Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

196(5. február 25. ^ntek NŐGRlD 3 Százmilliót, érő javaslat Új műszaki megoldás a Medve-aknai szénterület feltárására A gazdaságosság fokozása ma már mindenütt fontos kö­vetelmény, de a nógrádi szén­bányákban még ennél is több: létkérdés. Ezért különösen figyelemre méltó a nagybá- tonyi vezetők nemrég be­nyújtott javaslata, amely, ha megvalósul, igen nagy meg­takarítást eredményez. Mi­ről van szó? Szeptember 6 akna rekons­trukciója az úgynevezett Medve-aknai szénvagyon ki­aknázása érdekében történik. A szén két telepben fejlő­dött. ki ezen a részen kiterme­lésre alkalmas vastagságban és minőségben. A területet viszont vetők szabdalják, s ezek nehezítik a munkát. A tervek szerint a főfeltáró vá­gatot mozdony szállításra al­kalmassá építik ki. Az egyes mezők feltárása e fővonal­ról indított siklókkal és eresz­kékkel. Az eredeti rekonstrukciós feltárási terv, az eddig kiala­kult gyakorlatnak megfeielő- en azt írja elő, hogy mind­két telepben el kell készíteni a siklókat, ereszkéket. Sorrend­ben először a feltáró vágato­kat a halárig kellene hajtani, és csak utána kezdődhetne a szénvagyon lefejtése. Kocsis Lajos, a Szeptem­ber 6 akna vezetője. Szebényi Ferenc nagybátomyi főmér­nök. Bakos Péter műszaki osztályvezető és Tanyai Fe­renc igazgató az eredeti ter­vekkel szemben egy sokkal gazdaságosabbat dolgoztak ki. Javasolják, hogy az egyes mezők feltárását csak az al­só telepekben kihajtott eresz­kékkel. siklókkal és légvága­tokkal végezzék el. A feltá­rással együtt fejtsék le a fel­ső telepet, amelynek szenét úgynevezett gurítókkal, az alsó telep szállítási rendszeré­re eresztenék. A feltáró vága­tokat úgy telepítik, hogy azok később a fejtési vágatok sze­repét is betöltsék. A javaslat­ban szerepel még az is, hogy egy időben csak egy mezőben fejtsenek, ugyanakkor a má­sikat készítsék elő. Sok előnye van a nagybáto- nyi javaslatnak. Elhagyható a felső telep tervezett feltárá­sa, a mozdony szállításhoz csatlakozó rendezőkkel együtt, ami igen jelentős biztosító anyag, ezenkívül munka, te­hát bérmegtakarítást jelent. A nyitott vágatok hossza es a fenntartási igény is csök­ken, a szellőzi,etési viszonyok jobbalt lesznea. Az alsó telep feltárási Ide ie alatt a felső telepet telít­sen le tudják fejteni. fgy igen nagyfokú koncentrációi alakíthatnak ki. Ea.v mezőben csak egy végnélküli kötéipá Ivét kell üzemeltetni, ami amortizációs költség és kiszol­gáló személyzet megtakarítá­sát eredményezi. A nagyio­kú koncentráció hatására még a közvetlen felügyeletet is lehet csökkenteni. Igen lé nyeges dolog az is, hogy a javasolt módszerrel a terme­lő kapacitás legmagasabb szintjét jóval előbb elérhetik, mint a kettős feltárás esetén. Azt jelenti ez, hogy a be­ruházásra fordított pénz előbb realizálódik. Az ürescsille ellátás és egyéb szállítási akadályok miatt kieső időket is meg­szüntethetik a gurltók által, mert azok 156 tonna szén tá­rolására lesznek alkalmasak. A javaslatra kedvező szak- véleményt adott a Nógrádi Szénbányászati Tröszt terme­lési és üzemszervezési osztá­lya. Az előzetes kalkulációk szerint ez a műszaki megol­dás a korábbi tervhez képest tonnánként mintegy 13 fo­rint önköltség csökkentést eredményez. Igen jelentős ez. mert a szóbanforgó terület szénvagyonát tizenegy millió tonnára becsülik. Ha nem Is lehet az egészre viszonyítani, de már most is nyilvánvaló, hogy ez az új műszaki meg­oldás óriási jelentőségű, és a megtakarítás is megközelíti, vagy talán meg is haladja a százmillió forintot. B. J. A salgótarjáni sörfejtő üzem készül a szezonra Tavaly októberben helyez­nék üzembe az Országos Sör­ipari Vállalat salgótarjáni sftrfejtő üzemét. A korszerű, óránként háromezer palac­kot töltő automata berende­zéssel a kirendeltség Salgó­tarjánon és a járáson kívül ellátja a pásztói járás egy részét és a teljes szécsényi járást — a hagyományos hordós sörön kívül — palac­kozott sörrel. Az új üzem megnövekedett termelésére iellemző, hogy míg tavaly hatvanezer hektoliter sört szolgáltatott az italboltoknak, éttermeknek. vendéglőknek, az idén ez a mennyiség száz­ezer hektoliterre emelkedik. Ugyancsak jellemző, hogy korábban az összes sörmeny- nviség harmincnégy százalé­ka volt palackozott, az új u/.emben ez mintegy hatvan százalék. A kirendeltség már készül a sör Igazi szezonjára, a me­leg időjárás beköszöntével megnövekedett sörfogyasztás kielégítésére. Pár hete. hogy felszereltek tíz hűtőbatériát, amelvek a legnagyobb ká­nikula idején is biztosítják a raktár plusz 1—2 fokos hő­mérsékletét. Remélik, hogy legkésőbb március közepéig megéDül az a három, egyen­ként hatvan hektoliteres tar­tály is. amelybe közvetlenül v budapesti sörgyár ászok- plncéjéből szállítja naponta két tartálykocsi a friss ne­dűt. Számítva a sörfogyasz­tás emelkedésére, már a má­sodik negyedévben — az el­ső évnegyed tizenhatezres tervével szemben — huszon­négyezer hektoliter sört fej­tenek, palackoznak, illetve szállítanak hordóban a ven­déglátóiparnak. Tekintve, nogy a kirendeltség kicsi, de annál lelkiismeretesebb kol­lektívája eddigi feladatait is általában száznyolc-százliz százalékra teljesítette, a jó “őreilátás rajtuk nem mú­lik. Március közepétől pedig már két műszakban dolgoz­nak. Persze könnyelmű ígé­reteket nem tesznek: meg­történhet az idén is, hogy egyszer-egyszer kevesebb lesz a magyar sör, mint szeret­nénk. Az igények maximális kielégítésére sajnos nem tud­nak elegendő sört előállítani sörgyáraink. Ezért az idén is a hiányzó mennyiséget az NDK-ból és Csehszlovákiá­ból behozott sörrel pótol­juk. Város az Ipoly portján (9.) mit írna róla? Ön Megittam egy erős kávét a Dresszóban. ahol ugyan álta­lában sötét van, mert rossz a világítás, de néha beat-számo- kat is játszanak magnóról. A városi tanács épületének falá­ról lemásoltam az oda helye­zett tábla szövegét: Műemlék, 1890. eklektikus. „Na, ez nem sok. ezt eddig is láttam — mormogtam magamban. — In­kább innét nem messze, a nemrég elkészült Balassa ét­terem és falatozó „falára” ír­nák ki, hogy milyen stílusban „korszerűsítették”, mert azt viszont lehetetlen kitalálni Mindenesetre a város egyik legcsúnyább épülete, amely önmagában sem képvisel sem­miféle építészeb stílust, az utca épületeinek együttesébe pedig még kevésbé illik bele Pedig a belső tér valóban szé­pen kiképzett és modern. — Kérlek szépen, talán a jószándék mégis csak dicsé­retes — „vigasztalt” festő ba­rátom. aki nem balassagyar­mati. — Kérlek szénen! — mond­tam. Mit tehet mást a gyor­san váltakozó hétköznapok krónikása. — Kérem szépen, az ön krónikás társa ugyancsak bő­ségesen írt a múltról — fo­gadott öt perccel később tá­gas hivatali szobájában Lom­bos Márton városi tanácsel­nök. — Igen. És ez baj? — Azt nem mondtam, de a város arculata már meg­változott. Volt Horthy-fogadás. igaz. Nem is mondom, hogy eí kellene felejtenünk a múl­tat. még az efféle eseménye­ket sem, hiszen ezek is tanul­ságosak lehetnek a ma embe­re számára. De hol van az már! Pláne, ha a ma krónikáját akarják megírni. — És ha kis időre szerepet cserélnénk? — tréfáltam. — Ön mit írna a városról? — Nem rossz ötlet — mo­solygott Lombos Márton. — Ez esetben viszont ragaszko­dom ahhoz. hogy minden, amit mondok megjelenjen. — Természetesen. — Ha én írhatnék a város­ról krónikát. — jelentést, elő­terjesztést különben számta­lant írok, — én is összegyűj­tenék néhány „érdekességet” Főleg ellentmondásokat. Ma­gyarország 63 városa közül könyvolvasottság és könyvvá­sárlás tekintetében a nyolca­dik helyen állunk, megelőzzük a másik két legkisebb várost, Szentendrét és Kőszeget, a többiről nem is beszélve. Ez­zel szemben az italfogyasz­tásban szintén a nyolcadikak vagyunk. Ennyit inna egy kis­polgár? Vagy talán a régi szemlélet avulóban van? Az italszeretet annál inkább ért­hetetlen. mert fejlődő iDari üzemeinkben népszerű a szoci­alista brígadmozgalom, any- nyira, hogy a városi művelő­dési otthonban szocialista bri­gádok klubja is működik. A másik ellentmondás, hogy a város rajong a sokszor agyon- únt operettekért, ugyanakkor az országban a lakosságához viszonyítva itt van a leetöbo zenetanuló, s ez feltételezi a komoly zene iránti érdeklő­dést — Csak ellentmondásokról ima? — Távolról sem. Nagyon iz­galmas terveink vannak, kö­zeliek és távolabbiak egyaránt. Ebben az évben megindul a lakásépítés. 40 állami lakást átadunk. 156 építését meg­kezdjük. Az év végén 172 OTP-hitellel segített társasház építését is megkezdjük. To­vább bővítjük az Ifjúság-úti KISZ-lakótelepet. eddig 36 újabb lakásigénylő van Meg­rendeltük a Springa-dombi körzet részletes rendezési ter­vét, ezer házhelyet mérünk ki, Jól dolgozik a vetélytárs Az ér »eh vadkerti tsz-főkönyvelő beszámolója ipelske-sokoleei tapasztalatairól Régi versenytárs az érsek- vadkerti és az ipolyszaicálasi termelőszövetkezet. Kialakult szokás, hogy résztvesznek egymás zárszámadó közgyűlé­sén. Az érsekvadkertiek számvetésén korábban Itt járt a szlovákok küldöttsége, a vadkertiek csoportja vi­szont a napokban tért ház» az Ipoly másik oldaláról. Ez al­kalomból Sólyom Ferenc, az érsekvadkerti közös gazdasag főkönyvelője részletes beszá­molót küldött a testvér szö­vetkezet közgyűléséről, mun­kájáról. « Az Ipoly jobbpartján elte­rülő szlovák közös gazdaság csaknem 1390 hektáron gaz­dálkodik. A termelőszövetke­zei, éveken keresztül a bratis- lavai kerület legjobb gazda­sága volt, illetve a legjobbak közé tartozott. A tavalyi eredményeket Itt js befolyá­solták a kedvezőtlen időjárá­si körülmények és a rendkí­vüli árvízkárok. A gazdaság területéből 620 hektárt több hónapig viz borított. Ugyan­akkor nagy jégkár is érte a szövetkezetét. Emiatt összesen két és félmillió korona kár érte a termelőszövetkezeti gazdaságot, amiből csupán a jégkár egy részét, több mint egymillió koronát fizetett ki a biztosító. Gombos György szövetke­zeti elnök beszámolójában azonban örömmel jelentette ki, hogy a nagy károk ellene­re is sikerült úgy alakítani a gazdálkodást, hogy egy mun­kanormára 25 koronát fizet­hetnek a tagoknak. Ezt min­denekelőtt annak köszönhe­tik, hogy a lehető legtakaré­kosabban gazdálkodtok. Nagy szerepet játszott a jövedelem Ilyen alakulásában az is — amint azt Kindler József fő­könyvelő megjegyezte —, hogy a tavalyi évre csaknem egy negyedmillió koronát tar­talékoltok. Ebben a termelőszövetke­zetben — a hazai szokások­tól eltérően — Ismertették az idei terveket is a zárszáma­dó közgyűlésen. Az Ideinél nagyobb termésátlagokat ter­veznek az ipolyszakálasiak kalászosokból, kukoricából, cukorrépából. A kertészetből tervezett bevétel például az egész növénytermesztés be­vételének a felét teszi ki. Erő­teljesen fejlesztik a szarvas- marha állományt, valamint 6000 pujkát és 5000 libát hiz­lalnak. A zárszámadó közgyűlésért — amelyen résztvett Krajcsm Mihály, pozsonyi kon zulumé, valamint a lévai járási ve­zetők, — felszólalt Tóth Ist­ván, az érsekvadkerti test­vér szövetkezet elnöke is. El­ismerését fejezte lel az ered­ményekkel kapcsolatban, s elmondta, hogy Érsekva dk ér­tén jobb eredménnyel gazdál­kodtok tavaly. Hangiúiy ózta: a két termelőszövetkezet tag­ságának barátságát a jövóbeu még szorosabbra kivin ja tűz­ni. S. F. Együtt a régiekkel A város határában csende­sen húzódik meg a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepe. Nincsenek emeletes épületei, hatalmas gyárké­ményei. A munkatermek is inkább csak nagyobb szo­ba benyomását keltik. Asszo­nyok, lányok üzemének is­merik, helybeliek és a kör­nyező községekből bejárók dolgoznak az üzemben. Ami írásra késztet, az a következő: január elsejével 80 új dolgozó lépett munká­ba. Három hónapra szer­ződtek. Vajon ki, milyen vággyal, elképzeléssel jött, hogyan alakul a sorsuk? Ijedt, izgatott voltam, ami­kor figyelték a kezemet. Drukkoltam, vajon jól csiná­lom-e, meg tudok-e birkózni a rámbízott feladatokkal? — emlékszik vissza az első órák­ra Varsik Piroska hugyagi kislány. Annyira igyekezett, hogy a kezét is összeégette. Szorgalmában azonban más is közrejátszott: a vezetők fi­gyelmessége, kedvessége és segítőkészsége. — Pedig féltem, megrónak majd, ha valami nem sike­rül elsőre. Épp az ellenke­zőjét tapasztaltam — csillan fel a szeme... Sírtam ami­kor tavaly letelt a három hó­nap és a szerződést nem hosszabbították meg. Annyi­ra megszerettem a gyárat, a munkatársakat, tanítómeste­reimet, tetszett az itteni munka. Elhatároztam: ha kell várok, de nem megyek más­hová dolgozni. Hívtak a kö­tődébe és a vasúthoz. Be­vallom: nem szeretek varrni. A porcelángyár volt az első munkahelyem, ragaszkodom hozzá. Szeretnék végleg itt maradni... Fekete Mária tavaly érett­ségizett. Ez a második mun­kahelye. Előző vállalatánál szülési szabadságon levő anyát helyettesített. Az üzem­ben veszteségmérő gépen dol­gozik. A kezdésnél mindjárt éj­szakai műszakba került Ez szokatlan volt számára. Sokat küszködött az álmossággal. Hogy a kritikus időket át­vészelje, kávét ivott. Most azt mondja, ha éjszakás, egy óra után gyorsabban telik az idő. Később így indokolja ide­jövetelét: „ez volt az utolsó lehetőségem. Mezőgazdasági technikumot végeztem, de a balassagyarmati járásban nem tudtok állást biztosítani a szé- csényibe pedig nem mentem, így esett a választásom erre az üzemre. Nem akarok ván­dorolni. Azt azonban el kell mondanom: ha a szakmámban nekem is megfelelő alkalom kínálkozik elmegyek.” Varga Gizella is érettsíai után került az üzembe. Óvó­nőképzőbe jelentkezett, de nem vették föl. Irodába akart menni, az sem sikerült. Az­után jött ide. Az első napok nehézségeit ugyanúgy magya­rázza mint Fekete Mária, de még hozzáfűzi: „kezdetben furcsáltam ezt a munkát, olyan érzésem volt, hogy legjobb lenne itthagyni az üzemet. Aztán mégis úgy ha­tároztam, hogy maradok ... ” Bajári Pálné öt és fél érig dolgozott a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál, onnan került a Porcelángyárba. Gyorsan megbarátkozott új munkahelyével, amelyre ré­gebb óta pályázott. Elhatáro­zásában szociális körülményei is közrejátszottak. Meg aztán az. hogy ez a munkahely me­legebb, a munka is könnyebb mint a régi volt és jobbak a körülmények. Négy nap után könnyűszerrel teljesítet­te a normát. Tudja, hogy há­rom hónap múlva lejár a szerződése, mégis bizakodik: — „biztos lesz majd meg­rendelés és nem kell elmen­nem, olyan jó itt” — mond­ta komoly meggyőződéssel. A vágyak, a szándékok, az elképzelések, igen >'áltozato- sak. Egy dologban azonban mindenki egyformán véleke­dik: a telep vezetői és a ré­gi munkásgárda kedves, segí­tőkész. S ez olyan erő, amely a legyőzhetetlennek látszó akadályokon is átsegíti az embereket. Venesz Károly nemsokára igényelhetik, akik saját erőből kívánnak építkez­ni. — Kérem, ez nem krónika, hanem statisztika. — Bocsánat, azt viszont, re­mélem, elismeri krónikának, hogy a városban 1800 épület­ből 600 vályogfalú, és szinte naponta összedűl két-három ház, elmossa az Ipoly vize. — Szabályozni nem lehet? — Szerepel a városrendezési terveinkben. De előbb még néhány szót az iparról, ide­genforgalomról. A harmadik ötéves tervben megépül a bu­dapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepének új gyáregysége, új telephelyre költözik a Fémipari Vállalat, s még két-három üzemmel folynak tárgyalások balassa­gyarmati telephelyeik bővíté­séről. Ezzel Balassagyarmat és környéke lakosságának foglal­koztatási gondja nagyjából megoldódik. A szocialista vá­rospolitika kialakításánál az ipartelepítésen kívül mindin­kább figyelembe vesszük a növekvő tranzit (átmenő) ide­genforgalmat. Balassagyarmat a csehszlovák—magyar hatá­ron fekszik, határátkelőhellyel rendelkezik. Tavaly körülbelül 22 ezer gépjármű, majdnem 200 ezer ember lépte át a ha­tárt. Igen fontos, hogy jó há­zigazdák legyünk. Mi szüksé­ges ehhez? A főútvonalon bő­vítjük és korszerűsítjük a ke­reskedelmi hálózatunkat. Erre a tevékenységünkre már a Belkereskedelmi Minisztérium is felfigyelt. Júliusban, vagy augusztusban a belkereskedel­mi miniszter Balassagyarma­ton rendezi meg a kereskedel­mi osztályvezetők országos konferenciáját. Camping-et nyitunk, korszerűsítjük az Ipoly-szállót, IBUSZ-kirendelt- séget létesítünk, idegenforgal­mi megbízottat kérünk, gon­dot fordítunk a határállomás fejlesztésére, ahonnan nemso­kára automata telefonon hív­hatják a vendégek a város hat taxija közül valamelyiket. Sajnos, a taxi-állomány el­avult. Lombos Márton tanácselnök valóban pontos krónikásnak hizonyult. Vízhálózat bővítés, parkosítás, Ipoly-szabályozás, s még mi-mindenről lehetne beszélni, ha a tervek kerülnek szóba. Pezseg a 13 ezer lako­sú városka az Ipoly partján, amely lassan alámossa vályog­falú házalt, elviszi-hordia a múltat. Nemcsak a vályogot, a keserű emlékeket, a viszá­lyokat, a ferde nézeteket, visz- szahúzó lételeket. A régi házak helyett újak épülnek, a város Deremére Ipar telepszik, húsz év múlva hat nyomsávos út fut keresz­tül a városon, amelynek 30 ezer lakója lesz. Mit írna Lombos Márton ta­nácselnök az Ipoly menti vá­rosról szóló krónika végére? — Azt Írnám; célunk, hogy Balassagyarmat méltó helyet foglaljon el a múlt dicső mun­kásmozgalmi hagyományaival, s a jelen nagyszerű eredmé­nyeivel büszkélkedő Salgótar­ján mellett. Nem, mint rivá­lis-. hanem, mint testvér vá­ros. — Vége — Tóth Elemer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom