Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

2 NÖGR A D IMS. Január 8., szombat Barikádok Santo Domingoban Dominikában ismét kiélező* dött a helyzet azután, hogy Hector Garda Godoy ideigle­nes elnök csütörtökön közzé­tette azoknak a katonai ve­zetőknek a névsorát, akiket „diplomáciai feladatokkal” külföldre küldenek. Figyelmet érdemel az a tény, hogy ez a lista a domi­nikai népi felkelés elnyomói­nak neve mellett tartalmazza az alkotmányos erők vezetői­nek nevét is. Az intézkedés összesen 34 katonai személyt érint, akik közül huszonket­tőt Izraelbe küldenek „meg i nem határozott tanulmányi1 feladatokkal”. (A Reuter ma­gyarázata szerint Izrael hosz- szú idő óta jó kapcsolatokat tart fenn a Dominikai Köz­társasággal.) A dominikai po­litikai élet ismert személyei közül Caamano ezredest, az alkotmányos erők vezetőjét Iondonba. egyik főmunkatár­sát, Ramon Montes ezredest pedig Ottawába nevezték ki kr’onai attasénak. Az intéz­kedés az alkotmányos erők négy másik Ismert vezetőjét is érinti, aíkiknek a neve azonban egyelőre nem is­meretes. A listán szerepel Ri­vera Caminero sorha.ió-kapi­tány, a fegyveres erők mi­nisztere, akit Washingtonba neveztek ki haditengerészeti attasénak. A fegveres erők új mi­nisztere Emilio Jimenez ten- gerészkapitány lett. A légi­erők vezérkari főnökét, Juan de Los Santos Cesperdest Iz­raelbe, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökét, Martinez Arana tábornokot Argentíná­ba nevezték ki attasénak. Godoy elnök döntését azu­tán hozta, hogy szerdán és csütörtökön majdnem egész napos tanácskozást folytatott kabinetjével és az AÁSZ Po­litikai Bizottsága képviselői­vel. akiket Bunker amerikai követ vezetett. Röviddel az­után, hogy nyilvánosságra hozták a fenti listát, az érin­tett katonai vezetők kijelen­tették, hogy nem engedelmes­kednek Godoy rendelkezésé­nek. A hadsereg alosztályai megszállták a kormány-rádió­állomást, az elnöki palotához harckocsik vonultak és harc­kocsikkal zárták le a főváros­ba vezető országutakat is. A UPI jelentése szerint katonai államcsíny van kibontakozó­ban. Santo Domingo néhány utcáján a lakosság bariká­dokat emelt. Tekintélyes for­rásokra hivatkozva az AP azt jelenti, hogy az ország kü­lönböző vidékein fegyveres lázadások robbantak ki az elnöki intézkedést ellenző kormánycsapatok részvételé­vel. A helyzet egyelőre nehe­zen áttekinthető: nem vilá­gos ugyanis, hogy a katonai vezetők kezdtek-e államcsínyt vagy csak a fővároson kívül állomásozó egységeknél rob­bant ki lázadás. Jflég* tíz napig; repülnek Johnson békegalambjai“ Amerika a katonai nyomát fokozását helyezi kilátásba Vietnamra TOKIO (MTI) Harriman nagykövet, John­son utazó diplomatája pénte­ken felkereste Szato japán miniszterelnököt és körvona­lazta előtte kormányának Vi­etnammal kapcsolatos terveit. Szato megígérte: Japán min­den tőle telhetőt megtesz, hogy „biztosítsa Hanoi pozi­tív válaszát az amerikai kez­deményezésekre”. Harriman tokiói tárgyalásai­ról — amelyek már az első napon fél órával meghalad­ták az eredetileg tervezett idő­tartamot — nincsen további értesülés, minthogy — egy amerikai szóvivő megjegyzései szerint — „harmadik ország­gal kapcsolatos diplomáciai problémákat érintenek”. WASHINGTON Az AP hírügynökség was­hingtoni szemleírója hossza­san elemzi a washingtoni kor­mánykörökben levő állítóla­gos ellentéteket, s azt írja, hogy az amerikai kormány­székhelyen megélénkült a há­borús pártiak, a „keselyük” tevékenysége. Az AP szerint a vietnami válsággal kapcso­latos diplomáciai tevékenység váltotta ki a kormányzaton belüli ellentéteket. A hírügy­nökségi jelentés célja annak bizonygatása, hogy Johnson elnök a „békepárti” a külügy­minisztérium és a Pentagon bizonyos körei — köztük Rusk külügyminiszter — viszont az Észak-Vietnamra gyakorolt katonai nyomás fokozásának híve. Az AP szemleírója azt ecseteli, hogy egyes katonai vezetők láthatóan nyugtala­nok a VDK bombázásának szüneteltetése miatt, s elége­detlenek az eddigi akciók mértékével is. A hírmagyará­zat figyelemreméltó megjegy­zése, hogy Johnson „békega­lambjai” — az utazó diploma­ták — még legalább tíz na­pig röpködnek a világban, de „a Hanoinak adott gondolko­dási idő már fogytán van”. Az AP hírügynökség szerint leg­feljebb egy-két hét múlva Amerika felújítja Észak-Viet- nam bombázását, „hacsak Ha­noi részéről nem lesz vala­mely békülékeny gesztus”. Ez a washingtoni tudósítás is megerősíti azokat a korábbi jelzéseket, hogy a látványos amerikai „békekezdeménye­zések” valódi célja az alibi, s közben a vietnami háború kiszélesítésének előkészítése . MOSZKVA Az AFP hírügynökség jelen­tése szerint sir Geoffrey Har­rison moszkvai angol nagykö­vet csütörtökön felkereste II- jicsov külügyminiszterhelyet­test. A megbeszélés témáját nem közölték. Az AFP szerint Harrison látogatása valószí­nűleg azzal van összefüggés­ben, hogy korábban Wilson brit miniszterelnök Koszigin­nek szóló üzenetét nyújtotta át. Ebben a Vietnammal kap­csolatos genfi értekezlet új­bóli összehívásának lehetősé­géről esik szó. Rettegett éjszakák Lesz-e csúcsminisztérium? Nehézségek a francia kormány újjáalakítása körül PÁRIZS Léderer Frigyes, az MTI tu­dósítója jelenti: A francia kormány újjáala­kítása nehézségekbe ütközik. De Gaullenak és újból kijelölt miniszterelnökének, Pompidounak a számí­tásba jövő politikusokkal folytatott megbeszélései az egykori kormányválsá­gokra emlékeztető jelle­get öltöttek. A miniszterelnök csütörtökön "> késő esti órákig tárgyalt a különböző miniszteri tárcák jelöltjeivel és beszámolt De Gaullenak a felvetődött prob­lémákról. A köztársasági elnök — mint azt a kormány szóvivője az újságírók előtt megerősítette — újbóli hivatalbalépése al­kalmából alaposan át akarja szervezni a kormányt. A leg­lényegesebb változás az új .szociális” csúcsminisztérium létesítése. De Gaulle ezzel ki­fejezésre akarja juttatni, hogy második elnöksége alatt fokozott figyelmet kíván fordítani a szociális kér­désekre. A minisztérium vezetésére Michel Debrét szemelte ki. A volt miniszterelnök azonban kormánybalépését ahhoz a fel­Zárt ajtók mögött tárgyalt Sasztri és fljub Khan TASKENT (MTI) Péntek reggel a Taskent melletti durmeni villában is­mét találkozott Ajub Khan elnök és Sasztri miniszterel­nök. A két vezető kocsija csaknem egyidőben érkezett a „semleges villához” Sasztri és Ajub a bejáratnál szívélyesen üdvözölte egymást, majd a napfényben úszó emeleti tár­gyalóterembe indultak. Ez­úttal a fotóriportereket is Az IBUSZ nemzetközi farsangi bált rendez 1966. február 12-én a Karancs Szállóban Belépő (asztalfoglalás, vacsora, ital) 60 forint Zene Tánc Tombola Táncverseny Asztalfoglalás az IBUSZ irodában február 1-ig beengedték a durmeni villa tárgyalótermébe. A megbeszélés zárt ajtók mögött folyik, Koszigin nincs jelen. A Reuter helyszíni tudósí­tója szerint általában dicsé­rik Koszigin nyugodt, türel­mes diplomáciáját. Az indiai küldöttség azt mondja, hogy Koszigin nem tett javaslato­kat és nem közvetített, ha­nem csupán jó szolgálatokat tett a feleknek. Ugyancsak a Reuter szerint a konferencia esetleg keddig tarthat. Az Associated Press ame­rikai hírügynökség Taskent- be küldött tudósítója írja: Koszigin szovjet miniszter- elnök a jelek szerint mindad­dig Taskentben kíván marad­ni, ameddig jelenléte szük­séges. Ez még négy vagy öt napot is jelenthet. A szovjet vezető igen nagy erőfeszítéseket tesz a bizalmas megbeszéléseken, s Ajub Khannal és Sasztrival egy­aránt több órán át tárgyalt. A pakisztáni küldöttség szó­vivője kijelentette, küldött­ségére „mély benyomást tett a Koszigin miniszterelnök által tanúsított rokonszenv és meg­értés”. Dzsha indiai államtitkár szerint Koszigin „igen sok időt szán feladatára és min­den módon közreműködik ab­ban, hogy a megbeszélése* eredményesek legyenek”. Valószínűnek látszik, hogy Koszigin a jövőben is fontos szerepet tölt majd be Dél- Ázsiában, mint baráti közve­títő, s ezzel elfoglalja azt a helyet, amelyet 1947-tól rend­szeriig az Egyesült Államok és Anglia töltött be. tételhez kötötte, hogy csúcs­minisztériumának hatásköre kiterjedjen valamennyi gazda­sági és népjóléti tárcára. Gis- card d’Estaing pénzügyminisz­ter, aki eddig a gazdasági ügyek főnöke volt, szembe­szállt ezzel a tervvel és kije­lentette, hogy ilyen körülmé­nyek között nem vállal sem­miféle tárcát az új kormány­ban. Giscard d’Estaing távo­zása esetén veszély fenye­geti a kormány parla­menti többségét. Az UNR-nek 232 képviselője van a nemzetgyűlésben, a többséghez azonban 242 sza­vazat kell. Eddig ezt a több­séget a Független Párt degaul- leista csoportja biztosította. A 33 képviselőt számláló cso­port tényleges vezetője Gis- card d’Estaing. Fennáll az a veszély, hogy a pénzügymi­niszter elejtése esetén „a de- gauileista függetlenek meg­vonják támogatásukat a kor­mánytól”. Pompidou kárpótlásként Raymond Mondon képviselőt, a „giscardisták” parlamenti csoportjának elnökét akarta bevonni az új kormányba, Mondon azonban visszautasí­totta a felajánlott miniszteri széket. Közhely már — a nyugati polgári sajtóban is — a kölni „rettegett éjszakák” fogalma. Hiszen Nyugat-Németország­nak ez a városa — és ezen kívül München, Münster és maga Bonn — szenved első­sorban attól, amit a hambur­gi Die Zeit című lap „a nagy­üzemi szervezettségű ameri­kai gengszterizmusnak a Né­met Szövetségi Köztársaság talajába való átültetéséinek nevez Néhány hete azonban olyan bűnügy robbant ki Kölnben, amely felkeltette a „nyugatnémet csoda” ma­gasztalóinak — a sebek és fekélyek e gyakorlott elleple- zőinek — felháborodását is. S ami végül a bonni hatósá­gokat is arra késztette, hogy bevallják: a kamaszbűnözés szomorú ^oha nem látott „rekord”-ja bontakozott ki az országban ... Az történt ugyanis, hogy két 16 éves kölni lány. Mar­garete Scherer és Monika Schmitz hat hétig zsaroltak egy 54 éves asszonyt, maid amikor az asszonyt már min­denéből kifosztották, egy törülközővel megfojtották ál­dozatukat. A nyomozás során kiderült: Margarete és Mó­nika 13 esztendős koruk óta „foglalkoznak” idősödő asz- szonyok és férfiak zsarolásá­val és hogy kölni, „jobb csa­ládból való” diákok között rendszeressé lett a szerelmi orgia és a zsarolás. A Kölntől nem messze levő Buxtehudéban tíz-tizen­három éves fiúk bandát szerveztek, amelynek egyet­len, aljas célja volt: földre teperni és megverni a terhes állapotban levő asszonyokat. Rahlstedt-ben majdnem fél­évig garázdálkodott egy 16 éven aluli fiúkból és leá­nyokból álló banda, amely —csecsemőket borított ki a gyermek-kocsiból. A leg­utóbbi jelentés kénytelen „egyáltalán nem elszigetelt, veszedelmes elfajulás”-ról, „kamasz- és gyermekbűnö­zők céltalan és nem meg­magyarázható rémtettei”-ről szólni. Hiba volna a nyugat-né­metországi kamaszbűnözés igen nagy mérvű — és igen torz formákat öltő — elsza­porodását most már a nyu­gat-németországi fiatalok, egészére kiterjeszteni. És hiba volna — különben né­hány liberális lap beleesik ebbe a hibába! — egyes gyérmek-gengek elferdült „játékai” mögött valamiféle „általános lelki elferdülés”-t látni. Nincs olyan társada­lom, ahol ne lennének tisz­tességes, normális emberek és gyerekek. De a „csoda” országának a hivatalos saj­tóban a tévében, a mozik­ban, de még az iskolában is reprezentált társadalmi el- ferdülései — az élvezethaj- sza. a nyers hódításvágy, a leplezetlen cinizmus kultu­sza — nem marad hatástalan a gyerekek és kamaszok egy- részére. S az még viszonylag a szerencsésebb eset, ami­kor egy kamasz Beatles-fri- zurát növeszt és semmikép­pen sem hajlandó tanulni. A rettentő az, amikor a fiú vagy leány aktív, bűnöző bandához sodródik. A szülő észre sem veszi és gyermeke már elrontotta az életét. Hi­szen — a nyomozás során ez is hamar kiderült — a már említett Margarete Scherer és Monika Schmitz szülei mit sem tudtak leánykáik fogla­latosságairól. Az ilyen ese­tekre vonatkozik a tehetsé­ges és bátor Günter Grass egyik legutóbb megfogalma­zott, s hamar híressé lett mondása: „A csoda birodal­mának átlagpolgára áhítattal nézi a tévében, milyen biz­niszt és élvezetet kínál neki Ludwig Erhard. S miközben mereven bámulja a képer­nyőt, nem veszi észre, hogy rágyújtják a házat. . A. Az amerikai elnök segítséget igér a közlekedési sztrájk letöréséhez NEW YORK (MTI) Csütörtök este Lindsay pol­gármester segítséget kérő te­lefonja után Johnson elnök utasítására New Yorkba ér­kezett William Wirtz munka­ügyi miniszter. Bill Moyers, a Fehér Ház sajtófőnöke Wa­shingtonban Wirtz küldetésé­vel kapcsolatban kijelentette, hogy Johnson elnök kész se­gítséget nyújtani a közlekedé­si sztrájk letöréséhez. Az amerikai kormány közvetíté­sének formája — fűzte hozzá a sajtófőnök — elsősorban a New York-i tárgyalások ki­menetelétől és a varos ható­ságainak kérésétől függ. Wirtz utazásának célja egyelőre a közlekedés helyzetének meg­vitatása a polgármesterrel. A munkaügyi miniszter a nap folyamán tájékoztatja John- sont a tárgyalások eredmé­nyeiről. Újságírók kérdőiére Wirtz kijelentette, hogy nem hozott magával semmiféle szövetsé­gi segély-ajánlatot a sztráj- kolók követeléseinek kielégí­tésére. Vélemények nyílt fóruma É rdekes és mindenképpen elgondolkoztató az az eset, amelyet az egyik pártszervezet titkára mondott el. Pártnapot rendeztek, de nem valami sikeresen válasz­tották ki az előadót, s az ér­dektelen, — mert általánossá­gokra szorítkozó —, vitaindító után alig akadt kérdés, fel­szólalás. A fiaskó következmé­nyeként a következő pártnap­ra jóval kevesebben mentek el. Ott azonban érdekes és izgalmas kérdésekről hangzott el közvetlen és őszinte hangú vitaindító, amelyet kérdések zápora követett. A siker ak­kora volt — mondotta a párt­titkár —, hogy Ismétlésre kényszerültünk, most már zsúfolt nagyterem előtt! Valóban ritka dolog, hogy megismételjenek egy pártna­pot. Sőt, az elmúlt években maguk a pártnapok is mind ritkábbak lettek. Nem azért, mintha nem lett volna szük­ség rájuk, hanem mert a na­pi gondokkal való birkózás, s az agitációs munka bizonyos fokú leszűkítése „elaltatta” e nemes, s valóban gazdag múlt­ra visszatekintő hagyományt. Emlékezzünk csak; a hatalom­ért folytatott harc éveiben, majd a szocialista építés kez­detekor hányszor nyúlt késő éjszakába a szabad pártnap, s mégsem tekintgetett senki az ajtó felé, mert mindenkit érdeklő kérdésekről folyt a szó, vélemények éles csatája kötötte le a figyelmet, álláspon­tok késztettek helyeslésre, vagy ellentmondásra. Az el­múlt években, a csendes épí­tőmunka hétköznapjaiban so­kan úgy vélték már nincs is szükség a pártnapok jelentet­te fórumra, hiszen jórészt a taggyűléseken is termelési kérdések szerepeltek napiren­den. Maga az élet cáfolta meg a vélekedést, bebizonyít­va: mind növekvőbb igény van vélemények nyílt fóru­mára, ahol kommunisták és pártonkívüliek folytathatnak kötetlen eszmecserét, ahol vé­lemények és ellenvélemények nemes csatája nyomán vilá­gos és tiszta álláspont alakul ki, ahol a párt politikáját kép­viselik határozottan, az okos szó mindennél erősebb fegy­verzetében. Az idén ismét rendszeressé válnak a pártnapok mezőgaz­dasági és ipari üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél. Az esetlegesség megszünteté­se egyben azt is jelenti, hogy elmélyültebbé, tervszerűbbé, s ezért hatásosabbá tehető az agitációs munka pártszerveze­teinkben. A rendszeresség ele­jét veszi annak is, hogy — mint eddig nem egy esetben — csak késve, s akkor sem a leghatásosabb módon jut el a kommunisták véleménye, szava a pártonkívüliekhez, il­letve a dolgozók állásfoglalása egy-egy kérdésben, vagy in­tézkedésre. öreg parasztember fogal­mazta meg, kissé érdesen ugyan, a lényeget: Olykor el- poíitizálgatna az ember. Mert az újság, a rádió nem min­den. Van amit ért az ember, van. amit nem. Hát kitől kérdje? A kommunisták a tag­gyűlésen beszélnek róla, — ha beszélnek! A magamfajta meg kérdezgeti őket. Dehát leg­többször ők is húzogatják csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom