CSB Gárdos csoportjában Öz- don, a Béke úti iskola torna­termében váratlan vereséget szenvedett a salgótarjáni csa­pat. A tarjániak a párosmérkő­zések után 3:l-re elhúztak. Az egyéni találkozók is úgy in­dultak, hogy a vendégek biz­tosan nyernek. Jól ment a játék, 7:4-re vezettek Pola- neczkyék. Ekkor a még ifjú­sági korban levő Szabados l:0-ra, majd a második szet- ben 20:18-ra vezetett. Nem bírta azonban idegekkel, ve­szített. Ez volt a fordulópont. Az ózdiak erősítettek és óriási csatában felülkerekedtek. Győzött: a Tóth, Varga pár, Kántor (4), Tóth (3), Reszler (2), Varga (2), illetve Pola- neczky I., Polaneczky P. (2), Bohati, Ispán T. pár, Pola­neczky I. (2), Polaneczky P. (2), Bohati. Vasárnap ismét nehéz ellen­felet kap az SKSE, a Bp. Be­tonút csapatában. A mérkő­zés Salgótarjánban lesz. Ökölvívás Színvonalas küzdelmek, Zalka fölény a döntőkön Sakk Bp. Szállítók — SKSE 9:3 Az NB II-es Maróczy csa­patbajnokság vasárnapi for­dulójában a hullámvölgyben levő salgótarjáni csapat nem tudott ellenállni a bajnokas­piráns fővárosi együttesnek. A hazaiaknak gyengén ment. A Bp. Szállítók játékosai biz­tosan szerezték a pontokat. A győzelmi-sorozatot Lichtner István törte meg. Levegőben lógott egy katasztrófális két­számjegyű vereség, ám 9:l-nél Balázs hátrányosabb játszmá­ját feladványtani elemekkel nyerésre vitte és Simkó is megadásra késztette ellenfe­lét. Az SKSE újabb nagyará­nyú vereségével lejjebb került a táblázaton, és most már a kiesés veszélye is fenyegeti. Zsúfolt nézőtér, nagy küzde­lem a középdöntőn. Színvo­nal, meglepetések, kis pont különbségű győzelmek a döntő küzdelmeiben. Ezek voltak az országos verseny záróakkord­jai. A szombati középdöntőkön Oláh L. (S), Klenovits (Z), Szi- rony (Z), Mincsik (Z), Téglás (V), Juhász (Z), Oláh S (S), Ambrus (Z), Kunkli (O), Ko­vács (O) és Pintér (S) győzel­meikkel harcolták ki a döntő­be jutást. A vasárnapi döntő­kön csak nyolc pár állt a ring- be. Kovács (O) váll, Pintér (S) kéz sérülés miatt vissza­léptek. így a középsúlyban Klunki (O), a félnehézsúlyban Németh (Z) küzdelem nélkül nyerte a versenyt. A további eredmények: LÉGSÜLY: Simkó (S) — Marsi (V), pgy. HARMAT- SÚLY: Forró (Z) — Ajtai (S), pgy. PEHELYSÚLY: Kleno­vits (Z) — Oláh L. (S), pgy. KÖZÉPSÚLY: Berki (Ö) — Vanó (S) pgy. KISVÁLTÖ- SŰLY: Mincsik (Z) — Szirony (Z) pgy. VÁLTÖSÜLY: Téglás (V) — Juhász (Z) pgy. NAGY- VÁLTÖSÜLY: Oláh S (S) — Ambrus (Z) 2 m. fa. NEHÉZ­SÚLY : Bánhegyi (Z) — Sza­bó (V) 1. m. fa. Simkó mindhárom menet­ben enyhe fölényt harcolt ki. Csak kósza ütések találták el. Forró, a sokszoros bajnok a passzív Ajtaival szemben vil­lámgyors sorozatokat vitt be. Klenovits a Zalka válogatott­ja ugyancsak csillogtatta nagy ütőerejét. A Berki— Vanó találkozó pontozóbírói tévedéssel végződött. Vanó ütései tisztábbak voltak. A Mincsik—Szirony három me­net volt a döntő legszebb mérkőzése. Mindhárom me­netben pompás ütésváltá­soknak és lélegzetfojtó küz­delemnek voltunk tanúi. Tég­lás erős fejrehelyezett ütései­vel ingatta ellenfelét. Oláh S. ellen Ambrus csak két menet­ben tudott ellenállni. A tech­nikásán, szellemesen öklöző Oláh tetszés szerint vitte be ütéseit. Bánhegyi az első má­sodpercekben a sarokba szo­rította ellenfelét, aki már a 10. másodpercben feladta a reménytelen küzdelmet. A legtechnikásabb verseny­ző részére kiírt tiszteletdíjat Bereczki (V) nyerte el. A pontversenyben: 1. Zalka HSE 44 p., 2. SBTC 29 p., 3. Vö­röscsillag HSE 14 p., 4. Ózdi Kohász 12 p. M. L. Sorokban A legjobb négy közé jutott kézilabda Európa-Kupában a : :>. Spartacus női csapata. A visszavágó mérkőzésen alapo­san revánsot vett ellenfelén. A bolgár bajnok Szófiai Akade- mik az első találkozón három­gólos előnyt szerzett. A Bp. Spartacus 13:2-re (7:0) nyert, s így a legjobb négy közé ke­rült * Az NDK nemzetközi asztali­tenisz bajnokságának utolsó napi küzdelmeiben a női egyes döntőjében Kóczián Éva 3:1 arányban legyőzte a román Alexandrut. A női csapatok döntőjét is Magyarország nyerte. Eredmény: Magyaror­szág—Szovjetunió 3:0. Vasárnap Torinóban a téli Universiade jégkorong torná­ján a magyar csapat a szovjet főiskolás válogatottal mérkő­zött. A magyarok elfogódottan, mereven játszottak és 8:0 (6:0, 1:0, 1:0) arányban vereséget szenvedtek. A magyar együt­tes legközelebb a románokkal játszik. * Nagy bravúrt hajtott végre a BVSC férfi asztalitenisz­csapata az Európa-Kupában. 5:4 arányban legyőzte a Tusa Düsseldorf csapatát. A vendé­gek már 4:0-ra vezettek, de a magyar együttes játékosai erő­sítettek és óriási harcban biz­tosították a továbbjutást a jó nevekből álló nyugatnémet csapattal szemben. A Totó 6. heti eredményei 1. Atalanta—Inter. 0:2 2 2. Bologna—Foggia 1:1 x 3. Florentine—Cagliari 2:0 l 4. N ap öli—J u ven tus l:i i 9. Roma—Sarapdoria 1*0 1 fi. Torino—Spal 1:0 1 7. Varese—Lazio 1:1 X 8. Genoa—Lecco 1:0 1 9. Padova—Catanzaro 0:0 x 10. Palermo—Livorno 1:0 1 U. Pro Patria—Mantova 2:3 3 12. Venezia—Novara 5:2 l 13. V er ona—Potenza 2:1 l plusz 1 mérkőzés 14. Monza—Alessandria t:0 l MÉSZÁROS OTTO (20.) Filmező hóhérok A nürnbergi számadást megkönnyítette — mármint a vád képviselői számára —, hogy a sokat emlegetett né­met precizitás a náci appará­tust is jellemezte: mindenről feljegyzés, jegyzőkönyv ké­szült, sőt — igaz, nem azért, hogy valamikor ez bizonyíték legyen — még filmet is ké­szítettek. Nem is egyet. Do­kumentum filmeket, amelye­ken a haláltáborok szeren­csétlenjei jelentek meg a vetítővásznon, vagy — a var­sói gettó ostroma elevenedett meg. Goebbels szerelte a filmet Goebbels, a Harmadik Bi­rodalom gonosz törpéje, a propaganda legfőbb ura — szerette a filmet... Fritsche, volt helyettese mondotta azt Nürnbergben, amikor bejelen­tették, hogy több filmet levetítenek a varsói gettóban összezsúfoltak életéről, s — legyilkolásukról. A filmek valóban dokumentumok vol­tak: olyannak mutatták a va­lóságot, amilyen volt, s ez a valóság iszonyattal töltött el minden egészségesen gondol­kodó embert. Éhezők, szemét­ben túrkáló gyerekek, cson­tig soványodott, s az utca kö­vén éhenhalt emberek, majd lángoló épületek, hullahe­gyek. lángszórós SS legények, s a vádlottak padján ülök — amikor vége lett a vetítés­nek — egyöntetűen úgy nyi­latkoztak: ez volt az SS. De melyik SS? Mert itt ugyanúgy kulisszák mögötti taktikai harc bontakozott ki, mint — ahogy korábban em­lítettük — a német vezérkar, tisztikar mentegetése érdeké­ljen. Nem véletlen, hogy az ítéletben is kitértek erre: „ ___amikor az SS-ről van s zó, a törvényszék beleérti mindazokat a személyeket, akiket hivatalosan felvettek az SS tagjai közé, ideszámítva az általános SS tagjait, a Waffen SS és a halálfejes SS kötelékek tagjait és vala­mennyi rendőregység beosz­tottját, amennyiben az SS tagja volt.’* Melyik SS, tettük fel a kérdést: mert Nürnbergben megpróbálták legalább a Waf­fen SS tagjait menteni — a másik kettő kegyetlenkedései annyira nyilvánvalóak voltak, hogy meg sem kísérelték a mentőakciót — illetve a Waffen SS-t, mint testületet tisztára mosni, szerencsére — elsősorban a szovjet vádlók és bírák határozott állásfog­lalása nyomán — nem sike­rült. Az ítéletben megállapí­tották: „Bizonyíték van arra, hogy bizonyos Waffen SS osztagokban általános gya­korlat volt a fegyvertelen hadifoglyok megölése. A Waffen SS egységei részt vettek a megszállt területek polgári lakosságának megkín- zásában és tömeges meggyil­kolásában. A Waffen SS osztagok felelősek a megszállt területen végrehajtott olyan tömeggyilkosságokért és ke­gyetlenségekért, mint az ora- douri és lidieei.” Az ártatlanok testületé A Waffen SS-t megpróbál­ták a védők Nürnbergben a2 ártatlanok testületéként be­állítani; csakhogy eredmény­telenül. A per jelentősége éppen abban van, hogy nem­csak személyek, hanem testü­letek felett is Ítélkezett; a történelemben elsőiként al­kalmazta a bűnös szervezetek fogalmát, fegyveres alakula­tokra, politikai testületekre. A hosszú hónapokon át tar­tó, minden erőt megmozgató mentőakcióknak egyetlen eredménye volt: a német ve­zérkart nem nyilvánították bűnös testületnek. Erre ugyan a későbbiekben még kitérünk, de már itt érde­mes utalni arra, hogy ameny- nyire a Waffen SS nem volt az ártatlanok testületé, úgy a német vezérkar sem volt az. A nürnbergi ítélet­ben megállapították a vezér­karról: „Nagymértékben fele­lősek azért a nyomorúságért és szenvedésért, amely a fér­fiak, nők és gyermekek mil­lióit sújtotta. Szégyent hoz­tak a tiszteletreméltó katonai hivatásra. Az ő katonai ve­zetésük nélkül pusztán elmé­letivé és meddővé váltak volna Hitlernek és náci kö­vetőinek agresszív törekvései. Az igazság az, hogy ezek az emberek tevékenyen resztvet­tek a bűntettek elkövetésében vagy pedig hallgatólagosan el­tűrték és végignézték, hogy olyan méretű és olyan meg­döbbentő bűntetteket köves­senek el. amilyeneket a világ még nem tapasztalt.” Ha már megszakítottuk az események menetét, hogy ki­térőként a testületek felelős­ségét érzékeltessük az olva­sóval, ide kívánkozik az is, hogy amikor a testületek fe­lelősségét nem sikerült tel­jes egészében elhárítani, ak­kor a személyek felelősségét próbálták meg kisebbíteni Nürnbergben a vádlottak és védőik. Kijelentették például, hogy a parancsnok nem fe­lelhet azért, amit SS alaku­latok, Gestapo emberek tet­tek. „ö csak katona volt." Nemcsak ezzel kapcsolatban, hanem napjaink kardcsörte- tőinek is figyelmeztető az, amit erről megállapítottak. „Személyesen felelős“ Az okmány egy részletét Idézzük: „Azzal a kérdéssel kapcso­latban, hogy a csapatvezető a harctéren a parancsnoksá­ga alá eső területen különö­sen a polgári lakosság ellen elkövetett bűntényekért meny­nyiben felelős, a vádhatóság kifejti, hogy a hágai egyez­mény szerint a megszállott terület katonai parancsnoka az alá tartozó megszállott te­rületen elkövetett bűntények­ért személyesen felelős, te­kintet nélkül feljebbvalói pa­rancsaira, rendelkezéseire és törvényeire, amelyek parancs­noki hatalmát korlátozzák és tekintet nélkül arra a körül­ményre, hogy a kérdéses te­rületen elkövetett bűntények az állam vagy a felettes ka­tonai hatóságok rendszabá­lyainak következményei és azokat nem a parancsnok rendelte el vagy hajtotta végre.” (Vajon gondolnak-e erre a Vietnamban levő amerikai parancsnokok?...) Göring és a többiek, akik korábban — amikor még ők jelentették a hatalmat — igen büszkék voltak arra, milyen nagy, milyen befolyá­sos emberek, Nürnbergben mindenért Hitlert tették fe­lelőssé. De ki adta a hatalmat Hitlernek? KI szolgálta hűen, szavait — ha még lehetett azokat — megtoldva, paran­csait túlteljesítve. 1942. ápri­lis 26-án például a Reichstag törvényt fogadott el, amely Hitlerre vonatkozóan kimond­ja: „jogában áll bármely ál­lampolgárt minden eszközzel kötelessége teljesítésére kény­szeríteni. E kötelesség telje­sítésének megtagadása esetén fel van jogosítva arra, hogy előzetes eljárás nélkül bün­tetést szabjon ki a bűnösre.” Na ugye! — Mondta Gö­ring. Világos, hogy akinek ekkora hatalma van, annak engedelmeskedni kell. Ki ta­gadhatta volna meg Hitler parancsait? Ki szegülhetett volna vele szembe? A hájas Hermann nem volt túl okos ember. A döntő do­logról ugyanis elfeledkezett, s csak amikor a nevetés fel­csattant a teremben, akkor hallgatott el dühtől vörös képpel. Az ügyész ugyanis azt kérdezte: — Nem ismeri véletlenül azt a Hermann Göringet, aki e törvényjavas­latot a Reichstag említett ülésén beterjesztette? ... (Következik: A birodalom rabol.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom