Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

1966. Január 13., csütörtök NÖG R A D r* Uj jégpálya társadalmi munkával Hírek a Zp. Építőktől A Zagyvapálíalvi Építők természetjáró szakosztályának tagjai társadalmi munkával 1500 négyzetméteres alapterü- lettel. A kitűnő világítással el­látott pályán hangszórón ke­resztül zenével szórakoztat­ják a korcsolyázókat. A szórakozás mellett rend­kívül jó sportolási lehetőséget is nyújt a téli sportot kedve­lőknek a dróthálóval körülke­rített jégpálya. A zagyvapál­íalvi fiatalok nagy számban látogatják estéről estére az új jégpályát. Megalakult a jégkorong csa­pat is. Az első mérkőzést a nősök'-nőtlenek találkozója je­lentette. Az eredmény 5:5 lett. A Zp. Építők sportköre szívesen látná a salgótarjáni fiatalokat is az új jégpályán. Elkezdődött az NB III-as labdarúgó csapat erőnléti ed­zése. Az első edzésen 18 já­tékos jelent meg, a pályán, háromszor annyian mint az elmúlt évben. • Megtörtént a tisztújító köz­gyűlés a Zp. Építők sportkö­rénél is. Újdonság, hogy az elnökségben mind az öt szak­osztály képviselve van. Sí ¥ Újabb verseny eiőtí az SKSE síelői A legutóbb Galyatetőn le­zajlott 15 kilométeres sífutó válogatott tagja már jobban szerepelt, mint az előző év­adnyitó találkozóján. így első alkalommal 11., majd 18., a harmadik versenyen 7. helye­zést ért el. Ben kő az egész távon az élmezőnyben foglalt helyet, a cél előtt már biztos ötödik volt és ekkor sajnos bukott így a 7. helyezéssel kellett megelégednie. A hato­dik helyen végzett Vadas, je­lenleg ugyan az Újpesti Dó­zsa versenyzője, de ezelőtt há­rom évvel még az SKSÉ-ben szerepelt, igy jól ismeri Ban­kó Jánost is a szintén jóké­pességű versenyzőt. A mai napon az SKSE há­rom sífutója Benkő János, Vincze István és Vígh Ár­pád újabb versenyre indult. Január 16-án a Bükkben, Lil­lafüreden és Bánkúton rende­zik meg az országos 30 kilo­méteres sífutó bajnokságot. A verseny egyéni lesz, de emel­lett értékelik a csapatok ál- p’ért eredményeket is. Az SKSE sifutóit elkíséri az or­szágos versenyre is a csapat edzője. Hegyi István is. Reo'obda Megkezdte 'elkészülését a ZIM A röplabda NB I-ben már március 27rtől a bajnoki, pon,, tokért küzdenek a csapatok. A bajnokságot június 6-án fejezik be. Érdekessége a ta­vaszi fordulónak, hogy vala­mennyi mérkőzést teremben bonyolítják le. A Salgótarjá­ni ZIM NB I-es röplabdásai- nak otthona erre az időre a gépipari technikum tornater­me lesz, Hétfőn már megkezdődött a felkészülés a tavaszi forduló­ra. A játékosok hetenként há­tomateremtaen végeznek ed­zést, vasárnap pedig a sza­badban folytatják felkészülé­seiket A mezei futás és kü­lönböző szabadtéri gyakorla­tok után fürdés és gyúrás sze­repel a programban. A ZIM NB I-es röplabda csapatánál ezen a héten 12 játékos végzi az alapozási munkálatokat. Újdonság, hogy Zalápi Árpád a Zp. Bányász­tól, Fald István pedig az St. Petőfitől került az együttes­het. Szó van egy. harmadik romszor találkoznak: kétszer új játékos. átigazolásáról is. Ü: rendszer az ökölvívásban Pénteken, szombaton és va­sárnap Székesfehérvárott sor- rakerülő országos első és má­sodosztályú felnőtt egyéni versennyel megkezdődnek az idei ökölvívó események. — Nem véletlen, hogy ilyen korán és sorozatos egyéni versenyekkel kezdjük az idényt — mondotta Kincses Ferenc, a Magyar ökölvívó Szövetség főtitkára. — A MÖSZ határozata értelmében a februárban kezdődő csapat- bajnokságokon csak azok az ökölvívók léphetnek szárító­ba, akik a CSB rajt előtt le­galább két egyéni versenyen is szerepeltek. így megszűnik az a gyakorlat, hogy a csa- patbninoki találkozókon meg­felelő mérkőz's — edzéssel nem, rendelkező sportolók ad­ták az együttes jelentős ré­szét. Ezenkívül új minősítési rendszer lép életbe 1967-től s a jövő évi minősítéshez már az idén meg kell szerezni a megfelelő eredményeket. Feb­ruár közepéig éppen az'rt minden héten lesz országos egvéni versenv, s ezeken az ökölvívók nemcsak a csapat- bajnoki indulás jogát szerez­hetik meg hanem a jövőév! minősítésükről is gondoskod­hatnak. Egy ökölvívónak az idén legalább hat egvéni ver­senyen kell részt vennie, hogy a minősítéshez szüksége- pontszámot elérhesse. Az egyéni küzdelmeket a csapatbajnokság követi. Feb­ruár 20-án rajtol az NB II. egy hét múlva pedig az NB í., míg az NB f/B-beh már­cius 6-án kezdődnek a mér­kőzések. Az NB I. tavaszi idé­nye március 20-án fejeződik be. Április 22, 23 és 24-én Budapesten és Pécsett kerül sor a Budapest, illetve vi­dék bajnokságára, az 1966 évi országos felnőtt egyéni bajnokság döntőjét pedig má­jus 20, 27, 28 és 29-én a sport­csarnokban rendezi meg a MÖSZ. Esélyeink a labdarúgó világbajnokságon Jó előkészítés alapján bekerülhetünk a nyolcas döntőbe JANUAR HETEDIKE óta a labdarúgást kedvelő orszá­gokban a sportsajtó szinte egyébről sem ír, mint a VB tizenhatos döntőjének sorso­lásáról és a csapatok esélyei­ről. Megnyilatkoztattak már mindenkit, aki számít és a •szurkolók, az olvasók július utolsó három hetében mér­legre helyezhetik a legellen- tétesebb véleményeket. Az érdekelt országok szak­vezetői úgyszólván kivétel nél­kül bizakodók. Legalábbis a tizenhatból tizenhárom or­szág képviselője nyilatkozott úgy a londoni Royal Garden szállóban, hogy igazságosnak és kiegyensúlyozottnak tartja a sorsolást. Kivételt csak há­rom ország jelentett, s nem véletlen, hogy ez a három ország egymás ellen fog har­colni a továbbjutásért. A harmadik csoportról van szó, amelyet a pártatlan szakér­tők a legkiegyensúlyozottabb- nak tartanak, s ahová a vi­lágbajnok Brazílián kívül Bulgária, Portugália és — Magyarország került. A négy csapatból csak a brazilok örültek ennek az ő.jszetételnek. Joao Havelan- ge, a brazil sportszövetség elnöke szerint — ha hinni lehet az angol lapokban meg­jelent nyilatkozatnak: . Brazília kedvezőbb sor­solást nem is kaphatott vol­na.” A brazilok derűlátását a ténvek alátámasztani látsza­nak. Kétszer egymás után nyertek világbajnokságot, vi­lágszerte elismert extraklasz- szisokkal rendelkeznek (Gil- mar, Santos, Pelé stb.) 1965- ben nem szenvedtek veresé­get. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a brazi­lok és versenytársaik ered­ményeit, akkor a Rímet kupa Íme egy táblázat a négy csapat 1965. évi hivatalos orszá­gok közötti mérkőzései alap­ján: Nyilvánvaló, hogy ezt a táblázatot nem lehet száz- százalékosnak elfogadni, hi­szen az egyes országok más­más csapatokkal mérkőztek. Néhány tanulságra azonban fel kell figyelni. A legtöbb gólt a bolgárok lőtték, de ők is kapták a legtöbbet. A brazilok 8 mér­kőzésen csak 3 gólt kaptak, ami bizonyítja védelmük szervezettségét és megbízha­tóságát. Támadósoruk gój- képessége azonban elmarad a bolgárokétól, hiszen utóbbi­aknál 3.2 gól, előbbieknél pe­dig csak 2,1 gól esik egy mérkőzésre. Védelmét tekint­ve a portugál és a magyar csapat is megbízhatónak tet­szik. támadóik gólképessége azonban alaposan elmarad a másik kettőtől. A magyar csapatnál (kerekítve) 1.7, a portoséinál 1.3 gól esik egy mérkőzésre. A szakértők közül sokan az angliai VB egyik meglepeté­sének ígérik, hogy a 3. cso­portból Brazília nem jut to­vább. Ezt elsősorban arra alapozzák, hogy a brazil vá­logatott az utóbbi években már bizonyos mértékben ha­nyatló csapat benyomását kel­tette. 1965-ben csak három igazán nehéz ellenfelük volt, s ezek közül Argentínával és Portugáliával döntetlenül mérkőztek, a Szovjetuniót pedig egyszer megvertek és egyszer döntetlenül mérkőz­tek vele. Az előző két esz­A REÁLIS ESÉLY mégis nek elő. Az eddigi hét lab­darúgó világbajnokságon a brazilok szerepeltek a leg­eredményesebben: 29 mérkő­zésükből 19-et megnyertek, 5 döntetlenül végződött és 5-öt elvesztettek. Legutolsó világbajnoki vereségüket 1954- ben éppen Magyarországtól szenvedték el... A portugál, a bolgár és a magyar csapat megközelítően azonos játékerőt képvisel. A Dortugálok mellett szól, hogy jelenleg van néhány extra- klasszisuk (Eusebio, Coluna, Augusto), hogy először sze­repelnek a VB 16-os döntő­iében, tehát különös ambí­cióval indulnak küzdelembe, A bolgároké a legküzdőké- oesebb. legharcosabb csapat, s edzőiük, a csehszlovák Vyt- lacsil egy nem lényegesen jobb csapatot már sikerre ve­zetett Chilében. A magyar együttes elsősorban futbal- lunk VB hagyományaira tá­maszkodhat. (A világranglis­tán Magyarország a harma­dik. eddig 19 VB mérkőzést játszott. 11-et megnyert, 2 döntetlenül végződött és 6 mérkőzést vesztett), meg arra, hogy bár jelenlegi csapatunk­ban nincsenek meg a „nagy játék” lehetőségei, a fontos mérkőzésekre jól tud össz­pontosítani és sajátos stílusa még a legjobbaknak is kel­lemetlen perceket tud okoz­ni, A MAGYAR VÁLOGA­TOTT esélyei rendkívül nyíl­tak. Szereplése hozhat örven­detes sikert; de nagy csa­lódást is. Sok függ attól, hogy a tavaszt miként hasz­nálják ki a játékosok és a szakemberek. Ha kiváló erő­ben levő. taktikailag a szo­kott, gondossággal előkészí­tett és friss játékkedvű ma­gyar csapat lép a manches­teri és a liverpooli pályák­ra, akkor biztosíthatja a legjobb nyolc közé jutását. Ez pedig már önmagában is nagy eredmény lenne. Ardai Aladár a brazilok mellett szól, hi­szen egy nagy futballkultú­1. Bulgária 9 7 1 1 29:10 15 rával rendelkező ország leg­2. Brazília 8 5 3 0 17: 3 13 jobbjait tömörítő csapattal 3. Portugália 7 4 2 1 9: 4 10 vonulnak fel, amelyet tudo­4. Magyarorsz. 6 4 1 1 10: 5 9 mánvos alapossággal készíte­tendőben pedig Argentínától háromszor kaptak ki, s ezen védőjének esélyei már nem kívül még hat délamerikai is olvan nyilvánvalók. és európai csapattól szenved­tek vereséget. IMri/iIl:i látogató barátaimmal mentünk hazafelé a 1 cU JA. Pigalleről. Place Pigalle-t- kellene írnom; így ismertebb a hely a hazai közvélemény előtt, hiszen van egy dalunk, amely azt hirdeti: „Nekem a Nagykörút a Grand Bulvár, az Oktogon a Plász Pigál..." A Nagy­körút valóban megfelel valamelyik párizsi nagy Boule- vard-nak, de az Oktogon.,. szerencsére nem a Pigalle, A Place Pigalle tulajdonképpen egy kicsi tér Párizs északi részén, a Montmartre tetején fehértó Sacré Coeur (Szent §zív) templom alatt, a Boulevard de Clichy szé­les medrében. A teret minden oldalról vetkőző-színházak. kabarék, cafék szegélyezik, a mulatók bejáratánál egyen­ruhás portások szólítják le az őgyelgő járókelőt s invitál­ják műsort nézni. „Jöjjön uram, csodálatos nőket fog látni, öt frank a belépőjegy...” Arról nem esik szó, hogy bent fogyasztani is kell s egy, kisüveg sör tizenhat frank. (Egy frank öt forintnak felel meg.) A köznyelvben azonban nemesak ezt a teret, de jó kilométeres körzetben az egész környéket Figalle-nak ne­veztük. A Boulevard Clichy, a Place Blanche s a belőlük nyíló sötét sikátorok, zegzugos utcácskák tele voltak ut­calányokkal, selyemfiúkkal, pornográf képeket áruló nyo­morékokkal mintha egész Párizs ide gyűjtötte volna a romlékony szépséggel együtt a söpredéket, a szemetet. Sötétedés után nem volt ajánlatos bemerészkedni a Mont­martre felé kapaszkodó, omló vakolatú öreg házak közé, ha valaki féltette a bőrét, engem azonban az írói kí­váncsiság jónéhányszor elvitt ilyen kockázatos kirándu­lásokra. Szerencsém volt, valamennyit megúsztam. Így de­rítettem fel Tomateot (Paradicsomot) is, az ötődrangú kis sztriptíz-színházat. ahol hat frankos kedvezményes jegy- gyel fogyasztás nélkül nézhettük végig a műsort. Pocsék egy hely volt, meg kell hagyni, a parányi zsebszínpadon recsegő hangszóró gramafon zenéjére unottan vonaglottak a lányok, s a blazirt közönség érdeklődését gusztustalan disznólkodással próbálták felkelteni. A Pigalle-t meg kellett nézni, a Tomate-ba be kellett ülni, hisz e? is Párizs volt, hozzátartozott a város csodái­hoz, épp úgy, mint az Etoile-hoz a Diadalív, vagy a Louv- rehoz a Tuileirák kertje. Természetes, hogy a Párizsba lá­togató rokonok, barátok városnéző sétaútjaikból nem ma­radhatott ki. A Tomate előadása éjfél körül érhetett véget, még megbámultuk a színház előtt az egyik primadonnát, amint éppen nézőtéri szomszédunkkal, egy öreg német turistá­A Pigalle árnyékában val egyezkedett, aztán beültem a volán mellé, barátaim elhelyezkedtek a kocsiban s elindultunk hazafelé. A Boulevard de Clichy fényözönében autófolyam höm­pölygőit, a késői óra ellenére is olyan tömeg hullámzott a járdákon, hogy a részeg angol tengerészek s a jóked­vű amerikai lányok lesodródtak az úttestre az autók közé, s csak lépésben lehetett haladni. Óvatosan hajtottam s közben barátaim kérdéséire fölelgettem: igen ez a vö­rös szélmalom a forgó vitorláival, a híres Moulin Rouge, ahol Toulouse Lotrec, a főrangú gnóm festette erőteljes s mégis gyengéd képeit... Ez a filmplakát pedig szovjetel­lenes amerikai filmet reklámoz, James Bond játszik benne, az elegáns és „legyőzhetetlen” angol hírszerző, aki a ru­háival most a Champs Blysées üzleteiben a férfidivatot diktálja... Mögöttünk maradt a Pigalle, átszaladtunk a hídon a Saint Lazare pályaudvar színszövevénye felett s a fran­cia kertépítő művészet minden szépségét magába gyűjtő Monceau-i park mellett gurultunk. A forgalom megrit­kult, a néptelen körúton utat kaptunk, ráléptem a gázpe­dálra. A sebességmérő vörös fényszalagja 90 kilométert jelzett, átrohantunk egy keresztezésem a forgalmi lámpa éppen átváltott sárgáról pirosra. Ezen a ponton három irányból fut három utca a Boulevard de Courcelles-be: három közlekedési lámpa szabályozza a forgalmat. A második lámpa piros volt, amikor mögöttünk ma­radt, nyomban következett a harmadik betorkolló utca. A nagy sebesség miatt nem akartam hirtelen fékezni, tud­tam, hogy a lámpák mind a négy irányba pirosat tartanak néhány másodpercig, átfutottam tehát ezen a tiloson is. És akkor — mint az ördög a Miatyáruk közepén — a járda mellől, a lombok homályából előlépett egy rendőr, felemelt kézzel már messziről megálljt intett. Akkor már láttám a fekete rendőrautót is, ezek itt álltak lesben, hogy lefüleljék a hozzám hasonló jómadarakat. — Égéi sz este nem tudtam rájönni, mi hiányzott ne­kem... — dünnyögtem mérgesen. A kere­kek csikorogtak, lestoppoltam a rendőr mellett. Magas, jó­képű fickó volt, kis nyírott bajuszkával, élénk, vidám sze­mekkel. Persze ellenszenves mák virágnak láttam. Végig­futott az agyamon, hogy az ilyesfajta „filc” (a francia rendőr gúnyneve) a Pigalle lányaitól is nyilván leveszi a vámot. Szalutált, behajolt az ablakon; — Monsieur, vous ne respeotez pás le feu rouge!’’ * (Uram, ön nem veszi figyelembe a tilos jelzést!”) Vitathatatlanul igaza volt, de ki ad igazat neki. Én is elmagyaráztam, hogy a lámpa még csak sárga volt s nem akartam hirtelen fékezni, nehogy balesetet csinál­jak.,. Beszélhettem. v — Kérem az iratait, uram. A zsebembe nyúltam, s uramíia, ami még sohasem fordult elő velem, most megtörtént: semmiféle irat nem volt nálam, se hajtási engedély, se személyi igazolvány. se útlevél, semmi, de semmi, mindent a másik ruhámban felejtettem. — Elnézését kérem, biztos úr, de.., — széttártam ka­romat. Volt humorérzéke, csendesen nevetett: — Ez szép. Belemegy a pirosba s még iratai sincse­nek. Jöjjön velem. Elvitt az őrmesterhez, aki épp egy fülöncsípett motor- kerékpárossal foglalkozott, s előadta neki erős marséi Hasi tájszólással a történteket — Nézze őrmester úr — mondtam nagyon csendesen és szerényen, de ugyanakkor szeretetreméltó tónusban — Nem elég, hogy a feleségem elkérte az utolsó ötven fran­komat, de még a tárcámat se tette vissza zsebembe. Ön is tudja, milyenek az asszonyok. Az őrmester szeme sarkából végiemért, aztán a ko­csim rendszámára pillantott. Látta, hogy idegen vagyok. A foga között szűrve a szót odaszólt a legényének: — Ereszd el.,. 1 ppii(Ijíp félrevont s barátságosan elmagyarázta: tra­il. icuuvi tok hiányában tulajdonképpen be kellene kísérnie az őrszobára, de tekintve, hogy... Szóval óva­tosabban közlekedjek Párizsban, mert a szabályok a kül­földiekre is érvényeseik. Szalutált, én pedig megköszöntem a lekötelező szívességet Aztán visszültem a volán mel • lé s mégegyszer búcsút intettem ennek a derék, kedves, aranyos fickónak, s aztán — ahogy nálunk Pesten mond­ják: — elhúztam a nagy kondenz-csíkot az Etoile felé. Molnár Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom