Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

8

NOOR AD

ronfí. február 50. vasárnap.

Wirth La jos

Halk jajdulás

A

z eső cseppjei gyors egymásutánban futnak végig a nagy táblaüvegen: a táj ködbe vész. A félhomályos szobában fel-felvlllan a cigaretta fénye. Egy-egy mély szívás után csillogóvá teszi a köves gyűrűt a férfi új- ján.

— Hogy kezdjem? Mit mondjak? De szeretnék egy órával idősebb lenni! — kergetik egymást a gondolatok a férfi agyában. Tekintete az ablakról az asztalra téved, szíve hevesebben ver, és úgy érzi, alig kap levegőt. Virág. Szép csokor, frissen vágott szegfű. Huszonöt szál. Gyönyörűek. De nem Itt. Nem ebben a szobában, s nem ebben a fásult, fájdalmas légkörben. Alatta csomag, szalaggal átkötve.

A cigaretta csonkig égett, már nem is parázslik, de

még mindig szívja.

Az asszony a kályha mellett 01, háttal az ablaknak, könyv van a kezében. Ügy tesz, mintha olvasna. Időnként fordít egy lapot. Néha egyszerre kettőt, oly mindegy. Szeretne hátranézni, de nem mer. Rossz szögben ül, pillantást nem vethet az ablakra, s a férfira sem, mert ahhoz meg kellene fordulnia. Mozdulni meg nem akar. Várja, hogy végigégjen a cigaretta, mér nem sokáig tarthat — gondolja. A könyvről a könyvespolcra kalandozik a tekintete. Rengeteg könyv rendetlen sorokban. A legfelső polcon porcelán nippek sorakoznak katonásan.

A férfi az asztalhoz lép. Szólásra nyitja a száját, de az utolsó pillanatban nyel egyet. Űjabb cigarettára gyújt A gyufa sercen, a cigaretta égni kezd. Talán így könnyebb lesz, gondolja. Lassan odamegy az asszonyhoz, s vállára teszi a kezét. Az megrezzen, és csendesen mondja: — Ügy hallgatunk, mintha legalábbis fizetnének érte bennünket.

— Igen. Pedig biztosan van mondanivalónk egymásnak — feleli a férfi erőszakolt nyugalommal. — Vagy nincs?

— Van — mondja az asszony. — Hisz eddig is volt, s éppen most ne volna, a házassági évfordulónkon?

— Házassági évforduló... A hetedik — mondja inkább magának, mint a feleségének.

A férfi sétál a szobában. Hol a televízó, a rádió gombjait piszkálja, hol a függönyt húzza széjjel, és bámulja a ködös tájat. Beletúr hosszú, hullámos hajába, és lépteit sza- porázza. Majd megáll. Egyik könyökével a televízió tetejére, a másikkal a könyvállványra támaszkodik.

Lassú, mély lélegzetet vesz, s beszélni kezd. Nehezen rakja egymás mellé a szavakat. Pedig magában már százszor, ezerszer is elismételte, hogy mit fog mondani. Évek óta készül erre a pillanatra. Voltaképpen maga sem tudja, mit mond. Szemét lehunyja, így könyebben megy a beszéd. Szava olyan furcsán hangzik, mintha nem is a sajátja volna. Idegen a kiejtés, idegen a hangsúly.

— Olyanról vallók, amiről eddig nem beszéltünk... — Az asszony tágra nyílt szemmel figyel. Halántéka lüktet. Már régóta várt valamit, valami retteneteset, de nem most, a házassági évfordulón.

A férfi monoton hangon beszél.

—... Ne haragudj, én téged mindig becsültelek, de soha nem szerettelek. S ezt érezned kellett. Hét év óta egymás mellett, de egy percig sem voltunk együtt. Szenvedtünk, vergődtünk mindketten. Mondd, érdemes? Ha jön a születésnap, hozzuk az ajándékot. Ha névnap van, hozzuk az ajándékot, ha közeledik a karácsony, vásároljuk az ajándékot, pár éve nem teszünk egyebet, mint hónunk alatt cipeljük az ajándékot. És azt gondoljuk, nagyon jók vagyunk egymáshoz. Így utáltam meg a virágot és a szalaggal átkötött dobozokat. Irtózom, ha ilyet látok. Pedig valamikor nagyon szerettem mindkettőt.

— De én szeretlek! — jajdul fel az asszony. — Szerettelek régen és szeretlek most is. Ne beszélj az én nevemben, te csak a te érzéseidről nyilatkozz. Ne használd a többes számot... Volna szíved itthagyni, amikor mindenünk megvan? Ragyogóan berendezett lakás, autó és minden, ami egy jó házassághoz kell.

— Minden? — Inkább önmagától kérdi. — Tudom, neked ez mindent jelent. Én azonban nem szeretlek, értsd meg, és hiába mondod, te sem engem. Eddig olyan jól megvoltunk, és kényelmesnek találod ezt a helyzetet. Van mindenünk, polgári kényelem, és ezt nem akarod feladni.

— Ne, ne folytasd — ugrik fel az asszony —, nem tudom hallgatni tovább. Idegileg máris beteg vagyok, s mi lesz velem, ha itthagysz? Mihez kezdjek egyedül? S mi lesz ezzel a sok mindennel, amit közösen szereztünk? Hét éven át kuporgattuk, most eresszünk mindent a szélnek? Nem! Ezt nem teheted. Becsületből is ki kell tartanod mellettem. Tönkreteszei teljesen — elcsukló hangon visszaroskad a székre.

— Csak őszinte vagyok hozzád, igazából akkor tennélek tönkre, ha tovább hazudnék, ha továbbra is képmutató lennék. S ekkor nemcsak téged, hanem magamat is tönkretenném. S téged ez megnyugtatna, ha mindketten tovább szenvednénk? Hazudtunk egymásnak. Néha nem mertünk egymás szemébe nézni, de azért csak maradtunk együtt, mert így kényelmesebb volt.

— Mi szólnak az emberek? — Az asszony feleletet sem várva tovább folytatja! — Vállalod, hogy mindenki rólunk beszél? Neked az jó lesz, ha ferde szemmel néznek ránk?

— Azért, mert elválunk? — néz a férfi az asszonyra kérdően. — Kinek mi köze hozzá, hogy mi mit teszünk? Ez csupán ránk tartozik. Engem nem érdekel, hogy ki mit mond. Az én sorsomat elsősorban én irányítom, és nem mások.

A

z asszony zokog. Könnyei folynak, már nem is törli le őket. A férfi síró embereket sohasem szeretett látni. A könnyek mindig a szívéig hatoltak. Nem folytatja tovább. Az asztalról fölveszi a csomagot, s szó nélkül adja az asszonynak. Az nézi, forgatja, aztán feloldja a szalagot, és lassan bontogatni kezdi a selyempapirost.

A férfi ismét cigarettára gyújt. És minden kezdődik élőiről.

m

Baláss Sándor

gyufaskatulyával akar leke- nyerezni — gondolta dühösen és az üres gyufás dobozt kihajította az ablakon. Csattanva hullott le a járdára, egy lámpa alá.

Miska bácsinak erre volt az útja. Meglátta a gyufáskatu- — Ügy lesz kérem — mond- lyát, felvette. Nézte, hogy ép, ta a festő, bár tudta, hogy egészséges-e, mert csak akkor - Cigaretta tetszik?-kér- "T eí5£La használhatja. Karcolt az oldaJCúrfú ri/a Löm

Miska bácsi valamikor tra- fikos volt a nagy-kávéházban.

Igaz, annak idején még nem bácsinak szólították, hanem csak Miskának, de már akkor kitanulta ezt a mesterséget A felszabadulás után sokáig ci- pőpucolással foglalkozott, de, hogy újra megnyíltak a kávéházak, elővette a régi barna - ^gareua.iíbojh - aer- rek> fejből szépet má.

rekeszes ladikajat es jelentke- dezte fiatalembertől, aki 20inj

zett trafikosnak. Jövedelme a messziről integetett neki. __ Magáé ez a gyufa7 __

f

elülfizetésből került ki, va- — Köszönöm, az van, ha- kérdezte indulás előtt az

gyis amit a vendég a rendes nem a gyufámat otthon hagy- igazgató.

la. Ezt ma este nem töltheti

meg...

Jánossy Ferenc rajza

KEMÉNY ERZSÉBET

MÉG MINDIG

Átszűrve évek egymásra tapadó rétegein,

mint víz szűrődik át az agyagon

oly tisztává, hogy kristálytömbjének

a mélyből felragyogó talapzatában

magasságát méri az ég;

úgy lobogsz te át a keserű magány

másodpercein,

a szomorúságokon és a vágyakon,

az álmok múltba süllyesztő ködén,

köznapok történésein,

más férfiak, mozdulatain,

rád hasonlító arcokon,

szemek barnáján, kékjén,

idegen tekintetekbe ütköző mosolyomon,

ki nem mondott szavaim mögül,

testem anyagának labirintjain;

úgy lobogsz te át

annyi év fulladt távolán,

oly éles, kiáltó fénnyé szűrődve,

hogy ki kell nyitnom a szememet,

mert belső érzékeimet megvakitaná

a bizonyosság,

hogy még mindig szeretsz és oly sok tovatűnő perc kevés volt ahhoz, hogy feledni tudj.

trafik-áron felül fizet. Aki erre sajnálja, az vegyen az utcán, a boltban, pavilonban és ne kívánja, hogy odahozzák neki és eléje tegyék.

— Adja nekem.

ugyanis a disznó

Kicsiny, apró ember. Sohasem volt óriás, de hogy megöregedett, még kisebb lett.

Csak az élénk szemei maradtak olyanok, mint régen, no _ _ _______

m

eg a lúdtalpak, amiket ide- hizlalás! szerződést”, jekorán beszerzett és amik jem szőt fogadsz, végig hűségesen kiszolgálták.

tam.

A fiatalember „kigubazott” ~ Parancsoljon, ötven fillért, azián rágyújtott. Sae”

A mellette ulo lány a gyű- nincs meg nekl... faskatulyat forgatta. Másnap reggel az igazgató,- Nézd csak, milyen muns a titkárnője behozta a

mutatta a fiúnak a címkét, reggeli postát, így szólt:

— Micsoda?

— Ez a jól táplált disznó és a felirat; „Kössön sertés- ReméA környéken Miska bácsit, mert csendes, udvarias ember volt és nagy

buzgalommal látta el hivata- lát. Mint egy madár rmndig Fizettek”' mentek. A gyufát forgatta a fejet jobbra-balra , fplpit„tték az asztalon és repült, ahová hívták, már ott íeIejtettek az a52«11011- amennyire az említett lúdtalpak engedték.

— Nézze Vera, mit hoztam magának — és odaadta neki a gyufát

— Köszönöm szépen — vet,. , te kezébe Vera. — Ebből

. ^f._®i_eSen’ “e ugyan van már a gyűjteményemben, de jó lesz „csen- cselni”.

— Az már a maga dolga, akit gg most küldje be Jolit,

diktálni szeretnék.

Vera szólt a szép fekete gépíró-lánynak, de egész nap ette a méreg miatta. Miért, ő nem jó a diktáláshoz? Eddig jó volt, most meg egy- Nem sokkal ezután a szom- szerre nem? Talán egy szép széd asztaltól átnyúlt egy kéz napon majd áthelyezik őt a

kedvelték saÍnos. nincs disznóm. KeaveiteK _ Sertégr61 van szó _ vá_

gott közbe nevetve a lány.

— Pardon, sertésem,

3

Rendesen este tízkor érkezett haza, de addig nem fe- _________________

k

üdt le, míg mindent a gyufát magához vette. A titkárságból a könyvelőségbe?

Készí— kéz tulajdonosa egy nagyhajú, Azért kérdezte hát a múltkor: ParJn. dülledt szemű piktor volt. ugye Vera, magának van ok- már csokorra kötött pettyes nyak- levele könyvelésből?... Igen, kendőt és kis fekete szakállt erről van szó és nincs messze viselt. Most a gyufa kedvéért az idő, hogy Joli ül be az ő rágyújtott kurtaszárú plpájá- helyére.

ra és várt. Egy igazgatót, aki Még este lefekvés után is meg akarja festetni a portréját ezen rágódott. Nem tudott elmásnapra elő nem tett. öreg élete aki takarítani járt, többnyire aludt, míg ő ágy ba került. Mert lassú, babra- munka ám mindent szépen a helyére rakni, szivart, cigarettát a maga rekeszébe. De ne. . , , 1 4.4. —-----j tz.cn taguuuit. nciu i/uuutt cr

k

i az tan masnap nem kellett meglepetésül a családja szá- aludni. Cigarettára gyújtott

keresgélni, hogy mi hol van, rögtön adta, amit kértek.

Persze gyufát is árult, de ezzel külön manipulált. Tíz skatulyából csinált tizenegyet.

mára. Négyre Ígérte, már öt sötétben.

óra és nem jön Biztosan _ Mit csinálsz fiam? _ meggondolta. Pedig nagyon j^rdi tőle az anyja fáradt kellene az a pénz. hangja a szomszéd szobából.

Keserű lett szájában a fust ' , ,

Úgy "gondolta, hogy ezzel nem és csak akkor édesedett meg, olvLn^het vkén és 'kurtán'

vét az erkölcs ellen. Csekély amikor a kávéház forgó ajta- hog^ afanyta nem merte to^

jában megjelent az igazgató no.s^ az anP? "em, ,™erteito tömzsi alakja. Bocsánatot kért vabb faggatni. Csaladfenntar- dolgát, a késésért, de értekezlet, J°- Bizonyara bantja valami, hogy üres gyufaskatulyát ma ugyebár. A festővel hamar 1a an reg8e re klalussza. már nem könnyű találni, boldogult, ötszáz forint előle- °e Vera a cigarettától még amióta ezt is gyűjtik a rájuk get is adott és megállapodtak: éberebb lett. Kiugrott az ágyragasztott színes ábrák miatt, hetenként háromszor felmegy bői és odaült a nyitott ab- De etekintetben leleményes a műterembe.

haszon, de mégis valami. Megnehezítette

volt. A pincérektől, vendégeklakhoz, a beáramló enyhe ta- De ahhoz ragaszkodom, vaszi levegőbe. Megint rá tői elkunyerálta, a felesége is hogy hasonlítson hozzám és... akart gyújtani, de a skatulya hozott neki hetenként egyet- szép legyek rajta — tette már üres volt. kettőt. hozzá az igazgató. — Engem meg egy vacak

KENNETH FEARING*

Si i* a t ó

Megjátszotta az Egyes-Kettes-Hármast, erre kijött a Hármas-Kettes-Egyes;

30-on állt a karbid, amikor megvette, erre lement 29-re; a favoritra tett az Ügetőn, de a mezőny lemaradt —

Ő, daliás cégvezető, megnyergelnéd az áradó hatalmat, a comb-ügyeket, a selyemhuzatú hathengerest? Ágyba vinnéd Hollywood csillagát? Nem engednél a negyvennyolcból? Emelnél királyt, ászt, bubit?

ö, ember, kinek nem lehet nemet mondani, ki háromszor adsz tüzet egy menetben; Ú, demokrata szavazó, Augusztus fia, Mars gyermeke, óvakodj a csődbement vasúttól —

ötlet az ötletre, míg tagadhatatlanul egyre jobban becsülte magát és a maga sajátos, sajátos életvitelét, mindazonáltal kikapcsolták a gázt, mindazonáltal elrendelték a bankzárlatot, mindazonáltal züröz a háziúr, mindazonáltal lerobbant a rádió.

És a kelleténél-eggyel többet volt pontosan tizenkét óra,

viselt egy szürke tweed-ruhát, felvett egy szalmakalapot, kiivott egy tiszta whiskyt, megtett egy lépést, bámult egy nagyot, lélegzett egy mélyet, a kelleténél eggyel többet.

és klasszul meghalt amilyen klasszul élt,

bevágódva durr a hivatalba és piff haza aludni és puff megnősült és bumm gyereket csinált és elúszott az egész dohány, öregem élt és öregem meghalt,

Ki a fészkes fenével fekszel a koporsó mélyén és hova a fészkes fenébe jutunk a jobbkéz ezüst bütykével és ki a fészkes fene kívánja örökös másodikként újrakezdeni az egészet Amerikai Bájjal a pofáján az első hogy-a-fészkes-fenébe-ne pillanatától.

Róluk mind megfeledkezik a New York Evening Post expedíciós részlege; őket vigasztalhatatlanul és mélységesen gyászolja a Ford Alapítvány,

Franc, Mr. Roosevelt; frászt, Seas Roebuck; puff, hullámvasút; bumm, nyári eső;

bimm, Uram, bamm, Uram, bimm, Uram, bamm.

Orbán Ottó fordítása

• Kenneth Fearing 1902-ben született Chicagóban. Iskolái elvégzése után munkásként dolgozott különféle helyeken, majd íróként New Yorkban telepedett le. Indulása költői látásmódját is meghatározza. Indulatait környezetének társadalmi igazságtalanságai táplálják, ábrázolásmódja realisztikun.