Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

1966.

február fi kedd.

NI5CR * T5

3

Mi a hasz

Megmondom őszintéa

A Nógrád megyei Építőipari Vállalat központjának első emeletén tábla hívja fel magára a figyelmet. Felirata: Üzemszervezési és gazdasági csoport. Bent az irodában hárman bújják a néha lepe- dőnyi okmányokat: a csoport vezetője Kovács László és két munkatársa. Kovács László elmondja, hogy 1963. augusztus elsején az elsők közt az országban hozták létre a csoportot, a megyei párt- bizottság javaslatára. Hogy szükség van rá, azt az élet bizonyította be. A közelmúltban az ÉM Építőipari Főigazgatósága is elrendelte, hogy valamennyi vállalatánál,

amelynél ez eddig nem történt meg, meg kell alakítani az üzemszervező csoportot, sőt tavaly december 21- én már országos értekezletet Is tartottak Budapesten, itt a felszólalásokból, tájékoztató beszámolókból kitűnt hogy ahány ház, annyi szokás: nagyon sokféleképpen értelmezték a csoport feladatát. Volt, ahol tennivalóit leszűkítették a gyártmányelőkészítésre, másutt az égvilágon mindenféle vállalati termelési tevékenységbe belekaptak.

Nos, ebből a szempontból a nógrádi építők előbbre tartanak, bár a „tanuló idő” itt is majd mósfélévet tesz ki: a csoport 1963-ban, 1964-ben kifejtett tevékenységét vegyeskereskedéshez hasonlítják. Az útkeresés azonban nem maradt meddő: 1965-ben kialakult az a gyakorlat, hogy a csoport bonyolítja le az építkezések negyedévenkénti részletes anyag- és költ- ségelszámoltatását. Ma is ez teszi ki munkája többségét.

— Hárman vannak. Nem jelent ez túl nagy terhet?

— A költségelszámoltatás meglehetősen sok adminisztrációs munkával jár. Valamennyi építkezés elvégzett és számlázott munkáit fel kell bontani költségnemenként: a terv tükrében ellenőrizni az anyag-, bér-, szállítási- és gépköltségek tényadatait.

— A cél valószínűleg nem pusztán a különbségek regisztrálása.

— Természetesen, minderre azért van szükség, hogy az eltérések okát feltárjuk. Meg kell mondanom: ezeknek a költségeltéréseknek az elemzése jóval nehezebb az építőiparban, mint más iparágakban. Különösképpen, ami az anyagfelhasználást illeti. Eleve megnehezíti a dolgot, ha például egy építkezésnek több helyen is van anyagraktára. Az anyag átvételénél, tárolásánál, kiadásánál nálunk sokkal nagyobb a valószínűsége a pontatlanságnakEgy-egy vizsgálatunknak mér az is célja, hogy az eí* féle adminisztrációs hibákat kimutassuk, s intézkedésekkel elősegítsük a hiba megszüntetését. Persze az is megtörténhet, hogy mennyiségileg helyes volt az anyagielhasználás — az anyagköltségek mégis magasabbak a megengedettnél. Ilyenkor ki kell kutatni: vajon nem volt-e eleve rossz annak az anyagnál, egy része, amelyet az építkezés az anyagszállító vállalattól átvett, nem sértették-e meg a technológiai utasítást (drágább anyagot építettek be ott, ahol az olcsóbb Is megtette volna) és így tovább. Elég gyakori az eltérés a bérköltségeknél is.

Ha ellenőrzésünk során felfedjük, hogy a normatívak szerint kifizethető bérrel szemben a s-alóSágban több bért fizetett ki az építésvezetőség a munkáért, szükség esetén a munkaügyi osztályt

normaellenőrzésre kérjük. Hasonló módszerekkel vizsgáljuk az egyéb költségek alakulását is. A feladat olyan hatalmas, hogy alaposan elmélyedni egy-egy probléma kielemzésében eddig nem volt sok lehetőség. Viszont, ahol nagyobb ellentmondások bukkannak elő, ott elrendeljük a célvizsgálat lefolytatását. Ilyenkor mód nyílik az ósz- szefüggések teljes mélységében való feltárására.

Példaként említhetném meg az SZMT székház építésén tavaly a negyedik negyedévben tartott mintegy háromhetes vizsgálatunkat. A többi között az összes kifizetett béreket körülbelül háromszáz részre bontottuk. Olyan csoportosításban, ahogyan a munkát a költségvetés tételei szerint el kellett végezni. Kitűnt, hogy elsősorban az ácsmunkákért, és a segédmunkáért túlfizetés történt. Legfőbb ok: a rossz munkaszervezés. Itt. ezen az építkezésen, de más építkezéseken is kimutattuk, hogy a fuvar-igazolással nagy bajok vannak a vállalatnál. Jellemző erre, hogy bár a vállalat termelése tavaly súlyosan elmaradt a tervtől, fuvarköltségei még sem kisebbek, sőt valamelyest magasabbak is az előző évinél. Miből származik ez az ellentmondás? Egyetlen, de nagyon frappáns példa az SZMT székház építkezéséről megvi - lágítja az okot: a valóságban négyezerötszáznyolc métermázsa cementet szállítottak ki erre az építkezésre, ezzel szemben a fuvarleveleken Ü- zenhatezerkétszázöt q-t igazoltak. Ilyen és ehhez hasonló esetek késztették a vállalat vezetőségét arra, hogy elrendelje a szállítási osztály jelentős megerősítését. Hadd jegyezzem meg, hogy az okmányok ellenőrzése közvetlen haszonhoz Is juttatta tavaly a vállalatot: a költ- ségellenőrzés során jónéhány oiyan elvégzett munkát fedeztünk fel, amelyet az építésvezetőségek elmulasztottak leszámlázni.

— Milyen fejlődést vár az üzemszervezési csoport munkájától?

— Említettem, hogy tavaly év végén megbeszélést tartottunk a főigazgatóságon. Ezen az értekezleten megígérték, hogy a főigazgatóság elkészíti az üzemszervezési és gazdasági csoportok tennivalóinak irányelveit. Ügy vettem észre azonban, hogy a mi fő tevékenységünk nagyjából „vonalban” van, nem beszélve arról, hogy a költségellen- űrzéseken. célvizsgálatokon kívül a lényeges vállalati intézkedések végrehajtásánál koordinátori feladatot is ellátunk, időnként konkrét feladatot kapunk a vállalat igazgatójától, főmérnökétől, részt veszünk a vállalat partnereivel kötött szocialista szerződések kidolgozásában satöbbi.

Mégis sokat várok attól, hogy csökkenni fog az adminisztrációs jellegű munka, mégpedig annak gépesítése révén. Hozzáláthatunk olyan jelenségek elemzéséhez, amelyekre eddig nem kerülhetett sor. Szeretnénk sok olyan javaslatot letenni a vállalatvezetőség asztalára, mint például a már be is vezetett gépjavitási ügyrend, szeretnénk rendet teremteni a minőségi átvétel folyamatában — amelynek a hozzánk érkező anyagok minőségi átvételénél kell kezdődnie; mélyrehatóan elemezni a gépköltségeket, s az eredménynek megfelelő intézkedéseket javasolni — de sorolhatnék még legalább ölvén témát.

A költségelszámoltatashoz szükséges óriási tömegű szám. tani művelet gépesítése negyedévenként körülbelül tíztizenkétezer forintjába kerül majd az építőipari vállalatnak. Az üzemszervezési csoport nem ennyit ér. Csupán a tavalyi le nem számlázott munkák felfedése milliós hasznot hozott S még több is várható, ha dolgozói munkaidejük zömét nem papír- halmok között töltik, hanem a termelési problémák elemzésével, Újabb és újabb eleven, a munkát előrelendítő termékeny javaslatok kidolgozásával.

Cs. G.

Ketten beszélnek a nógrádi Béke Tss-ből

Hugyecz József állatgondozót otthonában kerestem fel. Éppen a háztáji jószágokat látja el. Bevezet a jó meleg szobába, ahol az asszonyok tollat fosztanak, édesapja pedig, a nyolcvanhárom éves András bácsi gondolataiba merülve üldögél egy félreeső széken. Gyári munkás unokája újságot olvas, a kéknyakkendős dédunoka könyvébe merül.

Hugyecz Józsefé a szó:

— Még nem tudom, mikor lesz a zárszámadó közgyűlés. Csak pletykából, kósza hírből értesültem, hogy előreláthatólag húsz forintnál többet ér majd egy munkaegység. Tavaly tizennégy forintot dolgozott ki a tagság egy munkaegységre. Állami támogatással is csak 16 vagy 18 forintot ért egy ledolgozott munkaegység. Ketten vagyunk tsz-tagok apámmal, de hát ő már nyolcvan- három éves. Igaz a kapások gondozásában besegít még, sőt ha kell a kaszát is megfogja— Tíz hold földdel léptünk a tsz-be. Jó gazda számba mentünk mindketten. En aranykalászos gazdatanfolyamot végeztem, apám meg kiváló gyakorlati állattenyésztő volt. Tizennyolc—húsz mázsás ökröket szállított a drezdai vásárra. Engem is bikagyá- rosnak neveztek Pesten a tenyészállat forgalminál, sok tenyészállatot, meg hízott bikát eladtam a felszabadulás után is.

— Októberben elmentem állattenyésztőnek. Hetven napot dolgoztam nekik, de hát az ember idegei nincsenek vasból. Megrohadt szénát vágtunk be a jószágoknak, a szemünk láttára mentek tönkre a tehenek. De felelősségre senkit nem vonnak. Még most is vannak boglyában behordatiar takarmányok- Ezért elsősorban az elnök a

I felelős. Nem elég szigorú. Azért történhet ; meg, hogy a szénák még kint vannak. Nálunk pedig az állattenyésztésre kellene fektetni a fő súlyt: legelőnk van, a meszes talaj jól megfelel a pillangósok termesztéséhez.

— Egyébként gabonából, árpából az elmúlt évben szép volt a termés, csak a kukoricát lepte be a hó. Meg jól mennek mifelénk a bogyós gyümölcsök is, a málna meg a fekete ribizli. Sajnos a fiatalok elhúzódnak Innen, mert közel van Vác meg Pest és odajárnak az üzemekbe. Reggel a buszmegállóknál fiatalok tömege feketéink.

— Nekem van egy magánpanaszom is velük, mármint a tsz-szel szemben. Eladtam egy szép, háromszáz kilós Üszőt-. Itt az írás, nézze, az elnök maga írta alá, hogy még hatvanötben kifizetik. Ahogy maga nőm látott, mi sem láttunk egy fillért sem- Én december tizedikén beteg lettem, utána már vissza sem mentem. Van

mit csinálni most a ház körül is.

*

Hugyecz Mihály, mint elmondotta, hetven napot dolgozott a tsz-majorban, a szarvasmarhák mellett. Pongrácz István tsz-elnök szerint Hugyecz az állattenyésztésben eltöltött napokra készpénztérítést kért, mint az alkalmazottak.

Fritz János állatgondozót kint találom a faluszéli majorban. Az egymás mögött sorakozó istállókból gyér fény hull a hóra- A zömök Fritz éppen az etetéssel végzett és még néhány karmozdulat, s az istállók rendben, tisztán várják az éjjeliőrt, akinek kutyája már ott csahol a hóba taposott ösvényen. Fritz cigarettát töm szájába és szaggatva beszél:

»

— Harmadik éve dolgozom egyfolytában az állattenyésztésben, azóta csaknem mindig gyengélkedett a tsz, de aki sok munkaegységet gyűjtött, az még így is megtalálta a számítását. Az idén, ahogy Poog- rácz István került hozzánk elnöknek Ma- gyarnándorból, javult valamit a gazdálkodás. Különösen az elején örültünk, amikor az elnök szigorúan megfogta a munkát. Később úgy találtuk, hogy feladott valamit a keménységből, a szigorúságból,

— Nehéz év ez, hiszen jól tudjuk, hogy a csapadék tönkretette a sok jó szénát. Bizony gyenge szálastakarmányt etet a tsz. Én a marhahizlalásnál dolgozom, mi is csak az abraknak köszönhetjük, hogy hozni tudjuk a súlygyarapodást. De azt is meg kell mondjam, hogy a tehenek leromlása még sincsen megfelelő arányban a széna minőségével és mennyiségével. Sok Cügg a gondozóktól. Nálunk több fixfizetéses alkalmazott is dolgozik az állattenyésztésben, s ezek kevésbé érdekeltek abban, hogy erőben maradjon a tehén, s a borjúszaporulatra sem törekednek eléggé.

— Példának tudom felhozni Szabó László gondozót. Annak a keze alatt nem romlik a jószág és éppen neki kell a legmesz- szebbről szállítania a takarmányt. Csakhogy ő ottmarad a tehenei mellett, gondozza őket mindennap. Mindig legalább egy órával később végez, mint a többiek. Olyan gondozókkal persze, amilyen Hugyecz .József is volt nálunk, bizony nehéz eredményt felmutatni.

— Persze én sem vagyok mindennel elégedett a tsz-ben. Van Itt még sok, amin javítani kell. Például a nyáron sem használtuk ki eléggé a legelőket, s gondolhatják, mit bosszankodtam, amikor a gondozók már délután háromkor behajtották a marhát és kiültek az istálló elé trati- kálni! A széna minősége csakugyan nem a legjobb, gondosabb kezelésnél talán nem áznak úgy be a kazlak. Meg aztán idős ember volt a főagronómusunk is, tavaly ment nyugdíjba s az utolsó évben már nem hajt úgy minden motor. Most új* fiatalabb agronómusunk van. Élénkebb, fürgébb, érdeklődőbb.

— Én úgy gondolom, ha összefogunk, tovább tudjuk javítani a tsz-t. Végeredményben az eredmény azon múlik, ki és hogyan

veszi Id a részét a munkából.

*

Fritz Jánosnak, mint elmondotta, a zárszámadó közgyűlés után 840 munkaegységért fizetnek osztalékot. Havonta hatvan munkaegységet kap a gondozásért, s ezenkívül még más munkákat is végzett, azokkal Is szerzett 120 munkaegységet.

Lakos György

Rászolgált a bizalomra

Az Acélárugyár újítási Irodáján naponta több javaslatot bírálnak el. Türelemmel, hozzáértéssel kell az ítéletet kimondani, mert a javaslatok mögött reményeket tápláló emberek vannak. Azt mondja Molnár József a sajtoló üzem vezetője, hogy Lantos Sándort azért helyezték az üzemből az irodába, mert rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek ehhez a munkához szükségesek.

Karancslapujtőről indult, több mint két évtizeddel ezelőtt, ismerkedni a gépekkel. Azóta nagyon megbarátkozott velük. A sajtoló a kedvence. Félelmetes dübörgéssel formálja a vasat, de csak az riad meg tőle, aki nem ismeri.

Még újonc volt, a vas szaga köhögtette, amikor először megindította. Együtt remegett a géppel. Tudta, hogy a többiek figyelik. Lesújtott a sorjázó kés. de nem úgy mint másoknál, finoman metszve a vasat, hanem szakította. Ügy érezte kacag a gép s az emberek is. Kétségbeesetten fordult a mögötte levő „öreg” szakihoz.

— Mit csináljak ...?

— Üsd jobbra a kést.

Kurtán válaszolt és otthagyta. így cselekedett. Indított, de a gép még durvábban tépett. Leállította és reménytvesztve leült melléje. Fojtogatta a keserűség. És akkor a szelíd arcú Kormos Károly megérintette a vállát.

— Fiam, a kést balra üsd!

A gép mintha megszelídült volna, finoman elmetszette a vasat. Már nem is dübörgött, ritmust vert, Lantosnak egy új dalt, amely minden porci- káját átjárta. Azon a napon megtanulta mit jelent a bajbajutottnak a segítség.

Múltak az évek, már a vas szagától sem köhögött, a gép is kezesbárány lett, ismerte minden rezdülését és ha új ember jött, azt is odaszelídítette. Ilyenkor könnyűnek elégedettnek érezte magát. Egy délután az erdőn át ment haza. Szerette ezt az utat, mert a lombok nyugalmat árasztottak, A falu szélén gondba merülve egy fa tövében találta Molnár Károlyt Áradt belőle a panasz, mert öregségére nincstelen maradt. Lantos tehetetlennek érezte magát. Mit tehet ő, az egyszerű gyári munkás? Feléledt benne az az érzés, amikor segítettek rajta. Kergette magától. de a kesergő Molnárt nem indts feledni. Egv este kérvényt írt a tanácshoz, segítsék a magára maradt öreget Néhány hét után beállított hozzá Molnár bácsi. A szeme

ragyogott és egy papírt lobogtatott kezében.

— Megkaptam az öregségi segélyt...

Tanácsválasztásra került .sor. Három község kéreste, kit küldjenek a megyei tanácsba, i.mangzott a javaslat, Lantos Sándor legyen az. Üzent a gyár is: Lantos Sándor a küldöttünk.

— Üj szakasza kezdődött

életemnek — emlékszik Lantos, azokra a napokra. Már az

üzemben a műhely vezetője, megsokasodik a gondja és a tanács tagsággal egyre szaporodik. Délelőtt a gyáré, délután az embereké. Meghitt barátként keresik fel. támogatását kérik.

— Soha nem vált terhemre.

a hozzam fordultak. Nagyszerű érzés másokon segíteni.

Lantos Sándor rászolgált a bizalomra. Emberek vallanak erről. A beteges Horváth Ágoston, aki rokkantsági díjat kapott, amikor már senki nem hitt benne. Lantos kilincselt az érdekében az SZTK-nál, a szakszervezetnél, a tanácsnál és amikor kudarc, kudarc után következett a párthoz fordult. Horváth Ágoston megkapta a rokkantsági nyusziját. Családi perpatvarok el- "endezéséért is hozzá fordulnak Azt mondta ne említsük nyilvánosság előtt a nevüket azoknak, akik nemrégen kérték, menjen hozzájuk igazságot tenni, mert válnak és nem tudják egyetértésben elosztani ingóságaikat. Nem volt törvényesített a házasság, de már több éven át tartott. Szótlanul elvégezte amire kérték. számbavette vagyonukat, aztán csak megjegyezte:

— Szegényes ez így kettéosztva. Mindketten újra kezdhetik az életet.

Néhány nap múlva hívták, menjen az esküvőre. Kibékültek és törvényesítették házasságukat. Mennyi ilyen ügy, és Lantos azt mondja még mindig nem érezte eléggé, hogy betölti a tanácstagi megbízatását. A tanácsülésen a nagy közösség érdekeiről beszélnek, neki pedig hiányos erről az ismerete.

— Messze a falumtól Cere- den estem át a tűzkeresztségen, amikor az óvodák ellenőrzésével bíztak meg. Rendetlenséget találtam. Piszkos takarók, párnák. Két törülköző mindössze. Az óvónő mentegette magát. A tanácsülésen lámpalázasan számoltam be a látottakról.

De ekkor megtanulta Lantos Sándor: a hibákról nyíltan kell beszélni. Később levelet írt Ceredre, tájékoztassák: változott-e a helyzet az óvodában.

Azóta is mindig érdekli az. hogy amivel megbízzák valóra váljon. A Karancslapujtöi Iskola vízellátásához kértek tőle segítséget. A vizet a szomszédos kútból hidroforos megoldással vezették volna be. A tanácson támogatták a kérelmet, de a vízügyi szervek anyaghiányra hivatkozva halogatták. Az egyik tanácsülésen interpellált az ügyben. Már a lámpaláza is alábbhagyott. Határozott volt. Ennek ellenére az illetékes osztály- vezető hajthatatlan maradt.

— Nincs vízvezeték-cső, tehetetlenek vagyunk,

— Már belenyugodtam, amikor eszembe jutott, hogy Kllnczer Lajos, az egyik választóm a lel kömre kötötte, tegyem szóvá! Mindent elölről kezdtem .. .

Ezekben a napokban Nógrád megyei Csatorna és Vízmű Vállalatnál gyakori vendég Volt Lantos Sándor. Felszerelték a hidrofort.

Népes a tanácstagi beszámoló, amikor Luntos Sándor tart tájékoztatót. Nem áll üres kézzel az emberek elé. Benne van munkája Baksa- háza villamosításában, a kallói iskola átépítésében, a ka- rancskeszi bekötőútban. És sok sok ember egyéni kérelmének elintézésében.

Az újító irodába beszűrődik a gyár lüktetése. Rajzok főié hajolva elmélyülten gondolkodik Lantos Sándor. Széljegyzetekben írja véleményét. Mikor szélesre tárult a gyárkapu, haza indulnak az emberek, egy dossziét tesz a táskájába. amelyre ez van írva: Tanácstagi ügyek.”

Bobál Gyula