Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-25 / 47. szám
4 NÖGR 4U T966. február 25. néntek Farsang az iskolában Már a nyárra gondoltak a salgótarjáni Május 1. úti iskola Szülői Munkaközösség ének tagjai, amikor az elmúlt hét vasárnapján vidám farsangi estet rendeztek gyermekeik számára. A far sangi est tiszta bevételét, — mintegy 3 ezer forintot az úttörők nyári táborozására tartalékolják. A legsikerültebb jelmezek. A kislányok és fiúk maguk készítette jelmezben vonultak fel a farsangi esten (Koppány György felvétele) Valóban messze van? — Mit érdekel engem, mi van Vietnamban? Én éljek jól, a többi mellékes. Jól is él. A tv előtt ülve söröz- get, miközben a képernyőn 1914 katonái vonulnak. Cigányzene és fehérruhás honleányok. Később futóárok, bomba és halotti zene. Megunja és lekapcsolja a készüléket. — Mi közöm hozzá? 0 Salgótarján felé közeleg a gyorsvonat. Este van, a fülkében három ember beszélget. — A fiam disznótorba ment. Többé nem is láttám. Az őszhajú néni sir és nem tudni miért. Pedig könnyű kitalálni. 1956. decemberében 22 éves legényfia itthagyta őket. Az első levelet hónapok múlva irta Ausztráliából. Esztergályos egy gyárban. Később családot alapított. Két kisfia van. de ők magyarul már nem tudnak. Apjuk is ausztrál állampolgár lett. Vagyis volt. — Táviratozott a menyem, akit nem is ismerek. Agyonlőtték az egyetlen fiamat. Kendőjébe temetkezve sir. Az idős asszony Salgótarjánban száll le. A fiát Dél-Vietnamban lőtték agyon egy partizán rajtaütés alkalmával. Mint az Amerika- b arát ausztrál hadsereg katonáját. Tényleg olyan messze van Vietnam? (rozgonyi) Nagyobb hatáskor a tanácsoknak Huszonkét községi vb munkája szünetei Hatszáz mázsa ! éticsiga Nógrád megye jelentős mennyiségű éticsigát küld külföldi megrendelésre. A megye földművesszövetkeze, tei tavalyi tervüket éticsigából 305 százalékra teljesítették. A felvásárlási eredmények alapján a következő sorrend alakult ki: Szécsény, Rétság, Karancslapujtő, Balassagyarmat, Salgótarján, Pásztó, Mohora, Szirák. A MÉSZÖV a következő felvásárlókat külön dicséretben részesítette: Mészáros Istvánné. Magyargéc. Oláh Je- nőné, Endrefalva, Balázs István, Rimóc. Skribik Ferenc- né. Szendehely, Radics Fe- rencné, Rétság, Oláh Bertalan Balassagyarmat, Kiszely János, Nagylóc, és dr. Natkó Gyula, Karancsberény. Az idén ismét nagy a földművesszövetkezetek terve: hatszáz mázsa éticsiga felvásárlására készültek fel. Ez igen / Fagyasztott baromfit vásároltunk a napokban a salgótarjáni Csemegében. Az eladó a csirke áraként 51 néhány forintot jegyzett a blokkra. Az árukiadóban egy kellemes modorú fiatalember — mivel az ellenőrzés kötelező — rátette a baromfit a mérlegre. — Elnézést kérek. — úgymond, — tévedés történt... Gondoltuk, rá kell fizetnünk egy keveset. Kormányrendelet szabályozza, hogy azokban a községekben, amelyekben a tanácstagok száma nem haladja meg a tizenötöt, a végrehajtó bizottságok munkáját átmenetileg szüneteltetik. A legutóbbi tanácsüléseken az érintett községek megtárgyalták a rendelkezést. Havasi Jánostól, a megyei tanács végrehajtó bizottságának szervezési és gazdasági osztályvezetőjétől kértünk felvilágosítást az intézkedésről. — Mi a célja a kormány- rendeletnek? — A megyében 22 olyan község van, ahol a lakosság létszáma miatt tizenöt tagú tanácsot, öttagú végrehajtó bizottságot választottak, amely a rendelkezések értelmében kéthetenként tartotta üléseit. Az üléseik formálisak voltak. A kéthetenkénti ülést csupán azért tartották meg, mert a törvény értelmében kötelező volt. — A lakosság mindennapi ügyeit az elnök és titkár, valamint az adóügyi csoportok intézik. Elenyésző az olyan ügyek száma, amelyek a vb hatáskörébe tartoznak. Arra is törvény van, hogy a tanácsülés elé kerülő beszámolókat előzőleg a végrehajtó bizottság tárgyalja meg. A tanácstagok egyharmada két Ízben is kénytelen volt elolvasni az előterjesztést. Részvétlenség volt a tanácsülésen. — A kormányrendelet leg főbb célkitűzése az volt, hogy megszüntesse a formalitást, nagyobb legyen a testület felelőssége, szorosabb a kapcsolata a lakossággal, az ügyeket bürokrácia mentesen intézzék. nagyobb legyen a tanácsok hatásköre. A vb-k ki- kapcsolódásával most már minden feladat a tanácsokra hárul. — Az érintett községekben hogyan fogadták az intézkedést? — Tanácsülésekről szerzett tapasztalataink szerint főként a vb tagjai értenek egyet a rendelkezéssel. Már régen érezték, hogy a formalitás gátolja munkájukat. Akadályozta a tanácstagokat a község fejlődését aktívan támogató tevékenységükben. Elégedettségüket fejezték ki, hogy a vb-k hatáskörét a tanács veszi át. A tagságnak alkalma nyílik arra, hogy a közösség problémáit sokrétűbben megismerje. — A jövőben hogyan intézik azokat az ügyeket, amelyeket eddig a vb intézett? — A kormányrendelet előírja, hogy az érintett községekben a vb hatáskörét a tanács vegye át. Azok az ügyek, amelyekben korábban az elnök, vagy a titkár volt érdekelt. szintén a tanács hatáskörébe kerültek. Másodfokú hatóság a járási tanács végrehajtó bizottsága lesz. Ez azt jelenti, hogy ha valaki kifogásolja a községi tanács intézkedését, jogorvoslást kereshet a járásnál. A kormányrendelet kötelességévé is teszi a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak, hogy félévenként, tanácsülés előtt beszámoljanak ilyen irányú tevékenységükről. B. Gy. Kis tolvajok — garázdák Tallózás ©jry v\ szaliálisértései között — . - .A kollégám akaratlanul többet számolt — folytatta. — Máris szólok a pénztárnak, hogy öt forint húszat fizessen vissza. A korrekt fiatal kereske dót Bodó Lászlónak hívják Szívesen vásárolunk ott, aho! ő, s a hozzá hasonlók dolgoznak. — 70lt — Kiváló baromfitenyésztő Az egyik legszorgalmasabb baromfitenyésztő Cserhát- szentivánban Murányi Mik- lósné. A múlt évben két és fél mázsa baromfit és 2100 tojást adott át a felvásárlóknak. A község baromfi ér- | tékesítési tervének felét Murányi Miklósné teljesítette. Murányiné az idén is benevezett a baromfi- és tojás értékesítési versenybe Gondosan neveli jószágait, hogy most is tisztes helyen végezzen a vetélkedésben. Az elmúlt évben 976 feljelentés érkezett a salgótarjáni járás szabálysértési előadójához. Évente statisztikákkal összehasonlítva 222-vel több szabálysértési ügyben kellett eljárni, mint 1964-ben. Leggyakrabban a társadalmi tulajdont károsították meg (258 esetben.) A termelőszövetkezeti tulajdon elherdáló!, megkárosítói ellen is számos esetben kellett a 100-tól 1000 forintig terjedő pénzbüntetést alkalmazni. A vendéglátó egységeket is többször megkárosították. Az italbolti duhajkodásoknak maradandó nyomai a berendezés ösz- szetörése, ablakbeverés, pohárzúzások. önkiszolgáló boltokból 14 esetben lop'iak. Legtöbb esetben (6) Nagybátonyban, valamint Kisterenyén, Somoskőújfalun és Mátranovákon. Persze a vásárlók megkárosítása is előfordult. Főleg az italboltokban. A kereskedelmi- és népi ellenőrök „szűkmarkúság” miatt 24 feljelentést te*ttek kiszolgálók, üzletvezetők ellen. 16 esetben jártak el házalók ellen, akik kihasználva a könnyebb határátlépési lehetőségeket és iparcikkeink viszonylagosan magasabb árát, csehszlovák árukkal kereskedtek. Mátra- verebélyen fordult elő a legtöbb ilyen eset. Az idei évben is már ötször indítottak a községben szabálysértési eljárást jogosulatlan kereskedés címén. Ipari szabálysértések kategóriájába a jogtalan iparűzések sorolhatók. Jogtalan fuvarozás miatt Kisterenyén 12 lakost bírságoltak meg tavaly. Mátramind- szenten egy kőműves olyan munkát végzett, amire nincs szakképesítése. Ugyanitt egy másik kőműves több alkalmazotttat foglalkoztatott a megengedettnél. Az eddig említett szabálysértések száma növekvő tendenciát mu'tat az előző évihez képest. örvendetes, hogy a járásban tejhamisítás miatt senki ellen nem kellett eljárást indítani. Más jellegű élelmiszerhamisítás sem fordult elő. Csökkend a tiltott mezei legeltetések száma is. 1964- ben 100. a múlt évben csak 40 ilyen jellegű szabálysértés fordult elő. A szabálysértési eljárások községenként! megoszlása a következő képet mutatja: Karancslapujtő: 86 ügy, főleg erdei falopás; Nagybárkány, 85 eljárás, de ebből 74 a kötelező pocokirtás elmulasztása miatt; Karancskeszi 82 eset, 67 pocokírtási hanyagság miatt; Kisterenye 73 szabálysértés, minden kategóriából; Nagybátony 63 feljelentés, zöme erdei falopás. A legkevesebb szabálysértési eljárást Somoskőn folytatták le, számszerűit egyet. Nemtiben három. Kishar- tyánban és Mátraszelén héthét eset fordult elő. A feljelentettek 15 százaléka fellebbezett. 312 esetben megszüntették az eljárást, 42 alkalommal pedig az ügyészségnek adták át az ügyet, bűncselekmény alapos gyanúja miatt. — R — OROSZ MIHÄI/T: A PLATERO MŰVELET (8.) — Hát... mit tudom én... — Ön azt kiáltotta Faragónak, hogy „megfojtalak, te gazember”. — Mert pofon vágott. Ha százados elvtársat pofonvágnák, nem tudom, hogy mit... Pikó erélyesen közbevágott. — Ne szem telenked jen! Arra válaszoljon, amit kérdeztem! Ígérte, vagy nem ígérte, hogy megfojtja? — Mondtam. — Tehát beismeri, hogy feldúlt állapotában megfenyegette az áldozatot? — Igen. — Hol állt ön, amikor a fényképet készítették? — Faragó mögött... Lábas idegesen próbált rájönni a kérdés rejtett értelmére. ,,— Miért érdekes az, hogy hol áltam? Mi következik ebből?” — de a gondolatra nem tudott válaszolni. — Mi volt a kép témája. Csend lett. A nyomozók feszülten figyelték a készülő választ. Lábas keze megremegett. — Nem tudom. Nem néztem a képet... — dadogta. Lábas arca kipirult. Már nem tudott uralkodni magán. Idegesen meg-megrándult, térdei erőtlenül remegtek. — Mikor határozta el, hogy megöli Faragót? — kérdezte látszólag közömbösen a tiszt. A katona együgyű tekintettel bámult maga elé. — ... A KISZ-klubban ... — suttogta alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre megfontolt szándékkal a vadásztőrével megölte Faragó honvédet?! — Nem! Nem igaz! — bódult fel Lábas, és felugrott a székről — .. .csak azt akartam mondani... én csak azt mondtam __ hogy .. . hiába h angja elcsuklott, felzokogott. — Kérem szedje össze magát! — utasította a tiszt. — Én nem az ön hangulatára, hanem a tényekre, az őszinte szavaira vagyok kíváncsi. Elismeri, hogy a tőr. amely- lyel a gyilkosságot elkövették, az ön tulajdona? — Igen ... az enyém... — Hol tartotta? — A szekrényemben, a ci- pőkefók mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hozta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom ... senki... ez rettenetes! — roskadt magába Lábas. Pikó a laboránshoz fordult. — Készítse el az ujjlenyomatokat! Lábas felzokogott. — De hiszen a tőrt én fogtam meg utoljára... én marha. — Mond valamit — jegyezte meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, még bőségesen lesz alkalma elmondani. Lábas kitántorgott az irodából. Pikó rendelkezett. — Hívják be azt a tökkel- ütöttet. Kíváncsi vagyok rá. Nagy András széles vigyor- ral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon, és ez még a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komo- rodott. — Tudja-e, miért hívattuk? — mutatott rá ujjal a százados. — Hát... persze, hogy tudom — vágta rá nagy szüneteket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szives meg is mondani — udvariaskodott a tiszt. — Hát... hogy kipurcsintották... a Faragót... — Andris megint elvigyorodott. Az arcizmokat visszaparancsolt mosoly remegtette. — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozótiszt. Andris szaporán pislogott. Kicsit késett a válasszal, látni lehetett, hogy erősen meggondolja azt. — Hát... kipurcsintották... vagy kinyiffant... Nem mindegy az? ... Jól tették. Nyekk, bele a kést... az anyja istenit — lelkesedett senkitől sem zavartatva magát. A mondat egy része túlságosan értelmesnek hatott. — Nagy elvtárs, maga hülye — szögezte le határozottan Pikó. A többiek csak néztek. Andris elkomolyodott. — Nem vagyok én hülye ... — mondta nagyon halkan, és megdöbbenve, tátott szájjal bámult maga elé. A tiszt hirtelen elhatározta, hogy elmegy a végletekig. — Lehet, hogy nem hülye, viszont rettenetesen csúnya Ronda! — vetette oda gorombán. A katona a csizmáját nézte. — Nem vagyok én csúnya... — motyogta. — Akkor meg gyenge Nyápic! — folytatta kérlelhetetlenül Pikó. — Nem vagyok nyápic — tagadta a fiú, és ellenségesen végigmérte a tisztet. — Nem? — ismételte a kérdést a tiszt. Andris agyában reménysugár csillant. — Nem! — vágta rá, és újra vigyorgott. — Viszont ügyefogyott, piszkos, hanyag, felelőtlen — érvelt tovább a nyomozó. — Nem vagyak ügyefo- gyott — makogta ismét bizonytalanul Nagy András. Pikó most az asztallapra tenyereit és ferdén nézett a katonára, hatáskeltő szünet után újabb jelzőt szögezett neki. — Akkor pedig tehetséges! — Nem vagyok tehetséges, vagy mi... — védekezett egyre jobban elszomorodva Nagy nonvéd. Mindketten gondolataikba mélyedtek, valaki halkan felnevetett. — Mit tud elmondani a gyilkosságról? — kérdezte újra természetes hangon Pikó. — Nem vagyok én csúnya — pislogott mogorván a fiú. Mélyen sértve érezte magát El sem jutott agyáig a százados kérdése. Megfordult és ott hagyta a nyomozókat, mögötte nyitva maradt az ajtó. Nem szólították vissza. A nyomozók kérdőn tekintettek vezetőjükre. Pikó a homlokát dörzsölte. — Becsukathatnám azt a kiegészítő parancsnokot, aki ennek behívót küldött. — Hátha csak megjátssza magát? — vetette ellene valaki. A százados hosszan nézett a közbeszólóra. — Barátom, akkor ez már rég Kossuth díjas színész lenne. Ezt nem lehet így megjátszani. Ilyen színész kettő, ha van a világon. — Akkor miért szekírozta annyira? — kérdezte a hadnagy. — Gyerünk azzal a Valterrel! — mondta türelmetlenül Pikó és a karórájára pillantott. (Folytatjuk)
