Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
1966 január 13 csütörtök NOG R A D 3 Se fűtés—se felelős,.. SALGÓTARJÁNBAN a Vöröshadsereg úti száznegy- venkilenc lakásos lakótelepet 1965 eleién adták át. A hét épület közül egy állami, hat pedig szövetkezeti ház. A belső fűtést akkor egyelőre kályhákkal oldották meg, de terv szerint a távfűtésbe kellett bekapcsolni. Az építési program is így készült. A lakótelepen élő többszáz ember azonban immár a második telet éli meg a távfűtés nélkül. Mit mond ezzel kapcsolatban a munka kivitelezésére köteles Nógrád megyei Építőipari Vállalat főmérnöke, Botka Miklós? — Mindenek előtt el kell mondanom, hogy a Vöröshadsereg úti lakótelep kivitelezése huszonhárom millió forintos beruházási programmal kezdődött. Ebben nyolcszázezer forintos költséggel szerepelt a távfűtés. Kivitelezés közben hamarosan kitűnt, hogy a program megvalósításához a huszonhárom millió forint, a felmerült többlet és pótmunkák miatt kevés. A legtetemesebb többletköltséget a földmunkák okozták, mert azokat zömében I. és II. osztályú talajra tervezték, holott az elvégzett földmunkák nagyrésze V. és részben VI. osztályú volt. Már tavaly, az első félévben kértük a beruházótól a program módosítását, amely azonban késett. Ezért például a beruházó hosszú időn keresztül nem tudta kifizetni az első félévben egymillió kétszázezer forint értékű elvégzett munkánkat sem. A program módosítás késése miatt egyébként már a harmadik negyedévben leállítottuk Itt a tereprendezést, az út és járdaépítést is, s nem tudtunk leszerződni a távfűtés megépítésére sem. De hogy a lakók télre mégse maradjanak fűtés nélkül, belementünk egy szerződéskötési lehetőségbe, amelyet a beruházó ajánlott fel. A feltételeink ezzel kapcsolatban a következők voltak: tekintettél arra, hogy a vállalatnak egyéb munkáihoz sincs elegendő kubikusa, a beruházó megszervezi, illetve biztosítja a társadalmi munkát, a esőcsatornák kiásásához, betonozáshoz stb. Ebben az esetben a vállalat — megfelelő csőszerelői kapacitást biztosítva — legkésőbb 1966. januárban a fűtés lehetőségeit megteremti. A távfűtés végső befejezési határidejét a szerződésben 1966. június 31-ben állapítottuk meg. Sajnos azonban, a társadalmi munka nem hozta meg a várt eredményt. Kezdetben nagy lendülettel folyt, s ez különösen az egyes jelű épület körzetére vonatkozik. Később a lelkesedés lelohadt, feltehetően azért, mert olyan talajhoz értek, amelyet már csak légkalapáccsal lehet megmozgatni. A terep rendezetlensége miatt is több munkát adott az árokásós. Bár a esőcsatornák nem készültek él, úgy gondoltuk, hogy januárra legalább az egyes jelű épület fűtését megoldjuk. De időközben a kórház területén olyan műszaki akadályokba ütköztünk, amelyek ezeket a reménységeket is szertefosz- latták. Hátráltatott bennünket a korai fagy is. — Mi a helyzet jelenleg? — A vállalat rendelkezik a csőanyaggal, a megfelelő szerelvényekkel. Továbbra is a esőcsatornák kiásása a probléma, amelyre jelenleg sem rendelkezünk megfelelő kubikos létszámmal. Terveink szerint — a szerződésben általunk vállait június 31-i határidő ellenére — április végére befejezzük ezt a munkát. — Központi fűtés tehát nem lesz a télen. — Nem valószínű. Kérdésünkre Bulyovszky Dezső, a Nógrád megyei Beruházási Iroda vezetője is válaszolt. Ez a válasz — már ami a tényeket illeti — nem sokban különbözik a főmérnök nyilatkozatától. A szemszög azonban más. Bulyovszky Dezső is elmondotta, hogy a Vöröshadsereg úti lakótelep „alá volt tervezve”, s csupán a földmunkák mintegy négymillió forintos többletkiadást okoztak. A távfűtésre tervezett nyolcszázezer forint még a tervek elkészítésére sem volt elegendő, hiszen azok egymillió kétszázezer forintba kerültek. S miután a Beruházási Iroda teljes hitelfedezettel nem rendelkezett, a kivitelező a munkákat lelassította, a távfűtés kivitelezésére pedig szerződési alap nem volt. IDÁIG TEHAT minden egyezik. Egyezik a két vezető nyilatkozata abban Is, hogy a Beruházási Iroda a program módosítás elhúzódó jóváhagyásáig más alapot teremtett a szerződéskötésre, s ezt az építők elfogadták. Üdvözölték az építők a Napsugár lakásszövetkezet felajánlását is a föld és betonozó munkák elvégzésére. — A kivitelező vállalat — mondotta Bulyovszky Dezső — hajlandóságot mutatott a munka megkezdésére, s megígérte, hogy amennyiben a szükséges csőanyagot sikerül idejében beszerezni, 1965. december 31-ig a fűtést biztosítja. A társadalmi munka meg is indult, azonban a kivitelező nem úgy állt hozzá, ahogyan ígérte. Nem biztosította a megfelelő művezetést, nem gondoskodott a kiásott föld elszállításáról. Ilyen és hasonló jelenségek láttán természetesen csökkent a társadalmi munkások reménysége, lelkesedése. Amikor megkérdeztem erről a kivitelező vállalat főmérnökét, észrevételeimre azt válaszolta, hogy a megrendelt csőanyagot nem igazolták vissza, ezért nem „hajtották” a munkát... Tálán jobb, ha nem folytatjuk, Meddő „párbeszéd”. S a Vöröshadsereg úti lakásokban nem lesz tőle melegebb. Legfeljebb lakóinak megbotránkozását növeli, amely nemcsak azért jogos, mert ilyenformán az összkomfortos lakások nem összkomfortosak, (egyebek kötött, a fürdőszoba úgyszólván használhatatlan, márpedig a szövetkezeti lakások tulajdonosai fürdőszobás, központi fűtéses lakásokért fizették a vételárat). A megbotránkozás nemcsak azért jogos, mert a házakhoz tartozó pincefülkék csak a minimális széntartalék tárolására alkalmasak, ezért állandóan ki vannak téve a veszélynek, hogy a tüzelő elfogy, mielőtt újat beszerezhetnének. De azért is, mert az általuk felajánlott és végzett társadalmi munka nyomában nem látták serénykedni a csöveket fektető, hegesztő, szerelő, szigetelő munkásokat, akiket a Nógrád megyei Építőipari Vállalattól vártak — hiába. ÉSZREVÉTELEIKET, panaszukat több fórumhoz — a többi között a rádióhoz is eljuttatták. Beadványaikra választ is kaptak — s ígéreteket. Fűtés azonban a távfűtés vezetékein mind a mai napig nincs, alighanem ezen a télen nem is lesz... £? hogy ezért valaki felelős? A jelek szerint a felelősséget senki sem vállalja. Cs. G. .............' ■■ ■ ■ ■■■ '■■■■'■■ «■■Ilim« — ■■■■■■—■ ■■■■■'«■ ........."i . M indig adnak valami újat Gazdag tervek a Salgótarjáni Acélárugyárban Műszaki fejlesztésről, az idei tervekről beszélgettünk a Salgótarjáni Acélárugyárban Ürmössy László főmérnökkel, és Szöcs Pál műszaki fejlesztési főosztályvezetővel. A fő cél: az idén tovább öregbíteni a gyár jó hírnevét, újabb termékekkel és a meglévő gyártmányok korszerűsítésével. Nem lesz könnyű feladat. Gondok a hideghengerműben Ebben az évben befejeződik a hideghengermű beruházása. Elkészül a zsírtalanító és a védőgázas üzemrész. Egyelőre azonban még borúlátók. A zsírtalanító berendezésének ugyan már az utolsó darabja is megérkezett, félő azonban, hogy az épület nem készüi el időben. Ez a megyei építőkön múlik Az alapozással március 15-re kell végezni Ekkorra érkeznek az osztrák jzerelők. Tavaly nyáron me -^állapodtak az építőkkel, hogy 1965. végéig kétmillió forint értékű munkát elvégeznek. Ígéretüket nem teljesítették. Ma is csak egy-két ember dolgozik, pedig az idő sürget. Mi lesz, ha nem készülnek el az alapozással? Megérkeznek a szerelők és nem tudnak dolgozni. A borúlátást fokozza, hogy minden napi késés 12 ezer forint közvetlen veszteséget jelent, nem számítva a büntető kamatot, az esetleges export kiesést, ami piacvesztéssel is járaat. Az építőknek komolyabban kellene venni a múlt évre esedékes szerződésben vállaltak teljesítését. A hideghengerműben a lágyacél-gyártásról fokozatosan a munkaigényesebb, de ugyanakkor nagyobb termelési értéket biztosító ötvözött é< az elektrotechnika számára alkalmas termékek gvártására térnek át. Különféle fűrész anyagok, rúgófélék, rozsda és saválló anyagok gyártását tervezik. Már nz idén kétezer tonna dinamószalag készül, kétszerese a tavalyinak. Így a hideghengermű 1966-ban minden tonna termékére számítva, átlagosan 3200 forinttal nagyobb értéket hoz. Igényesebb termékekből A huzalműben egyelőre azonos gyártmányok szerepelnek a programban, azonban a háromezer tonnás termelés növekedést itt Is a munkaigényesebb árukból kell biztosítani. A tavaly kikísérletezett ónozott huzalból például már az idén 400 tonna készül s ez jelentős import megtakarítást eredményez. A rúdhúzóban két új modern gép vékonyabb rúdacélt gvárt Növekszik a horgonyzott és a 1 egesztöhuza! előállítás is. Foszfátozással megoldják a csavart szeg felületi korrózió védelmét. A mezőgazdaság igényeinek kielégítés« érdekéKevés az abrak, jól gazdáikodjlink vele Az állattenyésztő tsz-ek gondjairól Néhány héttel ezelőtt Vink- ler József, a szécsényfelfalusi termelőszövetkezet mezőgazdásza kétségbeesetten kapkodott fűhöz-fához. Szécsényben a járási tanácsnál. Balassagy armaton a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, Budapesten a minisztériumban kilincselt, hogy néhány mázsa abraktakarmanyhoz jusson a termelőszövetkezet Mi van a kukoricával? A kérdés helyén való, hiszen a termelőszövetkezetben jó tíz vagon kukoricát takarítottak be a tagok. — Az idén a kukorica aligha enyhíti a takarmányozási gondokat. — mondja kesernyés szájízzel Vinkler József. Nedvességtartalma igen magas, eléri az ötvenöt-ötvenhét százalékot. Szárítani, tárolni lehetetlen ... — Mit tehetnek mégis, hogy megmentsék? — A csöveket felaprítjuk, répaszelettel silózzuk, hogy' ne vesszen kárba a termés — magyarázza a mezőgazdász. Helyén való az intézkedés, annyi azonban bizonyos; ettől még nem telnek meg a kukori- cagórék Szécsényfelfaluban. Takarmánytépot pedig csak kukoricáért és nem 55—56 százaléknyi vizet tartalmazó csövekért ad a tari keverőüzem. Így aztán érthető Vinkler József aggodalma: mi lesz az állatokkal addig míg termést hoz legalább az árpa? A termelőszövetkezetnek hizlalás! kötelezettsége Is van. Sertésből 150, szarvasmarhából pedig félszáz állat értékesítését tervezik az idén. — Most valamit enyhült a helyzet — mondja a mezőgazdász. — Kétszázharminc mázsa takarmánytápot kaptunk a központi készletből. Ha ez elfogy? — rezignáltén tárja szét hozzá a karjait. Csak a raktárak telnek Hasonló gondok miatt fő a szövetkezeti vezetők feje a megye több gazdaságában is. A szakemberek „vallomásai” ben megvalósul a bálázó huzal csévélése. Hét-nyolc új gyártmány A régi hagyományos módszerekkel dolgozó kovácsoló üzemben hét-nyolc féle új export cikk szerepel a tervben. Közöttük több új kapa és edzett lapát található. Az előbb említett termékeknél a főcél a tartósság növelése. Hegesztett gereblye gyártásával a hulladékot akarják csökkenteni. Ezenkívül új típusú ekefejek is készülnek. Az Acélárugyárban nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre, gyártmány tökéletesítésre. Megszoktuk már, hogy ez az üzem mindig valami újat produkál, mivel, a dolgozók kezdeményezésének is tág teret biztosítanak. Az anyagi ösztönzést a kezdeményezések támogatásának -olgálatába állítják. Tavaly 150 ezer forintot fordítottak ilyen célra, az idén ennek kétszeresét biztosítják, s ez nagy lendítő erőt jelent a szocialista munkaversenyben A tervek nem véglegese': mert a tökéletesebb megoldások év közben is zöld utat kapnak, akárcsak a tavalyi esztendőben B. T alapján a megyei tanács mezőgazdasági osztályán elkészítették az idei „takarmánymérleget”. Eszerint a szükséges, mintegy 3700 vagon abraktakarmányból többszáz vagon hiányzik. Természetesen lényegesen kevesebb a gond, a baj, ha az ősszel, jó időben beérik a kukorica. Most ugyanis a termés jelentős részével, mintegy 500 vagon csöveskukoricával mint abraktakarmány- nyal nem számolhatnak a közös gazdaságok Az is igaz, nincs a megyében szövetkezet, ahol tisztán árpát, vagy kukoricát etetnének az állatokkal. Több éves tapasztalat bizonyítja; gyorsabban. jobban Is hasznosítja az állat a takarmánytápot, mint a hagyományos abrakot. A tari és a magyarnándori takarmánykeverő üzemek termelése — nagyrészt a központi készletből kapott abrakot dolgozzák fel — zavartalan. A folyamatos tápellátást — mint ahogy arról már lapunkban írtunk is — eddig sem a termelés, hanem a szállítás akadályozta. — Pillanatnyilag sincs olyan gondunk, hogy kukorica, vágj7 az árpa miatt az üzemek nem dolgozhatnak, magyarázza Lombos Jenő, a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatója. — Most még a szállítás Is rendben megy... — És később? Hogyan igyekszik a vállalat zavartalanná tenni a tápszállítást? — Azt tervezzük, hogy nemcsak napra, hanem óránként is beosztjuk mindkét keverőüzemben, mikor melyik gazdaság jöhet a tápért — mondja Lombos Jenő. Ennek az intézkedésnek kevés szövetkezet venné hasznát. A szakemberek számításai szerint az abrakkészlet február végéig, március derekáig futja. Azután a takarmánytáp egy részével csak a raktárak telnek. Nem lesz árpa, kukorica a termelőszövetkezetek jelentős részénél, amelyért cserében tápot kapnának Magyamádorban és Taron. l\ehé* a tervtcljesíics Az elmúlt évben a megye szövetkezetei mintegy 9 ezer szarvasmarhát, 25 ezer sertést hizlaltak. Ezenkívül több ezer mázsa baromfihúst is piacra küldtek. Az idén ugyancsak sok ezer állat hizlalásával, értékesítésével számolnák. Erre ösztönzi őket a felvásárlási árak emelése is. Ilyen körülmények között azonban nehéz lesz a terveket teljesíteni. A Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztériumban járt „küldötteket” nem Régi probléma Nagybátony ivóvíz ellátása. Az annak idején itt létesített kutak napi teljesitménye ezerötszáz köbméter víz volt. Az évek során azonban ez a teljesít- meny fokozatosan apadt, s lecsökkent hatszáz köbméterre. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tervezd intézetének javaslata és tervei alapján 1964. végén jelentős munkálatok kezdődtek itt, amelyeknek célja — először az országban — megoldani a ta- ajvíz földben való tárolását, illetve dúsítását. A beruházás amelvre tízmillió biztatták sok jóval. A tavalyi mostoha időjárást megsínylette az egész ország. Nógrád megyének a továbbiakban — a központi készletből 700 vagon abrakot kaptak a szövetkezetek — a javaslat jut: az ab- rakígényes sertés- és baromfinevelés, hizlalás helyett a gazdaságok inkább szarvasmarha és a juh tenyésztéssel foglalkozzanak. Az adottságok, a lehetőségek erre kedvezőbbek. A távlati tervek már ennek megfelelően alakulnak. Ez a változás azonban nem megy egyik napról a másikra. Több ezer sertésről, baromfiról kell gondoskodni a szövetkezeteknek addig, míg a távlati tervek megvalósulnak. Természetesen az sem lenne helyes, ha most mindentől eltekintve arra késztetnék a gazdaságokat, erőteljesen fejlesszék a szarvasmarha és a iuh-állomanyt a sertés és a baromfi rovására. Ahol erre az adottságok megvannak ezt kell tenni, de nem lehet egy kalap alá venni valamennyi termelőszövetkezetet. A közös gazdaságoknak ugyanis árutermelési kötelezettségeik vannak. A sertés és a baromfi az. amely viszonylag rövid idő alatt a legtöbb pénzt hozza. A csibenevelőket évente háromszor is megtölthetik. A sertés is meghízik hat-nyolc hónap alatt. A szarvasmarha tenyésztés, a tejtermelés, a hizlalás pedig ma még igen költséges a gazdaságok többségében. A pénz, amit hoz csak hosszú hónapok elteltével fut be a közös kasszába. Takarékosan bánni a takarmánnyal Mit tehetnek tehát a termelőszövetkezetek addig is, míg beérik az új termés, a magtárak megtelnek árpával, a gó- rék kukoricával? A legfontosabb, hogy valamennyi gazdaságban szigorú takarékosságot vezessenek be a takarmánygazdálkodásban. A szövetkezeti vezetők, a brigádvezetők, az állattenyésztők egyaránt ügyeljenek arra, hogy naponta csak az előírt abraktakarmányt kapják meg az állatok. A körültekintésre, gondosságra most nagy szükség van, hiszen minden kiló takarmánytáp, ami veszendőbe megy, csak növeli a közös gazdaságok gondjait. Szükséges most az is, hogy ahol arra lehetőség kínálkozik pótoljak egyéb takarmánnyal az abrakot. A végleges megoldás természetesen az, hogy Nógrád megye szövetkezetei, a kenyérgabonához hasonlóan szemestakarmányból is megtermeljék azt a mennyiséget, ami az új termésig elégséges az állatállománynak. Vincze Istvánná forintot biztosítottak, tavaly jó ütemben haladt. Az építési munkákat befejezték, jelenleg a gépészeti berendezéseket szerelik. A munkával előreláthatólag nyárig végeznek, s a berendezést üzembe helyezik. A beruházás eredményeként az itteni vízmű napi teljesítménye kétezerötszáz köbméterre emelkedik és lehetővé válik mintegy két-három hónapra elegendő víz tárolása is. Ezzé! Nagybátony és környékének vízellátása megoldódik, sőt nagyobb szárazságok esetére sem k=N ’vízhiánytól tar- tar>' Megoldódik Nagybátony és környékének vízellátása
