Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Í966 IannÄr t.. szen-Kut 1ST G r. R A n o PAPP LÁSZLÓ &zUDeszteri ének Utolsó órád, perceidet éled, Eltűnsz Szilveszter ködös éjjelén. Nos, hát búcsúzzunk, kedves Ó-esztendő, Derék, megvénült obsitos legény .. Most érkezik száguldva jó utódod Délcegen, büszkén kezet fog veled Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restelled, hogy remeg a kezed. ... Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani. Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! ... Az ember mindig többre, szebbre vágyik, Be nem teljesült álmokat remél: Ugye siheder, ifjú Újesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? Azt szeretnénk, ha sorsunkhoz szegődnél, S karjára venne minket az Idő És elérkezne hozzánk nagysietve A megtervezett gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némítsd el mind a fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon a tájon Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődu rrogással Dallal köszönt a nép, a nagy család. Csupa forgatag, karnevál az utca Szólnak a színes papírtrombiták. Kacsintó parancs ma jókedv és mámor Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból Temessük el a régi gondokat. — Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébredő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös, Badacsony borát. 6ARAI GABOR 'Déli estéit Boldog, kit téli estén gyermeke vár haza, boldog, kit nem aláz meg a részeg éjszaka; boldog, ki fény-virágok vad ábrái között szilárd ösvényt talál a gyanús kátyúk fölött; és boldog, kit az álmok lidérce elhagyott, s ki ábrándok hínárján füst-könnyen andalog; s boldog, kiből az érzés, akár a könny pereg, - boldog, kit jégbe-fagyva látnak az emberek; boldog, ki önfeledten egy mámorért lobog, s boldog, kit önfegyelme szilárdan összefog; de boldogabb, ki hűvös bölcsessége hajóján mély közönybe evez be az irgalmatlan órán; ám a legboldogabb az, ki önmagát feledve, és milliókba oldva, befut a végtelenbe, hol a testvériség nagy láng-mályvái lobognak, s fejéről az örök fagy zúzmarája leolvad. A derült téli hajnalokat szerette Ambrus; nagy- csend volt és szikrázó hideg; fülére húzta prémsapkáját, nagy biztosító- tűvel összekapcsolta nyakán a kabátgallért és. bár kezét minduntalan összedörzsölte, nem fázott. Vállán ormótlan rongyszatyor lógott, benne összekoccantak a fél- és egészliteres tejesüvegek... A lába, a lába nem fázott Ambrusnak: falába volt. Az egyik térd alól, a másik combból felcsatolva. Óvatosan lépdelt, vigyáznia kellett, hogy el ne vágódjon a síkos úton. Ahogy ment most az úton, autódudálást hallott. Hátranézett. A Feketehajú jött a teherkocsijával. Amint mellé ért, egészen lelassította a gépet, félig kihajolt a kabinajtón, kiintett: — Jó reggelt, papa! Széles mosollyal visszabólintott. Kedves fiú ez a Feketehajú. Nem tudta a nevét, azért csak így nevezte. Minden reggel erre jár a kocsijával, éppen ebben az órában. Valami vállalatnak hord ócskavasakat. — Érdekes — gondolta mindig —, van ilyen vállalat, ahol összegyűjtik a sok ócskaságot és eladják. Okos emberek. Elismeréssel gondolt az ügyes emberekre. Ö sohasem volt okos. Már ami a leleményességet illeti. Mindig kibabrált vele a sors. el is ment a kedve mindentől. Nem maradt más a háború után, mint a romos lakása; az asz- szonvnak csak a sírját találta meg, a szomszédok vezették ki a temetőbe. Mással is megesett ez így. mégis sokan kiláboltak a bajokból. Dehát Ambrusnak ott maradtak a lábai a frontkórházban. — Ambrus bácsi! Hej, hideg van ma, fene ezt a telet! ... Felkapta fejét a hangra. Fercsi, a kifutófiú triciklizett el mellette. — Hopp! Várjon már — fékezte le járművét, mint egv ördögfióka. Felemelte a ponyvát és két jó illatú, friss pogácsát nyomott az öreg markába. — Na, tegye el gyorsan. Hogy van? Meg sem várta a választ, visszapattant a nyeregbe és kicsit felágaskodva nyomkodni kezdte a pedált. — Isten áldja, sietek! Fejcsóválva nézett a fiú után. Micsoda imposztor! Tenyerét melegítette a pogácsa, szívét a kedvesség, ami a fiúból áradt ezen a fagyos téli reggelen. Miket ki nem talál? Tegnap zsemlét adott. Az isten áldja meg .. Betért az egyik házba. Bajuszán még ott ült néhány morzsaszemecske. Letette a tejet. Kövér asszonyság lakott itt, s mint a kövérek általában: kedélyes volt. — No, Ambrus — mondta —, hogy aludt az éjjel? — Keservesen — panaszolta. — A kályhám kicsi, hamar vú agglegény vette át a te- jesúvegaket. — Mit tetszik gondolni — kérdezte alázatosan Ambrus —, mennyibe kerülhet egy olyan háromkerekű jármű, ami a nyomorékoknak van? Valaki azt mondta nekem, hogy ezerötért kéz alatt... Kinn, az úton, a szemeteskocsissal találkozott. Éppen a ház előtt ment el. Nagy, bőr- kötényes ember volt és olyan szürke, furcsa szagú, mint a kályhahamu. Állt a bakon, egyik kezével a gyeplőt fogta, a másikkal meg egy éles hangú csengőt rázott. — Jó reggelt Ambrus — szállt le a kocsiról. Asszonyok hozták ki szemetesvedrüket. Ambrus megállt, megkapaszkodott egy vékony fa derekában, mert kezdett elfáradni a csúszkálásban. Ssutiunyi hároly iniirsis A „Keopsz1 Irodalmi kiskávéház törzsvendégeinek krónikájában szó esett már Csók Verukáról. Ezt az állandóan ihletett tekintetű, hosszú hajú fiatal leányzót Felvéghi Viktor — a még mindig magánzóként működő abszurd költő — egyszer státus nélküli „Múzsá”- nak nevezte. „Múzsa?” — horkanhatnak fel azok, akik figyelemmel kísérik a „Keopsz” keserédes krónikáját. Hiszen tudják, hogy Veruka költőnő, aki saját verseiből adott elő a Nádfonat Vállalat kultúr- matinéján. Viktor barátunk rövid, de találó jellemzéséből azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a „státus nélküli” szavakat. Költőnk szerint ugyanis Verukát valódi elhivatottsága a múzsaság felé vonzaná. Kár tehát, hogy nem azt műveli, hanem a költészetet... A napokban a „Keopsz” vendégei olyan jelenet szem- és fültanúi lehettek, amely azt látszott igazolni, hogy Veruka otthagyta a státus-nélküliséget és beállt Múzsának. No, nem egy költőhöz, három okból is. Egyrészt, mert azért még mindig költőnek gondolva magát, nem lett volna képes egy jó ötletet más agyába (homlokpuszi és egyeb eszközök segítségével) átplántálni. Másrészt, mert a beérkezett poéták rendszerint ellátott férfiak. Az ifjú és vállas költő pedig vagy olyan szegény, hogy nem is jöhet szóba Múzsa-ügyben, vagy olyan szemtelen, mint Felvéghi Viktor. „Engem egy ilyen Varuka ne csókoljon homlokon!” — jelentette ki, eléggé el nem ítélhetően Viktor. Kit választhatott hát — ezekután — múzsasága tárgyául, ihlető mivolta alanyául a rajongó arckifejezésű, mindig izgalmasan borzas Veruka? Ajde Gy. Jenőt, az üzletembert. Ez a furcsa nevű férfiú A ..fl/lúzsa“ puszija akadályokkal nem túl szép, nem is túl fiatal, és nem is olyan gazdag, mint egyes, 1-elkük kincseit ügyesen kamatoztatók. Ugyanakkor azonban a tömzsi és kopaszos Ajde onnan nyerte a „Keopsz”-ban ismertté lett nevét, hogy minden nő után megfordult, kijelentve róluk, hogy „aj de csinos”, vagy „aj, de csúnya”. Verukának fülébe jutott, hogy a különben a re- tikülszakmában dolgozó Jenő többször is kijelentette róla: „Aj, de ápolatlan!” Ez a megállapítás felkeltette szunnyadó ambícióit és így került sor arra a jelenetre, amire fentebb már céloztunk. Viszonylag megmosakodott, jelképesen mégfésülködött, versek helyett illatos zsebkendőcskét dugott (kissé kopott) retiküljébe és odaült Ajde asztalához. — Tetszem? — kérdezte, minden átmenet nélkül, a sehol el nem fogadott versek mívese az üzletembert. Ajde kicsit dadogni kezdett: — Ezt ho-hogyan érti?... Még nem olvastam a ve-ver- seit... — A szememben olvasson, maga zebu! — rivallt rá a kopaszos „Keopsz”-tagra a státus nélküli Múzsa. — Oda Is egy pesszimista vers van beírva? — kérdezte a retikül-szakma képviselője. Veruka már nagyon mérges volt: — Egy optimista, maga elefánt!... Hát nem látja, hogy van reménye nálam?!... Az üzletember orcájára lila foltok ültek: — De Veruka, én kigyógyultam a giccses, kincstári optimizmusból és a heppiend- ből... Én a művésziesen bonyolult, kissé már ismeretelméleti síkon mozgó konfliktusok híve vagyok ... — Hát hogy ordítsam a fülébe: én huszonkét éves vagyok, maga középkorú és kopasz, de én mégis Imádom magát és hajlandó vagyok ... Ajde Gy. Jenő fölordított: — Ki ne mondja!... Ai ayen kifejezéseket csak fiatal magyar író regényében viselem el. Esetleg Hemingway- nál. Fiatal lányok nekem az immanens bánatról beszéljenek. A kozmikus magányról... Veruka hápogott: — Mi történt magával, Ajde? Azt hittem, hogy maga egy józan üzletember, retikü- löket készítő, egyszerű lelkű, kopasz férfi. Ezért is tetszett meg nekem ... Szemrehányóan nézett Jenőre, aki vontatottan nyögte ki a most egyáltalán nem ihletett tekintet hatására: — Tudja, én messzire járok inkasszálni, villamoson ... És a villamosút hosszú ... Régen a „Füles”-t fejtettem ezalatt és egy bizonyos „A. G.” krokijait olvastam ... De a maga ismerőse, a Felvéghi egyszer kezembe nyomta a „Mirevalóság?” című esztétikai lapot, hogy unalmamat űzzem el e folyóirat tanulmányaival ... És most mint nagyon művelt a nőkre sem azt mondom már, hogy „aj, de csinos” és „aj, de csúnya”, hanem „aj, de egzisztencialista” és „aj, de nagy-realista”. .. Ez van ... — És ebből nem lehet kigyógyulni? — kérdezte Veruka, résztvevőén. kihűl, hajnalban már olyan hideg a szoba ... Ujjnyi rések vannak ajtón, ablakon. A lábam is fáj. Mindig szaggat a sebhely. Meg mintha a lá- bamfeje is fájna. Ki hallott már ilyet? Mióta nincs nekem lábamfeje és mégis fáj — Csakugyan? — Néha annyira fáj, hogy felszisszenek. — Képzelődik. — Nem. Pontosan érzem ... Rossz ám ez a sok mászká- lás. A derekam majd leszakad. Tudja, mi kéne? — Autó. — Autó a csodát! Olyan tricikli. Olyan, mint a nyomorékoknak van. Arra gyűjtök. — Gyűjt? — Az asszony meggyújtotta a rezsót, feltette forralni a tejet. — Aztán mennyi van már? — Hát nem sok. Azt mondják, kéz alatt megkapnám ezerötért. — Mi az magának... — Mi az nekem ... ugye? Na kezét csókolom. mert mindjárt dél lesz ... „Olyan nyomorék-tricikli kéne csakugyan” — mondta magában amint tovább ment a kerítések mellett. Itt is nagyon kellett vigyáznia, mert féloldalasán fagyott meg az út, a bal lába minduntalan a jobb alá csúszott. Néha — érdekes — egészen elveszíti az ember az egyensúlyát, s akkor vége, bizonytalanná válik, alig mer megtenni egy lépést is. — Idővel motort is szerelnék rá, az nagyon praktikus, akkor másféle munkát vállalhatnék, hallottam . egy lábnélküliről, alcl gázpalackokat szállít házakhoz... A másik háznál erről beszélt, pedig itt egy szűkszaA retikül-szcskember megsemmisülve legyintett: — Késő. Számomra mindez elveszett. A következő „Mi revalóság?”-ban cikkem jelenik meg „A neuro-esztétika kibernetikus szuperpszichikó- ja” címmel. Nekem most már hiperintellektuelnek kell lennem, megváltó halálom percéig. Antal Gábor — Mi újság? — kérdezte a borkötényestőí. — Gyúrjuk az ipart. Na, mi Van, akad még tüzelője? Ha elfogyott, majd kimegyünk a szeméttelepre. Körülnézhet. — Nagyon köszönöm. A szemetes erős ember volt, mint a pelyhet, úgy emelgette a sok szemetes edényt, egy-kettőre felpakolta valamennyit. — Mondja csak — kérdezte Ambrus. — Magának nincs valami mechanikus ismerőse? — Mechanikus? Minek? — Tudja, fáj a lábam. A derekam is majd leszakad mindig. Egy olyan háromkerekű izét szeretnék ... Érti, nem? Beleülnék, hajtanám a kezemmel, mint a többiek... a nyomorékok. — Hm.... — verte le magáról nagyjából a port a szemetes. — Az elég drága lehet. — Elég drága, de anékül már nehéz nekem boldogulni. Megvárta, míg a szemetes felugrott a bakra és újra rázni kezdte a csengőt. — Na, isten áldja! — Isten áldja — kiáltotta túl a csengőt a szemetes. — Ha tudok valamit, majd szólok. Egy halkneszű autó jött akkor, és ő el akart ugrani. Nem volt útban, de megijedt a surranástól. Az út elég gödrös volt, a jég hepehupás. Elvesztette a lába alól a talajt. még a fa után akart kapni, de nem sikerült... Végigzuhant a földön, az üvegek nagy csörömpöléssel ösz- szetörtek, a jégen tej és lassan szivárgó vér folyt össze rózsaszín patakocskává ... — A kórházban van — mesélte a szemetes este a vendéglőben. Nagytröccsöt ivott, három-négy kortyintásra, felhajtott egy pohárral. — Én láttam, hiszen akkor váltunk el — magyarázta a többieknek. Néhány házmester volt ott, meg a fekete hajú sofőr. — A fejét verte be, meg összevágta magát... Kiáltani sem tudtam, olyan hirtelen történt. — Veszélyes? — kérdezte a sofőr. — Nem sokat mondott a mentőorvos. A feje ... azzal van valami baj. Nem volt magánál. — Mennyit beszéltek róla! — szólt egy matróz trikós rakodómunkás. — Mintha a rokonotok lenne. Melyikőtök rokona? — Egyikőnknek sem — felelte röviden a fekete hajú. — Csak szerencsétlen. Épp elég baja van, t ■> nincs senkije — mondta u szemetes. — Na és? Ki törődik veletek? Vagy velem? Nem értem, hogy lehet egy vadidegennel ennyit foglalkozni. — Nem' vadidegen — for- tyant fel az egyik házmester. — Jól ismerjük. A háború tönkretette és tejet hord ki. Abból él, meg más, apró munkából. Neked megvan mindkét lábad, mindkét kezed ... Egészséges vagy. Hála isten, én is ... Mit kell itt magyarázni? — Szép szavak — mondta a matróztrikós és elment. Kicsit szégyellte magát. — Triciklit szeretett volna — mondta maga elé a szemetes. — Éppen arról beszéltünk. Hogy akkor könnyebb lenne a sorsa. — Az biztos — bólintott a sofőr. — Kérdezte, hogy nincs-e valami mechanikus ismerősöm. — Mechanikus? — Aki szerezne olcsón. — Hm... — Mit gondolsz? — Segíteni kéne rajta. Hallgattak. — Nekem az apám elesett a fronton — mondta a sofőr és a poharába nézett. — Nagyon derék ember volt. — összeadhatnánk pár forintot — mondta az egyik házmester. K özelebb ültek az asztalhoz. Valami egybevon- zotta őket. Mintha csak itt, az asztalnál lenne meleg, s arrább fáznának. — Várjunk csak — ráncolta a homlokát a sofőr. — Én mindenféle ócskavasat hordok. Szerelni is tudok. Talán majd akad valami. — Én is körülnézek — szólt a bőrkötényes. — A szeméttelep egész kincsesbánya ... — Telefonálni kéne a kórházba. Mégis: hogy van?... A fekete sofőr odament a kasszához és tárcsázott... Jánossy Ferenc: Itáliai halászok
