Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

2 NOG R A D 1966. február 5. szombat. Súlyos veszteségeket okoztak a szabadságharcosok Amerikai hadihajók lőtték az észak-vietnami partokat HANOI—NEW YORK (MTI) Hanoiban bejelentették, hogy öt amerikai gépet lőttek le azok közül, amelyek csü­törtökön terrorbombázást haj­tottak végre a Demokratikus Vietnam Nghe An tartomá­nyában. Több amerikai pilótát foglyul ejtettek. A Vietnami Néphadsereg főparancsnoksá­gának összekötő bizottsága a nemzetközi ellenőrző bizott­sághoz intézett üzenetében erélyesen tiltakozott a táma­dás miatt, amelynek során, a háború történetében el­sőízben amerikai hadiha­jók is lőtték az észak-viet­nami partokat. A légi és haditengerészeti támadást összehangolták. A 7. flotta két rombolója ágyúval tüzelt Nghe An tarto­mány lakott településeire, miközben az amerikai gépek Nghe An, valamint Thanh Hoát bombázták. Saigonból érkezett jelenté­sek szerint a dél-vietnami szabadság- harcosok péntekre virradó éjszaka megtámadtak egy úgynevezett stratégiai fa­lut Haji Nerhia tartomány­ban. A dél-vietnami kor­mánycsapatok súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Az AFP washingtoni tudó­sításában közli, hogy diplo­máciai körök szerint újabb dél-koreai katonákat fognak küldeni Dél-Vietnamba, mi­helyt az ilyen intézkedést a szöuli parlament jóváhagyja. Eddig 21 000 dél-koreai kato­na vesz részt a háborúban az amerikaiak oldalán. Közben a washingtoni hadügyminiszté­rium bejelentette, hogy január 24-e és 31-e közöt­ti időszakban 109 ameri­kai katona esett el Dél- Vietnamban, 1961. február 1-e óta összesen 1902. Csütörtökön este az ameri­kai külügyminisztérium beje­lentette, hogy bevonták hét olyan amerikai állampolgár útlevelét, aki — a külügymi­nisztérium engedélye nélkül — Észak-Vietnam ban járt. McNamara amerikai had­ügyminiszter csütörtökön tá­jékoztatta a vietnami helyzet­ről a képviselőház katonai bi­zottságát, majd újságírókkal közölte, hogy a szövetségi kormány 12,3 milliárd dolláros vietnami megajánlás! kérelmének teljesítése „felkészít arra, hogy ha szükséges, to­vábbi katonai erőket irá­nyíthassunk Vietnamba”. Nyugati sajtó jelentések sze­rint a Biztonsági Tanács több tagja csütörtökön megkezdte nemhivatalos tanácskozásait a BT további tárgyalásainak ügyében. A jelentésekből az tükröződik, hogy az amerikai ENSZ-küidöttség nem szor­galmazza különösebb lelkese­déssel a vietnami problémá­nak a Biztonsági Tanácsban történő azonnali megvitatá­sát, amelynek során heves bírálatok is fogják érni. Az AFP arról is tájékoztat, hogy Mali, Uganda és Nigéria képviselője, akik tagjai a Biztonsági Tanácsnak, a Viet­nammal kapcsolatos genfi ér­tekezlet újbóli összehívását fogják szorgalmazni. Mali ENSZ-delegációja csütörtökön nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a mali kor­mány ellenzi a vietnami kér­désnek az ENSZ Biztonsági Tanácsában történő megvita­tását, mert meggyőződése, hogy a BT a kérdés megvita­tására nem megfelelő fórum. A Pravda a kommuntstaellenesség két tő formájáról A Pravda pénteki száma nagy cikkben foglalkozik a burzsoá propaganda különbö­ző formáival. Megállapítja, a kommunistaellenesség politi­kájában és ideológiájában két taktikai irányzatot figyelhe­tünk meg. Az első a kalan­dorpolitika vonala. E vonal hívei elvetik a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését és lényegében a termonukleá­ris világháborút tekintik a kommunizmus elleni harc fő eszközének. Támogatják és igazolni próbálják a kapitalis­ta országokban az élenjáró társadalmi osztályokkal szem­ben alkalmazott nyílt erősza­kot. E politika hívei szerint a kommunistákat fizikailag meg kell semmisíteni. Van azonban egy másik kommunistaellenes áramlat is, amely az úgynevezett libe­ralizmus zászlaja alatt lép fel. Erre az jellemző, hogy a szocialista világban a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének körülményei között a kapitalizmus visszaállításá- ía irányul. E vonal hívei nem riadnak vissza a felforgató te­vékenység különböző formáitól beleértve a reakciós, burzsoá ideológia aktív támadó fellé­pését a szocialista országok lakossága körében. Ennek a vonalnak a hívei nagy remé­nyeket fűznek a szocialista országok belső ellentéteihez. A lap végül rámutat, az imperialisták mindent meg­tesznek azért, hogy kívülről megbontsák az imperialistael­lenes front egységét, szembe­állítsák a fejlődő országokat a Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal, elszigetel­jék őket a nemzetközi mun­kásmozgalomtól, a nemzetközi haladó szervektől, szétzüllesz- szék és megbontsák a forradal­mi világfolyamatot. Újabb incidensek Indiában Meghalt Harold Hayman Pénteken hajnalban, 71 éves korában elhunyt Harold Hayman, az Angol Munkás­párt falmouthi parlamenti képviselője. Elhalálozásával a Wilson-kormány alsóházi többsége három főre csökkent Minthogy megüresedett vá­lasztókerületének erőviszonyai erősen megoszlanak, a pótvá­lasztáson fej-fej melletti küz­delem várható a munkáspárti és a konzervatív jelölt között. ŰJ-DELHI (MTI) India különböző államaiban ismét heves összecsapások vol­tak a rendőrség és diákok kö­zött Varanasiban 12 diák és 31 rendőr sebesült meg az ösz- szeütközések során. A hindu egyetem jubileumi ünnepségeit — amelyek Rad- hakrisnan köztársasági elnök jelenlétében pénteken kezdőd­tek volna — nyugtalan hely­zet miatt el kellett halasztani. Nanda, az egyetem helyettes rektora erélyes hangon tilta­kozott a rendőri brutalitások ellen. A hírügynökségek je­lentése szerint Benaresben a nyugalom helyreállt, de a helyzet továbbra is feszült. Pénteken Cannanora-ből és Tirurból jelentettek komoly incidenseket. Mindkét helyen a szűkös élelmezési helyzet robbantotta ki az összetűzése­ket a rendőrség és a lakosság között Indira Gandhi miniszterel­nök csütörtökön bejelentette, hogy a Kerala állam súlyos élelmezési problémáinak meg­könnyítése céljából lemond a rizsfogyasztásról, hogy így jó példával járjon elő. Döntése előtt a most felállított bizott­ság felhívással fordult a fő­város lakosságához, hogy rizs­adagjaikat küldjék az éhező Keralának. Újból tüntetnek Ecuadorban QUITO (MTI) Csütörtökön ismét fellángol­tak a tüntetések Ecuador fő­városában. A város különbö­ző pontjain bombák robban­tak és több ezer diák kor­mányellenes jelszavakkal vo­nult az utcára. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal verte szét a tüntetőket. A za­vargások miatt elrendelték az összes iskola bezárását. Vietnamtól — Indokínai;* Kanada megszakítja gazdasági kapcsolatait Rhodesiával Csütörtökön este Londonban a Konzervatív Párt részéről bejelentették, hogy Selwyn Lloyd, az ellenzék egyik ve­zető személyisége vasárnap Salisburybe utazik, hogy fel­vegye a kapcsolatot lan Smith-szel. Selwyn Lloyd semmilyen tényleges tárgya­lást nem kezd, megbízatása csupán annyi, hogy a helyszí­nen felmérje a gazdasági és politikai helyzetet SALISBURY A rhodesiai parlament két­napos vita után 34:13 arány­ban megszavazta a rendkívüli állapot meghosszabbítását to­vábbi három hónapra. A par­lament ellenzéki afrikai tagjai a rendkívüli állapot kiterjesz­tése ellen szavaztak, de a fe­hér telepes kormány nagy többségben lévő hívei tá­mogatták azt Paul Martin kanadai kül­ügyminiszter bejelentette, hogy Kanada megszakít min­den gazdasági kapcsolatot Rhodesiával. Hasonló hír ér­kezett Dar Es Salaamból: a tanzániai kormány hivatalos szóvivője kijelentette, hogy országa felfüggeszt minden eddigi kapcsolatot Rhodesiá­val. „Tíz az egyhez hajlandó vagyok fogadni, hogy ebben az esztendőben a vietnami há­ború kiterjed”. Ezt a foga­dást a Pentagonban összegyűlt újságíróknak Wheeler tábor­nok, az amerikai vezérkari fő­nökök egyesített tanácsának elnöke ajánlotta fel — körül­belül tíz nappal azelőtt, hogy az Egyesült Államok kormá­nya újra megindította légi ag­resszióját a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen! Maga a tény, hogy Wheeler ezt a nyilatkozatot megtette, világossá teszi: az amerikai vezérkarnak határozott prog­ramja a Vietnami háború ki­térj esztése­A harctéri helyzet azt mu­tatja, hogy az amerikai ve­zérkar kénytelen volt beis­merni: a háború eddigi kere­tei semmiképpen sem bizto­sítják számára a siker le­hetőségét, s a kudarc elől „elő­re menekül”: a háború to­vábbi kiterjesztése felé. Ta­valy kétszázezerben szabták meg a Vietnamban bevetés­re kerülő amerikai csapatok szükséges létszámát. A közel­múltban már közölték, hogy 1966 végéig négyszáz — eset­leg ötszázezerre kell emelni ezt a létszámot, (összehason­lításul: a franciák, akiknek a számára katonai-stratégiai előnyt jelentett hosszú gyar­mati „beágyazottságuk”, 1954- ben 250 ezer emberrel vesz­tették el a maguk vietnami háborúját. Ebből a 250 ezer­ből azonban csak 60 ezer volt francia!) A VDK terror-bombázásá­nak újrakezdéséről szóló ha­tározat ilyenformán egy ame­rikai stratégiai bizonytalan­ság terméke. E bizonytalan­ságnak több olyan megjele­nési formája van, amely az amerikai politikai életben ma már nyílt titoknak számít. Ezek között a legfontosabbak a következők: A New York Times washingtoni katonai szemleírója szerint a Johnson- adminisztráción belül véle­ménykülönbségek voltak ab­ban a tekintetben, hogy újra­kezdjék-e a bombázást. Az új­rakezdés hívei a legerősebb frakciót alkották, élükön a vezérkari főnökök tanácsá­val, valamint Taylor tábor­nok volt vezérkari főnökkel és saigoni ex-nagykövettel, Alexis Johnson külügyminisz- terhelyettessel és Cabot Lodge jelenlegi saigoni nagykövet­tel. A bombázás újrakezdése ellen emelt szót — a lap szerint — Ball külügyminisz­terhelyettes, Mansfield sze­nátor és Fulbright, a kül­ügyi bizottság elnöke. Az in­formáció külön érdekessége, hogy McNamara hadügymi­niszter és Bundy, a rövide­sen távozó, Kennedytől „örö­költ” nemzetvédelmi főtanács­adó — állítólag „ingadozó magatartást” tanúsítottak a vitában. Az adminisztráción belül kibontakozó viták oka ter­mészetesen az, hogy a „ben- fentesek” nagyon is jól tud­ják: a VDK bombázása csak az egyik eleme a háború ki- terjesztésének; a vezérkar ter­vének lényege egy újabb szá­razföldi front megnyitása. Egy ilyen front feltételezné a Laosz és Kambodzsa elleni agressziót, azzal a stratégiai céllal, hogy Laoszt kettévág­ják és nyugati irányból meg­közelítsék a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ha­tárait- Mansfield szenátor, aki a szenátus többségi, demok­rata csoportjának vezetője (te­hát azon a poszton áll, ame­lyen alelnökké választása előtt Johnson!) Vietnamban tett helyszíni vizsgálódásai alapján erről a következőket mondja: „Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, semmi­féle biztosíték nincs arra, hogy milyen mértékben leszünk kénytelenek növelni az ame­rikai katonai lekötöttséget.” A Pentagon szakértői er­ről azt mondják, hogy egy új szárazföldi front megnyi­tása esetén egymillió ameri­kai katona bevetésére lenne szükség az indokínai félszi­geten — ezt a számadatot egyébként a Mansfield-jelen- tés is megemlíti. Az amerikai vezérkar te­hát legjobb úton van afelé, hogy a megnyerhetetlen viet­nami dzsungelháborút az egész indokínai félszigetre ki­terjedő dzsungelháborúvá vál­toztassa — az ebből eredő összes veszélyekkel és nem­zetközi provokációs lehetősé­gekkel együtt. Az „eszkalá­ciónak” ezek a most nyilvá­nosságra került új tervei — amelyek természetesen már hónapok óta érlelődnek — be­szédesen vallanak a nagy nemzetközi reklámhadjárattal lebonyolított Johnson-féle „békeoffenzíva” tényleges ér­tékéről és a mögötte meg­búvó taktikai szándékról. — ie — Anglia másik arca V. Marx lakóhelyei Londonban Naponta friss virágok a High Gate-i síron London sok nevezetességről közismert, de azt, hogy ez a város volt a nemzetközi mun­kásmozgalom és az orosz forradalom egyik bölcsője, már kevesebben tudják. 1847- ben itt ülésezett a Kommu­nista Liga II. kongresszusa, amely megbízta Marxot és Engelst a Kommunista Kiált­vány megírásával. 1864-ben Londonban alakult meg az I. Intennacionálé. 1902-ben Le­nin feleségével, Nagyezsda Krupszkájával költözik ide a Finsbury-i Hallford Square 30-ba. A Bolsevik Párt több kongresszusát szintén Lon­donban tartotta. Marx nyomában Marx Károly 1849-től halá­láig, 1883-ig, tehát 34 eszten­dőn át lakott Londonban öt különböző helyein. Első londo­ni lakóhelye, ahová 1849-beq költözött, a Chelsea kerület­beli Ardensom Street 4. ss. ház. Chelsea ma London egyik legdrágább és legek - gánsabb kerülete. A kéteme­letes ház most is rendkívül mutatós, jólápolt, s mivel szuterénes, a járdától ember- magasságú rács választja el. Az első emeletig fehér olaj­festékkel festett vöröstéglás házba közvetlenül az utcáról léphetünk be. A Kentis Town Grafton terrace 44—46. számú házban. amelyet azóta kettéosztottak, 1856 és 64 között lakott Marx, s itt írta a Tőke IV. köte­tét. A ma már kettéosztott épü­let baloldali szárnya megőriz­te eredeti formáját. Klasszi­lyest modernizálták, végered­ményben megváltoztatva az épület külsejét. Falait — angol szokás szerint — olaj­festék takarja, ez esetben a második emeletig. A járda és az épület között Itt írta a Tőke legnagyobb részét. A két szoba alatt most Quo Vadis nevű jólme- nő olasz étterem bejárata van. A sors iróniája ez, hi­szen közismert, mennyit nél­külöztek Marxék éppen eb­ben a lakásban. Remélhetőleg annak idején nem egy jólme- nő olasz étterem volt az éhe­ző Marx család ablaka alatt. Élete utolsó éveiben Marx a Kentis Town-i Maitland Park Roadl, illetve 41. szá­i. . fiipiti ■ cista stílusban épült, ezt bi­zonyítja az erkély csipkézete, az ablakok feletti mintázat, s látszanak az épület eredeti terméskövei is. A jobboldali épületrészt bizonyára több­ször átalakították, valame­itt is vasrácsozat van, sőt né­hány lépcsőfokon át lehet be­jutni a házba. 1850—56 között a Soho-beli Dean-Street 28. számú ház első emeletének két szobájá­ban lakott Marx és családja. mű házban lakott. Innen vit­ték utolsó útjára Marx-ot, a High Gate-i réti temetőbe. A II. világháború idején ezeket bomba döntötte romba. Ma tanácsi kezelésű munkáslaká­sok tömbjei emelkednek itt. A High Gate-i temetőben Londonban állítólag 292 hivatalos emléktábla jelzi je­les emberek egykori lakóhe­lyeit, de közülük egy sem jutott korunk géniuszának, Marx Károlynak. A közel­múltban a Pravda londoni tu­dósítója végigjárta Marx volt lakóhelyeit, megkérve a tu­lajdonosokat, engedélyezzék egy egyszerű emléktábla el­helyezését házuk falán. Az esetek többségében — „el­bűvölő udvariassággal ugyan — de visszautasították a ké­rés teljesítését. Akadt olyan is, aki — óvatosan bár — azt kérte, adják meg az ada­tokat, s ő elkészítteti a táb­lát. Az egyetlen Marx emlékmű Londonban a High Gate-i te­metőben van, a családi sír felett. Az öreg temető bejára­tával szemben a sor végén áll a sír. Ide temették Marx- vc, feleségét Jenny Westfalent, 1 ányát és unokáját. A sír fö­lött embermagasságú kőtöm­bön nyugszik Marx közismert hatalmas bronz-portréja. És a síron mindig friss virág, an­nak jeléül, hogy ha nem is jutott Marxnak London váró­dban egyetlen emléktábla sem, az emberiség nem feleit. Emléke örökké él, s tisztelői — angolok és külföldiek egy­aránt — megkeresik az öreg londoni temetőben Marx Ká­roly sírját, hogy elhelyezzék rajta a kegyelet friss virá­gait. Boros Béla (Következik: Séta Liverpool­ban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom