Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
1966 február l. kedd. NÖGR í D % Vila a gazdaságirányítási mechanizmusról A beruházók és kivitelezők anyagi érdekeltsége Emberek a számok mögött Gazdasági életünk fejlődésének jelenlegi fokán felmerült annak a szükségessége, hogy gazdaságirányítási mechanizmusunkat megreformáljuk, mert a régi a fejlődés gátjává vált Az új mechanizmus gazdasági életünk irányításának minden területét érinti. Fokozatosan kerül bevezetésre és teljes mértékben 1968-ban fog li ibontakozni, amikor az új árrendszer is bevezetésre kerül. Cikkemben a beruházások területén szükséges változásokkal kívánok foglalkozniA gazdasági irányítás reformjának egyik leglényegesebb eleme a beruházási rendszer átalakítása. A beruházásoknak igen fontos szerepük van a népgazdaság tervszerű fejlődésének alakulásában, meghatározzák egész távlati fejlődésünket. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy a beruházások területén olyan új mechanizmust hozzunk létre, amely az eddigi hibákat kiküszöböli és fejlődésünket lényegesen meggyorsítja. A beruházások tervezésében, előkészítésében és megvalósításában leglényegesebb hibaként jelentkezik a túlzott centralizáltság, a vállalatok csekély önállósága, s ebből kifolyólag a túltengő bürokrácia. Emiatt a párt egyik fő célkitűzését: az építkezések koncentráltságát, nem tudtuk megvalósítani. Nem, mert a beruházások megvalósításában részt vevő szervek, vállalatok anyagi érdekeltségét nem támasztottuk alá kellően. Pedig a gyakorlat bebizonyította: amíg a vállalat anyagi érdeke nincs összhangban a népgazdasági érdekkel, addig adminisztratív úton vajmi kevés eredményt lehet elérni. Ezért célszerűnek látszik beruházásunk egész rendszerében olyan változtatásokat létrehozni, amelyben jobban érvényesülnék az áru- és pénz- kapcsolatok, s ahol a központi célok és az önálló váUáHti gazdálkodás összhangját jobban tudjuk biztosítani. Az átmenetet máról-holnanra itt sem lehet teljes egészében megvalósítani. A reform teljes keresztülvitelére itt is több évre van szükség, annál is inkább. mivel mindig viták folynak arról: melyik a helyes beruházási rendszer. Napjainkban a következő elképzelés megvalósítása látszik legvalószínűbbnek. Közvetlen ösztönzés Három kategóriát vezetünk be- Ezek közül az X. kategóriába tartoznának azok a beruházások, amelyek a népgazdaság fejlesztésének irányát, valamint arányait alapvetően meghatározzák. Ezeknél továbbra is feltétlenül fenn kell tartani a központi döntés jogát, tehát a centralizáltságot is. Ide tartoznának a jelenlegi úgynevezett értékhatár feletti beruházások. A II. kategóriába tartoznának azok a termelő és nem termelő jellegű beruházások, amelyeket a népgazdasági terv nem jelöl ki tételesen, hanem ágazatonként célcsoportosai, de címzetten történik a beruházások elhatározása. Itt döntő jelentőségű lenne, hogy a termelő jellegű beruházások forrását a bankhitel képezné. Az ilyen hitelt igénybe vevő vállalatokat különböző kedvezményekben kellene részesíteni (nyereség-visszatartás, eszközlekötési járulékok fizetésere vonatkozó kedvezmény, stb). A III. kategóriába tartoznának a vállalati saját beruházások, azaz a jelenlegi értékhatár alattiak, amelyeknek forrásai a vállalat saját alapjai: az értékcsökkenési leírás beruházási hányadának egy része, a vállalatfejlesztési, export fejlesztési alap, igazgatói alap, stb. Mivel e két utóbbi kategóriába tartozó beruházások bekerülési értéke és kivitelezési ideje jelentősen érezteti hatását a vállalati eredményben, közvetlen anyagi érdekeltség jelentkezik, ezért ösztönzőbben hat a beruházási eszközök területén való takarékosságra, mint az eddigi rendszer. Ennek elősegítése céljából kormány- szerveink 1966-ban átmeneti intézkedéseket hoztak. Nemrég látott napvilágot a 25/1965- OT—PM. sz. együttes utasítás, amely egyes állami vállalatok állóeszköz fenntartásának és saját pénzügyi forrásból megvalósuló beruházásainak átmeneti rendjéről intézkedik. Ez a rendelkezés még nem terjed ki az összes vállalatra, de többségüket már érinti. Nem terjed ki a megyei tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatokra, a Földművelésügyi Minisztériumra, a Művelődésügyi Minisztériumra, stb. Az utasítás hatálya alá tartozó vállalatoknál megszűnik a felújítások finanszírozásának régi rendszere, és helyette állóeszköz fenntartás címen tervezik meg a vállalatok a szükségleteiket. Ez felöleli az állóeszköz felújítását és karbantartását együttesen, A fenntartási munkák költségeit az érintett vállalatoknak igényeiknek megfelelően a termelési költségeik között kell megtervezniök és elszámoi- nioít. E^z azt is jelenti, hogy a fenntartási munkák pénzügyi finanszírozása a jövőben a vállalatok elszámolási betétszámlájáról történik. Ha a fenntartási költségek tényszá- ma a fenntartási mutatóval meghatározott mértéket nem éri el, akkor a vállalat köteles az év végi zárlati munkálatok során a különbözetet a termelési költségek között elszámolni, és azt a követk”»ő évre tartalékként átvinni, az akkor esedékes fenntartási munkák fedezetére fordítani. A több éven át képzett tartalékot az irányító hatóság engedélyével a vállalat nyereségként számolhatja el, illetve az alap növelésére fordíthatja. Fontos újítása a rendelkezésnek, 7 hogy a saját vállalkozásban végzett fenntartási munkák az eddigiektől eltérően termelési értékként nem számolhatók el. Uj elszámolási rendszer Beruházásoknál az előbb említett utasítás létrehozza a vállalati saját alap rendszeret. A saját alapból finanszírozott vállalati beruházások minden esetben értékhatár alatti beruházásnak minősülnek, és megvalósításuk az alap terhére történik. A saját vállalati beruházások pénzügyi forrásai: az elszámolt beruházási hányadnak a vállalati beruházásokra felhasznált része, az irányító hatóság által értékhatár alatti beruházásra lebontott előirányzat, a selejtezett és értékesített állóeszközök maradvónyértéke, és egyéb vállalati saját források, mint például vállalatfejlesztési alap, exportfejlesztési alap. igazgatói alap, stb. A vállalati saját alapból finanszírozott beruházások programját, illetve engedélyokmányát a vállalat igazgatója hagyja jóvá. és ezzel elérjük, hogy ezeknél a beruházásoknál a vállalat felelőssége fokozottabb mértékben jelentkezik másrészt a bürokráciát is lényegesen csökkentjük. A beruházókat illetően ebben az évben csak az említett két módosítás történik. Véleményem szerint az előbbinél sokkal jelentősebb a kivitelező vállalatok új elszámolási rendszere, amely az építési beruházások teljes körére kiterjed. Már korábbi években is a kivitelezők az ötmillió forint alatti beruházásokat építményenként számolhatták el. 1966. január 1-től kezdve az 1/1966. OT-PM-ÉM. sz. együttes rendelet értelmében a kivitelezők minden építési beruházást építményenként számolhatnak el. Ennek az a lényege, hogy az építőipari vállalat a befejezett létesítményt építményszám'.á- val számolhatja el. Amíg ez meg nem történik, az építőipari forgóalappal ellátott Kivitelező vállalatok a Berunázási Banktól a termelésben lekötött eszközök finanszírozására az árbevétel megtérüléséig hitelt kapnak. Csökkennek a fékező erők Az e címen nyújtott „termelési üzemviteli hitelt” évi 2 százalékos kamatlábbal nyújtja a bank. Amennyiben a kivitelező határidőre nem adja át a létesítményt, úgy késedelmes befejezés miatt „egyedi termelési hitelt” kap 90 napra, amelynek kamatlába már 6 százalék. Minden további 90 napos késedelem esetén a kamatláb 3 százalékkal emelkedik, egészen 18 százalékig- Igen fontos anyagi ösztönző a kivitelező vállalatnál, hogy árbevételt és ez után nyereséget csak a befejezett építmények után számolhat el, míg a be nem fejezett létesítményeket az építőiparban — ezúton először — befejezetlen termelésként kell nyilvántartani. A korábbiakban a kivitelező vállalatoknál is, a termelési érték volt a döntő. A kivitelező vállalat igyekezett is ezt forintban mindenképpen teljesíteni, mert abban volt érdekelt, hogy az anyagigényes, termelékeny munkákat végezze, s ezért a befejező munkákat — mivel azok többnyire nem eléggé termelékenyek — húzta, halasztotta, ami a népgazdasági érdekkel mindenképpen ellentétes volt Szakembereink tovább dolgoznak az új rendszer kifej lesztésén. Az eddigi jelek an'í mutatnak, hogy az új gazdasági irányítási mechanizmusban a beruházások területén is megszűnnek, vagy jelentősen csökkennek azok a fékező erők, amelyek megakadályozták, hogy beruházásainkat olcsóbban, rövidebb határidő alatt, nagyobb hatékonysággal valósítsuk meg, Barna Sándor a Magyar Beruházási Bank Nógrád megyei fiókjának igazgatója BIZONYTALAN kopogtatás az igazgatói iroda ajtaján. A bátorító felszólításra sötéthajú kisfiú lép be. — Kérem szépen — kezdi, tanácstalanul, segélytkérően. Az igazgatónő barátságosan néz rá. — Ki küldött, fiam? Vagy magadtól jöttél? — kérdi. A gyerek szeme felvillan — A seprűért jöttem. Az udvart tisztítjuk — mondja. — Igen. Nézd kisfiam, itt a kulcs. Ezzel kinyitod a takarító néni ajtaját és kiveszed a seprűt — magyarázza türelmesen az igazgatónő. A gyerek bólogat: — igen, igen. — Mind eljöttetek az iskolába? A kisfiú a homlokát ráncolja. — Nem. Egy hiányzik — válaszol halkan. — Ki az? Kínos, feszült csend. A gyerek topog. — Gondolkozz csak — biztatja az igazgatónő. Ujjain sorolja a neveket: — Itt van Peti, Sanyi, Zsuzsi, Feri, Anti...? — Az Anti?! — kiáltja a kisfiú. — Nincs itt — bizonyságul a fejét csóválja. A Salgótarjáni Gyógypedagógiai Iskola tatarozott épülete, a tiszta ablakon szép függönyökkel, barátságos meleg otthon benyomását kelti. — Anyagi ellátottságunk megfelelő, két rádiónk és magnetofonunk van. Ezeknek az olvasás gyakorlásánál nagy hasznát vesszük. Szertári felszerelésünk Is fejlőErdőtarcsán elégedettek az emberek. S ezt el is mondják beszélgetés közben. A zárszámadó közgyűlésre készülődnek. Az egykori úri kastélyban — itt kapott helyet a tanácsháza és a termelőszövetkezeti iroda — nagy a sürgés-forgás. Rendezgetik az asszonyok a székeket, asztalokat, pedig a közgyűlés nem is itt lesz, hanem a szomszédos művelődési otthonban. Ide majd csak utána jönnek át, hogy egy kicsit kötetlenebb hangulatban is elbeszélgessenek. A szövetkezeti elnököt nehezen találom a sokadalom- ban. A legbelső szobában ül Juhász József elnök, Szomszéd Jánosné főkönyvelő és Unghy Mátyás agronómus társaságában. Mi másról beszélgethetnének, mint a közgyűlésről. — Ma mindenki csak délig dolgozott — újságolja az elnök. — Most otthon készülődnek a hatórai gyűlésre. Mi meg a beszámolót nézegetjük még, hogy minden rendben legyen. Nyolcmilliós közös vágyott — Azt mondják a járásnál, hogy az erdőtarcsai közös gazdaságban igen szép eredményeket értek el tavaly. Juhász elmosolyodik. — Ami igaz, az igaz — hagyja helyben. — Nem érheti szó a szövetkezetét. A tagok, asszonyok, emberek nagyon szorgalmasan dolgoztak. Ennek meg is látszik az eredménye. A rossz időjárás ■-i'enére is teljesítettük, túlteljesítettük a terveinket. Sok termelőszövetkezetben nem tudják ugyanezt elmondani. Az erdőtarcsaiak szorgalma dacolt a nehéz körülményekkel, Ez a szorgalom a majdnem két évtizedes közös munkában alakult ki. Ebben, a községben tizenhét évvel ezelőtt létesítették a közös gazdaságot, s azóta viaskodnak a parasztemberek az új győzelméért, Az utóbbi években már kedvezően fejlődött a gazdálkodás a községben, sokat erősödőét a termelődik. Rendelkezünk ifjúsági könyvtárral, folyóirat ellátottságunk is megfelelő — sorolja a tanítást segítő eszközöket, Békési Jánosné az iskola igazgatója. — És a társadalom támogatása? — Segítenek, sokan segítenek és szívesen. A szülői . munkaközösség, és a szülők is. Szertárunkat gyarapítják szemléltető eszközökkel, egy szülő törött ajtókilincseket pótolt. Az Állami Áruház pedagógusnak, gyermeknek egyaránt nagy örömet okozott azzal a bábfallal, amely- lyel megajándékoztak. Más üzemek szerszámmal kedveskedtek, ismét máshonnan műanyaghabot, papírt, szövetet kaptunk, ami a munka órákon igen megkönnyítette a helyzetünket. Amikor valamit kérünk,, mindenhonnan segitőkószséget tapasztalunk. AZ INTÉZET ÉLETÉRÖL, munkájáról érdeklődtünk. — Tanítványainkat az áttelepítő bizottság — orvos, pszihiáter, gyógypedagógus és a gyermek eddigi nevelője — irányítja iskolánkba. Sajnos a pszihiáter-orvos hiányzik. Nagy szükség lenne rá, mert a gyermek fejlődésének, nevelésének megítélésében előnyt jelentene, másrészt a szülőkkel történő beszélgetésekben is. Sajnos nem minden szülő eléggé őszinte. — Az oktatásban, nevelésben, vagy az elérendő eredményben lát nehézségeket? — Célunk az iskolánkban tanuló csökkent képességű gyermekeket visszaadni a szövetkezet. A gazdaság közös vagyona már megközelíti a nyolcmillió forintot. Tavaly több új traktort és különféle munkagépet vásároltak, s építkeztek is. A gazdasági épületekből azonban még hiányzik néhány. A jelenlegi istállók, ólak primitív körülményeket biztosítanak az állattenyésztésnek. Juhász József mintha csak a beszámolót olvasná olyan sorrendben mondja: — Kirívó gondjaink nincsenek, a további fejlődés alapjait biztosítottuk, s az idén már olyan gazdálkodást folytathatunk, amely a legjobban megfelel az adottságainknak és lehetőségeinknek. Megalapozott jövő Csak valóban így legyen! Ugyanis ez az egyik legfontosabb feltétele a hegyvidéki termelőszövetkezetek eredményes működésének. Ezt az elnök hangsúlyozza is a zárszámadási beszámolóban, azonban nem felejtette ki ezzel kapcsolatban a vezetőség és a tagság felelősségét sem. — Nagyon jó az, hogy a kenyérgabona kivételével olyan növényeket termelhetünk, amelyek a legbiztonságosabban megteremnek ezen a vidéken — mondja az elnök. — De ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy ne vegyük ki a részünket a népgazdaság számára fontos és szükséges termények, termékek előállításából. Eddig sem volt különösebb baj, ezután sem lehet Erdő- tarcsán. A tavalyi szakszerű, gondos munka meghozta az eredményét, amit igazol, hogy a búza termésátlaga hat mázsával lett nagyobb a tervezettnél. Tegyük hozzá még, hogy minden munkát időben elvégeztek, s ahol szükségét látták karbaroidos levéltrágyázást is alkalmaztak- Az erdőtarcsaiak nem idegenkednek a korszerű termelési módszerektől sem. A növény- termesztésben csak a kertészet és a pillangós takarmányok nem sikerültek. A kiesések pótlásáról azonban időben gondoskodtak. — Szerencsére sikerült pótársadalomnak. Ez általában sikerül is. Legtöbben ugyan fizikai munkát vállalnak, amikor tőlünk elkerülnek, de becsülettel megállják a helyüket. Tizenhat éves korukig neveljük a gyermekeket, altkor lépnek munkába. Természetesen egy részüket az általános iskola megfelelő osztályába tudjuk visszaküldeni. — Hogyan mérik le az eredményeket? Felcsillan az igazgatónő szeme. — Jöjjön kérem, megmutatom kézimunkáikat. A szertárban a rajzokon, varrásokon, hímzéseken, dísz- párnákon, játékállatokon jól lemérhető a gyógypedagógusok munkája. — Az iskola elvégzése után — folytatja ismertetését az igazgatónő — a város üzemei alkalmazzák növendékeinket előbb rövid műsisakra, majd teljes nyolcórás munkaidőre. És a gyerekek nem hálátlanok. Meglátogatják az iskolát. Érdeklődnek volt tanulótársaik iránt. Van, aki most is kölcsönöz könyvet az iskolától. NÉHA HARCOLNI KELL egy-egy szülővel, hogy engedje a gyerekeket az iskolába. Volt olyan, akit hétszer kerestek fel a nevelők Ebben segítettek a társadalmi szervek is. Külön köszönjük Fájd Géza rendőrtörzsőrmester segítségét, a mi „rendőr bácsink” felvilágosító és meggyőző munkáját, melyet az iskola érdekében végzett. tolni a pillangósokat a felül- vetésekkel, tömegtakarmány- nyal, s a tarlóherét is betakarítottuk az utolsó szálig — szól közbe Unghy Mátyás agronómus. Nagyobb baj nem lehet az állattenyésztésben sem a télen. Csupán a korszerűtlen épületek okoznak még nagy gondot a szövetkezeti vezetőknek. A rossz körülményeket megsínylik az állatok, s ez befolyásolja az állattenyésztés jövedelmezőségét. Száz hízósertést terven felül adtak le, túlteljesítették a tejtermelési tervet, a hízó- marhákat meg már exportra is szállítják, ni-gis azt mondják a vezetők, hogy bár ezek az eredmények jobbak a régieknél, de még itt sem lehet megállni. A siker letéteményesei Az eredmények mögött az erdőtarcsai emberek állnak. Ok, akik kevesen vannak, idősek már — mint a legtöbb gazdaságban — de erejük, hozzáértésük híven szolgálja a közöst. Ezek az emberek vajon hogyan részesednek a megtermelt javakból? Erre a főkönyvelőnő válaszol. — Azoknak nem lehet panaszuk, akik rendszeresen dolgoztak. A legnagyobb a jövedelem az állattenyésztésben, a traktorosok és a foga- tosok között. De szépen kerestek a növénytermesztésben dolgozók is. Mi az új évet megalapozó tartalékolások után majdnem kétmillió forintot osztottunk szét a tagok között. Ez átlag több mint huszonkétezer forint jövedelmet jelent egy-egy tagnak évente. Tehát a tagság élvezi a szorgalommal, jobb munkával járó nagyobb jövedelmet. S ez így van rendjén. Ezt mondják az erdőtarcsai termelőszövetkezeti vezetők is, akiknek legfőbb gondja a közös gazdaság felvirágoztatása. S ezt bizonygatják a tagok is, akik jó munkájukkal letéteményesei a sikernek, az ütemes fejlődésnek. — A szülők egy másik csoportja egyenesen megsemmisíti munikánk lehetséges eredményeit, de minden bizonnyal súlyosan veszélyezteti. Ezek a szülők azt mondják a gyermekeknek: „Nem fogsz a bolondiskolába járni.” — Hogyan reagálnak erre a gyerekeik? — Talán egy példával válaszolok. Valamelyik kartárs- nőnik mesét mondott, majd a gyerekek is követték példáját. Eigy kislány is előadta a magáét: „Volt egyszer egy apuka és egy anyuka. Hat gyerekük volt. Az apuira mindig ivott és ezért az anyuka csak kevés ételt tudott adni a gyerekeknek. Az apuka pedig elvitte az egész pénzt és ezért az anyuka nem tudott a gyerekeknek enni adni. Egyszer azt mondta az anyuka a gyerekeknek: — Én nem főzök az apukának több ételt, mert minden pénzt eliszik és mi éhesek maradunk mindnyájan ... Majd keresek egy olyan apukát, aki nem issza el a keresetét. — Így is tett az anyuka. De az apuka tovább ivott. Az anyuka pedig azt mondta neki: — Én nem főzök neked többé, meid mindig iszol. Menjél el tőlünk, mert nem főzök neked sem ebédet, sem vacsorát. Én egy olyan apukát fogok a gyerekeknek keresni, aki nem iszik és annak fogok főzni.” SZOMORÚ TANMESE a még létező valóságról. A gyógypedagógusok sokat dolgoznak, hogy neveltjeik vidámabb történetekkel hozakodhassanak majd elő. Hogy még nem száradt fel minden könny a gyermekarcokon, nem rajtuk múlott. Nemcsak rajtuk. Bokor István Pádár András Sorsok az élei peremén
