Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
966 február 5. szombat. NÖGR < D Takarékosan, de eredményesenfoglalkozása: Beszélgetés az Állattenyésztési igazgatóság tenyésztési osztályvezetőjével Az átteleltetés során mintegy 27 ezer szarvasmarháról, 32 ezer sertésről, 57 ezer juh- ról, sokezer aprójószágról kell gondoskodni a közös gazdaságok állattenyésztő telepein. A mostoha időjárás, a szűkös takarmánytermés okozta gondokról, a szükséges takarékos- sági intézkedésekről beszélgettünk Hlavaeska Ferenccel, a Nógrád megyei Állattenyésztési Igazgatóság tenyésztési osztályvezetőjével. — Milyen takarmányozási problémákkal kell számolniok az idén a megye állattenyésztő gazdaságainak? — A megyei tanács mező- gazdasági osztálya és az állattenyésztési felügyelőség még a tél előtt felmérte, hogyan fedezték a szövetkezetek a közös és a háztáji állatállomány takarmánvieé- nyét A gondok már akkor előre vetették árnyékukat. A mostoha időjárás alaposan megvámolta a takarmánytermést. A szénát, különösen az Ipoly mentén gazdálkodó termelőszövetkezetek határából, elvitte a víz. Amit sikerült megmenteni az is gyenge minőségű, csökkent tápértékű szálastakarmányként került a „takarmánymérlegbe”. Annál nagyobb gondot jelent a szűkös abrak ellátás. Ismeretes: takarmánytápot csak szemestermény, árpa, vagy kukorica ellenében adnak a keverő üzemek. A kukorica kevés. A termés mintegy hatvan százalékát éretlen állapotban takarították be a tagok. A nedves csövek tárolása, néhol szinte lehetetlen volt. A Földművelésügyi Minisztérium központi készletből hétszáz vagon szemesterményt bocsátott rendelkezésünkre. Ezzel több gazdaságban sikerült átmenetileg enyhíteni a takarmányozási gondokat. A készletből 440 vagonnyit már fölemésztett a nagyszámú állatállomány. Egyéb úton még mintegy 300 vagon takarmányra számíthatunk. így aztán körülbelül ezer vagonnal kevesebb takarmánnyal rendelkeznek a szövetkezetek, mint amennyire szükség lenne. — Mit lesznek a közös gazdaságokban azért, hogy a rendkívül súlyos takarmányhiány ellenére ne csökkenjen számottevően az árutermelés, a tagok jövedelme? — Rendkívül nehéz az állattenyésztő gazdaságok helyzete. Űjabb takarmány szállítmányok érkezését nem várhatják. A leggondosabb beosztással, takarékossággal tudják csak elejét venni az az esetleges károknak, a jövedelem számottevő csökkenésének. Olyan jelenséggel találkoztunk az elmúlt hetekben, hogy a termelőszövetkezetek egy részében csökkentik azoknak az állatoknak a számát, amelyek tartásához, neveléséhez túlságosan sok abrak szükséges. Diósjenön az Üj Barázda Termelőszövetkezetben például eltérnek a korábbi tervektől. Nem nevelnek fel 50 ezer csibét, mert nincs elegendő abraktakarmány. Több termelőszövetkezetben határozták el a sertéstenyésztés „felszámolását” is. Ezzel csak azokban a gazdaságokban lehet egyetérteni, ahol valóban nincs meg a lehetősége a gazdaságos sertéstenyésztésnek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a megye évenként 20—21 ezer hízottsertést ad a népgazdaságnak. A jelenlegi ellési átlagot, figye- lembevéve 2500—2600 anyakoca szükséges, hogv a hizlaláshoz elegendő süldőt biztosítsanak a közös gazdaságokban. Felhívtuk a szövetkezeti vezetők figyelmét arra is, hogy ott, ahol elhatározták a sertés vagy baromfi állomány csökkentését, gondoskodjanak a hiányzó jövedelem pótlásáról. A szandai termelőszövetkezetiben például a sertéstenyésztés megszüntetésével egyidejűleg fejlesztik a juh és a szarvasmarha állományt. Tervük reális, megalapozott, összefügg a helyi lehetőségekkel. adottságokkal. Megfelelő férőhellyel és a tenyésztéshez szükséges takarmánynyal egyaránt rendelkezik a közös gazdaság. — Milyen takarékossági intézkedéseket tettek a megyei, a járási szervek, a szövetkezeti gazdaságok vezetői a takarmányozási gondok enyhítésére ? A megyei takarmányozási bizottság útmutatása alapján, a járási tanácsok már elosztották a rendelkezésükre bocsátott abraktakarmányt. Elsősorban azt vették figyelembe, hogy az állatok ellátása, valamint az árutermelés a lehetőségekhez képes zavartalan legyen- A megyei tanács mezőgazdasági osztálya időben felhívta a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét, hogy a lehető leggazdaságosabban, legtakarékosabban gazdálkodjanak a szálas- és abraktakarmánnyal. A termelőszövetkezetekben takarmányozási felelősöket választottak, akik személy szerint is felelnek azért, hogy minden nap csak az előírt mennyiséget kapják az állatok. Néhány szövetkezetben, örhalomban, Szé- csényben, az állattenyésztőket anyagilag is érdekeltté tették, hogy gondosan bánjanak minden kiló abrakital. Segít az állattenyésztési igazgatóság is. A körzeti felügyelők a meglévő készletek figyelembevételével havonta takarmányozási előirányzatot készítenek a szar vasmarha tenyésztő termelőszövetkezetekben. A szakemberek írásban javaslatot tesznek valameny- nyi más állatfaj takarmányozására is. Tizenöt termelőszövetkezetben például a takarmányt karbamiddai dúsítják a hízó fehérje pótlására. Több szövetkezetben alkalmazzák a későbbiek során a silótakarmányok szalmiákos kezelését is, s ezzel elősegítik a takarmány jobb értékesülését. Ennek ellenére vannak olyan tapasztalataink, hogy a meglévő készletet nem mindenütt célszerűen használják fel. Ezekben a termelőszövetkezetekben számolni kell azokkal a következményekkel, amelyeket a pazarlás okoz. Hasznos, új módszer, hogy a termelőszövetkezetben a zárszámadások során úgynevezett helyi normákat alakítottak ki a takarmánymérlegeknél. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a Földművelésügyi Minisztérium központi normát adott, s ezzel dolgoztak. Ez a módszer most jobb. A termelőszövetkezetek a helyi adottságokat veszik elsősorban figyelembe és a legtöbb helyen jelentős ősz- szeget tartalékolnak takar- mányalapra és ez a szűkös esztendőkben is biztonságot jelent, mondotta befejezésül Hlavaeska Ferenc. V. G. Előfordul otthon, hogy szól hozzám a feleségem, vagy a gyerek, de nem hallom meg. Csak később jut a tudatomig. Szórakozott vagyok, a fejem tele gondokkal. — így jellemezte magát Varga Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár üzemszervezési osztályának vezetője és még hozzátette : üzemszervezésben csak úgy lehet eredményt elérni, ha sokat foglalkozik vele az ember. Asztalán akták. A nyitott páncélszekrényben vastag dossziék. — Ez itt — veszi elő a legvaskosabbat — a vállalati ügyrend, újabb nevén működési és szervezeti szabályzat. Ez volt az első munkám 12 évvel ezelőtt. Akkor bíztak meg vele, hogy én fogjam össze az üzemszervezést. A minisztérium utasította rá a vállalatot — magyarázza, majd visszateszi a dossziét. — Mennyi idő alatt dolgozták ki? — vetem közbe. Rámnéz, elmosolyodik. — Elkészült, és mégsem kész. Nem is lesz soha. — Értetlenül nézek rá. — Olyan dolog ez, amit állandóan csiszolni, módosítani kell, ahogy a fejlődés diktálja. Ezért nem kész, pedig négyszer átdolgoztuk már. Ezzel kezdtem és valószínű végigkísér. — Az elismerés alapja a végzett munka? — szólok közbe. — Igen, az eredmények — válaszol, s egy másik dossziét mutat. — Ez a TMK átszervezését tartalmazza. Korábban teljesen decentralizáltan, az üzemrészekben kü- lön-külön voltak a TMK részlegek, és összesen 640 embert foglalkoztattak. Ezek összevonását, központosítását Cserés javítás A gépesítés fokozódása mind nagyobb terheket ró a javítással foglalkozó Nagybátonyi Szolgáltató Vállalatra, ahol már megszervezték a tranzisztoros lövőgépek házi javítását is. A múlt év végén alakították ki a gépek cserejavításos rendszerét, amelyet most tovább fejlesztenek. Február elején 28 féle bányagép javítását végzik csere rendszerben. Amiről lx'szllni kell III. A vezetés és a szervezetek AZ ELEVEN MUNKA INTENZÍV felhasználásának, a gépek ésszerű maximális termelésének jelentőségét már régen felismerték. Az irányító apparátus idejének felhasználása, szervezettsége legalább annyira része a termelésnek, mint a gépek, szerszámok kezelőjének munkája. A nép- gazdasági irányítás reformjának megvalósítása szükségessé teszi a vállalati vezetés szervezettségének tökéletesítését. A vezetés pozitív vagy negatív szerepe, akár egyetlen üzemrészben is észlelhető. Ahol jó a vezetés, ott az összes műszaki, technikai és szubjektív lehetőségeket egyformán maximálisan hasznosítják. Ahol az irányításban kisebb-nagyobb fogyatékosság mutatkozik, ott zavar keletkezik. A leggyakoribb, legáltalánosabb irányításbeli fogyatékosság a vállalati vezetés észszerűben időfelhasználásából takad A magyar, szovjet lengyel, csehszlovák és más közgazdászoknak az elmúlt évben végzett vizsgálatai egyformán tanúsítják, hogy a gyári vezetők, főleg a nagy- vállalatok igazgatóinak időbeosztása távolról sem felel meg a követelményeknek. A legtöbb igazgató — a közgazda- sági vizsgálat szerint — a törvényes munkaidő helyett napi 11—12 vagy ennél is több órát tölt el vállalatánál. Ennek legnagyobb hányadát közvetlen napi termelési tennivalók intézésére fordítják. Olyan ügyekben intézkednek, amelyeket a személyzeti, munkaügyi osztályok, vagy a beosztott műszaki vezető szakemberek is elintézhetnek. Nagyon gyakran a műszaki és közgazdasági beosztott vezetők feladataikat úgy intézik, hogy azok megoldásába — ha szükséges, ha nem — az igazgatót is bevonják. ÍGY MEGFOSZTJÁK ATTÓL, hogy a legfontosabb feladatokkal elmélyülten foglalkozzék. Látszatra tetszetős a „mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó” módszere. Ám azáltal, hogy a legfelső vezetésre nem tartozó ügyekkel megzavarják az igazgatót, szaggatottá válik a termelést irányító tevékenység. A vezető elkerülhetetlenül időzavarba kerül, torlódások keletkeznek, fontos döntések elhalasztódnak, vagy nem eléggé megalapozottak a határozatok. A vezetésben mutatkozó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevékenységére. A másfél évvel ezelőtt 12 magyarországi üzemben végzett vizsgálat egyebek között azt is megállapította, hogy a hó és negyedév végi hajrá 38 százalékban a vezetés ideges, szervezetlen munkájából keletkezik. „Az a biztos, amit saját magam teszek” — vallja a vállalati igazgató második bírálandó típusa. A felfogás indoklása, hogy a beosztott vezetők döntései egy, vagy több esetben nem igazolódtak. Ez lehetséges. Ebben az esetben azonban nem az a megoldás, hogy az igazgató végezzen el mindent. A beosztott vezetőapparátus ilyen, vagy olyan módon történő megerősítése a helyes megoldás. Elképzelhetetlen, hogy a műszaki és köz- gazdasági vezetőapparátus kikapcsolásával az igazgató irányíthat. A csak saját magában bízó irányítóhoz hasonló az, aki közvetlen irányítása alá vonja a főosztályok, osztályok tömegét, tűzoltórendszerrel arra szorítkozik, hogy a napi problémákat megoldja- Ezek olyan nagy mértékben lefoglalják, hogy a távlati. feladatok megvalósítására nem jut ideje, s nem találja meg a helyes súlypontot a problémák között. Találkoztak a vállalatokat tanulmányozók olyan igazgatóval is, aki a gyár műszaki és közgazdasági kollektívájára olyan módon támaszkodik, hogy folytonosan annak véleménye alapján cselekszik. A véleménykérés helyes és szükséges. A baj az. hogy az ilyen igazgató a szakvélemény ésszerű alkalmazása helyett tulajdonképpen vezetteti magát, s nem ő vezet. Az önálló, konstruktív munkára szűkös a lehetősége, mert a folytonos értekezlet és tanácskozás elveszi az idejét. AZ EGYOLDALÚ VEZETÉS mindenfajta megnyilvánulása káros. Van olyan igazgató, aki az új gyártmány tervezésével a legapróbb részletekig lelkesen foglalkozik, gyakorlati kivitelezésével azonban mit sem törődik. Ez egymagában is rossz módszer. És ami ezzel együtt jár: nem marad idő a gyár egészének irányítására. A jó nagyvállalati igazgató az irányító munka szervezésében jelentős szerepet juttat a titkárságnak. A titkárság — a legjobb műszaki és köz- gazdasági szakemberekből szervezve — hasznos szolgálatokat tehet az igazgatónak. Fontos teendője a titkárságnak, hogy gondosan, megalapozottan, előkészítse azokat a döntésre váró ügyeket, amelyek az Igazgató hatáskörébe tartoznak- Az egyébként nem feltétlenül igazgatói döntésre váró ügyeket a titkárság a megfelelő beosztott vezetőhöz továbbítja. Az igazgatósági értekezleteket is részletesen, gondosan elkészíti. A titkárság az értekezlet összes résztvevőit alaposan tájékoztatja a megvitatásra kerülő témáról. A titkárság az igazgatóhoz tartozó azonos jellegű témákat csoportosítja. Az ismétlődő ügyeket — amennyiben csak lehet — a hétnek, vagy üzemszerie zo készítettük elő. Amikor az intézkedés elkészült, sokan idegenkedtek tőle, de végeredményben 40 fős létszám- megtakarítást értünk el, és létrehoztunk egy ütőképesebb központi TMK részleget. Azóta új hideghengermű létesült, több korszerű gép került az üzemekbe, de a TMK létszámot mégsem kellett fejleszteni. A javító munka hatékonysága pedig javult. Erre példa a gépek kihasználása. Azelőtt 68-70 százalékos volt csak, tavaly elérte a 93,4 százalékot, mert lecsökkent az üzemzavarok száma. Ez a változás jó néhány millió forintot jelent a népgazdaságnak — magyarázza. — Itt van a gyego létrehozásának terve is. Mi készítettük. — Mi az a gyegó? — A gyártóeszköz gazdálkodási osztály. Vállalatunknál évente mintegy 30 millió forintot tesz ki a szerszám- költség. Ez olyan összeg, amivel korábban senki sem gazdálkodott. Az üzemek egymástól függetlenül készítették, vagy rendelték a szerszámokat. Ezért ugyanazokból több helyen is volt tartalék. Most egy kézben van a szerszámgazdálkodás. Az igénylés, felhasználás ellenőrzése könnyebb. Az üzemszervezők előtt mindig kitaposatlan az út. Legtöbbször sajátos körülmények között kell megoldást találni. Már több üzemszervezővel beszéltem, de csak igen ritkán lehet párhuzamot vonni a munkájuk között. — Mondhatom, hogy az ország valamennyi olyan üzemében jártam már, amelyik a miénkhez hasonló. Voltak a munkatársaim is ilyenekben, de sajnos kevés tapasztalatot találtunk, amit itt is hasznosítani tudnánk. Magunkra vagyunk utalva. — Mit akarnak a közeljövőben megoldani ? — Igen sürgős dolgunk a hideghengerműi, az öntödei gyártás előkészítésének korszerűsítése. Gyakori panasz, hogy a készáru nehezen vezethető vissza származásához. Az öntvények azonosítása ugyancsak nehézkes. Műbizonylatolásnál viszont elengedhetetlen, hogy feltűntessék, milyen összetételű anyagból származik a kész termék. Üzemeinkben sok a profil, ezért szeretnénk kidolgozni egy kísérőlapos rendszert. — A több szem többet iát elv érvényesülésére az üzem- szervezésnél különösen szükség van. Sikerül-e ezt biztosítani? — Űj módszert valósítottunk meg. Korábban, ha egy- egy kérdés megvitatására ösz- szehívtunk embereket a sok szótól elfáradtak, nem értük el a kívánt eredményt. Most először papírra vetjük elgondolásainkat, átadjuk az illetékeseknek, és határidőre kérünk véleményt, javaslatot. Ißy eredményesebb a munka, van idő az anyag tanulmányozására. véleményezésére. A vállalat vezetőség segíti és igényli is a munkánkat. Az üzemszervezésnek mind nagyobb lesz a jelentősége és ez nem véletlen. Célunk, hogy a legjobb, leggazdaságosabb módszerek valósuljanak meg a termelésben. B. J. ITízmillió forint kísérleti fúrásokra Kutatják a felsőpetényi agyagtelepet Felsőpetény hírét agyagbányájáról ismerik az országban. Szállítják innen az agyagot Özdra, Diósgyőrbe, Dunaújvárosba a kohászati üzemeknek. Pécs, Herend, Hollóháza, porcelán és kerámia üzemel is a hónapnak bizonyos napján, meghatározott órára szervezi. Az ilyen előkészítéssel és csoportosítással a vállalati vezető a munkaidejét lényegesen intenzívebbé tudja tenni, biztosítja, hogy a távlati feladatokat megoldó irányító munkára elegendő alkotóidő jusson. A műszaki és közgazdasági szakemberekből álló titkárságra különösen a nagy üzemeknél van szükség. De vajon az ilyen vezetői módszer nem épít-e válaszfalat az igazgató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de nemcsak ott, ahol nagy hatáskörű titkárságot szerveznek, hanem ott is, ahol az igazgató naponta többször is végigszáguld a műhelycsarnokokon. A korszerű szocialista vállalatvezetési módszernek része, hogy a titkárság és a műszaki, gazdasági szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást, hanem a legfontosabbról, a termelő alkotó emberről is. Az igazgató, ha akar, talál módot a dolgozókkal való találkozásra. Ezek — nyugodt légkörben — erősítik a vezetést, összekovácsolják az egész gyári kollektívával. AHOL A KORSZERŰ VEZETÉST létrehozták, ott a termelés nyugodttá, egyenletessé, ritmikussá válik- Ez a ma és még inkább a jövő termelési igényeinek kielégítését szolgálja. Lónyai Sándor Felsőpetényből kapják az agyagot. Az egyik helyen tűz- állóságát, a másikon kiváló kötőképességét igénylik és dicsérik. Emiatt használják például a szénbányászatban Injektáló anyagként a tűzveszélyes helyek elzárására. Tavaly több mint százezer tonnát termeltek. Ebből hatezer tonna volt az első osztályú. Az agyagot nagyon kell válogatni. Laboratóriumuk tűzállóságát, különböző fémoxid tartalmát állapítja meg és műbizonylatolja a hattagú meó. Minden rakománnyal megy a bizonyítvány is. A porcelániparé az I. osztályú, ezért 500 forintot kap tonnánként a bánya, míg a II. osztályúért csak 230 forintot. Nem véletlen, hogy csillénként 10 forint minőségi prémiumot is kap a bányász az I. osztályú termékért. A vállalat távlati terve szerint kutatják Felsőpetény és Romhány között az egész területet. összesen 10 millió forintot fordítanak kutatófúrásokra. Az Országos Érc és Ásványbánya Vállalat öt fúró egysége dolgozik már a területen. A kutatás eredményétől sok függ. Az is, hogy érdemes lesz- e felépíteni a távlati tervben szereplő agyagnemesítő művet, ami hozzávetőlegesen 60—70 millió forintba kerül. Az elképzelés szerint mosással tisztítanák a nemes agyagot, a szennyeződéstől. Erre ma még nincs mód, bár igényelnék a felhasználók. Az idén egymillió forintos költséggel átépítik a külszíni rakodót. A munkát saját rezsiben végzik. Így teremtenek lehetőséget a még jobb válogatásra és az igényeknek megfe. lelő keverésre.
