Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

n^c rí ír 1966. miár IS csütörtök Elkészüli a II. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekarok Fesztiváljának programja Mint már hírül adtuk, a II. szül a fesztivál propagálására. Országos Amatőr Jazz- és Valamennyi reklámanyagon. i árok szerepeltetésére rész­ben benevezés, részben a zsü- Táczenekarok Fesztiválját idén illetve írásos kiadványon sze- ri véleménye alapján az elő­repel majd a fesztivál emblé- adások rendezői készítik el a mája, amelyet Kerekes László programot. Az ifjúsági előadá- grafikus tervez. — s ezt követően minden év ben — Salgótarjánban ren­dezik meg május 13-tól 15-ig. son 10—12, az esti előadáson 15—17 zenekar és társastán- . . , . , .. cospárok lépnek fel. Az aranydiplomákat kivéve a zsűri díjait a szombati előadá­A fesztivál rendezvényeinek Az előkészületekkel kapcso- lebonyolítására a napokban latos egyéb megyei rendezőbizottságot hoz- ugyancsak tájékoztat a terve­tak létre. Tennivalóiról prog- zet. A megyében levő üzemek, „ nvilvá 4 16tt ramtervezetet készítettek, intézmények KISZ-bizottsá- 3 nyilvánossa§ elott a Eszerint a Salgótarjánba érke- gai díjakat alapítanak a leg­jobb zongorista-, dobos-, fú­vós-, gitáros-, illetve jazz ze­nészeknek. A terv szerint Sal­gótarjánban három nyilvá­ző zenekarokat itt tartózkodá­suk idején a város középisko­láinak KISZ-szervezetei pat­ronálják. A bizottság a szál­lás biztosítása érdekében áp­rilis 15-ig veszi fel a kapcso­műsorközlő adja át. A fesztivál utolsó napján, május 15-én délelőtt fél 9-től fél 11-ig a művelődési ház nos előadás lesz a fesztivál színháztermében ideje alatt. Mindhárom elő­előadás latot a kollégiumokkal a be- adáson a közönség szavazócé- érkezett igények alapján. A hangzik el a jazz- és a tánc­zenei stílusokról, 11 órakor külföldi zenekarokat a Ka- rancs Szállóban, a belföldié- karok két Salgótarján kollégiumai- együttese” ban helyezik el. A fesztivált. dulát kap, s a szavazatok alapján nyerhetik el a zene- a Karancs Szálló mozaikter­közönség legjobb mében fogadást adnak a zsűri címet. A díjakat tagjai, a zenekarok vezetői, s a meghívott vendégek számá­április 15-ig gyűjtik össze, s a a résztvevő zenekarokat, s a salgótarjáni József Attila Mű- nyilvános előadásokat propa- velődési Házban állítják ki. A ra' De‘utan eSV orakor a ze- gáló falragaszokat több száz fesztiválon résztvevő zeneka- nekarok 15-ig rok számára Salgótarjánon kí­vül Nagybátonyban, Pásztón. példányban április ugvancsak elkészítik. Ezenkí­vül majdnem ezer meghívó, Balassagyarmaton, s esetleg négy-öt oldalas, a műsorokat Hátságon terveznek fellépést, is tartalmazó leporelló, két A salgótarjáni előadások mű­nagyméretű, Salgótarjánban sorközlőjének. Megyeri Ká- elhelyezendő transzparens ké- roly, TV-riportert kérik fel. vidéki szereplésre indulnak. A fesztivál záróak­kordját képező gálaestre, amelyen három külföldi és nyolc-kilenc hazai zenekar, valamint az énekes szólisták vesznek részt este nyolc óra­Somoskő vára a „sztár” Múlt évben ismét növeke­dett a Nógrádba látogatók szá­ma. A Nógrád megyei Idegen­forgalmi Hivatal tájékoztatá­sa szerint 1965-ben Ereszt- vényben 7895 vendég szállt meg, akik a népszerű turista- szálláson 20 251 éjszakát töl­töttek el. A szállás kihasznált­sága mintegy 35 százalékos volt, ez országos viszonylatban jó. A tavaly megnyílt salgótar­jáni földalatti bányászati mú­zeumnak május 1-től több. mint 7000 látogatója volt, kö­zülük 5400 tanuló, illetve 250 külföldi. Somoskő várát múlt évben körülbelül 20 ezren te­kintették meg, Salgótarján egyik leglátogatottabb üzeme az Öblösüveggyár volt. A fizetővendégszolgálatot Salgótarjánban 790-en vették Igényije, 8000 éjszakát töltöt­tek el a városban. A lakosság­nak a vendégek szállásdíjként 175 ezer forintot fizettek ki. A tervezet ezután a fesztivál kor kerö1 SOr 32 új ku1tÚrpa‘ lota, s a Karancs Szálló összes helyiségéljen. A műsorljan fel­lép a budapesti társastánc együttes is. A zenekarok 15— 20 perces összeállítást adnak itt za jlanak~°a feszti- repertoárjuk kiemelkedő szá­maiból. Utána ifjúsági bál lesz. programját ismerteti. A zene­karok, s a zsűri tagjai május 13-án érkeznek Salgótarjánba. Délután öt órától kerül sor az új művelődési ház nagytermé­ben vál központi eseményei — a jazz zenekarok versenyére. Este nyolc órakor lesz a há­A fesztivál zenei szignálja rom külföldi zenekar (cseh- ugyancsak készül. A szignált, szlovák, jugoszláv, lengyel) amellyel majd köszöntik az zártkörű bemutatója a feszti­vál résztvevőinek. A zártikö­országos rendezvényt, a salgó­tarjáni fúvós hangszeren ját­rű előadáson a KISZ Nógrád szó zenekari tagok valameny- megyei bizottságának táncze- nyien megtanulják. nekara is fellép a gálaestre készült szovjet számokból ösz- szeállított műsorral. Másnap délelőtt kilenc órá­tól délután egy óráig az új művelődési ház színháztermé­ben, s a volt József Attila mű­velődési ház nagytermében zártkörű versenyek lesznek. Előbbi helyen a gitárzeneka­rok, utóbbin a hagyományos zenekarok versenyeznek. Dél­után öt órától hétig ifjúsági, este nyolctól tizenegyig pedig esti előadás lesz. (Az előadá­sok műsorösszeállítására, a ze­(tóth) Nyugtalan ifjúság E cikk nem vállakozik többre, mint né­hány gondolatra arról, amit a fiatalokkal, a „felnőtt kamaszokkal” kapcsolatban sok szór mond az ember: hogy mindent megkap­tak, hogy az ifjúság megértésének, neveié sének ez a kulcsa, s öreg hiba volt elké nyeztetni őket. Ki tagadná, hogy jobb anyagi körülmé­nyeik vannak, s tanulási lehetőségeik össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint a mai felnőtt nemzedéké annakidején? Erre a kü­lönbségre, előnyös helyzetükre, gyakran, < alapjában helyesen figyelmeztetjük őket Meglehetősen sokszor hallják. Mit várunk ettől? Hogy jobban megbecsüljék azt, ami­hez nem a maguk erejéből jutottak. Esv diploma az államnak százezer forintjába kerül. Hány év alatt törlesztik le, már akik letörlesztik ezt a „hitelt”, amelynek még a kamatait is a társadalom fizeti? A tőkés or­szágokban is sokféle rendszere van az ösz­töndíjaknak. A tanulás mégis sokkal többe kerül, s éppen ezért a társadalmi bázis, amelyre a felsőoktatás épül, sokkal szőkébb Mi a közoktatás tényleges forradalmát haj tottuk végre, s ez az ifjúság egész helyzetét alapvetően megváltoztatta a háború előtti­hez képest. Éppen ezért igazunk van, ami­kor ezt tekintjük egész stratégiánk ki­induló pontjának. Hogy okosan érve­lünk-e, s hogy valóban a forradalmi lé­nyegre mutatunk-e rá, vagy megái lünk ott, hogy „bezzeg az én időm­ben még cipőre sem tellett” — ez már más kérdés. De hogy ennek a tudatát ne­künk ébren kell tartanunk a fiatalokban, arról nem lehet vita. Bármilyen fontos kiindulópontja is ez pedagógiánknak nem tulajdonítunk-e en­nek a valóságosnál is nagyobb jelentőséget? Nem adjuk-e olyan kérdésekre is, amelyek­re mást kellene felelnünk, ezt a választ? Mert nem mindig érjük el ezzel az érve­léssel a jogoson megkívánt hatást. S ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok hálátlanok, hogy semmibe veszik, amit mások értük tettek, hanem azt, hogy ez az érvelés nem mindig illeszkedik egy kiforrott, egészséges peda­gógiai gyakorlatba, nincs mindig összhang­ban a fiatalok más tapasztalataival, s ezért nem hat úgy, ahogy különben hatna. Hogy a mai fiatalok mindent megkapnak? Ebből annyi igaz, hogyha valaki bejut a középiskolába, vagy felsőfokú intézetbe, ha családja nem tudja biztosítani, az állam bocsát rendelkezésére olyan anyagi eszkö­zöket, amelyek lehetőséget adnak tanulmá­nyai elvégzésére. E mondatot egyetlen jel­zővel sem lehet bővíteni. Azt sem mond­hatnánk, hogy gondtalanul nehézségek nél­kül, könnyen végezheti el tanulmányait, s azt sem, hogy igen szűkösen, csak nagy ne­hézségek árán. El tudja végezni. Kevesebb már nem lenne elég, többre nincs lehető­ség. Erről nem szükséges bővebben beszél­ni. Nagyobb probléma ennél a pályakezdő fiatalok anyagi helyzete. Az egyetemi, főis­kolai hallgatóknak, ha szűkösen Is, de min­dene megvan. Ahogy a saját lábára áll, kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerül. Az albérlet sokkal drágább, mint a kollégium, az üzemi, vendéglői étkezés, vagy a főzés többe kerül, mint a menza; ezerkétszáz- ezernégyszáz forintból nehéz kijönni. Nem állíthatjuk tehát, hogy kényezteti őket az élet. Arról sem tudok, hogy a munkásfiatalok ne ismernék a gondokat. Ha valaki ott dol­gozik, ahol lakik, ha szülei viselik gond­ját, s még nem alapit családot, persze köny- nyen él. De csak ilyen körülmények mel­lett! A többinek nincsenek súlyos, nagy gondjai. De hogy mindent megkapnának’ Sok mindent megkapnak, sok mindent nem kapnak meg, amit pedig megkaphatnának, annak a veszélye nélkül. hogy „elronta­nánk” őket. De nem is ez a fő kérdés. A fiataloknak — a szó anyagi értelmében — valóban vi­szonylag könnyű a dolguk. Ehhez azonban hozzá kell tennünk; ezeket a fiatalokat a szocialista Magyarország első húsz eszten­deje nevelte. „Bennünket mindig úgy em­legetnek — mondotta egy húszéves fiú — hogy mi beleszülettünk a szocializmusba. Pedig mi az átmeneti társadalomba, a for­rongó, nehéz évekbe születtünk bele.” És ez is — Igaz! Nem, a mai húsz vagy huszonegynéhány évesek igazán nem selyempapírban nőt­tek fel. Anyagilag jobb helyzetben voltak, s vannak, mint szüleik annakidején. De azt a pozitív hatást, amit ez gyakorol, nega­tívumok gyengítették. Az ország politikai, gazdasági életében például már emlegetni sem fogjuk a személyi kultuszt, amikor a jellemekben, még nyomon követhetjük tor­zító hatását. Ez az ifjúság nyugtalan évek­ben nőtt fel. S nekünk ha valóban segíte­ni akarunk nyugtalan útkeresésükben; eb­ből kell kiindulnunk, ezt kell megértenünk. K. Gy. felnőtt dolgozók irodalmi vetélkedője A napokban a nagybátonyi mit adott számukra az új Bányász művelődési otthonban rend, illetve milyen „nem hét- a felnőttoktatási klub kereté- köznapi” tettekkel találkoztak ben jól sikerült Irodalmi ősz- életükben. Az irodalmi össze- szejövetelt rendeztek. Az elő- jövetelen felolvasták a három ző hetekben a dolgozók isko- legsikerültebb dolgozatot, utá- lája hallgatói irodalmi pályá- na szellemi vetélkedőt rendez­zaton vettek részt, „Kis dől­tek, amelynek kérdései a dol­gozók irodalmi és képzőmű- gok, de mégis nagyok” címmel vészeti műveltségének gyara- írták le mintegy negyvenen, pítását szolgálták. fgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ennek az országnak pedig egy igen tiszteletremél­tó polgára, aki mindenben követte a szokásokat. Ha be­ment valahová, levette a ka­lapját, az íróasztal előtt mé­lyen meghajolt. borravalót adott a fodrásznak... Történt egyszer, hogy ven­déglőben étkezett. Amikor be­fejezte az étkezést — annak rendje és módja szerint — odaintette a fizetőpincért. Fi­zetett. A főpincér megszámolta a pénzt. Nem akart hinni a sze­mének. A pénz több volt. Még egyszer számolt, és a fe­lesleget visszaadta. — Borravalót nem fogadunk el! — mondta, miközben mé­lyen meghajolt. A vendég arca hosszúra nyúlt, mint a lopótök. — De uram...! A főpincér ismét meghajolt, orra majd a padlót érte. — Mondja, miért aláznak meg bennünket a vendégek? — kérdezte a főpincér. — Miért nem adnak borravalót a szatócsnak, a hentesnek, a csemegésnek? Miért csak ne­künk? — Mert így alakult ki: Ezt már csak magának mondta, mert a főpincér el­tűnt, a felesleges pénzt pe­Mese a borravalóról Szenet találtak dig otthagyta az asztal sar­kán. Nem nyugodott bele a ku­darcba. Este ismét megjelent a ven­déglőben. Vacsorázott és fi­zetett. Gyorsan felkelt az asz­taltól. Magára kapta a fel­öltőjét, már éppen indulni akart, amikor megállította a főpincér hangja. — Uram! Jobb kezében ezüst tálcát egyensúlyozott. A tálcán pénz volt. — Uram. elszámolta magát. Itt a visszajáró pénz! A vendég nagyot nyelt és elment. Űtközben találkozott a ma­nóval. Elmondta neki, hogy mi bántja. A manó egy vesz- szőt adott neki. Azt mondta: „Ha ezzel háromszor suhin­tasz és azt mondod: „Abra­kadabra. ólium pólium szve- ketesz tórium, a lámpában nincs petróleum", minden kí­vánságod teljesülni fog. Nagyon megörült ennek a vesszőnek. Elhatározta, hogy a vesz- sző hatalmát először saját ma­gán próbálja ki. Hazament. Odaállt a tükör elé, suhintott a vesszővel és elmondta a varázsigét: és úgy, ahogy kívánta, egy gyönyö­rű nő állt a tükör előtt. Fe­kete haja a vállára omlott, a szeme pedig úgy csillogott, mintha Bagarollal fényesítet­ték volna. Suhintott, és elmondta a varázsigét. A nő eltűnt és is­mét ő állt a tükör előtt. Többször kipróbálta a vesz- sző varázserejét, mindig si­kerrel. Hol űrhajós volt, hol főosztályvezető, hol igazgató, hol főpincér. Az utóbbi eset­ben próbálkozott a borrava­lóval. Elfogadta. És nem ér­zett lelkiismeretfurdalást, igé­dig a távozó vendégre még a felöltőt sem segítette fel. Hát idáig süllyedt! A borravaló­ért még a legszükségesebbet sem teljesíti? Másnap ismét megjelent az étteremben. Ebédet rendelt, és mielőtt fizetett volna, az asz­tal alatt súttyomban megsu­hintotta a pálcát, s elmond­ta a varázsigét. A főpincér azonnal ott ter­mett. Megnézte a számlát és ál adta a pénzt. A fogashoz ment, leemelte a felöltőjét, a főpincér azonnal odaugrott és felsegítette azt. Már indulni akart, amikor a főpincér meg­érintette a vállát. — Uram, ön elszámolta ma­gát! — és visszaadta a borra­valót. Egy világ omlott össze ben­ne. Amint kiment, eldobta a vesszőt. Elhatározta, hogy más módszerhez folyamodik. Este megleste a főpincért. Hosszú iáig kísérte. Egy sö­tét mellékutcában pokrócot dobott a fejére és magával hurcolta. Otthon válogatott kínzásokkal próbálta rábírni a borravaló elfogadására. Min­den hiábavalónak bizonyult. A főpincér még ájultéban is azt hajtogatta: — Uram én a fizetésemért is tisztelem a vendégeket! Nagyon megbánta, hogy el­dobta a vesszőt. r Imént, hogy megkeresse. “ Szerencséje volt. Amint megtalálta, hazarohant, meg­suhintotta a feje felett, el­mondta a varázsigét és cso­dálatosan szép nővé változott. És ekkor így szólt a föpin- cérhez: — Mindig rád vártam. Ju­talmul tied vagyok! A főpincér térdre hullott és megcsókolta a kezét. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Szalai János Hirt adtunk arról, hogy felderitők jártak a Dél-Nóg- rádban feltételezett új széntelepen. A Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt megbízásából ma már az Északmagyar­országi Földtani Kutató-fúró Vállalat ötödik gépegysége is dolgozik. Elsőnek Komár Sándor brigádja települt le az KM íO-es géppel. A brigádvezető már „öreg róka” a szakmá­ban, 1929-től fúrja a földet. Bejárta az egész országot, de most itt mégis jobban izgul, mint másutt. Nem csoda, hi­szen . hazajött. Kisterenyén lakik és Máiraverebélyen, a gazdaság udvarában telepedett le munkatársaival. Gábor­ján Jánossal, Tóth Lajossal és Tóth Jánossal. Néhány napja felszínre ért 300 méter mélységből az első szénmag, átfúrták a 160 centiméter vastag széntele­pet. A mintát már elküldték elemzésre. Becslés szerint jó minőségű szenet találtak. Pontos adatokat majd a labora­tórium szolgáltat, ök addig tovább fúrnak, keresik a má­sodik telepet is. A felderítő fúrások lehet, hogy a nógrádi bányászkodás jövőjének első műveleteit jelentik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom